Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-15 / 140. szám
lül TSX % ME PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! III. évfolyam. 140. szám. MA 10 OLDAL, ÁRA 60 FILLÉR Vasárnap, 1958 június 15. ü megye állami gazdaságai 50 százalékkal nagyobb termésre számíthatnak, mint az egyéni gazdák Beszélgetés Géczi Károly főagronómussal Az állami gazdaságok vezető szakemberei az elmúlt napokban a várható termések becslések céljából járták a határt. A gazdaságokban felbecsült adatokat összesítették, aminek alapján Géczi Károly, az állami gazdaságok megyei főagronómusa nyilatkozott lapunknak a várható terméseket illetően. — Tárgyilagos vagyok, ezért mindjárt megmondom, hogy összességében az idén kevesebb termést takaríthatnak be az állami gazdaságok a tavalyinál. Ez teljes egészében az eddigi szeszélyes időjárás rovárása írandó. Azt is meg mondom, hogy a jelenlegi kilátások szerint mintegy 8 millió forint értékű áruval termelnek kevesebbet az állami gazdaságok, mint tavaly. Ez az összeg így soknak tűnik, de tulajdonképpen nem olyan nagy. Más lenne a helyzet, ha nem lett volna eső. Hiszen ismeretes, hogy az elmúlt napokban lehullott 50— 60 milliméter csapadék — szerencsére — megváltoztatta az idei {terméskilátásokat, és természetesen az állami gazdaságok évvégi mérlegének alakulását is — kezdte nyilatkozatát Géczi Károly. — Milyen növényféleségekről jelen tett nagyobb terméskiesést a májusi kánikula és a csapadékhiány? — Legtöbb terméskiesés a korai borsónál van 50 százalék. A később ben vetett borsónak még használt az eső, de itt is mintegy 15—20 százalékkal lesz kevesebb a termés a tervezettnél. Úgyszintén az egynyári takarmányok közül a zabosbükköny is jóval kevesebbet adott, mint amit reméltünk. Volt terméskiesés réti szénából is, de ezt pótolja a második kaszálás és a főnövénynek vetett siló kukorica várható magas termése. Őszi árpából is kevesebb lesz a tervezettnél. Megyei átlagban az állami gazdaságok ebből a takarmányból 13 mázsát takaríthatnak be egy holdról. Ez a termés ilyen időjárási viszonyok között kiváló, de mi többet vártunk, legalább annyit, mint a tavalyi volt, 15 mázsa 68 kilót. Szemes takarmányból azonban még sem lesz hiány az állami gazdaságokban, mert a kukoricából, ha csak valami katasztrofális időjárás nem jön (jégverés), a tavalyinál is magasabb lesz a termés. Nagyon szerény becslések szerint megyei viszonylatban könnyűszerrel megtermelhetnek az állami gazdaságok átlagosan 30 mázsa kukoricát egy holdon, tavaly viszont 27.5 mázsa volt a hol- dankénti kukorica átlagtermés. — Milyen termés várható kenyér- gabonából? — A búzák jók, sokat segített fejlődésükön az eső. Megyei viszonylatban 11—12 mázsa holdankénti átlagtermést várunk s ha ez a szám változik, akkor csak ennél több lehet. Ez egyben azt jelenti, hogy búzából nem egészen 1 mázsával lesz kevesebb termés a tavalyinál. — Mutatkozik-e különbség az állami gazdaság és az egyéni parasztok termése között, s ha igen, akkor mennyi ez. — Különbség az feltétlenül lesz. A jelenlegi állapotok alapján ítélve a megyei állami gazdaságok legalább 50 százalékkal magasabb termést takarítanak be, mint az egyéni parasztok. Ez a szám vidékenként változik. A Sárközben mutatkozik legnagyobb terméskülönbség az egyéniek és az állami gazdaság nagytábláik között. Itt 60—70 százalékkal magasabb lesz az állami gazdaság termése, mint az egyénieké. Itt említem meg, hogy a Sárközi Állami Gazdaságban mutatkozik — egyben — a legnagyobb termés az idén. Gabonából legalább annyi lesz, mit tavaly, kapásokból pedig ennél több. Ebből következik, hogy a Sárközi Állami Gazdaság — amely megyénk egyik legnagyobb állami gazdasága — könnyűszerrel teljesíti termelési tervét. A gyönki járásban és a tamási járásban 50, a paksi járásban pedig 30 százalék termés különbség mutatkozik ma az állami gazdaságok és az egyéni parasztok növényféleségei között. — Van-e tudomása arról a főagro- nómus elvtársnak. hogy az ország többi állami gazdaságában milyenek voltak a termésbecslések. — Igen. Most voltam országos