Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-05 / 131. szám

2 JOLNA MEGVti NEBUJSAG 195S június 5. Tovább bel! erősítenünk a szocialista tábor államainak együttműködését 31. Sz. Hruscsov beszéde a Bolgár Kommunista Párt VII. Kongresszusán A Francia Kommunista Párt Politikai Irodájának nyilatkozata Szófia: (TASZSZ) A Bolgár Kom­munista Párt VII. kongresszusán felszólalt N. Sz. Hruscsov. Beszé­dében megállapította, hogy a bol­gár gazdaság gyors fejlődése, a bolgár nép anyagi jólétének szaka­datlan javulása és művelődési szín­vonalának emelkedése újabb meg­győző bizonyítéka a szocializmus fölényének a kapitalizmussal szem­ben. Egyetlen tőkés ország sem tu- c ott ilyen gyorsan akkora jelentős sikereket kivívni gazdaságának fejlesztésében, mint a szocializmus útjára lépett országok — hangsúlyozta Hruscsov — Bul­gária lényegében nagyobb sikereket ért el gazdaságának és kultúrájának fellendítésében, mint tőkés szomszé­dai, Görögország és Törökország. Hruscsov kifejezte azt a szilárd meggyőződését, hogy nincs messze az idő, amikor a szocialista orszá­gok nemcsak az ipari termelés fej­lődésének ütemében, hanem a ter­melés volumenjében is elhagyják a legfejlettebb tőkés országokat. A szocialista országok gazdasági együttműködésének több kérdésé­vel foglalkozva Hruscsov hangsú­lyozta, hogy ez az együttműködés kétségtelenül meggyorsítja az egyes országok termelő erőinek fejlődését, s az egész szocialista tábor gazda­sági erejének megszilárdítását. Hruscsov megállapította, hogy a legutóbbi moszkvai tanácskozás is­mételten bebizonyította, milyen mélyen érdekeltek a szocialista or­szágok népei abban, hogy tovább erősítsék baráti egységü­ket, fejlesszék és kiterjesszék a szocialista tábor államainak együttműködését. Hruscsov elutasította a burzsoá ideológusoknak azt az állítását, hogy a szocialista tábor megalakulása és megerősödése korlátozza a benne résztvevő országok önállóságát és nemzeti függetlenségét. Kijelentette: „A szocialista országok együttműkö­désének gyakorlata, a szocializmus világrendszerének megalakulása óta, meggyőző erővel bizonyítja, hogy éppen a szocializmus hozza meg a népek teljes állami önállóságát." — Valamennyi párt, — mondotta — alkotó módon alkalmazva a marxizmus—leninizmus általános el­veit, saját országának viszonyai kö­zött, maga dolgozza ki eme elvek megvalósításának legcélravezetőbb konkrét formáit, s ezzel is gazdagít­ja a szocialista építés elméletét és gyakorlatát, hozzájárul a marxiz­mus—leninizmus továbbfejlesztésé­hez. A szocialista forradalom és a szo­cialista építés elméletét és gyakorla­tát óriási mértékben gazdagítja a Kínai Kommunista Párt, amely a marxizmus—leninizmus általános igazságait mesteri módon alkalmaz­za a forradalmi gyakorlatban és a szocialista építésben. Kijelentette a további: a marxi- lenini elmélet fejlődése szempont­jából nagyjelentőségű, hogy az eu­rópai és az ázsiai szocialista orszá­gok kommunista és munkáspártjai alkotó módon megoldják az átme­neti időszak problémáit. Ebből a szempontból igen fontos az a ta­pasztalat, amelyet a Bolgár Kom­munista Párt a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésében szerzett. A Bolgár Kommunista Párt tapasztala­tai ismételten megerősítették, hogy bármilyenek legyenek is a nemze­ti sajátosságok, a széles paraszti tömegeket nem lehet más úton el­vezetni a szocializmushoz, csak a lenini szövetkezeti