Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-22 / 146. szám

19S8 jiiaius 22. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1 A szakszervezet ott él az emberek között Nem könnyű a szakszervezet munkája a Dombóvári Sertéste­nyésztő Vállalatnál. A vállalat dol­gozói mezőgazdasági munkát végez­nek, viszont az élelmezési dolgozók szakszervezetéhez tartoznak és eb­ből a kettősségből nem egyszer adó­dik olyan helyzet, amely megnehe­zíti a szakszervezeti bizottság mun­káját. Mégis, eredményesnek, jó­nak mondható a szakszervezet mun­kája, különösképpen a gazdaságos­ság, az önköltségcsökkentés tekinte­tében. A szakszervezetnek nagy szerepe volt a nemrég végrehajtott intézke­désben, amely összevonta a vállalat szétszórt telepeit. A vállalat köz­pontja Dombóvárott hét helyen volt elhelyezve, ami nem kis mértékben nehezítette a gazdálkodást — nem beszélve arról, hogy mindegyik hely­re külön éjjeliőrt kellett alkalmaz­ni. Most mindezt egy helyre, a hiz­laldái telepre vonták össze, ahol egy éjjeliőr is elég. Áthelyezték a konyhát is, mert ed­dig a mintegy negyven hizlaldái dolgozónak naponta kocsin kellett kivinni az ebédet. A kocsi gyakran elkésett, nem egyszer éppen a déli etetéskor ért ki, és mire a dolgozók munkájuk végeztével ebédhez lát­tak, elhűlt az étel. Most kint van a konyha a telepen, s csupán öt fő ré­szére szállítanak ebédet a központ­ba. Az önköltségcsökkentés érdeké­ben hoztak a vállalatnál olyan in­tézkedést, amely a munkakörök megfelelőbb kihasználására irányult, és amely eleinte heves ellenzésre ta­lált a sertésgondozók között, ök — mivel az állatok körül reggel és este van munka — napjuk nagy részé­vel tetszés szerint rendelkezhettek, nem szívesen fogadták, hogy alka­lomadtán más munkára is igénybe­vegyék őket. A szakszervezeti bizott­ságnak végül sikerült meggyőzni őket, hogy ez az intézkedés volta­képpen nekik is anyagi előnyt je­lent különböző jutalmak és főleg a nyereségrészesedés formájában. A szakszervezethez mindezek mel­lett nagvon sok kéréssel, panasszal, problémával fordulnak a dolgozók. A vállalatnál nagy számban dol­goznak iparosok, kőművesek, gép­kocsivezetők, gépműhelyi dolgozók. Nekik az Élelmezési Minisztérium rendelkezése szerint az illetményföld négyszögöle után egy forint térítést, a kapott kenyérgabonáért pedig a hivatalos árat kell fizetni. Ezzel kap­csolatban a fonákság részben az, hogy — mint a dolgozók mondják — „Döbröközön’’ ennyiért meg lehetne vásárolni a földet”. Másrészt pedig a közvetlen szom­szédságban levő Alsóleperdi Állami Gazdaságban az illetmény föld is, a kenyérgabonajuttatás is ingyenes. A dolgozók közül hangoztatták, hogy inkább átmennek dolgozni az állami gazdaságba. Ezzel kapcsolatban a szakszervezet a dolgozók véleménye alapján már többízben tett javasla­tot a minisztériumnak, hogy a dol­gozók itt se fizessenek térítést — a minisztérium ehhez mindezideig ragaszkodik. A vállalat így nehéz helyzetben van, mert iparvidéktől körülvéve nehezen tudja összetartani törzsgár­dáját, amely kimondottan egyik fő­feltétele az eredményes gazdálkodás­nak. Nem véletlen, hogy a 18 hason­ló vállalat közül a dombóvári az önköltségcsökkentés tekintetében az elsők között van. Az pedig, hogy a vállalat állandó rríunkásgárdája jó, nem kismértékben