értekezleten Pusztaszabolcson, ahol ismertették a megyék állami gazdaságainak várható terméseredményeit. A minisztérium képviselőinek ilyen irányú tájékoztatása után az a megállapításom, hogy Tolna megye állami gazdaságai — ismétlem, ha valami közbe nem jön — 8—10 százalékkal magasabb termésre számíthatnak, mint az ország többi állami gazdaságai — fejezte be nyilatkozatát Géczi Károly. Molnár Lászlóné Az építők Ma kilencedszer jönnek össze megyénkben is az építőipari munkások, hogy együtt ünnepeljenek. Az ország, a megye dolgozó népe köszönti ezen a napon azokat, akik munkájukkal annyi örömet szereztek már családoknak, gyerekeknek üzemek dolgozóinak. Az építő munkások, mérnökök, technikusok munkáját érdeklődéssel, aggodalommal figyeli népünk. Egy-egy új épület láttán, tudjuk csak igazán értékelni az építők munkáját. * Az idén dolgos, szorgalmas, sikerekben gazdag évre tekinthetnek vissza az építők. Csak a megyében olyan hatalmas építkezéseket végeztek, mint a nagymányoki bányászlakótelep, üzemek, iskolák, bölcsődék a megye szinte valameny- nyi községében. Ez a mai ünnep egyben számvetés is arról, hogy mit végeztünk eddig jól, mit rosszul, hol kell a munkán javítani, hogy az építőipar olcsóbban, gyorsabban dolgozzon. Nagyok az eredmények, s az eredményes munkát jelzik a hibák is. Az egyik építőmunkás úgy emlékezett vissza az elmúlt évre: „Nem dolgoztunk rosszul, de talán még jobban is tudtunk volna.” S mennyire igaza van. Mennyire igaza van akkor, amikor még néhány építkezésen a műszakiak, munkások nem érintik meg egymást, amikor még mindig előfordul a „keresztfuvar” stb. Az építők ünnepén, ott lesznek a fehér abrosszal terített asztaloknál, a téglagyárak, betonelemgyártó üzemek munkásai is. Ma megbecsülik munkájukat. A párt és kormány minden segítséget, támogatást megad ahhoz, hogy az építkezéseken a családjuktól távollévő dolgozó otthonosan érezze magát. Különböző kedvezményeket biztosít államunk az építőknek. És nem utolsósorban az is a megbecsülés jele, amikor arról emlékezünk, hogy 1957-ben a kormány mintegy 28 százalékos béremelést adott az építőipar munkásainak. Nem ünneprontás az, ha ma ezen a bensőséges ünnepen arról beszélünk, hogy milyen nagy és nehéz köszöntése ! feladatok előtt áll az ipar. A hároméves tervben lakások százezreit építjük, emellett egyéb középületeket. S ehhez a nagy munkához, rengeteg anyagra és jó szakmunkás- gárdára van szükség. Megyénk székhelyén Szekszárdon is napvilágot láttak a tervek, újabb kislakások, bérházak, irodaházak épülnek. S mindezt a megye építőmunkásainak kell elvégezni. A lakosság, az ország, a következő években gazdagodni fog, új épületek jelzik az eddig megtett út folytatását, s az új épületek mindig eszünkbejuttatják azt, amikor a romokból, szinte a semmiből építettük fel a háború után az országot. S ezek, a népi demokrácia első építői most is ott vannak még az állványokon, vezető helyeken, felelős beosztásban. Az építőipar munkásai közül kialakult az a törzsgárda, amely szinte minden építkezésen ott volt. Ilyenek a tolnai kőművesek, a Teobold-brigád, vagy a bátaszéki Mátéi kubikos-brigád, amelyek nevével találkoztunk a megye szinte minden jelentős építkezésén. S ahogyan a törzsgárda kialakult, biztató arra, hogy az építőipar, az építőanyagipar munkásai nagy feladataikat megvalósítják. Ezen az ünnepen, az építők szívesen emlékeznek a múltra. A beszélgetésekből feltűnik a múlt, amikor az építő munkások, téglások, az országot járták munkáért, s a fiatalok, akik az utóbbi években kerültek az iparba hitetlenkednek azon, amikor azt mesélik, hogy az 1930-as években 30—50 filléres órabérért — egy kiló kenyér áráért — dolgoztak. Az ország, a megye népe, ma gondol arra, amit az elmúlt 12 esztendő alatt építettünk, s abban a reményben köszöntjük az építőket, hogy munkájukkal hozzájárulnak a jólét emeléséhez, s arra is gondoljunk, hogy az építéshez, nagy feladataink megvalósításához elsősorban béke kell. Erre is gondoljunk, amikor ma az építőipar munkásait köszöntjük. Invázió a burgonyabogarak ellen A megyében