Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-18 / 142. szám

i TOLNA iHEtiïEl NÉPÚJSÁG 1958 június 18. Á szovjet kormány napirendi a csúcsértekezletre javaslata ÍTÉLET Nagy Imre és társai bűnperében Moszkva: (TASZSZ) A szovjet kormánynak a kormányfői értekez­leten megvitatásra indítványozott kérdésekre vonatkozó javaslatait május 5-én eljuttatták a moszkvai nagyköveteken keresztül az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányához. A szovjet kormány a csúcsérte­kezletre a következő kérdéseket ja­vasolta: Az atom- és hidrogénfegyver­kísérletek haladéktalan beszünteté­se, az atom-, hidrogén- és rakéta­fegyverek valamennyi fajtájának al­kalmazásáról való lemondás, a kö­zép-európai atom-, hidrogén-, és rakétafegyvermentes övezet létre­hozása, meg nem támadási szerző­dés megkötése az államok között, a kozmikus térség katonai célokra való felhasználásának eltiltása, az •idegen területeken lévő külföldi ka­tonai támaszpontok megszüntetése és nemzetközi együttműködés a koz­mikus térség tanulmányozásában, a Németország és más európai álla­mok területén állomásozó idegen csapatok létszámának csökkentése, a német békeszerződés megkötése, egyik állam másik elleni váratlan támadásának megelőzése, intézkedé­sek a nemzetközi kereskedelmi kap­csolatok kibővítésére, az országok közötti kapcsolatok és érintkezés fejlesztése, a háborús propaganda, a népek közötti ellenségeskedés és gyűlölködés megszüntetése, a közel­és közép-keleti feszültség enyhíté­sének útja. Hz amerikai külügyminisztérium Hruscsov újabb leveléről Washington: (Reuter) Mint a Reuter jelenti, az amerikai külügy­minisztérium „meglepetését” fejez­te ki, hogy Hruscsov miniszterelnök újabb levelet küldött Eisenhower elnökhöz június 11-én a csúcstalál­kozót előkészítő tárgyalásokkal kapcsolatban. A Reuter jelentése szerint a külügyminisztérium nyi­latkozata elismeri: a levél „nyil­vánvalóan arra irányul, hogy meg­gyorsítsa a csúcsértekezlet meg­tartását”, de hozzáteszi: csak arra következtethetünk, a Hruscsov-le- vél fő célja az volt, hogy ismét rek­lámot csináljon az ismert szovjet álláspontoknak azokban a kérdé­sekben, amelyeket a Szovjetunió vé­leménye szerint meg kell tárgyalni a csúcsértekezleten. Az SZKP küldöttsége elutazott Prágába Moszkva: (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bi­zottsága jóváhagyta az alábbi kül­döttséget, amely részt vesz a Cseh­szlovák Kommunista Párt XI. kong­resszusán: A. I. Kiricsenko, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága elnökségének tag­ja és Központi Bizottságának tit­kára (a küldöttség vezetője), V. I. UsztyinoV, az SZKP Moszkva vá­rosi bizottságának első titkára, N. N. Rogyionov, a leningrádi városi pártbizottság első titkára, I. T. Gri- sin, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tag­ja, a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövete, A. M. Rumjancev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja. Június 17-én a küldöttség tagjai Tu-104-es repülőgépen elindultak Moszkvából Prágába. A CGT felhívása a párizsi dolgozókhoz Párizs: (MTI) A CGT Szajna megyei szervezete felhívást adott ki. Ebben felszólítja a párizsi dol­gozókat, hogy június 18-án munka­helyükön adjanak hangot határozott akaratuknak, hogy szembe helyez­kednek a katonai diktatúrával, *» személyi hatalommal. Június 18-án a munkaidő