Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-08 / 134. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 június 8. Amikor a kalauzok panaszkodnak Apró örömök, gondok — Ifjúsági élet — Sok írás jelent már meg az utasok panaszáról, de a kalauzok panasza a sokezer utas felé még nem hangzott el írásban. A 25. számú AKÖV- nél kilenc kalauz társaságában töltöttünk pár órát. A kalauzok panaszkodtak az utasokra és panaszuk nem volt alaptalan. A RÉSZEG UTAS A szekszárd—hőgyészi járat kalauza egy részeg utasról beszélt, aki amikor felszállt a buszra, még józanul viselkedett. (Ha a felszálláskor észreveszik, hogy részeg, fel sem szállhat.) A kérdéses utas közvetlenül a felszállás előtt önthetett fel a garatra. Néhány kilométer után az „agyára ment a szesz”, s a busz meleg levegője még fokozta a hatást. Kiabálni kezdett. Kötekedett. Amikor a kalauz rászólt, neki akart menni. Ha az utasok közösen felléptek volna ellene, el lehetett volna ,,némí- tani’’. De nem ez történt. Az utasok nagyrésze „szórakoztatónak’“ találta a kalauz és a részeg ember között egyre mérgesedő vitát. AKI NEM AKAR FIZETNI Nagy volt a tolongás a buszban — mondta az egyik kalauznő — és már vagy négyszer „végigpréseltem” magam a kocsin, hogy jegyet adhassak. Rekedtre kiabáltam magam, mert minden lépésnél megkérdeztem: „Mindenki megváltotta már a jegyét?” — Mégis csalatkoznom kellett. Egy utas a leszállásnál nem tudott jegyet felmutatni. De ne gondolja ám, hogy megfizette a 20 forint bírságot, amit ilyenkor követel az ember az utastól. Úgy otthagyott, mint Szentpál az oláhokat, s még nevetett is a szemembe. Mit csináljon ilyenkor az ember? Fizikai kényszert nem alkalmazhatunk! Rendőr nincs a közelben, és sajnos a többi utas sem segít. A TETÖUTAS Még a télen történt Pakson. Sok volt az utas és nem tudtak mindenkit felvenni. Az egyik 22 év körüli fiatalember, aki lemaradt, a tetőre- vezető létrán keresztül észrevétlenül felmászott a tetőre és a januári széllel dacolva, a tetőn tette meg az utat Pakstól Dunaszentgyörgyig. Kit vontak volna felelősségre, ha leesik a tetőről? Több mint valószínű, hogy a kalauzt is, mivel nem ügyelt arra, hogy az illető fel ne kapaszkodhasson. Vajon látták-e mások is a lemara- dottak közül, hogy a fiatalember felkapaszkodik az autóbusz tetejére7 Feltételezhető, hogy látták. De akkor miért nem léptek közbe? VEREKEDÉSEK Az ozorai járat kalauza és soffőrje egyszer bedagadt arccal érkezett meg a szekszárdi garázsba. Az utasok verték meg őket. Miért? Azért, mert nem voltak hajlandók a megengedettnél több utast felvenni. Az egyik kalauznő, aki a paksi járaton teljesít szolgálatot, arról beszélt, hogy egy féltékeny asszony pofonvágta többször is, mert az urára rámosolygott. AZ UDVARIASSÁG Ahogy beszélik, gyakori eset, hogy a kalauz, ha terhes anya száll fel, felszólítja az utasokat: — Adja át valaki a helyét! Ilyenkor a kalauz mindig ránéz a legfiatalabb utasra. A fiatál utas azonban legtöbb esetben nem mozdul. Akkor a kalauz odalép hozzá és személy szerint felszólítja. — Legyen szíves adja át a helyét! Az ifjú utas arcán sértődöttség látszik és kelletlenül átadja helyét, miközben magában a kalauzt átkozza. Az is megtörtént, hogy egy mama utazott 10 éves fiacskájával. Mindketten ültek. Felszállt egy féllábú ember, s amikor a kalauz