Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-18 / 116. szám
8 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 május 18. Az igazgató ki nem mondott szava... Barabás Zoltánt, a gombosi gazdaságban nem valami nagy lelkese- déssel fogadták. Valaki ugyanis azt híresztelte, azért küldték a. minisztériumból le a gazdaságba, mert ott nem felelt meg. Szerencsére ez nem jutott a fülébe, mert talán azonnal vissza is fordult volna. A párttitkár Szabó Bertalan, aki anyagraktáros volt, az ilyen és ehhez hasonló hangokat mindig leszerelte. Különben is neki az volt az elve, akit a párt egy 8000 holdas gazdaság élére javasol. az csak becsületes ember lehet, kell, hogy értsen a szakmához. Benne ez a meggyőződés sziklaszilárdan élt és ezért a pártvezetőséggel együtt felsorakoztatta a kommunistákat az igazgató mellé. Kezdetben mentek is a dolgok simán. Az igazgató a pártvezetőség tudta nélkül fontosabb ügyekben nem intézkedett. Még mikor brigád- vezetőt nevezett ki, altkor is mindig megkérdezte Szabó Bertalantól, hogy jó lesz-e ez így, vagy úgy. A párttitkár segített is neki annyit, amennyit tőle csak várni lehetett. Minden áldott este a munka befejezése után be. ment hozzá és megkérdezte, segíthet-e valamiben. Tudta, hogy az igazgató nem ismeri az embereket, a helyi viszonyokat és úgy vélte, ki segítsen neki, hogy mindent mindenkiről megtudjon, ha nem ő, a párttitkár. Az igazgató ennek örült is. S ez így ment majdnem fél évig. Ekkor aztán az igazgatónak olyan gyanúja támadt, hogy Szabó Bertalan körül nem lehet minden rendben. Az anyag könyvelőtől mindig azt hallotta, hogy sok pénzt költenek el üzemanyagra, alkatrészekre és a raktári készletek feltöltésére. Ebben az ügyben nem kérdezett meg senkit, elhatározta, alakít egy bizottságot és felülvizsgáltatja a raktárt. A bizottság az igazgató utasítására elvégezte a felülvizsgálást és megtette a jelentést. A jelentésben az állt, hogy van a raktárban egy Mia- motor, amire nincs szükség, sok trak torkörmöt, porlasztót és egyéb anyagot tárolnak, ami kevésbé fogy. Ösz- szesen pedig — a bizottság megállapítása szerint — 25 000 forinttal nagyobb volt a raktári készlet a megengedettnél. Mikor ezt az igazgató megtudta, dühbegurult és azonnal leüzent a raktárba Szabó Bertalanért. — Idefigyelj, Szabó elvtárs — kezdte — nem engedem meg, hogy feleslegesen pocsékold a gazdaság pénzét. Olyan alkatrészek és anyagok hevernek itt kihasználatlanul, amire máshol esetleg szükség lehet. Ez bűn, sürgősen változtatnod kell .eddigi munkádon, mert különben baj lesz. A párttitkárt olyan váratlanul érte ez a „fejmosás”, hogy alig tudott szóhoz jutni. Egy darabig ott állt az igazgató asztala előtt, mint akit leforráztak, kereste a szavakat, hogy megválaszoljon. — Már megbocsáss, igazgató elvtárs ... Nyolc éve dolgozok ebben a gazdaságban, hat éve vagyok párttitkár, de még soha senki nem mondta, hogy nem tudom ellátni a munkámat. — És te azt hiszed, Szabó elvtárs, hogy nincs is hibád? — Ezt nem mondom... Én is ember vagyok, én is tévedhetek. Megmondod igazgató elvtárs, hogyan javítsam ki a hibámat és én kijavítom. — Nézd, Szabó elvtárs! Nekem mncs arra időm, hogy neked most kiselőadást tartsak a takarékosság fontosságáról. Úgy