Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-29 / 152. szám

1958 június 29. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 tett egy másik közösségben is, ame iyet pedig híven, odaadással szolgák a pártban. Amikor a községben meg­kezdték a pártalapszervezet újjászer­vezését azzal a jelszóval, hogy Gyuri bácsi már idős ember, nem szóltak neki. Ezt a felfogást táplálta az í helyzet is, hogy a pártszervezet előtt az előzőkhöz képest sokkal nagyobt feladatok tornyosultak. Úgy vélték aï elvtársak, hogy ebben a nagy mun­kában Markovics elvtárs vajmi ke­veset tud segíteni. Markovics elv társ így csak az újságokból értesüli arról, hogy a falvakban is megkezdik a pártszervezetek újjászervezését. £ ekkor gondolt egyet, felkerekedett, t egyenesen a járási pártbizottságho: ment, hogy megérdeklődje: lesz-e Nakon pártalapszervezet? S amikor összehívták az MSZMP naki alap­szervezetének első taggyűlését, ott volt a létszámban ugyan megfogyat­kozott, de sok új tapasztalatra szert- tett kis kollektívában a Magyar Kom­munista Párt naki alapszervezetének egykori alapító tagja is. „Kicsi a pártszervezet, de ha össze­fogunk, éppen olyan erősek lehetünk, vagy még erősebbek, mint voltunk, amikor kislétszámmal is számos más párttal szemben, a közvélemény irá­nyítói voltunk” — mondja s mind­járt hozzáteszi: szeretné, ha ez a pártszervezet meg tudná oldani a mezőgazdaság átszervezését Nakon. A HARMADIK KÍVÁNSÁG Ahogyan emelkedtek az évek szá­mai, s amint mélyültek a barázdák a napbamította arcon, úgy nőtt Gyuri bácsiban egy hosszú utazás iránti vágy. Sokezer kilométeres utat sze­retne megtenni. Erre jelenleg is mintegy 5000 forintja van félretéve. Gyuri bácsi, aki részese volt az 1905- ös oroszországi polgári demokratikus forradalomnak, szeretné meglátni a győztes szocializmus országát, szeret­né meglátni a Szovjetuniót. Már ré­gen. 1914-ben indult el onnan, még azévben fogságba esett s azóta nem látta szeretteit, öccsével levelez, aki Grúziában él. 1956-ban már egyszer minden rendben volt, de az ellenfor­radalom, amely a termelőszövetke­zeti élet terén kialakított elképzelé­seit döntötte romba, keresztül húzta ezt a szándékát is. Az idén talán si­kerül a régi terv megvalósítása.. : K. Balog János Feloszlatta az ellenforradalom a naki Üt a szocializmus felé Termelői szövetkezetét. Egyik napról a má­sikra eltűnt a milliókat érő közös vagyon, amelyért oly sokat dolgoztak fiatal és idős termelőszövetkezeti ta­gok egyaránt. Ma is sokan vannak, akik sajnálják, hogy akkor nem áll­tak keményebben a lábukon. Az egy­kori termelőszövetkezeti tagok közül többen ismét a szövetkezés útját vár lasztották azóta. Nosztány pusztán termelőszövetkezet működik, a köz­ségben pedig egy egyes típusú ter­melőcsoport, amely az ősszel megkez­di a közös állatállomány kialakítá­sát is. Az új termelőszövetkezeti ta­gok között azonban hiába keresi bár­ki az örökmozgó, alacsony termetű, idős Markovics Györgyöt, a „Munka- érdemrend’’-del kitüntetett sertésgon­dozót. Most egyénileg gazdálkodik, pedig még nem is olyan régen nem volt a közös gazdaságban olyan 25— 40 éves erőteljes ember, aki verseny­re kelhetett volna vele a siker biztos reményében. Neki volt a legtöbb munkaegysége éveken keresztül. De ehhez hozzátartozik az is, hogy ő volt az, aki nem ismert ünnepet és vasárnapot, se éjjelt, se nappalt, ha a munka úgy kívánta. Előfordult, hogy egyfolytában 36 órát volt tal­pon. Szerették, tisztelték a termelő- szövetkezet tagjai, s a kommunisták is büszkék voltaic