Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-06 / 132. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 június 6. Asszonyoknak—lányoknak Ki hinné, hogy az első Ilona miatt tíz esztendeig tombolt a há­ború? Pedig így volt! Igaz, hogy csak a mondában. Az Hona név — vagy ahogy kez­detben hangzott: Helena — a mon­dai képzelet alkotása. A legfőbb görög istennek, Zeusznak a leányát hívták így. A mondavilág szerint ő volt a föld legszebb asszonya. Az ő szerelmét kapta jutalmul Paris, a daliás trójai királyfi, midőn egy­szer a három versenyző istennő kö­zül Aphroditének, a szerelem és szép­ség istenasszonyának ítélte oda a szépségdíjat. Emiatt tört ki aztán — a monda szerint — a tízéves tró­jai háború, melyben nemcsak a föl­di seregek, hanem az égi hatalmas­ságok is részt vettek. Ezek után érthető, hogy igen sok görög szülő nevezte el leányát e ÜZENETEINK B. I. Dunaszentgyörgy: Az a véle­ményünk, hogy jobb lenne ha előbb elvégezné azt a bizonyos egészség- ügyi tanfolyamot (leveléből nem tud­tuk kivenni pontosan, hogy milyen tanfolyamról van szó). Sokkal jobb, ha a feleségnek is van valamilyen „szakmája’' és szükség esetén dol­gozhat. Azt javasoljuk, hogy csak később döntsön a férjhez menésének ügyében már csak azért is, mert igen fiatal, a 20. életévét sem töltötte be. Ha az udvar lójának valóban komoly szándéka van, akkor minden bizony­nyal megvárja, míg maga visszajön a tanfolyamról. „Rozmaring” jeligére, Paks: „Há­rom év óta ismerjük egymást és már mint menyasszony és vőlegény va­gyunk. Az eljegyzés után jött azon­ban láthatóan a legnagyobb problé­ma: vőlegényem nem akar templom­ban esküdni, az én hozzátartozóim és rokonságom pedig ragaszkodik ah­hoz. Sőt azt mondják, hogy inkább szakítsak vele.’’ Rosszul tenné, ha emiatt szakítana vőlegényével. Abból induljon ki, hogy végeredményben nem a hozzátartozók, hanem maguk ketten kötnek házasságot és az ezzel kapcsolatos dolgokban is kettőjüknek kell dönteniök. Ha egyébként szereti vőlegényét, ragaszkodik hozzá, akkor nyilván alkalmazkodni is tud hozzá ilyen kérdésben. Manapság egyébként már egyre kevesebben csinálnak pro­blémát abból, hogy templomban es­küdjenek vagy nem, és csak polgári esküvőt kötnek. Nincsenek olyan gá­tak, kötelékek, mint régebben, ami­kor a szokás miatt bűnnek számított, ha valaki idegen vallású leányt vett feleségül és azt tartották „rendes” embernek, aki buzgón látogatta az egyházi szertartásokat, még ha köz­ben lopott és csalt, akkor is. Sőt, el­helyezkedésénél stb. hátrányt jelen­tett, ha valaki nem járt templomba. Manapság a vallás kérdése az em­berek szabad akaratára van bízva, és így sokan nem mennek templomi esküvőre. Hozzátehetjük: önállótlan­KOZMETIKA Vörösmarty Mihály egyik legmeg- ragadóbb elbeszélő költeményének hősnőjét, egy reménytelen szere­lemben elhervadó fiatal leányt, Szép Ilonkának nevezett. Néhány év múl­va Petőfi János vitézében jelenik meg újra a név, de most már be­cézett alakban: Iluska. De nemcsak a név viselői — az Ilonkák és Iluskák — voltak cso­dálatos szépségűek (és szépek ma is), hanem maga a név is kitűnik gyönyörű hangzásával, kellemes rit­musával. Kosztolányi Dezső híres Ilona című versében ihletett köl- tőiséggel — még a név egyes hang­jait is külön-külön megénekelve — adózott e szó páratlan zeneiségének, hangulatfakasztó dallamosságának. Hadd