döntöttem, hogy ezután téged jobban ellenőrizlek. Mától kezdve az én tudtom nélkül nem vehetsz egy szeget sem. Ha valamire szükség lesz, azt papírra veted, alaposan megindokolod, hogy miért kell és ha jónak látom, engedélyezem, hogy megvedd. — Ez nem lesz jó, igazgató elvtárs. Itt van 30 traktor, 4 teherautó, meg az isten tudja mennyi gép, minden nap romlik el valami, s akkor mindig hozzád fussak, hogy ez is kell, meg az is kell? Akkor akár egyebet se tegyél, mint jóváhagyod, hogy most 10 csapágyat, most 5 porlasztót, vagy 20 mázsa üzemanyagot vegyünk. Vagy talán nem bízol bennem? ... — Nem erről van szó!... Azt vedd tudomásul, Szabó elvtárs, hogy itt én vagyok az igazgató, itt én parancsolok, úgy lesz, ahogy én akarom! Akinek ez nem tetszik, le is út, fel is út, mehet. A népnevelés, meg az udvarlás ideje lejárt, senki miatt sem akaram magamat becsukatni, nem bízok meg az apámban sem, érted! A párttitkár furcsának találta az igazgató magatartását, azt vette ki a szavából, arra gyanakszik, hogy ő olyan ember, akiben nem lehet megbízni, akinek nem lehet elhinni, hogy úgy vigyáz a nép vagyonára, mint a szeme fényére. Ekkor aztán kifakadt: — A párttitkárban nem lehet megbízni, ugye? (!) De egy bankigazgató fiára rá lehet bízni a konyha főnökségét. Az még nem tűnt fel senkinek, hogy miből hizlalja a 12 disznót, hogy miből vett oldalkocsis Pannóniát, azt a kutya sem ellenőrzi, senkinek sem támadt még olyan gyanúja, hogy akár egy szeget is elvigyen a gazdaságból. De ha 25 000 forinttal több a raktárkészlet a megengedettnél, abból feltétlenül az következik, hogy a raktáros, a hat év óta párttitkár, gazember, nem lehet benne megbízni. Ez szomorú, igazgató elvtárs, hidd el nekem. Becsapta maga mögött az ajtót és leballagott a raktárba. Ezután már csak két hétig dolgozott a gazdaságban. Az igazgatóhoz e két hét alatt is minden este bement... Várta min. dig, hogy viszatérjen a beszélgetésre, és valamilyen formában megmondja, semmiféle gyanúsításról nem volt szó, ha a kelleténél egy kicsit hangosabban beszélt, hát az azért volt, mert ideges, neki ilyen az alaptermészete. Az igazgató ezt nem tette, sőt minden beszélgetéskor — nem kevés célzással — hangsúlyozta, hogy a kommunistáknak, makulátlanoknak, példamutatóknak kell lenni minden tekintetben. A két hét eltelte után Szabó Bertalan felmondott. A felmondást először ő maga sem vette komolyan, arra számított, hogy az igazgató megkérdezi majd, miért akar elmenni, és ő kiönti a szíve bánatát, megnyugtatja lelkiismeretét és marad, dolgozik tovább teljes szív vei és lélekkel, mint azt nyolc éven át tette. De az igazgató egy szóval sem kérdezte tőle, miért megy el. Aláírta a munkakönyvét és hétköznapi hangon elbúcsúzott tőle, így: — Sok sikert az új munkahelyeden. Szabó Bertalan ezután elintézte még a párt-ajapszervezet ügyeit, átadott mindent és a szomszédos Építő, ipari Vállalathoz ment dolgozni. A Gombosi Állami Gazdaságban tovább folytak a dolgok simán. A pártvezetőség tagjai, a kommunisták tették a maguk dolgát. De Szabó Bertalan utóda, a párttitkár nem ment annyit az igazgatóhoz, mint elődje, nem kérdezte annyiszor, hogy miben segíthet a pártvezetőség a gazdasági vezetőknek. Ez Barabás Zoltánt, az