mintegy 14 ezer holdon termelnek burgonyát. Ennek a területnek nagyobbik részét az egyéni parasztok művelik, míg kisebbik részét a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok. Az említett területen, — még esősre nem fordult az időjárás — garázdálkodtak a burgonyabogarak. De illetékes helyen közölték, hogy ez idő szerint a burgonyabogár kártevése miatt számottevő termés- kiesés nincs. A helyzet ugyanis az, hogy mindenütt időben megtették a szükséges intézkedést. Az állami gazdaságok igazgatóságán közölték, hogy az üzemi burgonya területről teljes egészében kiirtották a burgonyabogarat, itt semmiféle kár nincs. Az állami gazdaságok a védekezést szervezetten, önmaguk végezték. A termelőszövetkezet burgonya tábláin a Megyei Növényvédő Állomás porozott és permetezett a burgonyabogár ellen. A Növényvédő Állomás főagronómusa elmondta, hogy a termelőszövetkezetek burgonya területén — kevés kivételtől eltekintve — az egyszeri szervezett védekezést elvégezték, s mihelyt kisüt a nap, azonnal megkezdik a további védekezéseket. A Növényvédő Állomás által végzett munkában volt ugyan minőségi kifogás a tengelici, a kajdacsi, és a bikácsi tsz-ben, amit a Növényvédő Állomás dolgozói sürgősen kijavítanak. A kifogásolt területen még- egyszer elvégzik a gépi védekezést. A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának Elnöksége szeretettel köszönti az építő és építőipari dolgozókat a 9. Építők Napja alkalmából. Az Építők Napja felemelő esemény az építőipari és építőanyagipari dolgozók életében. Nagyszerű érzés látni sorainkat és érezni, hogy mennyit erősödtünk. Ha számotvetünk ezen a napon, hogy mit tettünk az elmúlt év óta, büszkén állapíthatjuk meg, hogy helyrehoztuk az ellenforradalom okozta károk nagy részét és volt erőnk arra is, hogy új lakások százait, gyárakat, iskolákat adjunk át rendeltetésének. Hogy érdemes volt jól dolgozni, arra bizonyíték, hogy anyagipari üzemeknél komoly összegű nyereségrészesedést fizettek ki. Elvtársak! Szaktársak! Vegyetek minél többen részt az Építők Nap ján jókedvetekkel és dalotokkal hirdessétek az egész világnak: a magyar építő-, fa- és építőanyagipari dolgozók erejük tudatában, bizakodva néznek a jövőbe. Sok sikert kíván a további munkához Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának Elnöksége a zöldborsó-cséplőgép Munkában Uj géppel gyarapodott az idén a magyar konzervipar, két, — a Német Demokratikus Köztársaságban készült — zöldborsócséplőgépet kapott, melyek közül egyiket a Paksi Konzervgyár állította fel a Biritói Állami Gazdaságban. Minden új gép üzembehelyezésének nagy a jelentősége, hiszen segítségével emberi munkaerőt lehet megtakarítani, olcsóbbá tenni a termelést. A Paksi Konzervgyár borsócséplője azonban ennél sokkal többet jelent. A zöldborsó termelése ugyanis nagyüzemi gazdaságokban komoly nehézségekbe ütközik, mert szedése nagyon munkaigényes. Ha egy gazda csak egy holdon is termel borsót, a szedést már nem győzi családjával, ahhoz idegen munkaerőt is kell alkalmaznia. Állami gazdaságok és termelőszövetkezetek azért nem képesek nagy mennyiségben borsót termelni, mert a borsó érésekor — ami egybeesik a többi mező- gazdasági munkák dandárjával, — nem tudnak a szedéshez munkaerőt biztosítani. Az országban elsőként a Biritói Állami Gazdaságban helyezték üzembe néhány nappal ezelőtt a borsócséplő gépet, amely — mint a2 első napok tapasztalatai mutatják — kitűnően bevált. A borsót tövestől szedik ki a földből, a gép teljesen tisztára csépeli és válogatja ki a szemeket, a visszamaradó szár és hüvely pedig a silóba kerül, takarmánynak, a borsószemeket pedig teherautóval, a gyár műhelyében készült, jéggel hűtött tartályokban szállítják be az üzembe. A gép alkalmazásával tehát lehetővé válik a zöldborsónak nagybani — többszáz holdon is megvalósítható — termelése. Munkában a zöldborsó cséplőgép. A kép előterében a kicsépelt borsószár látható, amit besilóznak a gazdaság ban. A gép tisztán dolgozik — állapítják meg Herczeg Istvánná, Paulusz Mária és Ncpp Jolán, a Paksi Konzervgyár ddgczói.