tegyük még hozzá: e ritka szép vers értékét még az is fokoz­za, hogy a költő a feleségéhez írta. Néhány tanács szobai citromfák neveléséhez A citromfa örökzöld szubtrópikus gyümölcstermő növény. Szobai te­nyésztésre, nevelésre több citrom­fajta alkalmas. A szobai citromfa fejlődésének, növekedésének és terméshozamának egyik legfontosabb feltétele az egészséges levélzet. A nyáron szabadban napon nö­vesztett citromfák levele megvéko­nyodik, megsárgul és lehull, ha ősz­szel hirtelen szobába helyezik át. Ennek elkerülése végett a növényt télen világos helyen legalább 6—8 fok hőmérsékleten kell tartani. Nyá­ron legjobb a fák árnyékába, ko­ronája alá helyezni. Az árnyékban képződött és nőtt levelek jól fejlőd­nek ősszel a szobában is, különösen akkor, ha gyakran permetezzük és mossuk vízzel. A citromfák nyáron is a szobában maradhatnak, de északi oldalra, két ablak közé vagy az ablaktól távolabbi helyre he­lyezzük. Ősszel a növényt vigyük közelebb az ablakokhoz. Ügyeljünk arra, hogy ne legyen közelben kály­ha fűtőtest, vagy más melegítő berendezés. Ha a szobai citromfa teljesen le­hullatja levelét, akkor vigyük át hideg, sötét helyre és tartsuk 2—8 fok hőmérsékleten. Tíznaponként egyszer öntözzük. Műtrágyát ne al­kalmazzunk. Márciusban a talaj felmelegítése után (a cserepet több­ször egymásután helyezzük forróvíz­zel teli tálba) vigyük vissza a szo­bába — ekkor kihajtanak az új le­velek. A citromfa az év különböző sza­kaiban virágozhat, de a tömeges vi­rágzás tavasszal történik. A magház megjelenésétől számítva a gyümölcs megéréséig még kilenc hónap telik el. Egy jól fejlett növény 100-nál több citromot is teremhet. Érdekességek — furcsaságok A nyári évszak telve van a ki­rándulások, üdülések szórakozásai­val, s amikor a dolgozó hölgyeink szabadságra mennek a szórakozások vágyával, fel kell, hogy készüljenek a kozmetika eszközeivel, hogy egy átszórakozott éjszaka, reggelén sem­miféle esztétikai hiba ne zavarja külsejüket, s ekkor hirtelen fellép­het arcukon, vagy a bőr más részén egy csúf csalánkiütés, aminek sem­miképpen sem érthetik az okát. Ilyenkor elsősorban arra kell gon­dolnunk, hogy az elfogyasztott éte­lek között nem volt-e olyan, amely a csalánkiütést okozhatta: például eper, halfélék, spárga, egyes sajtfé­leségek, tej, tojás, egyes húsfélék vagy főzelékek, stb. Néha egy-egy virágféleség is már kiütést okozhat, amely a szobában díszeleg, holott még csak meg sem szagoltuk azt, természetesen ez csak az illető virágillattal szemben túl­ILONA csodálatos szépségű mesebeli király­kisasszonyról. Hozzánk szláv közvetítéssel ke­rült ez a görög eredetű leánynév. A szláv Jelena-ból Jelona, majd Ilona lett. Különösen a XVI. században lett ez a név igazán népszerű. Ekkor je­lent meg ugyanis magyar nyelven „Argirus királyfi és Tündér Ilona” története, amely csakhamar a nép egyik legkedvesebb olvasmánya lett. A mese olasz eredetű, de a szépséges Tündér Ilona nyilván nem más, mint a középkor gondolatvilá­gába átültetett ókori Helena. Azóta egyik leggyakoribb magyar női nevünk. Népszerűségéhez nagy­mértékben az is hozzájárult, hogy Ságra vall, ha valaki ilyen kérdések­ben nem saját elgondolásaira, meg­győződésére hallgat, hanem mondjuk a rokonságra. K. István, Decs: Ebben a kérdés­ben magának volt igaza és nem a szüleinek. Ezt mondjuk még akkor is, ha a