Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-27 / 150. szám
1958 június 27. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Érdekességek — furcsaságok Emlékezés Karinthyra Ahhoz a nemzedékhez, amelyhez Karinthy is tartozott, mostoha volt az idő. Legtöbbjük alkotóereje teljében halt meg: Tóth Árpád már 1928-ban, a második világháborút megelőző években Kosztolányi és Juhász Gyula, a háború éveiben pedig Babits és Móricz. Valameny- nyien fiatalon haltak meg, s köztük az egyik legfájdalmasabb veszteség Karinthy, aki két évvel súlyos agyműtéte után, 1938-ban halt meg váratlanul. Zavartan gondolunk arra, hogy még csak ezekben a napokban lenne hetven éves. Régóta klasszikusaink közé soroljuk és soha nem volt annyira ol-' vásott' és olyan hatású író, mint napjainkban. Humoristaként kezdte, s az irodalmi köztudat elsősorban ma is így tarja számon, mint az így írtok ti pompás paródiáinak szerzőjét, vagy a remek humoristát, akiről felejthetelen képei rajzolt Kosztolányi az Esti Kornélban. Most, amikor sorra jelennek meg összegyűjtött műveinek kötetei, már tudjuk, hogy sokkal több volt ennél. Ha csak egyetlen műfajban dolgozott volna, akkor is fennmarad neve. Versei egy sajátos költői egyéniségről vallanak, regényei és főleg novellái a próza kivételes mesterének limitât jaki, újságcikkeiből pedig — főleg a háború alatt keletkezettekből — egy vérbeli újságíró lép elénk, aki ismeri és átéli kora minden problémáját. Lelkiismeretes író volt, s még önfeledt, komédiázó kedvében sem tévedt az öncélúság területére: a humoros műfajból is kiesillan nagy tudása, társadalom- és emberismerete. Ez a társadalomkritika okozza, hogy gyakran a pillanathoz, napi eseményekhez kapcsolt humoros írásai sem veszítették el aktualitásukat máig sem. A legsokoldalúbb írónk volt, ezt a szerteágazó érdeklődést azonban teljes egységbe foglalta a tudományba, az emberi haladásba vetett törhetetlen hit. Utolsó nagyobb művét, a felejthetetlen Utazás a koponyám körül című önvallomást, ezért ajánlotta „ a nemes, igazi tudománynak, mely soha nem volt °lylan türelmetlen a babonával, mint vele szemben a babona”. Ez a haladásért, emberségért vívott bare volt igazi életeleme, ez csendül ki egyik utolsó verséből is, amelyet a reformnemzedékhez címzett: „Béke és harc veletek, formáljátok és gyúrjátok át ezt a világot — Amelyet magam már megpróbáltam formálni és gyúrni egy keveset.” Most, hetvenedik születésnapján, amikor polcainkon egyre sokasodnak könyvei, ennek a harcos, humánummal áthatott Karinthynak hódolunk, aki nemcsak írónak, hanem embernek is nagy volt. (cs) Kimúlt India „állami elefánt”-ja Udajagiri, India leghíresebb elefántja dicstelenül múlt ki: agyon kellett lőni, mert túl vad lett. A 2.70 méter magas Udajagiri az Asszam-i tartományi kormány ajándéka Pra- szad indiai államelnöknek. „Megjelenésénél1’ fogva valóságos díszpéldány volt. Hátán hordozta a Dalai Lámát és a Pancsen Lámát, amikor hivatalos látogatásra jöttek Indiába és háromszor vett részt az indiai nemzeti ünnep alkalmából rendezett díszfelvonuláson, drágakövekkel és selyemtakarókkal ékesítve ... További részletek az elefánt haláláról: Praszad indiai államelnök 1954-ben az asszami kormánytól elefántot kapott ajándékba, amelyet a napokban ki kellett végezni, ínért váratlanul megveszett. Az elefánt, napi sétája után nyugtalanul kezdett viselkedni, vadul, mindent letiporva rohangá- szott ide-oda, komoly pánikot keltett. Miután nem sikerült megfékezni a dühöngő elefántot, az odahívott rendőrök 26 lövéssel