Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-01 / 128. szám
$ TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 június 1, A házakról és az emberekről Néhány kiló ócskavas Szekszárdiul több mint 300 állami tulajdonban lévő ház van. A házak sorsa és az emberek viselkedése szoros összefüggésben áll egymással. A lakásbérlők jelentős része megbecsüli a házat, amelyet lakhelyül választott. Ezek a házak kívül-belül „csinosak” és „hosszú életnek” ' örvendenek. De vannak rendetlen lakásbérlők is, olyanok, akik magatartásukkal a háznak és a házbelieknek, akikkel együtt laknak egyaránt ártanak. A napokban néhány szekszárdi házhoz ellátogattunk, s ami rosz- szat megírunk a házakról és bérlőikről, azt nem azért tesszük, hogy megsértsük őket, hanem csupán azért, hogy erőnkhöz mérten mi is hozzájáruljunk olyan légkör kialakításához, amelyben a bérlő egyaránt megbecsüli a házat, amelyben lakik és a másik bérlőt, akivel egy fedél alatt él. MIÉRT HUZATOS A LÉPCSÖHÁZ? Miközben a Hunyadi utca 2. szám alatti új bérház egyik háziasszonya arról panaszkodott, hogy a felette lévő emeleti szoba lakói takarításkor minden esetben az ablakon rázzák ki a szőnyegeket, s emiatt a szobája megtelik porral, állandó csattogás hallatszott be hozzánk a szobába. Kinéztünk a folyosóra, s rájöttünk a csattogás okára. Ugyanis a házbeli gyerekek közül játszadoztak néhányan a lépcsőház üvegajtajával. A lépcsőházi üvegajtókat tavaly március óta már másodszor üvegezték. Az üvegezés azonban most is hiányos. Nagy a huzat a lépcsőházban. A lakók panaszkodnak a huzatra. De akkor miért tűrik szó nélkül, hogy a gyermekek „szórakozásból” az ajtókat csapkodják félóra hosszáig úgy, hogy zeng belé az épület? öt lépcsőház és folyosó van ebben az épületben. A lépcsőházak és folyosók világítását az állam fizeti és a lépcsőházak és folyosók világítása a „gyenge égők” ellenére is egyenként átlagosan 200 forintjába kerül havonként államunknak. Mi ennek az oka? Az ok egyszerű. A lakók égve hagyják a villanyt a folyosón. Mindenki égve hagyja? Ezt így nem lehet állítani. Elvégre vannak szép számmal rendes emberek is, akik az állami tulajdont úgy kezelik, mintha a sajátjuk volna. Akkor hát ki a felelős? Miért égnek minden éjjel a villanyok a lépcsőházakban és a folyosókon? Hogyan lehetne tettenémi és felelősségre vonni a házon belül azokat, akik égve hagyják? Ezekre a kérdésekre kellene közös erővel feleletet találnunk. A TAPINTATLAN EMBER A Rákóczi utca egyik bérházának lakói érdekes példáját mondták el a tapintatlanságnak. A házban lakó „tapintatlan” ember” ugyanis minden nap korahajnalban indul munkára motor- kerékpárral. A motorkerékpárját már az udvaron „berúgja”, s a zárt lépcsőházban úgy „túráztatja”, hogy a ház legmélyebben alvó lakói is felébrednek a rettenetes, fülsértő zajra. A „tapintatlan ember” ilyenkor kajánul ujjong, s azt gondolja: — Ha nekem fel kell kelnem, akkor ti se aludjatok. Csak azon csodálkozunk, hogy még nem érte karambol. Ugyanis a ház lakói minden reggel elátkozzák a motorjával együtt. HARC AZ ESŐVÍZÉRT A Perczel Mór utcában az esővízlevezető csatornára panaszkodott egy fiatal házaspár. — Látják ott fenn azt a horpadást a csatornán? Az mindent megoldott. Most már ezen többé senkinek sem folyik esővíz, — mondta a fiatalember az esővízlevezető csatorna felső tönkrelapított torkolatára mutatva, majd így folytatta: — Állandó veszekedés tárgya volt eddig ez a csatorna, ha megeredt az eső, mert mindenki szeretett volna esővizet „fogni” magának. Egyszerre azonban csak egy edény fért a csatorna alá. Még verekedés is volt az esővíz miatt. Azóta aztán megcsináltuk úgy, hogy senkinek sem ontja a vizet a csatorna. BÍRÓSÁGI ÍTÉLETEK ÜZÉRKEDÉS Döme Pálné ozorai lakost kétrendbeli árdrágító üzérkedés bűntette miatt ítélte el a tamási járásbíróság Marosi tanácsa 8 hónapi börtönbüntetésre, 300 forint értékű vagyonelkobzásra és a bűnjelként lefoglalt tojás, baromfi teljes elkobzására. A helyi piacon nagyobb mennyiségű