Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-11 / 136. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 június 11. * Szerkesztették a Dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium tanulói az iskolai szerkesztő bizottság vezetésével. Vígan száll a dal a pulai ország­úton: „Vékony héja, vékony héja van a piros almának”. A dombóvári gimnázium irodalmi szakköre megy, hogy előadást tartson Ka- pospulában Petőfiről. Egyik szak­köri órán határoztuk el, hogy Pe­tőfi műsort készítünk, s kimegyünk vele a környező falvakba, puszták­ra. A szakkör lelkesen készült fel a táncszakkörrel együtt. Végre el­készültünk, azóta vígan járjuk az országutat: Tüske» Kapospula, Uj- dombóvár ... Már bent járunk Pula házai között, de az útnak csak nem akar vége szakadni. Ismét nótaszó­val könnyítünk magunkon. Mire vége a dalnak, meg is érkeztünk a kultúrházba. Gyors, izgatott öltöz­ködés. Mindenki lázas sietséggel ve­szi fel jelmezét, festi magát a szín­padra. Mert színházat játszunk, gyerekek! Közben állandóan figyel­jük, jön-e a közönség. No ebben sincs hiba: mire az előadás idő­pontja elérkezik, már állóhely Hagyó Irén Il/h. o. t. Mi újság a gyakorlókertben? A földrajzi szakkör előadása Ha a gimnázium felől a Katona József utcában lefelé megyünk, már messziről jókedvű zsivaj üti meg fü­lünket. A diákok vidám hangját halljuk. A gyakorló Micsurin-kert­ben dolgoznak a biológiai gyakor­lati órán. Most éppen öntöznek. A gumicső nem éri el az ágyásokat, kannákkal hordják tovább a jó langyos vizet. A fiúk kannájából egy-egy vízsugár „véletlenül” a lá­nyokra is téved. Prüsszögés, kárör­vendő kacagás az eredmény. A jó­kedv közben azonban komoly mun­ka folyik. A községi tanácstól ki­utalt 200 négyszögöl földet szak­szerűen műveljük tanáraink veze­tésével. Területünket két részre osztottuk: egyikben kalászosokat, a másikban konyhakerti növényeket Bihari Márta I. A. oszt. tan. Hívei foglalkozik a kézimunkaszakkcr? TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA Atomlámpák Most év végén szakkörünk össze­gezi egész évi munkáját és egy kiál­lítást rendez, amelyen mindenki meg­tekintheti eredményeinket. Kiállítjuk a kézimunkákat, horgolt térítőkét, hímzett párnákat, stb. Füzeteink is bemutatásra kerülnék, amelyekbe bejegyeztük országunk különböző népművészeti tájait, azok hímzései­nek alapöltéseit. Sok szép képet néz­tünk meg szakköri órákon és tanul­mányoztuk az asszonyok, lányok sár­közi, matyó, toroekói, baranyai és ka­locsai népviseletét. Iskolánk többi tanulóit is igyekeztünk belevonni ha­zánk népművészetének megismerésé­be. Ebből a célból népművészeti szelt rényt rendeztünk; be, amelyben; havon ként cseréltük az anyagot. Szőttesek­kel, népi hímzésekkel, népviseleti ba­Falujárás sincs a nézőtéren. Ritkaság, de így van: pontosan kezdjük, mert helyén a közönség. Csak majd mi is meg­álljuk a helyünket! Izgatottan do­bog a szív, kipirul az arc, csillog­nak a szemek. Gömöry tanár úr, a szakkör ve­zető tanára a köszönti a megjelent dolgozókat, majd megkezdi előadá­sát: Petőfi, a nép költője. A szak­köri tagok szavalatokkal, énekszá­mokkal tarkítják az előadást. Gyak­ran csattan fel a taps, a közönség hangulata élénk, együtt él az elő­adással, szavalatokkal, énekszámok­kal. Hatvan perces műsorunkat nagy tapssal jutalmazzák. Szünet után került sor Petőfi: A helység kalapácsa