Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-15 / 140. szám

2

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1958 június 15.

Koreai mintára...

Amerikai lap az Egyesült Államok és Anglia libanoni terveiről

Folytatódik a törökök ciprusi terrorja

NEMZETKÖZI SZEMLE

Hruscsov levele Eisenhower liez —

A ciprusi és a franciaországi helyzet

New York: (TASZSZ) Robert Allen, a New York Post washingtoni tudósítója jelenti: Eisenhower elnök és Macmillan lángol miniszterelnök a most végétért tárgyalásaik során megegyeztek abban, hogy milyen feltételek mellett indítanak katonai intervenciót Libanonba. Mint a tudósító rámutat, egy ilyen intervenció egyik fő előfeltétele: Chamoun libanoni elnök hivatalos kérése. Allen szavai szerint „Macmillan teljes katonai és egyéb együttműködést ígért. E határozattal megismertették a kongresszus vezetőit. Közölték velük, hogy amennyiben elengedhetetlenül szükségessé válik a libanoni beavatkozás, végrehajtják azt, a kongresszus által tavaly jóváhagyott Eisenhower doktrína alapján”.

A tudósító hangsúlyozza, hogy ugyanilyen politikát folytatott Truman elnök Koreában. „Eisenhower elnök és Macmillan — írja Allen —

elhatározták, hogy a koreai példát követik a libanoni fegyveres beavatkozás esetében. Már megtörténtek az előkészületek abban az irányban, hogy ismét felvessék ezt a kérdést az ENSZ-ben”.

A libanoni közvélemény aggodalommal fogadta a Biztonsági Tanácsnak azt a határozatát, hogy ENSZ megfigyelőket küld Libanonba. Abdallah Jafi, Libanon volt miniszterelnöke, ismert politikai személyiség kijelentette, hogy a Biztonsági Tanács döntése rendkívül súlyos következményekkel járhat: maga után vonhatja, hogy külföldi csapatokat küldenek Libanonba, s ez veszélyezteti Libanon függetlenségét. Oszeirán, a libanoni parlament elnöke is aggodalmának adott hangot, hogy a külföldi megfigyelők Libanonba való irányítása „nem egyéb, mint a külföldi intervenció előkészítése.”

A Pravda Macmillan amerikai

tárgyalásairól

Moszkva: (TASZSZ) A Pravda Macmillan miniszterelnöknek Eisenhower amerikai elnökkel és Dulles külügyminiszterrel folytatott tárgyalásairól hangsúlyozza, hogy ismét bebizonyosodott: az „atlanti

politika” jelenlegi zsákutcában van. Ez Dulles erőpolitikájának és a háborús szakadék szélén táncol»* politikájának következménye.

Ebből a zsákutcából — folytatja a Pravda — nem teremti meg a kivezető utat az a mostani angol— amerikai tárgyalásokon tett kísérlet sem, hogy közös angol—amerikai politikát dolgozzanak ki, amely a csúcsértekezlet halogatására irányul. Nem nyitja meg a kivezető utat az Egyesült Államok és Anglia azon törekvése sem, hogy a fennálló gazdasági nehézségeket úgy próbálják „megoldani, hogy az angol—amerikai nagytőke együttesen” hatol be a gazdaságilag fejletlenebb országokba. E politika vég rehajtásának egyik megnyilvánulása lenne a libanoni közös beavatkozás.

— Nem nehéz átlátni — folytatja a Pravda —, hogy ez tulajdonképpen az imperialista hatalmak újabb támadásának veszélyét jelenti a független fejlődés útjára lépett ázsiai és afrikai országok ellen.

D moszkvai zeneszerzők és zeneművészek levele az SZKP Központi Bizottságához

Moszkva: (TASZSZ) A moszkvai zeneszerzők és zeneművészek közgyűlése megvitatta az SZKP Központi Bizottságának 1958 május 28-i határozatát, amely a „Nagy barátság”, a „Bogdán Hmelnyickoj" és a „Szívvel lélekkel” című operák értékelésében elkövetett hibák kijavításáról szól. A közgyűlés levelet intézett az SZKP Központi Bizottságához, amelyben hangsúlyozza, hogy Moszkva város zeneszerzői és zeneművészei az őszinte meg- illetődöttség és a mély hála érzésével fogadták az SZKP Központi Bizottságának a „Nagy barátság”, a „Bogdán Hmelnyickoj és a „Szív- vel-lélekkel” című operák értékelésében elkövetett hibák kijavításáról szóló határozatot.