tervnek az élet­ben kipróbó.lt útján. A Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének programtervezetében foglalt, elvileg helytelen állítások­kal foglalkozva, Hruscsov a követ­kezőket mondotta: „Hogyan lehet azt állítani, hogy az utóbbi tíz esz­tendőben a marxi—lenini gondolat fejlődése, — különösen ami az át­meneti időszak törvényszerűségeinek kidolgozását illeti — megállóit? Hi­szen éppen ezekben az években a Szovjetunió Kommunista Pártja, va­lamint az egész nemzetközi kommu­nista mozgalom annyi újat vitt a marxi—lenini elméletbe.” — Azok az állítások — mondotta —, mintha a marxi—lenini elmélet fejlődésében „űrök” mutatkozná­nak, ellentmondanak a valóságnak, és arról tanúskodnak, hogy a jugo­szláv vezetők nem ismerik más or­szágok szocialista építésének gya­korlatát, a testvéri kommunista és munkáspártok tapasztalatait. Hruscsov visszautasította a ju­goszláv vezetőknek azokat a kísér­leteit, hogy prakticizmussal vádol­ják meg más szocialista országok pártjait. A jugoszláv elvtársak — mondotta — prakticizmuson nyilván azt értik, hogy ezek a pártok erőfe­szítéseiket elsősorban olyan gyakor­lati intézkedések kidolgozására és megvalósítására fordítják, ame­lyek a gazdaság és a művelődés fej­lődését, a nép jólétének felemelését biztosítják. Mi úgy gondoljuk, hogy az ilyen „prakticizmus” megfelel a népi tömegek alapvető érdekeinek, a szocializmus érdekeinek. A szocialista építés minden gya­korlati kérdése egyidejűleg olyan el­méleti kérdés is, amely közvetlen kapcsolatban van a marxizmus—le­ninizmus alkotó továbbfejlesztésé­vel. Egyiket a másiktól elválasztani nem lehet — hangsúlyozta Hrus­csov. — Nem szeretnénk senkit sem megsérteni — jegyezte meg, — de mégis fel kell tennem azt a kér­dést, amely mindenütt foglalkoztat­ja a becsületes kommunistákat: vajon az imperialista főkolomposok, akik szeretnék letörölni a föld szí­néről a szocialista államokat és megfojtani a kommunista mozgal­mat, ugyanakkor miért adnak pénz­ügyi támogatást az egyik szocialista országnak, miért adnak neki kedve­ző hiteleket, ingyen alamizsnát? Hi­szen senki sem hiszi el, hogy a vi­lágon kétféle szocializmus van: az egyik, amelyet dühödten támad a nemzetközi reakció, és a másik, amelyet az imperialisták elfogadha­tónak találnak és segítséget, támo­gatást nyújtanak neki. Ennek az országnak a képviselői azt állítják, — folytatta Hruscsov —-, hogy mi letérünk a marxizmus— leninizmus útjáról, és ők képviselik a helyes álláspontot. Eléggé furcsa helyzet állt elő: az imperialisták en­nek az országnak a révén akarják „továbbfejleszteni” a marxizmust— leninizmust. Ugyanakkor, amikor az imperia­listák egyesült erővel támadnak a szocializmus, a munkásosztály el­len, — egyes vezetők, akik magu­kat a szocializmus bajnokainak ne­vezik, igyekeznek megtörni a mun­kásosztály lendületét a kapitalizmus elleni harcban, gyengíteni akarják a munkásosztály élcsapatát, az egyes kommunista- és munkáspártokat, el akarják altatni éberségüket, lazí­tani akarják a szocialista országok egységét. Hruscsov hangsúlyozta: azok az imperialista remények, hogy aláaknázhatják a szocialista államokat, mó.r önmagukban ku­darcra vannak ítélve, « amint ez mindannyiszor meg is tör­tént az imDerialistákkal, amikor a kommunista és munkáspártok egysé­gének meggyengítésére építették szá­mításaikat. Hruscsov a továbbiakban meg­állapította, hogy az összes