Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-06 / 132. szám

195S június 8. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Magyar és szovjet orvosok baráti találkozója 0-------­n-------­------- 0 o ■ j 0 HÍREK Kedves előzékenységgel, ma­gyaros vendégszeretettel fogadták a Tolna megyei Balassa János Kórház orvosai a szovjet orvoso­kat, egészségügyi dolgozókat, aki­ket a Népek Barátsága Hónapja alkalmából hívtak meg. A kölcsönös üdvözlések után dr. Pelikán Erzsébet, a kórház igazgatónője köszöntötte a vendé­geket. — örülünk annak, hogy az MSZBT megyei titkársága és a Vöröskereszt a találkozó megren­dezését elősegítette, amely igen alkalmas arra, hogy mi magyar orvosok és szovjet kollégáink ki­cserélhessük tapasztalatainkat és közelebb kerüljünk egymáshoz — mondotta. A vendégek érdeklődési köré­nek megfelelően megtekintették a kórház különböző osztályait. Dr. Benes Lajos sebész tanár kalau­zolásával dr. Radulin szovjet se­bész és kollégái a sebészetet néz­ték meg. Érdeklődésükre a se­bész tanár elmondotta, hogy a kórház 30 évvel ezelőtt 500 beteg befogadására készült. Ma 900 be­teget ápolnak a kórház különböző osztályain. — Évről évre emelkedik a „for­galmunk” — mondotta dr. Benes sebész tanár — s ezt a nagy for­galmat a fektetési idő lerövidíté­sével tudjuk lebonyolítani. A fek­tetési idő rövidítése nemcsak a forgalom szempontjából előnyös, de előnyös a beteg mielőbbi fel­épülése szempontjából is. Erről a gyakorlatban is meg­győződtek a látogatók. A tüdőse­bészeten Tormai Józsefné, akinek a hátán egy óriáskifli nagyságú vágás volt, a súlyos műtét után 5 napra elhagyta ágyát és bizonyos időközönként sétálgatott. A gyermekosztályon dr. Bacs- vanin Román és dr. Horváth La­jos gyermekorvosok készségesen tájékoztatták Irina Horovicina gyermekgyógyászt, aki a látottak alapján a következőket mondta: — Látom, hogy az osztályon jó szervezéssel küzdik le a nehézsé­geket. Mindenütt rend és tiszta­ság van, s úgy látom szeretetteljes ápolásban részesítik a gyermeke­ket — mondotta. Bacsvanin doktor és Irina mint kollegák könnyen megértették egymást. A gyermekosztály főor­vos-helyettese jól beszéli az orosz nyelvet, így közvetlenül cserél­hették ki tapasztalataikat a ke­zelési módszerekről/ a gyógysze­rek felhasználásáról, stb.-ről. — Nálunk — mondta a szovjet gyermekorvos — szervezetten fo­lyik a beteg gyermekek anyatej­jel történő ellátása. A szülőottho­nok mellett anyatejgyűjtő állomá­sok dolgoznak, igen jó eredmény­nyel. A kórház szülészeti osztályával ismerkedő orvoscsoport, dr. Har­gitai Ferenc, a szülészet vezető főorvosát mint kedves ismerőst köszöntötték. A szülész főorvos komplikáltabb szülések esetén se­gített szovjet kollégáinak. Ezt a részt „öreg kórháznak” nevezik a szekszárdiak és az öreg falak között sokezer gyermek lá­tott napvilágot. — Nálunk is — mint a kórház többi osztályain — nagy a forga­lom. Az elmúlt évben 1200 szü­lést bonyolítottunk le — válaszol a kérdésekre a főorvos. És ha már a statisztikánál tar­tunk, el kell mondani azt is, hogy a nőgyógyászaton felnőtt haláleset nem volt, az onkológián pedig 17 000 vizsgálatot végeztek. — Egyébként mi is merészen alkalmazzuk a fektetési idő rövi­dítését, amelynek igen nagy je­lentősége van a trombózis-veszély elkerülésében. Az osztályokon tett látogatás után a kórház kultúrtermében jöt­tek össze a szovjet vendégek és a magyar vendéglátók s fehér asz­tal mellett folytatták a barátko- zást. Pohárköszöntők hangzottak el és ürítették a poharakat a ma­gyar—szovjet barátságra, amely­ről Szuvorov doktor így emléke­zett meg: — Örömmel fogadtuk kedves magyar kollégáink meghívását és szívesen jöttünk el Szekszárdra. hogy közelebbről is megismerjük egymást. Minket, orvosokat