Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-01 / 102. szám

fi TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 majsft 1. fi pálfai pártoktatás tapasztalatai A pálfai pártszervezet vezetősége 1957 nyáréin örömmel fogadta a járási pártbizottságtól azt a javaslatot, hegy náluk is szervezzenek párt- oktatást. Ez az örömmel fogadott javaslat nagyon szép eredménnyel is járt. A pártvezetőség még a nyár folyamán megkezdte a pártoktatás szervezését, amely nem ment nehezen, mert amilyen örömmel fogadta a vezetőség a pártbizottság javaslatát, éppen olyan örömmel és lelkesedés­sel fogadta a párttagság is a vezetőség felszólítását arravonatkozólag, hogy minden párttag vegyen részt a pártoktatásban. A pártvezetőség javaslatára a tagság taggyűlésen megválasztotta a propagandistát: Pável Tamásné elvtársnő személyében. Ez a választás nagyon jól sikerült választás volt. Pável Tamásné elvtársnő a pártveze­tőséggel közösen nagyon jól megszervezte az oktatást és azt lemorzsoló­dás mentesen az oktatás befejezéséig végig is vezette. Persze ehhez, hogy ez ilyen szépen folyt, hozzájárult a Pável Tamásné elvtársnő szorgal­mas és alapos felkészülése minden egyes foglalkozás megtartására. Nagyon helyesen, szerveztek be pártonkívüli pedagógusokat is a pártektatásba. Ezért a jó munkáért dicséretet érdemel a pártvezetőség, Pável Tamásné elvtársnő és az összes oktatásban résztvevők. Kérjük minden egyes pártszervezetünket az elkövetkezendő 1958/1959 es oktatási év megszervezésében és az egész oktatás ideje alatt kövessél; a pálfai pártszervezet példáját. Séta Béla Gyönk, JB. munkatársa. Kihasználják a nagyüzemi gazdálkodás lehetőségeit... A forradalmi munkás-paraszt kor­mány 3004-es határozata sokoldalú segítséget ad a tsz-eknek. A cél az, hogy a tsz-ek minél előbb sok árut termelő és értékesítő szocialista nagy üzemekké váljanak. A határozat végrehajtását segítik elő a megyei, illetve a járási tanácsok mezőgazda- sági osztályai, amelyek a segítségre szoruló termelőszövetkezeteket felül­vizsgálják és intézkedéseket tesznek e termelőszövetkezetek gazdálkodá­sának megszilárdítására. A sárpilisi Uj Élet Tsz-ben öttagú bizottság működik. A bizottság a tsz vezetőségével együtt intézkedési tervet dolgo­zott ki arra vonatkozólag, ho­gyan emelhetnék az egy holdra eső árutermelést. A tsz-ben jelenleg ugyanis kevés az állatállomány, s erre való tekintet­tel egy kateszteri hold szántóra 1282 forintba állapították meg az áruter­melést. A tsz-ben jelenleg 9.6 holdra egy darab számosállat jut. A bizott­ság javaslata szerint megvan a fel­tétele annak, hogy az év végére két­szeresére emeljék az állatok számát. A bizottság a tsz vezetőségével egyetértésben kialakította a tsz takarmánybázisát: a szántóterü­let 21.7 százalékán takarmányt termelnek. A talaj táperejének növelésére is nagy gondot fordítanak, egy katasz­teri holdra 118 kilogramm műtrágya felhasználását irányozták elő. A tsz a 3004-es kormányhatározat alapján nitrogén műtrágyánál 25 százalék, foszfor műtrágyánál 50 százalék, káli műtrágyánál pedig 75 százalékos kedvezményben részesül a vételárnál. ! A sárpilisi Uj Élet Tsz-ben a tava- i szí talajmunkákat jó minőségben vé­gezték el. A tavasziakat, a burgonya és kukorica kivételével elvetették. Szép munkát végeztek a tagok a 11 holdas gyümölcsös telepítésénél is. Az állatállomány fejlesztésének is megvan a feltétele: 53 férőhelyes, modern istállójuk, ezenkívül egy modern sertés- fiaztatéjuk is van, amelybe a vil­lanyt és a vízvezetéket is beve­zetik. Erre a célra hosszúlejáratú hitelt kapnak. A 3004-es kormányhatározatban nyújtott támogatásokban és