a 10 éves fiút felállította, a mama sértődötten kiáltott fel. — Miért fizettem én jegyet a gyereknek, ha állni kell szegénykémnek. A KALAUZOK AZ UTASOKÉRT VANNAK Gyakran vágják manapság a kalauzok fejéhez ezeket a szavakat az utasok és igazuk is van. De azért sokszor a kalauzoknak is igazat kell adni és vannak esetek, amikor az uta sok szájából kissé fonákul hangzanak ezek a szavak. (Haypál) Még ezév februárjában történt, hogy a kölesdi fiatalok közül mintegy 30-an KISZ-szervezetet alakítottak. Később, amikor a községi tanács segítségével két helyiséget kaptak, második otthonukat, ahol rádiót hallgatni és sakkozni lehetett, mind gyakrabban keresték fel. Nem egyszer az esti 11 óra is együtt találta a fiatalokat, színdarabot tanultak, készülődtek a műsoros estre. A tavaszi napokkal több gond és munka hárult a fiatalokra, és mivel a fiatalság legnagyobb része dolgozó paraszt, a napi munka után elfárad.va már kevesebben jöttek össze. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a nyári munkásnapok be- köszöntével megszűnik az ifjúsági élet. Az elmúlt vasárnap tartották meg például a KISZ rendezésében a községi szpartakiádot. A nagy érdeklődés mellett több mint 50 fiatal mutatta be tudását. A versenyzők között nem egy dolgozó paraszt KISZ fiatal volt, aki életében most először ugrott távol, vagy dobott súlyt, az elért eredmény azonban mégis dicséretreméltó. A KISZ titkártól, Honti Istvántól arról hallottunk, hogy a következő hetek programja próbára teszi a fiatalokat. Még ebben a hónapban szeretnének egésznapos műsorral egybekötött ifjúsági napot tartani, ahol vendégül látnák a megyében tartózkodó bolgár vendégeket is. Egy héttel később pedig Siófokra szeretnének ellátogatni, az ottani KISZ- szervezettel már felvették a kapcsolatot és a kirándulásszerű látogatást kultúrműsorral is szeretnék egybekötni. A műsort, az egyfelvonásos jeleneteket, a táncokat most kezdik tanulni majd, s esténként a barátságossá varázsolt klubhelyiségben ismét éjszakába nyúlnak a próbáik, éppen úgy, mint a tavasz kezdetén. A terv végrehajtása nem lesz köny- nyű feladata a fiatalságnak, mert most annyival nehezebb lesz, hogy a napi munka után bizony fáradtan jöhetnek össze, hogy tanuljanak mások szórakoztatására. A kölesdi fiatalok azonban minderre vállalkoznak. Vállalkoznak azok a fiatal pedagógusok, akik lelkes tanítói a KISZ ifjúságnak is, de vállalkoznak a Szombathelyi Erzsébetek, a Kiss Istvánok, akik KISZ tagokhoz méltóan veszik ki részüket a szervezet életéből, munkájából. SZTK tanácsadás Helyszíni tárgyalás Zombán A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1950. évi 36. sz. törvényerejű rendelete az állami társadalom- biztosítás ellátását a szakszervezetekbe tömörült dolgozókra bízta a SZOT irányítása mellett. A társadalombiztosítás széleskörű kiterjesztésével 1938. évhez viszonyítva a biztosítottak létszáma a kétszeresére emelkedett, 1957. évben az össznépesség 62 százalék biztosított, az 1938. évi 31 százalékkal szemben, ami 7 millió forintnál több költséget jelent népgazdaságunknak. A dolgozókról való fokozódó gondoskodás szellemében értékelte a társadalombiztosítás fejlődését a szakszervezetek XIX. kongresszusa, mely leszögezte, hogy a hibák ellenére még soha sem látott fejlődés van az egyes szolgáltatások terén. Csak párat a sok közül: 50 százalékos táppénz helyett 75 százalékos a két évig egyhelyben dolgozóknak: tbc betegség esetén 1 év helyett 2 év a táppénzes idő. Gyermekápolási táppénz, ami a múltban nem volt. Kórházi időtartam családtagnál 60 napról 90 napra felemelése. Családi pótlék összegének emelése. Nyugdíj minimum 500 forintra emelése. 