leterítették. A Hold tudós védelmezői Rövid idővel ezelőtt a világ tudósaiból nemzetközi bizottság alakult a Hold megvédése céljából. A bizottság júniusban tartja első összejövetelét Hágában, célja: megakadályozni, hogy a Holdra hidrogénbombát lőjenek ki. Az osztriganyitás világrekordja M. C. biarritzi lakos megdöntötte az osztriganyitás gyorsasági világcsúcsát, amelyet az amerikai Wilhelm Bley tartott. Száz osztrigát nyitott fel 2 perc 21 másodperc alatt. Egy lány fölkelt Simább és tisztább lett az udvar, üdébb, aranyosabb a lég. A galambraj a háztetőről megszállta a gang peremét. Az ólak szétszóródott népe ujjongva egyhelyre szaladt. A szomszédból az eperfáról átrepültek a madarak. Egy rózsa bontakozni kezdett, nyújtózkodni a violák. A muskátli az út porától megszabadultan ég tovább. Két rest cica játékba fogott. A kutya boldogan csahol. Az előbb ásított egy asszony, most halkan, vidáman dalol. Tréfára gyűl a férfi kedve, hogy az udvaron áthalad. S a kedves, gyöngyöző kacajjal, tovalibben a fák alatt... Hegedűs László Csintalan tanár úr A sétakertben egyik eldugott kis pádon, fakóarcú, szürkeruhás fiatalember ült. Sovány, rövid lábait kinyújtotta és úgy élvezte az őszi nap melegét. Újra látta a pusztát ahonnét jött, s ahova mindig visszavágyott. Aztán az anyját látta, drága törékeny alakját, amint kezével még utolsót intett, mikor az egyetemre ment. — Aztán Pistikém csak jó legyél, tartsd meg amire apád tanított! Most apja jutott eszébe, ez a mokány cselédember. Szinte látta, amint két itatóvödörrel cuppog a ragadós sárban az istállók felé. Hej, de sokszor térdére ültette és mesélt. Csodálatos dolgokat! Sokszor mondogatta mikor már nagyobb lett: — Tanult embert nevelünk belőled fiam, mégha úgy koplaljuk is ki! Aztán szomorkás mosollyal hozzátette: — Hej, én is jófejű gyerek voltam, csak... s itt legyintett egyet, mint a leláncolt nagy madár, mely ezzel az utolsó szárnycsapással jelzi: megadtam magam! Aztán az egyetemi évek, az átvirrasztott éjszakák, a sok koplalás és a szégyenkezés, ruhája miatt. Eszébejutott az a nap, amikor egyik reggel ott állt az egyik előadóterem előtt. Csak állt térdes nadrágjában, foltos kabát- könyékkel, szomorúan, mint egy beteg galamb. Elgondolkozott. Egyszerre arra lett figyelmes, hogy kollégái hangosan köszöntének valakit. Fölnézett. Turoky professzor jött, akit a háta mögött mindenki gigerlinek nevezett. J ött magasra tartott fejjel, frissen borotválva, lakk- cipősen. Biccentett fejével az üdvözlésekre. A terem előtt elhaladva így szólt. — Csintalan úr, kilenckor jöjjön be hozzám! Es Csintalan István IV. éves bölcsészhallgató kilenckor dobogó szívvel kopogott Turoky profesz- szor ajtaján. — Azért hivattam kérem, mert fontos közölni valóm van az Ön számára. Remélem többet nem kell már figyelmeztetnem, hogy változtassa meg vezetéknevét. Képzelje el kérem, Ön, Csintalan úr, kimegy tanítani. Bemutatkozik Es magát azonnal kinevetik a gyerekek. Es a legfontosabb — s itt felemelte gondosan ápolt kezét — oda a tan 'rí tekintély. A három év alatt eleget figyelmeztettem magát. De ön makacs, kérem makacs. Es Csintalan István makacs maradt. Szenvedett, tűrt, de nevét nem változtatta meg. Ügy érezte, hogy ezzel őseit, az apját tagadná meg. A cseléd ősöket, akik mint a barom húzták az igát és belefulladtak a pusztai pocsétába. Hát nem! Szenvedek, de győzni fogok! Azonban a szenvedések még nem értek véget. Előtörtek, magukkal ragadták, újra meg újra, mint a folyó gyilkos forgói a kis fadarabot. Az államvizsgán két tárgyból