Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-22 / 146. szám

8

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1958 június 22.

Emlékezés a múltra — tervek a jövőről

„Sajtóértekezlet"

HALASZ JÓZSEF elvtárs volt az első igazgatója a Bonyhádi Cipőgyárnak. amikor 1948 márciusában államosították az üzemet. Tíz év telt el, hogy ez az intézkedés megtörtént és ez alatt a tíz év alatt, sok minden történt a gyárban. Halász elvtárs szívesen emlékezik vissza az elmúlt időkre, annak ellenére, hogy az út, amelyet végig kellett járnia, nem volt mindig rózsákkal teleszórva.

Nincs ma egyetlen olyan személy a gyárban, aki minden részletében olyan pontosan be tudna számolni élményeiről, az üzem fejlődéséről, mint Halász elvtárs.

Nehéz „elcsípni’’ néhányperces beszél getésre, azonban amikor elmondom, mi a szándékom, a tőle megszokott hangsúlyos beszédtempóban válaszol.

— 1919-ben kerültem a Bonyhádi Cipőgyárba — azaz, az akkori kisipari tőkés termelő üzembe. Itt tanultam mesterséget is. Az „üzem’’ alig volt nagyobb, mint egy kis pank- lis suszterály.

A PÉNZ NAGY ÛR volt, különösen az amerikai dollár tette meg jótékony hatását az üzem fejlesztésére, mivel a rokonság küldte a pénzt és 1922-ben több mint százas létszámmal dolgozott már az üzem. Ekkor alakítottuk meg tízen a bőripari szak szervezetet. Ezekben az időkben jó cipőt készített a gyár, a tőkés termelési verseny, a piacszerzés megkívánta, hogy jobbat készítsenek, hogy versenyképesek legyenek más hasonló gyárakkal. A jobb anyag és a jobb munka, amit nyújtottak, egyálA párt határozatának volt köszönhető, hogy Szekszárdon tíz egynéhány lelkes építő kisiparos megtörte a jeget és 1951. június havában meg tudta alakítani a megyében elsőnek az építőipari szövetkezetét.

Már a megalakulás utáni napon szerződéseket kötöttek különféle átalakítási munkákra, tatarozásokra. A megalakulás után elkezdték a közös munkát. A telephely az egyik alapító tag műhelye volt. Félév alatt a tagok létszáma négyszeresére növekedett, ma már pedig tízszerese az alapítási létszámnak.

A tagok létszámával úgyszólván párhuzamosan növekedett a telephely is. Természetesen, mint ennek velejárója, a kapacitás is. Ma már feladatának jól meg tud felelni, ki

talán nem a jobb kereseti lehetőségből származott, hanem a még fokozottabb kizsákmányolásból. Hullámzott a kereseti lehetőség és így egyre jobban hullámzott a dolgozók hangulata és elkeseredése. Egyre nőtt ezekben az időkben a munkanélküliség is. Kínlódtunk, nyomorogtunk. Jelszónkká vált, eljön a holnap, más lesz akikor, mert másnak kell lennie a politikának is.

1945-ben a felszabadulás meghozta mindazt, amire évtizedek óta vártunk.

1948-ban engem neveztek ki az első munkás igazgatónak. Megtörtént az államosítás. Hogyan zajlott le. arról már sokat beszéltünk, hisz most nem is az a fontos, hanem a jövőt taposó út megismerése és előkészítése.

— Nekünk nagy terveink vannak —- mondja Halász elvtárs. Az eddig megtett hatalmas út eredményei felett érzett örömmel mondja el, hogy az üzem mennyit változott. Több

mint 8 millió forintot költöttek

különböző jóléti, szociális és termelési létesítményekre. — Ez a nyolc millió forint megváltoztatta a gyár arculatát. Az ellenforradalom sok kárt okozott a gyárnak is, voltak komoly termelési kiesések és veszteségek, személy szerint engem is megtépázott az ellenforradalom, azonban pártunk gyors cselekvése, a szovjet segítség meghozta gyümölcsét. Ismét termel a gyár, jobb cipőt, mint korábban és ami a fontos, ismét exportszállításokkal foglalkozunk.

tudja elégíteni a lakosság szükségleteit a szövetkezet. Ami egy épületen ipari munka előfordul, mindent el tudnak végezni. A kőműves munkától kezdve, asztalos, víz és villanyszerelő, bádogos, üveges, festő, mázoló munkákat. Ezen belül lak- berendezési munkákat is végeznek jelentős mértékben.

Jelenleg az alsópaskumi újtelepen nyolc családi házat építenek, a MÉSZÖV mezőgazdasági gépraktárát tatarozzák, a városi tanács részére új szénapajtát és magtárt építenek.