1954. évi új nyugdíj törvény, de sorolhatnánk még tovább. Korszerűen felszerelt kórházak és rendelőintézetek, jól képzett orvosai látják el a gyógyításra szoruló biztosítottakat és igényjogosult családtagjait. Az orvosok becsületes többsége hivatásához és esküjéhez híven végzi e nemes feladatát, de mint azt a XIX. kongresszus is Erőszakoskodott az asszonnyal, majd leütötte és rágyújtotta a lakást megállapította, küzdeni kell a még meglevő korrupció ellen. Még mindig előfordul, hogy a betegek, vagy hozzátartozói pénzt adnak az orvosoknak, az orvosok közül pedig többen elfogadják a külön, jogtalan honoráriumot. Ez a gyakorlat mind a beteg, mind az orvos részéről elítélendő. A biztosítottaknak tudniok kell, hogy a gyógykezelés a legmagasabb színvonalon megilleti őket, minden külön térítés nélkül. Ne kívánjanak maguknak megkülönböztetett bánásmódot a külön honorárium árán a többi beteg rovására és családjuk terhére. Az orvosok pedig ne használják ki az esetleges bizalmatlanságot, ami az SZTK által biztosított ingyenes szolgáltatással szemben megnyilvánul. Ezt a bizalmatlanságot leginkább az orvos tudja eloszlatni, kifogástalan munkájával. Sokat segít azonban az is, ha biztosítottak ismerik jogaikat, tudják, hogy milyen szolgáltatások illetik meg őket az SZTK útján, az egészségügyi intézményeknél, illetve orvosaitól. Ebből a célból az SZTK Megyei Alközpontja ismeretterjesztő cikksorozatot indít a társadalombiztosítási szolgáltatások megismertetésére, mely cikksorozat minden szerdai számban fog megjelenni. A legközelebbi tájékoztatónk: Mit kaphat a biztosított az orvostól díjtalanul? SZTK Alközpont — Tehát ön azt állítja, hogy táncoltak is sértettel annak a lakásán, miután este felkereste? — kérdezi dr. Szili László tanácsvezető a tárgyaláson. — Igen, ezt állítom. — Feleli Boros István vádlott. — Táncoltunk és azit énekeltük, hogy „Minden asszony életében van egy pillanat...” • — És ezidő alatt még égtek a gyertyák az ágy végénél, amelyeket a sértett — halottak napja lévén — férje emlékére gyújtott meg? — Igen. Ezután behivatja a bíróság a terembe a sértettet, özvegy K. Gy.- nét.. Az asszony óvatosan lép be az ajtón, láthatóan nehezére esik a mozgás. Arcán sebhelyek, kezén kötözés. Egyik kezefejét meg kellett csonkítani a súlyos égés miatt. Az asszony így szemre is meghaladta már az ötvenet. Az első pillantása, amely tele van gyűlölettel, megvetéssel, a vádlottra esik, Boros Istvánra — közismert nevén Kilenc Pistára —, aki feketehajú, fekete bajuszú, „jóvágású” fiatalember. Cigány. De öltözete nem ezt mutatja... — Önt ismét tanúként hallgatja ki a bíróság — mondja a bíró a megcsonkított asszonynak. — Még nem mondotta el hitelesen, hogy mi történt azokban az órákban, amelyek a vádlott megérkezésétől a tűz keletkezéséig elteltek. Ismételten kérem, mondjon el mindent teljes őszinteséggel, annál is inkább, mert az igazság felderítéséhez nekünk tudnunk kell mindazt, ami kettőjük között történt. Vádlott