megbukott. A pótvizsgán éppen hogy csak átengedték. Es miért?... mert Csintalannak hívták! — Sokszor elgondolkodott. Kitört belőle a keserűség: miért nem lehetek én boldog? Miért húz engem még az ág is? Miért? Miért? Egy szép napon elérkezett aztán a boldogság! Az első órájára indult. Belépett a terembe. Hallotta amint a diákok zörögve felálltak. — Nézd, milyen kis tökalsó! — jegyezte meg egy hosszú, vörös kamasz a hátsó padban. S itt-ott egy-egy pisszenés hallatszott. De Csintalan tanár úr ezt nem hallotta. Kimért léptekkel ment a katedra felé. Letette az osztálykönyvet. Szembenézett az osztállyal. Kék szeméből melegség áradt. Szíve körül melegséget érzett. A kutató diákszemek rátapadtak. Ki lehet ez az új tanár? Szigorú? Ki lehet játszani? — hiszen olyan kicsi!... — Csintalan István vagyok — mutatkozott be — magyar nyelvet és irodalmat... Erre aztán újabb pisszegés és elfojtott kuncogás volt a felelet. — Ez a kis mitugrász? Ki se látszik az asztal mögül!... a kis Csintalan. Ügy érezte, mintha meleg fürdőből jeges folyóba lökték volna. Aznap éjjel nem jött szemére álom. Hisz meleg szívet vitt V diákoknak, de ők kinevették. Másnap fakó arccal nyitott be az osztályba. Mintha nem is rendetlenkedtek volna, magyarázott, tanított. Tekintetét elfordította a szemtelenül vigyorgó ábrázatok- ról. — Most a füzetbe írunk, fiúk — szólt. A hátsó padokból egy kéz emelkedett fel bizonytalanul. — Tessék fiam, mit kívánsz? Egy sápadt, barnahajú fiú emelkedett fel zavartan. Barta Peti volt, ez a vézna bányászfiú, akit mindenki csak Bagolynak hívott. — Na csak bátran, mi baj van? — Ez a füzet — bátorodott neki Peti a szokatlanul meleg hangra — betellett, és újat... szóval másikat ... mert tetszik tudni kérem, apám... A fiatal tanár csak állt a fiú előtt. A bányászokra gondolt, akik már egy hete sztrájkolnak. Aztán a fiú finomvonalú arcára nézett. Tieti állt, nagy barna szeméből folytak a könnyek. — Fel a fejjel Peti! — biztatta a fiatalember és gyengéden felemelte a fiú fejét. Ezzel elővette pénztárcáját, egy pengőt nyomott a gyerek markába. — Tízpercben majd vegyél. Az osztályban egyszerre néma csend lett. Mindenki a jelenetet figyelte tágranyílt szemekkel. Egyik másik még a pádból is kihajolt, úgy nézte a tanárt. A nagy csendet a csengő hangja oszlatta széjjel. — Kimehettek fiúk! Senki sem mozdult. Mindenki ült a helyén. Mindenki a tanár urat nézte. Es mindenki nagyon szégyellte magát. KELEMEN ZOLTÁN Négy perc késés, meg egy fogsor története Az edinburgh—londoni expressvo-i nat utasai csodálkozva tekintettek ki az ablakból, amikor a vonat Northumberland grófságban nyílt pályán megállt. A mozdonyvezető egy kissé túl energikusan rántotta meg a féket és az egyik vasúti fülkében az emberek egymásra estek. Senki sem értette, hogy miért állt meg a vonat. Nem láttak jelzést, amely megállította volna az expresst, állomás sem volt a közelben, földcsuszamlásról sem volt szó és a sínek is rendben voltak. Egy fél perc múlva ismét elindult a vonat. Mivel azonban eltelt egy kis idő, míg elérte a kívánt sebességet, négy perc késéssel érkezett Londonba. % A mozdonyvezető nagyon letört volt, amikor meg kellett magyaráznia a késés okát. Komoly fegyelmi büntetést várt, de megértésre talált. Ki is lenne olyan kegyetlen, hogy megbüntetne egy embert azért, mert a fékhez nyúlt, amikor nyílt pályán meglátta — műfogsorát, amely előző nap ugyanezen a helyen esett ki a szájából. Zsákruhát a férfiaknak is! Dallasban (USA) az egyik ruhagyár a napokban bemutatta a férfiak számára kreált