színváltozatának bemu­tatására. A szereplők nagy lámpa­lázzal izgulnak a függöny mögött. Ám alig kezdődik az első jelenet, az izgalom feloldódik, peregnek * termelünk. Az őszi vetésű gabonák kalásza jól fejlett, de a tavaszi bú­zát, árpát megviselte a szárazság. Most végre megérkezett a várva- várt eső, eddig fáradtságos mun­kával hordtuk a vizet, hogy növé­nyeink ne érezzék az időjárás mos- tohaságát. Munkánk jutalma meg is van: a saláták hatalmas fejei, az érett cukorborsó, hagyma, spenót, frissen zöldéi. Fehérvári tanár úr segítségével elsajátítjuk a helyes ta- lajművelést, vetésfogók alkalmazá­sát, vetést, palántázást, öntözést, stb. Így kapcsolódik munkánkban az elmélet és gyakorlat, így mé­lyítjük el a tanultakat. bákkal, fafaragványokkal, fazekas­munkákkal ismertettük meg isko­lánk tanulóit. Szakkörünk a kiállítás megrende­zése után tanulmányi kirándulást rendez a Sárközbe és Sióagárdra. Mi­vel területileg e két hely áll legkö­zelebb hozzánk, ezért először az itte­ni művészeket látogatjuk meg. Megismertük a falu népművésze­tét és ötleteket kaptunk arra, hogy saját otthonunkban ízlésesen hogyan használjuk fel népművészetünk ki­meríthetetlenül gazdag hagyomány- kincsét. Egész évi munkánkkal köze­lebb kerültünk a falu dolgozóihoz és ezentúl még jobban meg tudjuk be­csülni a magyar nép művészetét. Abrahám Gabriella II. c. szavak, gördülékenyen folyik a já­ték. A közönség nagyokat nevet a Kántor szomorú ábrázatán, Sze- mérmetes Erzsók 55 éves bájain, Harangláb ravaszságán, Bagaria buta képén. Hát még amikor meg­érkezik a Helység Kalapácsa ép­pen a Kántor szerelmi vallomása­kor! Most tör ki a nagy vihar! A közönség harsány kacajjal kíséri a színpadi eseményeket. Mi pedig fel­szabadultan, megkönnyebbülten lé­legzőnk fel. Minden jól megy, van siker, nem hiába fáradoztunk. Gyorsan átöltözünk, aztán kissé fáradtan, de vidáman, jó érzésekkel indulunk haza. A gyaloglást sem érezzük az örömtől, hogy sikerült kellemes estét szereznünk a dolgo­zóknak, segíthettük Petőfi program­ját: a szellem napvilága ragyogjon minden ház ablakán. A százarcú Balatonról színvonalas nyilvános előadást rendezett a föld­rajzi szakkör, Lóczy Lajos, a Bala­ton nagy kutatója emlékére. A tó és környezetének keletkezését, föld­rajzát, történelmi múltját, irodal­mát, művészetét és mai életét is­mertették. A sikert nagyban előse­gítette az ötletes rendezés: a Bala­ton pompásan kivilágított kontúrja ragyogott fel a nézők előtt Picasso békegalambjával és vitorlásokkal: az előadásokban említett helységek mellett színes lámpák csillantak fel, balatoni dallamok hangzottak el. Lerner Elemér szakkörvezető ta­nár megnyitó szavai után a Kis- Balaton védett területének életéről Szanyadi László beszélt. A Balaton „fővárosáról” Keszthelyről Pusztai Éva tartott igen szép előadást. Ujj József a Balaton keletkezését, a vul­káni jelenségeket, a tapolcai me­dence életét, nevezetességeit és a Tapolca alatt keletkezett tavas bar­lang élővilágát ismertette. A tiha­nyi gejzírkúpokról, a jeges halá­szatról és a félsziget nevezetességeiről Vadász Ernő beszélt. A Balaton köl­tészetéről Dombóvári Gabriella tar­tott értékes előadást, nagy sikert aratott Garay János: Rege a tihanyi visszhangról című vers elszavalásá- val. Ujj József III. h. oszt. tanuló Érettségire készülnek a fiúkollégiumban Reggel fél hét. Szól a csengő: éb­resztő! A