azt állítja, hogy ön hívta fel a lakására, közösen elfogyasztották a fél liter ke- vertet és az erőszakra bizonyos anyagi ügyek mia*t került sor. A tanú továbbra is tagadja, hogy vonzódott volna a vádlotthoz, néha ellentmondásokba keveredik, láthatóan nem akar elmondani mindent és ez az*á,n nagyon megnehezíti a bíróság munkáját. Bonyolódik az ügy. A vádlott visszavonja a rendőrségen tett vallomását, tagadja bűnösségét és hogy saját magát mentse, az asszony erkölcsi dolgaira próbál hivatkozni. Persze a tanúk, a tények beszélnek és bizonyítanak. Az asszonnyal miútán az visszautasította közeledését, erőszakoskodni kezdett és ütni kezdte. Az asz- szony nem tudott menekülni, és végül ájultan esett az ágyra. Boros látta, hogy az asszony még lélegzik — megijedt: mi lesz, ha észhez tér és elmondja az esetet? Itt cselekedni kell, de azonnal — futott át agyán a gondolat. Gyufát vett elő, késsel felhasította a szalmazsákot és meggyújtotta a szalmát, gondolván, hogy majd elég az asszony, a ház és neki nem kell bűnhődnie, nem tudja meg senki, mit tett. Amikor már égett a berendezés — elmenekült. Csak pár nap múlva jelentkezett a rendőrségen, amikor megtudta, hogy őt keresik — természetesen ártatlanságot színlelve. Az asszony pedig közben észhez tért, kivánszorgott a lángok közül. Éjszaka volt, a legközelebbi szomszédba ment, ott oltották el égő ruháját, orvost hívtak, kórházba szállították, ahol hosszú időn keresztül a súlyos égési sebek mi,att életveszélyes állapotban feküdt. A házban lévő tüzet is sikerült megfékezni. Helyszíni szemle következik. A tanúk elmagyarázzák mit láttak, tapasztaltak a lakásban és környékén azon a tragikus estén. Megvizsgálja a bíróság az ágyakat is, amelyek a tűz következtében megégtek. Jelen van egy tűzoltó tiszt is, mint szakértő. — Kérem, a vádlott azt állítja, hogy az ágy a mellette égő gyertyáktól is meggyulladhatott. Mi a véleménye erről? — A gyertyák a földön égtek, az ágynak a külső része sehol sincs, megégve, csak a belső rész. így tehát kívülről semmi esetre sem gyulladhatott meg, hanem valakinek úgy kellett meggyújtania a benne lévő szalmát. De a vádlottat cáfolja az is, hogy a tűz éjfél után keletkezett, a gyertyák pedig este 8—9 óra körül égtek. Márpedig azok a kis gyertyács- kák ilyen hosszú ideig nem éghettek. A bíróság visszavonul a tárgyalóterembe, folytatódik tovább a tárgyalás. Az ügyész, Horváth Lajos elmondja a vádbeszédet. — A térgvalás során bebizonyosodott a vádlott bűnössége még a tagadás ellenére is. VA SÄRN AP I HUMOR A VÍZ ALATT KI LAKIK EBBEN A HÁZBAN? Ismét hangsúlyozza, hogy ez az erőszakos szellem jellemző a vádlott egyéniségére: már kapott egy ízben súlyos börtönbüntetést erőszakos nemi közösülés bűntette miatt, egy ízben pedig lopásért — pedig a vádlott még fiatalember. — Ez is szükségessé teszi, hogy a bíróság erélves büntetést alkalmazzon a vádlottal szemben. Elhangzik a védőbeszéd is. A bíróság tanácskozik.j A zombai tanácsból folyosóin tele van kíváncsiskodókkal, várják az ítéletet. A bíróság ítéletet hirdet. Mindenki feláll. Dr. Szili László felolvassa a bíróság ítéletét: — Boros István bűnös, erőszakos nemi közösülés és szándékos emberölés kísérletében és gvűitosatás bűntettében. Ezért a bíróság őt 14 évi börtönbüntetésre és 10 évi jogvesztésre ítéli... BODA FERENC