az idős elvtársra. Nos, ennek az idős embernek nap­jait három kívánság tölti be: AZ ELSŐ KÍVÁNSÁG Egyénileg gazdálkodik jelenleg Markovics Gyuri bácsi. Nem is akár hogyan. Nemcsak tesz vesz a ház kö­rül, mint hozzá hasonló korúak kö­zül számosán — amint mondja, az ősszel már a 70. évét tölti be —, ha­nem a szó igazi értelmében gazdál­kodik. Az szinte természetes a na- kiak előtt, hogy a kis gazdaságában is a sertéstenyésztéssel, neveléssel, hizlalással foglalkozik. Amióta egyéni gazda lett, már egy alkalommal 12 sertésre kötött hizlalási szerződést, amelynek pontosan eleget tett. Most újabb 11 darabbal foglalkozik, ame-( lyek közül kilencet ugyancsak el­adásra szánt. A termelőszövetkezet feloszlásakor kivetett tartozásnak is pontosan ele­get tett. Ebben is, épp úgy, mint min­denben, szereti a rendet. Amikor ráköszöntöm a jónapot, ott van kedvenc állatai között, éppen a déli itatást végzi. S addig meg sem kérdezi jövetelem célját, amíg nem végez. így tesz másokkal is. Amikor végzett tennivalójával, szívesen in­vitál egy pohár borra, szíves,en foly­tat eszmecserét. S ebben az eszme­cserében központi helyet mindig az egykori termelőszövetkezet foglalja el. „Messze lennénk ma már, ha nem jön 1956. októbere.1’ „Csák ne ment volna szét az a szép gazdaság”. „Saj­nálom, hogy préda lett a közös sertés- állományuhk, amelyet először a ku- lákházakhoz helyeztek ki, mert nem volt még egy megfelelő sertéskutrica sem’’ — és lehetne sorolni tovább szavait, amelyből a szocialista nagy­üzemhez való ragaszkodás csendül ki. Gyuri bácsi életének csak néhány fontos dátumát jegyezte meg, s e kevesek egyike 1950 szeptemberéből való, amikor először lépett a termelő­szövetkezeti útra. Sokszor elmondja a beszélgetés ideje alatt, hogy elsők között lenne, de talán az alapító tagok között ol­vashatnám a nevét, ha egy fejlettebb típusú termelőszövetkezet jönne létre a községben. „Talán reszkető kézzel nem bírnám már az állatok takarmá­nyozását megfelelően ellátni, de bizn tosan akadna, ott is olyan munka, amit becsülettel, a közösség javára jól el tudnék végezni. Kezelném a raktárt, vigyáznék az állatokra, vagy valami más munkára biztosan meg­felelnék. A szívem oda húz most is a közösbe. Annyi bizonyos, hogy most már nem tudnék annyira hasznos tagja lenni egy közösségnek, mint amikor a kezelésemben álló sertéste­nyészet adta a termelőszövetkezet jö­vedelmének mintegy 50 százalékát. Az egyes típusú tszcs-be nem jelent­kezek, mert a kezemből már kihullott a kapa, a kasza, nem bírom a per­metezőgépet — ezért voltam kényte­len négy hold juttatott földemből hármat kishaszonbérbe kiadni" — mondja szomorúan, mint aki bele­törődött sorsába. Arra vár, hogy a fiatalabb nemzedék létrehozza is­mét a szocialista nagyüzemet a köz­ségben. A MÁSODIK KÍVÁNSÁG Az idős elvtárs, aki saját hibáján kívül az ellenforradalom következ­tében kiszorult az egyik testvéri kö-, zösségből, csaknem erre a sorsra ju­közben... VEGYÊNI: En nagyon örülök, ha a 10 mázsa búzám meg lesz. JANOS BÁCSI: Pár évvel ezelőtt még nem jutott nekünk sem ennyi, de évről évre több lesz. VEGYENI: Irigylem magukat. Őszintén szólva irigylem. En haj­naltól késő estig robotolok az asz- szonnyal együtt, izzadok, verejté­kezek, mint egy igás ló. Mert itt van ez az aratás is. Nekem már hajnal­ban meg kell kezdenem a kötél­készítést, és egyfolytában húzom a kaszát késő estig. Ezer, meg tíz­ezer kaszasuhintás, ezer meg tízezer verejték csepp. Alig győzöm vedel­ni a vizet, hogy valahogy pótoljam, amit kiizzadok. Maguk