Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-04 / 130. szám

MAGYAR—SZOVJET BARÁTSÁG Kiadja az MSZBT Tolna megyei Elnöksége HANGJA A szovjet nagykövetség fogadásán Beköszöntő magyar és a szovjet nép barátsága nehéz küzdelmekben, har­cokban született barátság. Népeink barátságának megvalósítá­sáért a magyar és a szovjet nép fiai nagy véráldozatot hoztak. E barátság ellen 1919-ben összefogtak Európa legreakciósabb erői. Az Antant hatalmak, a hazai reakció, Horthy fehér terrorista ve­zérei vérbefojtották a Magyar Tanácsköztársaságot. A magyar szabadság fájáról leszakították az egyik legszebb virá­got, a magyar—szovjet barátságot. A fa azonban új virágokat hozott és ti 25 éves Horthy-terror, a fasiszta megszállás, népünk legjobbjainak bebörtönzése és kivégzése, az októberi ellenforradalom sem tudta el­pusztítani szabadságunk legszebb hajtását, a magyar—szovjet barátsá­got. A magyar közmondás azt tanítja „Bajban ismered meg az igaz barátot”. Valóban, népünk az elmúlt 13 év alatt meggyőződhetett arról, hogy bajában kitől várhat segítséget, támogatást. Emlékezünk 1944-ben ki adta az első szelet kenyeret az éhező pesti gyermekeknek, s az első híd veréséhez ki nyújtott segítséget, ki támogatta üzemeink felépítését, korszerűsítését, ki adott segítséget a tudomány és a technika számtalan területén. A piros csillagos fejfák a temetőben vörös pecsétéi népünk örök és megbonthatatlan barátságának. De mi magyarok azért is szeret­jük a szovjet embereket és őszinte barátunknak tekintjük a Szovjet­uniót, mert ilyen barátaink még sohasem voltak a történelem folya­mán. Hazánk határait sokszor átlépték idegen hadak s nyomukban pusztulás, elnyomás fakadt. 1945-ben történt meg először, hogy a szov­jet hadsereg a szabadságot, a boldogabb, jobb élet lehetőségét hozta el nekünk. Ezt a barátságot az teszi még tartalmasabbá, még mélyebbé, hogy régi gyökerei vannak. A magyar nép nem ma és nem először 1945-ben fordult bizalommal az orosz nép felé. Az orosz forradalmi demokraták, az orosz szabadsághősök lelkesítették már több mint száz évvel ezelőtt a magyar hazafiakat, szabadságharcosokat. Ady Endre a XX. század első esztendejében már 1000 kilométer távolságban megérezte, mi forr az orosz nép szívében, elméjében. Ady 1905-ben arról írt, hogy az oroszok új forradalomra tanítják a világot, s 1911-ben, mikor ez az idő bekövet­kezett, a magyarok tíz és tízezrei állottak be, annak a forradalomnak a soraiba, melyet nagyjaink már megérezték. A hadifoglyok, a munkások, parasztok és értelmiségiek ezrei ragadtak fegyvert, hogy diadalra segít­sék a szocialista forradalmat. A Szovjetunió különböző pontjait magyar katonák védték az intervenció ellen. A szovjet emberek és a hazánkban járt párt- és kormánydelegáció különös szeretettel és elismeréssel emlé­keztek meg azokról a magyar veteránokról, akik részesei voltak a nagy­szerű történelmi sorsforduló eseményeinek. Népeink barátságát hűen tükrözték a Barátsági Hónap keretében megrendezett megyei ünnepsé­gek, magyar—szovjet baráti találkozók. Ezeken a találkozókon több mint tízezer Tolna megyei dolgozó találkozott a megyénkben állomá­sozó szovjet katonákkal. Találkozott az 1911-ben a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomban résztvevő veterán harcos a fiatal szovjet katoná­val. Ezer és ezer barátság született a munkástalóAkozókon, az üzemláto­gatásokon, Szekszárdon, Dombóváron, Tolnán. A termelőszövetkezeti pa­rasztok, egyéni gazdák, kolhozparasztok barátsága tovább szövődött a szekszárdi Béke Tsz-ben, Sárpilisen és Ozorán, valamint azon a szám­talan műsoros esten, melyet a Barátsági Hónap keretén belül megyénk községeiben rendeztünk. A magyar—szovjet barátság ápolása, a ma­gyar nép legszentebb ügyei közé tartozik. A barátság ápolása