Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-01 / 128. szám

195t június 1. XOLJIA MËÜXË1 NÉPÚJSÁG 9 Harminchat év a nevelés szolgálatában p répa ... Prepa bácsi... lg}' ismeri a község apraja, nagy­ja. így ismerik kollégái is a járás, a megye pedagógusai. Nem rossz indu­latból, nem csúfolódásból keresztel­ték el, hanem szeretetből, még har­minchat évvel ezelőtt, amikor Szau- ter József, a tolnai II. számú általá­nos iskola igazgatója, minit fiatal pedagógus megkezdte nevelői mun­káját. Azóta, ahogy a haja ezüsíö- södött, módosult a név, ma már Prepa bácsinak nevezik. Emlékszem arra a napra, amikor először léptem át az osztály küszöbét. Kilencvenhét gyermek volt összezsú­folva az I. osztály aránylag kicsi tan­termében. Én magam is legalább olyan nehezen vártam a déli harang- szót, mint a gyermekek. Igen, nagy lámpalázzal küszködtem annak elle­nére, hogy abban az időben a falusi tanító munkája egyáltalán nem volt bonyodalmas. Mindössze néhány tankönyvből ta­nítottunk és ha a 97 gyermekből 30 elbukott volna, senki sem kérdezte volna meg, hogy miért. A továbbta­nulás ugyanis csak a kiváltságosok­nak volt biztosítva. Mint felekezeti iskola tanítói, az egyház részéről történő ellenőrzés­nek voltak leginkább alávetve és a misztikus, elvont anyag tanítását tartották a legfontosabbnak. Amikor pedig a tanfelügyelőség részéről kap­tak ellenőrzést, a látogatók felettesi hangon felsőbbséggel beszéltek a pe­dagógusokkal. — Sok megaláztatásban volt ré­szünk, de én ennek ellenére is na­gy' n szerettem hivatásomat, s abban az időben is sokat tanultam. Magán- szorgalomból elvégeztem a szakrajz tanfolyamot és az elemi iskolásokon kívül az inas-iskclásokat is rajzra ta­nítottam. Az úgynevezett proli ne­gyedben, a vásártér környékén lak­tunk. Itt kerültem közvetlen kap­csolatba a munkásokkal, kőművesek­kel, ácsokkal. Ők hívtak el a mun­kásotthonba, amely második ottho­nommá vált. M üller Józsi bácsi, a tolnai építőmunkások öreg veteránja tud arról a legtöbbet, hogy milyen élénk kulturális élet folyt a tolnai munkásotthonban, Szauter József — ahogy kollégái nevezték — proli­tanító vezetésével. Az egyik szobá­ban rajz-szakcsoport működött, 25— 30 résztvevővel és amire igen büsz­kék a tolnai öreg harcosok, Joósz Ferenc, Schalli Antal, Merk János, Rész Antal és a többiek, a megye- szerte ismert 40 tagú munkásdalárda, amit Szauter József a „Prepa’1 veze­tett. — De gyönyörű is volt, amikor sze­repeltünk, munkásdalokat, népdalo­kat és kánonokat énekeltünk — em­lékeznek vissza. — De nem kis érdeme volt a „Pre­pának” abban is, hogy kialakult a ma már megyeszerte is elismert tol­nai sportélet — Az ifjúságot a sporton keresz­tül lehetett legjobban megfogni — mondja Szauter József. — Az első sportegyesülst, a TIKE (Tolnai Ifjú­sági Közművelődési Egyesület) volt, amely a munkás ip>aros ifjúságot fog­ta össze. Valamennyien nagyon büsz­kék voltunk arra, hogy a felnőttek­ben és az ifjúságban egyaránt fel tudtuk ébreszteni a tudásszomjat. Ezeknek a gyermekeknek a szülei, akiket most tanítok, szintén többsé­gükben tanítványaim voltak. K üzdelmes és bizonytalan volt a múlt, amelyre a jelen bizton­ságos légköréből jólesik visszatekin­teni, amit fiatal koromban elkezd­tem, most is, így ősz fejjel folytatom. 