szülei most azzal fenyege­tik, hogy kizárják az örökösödésből. Ugyanis nem sok jót ígér az a há­zasság, amikor a menyasszony előre kiköti, hogy csak abban az esetben hajlandó feleségül menni a vőlegény­hez, ha még az esküvő előtt ráíratja a vőlegény a fél házat. Ezesetben a leánynak nem magára van szüksége, mint férjre, hanem a fél házra. Erre pedig csak annyit tudunk mondani, hogy elég szerencsétlen az a férfi, aki ilyen előzmények után, feleségül vesz egy leányt... U-né, Szekszárdi A maga helyében nem csinálnánk problémát ebből. Igaz, tudjuk, hogy a fiatal asszonyok — lévén szerelmesek — könnyen csi­nálnak „nagy dolgot" a kicsiből is. Mint írja, pár hónappal az esküvő után tudta meg, hogy férje most 25 éves, még legény korában több leány­nak udvarolt és az egyiket feleségül akarta venni — közvetlenül az el­jegyzés előtt szakítottak. Az termé­szetes dolog, hogy egy férfi udvarol legény korában, a leányok pedig fo­gadják az udvarlást. Ebből természe­tesen nem lehet erkölcstelenségre következtetni és nincs arra sem oka, hogy most emiatt elkeseredjen és bánkódásával esetleg megrontsa ifjú házasságuk napjait. Másrészt pedig el kell mondani azt is, hogy az esküvő előtt már nyilván ismerték egymást és többé-kevésbé meg kellett volna ismemiök egymás előző szerelmi ügyeit is. Ilyenkor még időben van például szakítani, ha valamelyik fél szerelmi dolgaiban kivetni való volt, de mindezt az esküvő előtt figyelmen kívül kell hagyni és később problé- mázni rajta — nem komoly gondol­kodású házastársra vall. A csalánkiütés érzékeny embereknél fordul elő. De előfordulhatnak gyulladások és csa­lánkiütések egyes hajfestékeknél, szemöldökfestéknél is. Egyes, egyéb­ként ártalmatlan gyógyszerek be­vétele, injekciója után is lehetnek ilyen meglepetések. Ha valaki egy régi házba költö­zik, ahol korhadt fagerendák vagy ablakkeretek vannak, állandó bőr­gyulladásban szenvedhet, ha az úgy­nevezett házi ártalmakkal szemben túlérzékeny és csak akkor gyógyul meg, ha lakást változtat (persze, ha erre módja akad). De a szabadban való tartózkodás­nak is meg vannak a veszélyei a túlérzékeny emberekre nézve: ame­lyeket a zab, rozs és bizonyos füvek virágpora okoz. Csalánkiütéssel, tüsszentéssel, náthával, fulladással járhat, (szénaláz). Fényérzékeny emberek napfényre a ruhától nem fedett területeken kellemetlen bőrgyulladást kapnak, amely már tavasszal, amikor a na­pok hosszabbodnak, kezdődik és őszig eltarthat. Ha valaki már elő­re, tapasztalatból tudja, hogy fény- érzékeny, akkor minden ezzel járó kellemetlenséget megelőzhet, ha a napnak kitett bőrrészeken fényvédő kenőcsöket használ, amely a nap­nak a reá nézve káros ibolyántúli sugarait visszatartja. A szervezet érzékenységének az ismerete a legfontosabb kelléke az egészség és természetesen a szép­ség megóvásának. Ha ismerjük az ártalmat, távol tudjuk azt tartani, vagy szakorvosi kezelés segítségé­vel megfelelő módon kiegyensúlyoz­hatjuk azt, akkor nem vagyunk ki­téve kellemetlen meglepetéseknek, amelyek akárhányszor életünk leg­fontosabb időszakában, cselekvési szabadságunkban megakadályoznak. DR. FABIAN A temető, ahol senki sem akar „első" lenni . .. Walter Hammond angol sírásó a világ egyik legtürclincsebb embere. Húsz éve azonban egy sírt sem ásott és mi tagadás, most már kezdi el­veszteni közmondásos türelmét. Hammond ugyanis