tojást és baromfit vásárolt fel, azt Budapestre szállította és ott jelentős felárral tovább adta. Egy alkalommal azonban rajta vesztett. SIKKASZTÓ BOLTVEZETŐ Rózsahegyi József németkéri lakost, volt boltkezelőt a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett sikkasztás és üzérkedés miatt mondotta ki bűnösnek a paksi járás- bíróság dr. Kiss Tóth Tihamér tanácsa és három évi börtönbüntetésre és 5 évi jogvesztésre ítélte. A megállapítások szerint mintegy 42 000 forintot sikkasztott el a reábízott boltban lévő értékek közül. Több értéket elvitt a boltból a lakására anélkül, hogy azt kifizette volna. Ugyanakkor a sikkasztás mellett például kakaót vásárolt magánszemélyektől és azt a megengedettnél magasabb áron hozta orgalomba. Hetven tagja van a Bátaszéki Fűtőháznál a Kölcsönös Segítő Takarék- pénztárnak. A hetven betéttulajdonosnak több mint fele KISZ-tag. Most éppen fizetés volt. Benedek Károly, a KST elnöke és Gyarmati Jánosné pénztáros éppen számolják a tagok által befizetett pénzt. Szép summa, több mint négyezer forint gyűlt össze. Edénybe most már igaz, hogy nem lehet felfogni az esővizet, mert megrongálták a levezető csatornát. Ellenben az eresz alatti csatorna, ha megtelik, mégis csak lefolyik a víz, mégpedig az emberek nyakába. TÉLI FAVÁGÁSOK Az Arany János utcában is meglátogattunk egy családot. A konyha kövezetét fejszenyomok csúfították. — Most már nem bent vágják a fát? — kérdezte az elvtársnő, aki a Városgazdálkodási Vállalatnál dolgozik és elkísért bennünket kőrútunkra. A háziasszony zavartan mondta. — Akkor, amikor tetten érték az uramat a favágáson, csak azért csinálta itt bent, mert kint nagyon hideg volt. DISZNÓÓL AZ EMELETEN A város legszebb utcájában, a Széchenyi utcában szokatlan körülmények között éldegélt sokáig egy kis malac. Ugyanis ez a szerencsés malacocska olyan „magasra tört”, hogy emeleti lakosztályt biztosítottak számára a gazdái egy konyha szögletében. A Városgazdálkodási Vállalat figyelmeztette a boldog malactulajdonosokat, hogyha nem hajlandók az állatkájukat kiköltöztetni a konyhából, akkor kénytelen a lakást másoknak adni, olyanoknak, akik jobban megbecsülik. A figyelmeztetés használt. A malackát látogatásunkkor nem találtuk a szokott helyén, s az elárvult ketrec a konyhasarokban arról tanúskodott, hogy „visszasüly- lyedt” a valódi „földszintes” disznóólak állatainak sorába. HÁZBÉR ADÓSSÁGOK A lakásbérlők havonként átlagosan 50 forintot fizetnek. A mai fizetések mellett ez az összeg minimális,- mivel egy napi kereset csupán és mégis szomorú képet nyerünk, ha végignézzük a lakbér- fizetések jegyzékét. Vannak olyanok, akik már egy év óta nem fizettek lakbért. Az egyik család lakbére 20 forint és mégis már 540 forint lakbérhátraléka van. A 4—5 hónapra visszamenő lak- bérfizetést elmulasztók száma eléri a 60-at. Az egyhónapos elm- radás pedig átlagosan 150—200 lakbérlő esetében tapasztalható. Mi ennek az oka? Azt mindenki elismeri, hogy a lakbérek (nem albérlőkről van szó) nevetségesen alacsonyak. Fizetni tehát mindenki tudna. De akkor miért nem fizetnek? Az ok főleg az emberek felelőtlenségében keresendő. Köztudomású ugyanis, hogy a lakbérek 75 százalékát lakáskarbantartásokra fordítják. Vajon van-e egy mákszemnyi felelősségérzet azokban, akik még a ház minimális amortizációs költségeit sem hajlandók megtéríteni. HAYPÁL „4. pont. Elhasznált anyag újbóli felhasználásával összesen 30 kg vasat takarítottunk meg.” — Szerényen húzódik meg a bejegyzés a Bátaszéki Fűtőház kiszistáinak takarékossági számláján. Hiszen látszatra ez csak néhány forintot jelent, m, ez azokhoz az ezresekhez képest, amit a fűtőházi fiatalok túlsúlytovábbítással, szénmegtakarítással, a javítási költségek csökkentésével takarítottak meg. Pedig itt minden kiló vas megtakarításának érdekes története van, ami mutatja a kiszista mozdonylakatosok találékonyságát, igyekezetét. Hetek óta tartott „belső szolgálatot’“, végzett az állomáson tolatást egy „lesántult” mozdony. Nem