Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-18 / 142. szám
LAG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Egyétömi IXnv r>tfiçi t v) SZOCI^tSTA MUNKÁSPÁRT. ÉS A TANÁCSOK LAPJA III. évfolyam, 142. szám. AKA: 50 FILLÉR Szerda, 1958 június 18. # Váratlan, kedves vendégük érkezett az elmúlt napokban a szekszárdi sportrepülőknek. A vendég, igaz nem 'úgy pottyant le az égből, hanem 2000 méter magasságból szállt le, de azért váratlan megjelenése miatt mégis nevezhetjük égből pottyant vendégnek. Volasek Karellal, az ötödik gyémántkoszorús csehszlovák sportrepülővel sikerült néhány szót váltanunk, miközben a Sörkertben vacsorázott. Elmondta, hogy délelőtt fél 9 órakor indult az Észak-Csehországi Vrchlabi városkából, motor r _ Égből pottyant vendég nélküli vitorlázó gépével, s a Duna vonalán dél felé haladva a kecskeméti repülőtérre, útjának végső állomására akart eljutni. A kedvezőtlen, szeles idő azonban megakadályozta tervét, s így kénytelen volt az Alföld helyett a Dunántúlt választani a leszállásra. Repülésének célja az volt, hogy vitorlázó gépével 500 kilométert repüljön, ugyanis 500 kilométeres leszállás nélküli repülőút szükséges ahhoz, hogy valaki gyémántkoszorús sportrepülő lehessen. Volasek Karell a messzi Vrchla- bitól Szekszárdig 525 kilométeres utat tett meg, s ezáltal bekerült az öt legjobb csehszlovák sportrepülő közé. A csehszlovák pilótának nagyon tetszett Szekszárd, s szoros barátságot kötött a szekszárdi sportrepülőkkel. Búcsúzáskor Kovács Ottó a Szekszárd,—őcsényi repülőtér parancsnoka díszes sárközi hímzésű szőttest nyújtott át Volasek Karellnek. Kanadai magyar asszony járt Bölcskén és Dombóváréit fl m e sterviz s gázt ató bizottság tagiai... ... június 21-én ünnepélyes fogadalmat tesznek Szekszárdon a Városi Művelődési Házban. Korábban lapunkban már beszámoltunk arról, hogy az 1958. tvr alapján megyénkben is létrehozzák a mestervizsgáztató bizottságot. A bizottság feladata lesz, hogy a kisiparosok mesterré avatása előtt a mestermunka elbírálása után, a működéshez az engedélyt megadja. Negyedszer kapálják a kukoricát Nem kis büszkeséggel beszélhetnek a bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezet tagjai eddigi munkájukról. A több mint 170 tag ugyanis szorgalmasan dolgozik és ennek iköszönhető, hegy 100 held kukoricájukat negyedszer kapálják már. A negyedszeri kapálásra is azért jut erő, mert kukoricájuk négyzetes vetésű, így a gépi kapa után gyorsan halad a munka A terv szerint egy holdon 18 mázsa 'májusi morzsoltba számítva) kukorica termést kell elérniök s ők úgy gondolják, hogy ennél több lesz. Nemcsak a kukorica kapálásával járnak az élen harmadszor kapálják a 43 hold napraforgót is. E munkák mellett végzik a többit is, gondolnak a télre, silózzák a zöld takarmányt. Tervük, hogy az eredeti 800 köbméter helyett, 1200 köbméter jóminőségű silótakarmányt készítsenek. A TTIT Tolna megyei szervezete elkészítette nyári terveit A TTIT Tolna megyei szervezete a nyári időszak alatt folytatja munkáját. Tizenkét hivatalban és intézményben, amelyekkel a társulatnak egészéves szerződése van, tovább folynak az előadások, az ünnepi könyvhéten pedig a társulat tagjai 15 üzemben tartanak irodalmi előadást. Tovább folytatják az IBUSZ- szal közösen rendezett országjáró utakat is. A mecseki túrák után most rendezte meg a TTIT az első kétnapos bakonyi túrát, amit számos hasonló követ. Június végére készül el és