A Kommunista Párt ezzel a határozatával újabb példát adta zeneművészetünkről való atyai gondoskodásának, s a szovjet zeneművészek alkotó munkája iránti nagy érdeklődésének.

Valamennyien nagy lelkesedéssel és örömmel fogadtuk a pártnak ezt a nagylelkű határozatát, amely teljesen visszaállítja a történelmi igazságot, amikor elvet a személyi kultusz időszakával összefüggő egyes helytelenségeket és túlzásokat. Pártunk ugyanakkor biztosított minden lehetőséget zeneművészetünk további, még sikeresebb fejlődéséhez.

Orosz és szovjet irodalmi művek arab nyelven

Arab-Kelet népei nagy érdeklődést tanúsítanak a szovjet nép kultúrája iránt. Az arab országokban

igen sok klasszikus orosz és mai szovjet urodalmi művet fordítanak le és adnak ki.

L. N. Tolsztoj szinte valamennyi művét, Puskin, Lermontov sok írását, Gogoly „Holt lelkek” és „A revizor”, Turgenyev „Apák és fiúk” című műveit Dosztojevszkij regényeit és elbeszéléseit kiadták arab nyelven.

Az arab olvasók különös érdeklődést tanúsítanak Gorkij és Csehov művei iránt. Gorkij „Az anya” című regényét háromszor adták ki az arab országokban, s most van előkészületben a negyedik kiadás.

Az arab lapok és folyóiratok szinte minden héten közölnek Gorkij- vagy Csehov-elbeszélést.

Nagy példányszámban adják ki a szovjet írók műveit. Különösen népszerű N. Osztrovszkij „Az acélt megedzik” című regénye. Megjelent arab nyelven Fagyejev „Az Ifjú Gárda”, Borisz Polejov „Egy igaz ember”, A. Tvardovszkij „Vaszilii Tyorkin”, G. Nyikolajeva „Aratás” című könyve és még sok más szovjet szépirodalmi mű.

Athén: (MTI) Az AFP jelentése szerint az athéni egyetemista szervezetek és a Ciprusiak Országos szövetsége elhatározta, hogy szombaton este nagy tüntetést rendez a törökök ciprusi vandalizmusa ellen.

Temisztoklesz Dervsiz, nicosiai görög polgármester pénteken este felhívással fordult a ciprusi görögökhöz, amelyben nyugalomra intette őket.

„A görögöket ért barbár mészárlás ellenére nyugalomra intek — hangzik a felhívás, — abban a reményben, hogy az áldozatok hozzátartozóit a legmesszebbmenőkig kártalanítják és a felelősöket példás módon megbüntetik”.

Sir Hug Foot, ciprusi kormányzó pénteken este bejelentette: utasítást adott, hogy haladéktalanul kezdjék meg azoknak a körülményeknek a kivizsgálását, amelyek között csütörtökön este Guenyeli község közelében törökök meggyilkoltak hat görögöt.

De Gaulle rádióbeszéde

Párizs: (MTÏ) De Gaulle francia miniszterelnök péntek este rádióbeszédet mondott, igyekezvén megmagyarázni kormánya megalakulásának körülményeit. Majd arról beszélt, hogy bár „az algériai dráma” robbantotta ki a válságot, véleménye szerint, „az mindenképp kirobbant volna.” Bírálta a parlament működését, s kijíelentette, hogy a kormányok néhány havi vagy néhány heti létre voltak ítélve, s óriási problémákkal álltak szemben anélkül, hogy lehetőségük lett volna azok megoldására.

De Gaulle ezután felsorolta, hogy véleménye szerint a problémák a következők: Algéria helyzetének

rendezése, és pedig olyképpen, hogy az továbbra is „egy test és lélek legyen Franciaországgal”, szövetségi mintára megszervezni az anyaország kapcsolatait Afrika és Madagaszkár társult népeivel, rendezni kapcsolatait Marokkóval, Tunéziával és az indokínai államokkal.

„A nyugati világban, amelyhez

tartozunk — anélkül, hogy abba bele kellene zárkóznunk — el kell foglalnunk sajátos pozícióinkat, s olyan akciót kell folytatnunk, amely a mi akcióink, hogy így egyidejűleg a haza és a biztonság érdekeit

szolgáljuk” — mondotta ezután de Gaulle.

Az országon belül igen kemény,

de okvetlenül szükséges erőfeszítéssel újból egyensúlyba kell hoznunk pénzügyi és gazdasági életünket, — mondotta. Majd arra kérte a franciákat, biztosítsanak győzelmes sikert a kölcsönnek.