meg ... ma­gukat meg viszi a kombájn. Úri munka, amit maguk végeznek. A nehezét megteszi ez az ördög ma­sina. Higyje el be is lépnék én ... nem töprengenék csak a parancso­lást nem szeretem. JANOS BÁCSI: (A lábashoz, megy és a tiszta tányérok közül kettőbe levest mer, aztán odaviszi a Ve- gyéni házaspárnak.) Engedjétek meg, hogy megvendé­geljünk benneteket. VEGYÊNIEK: (Kórusban szabat- koznak.) Köszönjük. Van nekünk is. Nem akarjuk megenni a magu­két. JANOS BÁCSI: (Legyint.) Van itt bőven, még uzsonnára is annyi jut, hogy nem bírunk vele ... Tudom, hogy ti már napok óta nem ehet­tek délben főtt ételt. Tudom én, hogy van ilyenkor. En is így vol­tam. Az én feleségem is kijárt mar­kot szedni aratáskor, csak amikor hazatértünk éjfél felé tudott egy kis ételt kotyvasztani. (Vegyéniék engedelmeskednek és neki látnak a falatozásnak. A pap­rikás szalonnaszeletek a hagymá­val együtt a szalvétán maradnak. Rövid csend áll be.) JÁNOS BÁCSI: Parancsolgatás... Te mindég a parancsolgatásról be­szélsz! Hát mit gondolsz te, ki pa­rancsol nekünk? A munka drága barátom, a munka. Most például az aratási munka tábornoka adta ki a parancsot. Es mi dolgozunk. Ha akadna közöttünk olyan, aki ellene szegülne, aki megszegné az aratási munka tábornokának a parancsát, azt mi a magunk egyszerű módján a szövetkezet nagy kollektívája előtt vonnánk felelősségre. Mert nehogy azt képzeld ám, hogy itt az a divat, hogy csak mi tagok dol­gozunk. Itt mindenkinek dolgozni kell. Az elnöknek is. Azt is fele­lősségre vonhatjuk. Azt Te is jól tudod, hogy tavaly azért váltottuk le az elnökünket, mert nem végez­te el a munkáját úgy, ahogy kel­lett volna. VEGYENI: (Bólogatva.) Ami igaz, igaz. Hajcsár nincs. Mindenkinek dolgozni kell, de azért én mégis szabadabb vagyok. JÁNOS BÁCSI: Miért? Neked nem parancsol a munka? Ha ara­tás van, miért dolgozol reggeltől késő estig? Nem kényszerít az ara­tási munka tábornoka? Nem jár folyton sarkallva türelmetlenül a nyomodban? Téged is a munka sür­get. Ha élni akarsz, dolgoznod kell. Csak te hátrányban vagy velünk szemben. Te korszerűtlenebb fegy­verekkel mégy harcba a munka­frontján. Neked vödörszám kell ontanod a verejtéked, ha meg akarsz birkózni a munkával. Tízezer, és százezer suhintást kell végezned, mire 1 kh-on levágod a gabonát, és ha aratás után szántani akarsz, 30 Néhány tanulság a simontornyai példából A GYÁRBAN órák alatt elterjedt a hír, s egyre kövérebb lett. Először csak annyiról szólt, hogy kötelezték a vállalatot: vegye vissza egykori al­kalmazottját. Később ez kibővült az­zal, hogy az üzemet 14 000 forint kár­térítésre kötelezték... és lehetne folytatni a felsorolást. A hírek ve­gyes érzelmeket váltottak ki az üzem dolgozói körében. Vannak, akik örül­nek e híreszteléseknek — ezek jelen­tős kisebbségben vannak —, sokan vannak, akik nem nyilatkoznak ezek­ről a hírekről, mert esetleg nem ér­dekli őket, de vannak, akik bosszan­kodnak miatta. Az üggyel a kommu­nisták is taggyűlésen foglalkoztak. Az üzem vezetőitől pedig azt hallani, ha a bíróság a legkisebb mértékben is elmarasztalja az üzemet, fellebbezni fognak. A Simontomyán minap megtartott nyilvános tárgyalásról van szó. Gábor József az üzem egykori dolgozója a bírósághoz fordult segítségért, hogy az üzem változtassa meg a munka­könyvi bejegyzést. Gábort mint ellenforradalmárt fegyelmi úton azon nali hatállyal elbocsátották. Ez 1957 augusztus 24-én volt. Miért vert fel olyan nagy port a Gábor ügy? Azért, mert ismét „legá­lis” lehetőséget adott arra, hogy