igazgatót bántotta, s olyan feltevései voltak, hogy nem bíznak benne a gaz daság kommunistái. Pedig ez nem így volt... A volt bankigazgató fiának, a konyhafőnöknek a csalásaira most is elsőnek a kommunisták, a pártvezetők figyelmeztették őt többször is. De nem hitt, nem akart hinni. Egyre csak azt hajtogatta. — Elvtársak, bízni kell az emberekben, nem szabad feltevések alapján egy embert gazembernek nézni, még akkor sem, ha bankigazgató fiáról van szó. A kommunisták azonban nem adINNEN —ONNAN A németkéri Ságvári Termelőszövetkezetben a tagok közgyűlésen tárgyalták meg intézkedési tervüket és az abból adódó feladataikat, majd a vita után egyhangúlag jóváhagyták, s mindnyájuk számára kötelezőnek ismerték el. A termelőszövetkezetben aránylag sok kapásnövényt vetettek, úgy, hogy a tagság létszáma kevésnek bizonyult volna a jó megműveléshez. Ezt megvitatva, a tagság megértette, hogy csak úgy győzik a munkát, ha minél több családtagot vonnak be a munkába. Eddig igen szép eredményt értek el a termelőszövetkezet tagjai a családtagok bevonása területén. De más formában is érzik a felelősséget közösségükért a termelő zö- vetkezetek tagjai. Igen nagy probléma a terméseredmények további növelése területén a talajerő utánpótlás. Éppen ezért határozták el, hogy a termelőszövetkezeti tagok a házuk táján lévő trágyát is a közös földre viszik, és ott szarvasokba halmozzák fel. A tamási járási tanács legutóbbi ülésén egyik napirendi pontként a pénzügyi osztály beszámolója szerepelt. Ebből megállapítható, hogy többek között 1958. I. negyedévi bevételi tervét az együttes adóval együtt a járásban 103 százalékra teljesítették, a forgalmi adó tervet 119,1 százalékra. Az is kitudódott, hogy egyedül Fürgéd község nem teljesítette a járásban a bevételi tervet. A bonyhádi járásban legutóbb a szövetkezeti ügyvezetők részére értekezletet tartottak. Ezen a társadalmi tulajdon védelméről tárgyaltak és a mezőgazdaság szocialista átszervezés problémáit beszélték meg. Elhatározták az ügyvezetők, hogy juhtenyésztő szakcsoportokat igyekeznek létrehozni munkaterületükön. * Kisvejkén nemrégiben 46 gazda részvételével borversenyt rendeztek. A verseny eredményének kihirdetését ma, vasárnap tartják meg a községben. * A bonyhádi járásban a nőtanácsok asszonyai nagyban készülnek a Nemzetközi Gyermeknap megünneplésére. Grábócon például kürtös kalácsot készítenek a gyermekeknek, több helyen pedig kávéval, kaláccsal, cukorkával ajándékozzák meg a leg- fiatalabbakat. * Dombóváron az augusztus 29-án tartandó mezőgazdasági kiállítás és a Kapós-menti napok megrendezésének elősegítésére 30 tagú előkészítő bizottság alakult. A bizottságban a mezőgazdasággal foglalkozó szervek képviselőin kívül a legkiválóbb szakemberek is résztvesznek. * A gyümölcsfa nagy haszon az egyéni gazdának, nagy haszon az államnak is. Éppen ezért megyénk dolgozói rendszeresen végzik a gTTü- mölcsfatelepítés munkáját. Az eddigi adatok szerint az idei évben mintegy 220 hold gyümölcsfatelepítés történt a megyében ták fel a harcot, s az igazgató végül is kötélnek állt. Elrendelte az üzemi konyha revíziós vizsgálatát is. A könyvelők és az üzemi bizottság tagjaiból alakult revíziós bizottság két napi vizsgálat