egész nyáron üzemben lesz a TTIT szekszárdi ismeretterjesztő mozija, amely egyelőre az általános gimnázium fizikai termében tartja előadásait, az őszre azonban saját helyiségébe költözik. A nyári munkák mellett azonban a TTIT már most megkezdte az őszi— téli időszak előkészületeit is. Az elnökség ülése után az egyes szakosztályok vezetői tartanak megbeszélést, amelyen részletesen kidolgozzák az őszi és téli előadások programját. Kiállítás a paksi gimnáziumba» A paksi gimnáziumban kiállítás nyílt. A kiállítást a tanulók rendezték azokból az anyagokból, amelyet maguk gyűjtöttek, kutattak fel. Az iskola önképzőkörének kutató csoportjai igen sokoldalú munkát végeztek. Foglalkoztak Paks község múltjával, jelenével, a régészek egyik csoportja kutatást végzett a kömlődi Vak Bottyán vár területén, egy másik kutatócsoport Németkéren dolgozott és talált érdekes leleteket, melyek megtalálhatók a kiállítás anyagai között. A kiállításon az isikola irodalmárai és képzőművészei szintén képviseltették magukat alkotásaikkal. Nagyon kedves vendég járt nemrégiben megyénkben: egy kanadai magyar asszony. Nevét, címét nem írjuk meg, mert azt mondta: — Ne vigyék nyilvánosság elé a nevemet, mert még vissza akarok térni Kanadába a családomhoz és ha megtudják a kanadai hatóságok, hogy én itt nyíltan beszéltem a békéről és a szabadságról, engem letartóztatnak Megyénkben Böleske és Dombóvár községekben járt és mindkét helyen vendégül látták. Szinte meglepő az a nagy szeretet, amely őt ezekben a községekben körülvette. Bölcsőén például annyi virágot kapott, hogy alig fért el az autóban. Mindkét községben gyűlést tartott. A gyűlésen többszázan hallgatták végig a beszámolóját a nők bécsi világkongresszusáról, Sokat beszélt arról, hogy mivel foglalkozott ez a nagyjelentőségű kongresszus: így többek között azzal, hogy a nőknek mit kell tenniök a béke védelme, a haladás és az egyéb problémák, így mindenekelőtt a gyermeknevelés problémáinak a megoldása érdekében. Nagy érdeklődéssel hallgatták a gyűlés részvevői azt is, amit Kanadáról, „második’’ hazájáról beszélt. Elmondotta, hogy a 30-as években vándoroltak ki, amikor nálunk a válság miatt szinte elviselhetetlen életkörülmények voltak. Csakhamar rájöttek azonban, hogy ott sem meseország várt rájuk, hanem lényegében csöbörből vederbe estek. A jelenlegi életviszonyok egyik jellemzője, hogy ők a fizetésüknek az 55 százalékát fordítják lakbérre. Micsoda különbség: nálunk a dolgozók fizetésének alig 1—2 százalékát kell lakbérre fordítaniok, náluk pedig több mint felét. Mint mondotta, ismer több disszidált és a háború után emigrált magyart is Kanadában. Mesélt olyanról, aki diplomával a zsebében mosogat és mesélt egy emigrált magyarról, aki valami részvénytársaság-félét szervezett, összeszedett egy csomó pénzt és végül megszökött vele. Az „óhazáról’* — Magyarországról — szólva elmondotta, hogy igen kellemes meglepetések érték. Kanadában az ellenséges propaganda folytán egészen mást tudnak Magyar- országról, mint ami itt a valóságban van. Nyomorról, terrorról beszélnek és most nagy örömmel tapasztalta, hogy mindaz hazugság, hiszen itt jólétben, boldogan élnek az emberek. Mint mondja, nagyon szívesen haza is jönne, de gyermekei már ott alapítottak családot és így az elköltözés nagyon sok nehézségbe ütközne:. Mezőgazdasági szakmunkás akar lenni... A dunakömlődi Szabadság Termelőszövetkezet legutóbbi taggyűlése határozott Deákfalvi Éva