egy cél vezet, a dolgozó nép egészség- védelmének szolgálata. A látottak alapján meggyőződtünk arról, hogy milyen magas színvonalon áll az emberek gyógyulásának tu­dománya. A magyar orvosok egészségére és a népeink barátsá­gára ürítem poharam. A jól sikerült magyar—szovjet orvostalálkozón meleg baráti kap­csolatok alakultak ki, amelyekről így emlékezett meg dr. Benes La­jos sebész tanár: — Hasznos volt a találkozó, a tapasztalatok ki­cserélése, de különösen egymás megismerése szempontjából. A szovjet emberek egyszerűek, pu­ritánok és rendkívül szerények. — Iregszemcse községben közel 50 közvilágítási lámpát szereltek fel a tavasz folyamán. * — Sárközi Lázár aparhanti lakost 4 hónapi börtönbüntetésre ítélte a paksi járásbíróság dr. Barna tanácsa egy rendbeli 600 forint értéken aluli lopás és egy rendbeli zsebtolvajlás­sal elkövetett tulajdon elleni bűntett miatt. Dunaföldváron az autóbusz- megállónál, ahol nagy tolongás volt, kilopta Lengyel Józsefné zsebéből annak pénztárcáját, amelyben több, mint 400 forint volt. A gazdakörben pedig Kadari Ferenc pénztárcáját lopta el. * — A kislétszámú iskolák takaré­kossági versenyében a Janya pusztai iskola vezet, ahol egy-egy tanuló át­lagosan 464.75 forint értékű takarék­bélyeget vásárolt. Vörösegyházán 186.66, Adorján pusztán 162,50. Kis- kajdacson 154.76 forint az egy tanu­lóra eső átlagbetét. * — A Szovjetunióban filmrevitték Dosztojevszkij: „Az idióta” című re­gényének első részét. Dosztojevszkij­nek a pénzeszsák iránti gyűlöletét hűen tolmácsoló filmet Ivan Pirjev rendezte — a „Gazdag menyasszony” és „A párttagsági könyv’’ című fil­mek ismert rendezője. Főszereplői: Turij Jakolev, J. Boriszova, L. Per- homenko. • — Engedélyezte a Megyei Tanács VB. a tengelici egy tantermes kül­telki iskola építését. — Gottengéber György dusnoki lakost 2 évi börtönbüntetésre és 3 évi jogvesztésre ítélte a paksi járás- bíróság dr. Kiss Tóth Tihamér taná­csa. Gottengébert három rendbeli személyi tulajdon sérelmére elköve­tett lopás miatt mondotta ki bűnös­nek a bíróság. A vádlott már több íz­ben volt büntetve, rendszeres mun­kát nem végzett. Legutóbbi a paksi halászcsárda és a Béke Szálló előtt, majd pedig Kalocsán a Pataji úti italbolt elől lopott el 1—1 kerékpárt. * — Tolna megye gépállomásai több mint 9500 hold gépi aratásra szerződ­tek és több mint 6400 hold kombájn- aratásra-cséplésre. A termelőszövet­kezetek területéről mintegy 98 szá­zalékban a szerződések szerint gép­pel takarítják be a gabonát. * — Megyénkben aránylag már na­gyobb az állatállomány a termelőszö­vetkezetekben, mint az egyéni gazdáknál. A statisztika szerint 100 katasztrális hold területre a termelő- szövetkezeteknél 5.7 darab tehén jut, az egyénieknél pedig 5.6. Még szembetűnőbb az eltérés az anya­kocáknál: a termelőszövetkezetekben 100 holdra 4.8 anyakoca jut, az egyé­nieknél pedig 3.6: — Helyreigazítás: Június 5-i, csü­törtöki számunk első oldalán „Két súlyos baleset Szekszárdon” című cikkbe» értelemzavaró sajtóhiba ke­rült. A harmadik bekezdés utolsó előtti mondata helyesen így hangzik: „Szabó István már nem tudott ki- ugrani a kocsiból” stb ... Széljegyzetek Kutatócsoport a paksi gimáziumban Az okos kis Pistike. Pistikével, ;a bonyhádvarasdi napköziben talál­koztunk, amint 30 eleven, örökké mozgó társával együtt cseresznyét evett apró gyermekek részére készí­tett asztalkánál ülve. — Ne egyél olyan hangosan! Miért „csámcsogsz”? A figyelmeztetés, amely paran­csoló módban történt, legnagyobb meglepetésünkre Pistike szájából hangzott el, s a figyelmeztetett egy kis szöszke lányka szégyenlősen el is pirult a megjegyzés folytán. Várhegyi Viktória, a napközi óvó­nője nevetve világosított fel ben­nünket, amikor azt mondta: — Pistike a legjobb tanítványom. Nagyon szereti a rendet. A múlt­kor azt beszélték, hogy evés köz­ben otthon még a papájára is rá­szólt, mert nagyon „hangosan” ette a levest. * Aki szórakoztatás helyett egyé­nileg szórakozott! A napokban tör­tént. A Szekszárdi Sörkert szökő­kút ja melletti asztalnál két fiatal­ember ült. Az egyik előtt sör, a másik előtt fagylalt volt, a fejük felett pedig villanylámpa égett. Az egyik fiatalember miután már elúnta a szúnyogok csípéseit, ame­lyek százával rohamozták a hátát a szökőkút felől, eloltotta az asztal fölötti villanyt. (Más asztalok ter­mészetesen továbbra is fényárban úsztak.) • • • A szakszofonos, aki a szomszéd asztalnál beszélgetett, úgy látszik ezt nem nézte jó szemmel, mert fel­gyújtotta ismét a szúnyogok által ostromolt két fiatalember feje fe­lett a villanyt. A fiatalemberek a pincért hívták segítségül. A pincér nekik adott igazat. A szakszofonos pedig, aki eddig a szúnyogok által ostromolt két fiatalember vergődésén szóra­kozott, visszaballagott a zeneszer­számjához és valódi hivatása gya­korlásának látott, ugyanis rádöb­bent arra, hogy őt nem a lámpa­gyújtogatásért, még kevésbé a tapin­tatlanságért, hanem a zenéjéért, má­sok szórakoztatásáért fizetik. (-H-) A bonyhádi zeneiskola vizsgái A szekszárdi Liszt Ferenc zene- ködik zeneiskola, amely vizsgáit iskolán kívül Bcnyhádon is mű­június 18. és 19-én tartja. A vizs­gák után 19-én este hangversennyel egybekötött évzáró ünnepélyt ren­deznek. A hangversenyen fellépnek a bonyhádi és szekszárdi zeneiskola hallgatói és bemutatkoznak tánc­számaikkal a bonyhádi járási mű­velődési ház balett-tanfolyamának növendékei is. A műsort változatos­sá teszi az általános iskola ének- I karának szereplése. Önképzőkörünk nemrégen egy új csoporttal gazdagodott. E csoport: a kutatócsoport, rövid idő alatt nagy munkát végzett. Kutatási irányai: földrajz, történelem, irodalomelmé­let. Kezdjük talán a földrajzi részleg­gel. Kutatóink legtöbbje az októberi földrajzi pályázatra készíti el művét. Kiváló pályamunkának ígérkezik Pé­ter Mihály tanulmánya: Paks ivó­vizei címmel. A lelkes kutató óriási munkát végzett, Paks közhasználat­ban lévő kútjai vizének vizsgálásá- nál. A napokban nyílik meg kiállítá­sunk, amelyen kutatásának eredmé­nyeit már ismerteti. Több kutatónk foglalkozik Paks és a járás népraj­zával. Egyik diák Bölcske község természeti és gazdasági ismertetését tűzte ki céljául. Én ugyanezt szeret­ném elkészíteni Németkérről és kör­nyékéről. Társaimmal, a bejáró diá­kokkal megkezdtük az adatgyűjtést: A falu északnyugati részén a talaj és forrásvizekben olajra bukkantunk. Némely helyen az olaj olyan sűrű volt, hogy a víz tetején megtudtuk gyújtani... A talajban ásni kezd­tünk és egy méternél grafit szemcsék­re bukkantunk — keletkezésüket ez- ideig még nem tudtuk meghatározni. Két és fél—3 méter mélységben buggyant fel a talajvíz az üreg két oldalából, alulról pedig szép lassan bugyogott az olaj. Ezt és a külön­böző források vizének tetején talált olajat leszűrtük és elraktároztuk, ezek is megtekinthetők kiállításun­kon. Gyapa mellett a földeken bauxitot is találtunk. A németkéri I. számú iskola udvarán az artézi kút fúrása közben körülbelül egy méter vastagságú barnaszén réteget talál­tak. Az idevonatkozó adatok azon­ban sajnos eltűntek a tömbszel- vénnyel és talajmintával együtt. Olvasd, a TOLNA MEGYEI Népújságot ! Történelmi, illetve régészeti kuta­tása’nk a legjelentősebbek az összes többi között. Itt elsősorban a kömlődi kutatócsoportról kell említést ten­nünk. Ök a Sánc-hegyen kezdtek ku­tatni Vakbottyán vára után. A vár alapjait meg is találták és ezt a Nem­zeti Múzeum műemléknek nyilvání­totta. A hegy tetejét pedig iskolánk kapta meg