1950-ben orosz nyelvszakos tanári vizsgát tettem, azóta orosz nyelvet is tanítok. És igazgatója vagyok a II. számú általános iskolának, amelynek 13 tanulócsoportja van. A tanulmá­nyi színvonal mellett sokat adunk a kultúrmunkára, nem hiába volt ez mindig szívügyem. Az úttörő csapa­ton belül van 60 tagú énekkarunk, 12 tagú úttörőzenekarunk és jól működő tánccsoportunk. De vannak sporto­lóink is, kézilabda és futballcsapa­tunk is. Ez már nem az én érdemem, hanem az iskola úttörő vezetőjéé. — Más a pedagógusok élete, mint a múltban volt, de azért most sem vagyunk mentesek a gondoktól. Egy nagy-nagy gondunk van: kicsiny az iskolánk. Az Újtelepen ugyanis 350 új ház épült, s az új község rész­lakói többségében fiatalok. Ennek megfelelően bővíteni kell az iskolát, amelyre a jövő évben sor is kerül. A jelenlegi földszintes részre emele­tet húznak és ha ez is meglesz, ak­kor már nyugodtan megyek majd nyugdíjba. Pozsonyi Ignácné A református lelkészek békekonferenciát tartottak A Tolna megyei reformásus lelké­szek május 29-én tartották Szekszár- don a megyei békekonferenciájukat. A konferencián minden református lelkész részt vett. Két beszámoló hang zott el, az egyiket Kincses Zoltán madocsai, a másikat Szintai István alsónyéki református lelkész tartotta. Felszólalt a konferencián Esze Ta­más egyházkeriileti főgondnok. Far­kas József püspökhelyettes beszá­molót tartott szovjetunióbeli útjáról. A vita során tíz református lelkész szólalt feL A konferencia dr. Katho- na Géza esperes zárszavával ért vé­get. >-------------­----------------------------------------—----------------------­___________——————---------------------------------------------------­HÍREK 0 — A tamási Vörös Szikra Termelő- szövetkezet vezetősége és KISZ-szer vezete az elmúlt héten hagyományos májusfa kitáncoló estet rendezett disznótoros vacsorával egybekötve. A baráti estre egyénileg dolgozó pa­rasztokat és fiatalokat, valamint szov­jet vendégeket is meghívtak. A több mint 400 főnyi résztvevő kelleme­sen szórakozott az esten. A legszebb nap és a legboldogabb pillanat Június 5-én : Hasek Rézsű zongoraestjével fejeződi! be a szekszárdi hangversenyidény vetlen környéke és meghallgathassa. Szekszárdról Tolna felé 23.36-kor, Bátaszék felé pedig hajnali 3 óra 3 perckor indul vonat. A hangversenyt rendező TTIT és zeneiskola ezúton kéri a bérletese­ket az esedékes utolsó részlet befi­zetésére. Jegyek a hangverseny előtt és elővételben is a zeneiskolában válthatók. A Palánki Mezőgazdasági Tech- nikum kémiai laboratóriumá­ban találkoztunk Liebmann Ferenc­cel, a technikum egyik legrégibb tanárával. Az idős tanár néhány percre meg­szakította a laboratóriumi munkát, hogy a tanári hivatással kapcsolatos kérdéseinkre válaszolhasson. —! Miért a tanári pályát választot­ta? — Én tulajdonképpen nem tanár­ként, hanem mezőgazdászként kezd­tem pályafutásomat, — válaszolja — húsz évig dolgoztam, mint gyakorlati mezőgazdász. Ezalatt a 20 év alatt döbbentem rá, hogy a gazdálkodás egyik leglényegesebb kérdése az agrokémiai vizsgálatok helyes alkal­mazása. Sokat tanulmányoztam az agrokémiát. Könyvből és a gyakor­latból is sokat tanultam. Végül aztán elhatároztam, hogy másoknak is át­adom tapasztalataimat és már nem is egészen fiatal