végeztével tartsanak mindenütt gyűléseket. A gyűléseket használják fel arra, hogy megerősít­sék a köztársaságvédelmi bizottsá­gokat, vagy ahol még e bizottságok nem jöttek létre, hívják életre a köztársaság védelmét szolgáló bi­zottságokat. Az Humanité beszámol arról, hogy június 18-án a párizsi terve­zett nagy degaulleista tüntetés nap­ján Franciaország ipari nagyváro- rosaiban nagyszabású gyűléseket tartsanak a dolgozók. A gyűléseken juttassák kifejezésre ragaszkodásu­kat a köztársasághoz és a demok­ratikus szabadságjogokhoz. A lap vezércikkében tiltakozik az ellen, hogy a június 18-i párizsi felvonuláson a „francia ejtőernyő­sök országos szövetsége” és „a fran­cia unió hadviseltjeinek szövetsé­ge” tagjai meneteljenek a diadal­ívhez. A lap felemeli szavát az ellen is, hogy de Gaullenak joga lenne a francia ellenállásra hivatkozni egy politikai akció fedezése céljából. Vi­lágos — írja az Humanité —, hogy de Gaulle az októberi népszavazás előszavává akarja tenni a szerdai évfordulót. A pártütők és gyarma­tosítók felhívását ellensúlyozni akarják azzal, hogy az ellenállás glóriáját szándékoznak az akció kö­ré fonni. Az ENSZ megfigyelői megkezdték munkájukat Libanonban Beirut: (AFP) A libanoni kor­mány elhatározta, hogy felszólítja azoknak a városnegyedeknek lakos­ságát, amelyekbe a felkelők befész­kelték magukat: ezentúl minden épületet bombáznak, amelyből tü­zelnek a rendfenntartó erőkre. Az ENSZ megfigyelőivel kapcso­latot tartó libanoni kormánybizott­ság Mukheiber egészségügyi minisz­ter elnökletével hétfőn délelőtt a külügyminisztériumban ülést tar­tott. Az ülésen áttekintették az ENSZ megfigyelőinek első beiruti és vidéki jelentéseit. Mukheiber az összekötő bizottság ülésén kidolgo­zott jelentést a hétfő délután tar­tott minisztertanács elé terjesztette. A megfigyelők kettes csoportok­ban végzik munkájukat és első meg­figyelői tevékenységüket Tripoliban, Beirutban, valamint a libanoni— szíriai határon végezték. Közben ál­landó rádióösszeköttetést tartaná* fenn az ENSZ megfigyelőinek bei­ruti központjával. A megfigyelők megküldték első napi jelentésüket az ENSZ New York-i székházába. A Combat a francia—szovjet „párbeszédről" Párizs (MTI). A Combat szerint Vinogradov párizsi szovjet nagykö­vetnek de Gaullenál tett látogatása­kor a tábornok szóbeli üzenetet inté­zett Hruscsovhoz. A Combat szerint a francia kormány nem látja akadá­lyát a csúcskonferencia előkészíté­sét szolgáló előzetes tárgyalások siettetésének A csúcskonferenciában alkalmat lát arra, hogy korlátozott megegyezésekre jussanak a leszere­lésekben csakúgy, mint politikai té­ren. A Combat értesülése szerint de Gaulle tábornok kérésére a francia külügyminisztérium újból megvizs­gálja a Rapacki tervet. A lap szerint Hruscsovhoz intézett szóbeli üzenetében de Gaulle tábor­nok hangoztatta, hogy Franciaorszá­got nem hagyhatják ki az atom­klubból. A francia kormány felhatal­mazást kéme arra, hogy egyedül is folytathasson atomkísérleteket. Min­den esetre a Combat leszögezi, hogy de Gaulle tábornok közelebb áll Hruscsovhoz a csúcskonferencia dol­gában, mint Hruscsov az algériai politika tekintetében a tábornokhoz. A Combat cikkét viszont azzal fe­jezi be, hogy a békét csak kölcsönös engedményekkel lehet biztosítani. Az Humanité a libanoni francia intervenció lehetőségéről Párizs: (MTI) Az Humanité vezető