A telephely tovább-bővítése & korszerűsítése rövidesen befejeződik, ami újabb kapacitás növekedéssel fog járni.

Halász elvtárs tovább gombolyítja az emlékek szálait.

MINTHA ÜJ államosítás kezdődött volna 1957 februárjában, ismét megbízást kapott a gyár vezetésére. Joggal lehet mondani majdnem új államosításnak. hisz már az ellenség is azon spekulált, hogy ismét tőkés termelést állít be, nemcsak a Bonyhádi Cipőgyárban, hanem szerte az országban is.

Végezetül még megkérdezem Halász elvtársat, mi a véleménye a cipőgyár jövőjéről?

Pillanatig gondolkodik, aztán máris kész a tömör nyilatkozat:

— A Bonyhádi Cipőgyárra nagy szerep vár a jövőben. Százezrek ismerték meg goyser gyártmányainkat, Minél több ilyen cipőt kell gyártanunk, mert ez a legfejlettebb gyártási technikával készült cipőfajtaság. Szeretnénk több exportpiacot találni, gyártmányaink számára. Persze ez csak még nagyobb üzemben lehetséges. Erre is gondoltunk a távlati fejlesztési tervben. Tizenöt év múlva azt hiszem mi sem fogunk ráismerni gyárunkra annyit fejlődik, azonban itt még a felsőbb szervünk jóváhagyása is szükséges.

A bonyhádi és környéki fiatalok nőnek, sokan hagyják el az iskolákat, ezeknek állás és kenyér kell. Maholnap ezek a fiatalok is családot akarnak alapítani. Mi ezt is fi- gyeiembevesszük és ezért is akarjuk fejleszteni a gyárat. Hiszem azt, hogy reményeink, terveink valóra válnak.

Horváth József

Kétszáz hold árpaaratás

Beérett az őszi árpa a legkorábban aratásra kerülő őszi kalászos. Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyéniek területén aratják az árpát és sorra gyarapodnak a gabonakeresztek.

A szekszárdi járás területén a nagyüzemi gazdaságokban aratógéppel, az egyéniek pedig kézzel láttak az őszi árpa aratás mielőbbi befejezéséhez. Becslés szerint a járásban a termelőszövetkezetek és egyéni gazdák pár nap alatt 200 holdon aratták le az árpát. A harci Uj Élet Termelőszövetkezet tagsága például 15 holdon befejezte az árpa aratását. Szakvélemények szerint az árpatermés a szövetkezetekDen 11 mázsát, az egyéniek területén 9 mázsát ígér a járásban holdanként.

J^omoly megbeszélésre ültünk össze az elmúlt este. Elhatároztuk, hogy közösen beszéljük meg a kül- és belpolitikai, valamint az irodalmi és művészeti élet esemé-, nyeit. Osztályunk minden tagja lelkesen készült erre. Mindenki szorgalmasan olvasta az eseményeket, valami eddig ismeretlent akart produkálni a valamennyi résztvevő. Amint az később kiderült, eléggé tájékozottak vagyunk az újságban közölt dolgok területén. Megbeszélésünkön résztvett kollégiumi igazgatónk is.

Az összejövetelt KISZ titkárunk nyitotta meg, majd a világ népeinek legégetőbb problémájáról, a békéről esett szó. Megvizsgáltuk a békekongresszus munkáját. A felszólalások folyamán láttuk, hogy 9.5 milliós népünk, milyen nagy odaadással harcol a világ békéjéért. Természetesnek és jogosnak véltük ezt a szívós, kitartó harcot, hiszen egy esetleges háború békés alkotásunkat és eddigi nagy eredményeit pusztítaná el. Hogy milyen óriási eredményeket értünk el, azt az Ipari Vásárról olvasottak alapján láttuk. Fejlődő iparunk termékeinek kiállítása igen nagy elismerést keltett és megbecsülést szerzett dolgozó népünknek. Alkotó munkánk elismerését mutatja, hogy külföldi országokkal is kötöttünk kereskedelmi szerződéseket. Nagy erőfeszítéseket kellett véghezvinnünk, hogy az 1956-ban szinte romos fővárost újjáépítsük és megindítsuk a munkát. Ebben igen nagy segítséget nyújtott és nyújt jelenleg is a Szovjetunió. A jelenleg hazánkban járt Komszomol küldöttség is felajánlotta segítségét az ifjúsági szervezeteknek. Ez igen jelentős, hiszen a marxi— lenini alapokon álló Komszomol harcokban és békés építőmunkában, megedződött szervezet. A fiatal, még tapasztalatlan KISZ-szervezet példaképül állíthaja maga elé. Azonban, amíg a szocializmust építő országokAz ötödik nemzetközi reklámfilmfesztivált szeptember 20-tól 25-ig Velencében tartják meg. A nevezéseket augusztus 30-án zárják le, az alapszabályokat módosítva megengedték, hogy egy-egy producer bármely kategóriában öt filmmel is jelentkezhet. Múlt évben Cannesban 655 film