fejjel, nekivágtam a tanári pályának. Tizenkét év óta tanítom a gazdász nemzedéket, s örömmel mondhatom, hogy ma már nemcsak a száraz képleteket áll módomban tanítani, hanem gyakor­latilag is be tudom mutatni a ta- nítottakat. Tíz komplett amatőr la­boratóriumi felszerelés áll a tanulók — Orvosi ügyelet 1958 június 1-én: Dr. Horváth József Szekszárd, Széc­henyi u. 68. Telefon: 26—21. — A Népek Barátsági Hónapja keretében legutóbb Nagÿkônyiban és Felsőnyéken tartottak magyar—szov­jet baráti találkozót, több mint 600 résztvevővel. A szovjet vendégek kul­túrműsorokkal szórakoztatták a fal­vak népét, s a falvak lakói virágcso­korral fogadták a vendégeket. Az ün­nepségek után vacsora, és reggelig tartó tánc fejezte be a napot. — Május 26-án a Hazafias Nép­front rendezésében Nagykónyi köz­ségben koppá nyvölgyi ankétot tartot­tak. A megbeszélésen többek között a Koppány folyó kitisztításának pro­blémájával foglalkoztak, amely ko­moly károkat okoz a mintegy 4000 holdas, főleg rét és legelő területen. A munkálatokat, úgy határoztak, ál­lami segítséggel és társadalmi mun­kával akarják elvégezni, hiszen ahogy kiszámították a kártevés mennyiségéből mintegy 24.000 jszá- mosállatot lehetne felnevelni évente. — Az elmúlt héten a Szekszárdi Járási Párt-Végrehajtó Bizottság Tolnán a textilüzemben ülésezett, ahol az üzem pártszervezetének mun­káját vizsgálta és tárgyalta meg. Az ülést a helyi pártszervezet rendkí­vüli taggyűlése előzte meg. — A mázai általános iskolások a hét elején egy napon burgonyabogár- írtással töltöttek el. A gyermekek több mint 1200 burgonyabogarat szedtek össze és semmisítettek meg. — Koszorúzási ünnepséget tart jú­nius 1-én délelőtt 11 órakor a Ba­ranya megyei Tanács VB. Művelő­dési Osztálya dr. Berze Nagy János néprajzkutató és néphagyomány- gyűjtő sírjánál a pécsi központi te­metőben a „Magyar népmesetípusok” című nagy néprajzi művének meg­jelenése alkalmából. Megemlékezést tart dr. Szabó Pál Zoltán kandidá­tus, a Magyar Tudományos Akadé- jmia dunántúli tudományos intézeté­inek igazgatója. [ — Kocsis István miszlai lakost Íárdrágító üzérkedés, jogellenes for- jgalombahozatallal elkövetett közellá- <tás érdekeit veszélyeztető és magán­yszemélyek sérelmére elkövetett csalás (vétsége miatt mondotta ki bűnösnek ja tamási járásbíróság Marosi tanácsa lés 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte. iA börtönbüntetést három évi próba­időre felfüggesztették, j — A MEDOSZ megyei bizottsága 'június 6-ig a szakszervezeti bizal­miak részére körzeti tanácskozást és [tapasztalatcserét szervez. Kilenc gaz­daságban tartanak a bizalmiak részé­jre ankétot A körzeti bizalmi anké- Iton mintegy 300 bizalmi tanácskozik [majd és kölcsönösen elmondják egy­másnak munkamódszereiket, j — Munkavédelmi kiállítás nyílik 'hétfőn délelőtt 10 órakor Szekszár- [don a Balogh Ádám Múzeumban. A (kiállítást a munkavédelmi hónap [keretén belül a Dunántúli Áramszol­gáltató Vállalat Szekszárdi üzletigaz- [gatósága rendezi. rendelkezésére a kémiai gyakorlat­hoz. — Melyik volt a legszebb napja a tanári pályán? — Nekem tulajdonképpen min- den évben van egy olyan napom, amelyiket bátran nevezhetek a leg­szebb napnak, — mondja, majd hallgat néhány percig és hozzáfűzi: — A legszebb napom az, amikor