Áz algériai közüdv bizottság nyilatkozata

Algír: (AP) Az algériai közüdv- bizottság szűkebb — negyvenhat tagú — csoportja, amely az összal- gériai junta magvát alkotja, egy órával de Gaulle tábornok, francia miniszterelnök pénteki rádióbeszédének elhangzása előtt közfelkiáltással egyhangúlag határozatot! fogadott el. A határozat a bizottság „odaadásáról” biztosítja de Gaulle tábornokot, s felkéri a bizottság elnökét, Massu tábornokot, tolmácsolja Salannak, hogy „a bizottság megbízik benne és kész őszinte és tiszteletteljes együttműködésre.”

A közüdv-bizottság szóvivője de Gaulle rádióbeszédének elhangzása után lei jelentette: „Itt az ideje, hogy egységben felsorakozzunk a kormányelnök mögött. Az idő most nem alkalmas civakodásra és polémiákra.”

Zajlik az élet a külpolitikában világszerte. Újabb és újabb „szenzációs ’* hírek látnak napvilágot a sajtóban. Ezek a hírek Ciprusból, Libanonból, Párizsból és Algírból érkeznek és bármilyen „szánzációsak”, még sem vonják el az emberiség figyelmét a döntő kérdésről: a béke

megvédésének kérdéséről. A béke megvédésének ügye, ha sdk nehézség leküzdésével, sokszor vontatottan is, de határozottan halad előre. Akadályokon keresztül gyarapodnak a csúcs értekezlet megtartásának esélyei. Éppen ezt a célt szolgálja Hruscsov elvtársnak csütörtökön este Eisenhower amerikai elnökhöz intézett 30 oldalas üzenete.

Mialatt a béke hívei küzdenek és eredményeket vívnak ki, ez alatt a világ nem egy helyén az imperialista erők, a gyarmatosítók civódásokat, belviszályokat robbantanak ki

AZ EMBERISÉG SZÉGYENE

Ciprus szigetén tovább tombol a török soviniszták eszeveszett terrorja a görög lakossággal szemben.

Ciprus viszonylag kis sziget a Földközirtengerben. Területe nem sokkal nagyobb, mint Nógrád és Pest megyéé együtt és fővárosának, Nicosiának ez a név igen gyakran olvasható a sajtóban — lakosságának száma 37 ezer, nem több és nem kevesebb, mint Cegléd városáé. A kis sziget problémája mégis régóta foglalkoztatja a világ közvéleményét és előreláthatólag sokáig foglalkoztatja még. A terrorcselekményeknek, amelyeket a török kisebbség követ el, a sziget többségét alkotó görög lakossággal szemben, fel kell ébreszteniük a világ lelkiismeretét.

Az, ami ma Ciprus szigetén történik, valóban az emberiség szégyene. Karamanlisz miniszterelnök a görög parlament ülésén rámutatott arra, hogy a fenyegetések és kegyetlenkedések nem félemlítik meg a görögöket. „Felszólítjuk azokat, akik ezt nem látják be, hogy térjenek észre, mielőtt ellenséges magatartásuk miatt széthull az atlanti szövetség. Ha az események ennek a kijelentésnek a súlyát talán nem is fogják igazolni, kétségtelen, hogy a görög külügyminiszternek a szavai igen sokra engednek következtetni. Averoff görög külügyminiszter a parlament ülésén közölte, hogy kormánya a ciprusi helyzet súlyosbodása miatt több diplomáciai lépést tett.

Hogy Cipruson kinek az oldalán ran az igazság, azt még a New York Times szerkesztőségi cikke is kénytelen elismerni: „Aligha indokolt annak a kétségbevonása, hogy a robbanásig feszült helyzetért a ciprusi török kisebbség és Törökország a felelős.” A lap rámutat a legfőbb lényegre is. „Az angolokat nem menti az a körülmény, hogy a szuezi támaszpont elvesztésével összefüggő Stratégiai meggondolások arra a véleményre bírták őket, hogy Szuez helyett a ciprusi támaszpontra volna szükségül^.’’ Anglia mindenképpen kompromisszumra törekszik, de olyan kompromisszumra, amely semmibeveszi a ciprusi nép önrendelkezési jogát. Egyetlen célt kíván szolgálni, még pedig azt, hogy Anglia megőrizze pozícióját a szigeten. A Manchester Guardian követeli a kompromisszum elfogadását, azért is, hogy „fennmaradjon a nyugatiak szövetsége a világnak ebben a részében.”