ügyében. A tagság beleegyezett, hogy kétéves mezőgazdasági szakiskolára menjen. Évike két évvel ezelőtt végezte el a nyolc általános iskolát, azóta a termelőszövetkezetben dolgozik, most 16 éves. A gyakorlati munkában szerzett tapaszalatainak az iskolán is nagy hasznát veszi. A dunakömlődi Szabadság Termelőszövetkezetnék, mivel földjeinek nagy része a Duna mentén húzódik, minden lehetősége megvan arra, hogy kertészetet létesítsen. A kertéi szét azonban kertész nélkül semmit sem ér. A 675 kataszteri holdon gazdálkodó tsz tagjai között nincs kertészeti szakember. Deákfalvi Évikére tehát nagy szükség lesz, ha majd az iskolát elvégzi. Havonta 10 15 lakberendezést készítenek Híres, nevezetes emberek a báta- széki épületkarbantartó szövetkezet tagjai. A szövetkezet fennállása óta — 1951-ben alakították szövetkezetüket — munkájuk híre, s termékük bejárta szinte az egész Dunántúlt. Pécsi, kaposvári, dombóvári megrendelők jöttek el hozzájuk, hogy készíttessenek velük festett háló, konyha és kombináltszoba berendezéseket. Havonta 10—15 lakás berendezését készítik el. A szekszárdi Béke Termelőszövetkezet munkacsapat vezetője szinte mindennapos vendég volt a Tóth családnál. A családból ugyanis a két nagyobbik leány a szövetkezet tagjaként dolgozott a közösben, s a munkák sorrendjének w.egbeszélése mindig alkalmat adott a látogatásra. Közben természetesen a család többi tagjával is, főként a családfővel legtöbbször a tsz-ről esett szó. Nehéz volna elemezni Tóth Sándor akkori — 1955— 1956-os — érzelmeit. Valahogy nem találta a helyét a világban. Alkalmi munkával, haló.szással töltötte idejét. Ez bizony nem sokat hozott a konyha,ra. Ezt a helyzetet tárta elébe a munkacsa.patvezető is. A tények előtt meg kellett volna hajolni, hiszen a két gyönge leány csak búzából 15—16 mázsát hozott haza egy-egy zárszámadáskor. >— Maga is tudna úgy dolgozni, mint Búzás János, akinek 600 munkaegysége van, rendszerint — mondogatta a munkacsapatvezető — s akkor a lányaival együtt sok mázsa termény és pénz is kijárna a közösből. Mennyivel jobb lenne az életük. A válasz rá elmaradt. Eleinte tényleg csak el-el- haUgatta... Később azonban mintha érezte volna, csak igazuk lehet, dekát egy új gondolattal nem könyMAI „GRÓ nyű megbará.tkozni. Feladni eddigi álláspontját, csak úgy egyszerűen’.. Nem i zt vem lehet. A válasz tehit a továbbiakban már néha drasztikus formát is öltött. — Mit akar tőlem, • .‘.árt nem hagy békén — mondta nem egyszer a. munkacsapatvezetőnek. De nem hagyták abba s a végső tromfot Sándor bácsi így tette le a munkacsapatvezetőnek: „Akkor leszek én tsz tag, amikor maga grófnő”. — Maga meg gróf lesz akkor — mondta a munkacsapatvezető. Küzdött itt a régi és az új még hónapokon keresztül. A grófi cím is, d,e sokszor elhangzott... — Mikor leszek már grófnő — mondogatta a munkacsapatvezető. — Azt ugyan lesheti — volt rá a válasz. Mindinká.bb lehetett azonban látni, hogy a bizonytalansága egyre nagyobb, de a régihez való ragaszkodás, s valami megmagyarázhatatlan szégyenérzet szinte dacossá tette. Szeretett volna hajlani is, de nem találta az utat, módot, amely vélt önérzetének csorbítása nélkül vezetne a közöshöz, mellyel gondolatban már megbarátkozott. — Mit szólnak majd az emberek, barátok — gondolta magában — ha meghallják pálfordulá- somat? Mii szólnak majd a közösben, ha jelentkezem, tudva eddigi véleményemet? ... Ezek a gondolatok sok álmatlan éjszakát okoztak