így év végén szabadjára engedjük a „fiókáinkat”. Ilyenkor mindig bol­dog vagyok, és egy kissé büszkén gondolok azokra a lányokra és fiúk­ra, akik innen a mi iskolánkból in­dulnak neki, telve tudással és fia­talos energiával a szocialista me­zőgazdaságért folyó küzdelemnek, amely szívósságot, tudást és nagy­fokú emberszeretetet igényel. — És tudja, hogy mikor élem a legboldogabb pillanataimat az élet­ben? — kérdezi Liebmann tanár úr, vastagüvegű szemüvegén keresztül, játékosan hunyorítva a szemével. _ I? — Akkor, amikor valami jót hal­lok azokról, akik kikerültek az is­kolánkból. Ez azért van, mert min­dig arra gondolok, hogy nekem is egy kis részem van abban, hogy az egykori tanítványom sikereket ér el az életben. (—H—) Csendőrszuronyok ellen... II. Erre a napra zenészeket is hozat­tak, hogy ezzel is emeljék az ün­nep színvonalát. A tömeg jól érez­te magát, vidáman szórakoztak az emberek egész nap. Már hanyatló­ban volt a nap, amikor a szolgabíró ismét magához hivatta Wildangert. — Most aztán már legyen vége, mert a szónok úgy sem jön. — Még mindig várunk. Még meg­jöhet. — Meddig akartok hát várni? — Még várunk — hangzott a ha­tározott válasz, s amint ment visz- sza az emberek közé, egy ismeret­len megszólította és félrevonta: — Látom nincs szónok, szabadna ne­kem szót kérni? — Nem ismerjük magát, nem tud­juk, hogy kicsoda... — Közben bá­nyászok vették őket körül és hallva a beszélgetést, ők is közbeszóltak, szavatosságot vállaltak a szónoknak ajánlkozó emberért. — A mi emberünk. Megbízhatunk benne — mondta az egyik. — Németországból úgy tiltották ki politikai okok miatt — súgta a má­sik... S a válasz nélkül hagyott íérdés mellé így került a Steiner név. S a hirtelen feltűnt szónok jól Deszélt. Amit mondott mind tetszett az összegyűlt népnek... Németül be­szélt — a hallgatóság értett neme­sül — s a csendőrök bamba képpel lúzódtak meg a tömeg között, hiá- Da figyeltek, nem értették, hogy mit Deszél a szónok. * Eltelt közel másfél évtized, s Wil­danger Józsefet ismét a nép boldo­gulásáért küzdők sorában találják az események az 1919-es forrada­lomban. Beválasztották a direktó­riumba, de nem akarta elfogadni a megbízatást. Szekszárdról volt kint a gyűlésen egy Aranyosi nevű elv­társ, a megyei direktórium tagja, s az azt mondta: — Nem akarja elfo­gadni ezt a fontos, felelősségteljes megbízatást? Maga gyáva! — Én nem voltam, nem vagyok és nem leszek gyáva — feleltem nyugodtan. — Talán lett volna ná­lam megfelelőbb ember is. Én csak egyszerű kőműves vagyok. De ha engem akarnak az emberek, akkor köszönettel elfogadom. Egyik este egy sebesült vöröska­tonát hoztak hozzá, s bajtársai kér­ték, hogy szerezzen valahonnét köt­szert, fertőtlenítőt. A seb nem volt nagyon súlyos, de a fertőzés elke­rülése érdekében szükséges volt or­vosi kezelés .. .Adott egy írást, hogy az orvos kezelje a beteget... ... A forradalom bukása előtt ép­pen egy Soós nevű elvtárs volt kint Szekszárdról. Amint beszélgettek, hirtelen felcsengett a telefon és azt a parancsot adták, hogy Soóst tar­tóztassák le és szállítsák Pestre. Rö­vid idő múlva újabb értesítés jött telefonon, hogy ne Pestre, hanem Szekszárdra vigyék ... Amikor elbukott a forradalom, szomorú sors várt azokra, akik a nép érdekében