ban és hazánkban békés, alkotó munka folyik, addig a nyugati államok vezetőemberei az atomot háborús célokra használják fel. Hiába emelik fel tiltakozó szavukat a békeszerető emberek, az atomrobbantási kísérletek tovább folynak és a franciák háborút folytatnak az algíri nép ellen.

külpolitikai kérdések megvitatása után az irodalomról kezdtünk beszélgetni. E területen központi téma, Takács Tibor: „Szénába fektetnélek” című verse volt. Egy házas életet élő ember vallomása a feleségének. A felolvasás után élénk vita keletkezett. Szinte egyöntetűen elítéltük azt az embert, aki szerelmének ilyen kifejezését a közönség elé viszi. A vers a népművelésben jelent meg. Ez annál inkább visszatetszőnek tűnt, mert a Népművelésnek nevelnie kell. Megállapították, hogy sajnos mostanában elég gyakran találkozunk olyan irodalmi művekkel, amelyek szerintünk közlésre nem alkalmasak Befejezésül az operettekről és azok mondanivalójáról vitatkoztunk. Itt szinte parázs vita keletkezett. Általában úgy fogtuk fel. hogy az operettnek szórakoztatnia kell. Kevesen gondolták csak úgy. hogy komoly társadalmi mondanivalójának kell lennie, amit tanulság formájában az előadás után levonhatunk. A véleményeket igazgatónőnk összegezte. Az operettnek a mű folyamán kell az emberben kialakítania a véleményt, tehát bizonyos állásfoglalásra kell ösztönözni. Még igen sokat beszélgettünk erről a témáról.

Olyan eredménnyel zártuk a megbeszélést, hogy ez hasznos és tanulságos volt mindannyiónk számára Igyekszünk magunkat a politikai témákban is jártasabbá tenni.

Győry Teréz

Dombóvár, tanítónőképaő.

és 700 filmes vett részt, arra számítanak, hogy idén ezeket a számokat messze túlszárnyalják.

A reklámfilmnek gyakran bizonyos művészi jelentősége van, s nem szabad megfeledkezni arról, hogy nagyon sok tehetséges filmember e terű létén kezdte pályafutását.

Hét éves ,a Szekszárdi

Építőipari Szövetkezet

Hírek a filméletből

Panni néni meg a ...

i.

1956. tavaszára nyúlik vissza a történet kezdete. Ugyanis Panni néni egyetlen fia, hosszú özvegységének egyedüli vigasza, 1956. áprilisában négy nap szabadságot kapott.

Amikor Pali megérkezett, egy lapos kis csomagot bontott szét az asztalon és gyönyörű színes képet húzott ki belőle.

A képen Panni néni nagyhom- lokú szürke ruhát viselő férfit látott, aki páncélautón állt és onnan beszélt a köréje gyűlt sokféle arcú és ruhájú, de egyforma figyelemmel hallgató embereknek.

— Ez Lenin elvtárs — bökött ujjúval Pali a képen látható szónok felé, s a hangjából nagy-nagy szeretet érződött.

— Lenin?! — rebegte Panni néni kissé zavartan, aztán rögtön hozzátette aggodalmas hangon. — Honnan vettél olyan sok pénzt kisfiam, hogy ezt a képet ki tudtad fizetni?

— Nem került ez sok pénzbe édesanyám — válaszolt csillogó szemekkel Pali, — mert az igaz, hogy világhírű festmény ennek az eredetije, de ezt olcsón adják, mert ez csak reprodukció.

— Reprodukció?! — nevetett Panni néni. — Te Pali te egészen megváltozol ott Pesten. Még a beszéded is más, mint amikor itthon dolgoztál, — mondta és indult a konyha felé, hogy harapnivalót készítsen a fia számára, amikor Pali hangja megállította.

— Képkeret kéne ehhez édesanyám, semmi más, csak hogy az nem futja egy sorkatona illetményéből.

A fiú szeme a falon függő Krisztus képen akadt meg, amelyet széles, aranyozott keret övezett.

Panni néniben furcsa érzés vert gyökeret... Csak nem gondolja azt a keretet... Istenem csak nem azt gondolja... ismételte riadtan magában és néhány tétova mozdulat után odament a fiához és csak annyit mondott neki.