Az angol kormánynak' a ciprusi kérdés megoldására irányuló terve még csak szórványaiban ismeretes, de az angolok már is érzik, hogy a sziget lakói aligha tekintik ezt majd megoldásnak. Éppen ezért máris azzal fenyegetőznek, hogy a többi gyarmatosítók segítségét veszik majd igénybe. „Meg kell szereznünk a tervhez a NATO tagországainak legerősebb támogatását.”

Természetes, hogy semmiféle politikai vagy más megoldás nem helyettesítheti a ciprusi népnek azt a természetes jogát, hogy maga döntsön jövőjéről. Még ha valamennyi gyarmatosító nép össze is fog — mint ahogy a ciprusi nép egyedüli igazi képviselője, Makariosz mondotta: „A ciprusi nép nem fogadhat el álmegoldásokat.’1

A KORÄN LEVETETT ÁLARC

A történelem franciaországi színpadán a legutóbbi idők egyik drámájának végétért az első felvonása. Kétségtelen, hogy a negyedik köztársaság beadta derekát de Gaulle- nak. Az is kétségtelen azonban, hogy de Gaulle szélsőséges elemek fegyveres erejére támaszkodva jutott hatalomra és az ország lakosságának jelentékeny hányada, a leghazafiasabb erők szembeszegültek fellépésének.

Amint várható volt, a belső ellentmondások máris kezdenek megmutat kozni és ezeknek az ellentmondásoknak megoldása jelentősen befolyásolja Franciaország legközelebbi sorsát.

A legszélsőségesebb joboldalon is igen sok támadás éri de Gaulle kormányát. Az algériai ejtőernyősök, a „Párák” az algériai túlozok vagy más szóval „ultrák” elő akarják írni a kormány számára az Algírban követendő politikát, sőt részt alkarnak venni az ország új arculatának kialakításában. Sok jelből úgy tűnik, mintha de Gaulle arra törekednék, hogy azoknak, akik őt hatalomra segítették, az általuk kívántnál aláren- deltebb szerepet juttasson, és ne kelljen elképzeléseit az ultrákkal összeegyeztetni. A Yorskhire Post angol konzervatív lapban Sir Charles Petrie, erősen jobboldali beállítottsági történetíró foglalkozott a franciaországi helyzettel. Talán az menti majd meg Franciaországot — írja —, hogy a reakciósok túl korán vetették le álarcukat. Ezeknek az algériaiaknak az őrültsége elősegítheti a mérsékelt erők tömörülését.’’

Sokan vannak olyan véleményen, hogy az ellentét kihangsúlyozása az ultrák és de Gaulle között csak azt a célt szolgálja, hogy de Gaullet bizonyos körök előtt udvar képessé tegye Franciaországban és azon kívül „Szemleíró” a Pravdában rámutat arra, hogy de Gaulle miniszter- elnöknek algériai utazása egyáltalán nem erősítette meg azokat a Párizsban elterjedt jelentéseket, amelyek szerint az új francia kormánynak szándékában állna végetvetni a lázadó területek tevékenységének. Ugyanakkor hozzáteszi azonban a lap! hogy a francia nép minden őszinte barátja azt a biztos meggyőződését fejezi ki, hogy a köztársaság védelmezőinek erősödő többsége eltorlaszolja az utat a reakciós erők elől, amelyek Franciaországban kezet emeltek a demokratikus szabadság- jogokra.”

Bár az ellentéteknek újabb és újabb megnyilvánulásáról adnak híreket, így például arról, hogy az algériai közüdv-bizottság szóvivője sajtóértekezletén közölte, nem tesznek eleget de Gaulle követelésének, a tisztek nem válnak ki a közüdv-bi- zottságokból, a Francia Kommunista Párt sajtója nem látja az ellentéteket túlzottnak. A Salanhoz intézett távirat például — írja az Humanité t— „egy gyöngéd apának rakoncátlan gyermekeihez intézett figyelmeztetés se Ha e rakoncátlan gyermekek azt hiszik, hogy nekik mindent szabad, ez azért van, mert biztosításokat kaptak.” Az Humanité végül megállapítja: „Egyetlen dolog vezetheti a tábornokot a francia valóság jobb megértéséhez, ez pedig a köztársaság vés delmére megindult népi akció.”

Sálán és de Gaulle Algír és Párizs között az ellentét nagyságát az ellentmondó hírekből előbb vagy utóbb valószínűleg nemsokára választás elé állítják: vagy a legszélsőségesebb elemek uszályába kerül, vagy pedig valamiképpen sikerül magát tőlük elhatárolnia.