tevékenykedtek. Kí­nozták, verték és kivégezték leg­többjüket. A kínzásban nem ismer­tek határt, lábuknál fogva akasztot­SL ták fel az embereket és úgy verték őket, hogy a hús cafatokban lógotl rajtuk. Egy nap rá is ráakadtak. Sötét este volt, amikor elfogták, elvitték az egyik kocsmába, ahol a fehérek tanyáztak és ahová összehordták a kommunistákat. De voltak jó embe­rek azért a legrosszabb időkben is azt a cédulát, amelyen az ő „bű­nei” voltak, valaki kilopta a többi közül, s így egyelőre megúszta kia­dós veréssel. Másfél év telt el, amikor ismét keresni kezdték, mert a csendőrség kezébe adták a papírt, amelyen gyó­gyítást kért a sebesült vöröskatona számára: elszökött Bonyhádról és a környező hegyekben, szőlőkben, pusztákon bújkált, de közben azok­nak a hozzátartozóira is gondolt, akik börtönökben sínylődtek. Lisz­tet, zsírt, pénzt gyűjtöttek a fele­ségeknek, akik családfenntartók nél­kül, kétségbeesetten tengették éle­tüket gyermekeikkel együtt. * — Maguk még fiatalok, nem tud­ják, hogy milyen volt az élet aj) Horthy időben ... Becsüljék, védjék}) . meg a mai életet. ). j ... Wildanger bácsi idős ember( j j már, de amikor ezt mondta, a sze-j L me olyan fiatalosan csillogott, ahogy, jí talán azon az 50 évvel ezelőtti má-j ; i jus 1-i reggelen, amikor a tüntetők# között menetelt. Üdvözöljük Tolna megye pedagógusait az Országos Pe­dagógus Nap alkalmából. Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Tolna megyei Területi Bizottsága (Vége.) Buni Géza Zeneiskolánk művész-igazgató já nak zongoraestjei 3 esztendő ót: szervesen hozzátartoznak a váró: kulturális életéhez. Június 5-én újra hallhatjuk maj( Öt, a zeneiskola nagytermében esti 8 órai kezdettel megrendezésre ke rülő zongoraestjén. Az est műsorál Bach: Olasz koncertje, Beethoven: ( moll szonátája, Bartók: Improvizá ciók c, műve, Kabalevszkij : 4 pre lüdje, Rachmaninov: Polichinell-je Liszt: Benediktionja és Chopin: 1 moll scherzoja szerepel majd. A hangversenynek két szempont ból is jelentősége van. Először azért mert egyik legjobban sikerült hang versenysorozatra tesz majd pontot másodszor pedig azért, mert a hang verseny a Népek Barátsága Hónap ja zenei eseményeinek a záróhang versenye is lesz. A vidéki zenekedvelők figyelme ezúton is felhívjuk arra, hogy a nyá ri menetrend, amely június 1-én léi majd életbe, lehetőséget nyújt arra hogy a hangversenyt Szekszárd köz Uj OFOTÉRT üzlet Szekszárdon Az új OFOTÉRT üzlet mind mé rétéiben, mind felszerelésében hosz szú időre kielégíti a megyeszékhely igényeit. Az árusítás a földszintéi történik, az emeleten rendezték bi az optikai műhelyt, ahol munkavé delmi és egészségügyi szempontból i: kifogástalan körülmények közöt végezhetik majd munkájukat a dől gozók. A jelenlegi üzletnek ugyani: nemcsak az elárusító részlege szűk hanem a műhely még zsúfoltabb ablaktalan lyuk. Az új bolt emeletér lasz a raktár is, amely lehetővé te­szi a jelenleginél sokkal nagyobt árukészlet — bővebb választék — tartását, amit joggal igényel a me­gye fotóamatőrjeinek egyre növek­vő tábora. Az emeleten lesz a dol­gozók öltözője, fürdője is. Az OFOTÉRT bolt a jövő héter költözik át új helyiségébe, az ezál­tal felszabaduló mostani helyiséggé az óra- és ékszerboltot bővítik ki.

Next

/
Thumbnails
Contents