zsákruhát. Az újszabású férfiruhát „Man-sao”-nak nevezik, arról azonban egyelőre még nem érkezett hír, hogy az erősebb nem képviselői hogyan fogadták az egyenjogúságnak ezt a cseppet sem esztétikus új megnyilatkozását. Furcsa gusztus! J. D. Taylor, a Harward egyetem egyik professzora fogadásból megette saját ingét. Mivel korántsem önző ember, „módszerét’’ nyilvánosságra hozta, hogy példáját követve, másoík is nyerhessenek: a szóban-^ forgó inget enyhén savas folyadékban feloldotta, narancslevet és cukrot kevert hozzá, majd megitta. „Egész kellemes ital lett belőle" — mondotta. Sziréna, magányos nők számára Az egyik amerikai gyár zsebszirénát hozott forgalomba a magányosan sétáló vagy utazó nők védelmére. Ez a sziréna cigarettadoboz nagyságú és segítségével a veszélybe jutott Miss egy kilométeres körzetben riaszthatja a rendőrőrszemeket. Az idő majd megmutatja, hogy az amerikai mis- sek megbarátkoznák-e az új találmánnyal, vagy inkább továbbra is sziréna nélkül sétálgatnak, kitéve magukat az ismerkedni vágyó férfiak „veszedelmes” közeledésének. ) Vállalkozó szellemű ember kerestetik... A Times című londoni lapban május végén nem mindennapi apróhirdetés jelent meg: „Egy fiatalember, aki képtelen beleilleszkedni a pol-i gári életbe, nagyon hálás lenne annak a személynek, vagy személyeknek, akik elősegítenék, hogy egy lakatlan szigetre jusson. Komoly ügy. Válaszokat ,Nem tréfa’ jeligére kérek.’1 Öregember nem vén ember Malájföldön a nőszervezetek vádat emeltek Tenghu Mohamed Ariffin, a peraki szultán egyik unokatestvére ellen. A 66 éves Rómeónak ugyanis eddig 69 felesége volt és most akar házasságot kötni a hevenedikkel, egy 14 éves lánnyal. A mohamedán egyházi törvények értelmében minden férfinek egyszerre legfeljebb „csak’ négy felesége lehet. Tenghu eddig 66 feleséget kergetett el házából. A nőszervezetek panaszára válaszolva kijelentette, hogy ez a panasz teljesen alaptalan: „Minden feleségemet végtelenül boldoggá tettem'. Egyikük sem haragszik, amiért elkergettem magamtól. Sőt, 14 régi feleségem bejelentette, hogy részt akar venni új lakodalmamon. Egy újságíró kérdésére, hogy mit tenne, ha újra kezdhetné életét, Tenghu így válaszolt: „Természetesen, még gyakrabban nősülnék!" Ahol jutalmazzák a hazugságot Burlington városban (USA) működik a Hazugok klubja, amely minden évben megjutalmazza a „legízlésesebb és a legmerészebb" hazugságot. Az idén a nagydíjat a következő hazugság vitte el: „Tavaly nyáron városunkban akkora hőség volt, hogy a gyíkok a takaréktűzhely főzőlapja alatt kerestek felüdülést.” Emberséges bánásmódot az állatoknak! A midlandi állatkert igazgatója azzal a kéréssel fordult a városi hatóságokhoz, hogy engedélyezzenek heti egy szünnapot állatai számára. „A látogatók sokasága miatt állataim már a teljes idegkimerültség szélén állnak’’ — indokolta meg kérelmét az igazgató. Ötezer négyszáz az újszülött óránként... Óránként 5400 gyermek születik és ez évente 47 millió ember. Az ENSZ 1957. évi népesség-statisztikai évkönyve szerint még ezen évszázad vége előtt megkétszereződik a Föld lakossága, amely jelenleg 2733 millió főből áll. Az elmúlt 20 év alatt a világ lakossága 25 százalékkal növekedett. Átlagosan a leghosszabb ideig a hollandok élnek — 71 évig a férfiak, 74 évig az asszonyok — a legkorábban halnak meg az indiaiak, ahol az átlagéletkor férfiaknál és nők nél egyaránt 32 év. A statisztika szerint Ázsia lakossága évenként 25 millió fővel növekszik. Az asszonyok mindenütt a világon hosszabb ideig élnek, mint a férfiak.