Ide egy Bottyán emlék­oszlopot szeretnének emelni és a vár­maradványokba a kiesett köveket visszahelyezni. Egyik kutatónk ásás közben régi pénzeket és csontokat ta­lált. A pénzek római eredetűek vol­tak és csaknem teljes sorozatot al­kottak. Kiállításunkon ezek is meg­tekinthetők. A kömlődi csoport után feltétlenül meg kell emlékezni a németkéri csoportról is. E csoport kutatása három irányban oszlik meg. Az első, amelyről már az előbb is szó volt, a domb. E dombról a nép­hagyományban is szó van, a nép is azt tartja, hogy egy üreg van alatta. Ezt bizonyítja az is. hogy a növény­zet a domb tetején meleg időben mindig kiszárad, mert a talajvíz nem tud felszívódni az üreg miatt. E he­lyen a kutatócsoport korsótöredéke­ket, csontokat, szobordarabokat, egy mintázott grafit darabot és két teljes csontvázat. taláHj. A cshntvázak közül az egyik szintén megtekinthető kiállí­Manapság egyre többet hallani a kultúrált kereskedelemről, ar­ról, hogy lehet szebben, mutató- sabban, ízlésesebben tálalni és kí­nálni az árut, hogy tessen a ve­vőnek. Ehhez az elsőrendű pro­pagandaeszköz a kirakat. Látni is ízléses kirakatokat, nem is egyet, vagy ha némelyik nem is külö­nösen szép, de magán viseli a bolt dolgozóinak lelkiismeretes igyeke­zetét. Látni persze mást is. A dombóvári vasüzlet kirakatát úgyszólván) mindenki megnézi, aki a községbe téved. Elkerülni nem lehet, mert éppen a köz­pontban van, a piactér közvetlen szomszédságában, úgyhogy na­ponta többszáz, vagy talán ezer ember is elsétál előtte. Valameny- nyien megbámulják, s valameny- nyien undorral fordítják el a fe­jüket. Nem a benne kiállított áruk fásunkon. Egy láda vasalásának egy részét is megtaláltuk, de a ládát már nem tudtuk ép állapotban a felszínre hozni. Egy másik helyről szintén a néphagyomány beszél. Ez a hely egy dombrendszer végpontja, amely alatt állítólag barlangok és üregek van­nak. A barlangrendszer a feltevés szerint a török időkben készült. Dunakömlőd környékén szintén bar­langok vannak a dombok alatt, me­lyekről lehetséges, hogy összefügg­nek a dunaföldvári várral. Ezt a ké­sőbbi kutatás fogja majd eldönteni. Irodalomtörténeti kutatóink, köl­tők, írók eddig ismert és most felku­tatott műveinek elemzésével és ismer tetésével foglalkoznak. Az iskola Gerjenből bejáró lányai népi mintákból és hímzésekből állí­tottak elő gyűjteményt. Az iskola festői szintén a kiállítás színessé és érdekessé tétele érdekében dolgoz­tak. A kiállítás fő ékessége lesz Bencze: Arany János és Vakbottyán képe. Kiállításunk szemléltetni fogja eddig elért eredményeinket és vázol­ja terveink egy részét. Mindent meg fogunk tenni, hogy ezeket a terve­ket valóra is váltsuk. Bakos Batu miatt, hanem az a por- és kosz­réteg elviselhetetlen, amely a vasholmikat, edényeket fedi. Min­den túlzás nélkül el lehet monda­ni, legalább két hónapja nem ta­karították ki a kirakatot, pedig negyedóra alatt meg lehetne csi­nálni. Persze nem ez a bolt az egyet­len, amelyikről a felsoroltakat el lehet mondani, de ha már másutt nem is, legalább egy járási szék­hely központjában, ahol szem előtt van, tartsunk rendet. Még csak egy kérdést: Ugyan mit szólt volna annakidején a bolt tu­lajdonosa, ha a segédek és inasok ilyen mocskot tűrnek a kirakat­ban? De igaz is, most miért ne szólhatna az állam, hiszen most ő a tulajdonos? (I) Tizedik éve dolgozik munkaügyi beosztásban Raitczy Tibor, a Bonyhádi Cipőgyár munkaügyi csoportvezetője, aki nem csak hivatali munkáját végzi példamutatóan, hanem mint a gyári kultúrotthon igazgatója, sokat dolgozik a kultúrmunka fellendítéséért is. Jó munkája elismeréseként nemrég tüntették ki a „Könnyűipar kiváló dolgozója’’ jelvénnyel. Kultúrált kereskedelem és kirakat

Next

/
Thumbnails
Contents