a szakszervezet érdeme. Nemrég történt, hogy a vállalatnál járt a „Kiváló Vállalat” címmel ki­tüntetett versenytárs, a Pápai Ser­téstenyésztő Vállalat küldöttsége. A látogatókat meglepte a telepeken tapasztalt nagy rend és tisztaság. Azt persze, nem árulták el, hogy rendszeresen folyik a tisztasági ver­seny, amelyet negyedévenként ju­talmaznak. A verseny természete­sen nemcsak a tisztaságra terjed ki, hanem egyéb munkaterületekre is, így a sertéstenyésztésre, a tehené­szetre, a növénytermelésre, külön az önköltségcsökkentésre. A jutalmazá­sokra komoly pénzösszegeket fordí­tanak. A szakszervezet ott él a dolgozók között, ott tevékenykedik, és ahol csak lehet, segít. Ezt igazolják a kifizetett segélyösszegek is. Ebben az évben 45 főnek 18 000 forintot fizet­tek ki szociális segély címén, 14 fő­nek 4700 forint szülési segélyt, 7 fő­nek 2900 forint halálozási segélyt. Takács László sertésgondozónak például 400 forint segélyt fizettek ki kórházi ápolás után, Kemer Ist­ván sertésgondozónak betegség után 300 forintot, Éles Simon anyagkeze­lőnek 400 forintot, Nagy József gép­kocsirakodónak 500 forintot, mivel gyermeke állandó orvosi kezelésre szorul. A szakszervezet eredményes mun­kájának az a legfőbb magyarázata, hogy a párt és a gazdasági vezetés­sel összhangban dolgozik, tevékeny­kedik. Gundi Géza SZB elnök, Ba­lás Ferenc igazgató és Tóth István párttitkár gyakran vannak együtt és tárgyalnak különböző problémák­ról. És nem várják meg, hogy egy- egy dolgozó bent az irodában ke­resse a szakszervezetet, a pártszer­vezetet. Mivel ott élnek az embe­rek között, ismerik jól azok gond­ját, baját. Az eredményes munkának pedig ez a legfontosabb módszere. Bognár Egy orvosról — Éppen akkor érkeztem a Belecs­kai Állami Gyermekotthonba, ami­kor rendelőjében dr. Kaiser Rudolf befejezte a délelőtti kezelést. Az ápolás utáni szokásos statisztikát írta be és amikor ezzel is végzett, feljebb tolta orrán a szemüveget és egy nagyot, mélyet lélekzett A kéz­mozdulat és a mély lélekzetvétel má­sodpercnyi pihenésnek számított és utána már másik munkához akart látni. Miután régi ismerősként üdvözöl­tük egymást, egy csomag Tervet tar­tott elém. — Tessék. — Köszönöm, nekem gyenge. Kos­suthot szívok. —‘ Az is van — mosolyodott el, s már nyúlt is a másik doboz után. — Én is azt szeretem, de túl sokat szí­vok és árt... —- Nem panaszkodásból mondom, hogy fárasztó a munka, mert az ál­lamtól igazán mindent megkapunk, hogy eredményesen dolgozhassunk, de idős ember vagyok már, magam is beteges és ez megnehezíti a munkát. A rendelő ajtajában a takarítónő jelent meg, hogy felmossa a helyisé­get. — Majd később, kedves — in­tett az orvos a takarítónő felé és hozzám fordulva folytatta: — Nagy megértés, mély hivatásérzet kell ah­hoz, hogy ilyen helyen dolgozzon az ember, de ha én elmegyek, biztos va­gyok benne, akad orvos, aki elvál­lalja ezt a munkát emberségből, hi­vatásérzetből. Az udvarból gyerekek kiabálása, zsivaja hallatszott fel, kint játszottak az ápolókkal, s amint hallgatta a zajt, elmosolyodott. Nagyon rosszak. Bor­zasztó nehéz köztük rendet terem­teni, de vannak esetek, amik bizo­nyítják!, hogy eredményes munkát vég zünk, számos beteget adtunk már vissza a társadalomnak. Az egyik be­teg leány például annyira