helyen közli, hogy de Gaulle tábor­nok Londonban és Washingtonban tett hivatalos diplomáciai lépéssel késznek nyilatkozott az angolok és amerikaiak oldalán egy libanoni in­tervencióra. A lap külpolitikai vezércikke ka­landornak bélyegzi de Gaulle tábor­nokot és megállapítja, hogy leleple­ző jellegű de Gaullenak külpolitikai síkon tett első kezdeményezése. Kö­zölte az angolokkal és amerikaiak­kal, ég a vágytól, hogy oldalukon részt vegyen egy libanoni esetleges intervencióban. A lap hangoztatja, hogy a túlbuzgó kommentátorok siettek a tábornok-miniszterelnök pénteki beszédének csalóka elemzé­sébe bocsátkozni és szavait úgy ér­tékelték, mintha de Gaulle Közép- Keleten normalizálni akarná Fran­ciaország kapcsolatait az arab ál­lamokkal. Ma már látni, mi az igaz­ság. Franciaország távolról sem kívánja helyreállítani mozgási sza­badságát, az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával szemben. Szovjet és ázsiai filmesek közös alkotásai A szovjet filmművészek szorosan együttműködnek ázsiai kollégáik­kal. így például az egyik moszk­vai filmgyár a napokban fejezte be a koreaiakkal közösen készített „A testvérek” című filmet. Szovjet­hindu koprodukció keretén belül most forgatják „A két szív könyve” című filmalkotást. Lin San és Gan Van-Sziu kínai írók Moszkvában két orosz forgatókönyvíróval együtt dol­goznak a „Nyugati szél” című mű­vön, azonkívül orosz és kínai válto­zatban készülnek „A kis No-Za megmenti a várost” című kínai legenda jeleneteinek felvételei. A Földművelésügyi Minisztérium felhívása a szőlőtermesztőkhöz Az orszá.gszrte jónak mutatkozó szőlőtermést a hosszantartó esőzések miatt peronoszporafertőzés veszé­lyezteti. A földművelésügyi mi­nisztérium szőlő- és gyümölcster­mesztési igazgatósága a megelőző védekezés jó szervezése érdekében felhívja a szőlőtermesztőket, hogy a permetezésre alkalmassá vált jó időt használják ki és mielőbb per­metezzék meg a szőlőket. A pero- noszpora veszély körülbelül egy hét múlva várható, de a szőlő gondos permetezésének ezt az időpontot meg kell előznie. Ha a permetezéseket a közbejövő esők akadályoznák, ne hagyják ab­ba a védekezést, hanem az eső el­álltával a még nedves lombozatot azonnal szórják e rézmészporral. A védelem ez esetben is csak akkor lehet kifogástalan, ha a porozás a tőkék belső lombrészeire és a für­tökre is kiterjed. Ha megújulnak az esők, s erős harmatok lesznek, a permetezések közé célszerű porozá­sokat iktatni. Egy hold szőlő egy­szeri porozásához körülbelül hat kiló rézmészpor szükséges, ami 28.20 forintba kerül. Porozógépet csekély használati díj ellenében a helyi foldművesszövetkezetektől kölcsön kaphatnak a termelők. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az igazságügyi hatóságok befejez­ték az eljárást ama személyek vezető csoportja ügyében, akik 1956. októ­ber 23-án az imperialisták aktív közreműködésével ellenforradalmi fegyveres lázadást robbantottak ki e. Magyar Népköztársaság törvényes rendje megdöntésére. A Magyar Népköztársaság Legfel­sőbb Ügyésze vádiratában Nagy Im­rét és bűntársait: Donáth Ferencet, Gimes Miklóst, Tildy Zoltánt, Maié­ter Pált, Kopácsi Sándort, Szilágyi Józsefet, Jánosi Ferencet, Vásár­helyi Miklóst a magyar népi demo­kratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettével, ezenkívül Nagy Imrét hazaárulás, Kopácsi Sándort és Maiéter Pált ka­tonai zendülés bűntettével vádolta meg. Losonczy Géza terhelt ellen az ügyészség a büntető eljárást meg­szüntette, mert nevezett időközben betegség következtében meghalt. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa Nagy Imre és társai bűn­ügyében a vádlottak vallomása, 29 tanú kihallgatása, a vád és védelem meghallgatása, s a széles bizonyítási anyag megvizsgálása alapján megál­lapította: Nagy Imre és legközvetlenebb bűn­társai, Losonczy Géza, Donáth Fe­renc, Gimes Miklós, Szilágyi József 1955 decemberében titkos, államelle­nes szervezkedést hoztak létre abból a célból, hogy erőszakos úton megra­gadják a hatalmat és megdöntsék a Magyar Népköztársaságot. A bűnügy tárgyalása során megállapítást nyert, hogy Nagy Imaének és bűntársainak vezető szerepük volt az 1956 októberi ellenforradalmi felkelés előkészítésé­ben és kirobbantásában. Tildy Zol­tán és Maiéter Pál 1956 októberében megismerték Nagy Imre és társai el­lenséges célkitűzéseit, azokkal egyet­értettek, és cselekvőén bekapcsolód­tak az ellenforradalmi felkelésbe. Az összeesküvő csoport tagjai a hazai reakciós erők élén és a külföldi im­perialistákkal szövetségben, a Ma­gyar Népköztársaság megdöntésére irányuló puccskísérletet hajtottak végre. A bíróság megállapította, hogy Nagy Imre a hatalom erőszakos meg­szerzése érdekében legbensőbb hívei­ből már 1955 végén szűk illegális csoportot hozott létre. Az illegális csoport törvénytelen eszközökkel és a törvényes lehetőségek kihasználá­sával végezte ellenséges tevékenysé­gét. A népi hatalom megdöntésére irányuló célkitűzéseik végrehajtása érdekében mozgósították és tevé­kenységükbe bevonták a népi demo­kratikus államrend minden rendű és rangú ellenségét. Ugyanakkor valódi céljaikat elleplezve demagóg és ha­zug módon, .szocialista’’ jelszavakat hangoztatva, átmenetileg megtévesz­tettek és államellenes céljaikra fel­használtak jóhiszemű embereket is. Az összeesküvő csoport, elsősorban a csoport vezetője maga Nagy Imre, részletesen kidolgozta a népi demo­krácia ellenes mozgalom politikai platformját, közvetlen feladatait, módszereit és további célkitűzéseit. A vád képviselője a bíróság elé tárta ezeket a — nagyrészt Nagy Imre ál­tal sajátkezűleg írt titkos okmányo­kat. Megállapítást nyert az a tény, hogy az október 23-i tüntetést Nagy Imre és csoportja kezdeményezte, felhasz­nálva a Petőfi-körben és az egyete­meken kiépített kapcsolatait. Ebben az időszakban az összeesküvő csoport csaknem naponta, néha naponta többször is titkos megbeszélést tar­tott, s kormánylistát állítottak össze, amelyet a törvényes magyar kor­mány erőszakos megdöntésével akar­tak uralomra juttatni. Ezen a listán Nagy Imre saját magát jelölte mi­niszterelnöknek. A tüntetéssel egyidőben a fegyve­res felkelés közvetlen irányítására a szervezkedés tagjai több külön ille­gális központot hoztak létre. Nagy Imre és összeesküvő csoport­ja a népköztársaság központi hatal­mi szerveinek felbomlasztása, illetve félreállítása után nekilátott a helyi hatalmi szervek megsemmisítéséhez. Felszámolták a törvényes közigazga­tási szerveket, a tanácsokat, a gazda­sági igazgatási szerveket és helyükbe a többségükben burzsoá, fasiszta ele­mekből szervezett, úgynevezett „for­radalmi bizottság”-okat és a munkás­ság megtévesztésére szánt úgyneve­zeti ,.munkástanács“-okat állították. Nagy Imre és bűntársai