a Walpoole St. Andrew-i falucska 1938-ban létesí­tett temetőjének gondnoka. A baj az. hogy senki sem akarja ott eltemet- tetni magát, A helyi hatóságok min­dent elkövetnek, hogy meggyőzzék a falusiakat: vegyék igénybe az új temetőt, a túlzsúfolt régi helyett. Még hirdetést is tettek közzé a helyi lapban. „Senki sem akar első lenni” — pa­naszolta Hammond síri hangon. Éleződő verseny az amerikai autópiacon Egy kis példát mondunk el arra, milyen erősen kiéleződött a verseny az amerikai autópiacon: Egy autókereskedő eladásra aján­lotta az 1958-as típusú Chevrolet ko­csikat 1695 dollárért, olyan feltéte­tek mellett, hogy a vevő az átvétel­kor egy régi kocsit ad át és havon­ként 49 dollárt törleszt. A versenytárs azonnal jelentkezett: felajánlotta ugyanezt a kocsit, régi autó beszolgáltatása nélkül, 42 havi, hetenként 10 dollárnál kisebb részlet- fizetésre. Chicagóban egy tanítónő a vörös jelzésre nem ügyelve, áthaladt kocsi­jával az útkeresztezésen. Ezért a bí­róság elé idézték. Mivel a kihágási osztályon sokan várakoztak ügyük elintézésére, bement a bíróhoz, s kérte soronkívüii kihallgatását, arra hivatkozva, hogy mint tanítónő, nem hagyhatja cserben az iskolában reá váró tanulókat. A bírónak felragyogott az arca. Tudja — mondta — már öt éve vá­rok arra, hogy egy tanítónő kerüljön elém. Azonnal üljön le oda a hátsó asztalhoz és szép, kerek betűkkel öt- százszor írja le: „Vörös jelzésnél nem szabad áthaladni az útkereszteződé­sen!’’ A családfa Köztudomás szerint az idősebb Dumas ereiben néger vér is csörge­dezett. Egy alkalommal valamelyik francia nemes megkérdezte tőle: — Igaz, hogy az ön apja mulatt volt? — Igaz! — És mi volt a nagyapja? — Természetesen néger! — És az ükapja? — piszkálta to­vább a nemes. — Gorilla! — dörögte Dumas. Az én családfám ott kezdődött, ahol az öné végződik! A vegyes kar „Ez vegyes kar!’’ — jegyezte meg Brahms egy kisebb énekkar karpró­báján. „De mester, az én énekkarom ban csak férfiak vannak?" — szabad­kozott a karvezető. „Mégis vegyes”, — mondta Brahms, „mert csak az egyik fele tud énekelni, a másik fele nem.’’ Az agglegények hajlama az idegbetegségekre A közelmúltban Angliára és Wa- lesre vonatkozó statisztikai adatokat hoztak nyilvánosságra, amelyekből kitűnik, hogy az agglegények sok­kal hajlamosabbak az idegbetegsé­gekre, mint a nős férfiak. A statisz­tikai jelentés szerint angol ideggyógy intézetekben nyolcszor annyi aggle­gényt kezelnek például skizofréniá­val, mint amennyi férjet. A jelen­tés azonban „óvatosságra” int az ada­tok értékelésénél, s tartózkodik az okok találgatásától is. Az adatszolgáltatásból az is megál­lapítható, hogy vallási testületek dol­gozói, háztartási alkalmazottak, az élelmiszeripar egyes ágaiban dol­gozók és munkások között gyakoriab- bak az idegbetegségek, mint más fog­lalkozásúaknál. A statisztikai jelen­tés befejezésül megállapítja, hogy ezen jelenségek oka még nincs kide­rítve, és nagyon nehéz feladat elha­tárolni az okot és az okozatot. To­vábbi beható tanulmányokat kell ide- vonatkozóan folytatni. Több a rendőrnő Stockholm­ban Stockholmban a kedvező tapaszta­latok alapján elhatározták, hogy a rendőrnők számát a jövőben 20 szá­zalékkal emelik. Pedig a jelenleg al­kalmazásban lévő rendőrnőknek nincs könnyű dolguk, mert a stock­holmi régi városban nagyon sok az ittas ember. Ennek ellenére