kedvez­ményekben az jut kifejezésre, hogy pártunk és kormányunk a tsz-ek tá­mogatásának módszerét az áru ter­melésének fokozása irányában alakí­totta ki. A Városi Művelődési Ház május havi programjából A szekszárdi Városi Művelődési Ház május hónapra is széleskörű programot állított össze. Négy színi­előadásra kerül sor. Május 5-én a Budapesti Madách Színház Kamara Színháza mutatja be Tolnai Klári Kossuth-díjas ki­váló művész és Gábor Miklós Kos­suth-díjas felléptével Jan De Har- tog: Családi ágy című háromfelvoná- sos vígjátékát. Május 14-én a Déryné Színház Gombos Imre: Pataki szüret című zenés vígjátékával szerepel váro­sunkban. Május 21-én az Országos Kamara Színház együttese mutatja be Eise- mann Mihály: Zsákbamacska című zenés víg játékát. A főszerepet Tá­bori Nóra Jászai Mari-díjas szín- művésznő, a Néphadsereg Színház tagia játssza. A simontornyai diákok Szegeden Szigorúan felelősségre vonjuk a társadalmi tulajdon ellen vétőket Az 1956-os októbervégi ellenforra­dalom leverése után a nyugati hír- ügynökségek arról beszéltek, írtak, hogy a „forradalmat” a munkások indították el. Ebből csak annyi igaz, hogy az ő „munkásaik” robbantották ki az ő „forradalmukat”. Az ellen- forradalmi erőknek nem sikerült a munkásosztály egységét megbontani, most még erősebbek vagyunk, mint 1956 előtt, egységesebb osztályunk, mint bármikor volt. Az ellenforrada­lom alatt létrejött munkástanácsok, nem töltötték be, nem is tölthették be hivatásukat. A selyemfonógyár­ban is ez volt a helyzet. A munkás-paraszt kormány és a szakszervezeti tanács határozata az üzemi tanácsok alakításáról tett pon­tot arra, hogy a gyárak munkásai­nak tanácskozó testületét, az üzemi demokrácia legtökéletesebb formáját válasszuk meg. A határozat értelmében 1958. ja­nuár 10-én dolgozóink nagy körül­tekintéssel választották meg az üze­mi tanács tagjait. Üzemi tanácsunk­nak 51 tagja van. A tagság kéthar­mad része szakszervezeti aktíva, míg egyharmadrésze az üzemrészek kül­dötte, választott képviselője. A február 11-én megtartott ala­kuló ülésen az üzemi tanács tagjai helyesen foglalkoztak a gyár prob­lémáival, és a határozatok is azt 'gazolják, hogv az üzemi tanács a dolgozók érdekében, a dolgozók kép­viseletében működik. Üléseinken leggyakrabban azok­ról a kérdésekről tárgyalunk, melyek a gyár, a népgazdaság, a munkások érdekeit érinti. Az országos ügyeket helyileg is megvizsgáljuk, és a helyi sajátosságok figyelembevételével ho­zunk határozatokat is. Legutóbbi ülésünkön például ér­tékes javaslatok hangzottak el a ta­karékosság és a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatban. Az a véle­mény alakult ki az üzemi tanács tagjaiban, hogy szigorúan felelősség­re vonjuk, a hanyagokat a népva- gyon elherdálóit. Elhatároztuk, hogy gyűléseken, értekezleteken, névsze- rint megmondjuk a munkásoknak, akik a társadalmi tulajdon ellen vé­tenek, nagy gondot fordítunk a por­tások, éjjeliőrök, motozók ellenőr­zésére is. A műhelyekben szerszám- könyvet vezettetünk, és a lopáson ért dolgozót azonnali hatállyal elbo­csátjuk, és ellene az eljárást a bűn­üldöző szervekkel megindíttatjuk. Mindezek az intézkedések a mun­kások helyeslésével találkoztak, és biztosak vagyunk abban, hogy segí­tenek is megoldani ezeket a felada­tainkat. Novak Nándorné a Tolnai Selyemfonógyár üzemi tanács elnöke A simontornyai állami általános iskola Vili. osztályos tanulói a tanév eleje óta készülődtek tízna­pos osztálykirándulásukra. Készü­lődésük eredményeként az április 4—13-ig terjedő időt Szegeden töltötték, ahol megismerkedtek a város és közvetlen környékének nevezetességeivel. A méreteiben és erdményeiben