Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-18 / 116. szám
1958 május 18. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG ■Î Â Kcmacsi Állami Gazdaságban javult a helyzet, de a kitűzött cél elérése többet követel Nagy, de néni megvalósíthatatlan célt tűztek maguk elé a Kanacsi Állami Gazdaság vezetői és dolgozói: két éven belül felzárkózni a megye többi állami gazdasága mellé, kijavítani a mások által 3 év alatt elkövetett szakmai, politikai, szervezési és gazdasági hibákat. De mielőtt elmondanánk, hogyan dolgoznak most, fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy míg tavaly a megye állami gazdaságai összességükben több mint 15 millió forint nyereséggel zárták az évet, addig Kanacson több mint egy millió forintot fizettek rá a gazdálkodásra. Ezt több objektív tényező is befolyásolta. De volt egy sor olyan hiba is, amiről tehettek volna, amivel megváltoztathatták volna év végére a gazdasági mérleg alakulását. De nem használnánk semmit az ügynek, ha most felsorolnánk, amit nem csináltak jól, hogy az észszerűden gazdálkodásért kit, milyen mértékben terhel felelősség. Ennek nem volna értelme azért sem, mert a hibákért legjobban felelős szakmai vezetőket fegyelmi úton elbocsátották és megfelelő módon felelősségre vonták. A jelenlegi szakmai vezetők új emberek a gazdaságban. Nekik, az igazgatónak és a kommunistáknak akarunk segíteni azzal, amit a következőkben elmondunk. Meggyőződtünk arról, hogy Bóna József, a két hónappal ezelőtt Ka- nacsra került főagronómus, Lőrincz Béla, a két héttel ezelőtt odakerült főállattenyésztő, nagy energiával láttak munkához. Ezt könnyen meg lehet állapítani a határ képe alapján, de így vélekedik az igazgató is, és ezt mondják a gazdaság dolgozói is. És ha egy kicsit kedvez az időjárás, az idén meg tudják teremteni alapját annak, hogy 1959- ben már utolérje a megye többi állami gazdaságát a kanacsi is. De néhány dologban meg kell változtatnak nézeteiket a vezetőknek, elsősorban a főagronómusnak. Erősíteni kell a pártszervezetet, jobban kell alapozni a becsületes dolgozók öntudatára, dolgozni akarására. Bíráló szándék és rosszindulat nélkül javasoljuk a főagronómusnak. hogy előlegezzen bizalmat az üzemegységvezetőknek, az agronómusok- nak, a brigádvezetőknek. Ne abban lássa a jövedelmező gazdálkodás alapvető feltételét, hogy le kell váltani egy tucatra való középvezetőt, akik követtek és követnek el kisebb hibákat. Az embereket hagyni kell dolgozni, hiszen a középvezetők, szinte valamennyien, alig pár hónapja dolgoznak jelenlegi beosztásukban. Még v'ddig nem volt alkalmuk bebizonyítani képességeiket, ehhez a mezőgazdaságban egy esztendő kevés. S ha örökké azt tapasztalják, hogy nem bíznak bennük, elmegy a kedvük a munkától, közömbösek lesznek. Ez pedig semmiképpen sem vezet jóhoz. Bízni kell az emberekben! Ezt százezrek árán tanulhatták meg éppen a Kanacsi Állami Gazdaságban. Átlagban 3 évenként váltották egymást az igazgatók, 2 évenként a főagronómusok és évenként a brigádvezetó'k. Csak egy példát: a gyapai tehenészetben öt év óta az ötödik brigádvezető van, s ennek a mostaninak a kivételével, eddig minden alkalommal a gyengét — még gyengébb váltotta fel. Persze egy szóval sem akarjuk azt mondani, hogy nem meg felelő szakemberekkel évekig kísérletezzenek. De mielőtt bárkit elmozdítanának a helyéről, gondolják meg százszor is. Ez az egyik, amit javasolnánk. A másik szinte égető probléma, a gazdaságon belüli lopások megszüntetése. Elmondták mikor kintjártunk, hogy a gazdaság kocsisai közül egyesek több mázsa műtrágyát adtak el egyéni parasztoknak: Egy mázsát egy liter borért. Tudják ki volt az illető, de nem mondták meg a nevét, azzal az indokkal, ne írjuk ki, ne pellen- gérezhessük ki, mert