után megállapította, hogy a konyhafőnök, Juhász Sándor a következőket tette: Minden ellenszolgáltatás nélkül naponta 2—3 hektó ételmaradékot saját disznóival etette fel, holott a gazdaság disznói is megették volna. Többször követett el egyéb csalásokat is. Mikor egy kicsit kiadósabb ebédet főztek a konyhán, az egy-két forinttal drágább volt a megengedettnél. Ezért egy év alatt 30 000 forintot fizetett rá a gazdaság az üzemi konyhára. Egy év alatt mintegy 50 000 forint Juhász Sándor konyhafőnök zsebébe vándorolt. Mikor ez kiderült, az igazgató nem tétovázott, a konyhafőnökkel megfizettette a kárt és azonnali hatállyal elbocsátottá. Ám helyette a gazdaságon belül nem, találtak senkit. S miután a pártvezetőség és a szakszervezeti bizottság azt javasolta, hogy hívták vissza Szabó Bertalant, az igazgató lediktálta a levelet és postára adta. Szabó Bertalan megkapta a levelet. Százszor is meggondolta, hogy visszamenjen-e, vagy sem, de egy hét alatt sem tudott dönteni... Mikor aztán egy este meglátta Barabás Zoltánt munkásszállásuk előtt, rá- moso-iygott és megszorította a kezét. — Ugye visszajössz? — így az igazgató. — Vissza, persze. ;. De látod, mindezt elkerülhettük volna és ez neked akkor, csak egy szavadba keIrült volna. Molnár Lievlóné Készülődés a Mezőgazdasági Kiállításra Az Állattenyésztési Kutató Intézet Középhidvégi Kísérleti Gazdaságába látogattunk el a napokban és arról érdeklődtünk Czapáry Lászlótól, a gazdaság' igazgatójától, mivel vesznek részt a 62. budapesti kiállításon. — Az elmúlt évek mezőgazdasági kiállításain gazdaságunk növényekkel és állatokkal is bemutatkozott és a kapott I., II. díjak, az oklevelek és egyebek arról tanúskodnak, hogy bemutatkozásunk sikerrel járt. Ezek után arról hallottunk, hogy állattenyésztésből többek közütt juhokkal, növendék kanokkal és baromfival vesznek részt. Az alább bemutatott kitűnő tenyészállomány igazolja a jóhírnevet. Az országban egyedül a gazdaság baromfitelepén tenyésztik tisztavérben a fehér és sávozott Pli- mouth és Hampshire baromfi fajtákat. A naposcsibe állományt Hollandiából és Ausztriából kapták a múlt év nyarán. A kiállításra mindhárom fajtából 20—20 darabból álló törzset visznek fel. Kiválóak a fehér hússertés terén elért eredményeik. A legutóbbi eliési átlaguk 9,8 darab volt a választási átlagsúly pedig darabonként több mint 20 kiló. A magyar fésűs és az Ile de France juhfajták mellett említésre méltó a szovjet sztávropoli fajta amelyeknél a kosok évi gyapjútermelése 15 kiló felett van. Első képünk a kiállításon is bemutatásra kerülő Hampshire állomány kis hányadát ábrázolja. Az érdekesség kedvéért meg kell említeni még azt, hogy e fajtánál a tojók évi legkevesebb átlagtojás termelése 180 darab, de nem ritkaság a 200 darabos átlag sem. A kiállításon a képen látható sztávropoli fajtából kosokat mutatnak be. Az anyák gyapjú termelése fejés mellett évi 9 kiló. Máskülönben ebből a fajtából ez évben 77 darab kost adnak el továbbtenyésztésre. Mint már említettük is, kiváló képességgel rendelkezik fehér hússertés állományuk. A képen látható kanokból 20 darabot visznek a kiállításra. Ebből a fajtából adnak el továbbtenyésztésre 200 darab kant és 350 darab kocasüldőt. Pálkovács Bóz*