a különböző politikai nézetek össze­csapjanak az üzemen belül. Mert bár mennyire is, csak egy munkakönyvi bejegyzésről van szó, politikai ügy­nek tartják. Mit tett Gábor József? AZ ELLENFORRADALOM kellős közepén megválasztott munkástanács tagja lett, aki amellett, hogy rend­szeresen tartotta a kapcsolatot a községi forradalmi bizottmánnyal, önként vállalta az összekötő szerepét az üzemi munkástanács és a Nagy­budapesti Központi Munkástanács között. Ebben az időben két hétre szinte Budapestre helyezte át székhe­lyét s csak 3—4 alkalommal jött haza. Ilyenkor mindig tájékoztatta az egybegyűlt munkástanácsot. Gábor megjelenésével az üzemben minden egyes alkalommal Budapesten nyo­mott vagy stencilezett röplapok je­lentek meg, amelyek sztrájkra, tünte­tésre, harcra szólították az üzem dolgozóit. Gábor volt a fő szervezője annak a 40 tagú fegyveres csoportnak, amely­nek feladatával kapcsolatban másfél évvel az események után egyesek szeretnék elhitetni, hogy a kommu­nisták és az üzem védelmére jött létre. Ugyanakkor furcsa módon ép­pen a kommunistákat hagyták ki e csoportból, megfosztva őket az önvé­delem lehetőségétől is. Az üzemi őr- őségből is, amely tudvalevőleg nem [fegyveres szerv, eltávolították a kom­munistákat. A kommunisták „védel- mezése” jelszóval mintegy 10 kom­munistát váltottak le funkciójából, ivagy kényszerítették az üzem elha­gyására Helyettük olyanok kerültek yezető posztra, akik egyáltalán nem [szimpatizálnák a népi demokráciával. [Gábor, mint a munkástanács tagja, [részese volt az összkomfortos sztrájk 'megszervezésének, s ezzel a tényke­désével ő is hozzájárult ahhoz a ■2 509 000 forintos kárhoz, amit az el- l'.enforradalom okozott a simontor- Inyai bőrgyárnak. Még csak azt sem lengedték meg — amennyire tőlük ítélhetett meg is akadályozták —, |hogy a félkész árun elvégezzék a szükséges munkákat, hogy megaka­dályozzák az anyag pusztulását. A PARTSZERVEZET megalakítá­sának egyik legelszántabb ellenzője volt Gábor, aki egyébként hónapokon keresztül nem ismerte el törvényes­nek az ország munkás-paraszt kor­mányát, csupán a Nagybudapesti Központi Munkástanácsot. A járási pártbizottság munkatársát pedig az­zal a fenyegetéssel, hogy ne merészel­jen még egyszer az üzembe menni, mert felelősséget nem vállal testi ép­ségéért — lényegében kiutasította az üzemből. Az előbb felsorolt okok miatt az üzem vezetője 1957 június 15-én a Munka Törvénykönyv idevonatkozó intézkedése alapján elbocsátotta. Gábor akkor megfellebbezte az intéz­kedést, s az üzemi egyeztető bizottság döntése alapján az meg is változott. Alacsonyabb munkakörbe sorolták. (Értesüléseink szerint az egyeztető bizottság azért döntött így — s ezt az üzemben többen alátámasztják —, mert többségükben Gábor jóbarátai voltak benne). Később a vállalat a már említett okoknál fogva ismét fegyelmi úton bocsátotta el. Ezt a döntést másodszor helyben hagyta az egyeztető bizottság. Ezért fordult a bírósághoz Gábor József. A járásbíróság ítéletében helyt adott Gábor keresetének, hatályon kívül helyezte a fegyelmi döntést, mert egy alkalommal már ebben az ügyben jogerős intézkedés született. Az üzem az ítéletet megfellebbezi. * A GÄBOR ÜGY nyomán kialakult közvélemény fényt derített arra, hogy sok mindent elfelejtettek már a dolgozók az ellenforradalmi esemé­nyekből. A pártszervezet úgy vélte: azzal, hogy helyreállt a rend, za­vartalan a termelés, s hogy az üzem­ben tevékenyen részt vesz a terme­lés ellenőrzésében és irányításában, s hogy foglalkozik a dolgozók minden­napi