csengőszó negyedikeseket már nem talál az ágyban, ők már haj­nal óta fenn vannak. Igen! Érett­ségire készülnek. Minden negye­dikes leghőbb vágya, hogy sikeres érettségivel fejezze be gimnáziumi pályafutását. Bizony jó lenne már túl lenni a nagy próbán! De ez nem olyan egyszerű dolog, sok fáradsá­gos munkával eltöltött nap kell ah­hoz, hogy az ifjú ember kezébe szo­ríthassa az érettségi bizonyítványát. Kitartó, odaadó, megfeszített mun­kára van szükség. No meg zavar­talan környezetre. A kollégium igazgatósága mindent megtesz, hogy húsz negyedikes zavartalanul ta­nulhasson. Rövid az idő, sok az elvégzendő anyag. Ezért munkatervet készítet­tünk, pontos beosztással folyik » tanulás. A problémákat, nehezebb részeket közösen beszéljük meg, a jobbak önzetlen szívességgel segí­tenek gyengébb társaiknak. Ebéd után pihenünk két órát, majd este fél tízig folytatódik a könyvek forgatása. Napi tíz-tizenkét órás fárasztó tanulás után térünk a jól megérdemelt nyugovóra. Min­den szórakozásról lemondtak, csak egy cél lebeg szemünk előtt: az érettségi. Énnek sikere után méa nagyobb bizalommal megyünk ki az életbe, hogy munkánkkal segít­sük hazánk szocialista fejlődését. Hollóst Sándor IV. B. A fácán hasznos állat A vadász a fácánban igen könnyen elejthető vadat lát Az Ínyenc mint kitűnő ízű sültet becsüli. A paraszt is örül a fácánnak a földeken. Érdekelt szervek nem sajnálták a fáradságot és az évfolyamban többször megvizs­gálták a fácán k gyomrának tartal­mát. Kiderült, hogy ennek csak 12 százalékát alkotják a mezőgazdaság szempontjából hasznos növények (ga­bona, kukorica, bab, borsó, stb.). A gyomortartalom 26 százaléka kárté­kony gazokból, 16 százaléka csigák­ból, százlábúból, burgonya- és csere­bogárból, sáskából és más kártevő vagy legalábbis kevésbé hasznos apró állatból áll. Ezenkívül a fácánok gyomrában különböző bogyókat, vé­gül pedig apró kődarabokat, üveg­cserepeket és hasonló olyan tárgya­kat találtak, amelyek a madár emésztését segítik elő. A fácánok csak nagyon ritka esetben ártanak a mezőgazdaságnak — legfeljebb ott, ahol nagyobb csapatdkban jelentkez­nek. Angol nők hegymászó válal­kozása A nepáli kormány engedélyt adott egy nőkből álló angol expedíciónak, hogy megkísérelje a 26 867 láb ma­gas Olju hegycsúcs megmászását, amely 20 mérföldre nyugatra fekszik a Mount Everesttől és a világ hatodik legnagyobb hegycsúcsa. A nepáli kormány sajtóirodájának közlése szerint az expedíció tagjai 1959 szeptembere és decembere kö­zött kísérlik meg a hegycsúcs meg­mászását, Összesen hat vagy nyolc nő vesz részt e nagy vállalkozásban. 1955-ben egy ugyancsak nőkből álló expedíció Jungulhimal körzeté­ben feljutott egy 20 000 láb magas csúcsra. A Vénusz bolygó „letapogatása” A következő hónapokban Leveli professzor, a Manchester melletti Todrell Bank rádió obszervatórium vezetője, erősebb rádióadóval dolgo­zik majd. Ezt az erősebb adót rádió­szondaként használják majd fel: a kutató tervbe vette, hogy egy a világ legnagyobb mozgatható rádió telesz­kópja segítségével rádióhullámokkal letapogatja a Vénusz bolygót. Ha­sonló eljárást eddig még csak a Hold viszonylatában folytattak, s ez vi­szonylag egyszerű volt, mert a Hold csak körülbelül 380 ezer kilométer­nyire van a földtől. A Föld és a Vé­nusz közötti távolság (amikor az a legközelebb van a Földhöz), majdnem 50 millió kilométer. A Hold