esetleg az újságból megtudja a rendőrség és a kártérítésen túlmenően, ennek más következménye is lehet. A mi véleményünk az, hogy aki hozzányúl a nép vagyonához, azt nem szabad kímélni, mert nem érdemli meg. Függően attól, hogy hányszor és mit lopott, erkölcsileg a legmesz- szebbmenőkig el kell ítélni, a gazdaságon belül a becsületes dolgozókkal meg kell bélyegeztetni. És akinek ez nem használ, másodszor is hozzányúl a nép vagyonához, még ha egyet len zsákot lopott is el, át kell adni a bíróságnak. A pártszervezetről szólva azt szeretnénk elmondani; kevesen, mindössze 18-an vannak a kommunisták a többezer holdas gazdaságban, ahol közel 500 an dolgoznak. És bármennyire is lelkiismeretesen végzik felvilágosító munkájukat, éppen azért, mert kevesen vannak, nem tudnak mindenütt ott lenni, ahol szükség van a párttagok példamutatására, buzdítására, erélyes fellépésére. A pártvezetőségnek javasoljuk, hogy a lehetőségek határán belül a közeljövőben becsületes, tisztamultú és jóindulatú dolgozókkal, elsősorban szakemberekkel erősítsék meg a pártszervezetet. Erre nagy szükség van, hiszen pillanatnyilag az igazgatón és a párttitkáron kívül egyetlenegy mezőgazdasági szakember sincs a pártszervezetben. Végezetül még azt szeretnénk mondani, hogy a Kanacsi Állami Gazdaságban Vadai Mihály, a fiatal igazgató, az idős, tapasztalt szakemberekkel együtt megfeszített erővel dolgozik a kitűzött cél eléréséért. A felsőbb szerveknek bízni kell bennük, segíteni kell őket. Ha munka- közben követnek el hibát, azért nem szabad őket elitélni, fegyelmivel fenyegetni. Pártszerűen, emberséges hangon kell megmondani mit, hogyan lehet jobban, eredményesebben csinálni, s akkor egész biztosan célhoz érnek a Kanacsi Állami Gazdaságban is. Ez nemcsak az állami gazdaság dolgozóinak és vezetőinek az ügye, hanem közügy is. FRANCIA HELYZETKÉP! A megye filmszínházainak műsora június hónapban is bővelkedik érdekes, izgalmas újdonságokban. A bemutatásra kerülő szovjet filmek közül hármat említünk, amelyek méltán számíthatnak nagy közönség- sikerre. Ha e három film sikerét próbálnánk rangsorolni, talán a Pár- baj-t kellene elsőként említeni. A filmet Kuprin novellájából rendezte Petrov: Egy fiatal tiszt és egy számító asszony szerelméről szól. A film női főszerepét az Othello-ban nagy sikert aratott Irina Szkobceva alakítja. A Fecske küldetése című szinkronizált filmben az 1912-ben Sze- vasztopolban működő illegális csoport egyik izgalmas akcióját láthatja a közönség, míg a Mindhalálig című színes filmben 16—17 éves fiatalok szerepelnek. Történetük a II. világháborúban játszódik, sokban rokon az Ifjú Gárda és a Bátor emberek hős fiataljainak sorsával. A Vasvirág című magyar film a 20-as évek végén Óbudán játszódik. Két fiatal szerelméről szól, akik szebb életre vágynak. Megtalálják-e a boldogságot? Élhetnek-e egymással egymásért? Boldogulhat-e a lány tisztességes úton? ... megannyi feleletre váró kérdés vetődik fel a filmben, melynek női főszerepét Törőcsik Mari játssza. A csehszlovák filmgyártást a Több mint gyanús című film képviseli, melynek története: — Ismeretlen tettesek feltörik a prágai Mikrobiológiai Kutató Intézet páncélszekrényéti... A bűnügyi film érdekes, fordulatos cselekménye szintén számíthat a közönség elismerésére. Egy vasúti szerencsétlenség rejtélyének, titkos fegyverszálMtmányok leleplezésének, a 20-as években játszódó történetét mondja el a Polonia expressz című német film. Az olasz filmek közül most az Apák és fiúk bemutatása elé tekint nagy érdeklődéssel a közönség. Hogyan menti meg az emberek összefogása a páncélszobába zárt kisfiút: ezt a küzdelmet mutatja be Az időzár című angol film. Humanizmus és osztályharc Éjfél felé járt az idő. A cukrászdában már csak