az ott szolgálatot teljesítő rendőrnők nem hajlandók kilépni, vagy áthelyeztetni magukat. A boldog házasság titka ... Oxtonban (Birkenheald) Miss Elieen Barford külön tanfolyamot nyitott jegyesek részére, amelyen a fiatal lányok vőlegényükkel együtt tanulnak főzni. Miss Barford bizo­nyosra veszi, hogy sok házasság lé­nyegesen boldogabb lesz, ha a férj felesége megbetegedése esetén maga is el tudja készíteni az ebédet és a vacsorát. Automata fizeti vissza az üvegbetétet Az önkiszolgáló boltok szaporodá­sával az üveg- és pohárkereslet is növekszik. Ez a szükséglet az Egye­sült Államokban személyenként évi 115—120 darabra becsülendő. Hogy a betétüvegek visszaadására és a betét­összeg visszafizetésére elfecsérelt fö­lösleges időt és fáradságot megtaka­rítsák, Svédországban automatát ál­lítottak fel. Az üveget a falba épített automata megfelelő részére helyezik, megnyomják a gombot, az üveg le­süllyed és az automata kidobja a be­tétösszeget. Stockholmban és Göte­borgban több életmiszerüzletben sze­reltek fel ilyen automatákat. Közért tanulmányutat Dániába :, A dán mészárosok újfajta csoma­golópapírt hoztak forgalomba, amely­re különböző ételrecepteket nyomtat­tak. A szükséges húsmennyiség és a hozzávalók mellett az árakat is fel­tüntetik. Ezenkívül a dán mészár­székben mindenütt a következő jel­szó olvasható: „Egy kicsivel se le­gyen több! Pontosan mérünk, mert azt a mennyiséget akarjuk Önnek eladni, amit kér.” A jó tanács Egy kerttulajdonos, aki nagyon büszke volt ápolt pázsitjára, bosszú­san vette észre, hogy azon a pitypang mind jobban elburjánzik. Mindent megkísérelt, hogy e kedves virágo­kat, a tavasz korai hírnökeit kiirtsa, de semmi sem használt. Kétségbe­esésében levelet írt az egyik ker­tészeti tanintézetnek, amelyben fel­sorolta, mi mindent kísérelt meg a „gaz kiirtására”. írják meg, mit tegyek ez ellen a sárga pestis ellen?” — fejezte be panaszát. A következő választ kapta: „Azt tanácsoljuk, pró­bálja megszeretni a virágokat!’’ A hűséges párizsi galambok A francia főváros elképzelhetetlen galambok nélkül. A városatyák azonban nem kedvelik e szapora ma­darakat, mert mindent összepiszkol- nak, beszennyezik a szobrokat, ahová előszeretettel raknak fésznek. De mégsem akarják őket elpusztítani, ezért egyrészüket összefogdosták és a fővárostól távoleső helységekbe szállították. Ellenőrzés céljából lá­bukra gyűrűt szereltek. Pontosan úgy történt, ahogy előre sejtették. A galambok, amelyeket a száműze­tésben nem pusztított el a fagy. nem lőttek le a parasztok, a lehető leg­gyorsabban visszarepültek Párizsba és újra beköltöztek eredeti fész­kükbe. Ez lap! Csak türelmes ember fizessen elő a Dél-Dakotában megjelenő The Cannibal című lapra, mert annak egyes számai csak 25 évenként egy­szer jelennek meg. A The Cannibal című lapot 1884-ben a húsevés ellen­ségei alapították. Tartalma felhábo­rította a déldakotai mészárosok szö­vetségét, amelynek közbenjárására a kormány a lapot betiltotta. A The Cannibal kiadója azonban felfedezett egy törvényt, amelynek értelmében semmiféle olyan újságot nem lehet be tiltani, amely csak minden 25 évben jelenik meg. A Cannibalt tehát 1855- ben újfent megalapították, további számai 1919-ben, majd 1935-ben je­lentek meg. Az alapító unokái most az 1960-ban megjelenő negyedik szá­mon dolgoznak.

Next

/
Thumbnails
Contents