problémájával, lényegében tel­jesítette feladatát A Gábor-ügy rá­mutatott arra, hogy az üzemben a dolgozók közül számosán sok esetben összekeverik a megtévesztett embe­reket a tudatos ellenforradalmárok-! kai. Pótolni kell ezen a téren az elkövetett mulasztásokat. A vállalat vezetősége tett bizonyos intézkedéseket ezen a téren. A mun­kástanácsban voltak olyanok, akiket megtévesztettek az események, vagy éppen az események sodorták őket, de ugyanakkor semmi lényeges szere­pet nem vállaltak. Olyanok is voltak a munkástanácstagok között, akik szembehelyezkedtek a szélsőséges irányzatokkal. Ezek az emberek ma is nyugodtan folytatják termelő munká­jukat ugyanazon a poszton, mint elő­zőleg. Voltak olyanok is, akikkel szemben a vállalat vezetősége fegyel­mi intézkedést hozott és alacsonyabb munkakörbe sorolta, de más bántó- dásuk nem esett. A tudatos ellenfor radalmámak bélyegzett személyek-; kel szemben — mint például Gábor József, az elbocsátást alkalmazta. Bár mennyire is helyes és szükséges ez a megkülönböztetés, ha azt nem tá­masztja alá megfelelő agitáció, felvi­lágosítás, az adminisztratív intézke­dés csak fél megoldást jelent. Ez az egyik legfontosabb tanulság a Gábor-féle ügyben, a többi a bíró­ságra tartozik. Szeretettel köszöntötték a 83 éves Hegedűs Pált mozgalomnak. 1905-től tagja a párt­nak, részt vett 1919-ben is a moz­galomban, s ma is hallatja szavát, idős kora ellenére is a nép érde­keiért. Ebből az alkalomból mi is meleg szeretettel köszöntjük Hegedűs elv- társat, kívánunk neki további jó egészséget és boldog öregséget. Reszket már a kezem, de a szívem oda húz — Öreg napok három kívánsága — 35 km-t gyalogolsz minden holdon az eke után. Mi pedig mind ezt a munkát ülve végezzük. Alattunk traktor vagy kombájn pufog és ezek a gépek megkímélnek bennün­ket attól, hogy idő előtt megrokkan­junk. De ez még csak a kezdet. Néhány év múlva már kukorica­szedő kombájnjaink, krumpliszedő gépeink, paprika- és dohánypalán- tázó gépeink is lesznek. (János bá­csi feláll Vegyénihez megy, vállára teszi kezét és úgy folytatja.) Édes öcsém, ha én ennyi idős koromban ott hagyhattam volna a 10 hold föl­demet és erre az útra léptem vol­na, akkor most nem ilyen megtört, csapott vállú öregember állna előt­ted. En nem a magam érdekében agitállak téged. Neked akarok jót. S te, még egyszer igazat adsz ne­kem, ha nem most, akkor majd holnap. (Csend van, Vegyéniék kikanalaz­ták a birkagulyást. Vegyénin lát­szik, hogy töpreng a hallottakon. V egy éniné zavartan rakosgatja visz- sza kosarába az ételmaradékot. A távolabb ülő három fiatal feláll, Horváth Jancsi, a zetoros az órájára néz és János bácsi felé fordul.) HORVÁTH JANCSI: Jöjjön meg­kezdjük János bátyám. (Vegyéniék is feládlnak. Vegyéni kezét nyújtja János bácsinak.) VEGYENI: Nagyon, de nagyon gondolkodóba ejtettek a maga sza­vai János bátyám. JÁNOS BÁCSI: Gondolkodj csak fiam, mindent jól gondolj meg mert ha csak mindent mérlegelsz, akkor dönthetsz rendesen. Ha maja aztán megérlelődik benned a he­lyes irányú döntés, akkor szívesen látunk az őszre a közgyűlés előtt úgyis szükségünk van a rendeí emberekre. HAYPÁL TIBOR Bensőséges ünnepségre került sor az elmúlt napokban a Szek­szárdi Városi Pártbizottság helyi­ségében. A Városi Pártbizottság és a tanács ez alkalommal Hegedűs Pál elvtársat köszöntötte melég szeretettel és megajándékozta 83. születésnapja alkalmából. Hegedűs Pál elvtárs, szekszárdi kőműves régi harcosa a munkás­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents