Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-01 / 102. szám
a Magyar Népköztársaság ! elsejék ecu tartottak meg, mintegy 500 dolgozó vett részt. Báta. Soha nem látott tömeg kanyarodott végig Báta főútvonalán. Több mint 1100 ember lelkes éljenzésétől és éneklésétől hangzott az egész falu. A fiatalsággal egyetemben az idősebb parasztok is eljöttek. 1951 Szefeszárd. Az üzemek, vállalatok dolgozói zász!|óerdőben gyülekeznek a felvonulásra. Motorkerékpárok, autók, tarka színek és mosolygó arcok hirdetik azt a határtalan lelkesedést és szeretetet, amely minden ember szívét a mai napon átjárja. Hirdeti a Szovjetunió vezette béketábor legyőzhetetlenségét, elszántságát, megbonthatatlan egységét... Az állami gazdaságok központja dolgozói a Szovjetuniótól kapott hatalmas arató-cséplő, fűkaszáló és egyéb gépekkel vonultak fel. 1952 Dombóvár. Közel 5000 ember vett részt a május 1-én rendezett felvonuláson. Április 30-án este több mint ezer fiatal fáklyás felvonulást rendezett. Este tábortűznél kultúrműsorral tették még hangulatosabbá a proletámemzetköziség nagy napjának előestéjét. Dombóvár üzemei dolgozóinak tömege hosszú fegyelmezett sorokban vonult fel meghallgatni az ünnepi nagygyűlést. 1953 Tolna. Derült, száraz nap köszöntötte a díszbe öltözött Tolnát, a munkásság nagy ünnepén. A házak ablakait virágok díszítették, a homlokzaton vígan lengtek a nemzetiszínű zászlók. A Sztálin-téren hatalmas tömeg gyülekezett, egymás után érkeztek a vállalatok, szervezetek dolgozói, a dolgozó parasztok tömege1'. Megérkeznek a selyemgyáriak is, akik havi tervüket 106.2 százalékra teljesítették. A község dolgozói a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepén lelkesen tüntettek a béke, a jólét és a függetlenség programja mellett. A lelkes tüntetés után este tovább ünnepelt a község dolgozó népe. Ünnepelte az ötéves terv újabb ajándékát, a textilgyári dolgozók gyönyörű kultúrotthonát, amelyet ezen a napon adtak át rendeltetésének. 1954 Paks község dolgozói május 1-ének reggelén harsány zeneszóra ébredtek, a község fúvószenekara köszöntötte május elsejét, a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepét. A felvonuláson eddig aligha láttak még ilyen hatalmas tömeget Paks utcáin. A fellobogózott házak ablakaiból egyre több kíváncsi fej tűnt elő, főként anyák és kisgyermekek, akik * nem tudtak résztvenni a felvonulá-y son, de nem akarták elmulasztani a ft! gyönyörű látványt. ÿ 1955 I Simontornya. Teljesítették a bőr űj gyári dolgozók a munka ünnepe tisz- jiï teletére tett újabb versenyvállalásai (J kát is, amelyeket a termelés emelés ty mellett a jobb minőség eléréséért, v gazdaságosabb eljárások bevezetésén az anyaggal való takarékosságrí szóltak. A felvonuláson büszkén vi szik az Élüzem jelvényt, amelye már harmadszor nyértek el, s táblái kon jelszavak, termelési eredményei mutatják, hogy sikeresen teljesítették május elsejei vállalásaikat. 1956 Gyönk. Gyönyörűen feldíszített há. zak, kirakatok üdvözölték Gyönkör a május 1-én felvonuló több min ezer főnyi tömeget. Május elsején a kora reggeli órákban zenés ébreszti köszöntötte a község lakóit, piros nyakkendős vidám úttörők pedig}/) egymásután kopogtattak be és köszöi éj tötték az eddig kiváló munkát vég- y zett dolgozó parasztokat. A felvonu-W lás a délelőtti órákban kezdődött, majd a Járási Művelődési Otthonban^ megtartott ünnepségen vettek részt aj(j felvonulók. . j A munka, a népek összefogás; nagy ünnepén meghatottsággal W büszke örömmel és határozott foga-íj dalommal emlékezünk a régi májú- éj sokra. Fogadjuk, hogy vigyázunk nép hatalmára és kívánjuk, ezért el- ft{ szántán dolgozunk is, hogy a tavasz- szál együtt virágozzon a népek barát- éj sága, erősödjön egymást segítő össze- } j fogása. ft! Győzelem a földeken ... J ■ » tűi-11 ih. - ;»t, Kigó József Kigo István í;. w - dillll Baranya István Moszkva, 1917. május 1 Írías A. O. Litvejko Az Oroszországi Szociáldemokrata (bolsevik) Munkáspárt moszkvai bizottsága és a Központi Bizottság területi irodája az ünnep alkalmából felhívással fordult a dolgozókhoz. A felhívás hangsúlyozta, hogy csak a bolsevikok magyarázzák helyesen és érzik át teljes szívvel május 1. jelentőségét. Gyárunkban is gyűléseket tartottunk, amelyeken nemcsak a bolsevikok, hanem a mensevikek és az esszerek is felléptek. Jól emlékszem, hogy az ünnep előestéjén rendezett gyűlésen először a mensevik Lej kin szólalt fel. Körülbelül ezt mondta: „A forradalom teljes győzelemmel végződött. Ilyen körülmények között máit» 1. a tavasz és a virágos természet gyönyörű ünnepe...” S tovább ts ebben a szellemben beszélt. Utána a bolsevik Alekszandrov következett. Lángoló szavait sohase« felejtem el. Határozottan kijelentette, hogy korai