az egész szocialista tábor népeinek ügye, nekünk magyar munkásoknak, parasz­toknak, értelmiségieknek is a legszentebb nemzeti ügyeink közé tarto­zik. Az MSZBT megyei elnöksége e mellékleten keresztül havonta rendszeresen tájékoztatót kíván adni a magyar—szovjet barátság megyei híreiről, aktivistáinak munkájáról. A Magyar —Szovjet Baráti Társaság hírei A Népek Barátsága Hónapja ke­retében jólsikerült találkozót tar­tottak a bonyhádi járásban. Magyar-német találkozó volt a bonyhádi Dózsa Népe Tsz-ben és a Juhéi Állami Gazdaságban. Magyar—szovjet baráti találkozót rendeztek Aparhanton, Tevéién és Lengyelen. Ezenkívül tartottak még magyar—román, magyar—len­gyel és magyar-csehszlovák talál­kozót a bonyhádi KTSZ-ben, az OKISZ-ban és a községi kultúr- házban. A Barátsági Hónapról megemlékeztek Bonyhád vala­mennyi iskolájában is. * Az MSZBT szekszárdi elnöksége május 24-én este a szovjet helyőrség klubjában baráti találkozót rende­zett a szekszárdi üzemek és a ter­melőszövetkezetek kiváló dolgozói­val. A találkozón felszólaltak az élenjáró dolgozók, s elmondották munkájuk tapasztalatait. Többek kö­zött Kovács elvtárs, a Vasipari Vál­lalat dolgozója beszámolt szovjet­unióbeli élményeiről. * Az MSZBT és a Hazafias Nép­front rendezésében Barátsági Hó­pap keretén belül 14 helyen tartot­tak magyar—szovjet baráti esteket. Az esteken résztvettek a szovjet helyőrség katonái is. A baráti ta­lálkozók résztvevőinek száma több mint 10 000 fő. * A Balassa János Kórház és a tolnai szovjet helyőrségi kórház orvosai ta­lálkozót rendeztek a szekszárdi kór­házban. A szovjet orvosok megtekin­tették a kórházat, majd ezt követően baráti beszélgetésen vettek részt a kultúrteremben. * Az MSZBT megyei aktívái kö­zül kiváló munkáért öt elvtársat küld az országos központ szovjet­unióbeli látogatásra. Május 18-án Budapesten országos konferenciára gyűltek össze az or­szág minden részéből az MSZBT- aktívák. Tolna megyéből kilenc ak­tíva vett részt ezen a konferencián, ahol értékelték a Magyar-Szovjet Baráti Társaság mozgalmának fejlő­dését, eddigi eredményét az ellen- forradalom óta eltelt másfél év alatt. A május 17-én este a szovjet nagykövetségen megtartott fogadá­son négyen résztvettünk. Ez a fo­gadás valamennyiünk számára fe­lejthetetlen élményt jelentett. Hi­szen közvetlenül és személyesen ta­lálkozhattunk és beszélhettünk ha­zánk, valamint a Szovjetunió követ­ségének vezetőivel. Nagy örömmel fogadtuk a fogadáson megjelent párt- és kormány képviselőit, mert ez a tény különösen kihangsúlyozta eddigi munkánk és a jövőben a ba-/ rátság terén végzendő munkánk fontosságát. A követség Bajza utcai palotájában aL követség titkárait, Szovjet kultúrcsoport Sárpilisen A tavasz folyamán a Sárpilisi Népi Együttes műsort adott Szekszárdon a szovjet katonák szórakoztatására. Az elmúlt hét szombatján a szovjet kultúrcsoport látogatott Sárpilisre és egy egész estét betöltő kultúrmű­sort adott. A 300 személyt befogadó kultúr- ház nagyterme ez alkalommal ki­csinek bizonyult, olyan nagy volt az érdeklődés, ott volt az előadáson a falu apraja-nagyja. A szovjet kultúrcsoport tagjai tu­dásuk legjavát adták és az egymást követő számok után felzúgott a taps, úgy, hogy többször is meg kellett ismételni egy-egy számot. Kovács János bácsi, a Sárpilisi Népi Együt­tes idős szólótáncosa nem tudott be­telni a szovjet katonák művészi tán­cával. A község tiszteletese, H. Si­mon József a következőket mondta: — „Igazán nagyon kedves élményt nyújtottak szovjet barátaink. Ma sem tudok meghatódottság nélkül beszélni arról a kissé félszegen moz­gó kiskatonáról, aki művészi átér- zéssel játszott harmónikáján. És mi­lyen szépen, bensőségesen hangzot­tak fel a magyar dalok a szovjet katona ajkán. munkatársai fogadtak bennünket. Mi, magyarok