Tóth Sándornak. Olyan az élet is, mint egy nagy sziklával folytatott küzdelem. A. fordulópontig irtózatosan nehéz felemelni, de ha már fent van, csak egy biccentés kell hozzá, egy gyerek is megteheti, s már zúdul is a természet törvényeinek megfelelően lefelé. Ezt a biccentést az egyik leány adta meg. Érthető okokból kivált a tsz-ből, s az apa először csak mint helyettes — hogy a tsz ne szenvedjen hiányt munkaerőből az ő lánya kilépése miatt — rendszeresen eljárt dolgozni. S amikor látta milyen szívesen fogadják a közösben, az ég sem szakadt le, nem dőlt össze a világ, sőt most kezd inkább fénye- sedni, új értelmet kapni, megnyugodott ... Kérte felvételét, s a közös szeretettel fogadta magába ... S ez a pálfordulás éppen arra az időre esik, amikor 1956-ban a nép ellenségei, szerencsére eredmény nélkül, a maguk malmára akarták hajtani a vizet. Ez is hozzátartozott Tóth Sándor felesz- méléséhez, öntudatébredéséhez. Közösen, együtt, könnyebb küzdeni, hogy a gyűlölt múlt soha vissza ne térhessen. Lényegében a történet befejezett, s csak utóiratként írhatom mély megelégedéssel, hogy Tóth Sándor azóta a felügyelő bizottság tagja. Mostanában már más a szavajárása, kiváltképp, ha hibát lát. — Szív kell ahhoz, de nem olyan, mint az enyém, hogy szó nélkül elmenjek mellette — mondogatja. És még egy, ezt a legutóbbi május 1-i nagy ünnepségen hallottam, amikor a munkacsapatvezető és Tóth József a nagy forgatagban találkoztak. — Hogy van kedves gróf úr? — mondta az egyik. — Nagyon jól kedves grófnő — válaszolta a másik, a kö- rülállók harsány nevetése közben. S milyen jó érzés volt tapasztalni, hogy nálunk „csak” ilyen grófok vannak már. És a címre, rangra nem sokat adnak, kigúnyolják így is, de annál büszkébbek az ezer holdas nagyszerűen kezelt birtokra, amely végre azoké lett, akik megdolgozzák. A. jövedelme is őket boldogítja évről évre egyre jobban. És hány vívódás, buktató után, de gyarapodnak létszámban is. SZALAI ENDRE A szövetkezet tagjai Müller elnök vezetésével mindent megtesznek azért, hogy a lakosságot kilégítsék. És mindig fejlesztik a gyártmányok minőségét, alakját. Ezelőtt három éve árazták szoba és konyhabútorukat, azóta számos változtatással hozzák forgalomba, ugyanazon áron, jobb minőségben. A szövetkezet egyik híres terméke a „flóderozott” bútor. Kvillmann ‘ András híres „floderozó” most új eljáráson dolgozik, aminek megvalósításával sokkal szebb és tartósabb erezést tudnak majd készíteni. A bátaszéki szövetkezet tagjai, híven az alapszabályzathoz, sok és jó bútort adnak a lakosságnak. Az idei megrendelésük december 31-ig szól, s talán ez a tény a legbeszédesebb bizonyítéka jó munkájukTórsadalmi tulajdon ellen vétő személyt leplezett !e a rendőrség Kovács László, a kiskunhalasi szik- vízüzem vezetője Bonyhádra ment lovakat vásárolni a vállalat részére. Vásárolt is két lovat, az egyiket 5700 forintért, a másikat pedig 6800 forintért. Az elszámoláshoz azonban szükséges volt természetesen az elismervény is. Amikor a két elismervényt kiállította, az egyik ló vételáraként 7000, a másik ló vételáraiként pedig 7500 forintot tüntetett fel, tehát 2000 forinttal többet, mint amennyiért a valóságban vásárolta. Az eladók „aláírták” minden további nélkül, mert az egyik csaknem teljesen írástudatlan volt, a másiknak pedig hiányzott a szemüvege és azért nem tudta elolvasni, mi van az elismervényen A rendőrség átadta “ügyét vádemelésre az ügyészségnek.