esetében körülbelül 2.5 másodperc telik el a jelzés kibocsátásától, a visszhang be­érkeztéig. A Vénusznál ez az időtar­tam — annak ellenére, hogy a rádió­sugarak fénysebességgel közlekednek —, mintegy 5 perccel meghosszabbo­dik. Ahhoz, hogy egyáltalán végre lehessen hajtani ezeket a vizsgálato­kat a Vénuszon, igen nagy antenná­val kell rendelkezni és ilyen csak ■Jodrell Bakban van. Annak a rádió­jelzésnek pedig, amelynek el kell ér­nie a Vénuszra, tízmilliószor olyan erősnek kell lennie, mint a Holdra irányítottnak és ezért igen erős rádióadó-állomásra van szükség. A csillagászok azt remélik, hogy ez­zel a vizsgálati módszerrel kiderítik a Vénuszt körülvevő számos rej­télyek egyikét. Végre sikerül talán majd megállapítani, mennyi idő alatt fordul meg a bolygó saját tengelye körül. A Vénusz ugyanis állandóan sűrű, áthatolhatatlan felhőkkel van fedve és ezért nem ismerjük ponto­san egy Vénusz-nap pontos hosszúsá­gát, csak annyit tudunk, hogy körül­belül 30 föld-napig tart. Lehet, hogy ezekkel a kísérletekkel sikerül majd pontosabban meghatározni a Föld és a Nap közötti távolságot. Ez a távol­ság a csillagászat egyik alapvető mér­tékegysége. A legutóbbi 100 évben nagyon gyakran folytattak kísérlete­ket, hogy optikailag meghatározzák ezt, valamint a különböző bolygók közötti távolságot: s annak ellenére, hogy ezeket a méréseket a lehető leg­nagyobb pontossággal végezték, az eredmények mégsem egyeztek telje­sen. Több külföldi vasúttársaság új­fajta lámpákkal kísérletezik. Ezek nem fogyasztanak sem olajat, sem villamos áramot: minden külső ener­gia nélkül működnek, mégpedig éve­ken át éjjel-nappal. E lámpákat a magreaktorban keletkezett krypton— 85. rádióaktív gázzal töltötték meg és búrájuk belső felületét különleges lumineseáló anyaggal „fényporraF' vonták be. A rádióaktív krypton ál­landó bomlását kísérő sugárzás ha­tására a „fénypor” világít. A lámpák fényét 450 méter távol­ságról is észre lehet venni. Ha pedig a távolság 3 méter, fényüknél olvasni is lehet. A lámpa ugyan aránylag drága, de borsos árát ellensúlyozza az, hogy nem kellenek a kilométer hosszúságú huzalok, a huzalokat tartó oszlopok, s ami szintén fontos, karbantartásra sincs semmi szükség. Már egy év óta vizsgálják az atom- lámpák alkalmasságát és élettarta­mát. Az eredmények kielégítőek. Tervbevették, hogy a közeljövőben közutakon, bányákban és tengeri bó­jákon is alkalmazzák őket. Elkészült az első szovjet televíziós teleszkóp Az egyik Leningrad környéki csil­lagvizsgálóban televíziós teleszkóp­pal figyelik az égitesteket. Az új csillagászati berendezést M. Kupre- vics, az intézet tudományos fő­munkatársa szerkesztette. A televí­ziós teleszkóp — összetett komplex berendezés. Egy 20 méter fókusztá­volságú teleszkópot tartalmaz, amelyhez igen érzékeny televíziós fel vevőt csatolnak. A felvevőgépet ve­zetékkel kapcsolják a televíziós ké­szülékhez. A teleszkópon megfigyelt égitest a televíziós ernyőn jelenik meg. A megfigyeléskor egyszerre há­rom televíziós készülék működik. Az egyik a gyújtópont beállítását, a má­sik pedig a vetítés minőségét ellen­őrzi. A harmadik különleges elektro­nikus zárószerkezet segítségével fényképfelvételt készít a tárgyról. A világ legkisebb órája A brüsszeli világkiállítás svájci pavilonjában sorbanállnak az embe­rek, hogy óriási nagyító alatt meg­bámulhassák a világ legkisebb