mindig büszkék vol­tunk magyaros vendégszeretetünkre és ezután is büszkék lehetünk rá, de nagyan sokat tanulhatunk a szov­jet elvtársaktól. Különösen megható volt Gromov elvtárs, a Szovjetunió budapesti nagykövetének közvetlen egyszerűsége, mellyel fogadta a je­lenlévőket. A fogadáson találkoztunk Gorba­csov elvtárssal, a követség titkárá­val, aki résztvett a megyei aktíva ülésünkön és már személyes isme­rősként üdvözölt bennünket. Gromov elvtárs személyesen üd­vözölte a fogadáson résztvevő elv- társakat. Rövid üdvözlő szavaiból megragadta a figyelmemet, hogy a magyar és a szovjet nép egységes ereje is biztosíték arra, hogy meg- védjük a békét és együtt lépünk a kommunizmusba. Különösen nagy élmény volt szá­munkra az, hogy személyesen be­Oravecz Paula írónő felszólalása: „Fiatal lány voltam, amikor Tolsz­toj: Háború és béke című regényét olvastam. Ez volt az első olyan írás, amelyből az orosz emberek életével ismerkedtem és akkor még nem gondoltam arra, hogy ezeknek az em­bereknek a fiai, unokái hozzák el nekünk a szabadságot. Azóta köze­lebbről is megismertem az orosz és szovjet irodalmat. Különösen nagy örömet jelent számomra, hogy ezekben a pillanatokban ezen a he­lyen a Magyar-Szovjet Baráti Tár­saság aktivistái előtt szólhatok most, amikor a harmadik szputnyik, a bé­ke hírnöke elindult útjára.” Fedoszejev elvtárs, a Szovjet-Ma­gyar Baráti Társaság elnöke, a kül­döttség vezetője a következőket mondta: — „Két nap óta tartózko­dunk mi, az SZMBT küldöttei az Önök országában. A két nap alatt tapasztaltuk, milyen gazdag forrása buzog a barátságnak. Utaztunkban felhőrétegbe kerültünk. A felhőréteg felett azonban gyönyörűen sütött a nap. Úgy éreztük, hogy a béke és a barátság napja ragyog fölöttünk j szélhettünk Marosán és Kállai elv- táajsakkal. Felhasználtuk a lehető­séget arra, hogy meghívjuk Marosán és Kállai elvtársakat Szekszárdra. Marosán elvtárs elmondotta, hogy szívesen jönnek Szekszárdra és lehet, hogy el is jut hozzánk, bár az első­sorban a központi bizottságtól függ. Kállai elvtárs ígéretet tett, hogy a Szekszárdon megrendezendő ma­gyar-szovjet értelmiségi ankéton résztvesz. Ilyen, és ehhez hasonló kedves beszélgetések hangzottak el az est folyamán. A fogadás során megtekintettük Hruscsov elvtárs magyarországi látogatásáról szóló színes szovjet filmet. Mindannyian, akik résztvettünk ezen a fogadáson, megfogadtuk, hogy még jobban fogunk harcolni a magyar-szovjet barátság elmélyíté­séért. Göndöcs Ferencné MSZBT városi titkár. és a nap ragyogása áradt felénk a repülőtéren az emberek szemeiből. Jártam már az Önök országában az 1956-os ellenforradalom után. Ak­kor a Kárpátaljai Népi Együttessel, amely szovjet katonákból áll, jöt­tem Magyarországra. Valamennyien örültünk annak, amikor láttuk a csepeli munkások lelkesedését és fe­lénk irányuló szeretetét. örültünk, mert láttuk, hogy az ellenség rágal­mainak nem sikerült megbontani a magyar-szovjet barátságot.’’ Marti János túrkevei tsz-tag; — „Mi, akik itt vagyunk, tanúi voltunk a régi világ letűnésének és tanul va­gyunk az új élet kialakulásának. Tanúi voltunk az ellenforradalom^ nak is, amely éket akart verni a szovjet és a magyar nép barátsága közé. Hogy idáig juthattunk, a kül­földi beavatkozásokon kívül a mi hibánkból is adódott; nem tartottuk felszínen a régi világ és az új világ közötti különbséget. Ez a mi hibánk. Ma a nép szeretete és érdeklődése fokozottan fordul a Szovjetunió fe­lé és ezt a lángot nekünk aktivis­táknak táplálni kell, hogy a barát­ság tüze sohasem hamvadjon el.® A magyar nép szívébe zárta éket Szemelvények az MSZBT országos aktíva értekezletéről * Felejthetetlen emlék maradt népünk számára a szovjet elvtár­sak április 4-i látogatása ha­zánkban. *

Next

/
Thumbnails
Contents