— Majd ha leszerelsz, akkor majd lesz pénzed ... Akkor vehetsz képkeretet kisfiam a festménynek.

II.

Félév sem telt el az emlékezetes nap után, amikor váratlanul riasztó hírek jutottak el Panni néni füléhez.

— Pesten harcok dúlnak... Lábuknál fogva akasztják fel az ávósokat... Vége a kommunizmusnak, — beszélték úton-útfélen az emberek, s a faluban a kulákok ,,nemzeti bizottságot” alakítottak.

Panni néni órákig térdelt a fáradt tekintetű Krisztus kép előtt, s a fiáért imádkozott.

Másnap a testvére, aki nagygazdához ment feleségül, s akivel évek óta nem váltott szót, felkereste.

— Látod... Kellett neked tszcs ... Miért küldted a gyereket a tszcs-be? A végén még a kommunista pártba is belépett az a Pali gyerek. Most aztán mit szólsz majd hozzá, ha agyonverik, ott fent Pesten? Ha nem lett volna „tszcs-és”, meg kommunista, nem sorozták volna az ávósokhoz. És most nem fájna a fejed.

— Takarodj! — kiáltott Panni néni a testvérére. Takarodj ismételte ingerülten, s keserves sírásra fakadt.

III.

A kínos testet, lelket ölő rettegés hatodik napján megérkezett a faluba Szabó Pista, aki együtt szolgált Panni néni fiával.

Szabó Pista felkereste Panni néni sötét, földpadlós szobácskáját és szomorú hírt mondott:

— Megsebesült a Pali és kórházba szállították... De a kórházakban is kutattak az ellenforradal- márok ávósok után. Él-e, hal-e, azt nem tudom?

Panni néni ráncosbőrű kezét az ég felé emelve, erőtlen hangon rebegte.

— Édes istenem, segíts meg, csak te tudsz segíteni... Csak egyedül te tudsz már rajtam segíteni.

Szabó Pista tekintete szinte lángolt, de a hangja elfojtott volt, ahogy mondta:

— Az istentől ugyan mi hiába várunk segítséget Panni néném. Az isten nevében uszít Mindszenty ellenünk ... Mindszenty, aki ártatlan emberek vérével mocskolja be az isten nevét. Az istenre hivatkozva akar kiirtani bennünket.

IV.

Panni néni szemei égtek az álmatlanságtól, az arca még beesettebbé vált, meggörnyedt testét fáradtan vonszolta. Mióta Szabó Pistával beszélt, imádkozni sem tudott. Nem könnyezett már, kifogytak a könnyei, de azért minden erőtlen mozdulata, keserves sóhajtása a fiát siratta, akiben úgy érezte, hogy öreg kora reménységét vesztette el.

Az egyik hajnalon dübörgő hangokra ébredt, úgy érezte, mintha a föld rázkódna alatta. Mikor a menyezeten függő lámpát imbo- lyogni látta, riadtan ugrott ki az ágyból.

A kicsiny kis utcára néző ablakon keresztül a hajnali szürkületben hatalmas acélóriásokat látott végigdübörögni a falut átszelő országúton.

Alig telt el egy hét az emlékezetes hajnali látomás után, amikor levelet kapott. A fia írta. A levél végén ez állt:

„Rövidesen meggyógyulok és meglátogatom. Emlékszik-e még a képre drága édesanyám? A képre, amelyen Lenin elvtárs beszélt a tömeghez? Ha hazamegyek az első dolgom lesz, hogy azt bekeretez- tetem, mert hogy most élek, azt az ő hatalmas országának köszönhetem.”

Fanni néninek remegett a keze a meghatódottságtól ahogy a levelet olvasta. Háromszor elolvasta egymásután, s aztán lassú léptekkel megindult a szekrény felé. A szekrényből elővette a színes festményt és szétterítette az asztalon. Sokáig nézte szeretettel a nagyhomlokú, hatalmas tudást sugárzó férfit a képen, aztán gyors elhatározással leakasztotta a Krisztus képet, amely az ágya felett lógott...

A Krisztus kép széles, aranyozott rámájába beillesztett festmény csodálatosan szépnek tűnt előtte. Nem érzett semmi lelkiis- meretfurdalást a csere miatt. Szórakozott mozdulatokkal tekerte össze a fakó, elszíntelenedett, élettelennek tetsző Krisztus képet és a szekrény belső zúgába csúsztatta.

— Hogy fog örülni a Palikám ... Az egyetlenem. Hogy fog örülni « gyönyörű képnek — gondolta és hetek óta először felszabadult, játékos, szívből jövő mosoly jelent meg az arcán.

HAYPAL TIBOR