kommu­nista és munkáspártok teljes egy­ségről tettek tanúbizonyságot, ami­kor határozottan elítélték a Ju­goszláv Kommunisták Szövetsége programtervezetének a marxizmus— leninizmussal ellentmondó revizio­nista tételeit. Ezzel összefüggésben több észrevételt tett az SZKP és a JKSZ kapcsolatairól. A többi kö­zött emlékeztetett arra a kezdemé­nyezésre, amelyet 1955-ben az SZKP tett, hogy megszüntesse az 1949— 1955. között fennállott konfliktust, rendezze a két ország viszonyát marxi—lenini alapon helyreállítsa a kapcsolatot és az együttműködést az SZKP és _a JKSZ között. Az élet azonban megmutatta, hogy a múlt terhe túlságosan nagy súly- lyal nehezedik a jugoszláv vezetők­re — mondotta Hruscsov — s bebi­zonyosodott, nem képesek szakítani helytelen nézeteikkel és szilárdan a marxizmus—leninizmus alapjára ál­lam. A jugoszláv vezetők a kap­csolatok rendezése után is folytat­ták szovjetellenes megnyilatkozásai­kat, kirohanásokat intéztek a szo­cialista tábor és a testvéri kommu­nista pártok ellen. Megnyilatkozá­saikkal és cselekedeteikkel különö­sen a magyarországi események ide­jén okoztak nagy kárt a szocializ­mus ügyének. Hruscsov kijelentette, hogy a jugoszláv vezetők a szocia­lista országok és a testvérpártok el­len irányuló szakadár cselekedeteik­kel Jugoszláviád és a JKSZ-t elszige­telték a szocialista országoktól és a nemzetközi kommunista moz­galomtól. Annak a korábbi megállapodás­nak ellenére, hogy a JKSZ küldött­sége majd részt vesz a szocialista or­szágok testvérpártjainak készülő ta­nácskozásán és e tanácskozás nevé­ben kiadandó nyilatkozattervezet ki­dolgozásában — a jugoszláv ve­zetők etlértek a megállapodásoktól. Úgy döntöttek, hogy saját külön platformmal — a JKSZ programter­vezetével állnak elő. Hangsúlyozva, hogy ez a program a jugoszláv kommunisták belügye, Hruscsov kijelentette, hogv mivel ez a tervezet más pártokról és a szocialista országokról c-élzatos, sértő megállapításokat tartalmaz és revízió alá veszi a marxizmus—le­ninizmus forradalmi elméletének alapjait, az SZKP egyenesen kötelességé­nek tartotta, hogy megbírálja en­nek az okmánynak marxistaelle­nes tételeit. Nekünk az volt a véleményünk és az ma is — mondotta —, hogy a né­pek békéjéért és biztonságáért folyó harcban minden módon erősíteni kell az összes országok együttműkö­dését. Ezt a kapcsolatot mi fenn akar ju'k tartani a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággal is. Ha pártvona­lon nem valósul meg az együttműkö­dés, akkor állami vonalon fogunk normális kapcsolatokat fenntartani Jugoszláviával, s ezeket a kapcsola­tokat tovább is fejlesztjük. Ugyanak­kor nyíltan kijelentjük, hogy nem fogunk belenyugodni az ideológiai kérdések elferdítésébe, őrködni fo­gunk a marxi—lenini pártok egysé­gén és harcolunk a forradalmi elmé­let tisztaságáért. ESEMÉNYEK SOROKBAN Moszkva (TASZSZ). Hruscsov az új marokkói kormány megalakulása alkalmából üdvözlő táviratot küldött Balafrendzs marokkói miniszterel­nöknek. A marokkói miniszterelnök válasz­üzenetében megköszöni Hruscsovnak és a szovjet kormánynak a jókíván­ságokat, s kifejezi azt a reményét, hogy a Szovjetunió és Marokkó kö­zött a barátság és együttműködés kapcsolatai alakulnak ki. * Kairó. (AFP) Makariosz érsek egy sajtóértekezleten közölte, hogy jú­nius 27-én Londonba utazik. * Prága (MTI). Pozsonyban június 3-án végétért a nemzetközi Dunaér- tekezlet, amelyen Csehszlovákia, a Szovjetunió, Magyarország, Bulgária. Románia, Jugoszlávia, a Német Szö­vetségi Köztársaság, Ausztria és Lengyelország képviselői vettek részt. Párizs (MTI). A Francia KP Poli­tikai Irodája kedden nyilatkozatot adott ki. A nyilatkozat megállapítja: a De Gaúlle-kormány a törvényes­ségnek csak a látszatát mutatja fel, mert valóban az algíri és ajaccoi puccs erőszakolta ki a fasiszta kato­nai elemek intervenciójának fenye­getésével, a polgárháború zsarolásá­val De Gaulle hatalomirajutását. A nyilatkozat leszögezi, hogy a dikta­túra megteremtése lehetetlen lett volna a szocialista vezetők politi­kája nélkül. A Pflimlin-kormány szégyenletes menekülése biztosította De Gaulle kormányrakerülését, Guy Mollet árulása pedig egyszerre ta­gadta meg a köztársaságot és a párt­ját. Továbbiakban a nyilatkozat rá­mutat a helyzet súlyosságára. Az ál­lam minden hatalma De Gaulle ke­zében van. Olyan miniszterek veszi le körül, akik szolgai módon alávetik magukat neki Megvannak azonban azok az erők, amelyek a fasizmus útjának eltorla­szolásához és a személyi hatalom gyakorlásának megakadályozásához szükségesek — állapítja meg a nyi­Párizs (MTI). A köztársaság meg­védéséért folyó harc a francia dol­gozókat a Kommunista Párt sorai felé irányítja. Az utóbbi napokban több mint ötszázan kérték felvételü­ket a pártba. A 6. kerületben negyvenhetei! je­lentkeztek a párt soraiba. A Párizstól Párizs (MTI). De Gaulle tábornok kedden elfoglalta hivatalát a mi­niszterelnökség épületében, a Ma- tignon-palotában. Ezzel egyidőben kormányának tagjai is átvették elő­deiktől az ügyek intézését. De Gaulle tábornok a délután fo­lyamán a szakszervezetek vezetőit kérette magához. Benoit Franchon, a legnagyobb francia szakszervezet, a CGT főtitkára szakszervezetének nevében elutasította a meghívást. De Gaulle-hoz intézett levelében megállapítja: azok a körülmények, amelyeknek közepette a kormány megalakult, a dolgozók visszatetszé­sét váltják ki és élénk nyugtalansá­got keltenek soraikba. Egyébként nem tud semmit de Gaulle prog ramjáról, sem szándékairól, az a teljhatalom pedig, amelyet hétfőn nyert és az az elutasító válasz, ame­lyet hétfőn a nemzetgyűlésben ar­ra a követelésre adott, hogy kifeje­zetten biztosítsák a szociális jogo­kat, csak növelte a dolgozók jogos nyugtalanságát. Ilyen körülmények között a CGT úgy véli, hogy tárgy­talanná válik a de Gaulle tábornok­kal folytatandó megbeszélés. Továbbra is tartja magát az a hír, hogy a még betöltetlen miniszteri tárcákra csak Algírból való vissza­térte után jelöli ki de Gaulle az új minisztereket. André Mariaux, a neves író, aki eredetileg mint tájékoztatásügyi mi­niszter került de Gaulle kormányá­ba, ennél sokkal jelentősebb felada­tot kapott. Foglalkozni fog a tudo­mányos kutatás kérdéseivel, csak­úgy, mint a lakásépítkezéssel. A. Malraux látszik pillanatnyilag de Gaulle jobbkezének a kormányban. Pinay, a de Gaulle-fcormány pénz­ügyminisztere, az árpolitikában szi­lárdságot ígért. Pinay hangoztatta, hogy eleve ellenzi az adóteher min- nennemű növelését. A bérekről nem nyilatkozott. Antoine Pinay pénzügyminiszteri negbizatása elégtétellel töltötte el a francia nagytőkét. A tőkés körök megnyugvása a párizsi tőzsde han­gulatában is tükröződik. Napok óta emelkedik a francia részvények ár­folyama. a nemzetgyűlés utolsó ülése A francia nemzetgyűlés kedden délután negyedórás ülést