ketten maradtunk. Közelgett a záróra. A távozásunk előtti percekben, amikor Ön doktor úr a harmadik dupla feketéjét is felhajtotta, vita kerekedett közöttünk. Bizonyára emlékszik még ön is rá? Sajnos azonban akkor már nem volt időnk arra, hogy alaposan megtárgyaljuk a gondolatot, amelyet felvetett, s mivel azóta már mástól is hallottam e szavakat, amelyek akkor olyan váratlanul értek, elhatároztam, hogy írásban fejtem ki álláspontomat velük kapcsolatban. ön ugyanis, kedves doktor úr mielőtt elhagytuk volna a cukrászdát „úgy mellékesen” megjegyezte, hogy a szocializmus nagyon szép dolog, csak egy nagy baj van vele kapcsolatban, mégpedig az, hogy az osztályharc, amelyet a kommunista párt hirdet és gyakorlatilag is érvényre juttat, nem egyeztethető össze a humanizmussal, vagyis magyarul az emberszeretettel. Mindenkor tiszteltem és becsültem Önt józan, haladó gondolkodása, nagyfokú műveltsége és a gyógyítás terén elért eredményei miatt. A proletár osztályharc és a humanizmus kérdésében mégsem tudok egyetérteni önnel, mert Ön rosszul értelmezi a kettő egymáshoz való viszonyát. Miért folytatunk mi, kommunisták osztályharcot? Azért, hogy a kizsákmányolt, éhező, szenvedő, megalázott emberek millióit íelA bogyiszlói cigánysoron A hajdani bogyiszlói cigány- sort, a szó szoros értelmében elvitte az 1956-os árvíz. S aki ma idetéved, bizony hiába keresi a régi romantikát, semmi sem maradt belőle. Végig új házak sorakoznak, több utca is kerekedett a hajdani Dankó utcából, aminek a neve ugyan megmaradt, de helyén valóságos lakótelep áll. 76 ház épült fel, jelentős állami segítséggel s minden házhoz külön kis udvar is van. Ezek a házak semmiben sem különböznek azoktól az épületektől, amelyeket a falusiaknak emeltek, ami rendjén is van. A különbség legfeljebb annyi, hogy itt még nincs villany, bár a vezeték a falakban van, csak az áramot kell még idehozni. Üjjávarázsolták hát a bogyiszlói Dankó utcát, ami persze nem jelenti azt, hogy a panaszok is megszűntek. „Drágák voltak ezek a házak” — „Sokat kell értük zetni” — hallom innen is, onnan is. Aztán arra is sok a panasz, hogy az építkezés sem mindenütt volt a legjobb: az egyik épületben valóban a mennyezet nagyrésze levált, a gazdája hiába pingálgatta ki szép cifrára; mit ér az egész? Qzóval panaszkodnak leg^ többen, ahogy az már szokás. De az is kétségtelen, hogy a 20—30 000 forintos építési költséget, — átlag ennyi jutott egy-egy épület után — alig fizeti valaki. Kanálos Ferencék például becsülettel fizetik a részleteket, de sajnos elég kevesen követik példájukat. — Nincs pénz, — panaszkodnak a Dankó utcában s rögtön el is mondják, hogy a dunai gátépitke- zésekhez, ahol jól lehetne keresni és ami nekik való munka is lenne, egyetlen cigányt, de egyetlen bogyiszlóit sem vettek fel, hanem máshonnan, messzebbről hoz tak embereket. Ez talán a legnagyobb fájdalom a Dankó utcában s érvelnek is mellette, hogy végtére őket mosta ki a víz s nekik érdekük, hogy többé ne legyen. De hiába, az új dunai gátat másokkal építtetik, ami úgy gondoljuk, valóban nem a leghelyesebb. Egy öreg cigány, roppant bajusza csak úgy leng az indulattól, folyton ezt ismétli: — Akkora az én házam, hogy eltévedek benne! Vénségemre kell e% nekem? Az adósság meg nyom. Hisz hárman vagyunk, az unokámmal, a fiamat Dachauban ölték meg. — S érdemes is elgondolkozni ezen, mert annak idején nyilván érdemes lett volna figyelembe venni az emberek igényeit is. Ha valaki fele akkora lakással is megelégedett volna, ami természetesen fele annyiba is kerül, ma kevesebb adósság nyomná a vállát, s kevesebb építőanyag, kevesebb munkaerő is kellett volna. Arról meg egyenesen legendák keringenek, hogy mennyi épületanyag ment pocsékba, egyes építésvezetők hogyan