javult, hogy miután nem jelentkezett nála epilepsiás tünet, elmertük engedni a közeli állami gazdáságba dolgozni a baromfifarmra. Onnan Szegedre ke­rült, s nemrég, amikor a feleségem, meg a leányom Szegeden jártak, hát kivel találkoznak az utcán, mint vele, már menyasszonnyal. Azóta már feleség lett, s otthon a ház körül dol­gozik, mert a férje jól keres és nincs szükség arra, hogy ő is munkát Vál­laljon. Levelezünk, megírja mindig hogy van. Közben ismét rágyújtunk és arról beszél, hogy mi okozhat epilepsiás elváltozást a gyermekek életében. Elmondja, hogy ma is kezelnek olyan gyermeket, akinek életét a háború tette tönkre. Anyja a háború alatt előrehaladott terhes volt, s ilyen körülmények között kellett a bombá­zások alkalmával a sötét, hideg pin­cébe sietnie, számos esetben elesett, s bizonyára egy ilyen esés alkalmá­val sérült meg a magzat is . .. — Mióta dolgozik itt? 1952 óta. Hosszú idő. De nem bántam meg, hogy itt töltöttem el ezt a hat évet... Nehéz, de szép munka volt.. ; I B. G. • • Ot meg öt az tizenegy... Kételkedő: — Nem hiszem el! Áldozat: — Hogy nem hiszi el? Érdekes ... Pedig értelmes ember­nek néz ki így szemre és hát ennyit illene tudni... Kételkedő: — Az is vagyok — ér­telmes ember. A memóriám is jó. Határozottan emlékszem, hogy ed­dig még minden egyes tanító úgy ta­nította, hogy öt meg öt az tíz. És jól meggondoljuk a dolgot, végered­ményben igazuk is volt. Lehet el­lenőrizni is: tegye össze a két kezét, így ni... Na, látja, mindegyiken van öt-öt ujj. Most számolja meg, hogy összesen mennyi van a két kezén. Áldozat: — Maga naiv ember. Hát, hol él maga? Maga nem veszi észre az élet változásait? Maga még mindig abban a korban tart, amikor azt állították, hogy öt meg öt az tíz? Kételkedő: — Elnézést kérek, de a számokkal nem lehet játszadozni. A számoknak van egy, hogy úgy mondjam, törvényszerűségük, amely szerint az egy az csak egy és nem kettő, vagy három és amely szerint az öt meg öt az pontosan tíz és nem tizenegy, vagy kilenc. Ez így volt ezer évét is és így lesz ezer év múl­va is. Az Áldozat fölényesen nevet a Ké­telkedő naív érvelésén, majd így szól hozzá: — Badarság kérem, amit maga mond. Ezt csak a matematikusok állítják, akik nem ismerik az élet egyes jelenségeit, azokat nem is ve­szik figyelembe és így észre sem vették, hogy már megdőlt ez az el­méletük. A legújabb elmélet szerint, amelyet a gyakorlat igazol, öt meg öt az többnyire tizenegy, de lehet tizenkettő, sőt bizonyos esetekben tizenhárom is. A Kételkedő nagyon elcsodálkozik persze még mindig nem hiszi el az Áldozat állításait. A dolog azonban láthatóan kezdi érdekelni, amit mu­tat, hogy már kérdést is tesz fel: — Es ugyebár öt meg öt lehet kilenc, vagy nyolc is a legújabb el­mélet és gyakorlat szerint? Áldozat: — Hiszen éppen ez az ér­dekes a dologban, hogy nem lehet. Azt jól jegyezze meg, hogy keve­sebb sosem lehet, mint amennyi a hiszékeny emberek által képzelt reá­lis végeredmény, hanem mindig csak több lehet. Ha nem hiszi, hát jöjjön velem. Pincér: — Parancsoljanak uraim! Áldozat: Kérnék kétszer fél de­cit abból a ... De szeretnénk rohan­ni, mert megy az autóbusz. A pincér pár pillanat múlva ott terem a két féldecivel. Az Áldozat és a Kételkedő egy hajtásra kiürí­tik a poharakat és már fel is