órá­ját, amely a reklám szerint garantál­tan pontosan jár. A miniatűr óra át­mérője 15 milliméter, „vastagsága” pedig 1.3 milliméter. A luxustípus természetesen — női karóra. A „világító ablakok” Az Egyesült Államokban a belső termek megvilágításának új módsze­rét dolgozták ki. Két elektromosan vezető táblaüveglap közé vékony ré­tegben, átlátszó luminescens-anyagot helyeznek. Ha az üveglapokat áram­körbe kapcsolják, a villamos áram hatására a luminescens-anyag az ablak felületén enyhén világítani kezd. Tehát a fény éppen úgy az ab­lak felől sugárzik a szobába, mint nappal, amikor az áramot kikapcsol­ják, s a külső világosság akadályta­lanul behatol az üvegen át. Ugyan­ilyen módon világítóvá „varázsolha­tok” a faburkolatok, asztallapok és bútorfelületek is. A jelenség az elek- tro-luminesccensián alapszik. \ Magaslati orvosi kutatóállomás az Andokban A kaliforniai egyetem most a bolí­viai Andokban 5700 méter magasság­ban kutatóintézetet épít. Itt kíván­ják tanulmányozni az oxigénben sze­gény magaslati légkör hatását az em­beri és állati szervezetre. Ezt a ma­gasságot a magaslati kiima emberek által elviselhető legfelső határának tekintik. Itt már olyan kevés az oxigén, hogy a szervezet túlságosan sok vörös vérsejtet termel, mintha ezek segítségével több oxigént tudna elrabolni a belélegzett levegőből. Ép­pen ezért végeznek kutatásokat, hogy megtalálják és elszigteljék en­nek az életveszélyes vörösvérsejt- túltermelésnek az előidézőjét. A ku­tatásokat az amerikai tudósok indít­ják meg és egy hónap múlva bolíviai kollégáik folytatják. Érdemes volt-e? Megérte-e? Az Ifjúsági Vöröskeresztes tanfolyam befejeztével mi is feltesszük a kérdést: érdemes volt-e? Erre feleletet adunk, ha végigkísérjük vö­röskereszteseink munkáját. 1958. márciusában indult meg iskolánkban az Ifjúsági Vöröske­resztes Tanfolyam Steiner Magdolna tanárnő vezetésével. Az előadások alkalmával megtanultuk, hogyan nyújtsunk segítséget bajbajutott em­bertársainknak. Megismerkedtünk a különféle fertőző betegségekkel és az azok elleni védekezéssel. Most már tudjuk, hogy adott esetben mi a teendőnk, ifjú vöröskereszteseknek. Már évközben is felhasználtuk szerzett tudásunkat, mikor a tisztiorvosnak segítséget nyújtottunk pro­paganda munkánkkal. A tanfolyamon elméletben és gyakorlatban sajátítottuk el az első­segélynyújtás alapelveit. Tudásunk megszerzését elősegítette a helybeli Vöröskereszt. Ezúton is köszönetét mondunk érte. Az ifjú vöröskereszt tagjainak nagy szerepe volt a tisztasági hónap megszervezésében és ellenőrzésében. A felelősök naponkénti ellenőrzés­sel és pontozással értékelték a versenyben győztes osztályokat. Élen­járó osztályaink: I. b., II. a., III. a., II. c. Tantermeikben nemcsak a tisztaságra ügyeltek, hanem azok otthonossá tételére is kézimunkákkal, virágokkal. Végzett munkánk után megállapíthatjuk, hogy érdemes volt Ifjú V öröskeresztesnek lenni. Megérte-e? Valóban megérte: járatosabbak lettünk az egészségügyi kérdésekben és nem állunk tanácstalanul adott esetben. Akik egész­ségügyi pályára készülnek, azok kaptak némi ízelítőt abból, hogy mit is jelent a saját és más embertársaink egészsége és annak védelme. Mindannyian megértettük a tanfolyam jelentőségét és szerzett tu­dásunkkal igyekszünk bármikor a szocialista Magyarország szolgálatá­ban állni. LANG ETELKA III. A.

Next

/
Thumbnails
Contents