hordták és adták el számoVASÁRNAPI HUMOR HIRTELEN JÖTT A CÁFOLAT & X £>■) ' öooon&v • I 1' HALLGATÓINK^-' — Kedves hallgatóim... lövése csak egy hajszállal kerülte el az ellenfél kapnját... lattanul a cserepet, deszkát és a téglát. Aki véletlenül vetődik a bogyiszlói Dankó utcába, nehezen tud eligazodni a sok panasz és vád között, de talán érdemes lenne egyszer valóban utánanézni, hogy hova lett az a sok építési anyag, amit Bogyiszlóra vittek, onnan pedig „elirányították”, amint mondják, kizárólag készpénzért ... Csak panaszkodni tudnak? Ezt mégis túlzás lenne állítani. A tiszta, a legtöbb helyen csinosan bebútorozott házakban azért a szívek mélyén jogos elégedettség van. Így üldögélünk Kanálos Fe- rencéknél, ahol rádió is van s a vasárnapi délutáni muzsika mellett beszélgetünk. S a sok panasz után azért hol ez, hol az böki ki, hogy tulajdonképpen nem is olyan rossz itt az élet. Mindenki dolgozik, olyan is akad bőven, akinek földje van, vagy bérel s a régi kóborló cigány életből csak a dalok maradtak meg, amelyekből el is énekelünk néhányat. Mihalo- vics Jánosné, Csonka Ferenc, Orsós Vendel a régi román nótákat fújja, amelyet még senki nem jegyzett le, senki nem ismer. S a tágas lakás lassan megtelik emberrel s a végén már mindenki énekli: Plao, plao, plao tare, — kúrán Balatona máre ... (cs) szabadítsuk az embertelen, testet, lelket ölő iga alól, amelyet a kizsákmányolás akasztott az emberiség nyakába. Kik ellen folytatjuk ezt az osztályharcot? Azok ellen, akik embertelen Körülmények között, csaknem az igás állattal egyenlő sorban tartották a dolgozók millióit. A proletariátus osztályharcát vajon lehet-e következetesen vívni humanizmus, vagy emberszeretet nélkül? Nem. A kettő szorosan egybefonódik. Ugyanis akiben nagyfokú az emberek iránti szeretet, csak az tud igazán harcolni az embertelenség ellen, amely a kizsákmányolásban nyilvánul meg legnagyobb mértékben. S hogy az osztályharc jelenlegi szakaszában, amikor nálunk a proletariátus diktatúrája van, mi elnyomjuk azokat, akik kizsákmányolták a népet, ez szintén a humanizmus jegyében történik. Mi, kommunisták szeretjük az embert, s a szó, hogy humanizmus nálunk és csakis nálunk nyert igazi értelmet. És mivel féltjük, szeretjük, tiszteljük az ember szabadságát, könyörtelenül elnyomjuk azokat, akik az ember ellen törnek, akiknek legfőbb vágyuk, hogy újból kizsákmányolhassanak, s az embert ismét állati sorba szorítsák, önző, egyéni, profit- szerzési őrületük érdekében. Kik hát az igazi humanisták? Azok, akik úgy általában beszélnek humanizmusról, emberszere- tetről mint egy elvont, mindenki által „űzhető” valamiről, vagy pedig azok, akik az emberért, az emberiség felszabadítása érdekében könyörtelen és következetes osztályharcot vívnak a humanizmus, az emberszeretet meggya- lázói, a kizsákmányolok ellen? Önt, doktor úr, józan, haladógondolkodású embernek ismerem, éppen ezért biztos vagyok abban, hogy ezek után ebben a kérdésben is, mint annyi sok más kérdésben, egyetért velünk, kommunistákkal, s meggyőződött a proletár osztályharc mélyen humanista lényegéről, amiről már ott a cukrászdában is szó volt ugyan, de a „záróra” miatt csak röviden, alig pár szóban fejthettük ki akkor még merőben ellentétes álláspontunkat. < (Haypál) UJ KÖNYV Világirodalmi antológia V. kötet Az antológiasorozat az irodalom kedvelők legszélesebb rétegei számára is rendkívül hasznos olvasmány A legújabb kötet a XX. század irodalmi alkotásaiból közöl — nemzet irodalmak szerint csoportosítva — értékes szemelvényeket és kiemelkedő jelentőségű írók életrajzánai is helyt ad. Ez a kötet 1000 oldalor orosz, ukrán, bjelorusz, üzbég, kazai és más szovjet népcsoport irodalmá- ból ad bőséges szemelvény-anyagot Júniusi filmújdonságok