tartott. Ok­tóber 7-én ülnek össze újra a képvi­selők. A kormánynak adott rendkí­vüli hatalom, amelyet a Bourbon palota folyosóin a nemzetgyűlés ha­rakirijének mondanak, azt eredmé­latkozat. — A Francia Kommunista Párt idejében riasztotta a munkás- osztályt és a nemzetet. A nép meg­mozdult, hogy megvédje a köztársa­ságot. A párizsi és vidéki hatalmas megmozdulások, sztrájkok, ha nem is tudták megakadályozni a személyi hatalom megszületését, ikibontakoz- tatták a köztársaság minden hívének egységét és megteremtették a szüksé­ges előfeltételeket a demokratikus erők harcának új fejlődéséhez. A Francia KP Politikai Irodája felhív­ja az antifasisztákat, szélesítsék ki egységüket, ezrével alakítsák meg a köztársaság védelmét szolgáló bizott­ságokat. A párt Politikai Irodája köszönti mindazokat, akik példás magatartást tanúsítottak az elmúlt hetekben. Június 9—10-re összehívta a párt Központi Bizottságát, hogy tanulmá­nyozza a jelenlegi helyzetet és meg­vitassa azokat a nagy feladatokat, amelyek megoldását a jelenlegi hely­zet szükségessé teszi a párt, a mun­kásosztály és a francia nép érdeké­ben. Északkeletre lévő munkáslakta elő­városokban 337 új párttag jelentke­zett, a déli elővárosokban 181 a párt­ba belépők száma, a fővárostól északnyugatra lévő Levalloisban pe­dig 137 tagfelvételi kérelmet bírál­nak el. nyezi, hogy a törvényhozói jogkör átszáll a de Gaulle-kormányra. A negyedórás utolsó ülésen Le Troquer, a nemzetgyűlés elnöke fel­hívta a képviselőket, a bizottságo­kon belül fejtsék ki tovább munká­jukat, hogy ezzel is biztosítsák a par- lament működésének folyamatossá­gát. A nemzetgyűlés elnöke szavait ezzel fejezte be: „Éljen a köztársa­ság!” Az elnök szavaira a kommu­nista padsoroktól a centrumig a képviselők viharos tapsba törtek ki. Kommunistaellenes merényletek Franciaországban Párizs (MTI) Villeparisis-ben fa­siszta támadók beverték a város kommunista polgármestere, dr Tor- ras magánklinikájának valamennyi ablakát és üvegajtaját. Távozóban egy szomszédos kávéház ablakait is betörték, nyilván azért, mert a kávé­háznak általában arab vendégei vannak. A vasárnapi párizsi tüntetésnek két fiatal baloldali résztvevőjét fog­házbüntetésre ítélték, de az ítélet végrehajtását felfüggesztették,. El­lenben meg kell fizetniök a 30— 40.000 frankos pénzbüntetést. Vádat emeltek 17 baloldali fiatal­ember ellen, akik Clichy-ben, Párizs egy munkáslakta elővárosában pén­teken de Gaulle-ellenes plakátokat ragasztott ki és röpcédulákat osz­togatott. További 30 röpcédula­terjesztő fiatalembert szintén átad­tak az ügyészségnek. Néhány jobboldali tüntetőt is fele­lősségre vontak bíróságok. Egy pá­rizsi egyetemista 6000 frankos pénz- büntetést kapott. De Gaulle Algériába utazott A kedd esti párizsi miniszterta­nács után további részletek váltak ismeretessé de Gaulle tábornok al­gériai útjáról és kíséretének össze­tételéről. A miniszterelnököt Algériába el­kísérte Louis Jacquinot államminisz­ter, Max Lejeune, az újonnan kine­vezett szaharai miniszter és Pierre Guillaumat hadügyminiszterhelyet­tes is. De Gaulle tábornok a tervek sze­rint szombaton érkezik vissza Algé­riából és haladéktalanul miniszter- tanácsot tart hogy kiegészítse kor­mányát. (MTI) Egyre többen kérik felvételüket a Francia Kommunista Pártba Hivatalba lépett a francia kormány fl nemzetgyűlés októberban ül legközelebb össze

Next

/
Thumbnails
Contents