volt olyan nagy a baja a 375—951-esnek, csak az egyik csatlócsap-perselye lazult meg, köszörülte a csapot. Ki kellett volna cserélni a perselyt, de hiába kerestek hozzávaló anyagot a szertárban, a községben a ktsz-nél, kisiparosoknál, még a MÉH-hez is elmentek, nem találtak. így hát egyelőre nem volt más megoldás, a csatlót ki kellett iktatni. Tudott menni a mozdony, de csak kétharmad erővel. Három helyett két pár kerekét tudta csak meghajtani. Arra a sorsra jutott, amit különben a kiöregedett, elavult mozdonyokkal csinálnak, tolattak vele az állomáson. A kiszistáknak megesett a szívük a beteg gépen. Addig kerestek, kutattak, míg találtak a műhely sarkában egy régóta ottheverő törött tengelyt. Az anyaga jó lett volna, csak egy baj volt. A méret nem' megfelelő, a 99 milliméter vastag tengely a persely ilO-es peremét már nem adta ki. — Hívjuk csak ide Magyar elvtársat, a kovácsot — mondta Hange elv- rárs mozdonylakatos, aki egyébként a KISZ-szervezet titkára. — Hátha ő tud valami csinálni. A fiatal kovács nem gondolkodott sokáig. Igaz, hogy ilyen anyagból még nem csináltak 375-ösre való perselyt, de ő majd tűzben feltömö- rfti az egyik végét, hogy kiadja a méretet. A többi már az esztergályosok és a szerelők dolga. Munkához láttak, hamarosan elkészült a persely. Egyik reggel aztán beállt a mozdony a műhelybe, a két kiszista, Hange Tibor és Lovrity József pedig pár óra alatt „meggyógyította” a mozdonyt. Délután már vonatot vihetett a 375—951-es. A takarékossági számla pedig újabb néhány kiló vas megtakarításával gyarapodott. Arról nincs szó a feljegyzésben, mennyit jelent forintban az, hogy egy 375-ös mozdony tolatás helyett vonatot vihet. Hiába, szerény emberek a fűtőházi kiszisták, J. J. Â takarékossági mozgalom hírei A Tolnai Selyemfonógyárban a cémázóban a hulladék csökkentése érdekében különleges intézkedéseket dolgoztak ki. Az intézkedés lényege az, hogy a gyárhoz került új munkásokkal többet foglalkoznak, oktatják őket a gépek szakszerű kezelésére, valamint megelőző intézkedéseket tettek a fonodában is a minőség állandó javítására. * A teveli vegyesipari kisipari szövetkezetben az elmúlt évi munkához hasonlóan az idén is hasznosítják a hulladékbőrt. A helyi hulladékot gyermekszandálok készítésére használják fel, ezenkívül hulladékbőr beszerzésére tárgyalásokat folytatnak, hogy a gyermekszandálok nagy keresletét ki tudják elégíteni. * A tamási vasútállomáson a tavasz kezdetén a dolgozók vállalták, hogy társadalmi munkával parkosítják az állomási épületek környékét. A dolgozók vállalásaikat teljesítették, ezzel jelentős megtakarítást értek el. * A téglagyári munkások megelégedésére, az egyesülés vezetősége Mázára és Dombóvárra gumikerekeket küldött a téglakihordó munkások talicskáihoz. A kerekek felszerelésével jelentősen megkönnyítik a nehéz fizikai munkát. Rábai Ernő és Somfalvi József KISZ mozdony brigádjai az elmúlt hónapban közel húsz tonna szenet takarítottak meg. A KISZ fiatalok eredményes munkájukkal hatezer forinttal növelték a fűtőházi kiszesek takarékossági számláját. * A nagymányoki bányavállalatnál az összes hulladékvasat összegyűjtötték. A hulladékvas egyrészét haszonvasként más bányavállalatoknak felhasználásra adták át. * A tamási tejüzemben több mint egy hónap óta sikerrel alkalmazzák a tejfeldolgozásban az 5 ezer literes lemezpaszteó:; a gép üzemeltetésével jelentősen csökkenteni tudták a tejfeldclgozási költségeket. * Weisenburger Antal majosi bányász a tavasszal vásárolt házat az új nagymányoki bányászlakótelepen. A takarékos bányászcsalád havonta kétezer forintot törleszt az esedékes négyszáz helyett a ház vételárából. * Megyénk nagyobb üzemeiben a takarékossági intézkedések megvalósítása előrehaladott állapotban van. Június első felében megkezdjük az üzemek takarékossági mozgalmának értékelését az illetékes megyei szervek bevonásával. VASÁRNAPI HUMOR TAVASZ A VILÁGŰRBEN TAVASZ A PARKBAN — Hé, tegye le azt a padot! — Azt én is szeretném ... (Első fecskék.)