még a győzelemről beszélni, s a forradalom még egyáltalán nem fejeződött be. Sőt, ellenkezőleg, a nemzetközi életben és az országon belül állandóan élesedik a harc. A bolsevik szónok hangsúlyozta, hogy május elseje nem egyszerűen a tavasz ünnepe, hanem a világ munkásai testvéri szolidaritásának napja. Arra buzdította a munkásokat, hogy a május elsejei felvonuláson a bolsevikok jelszavait kiáltsák, amelyek a pusztító imperialista háború befejezését, az ideiglenes kormány lemondását és a szovjet hatalom megteremtését követelték. Az ünnep reggelének napfényes utcáit a munkások tömege töltötte meg. A csoportok forradalmi harci dalokat énekeltek. A felvonulók a mi jelszavainkat hirdették: „Éljen a béke és a munkások nemzetközi testvérisége!“ „Minden hatalmat a szovjeteknek!" A Vörös-téren zászlóerdő lengedezett. Munkások és katonák kart- karba öltve meneteltek és ünnepelték a szabad május elsejét. Fiatalok és öregek, nők és férfiak álltak be a felvonulók soraiba, s velünk, bolsevikokkal együtt követelték a régi rend megváltoztatását. Végezetül csak annyit szeretnék üzenni a mai szovjet ifjúságnak: amikor május elsején a Vörös-tér kőkockáira léptek, emlékezzetek azokra, akik évtizedekkel ezelőtt — a nép boldogságáért, a forradalom győzelméért és a dolgozók nemzetközi szolidaritásának megszilárdításáért vívott harc közepette — ugyanazon a helyen a szebb jövő felé meneteltek. Győzelem a faddi termelőszövetkezet neve, győzelmet jelen, az a hatalmas munka, amelyet végrehajtót-} tak a tavasz folyamán, hogy mielőbt' földbe tegyék a magot. Valameny-! nyiüket dicséret illeti. Közülük nég>f KISZ-fiatalt mutatunk be, akik kü-J lön munkacsapatot alkotva, éjjel J nappal dolgoztak, május 1. méltó! megünneplésére készülődtek már aj tavasz kezdetén. Éjszaka szállítót) f tak, nappal pedig műtrágyát szórtatJ \ vagy vetettek. Munkájukat dicséri ■ * I hogy segítettek a 60 hold kender, rjj 1110 hold burgonya és 92 hold kukori |i ca vetésében. 1957 ^ gy évvel ezelőtt, tizenkét esztendővel az első szabad május elseje után ismét ünnepeltünk, sok mindenben hasonló körülmények között 1945 májusához. Alig fél év választott el bennünket a munkáshatalom elleni ellen- forradalmi támadás időszakától, attól az időtől, amikor a nemzetközi és a belföld' reakció minden eszközzel el akarta hitetni or- szággal-világgal, hogy „Magyar- országon nincs talaja a proletár- diktatúrának”, hogy ebben az országban egy maroknyi kisebbség „bitorolja a hatalmat”, hogy — úgymond — csőd előtt áll a „kommunista rendszer”. Nos, az 1957-es május elsejei hatalmas demonstráció megmutatta, hogy homokra épített légvárakat a reakció, amikor hónapokon keresztül a „MUK”-ról beszélt, amikor azt próbálta elhinni — és elhitetni, hogy az övé az utca. A párt, a munkáshatalom zászlaja alatt felvonuló hatalmas tömegek megmutatták, hogy — a korábban elkövetett hibák ellenére — magukénak érzik a munkáshatalmat, az elmúlt tizenkét esztendő vívmányait, csak a Nagy Imre- féle revizionisták áruló vezetése kárhoztatta passzivitásra őket, hogy nem kérnek az imperialisták „felszabadításából”. Tavaly május elsejét már az ellenforradalom fegyveres erőinek teljes megsemmisítése után ünnepeltük, takarod- niok kellett az üzemekből is a reakció uszítóinak, akik most ismét — mint tizenkét év előtt — az anarchiára, a gazdasági csődre spekuláltak, amikor a munkáshatalom, a felszabadító Szovjetunió segítségével már kiütötte a fegyvert a kezükből. Azt ünnepelte a magyar munkásság — és az egész dolgozó nép, hogy a reakció minden mesterkedése, sőt fegyveres támadása ellenére megtartotta hatalmát, az elmúlt tizenkét esztendő vívmányait, a munkás a gyárat, a paraszt a földet, az egész nép a szocializmust építő népi demokratikus rendszert. Ünnepelte a munkásosztály-ve- zette magyar dolgozó nép azt, ami május elsejének legfőbb tartalma: A nemzetközi proletárszolidaritást, amelynek segítsége tette lehetővé az ellenforradalom leverését. Az egy év előtti május elsején új színfoltot jelentett a felvonuláson a munkáshatalom legfiatalabb fegyveres szervének, a munkásőrségnek a megjelenése. A legtöbb he. lyen — így Szekszárdon is — ez alkalommal tartották meg a munkásőrség zászlóavató ünnepségét. Fiatal munkások, akik már népi demokratikus rendszerünkben nőttek fel, öregek, akik már közel négy évtizeddel ezelőtt harcoltak fegyverrel a munkásfiatalomért, — esküdtek fel a vörös zászlóra, a szocialista haza védelmére. Az ellenforradalom fölött győzedelmeskedő magyar nép ünnepelt egy esztendővel ezelőtt. Ünnepelt azzal a szilárd elhatározással, hogy nem engedi mégegyszer annak a maroknyi kisebbségnek, amelynek nálunk érdeke a tőkés rendszer visszaállítása, hogy félrevezesse a dolgozókat. Soponyai Mihály