állnak, mint aki valóban siet, rohan s ak­kor szólnak a pincérnek: — Fizetünk. Volt két fél deci ab­ból a... De siessen az istenért, el­megy a buszunk... A pincér gyorsan összead: — Tizenegy forint lesz kérem ... Az Áldozat és a Kételkedő fizet­nek, majd távoznak. Az ajtóban a kételkedő megállítja Áldozatot: — Azt hiszem kérem, valami té­vedés volt. En már ma voltam itt egyszer, de akkor csak öt forintot fizettem egy fél deciért... — De akkor nem sietett annyira, mint most? — Ez igaz. — Na, látja, hát itt van a kutya elásva... Csak úgy lesz öt meg öt­ből tizenegy, ha az ember siet és láthatóan nem figyel a számolásra. Es így fedezték fel azt is, hogy ho­gyan lehet megváltoztatni az eddig ismert számolás törvényeit. Megpró­bálhatja máskor is: fizetésnél társa­logjon, vagy foglalatoskodjon vala­mivel, hogy a pincér azt gondolja, hogy maga nem figyel oda és köz­ben mégis figyeljen oda. Megfigyel­heti, hogy a pincér így számol: Volt kérem összesen ... tehát ez ... nyolc meg kilenc az tizenkilenc, meg négy az huszonöt, meg kettő az huszon­nyolc, tehát ez összesen huszonki­lenc és negyven fillér. Most már ér­ti, hogy öt meg öt az tizenegy? — Most már értem. Úgy tudjuk, hogy már nincs is több Kételkedő, aki azt állítaná, hogy öt meg öú csak tíz lehet, mert tudják, hogy az néha lehet tizenegy is, mivel, hogy egyes pincérek — tisztelet a kivételnek — megrefor­málták a számok törvényeit. danc Bűnügyi hírek Négy személyt őrizetbe vettek egy magzatelhajtási ügy miatt. Cserlik Anna felsőnánai lakos már körülbe­lül 6—7 hónapos terhes volt, amikor magzatelhajtást kísérelt meg. Nyisz- tor Árpádné hőgyészi lakos Illés Já- nosné lakásán próbálta gyökérrel el­hajtani a magzatot Ambrus Meny- hértné is segédkezett a „műtétnél”. Mint az a nyomozás eddigi adataiból nyilvánvaló, a magzat amikor világra jött, még élt és mesterségesen öltöt-, ták ki az életét és elásták. Mind a négy személyt őrizetbe vette a rend­őrség és ügyükben tovább folyik az eljárás. Gazdag Zoltán ellopott 7000 forin­tot és különféle holmikat György Sándor grábóci lakostól. Kézrekeri- tésére most folyik a nyomozás. Egy évi börtönre és 400 forint pénzbüntetésre ítélte a tamási járás- bíróság dr. Málinger tanácsa Ráksi József fürgedi lakost és ezenkívül kötelezte kártérítésre is. A bíróság személyi tulajdon sérelmére elköve­tett kettő rendbeli csalás és egyéb, ehhez hasonló cselekmények miatt mondotta ki bűnösnek Ráksit. Ráksi már volt egy ízben büntetve tiltott határátlépés miatt. Ráksi két alka­lommal is vett fel pénzt Gruber Ist- vánnétól, akivel egyezséget kötött, hogy kukoricát ad el neki. Végül azonban sem a kukoricát nem adta át neki, sem pedig a tartozást nem fizette ki. Ezenkívül, mint kőműves mester a munkáltatótól felvett pénz­ért nem végezte el teljes egészében a szükséges munkát. Ahol lakott, nem fizette rendesen a lakbért, ezen­kívül kisebb összegű kölcsönöket kért, amit nem fizetett vissza. HUMOR A JÖVÖ ÜTKAPARÓJA BESZÉLŐ TÁBLÁK „HA RÖVID Újsághír: Gumiburkolatú utakat készítenek Ameri­kában ... — Nem kellett volna ennyire felpumpálni... LIDÉRCÁLOM KAROD, TOLD MEG PAPÁVAL EGY NAGY­ff / • • I *\ t • • — Na, elhiszi most már Mr Bumm, hogy minden eddiginéll hatásos abb robbanóanyagot fedeztem fel?

Next

/
Thumbnails
Contents