áruló és bomlasztó tevékenységükkel, végül az általuk kikényszerített tűzszüneti paranccsal megbénították a népköz- társaságot védelmező fegyveres erő­ket. Ugyanekkor szervezték, fegyver­rel ellátták, végül törvényesítették a lázadó ellenforradalmi erőket. Az úgynevezett „nemzetőrség’’-be tömö­rítették a háborús és népellenes bű­nösöket, a börtönökből kiszabadult fegyenceket és a népi demokrácia minden rendű és rangú ellenségeit. Ezek után Budapesten és szerte az országban megindult a fehérterror. A terrorista különítmények az eddig felderített adatok szerint Nagy Imre és társai rövid néhánynapos uralma alatt 234 védtelen állampolgárt gyil­koltak meg. Ugyanezekben a napok­ban 3000 haladó, a népi demokra­tikus rendszerhez hű embert börtö- nöztek be, akiknek kivégzését a kö­zeli napokra tervezték. Ezenkívül november 4-ig több mint 10 000 sze­mélyről állítottak össze halállistát, előkészítve lemészárlásukat. A Magyar Távirati Iroda jelen­tése ezután arról beszél, hogy milyen kapcsolatot épített ki Nagy Imre ösz- szeesküvő társaival nyugati impe­rialista körökkel, majd megállapítja: Nagy Imre és áruló csoportja cél­jainak megvalósítása érdekében, to­vábbá azért, hogy teljesen szabaddá tegye az utat az imperialista beavat­kozás számára, megkísérelte az or­szág védelmi szövetségét, a varsói szerződést törvénytelen módon és egyoldalúan felbontani. E kísérlet be­tetőzését jelentette Nagy Imre 1956. november 4-i rádiófelhívása, amely­ben a forradalmi munkás-paraszt kormánnyal és az általa segítségül hívott szovjet csapatokkal szemben a nyugati imperialistákat nyílt, fegy­veres beavatkozásra hívta fel. Az ellenforradalmi fegyveres fel­kelés bukása után a Nagy Imre-féle összeesküvők egyes csoportjai ott ke­restek menedéket, ahonnan koráb­ban is támogatást élveztek. Az állam­csíny részvevői közül Király Béla, Kéthly Anna, Kővágó József és má­sok a felelősségrevonás elől Nyugat­ra szöktek. Mindszenty József, a ma­gyar hatóságok tudomása szerint, az amerikai követségen rejtőzködött el. B. Szabó István a budapesti angol követségre próbált menekülni. A Nagy Imre-csoport, amely korábban a „nemzeti kommunizmus’1 kalózlo­bogójával lépett fel, a felelősségre­vonás elől a budapesti jugoszláv kö­vetségre szökött. Á bírósági tárgyaláson a vádlottak közül Donáth Ferenc, Gimes Miklós, Tildy Zoltán, Kopácsi Sándor, Já­nosi Ferenc, Vásárhelyi Miklós meg­bánást mutatva, teljes egészében el­ismerték bűnösségüket. Nagy Imre, Szilágyi József és Maiéter Pál bűnös­ségüket tagadták, azonban a lefoly­tatott eljárás során bűntársaik és a tanúk terhelő vallomásai, valamint a tárgyi bizonyítékok nyomán leleple­ződtek és bűncselekményeik tényeire vonatkozóan részleges beismerő val­lomást tettek. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa mérlegelve a bűncselekmé­nyek súlyát, a súlyosbító és enyhítő körülményeket, a lefolytatott tárgya­lás alapján a vád tárgyává tett cse­lekményekben a vádlottakat bűnös­nek mondotta ki és ezért Nagy Imrét halálra, Donáth Ferencet 12 évi bör­tönre, Gimes Miklóst halálra, Tildy Zoltánt 6 évi börtönre, Maiéter Pált halálra, Kopácsi Sándort életfogytig­lani börtönre, dr. Szilágyi Józsefet halálra, Jánosi Ferencet 8 évi bör­tönre, Vásárhelyi Miklóst 5 évi bör­tönre ítélte Az ítélet jogerős. A halálos ítélete­ket végrehajtatták.

Next

/
Thumbnails
Contents