egyaránt nagyszabású kirándulás gazdag élményeiből kiemelkedett az első nap esti programja, amikor is a tanulók és nevelőik teljes számban résztvettek a felszabadu­lás emlékére a Nemzeti Színház­ban rendezett ünnepi díszelőadá­sokon. Másnap a Széchenyi-tér parkjait és szobrait, a Nemzeti Emlékcsarnokot, s az aradi vérta­núk kertjét tekintették meg a diákok. Délután pedig ifjúsági elő­adásban Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékát nézték meg. Április 6-án, vasárnap délben a Fogadal­mi templom művészi freskóiban és mozaik képeiben gyönyörködtek és szakszerű magyarázat kíséretében megszólaltatták előttük a közel 12 009 sípból álló hatalmas orgo­nát, amely a kiváló karnagy ujjal alatt teljes hanganyagának pom­pás játékával leírhatatlan hatást keltett a hallgatókban. Délután úgynevezett könnyű program ke­retében a Kicsik és nagyok című jugoszláv partizánfilm szerepelt. Az ünnepek utáni első hétközna­pon a Szegedi Textilkombinát és a Ruhagyár tanulmányozására ke­rült sor, este pedig a Csendes ott­hon című magyar filmvígjátékot nevették végig a pajtások. Április 8-án, kedden délelőtt a világhírű Pick szalámi gyárat, s az üzem kulturális intézményeit te­kintették meg. Délután résztvettek a Juhász Gyula állami általános iskola úttörő műsorán, este pedig a Szegedi Kamara Színházban a Szabin nők elrablása című zenés bohózaton mulattak. Másnap dél­előtt a gyufagyárat tekintették meg. Délután fürdés volt a városi Május 1. Nemzetközi Munkásünnep. 340 éve, 1618-ban született Zrí­nyi Miklós a költő. Május 3. ötven éve, 1908-ban halt meg Türr István. Száz éve, 1858-ban született Madarász Gyula ornitológus. Május 4. Anyák Napja. Május 5. 140 éve, 1818-ban született Marx Károly. Május 8. Nyolcvan éve, 1878-ban született Pentelei Molnár Já­nos festőművész. 190 éve. 1768-ban született Dayka Gábor költő. gyógyfürdőben. Este lefekvésig úgynevezett csendes program: já­ték, levél- és naplóírás. Április 10-én, csütörtök délelőtt kirándulás Újszegedre. Az Egyete­mi Füvészkert, a Szegedi Állami Virágkertészet, majd utána a Mú­zeum megtekintése következett. Délután a Szegedi Cipőgyár meg­tekintésére került sor, este pedig dr. Homoki Nagy István: Cimbo­rák című színes állatfilmjét néz­ték meg tanulóink. Másnap a vá­ros vendégeiként a tanácsháza nagy tanácstermét és a Szegedi Állami Levéltárat tekintették meg, majd utána kirándultak Tápéra, ahol a gyékényfonást és szövést ta­nulmányozták. Délután a Szegedi Paprikafeldolgozó Üzem megtekin­tése szerepelt a műsoron. Április 12-én délelőtt a tanulók Kiskundorozsmára rándultak ki az Árpádkori emlékmű és a dorozs­mai szélmalom megtekintésére. A kora délutáni órákban sétarepü­lésen vettek részt a város felett 600 méter magasságból 17 percig gyönyörködhettek Szeged és köz­vetlen környékének ragyogó pano­rámájában. Utána fürdés volt a városi gyógyfürdőben. Este pedig Ábrahám Pál: Bál a Savoyban cí­mű látványos nagyoperettjét tekin­tették meg a Szegedi Nemzeti Színházban. Másnap, április 13-án Szeged nagyjairól emlékeztek meg a tanulók. A várostól való búcsú­zásuk alkalmából megtekintették: Dankó Pista, Dugonics András, Juhász Gyula, Klauzál Gábor, Mó­ra Ferenc és Tömörkény István szobrát, s a fent nevezett kiváló­ságok sírjait is felkeresték, ahol elhelyezték kegyeletes megemlé­kezésük virágait. A simontornyai diákok a tíz­napos tanulmányút nagyszert él­ményeivel és felejthetetlen sok szép emlékével tértek haza. Most a látottak, s tapasztaltak utinapló- szerű feldolgozásán fáradoznak, s bizonyára ez a munka is sok sikert és új örömöt hoz majd számukra. G. K Május 9. Negyven éve, 1918-ban halt meg Hollósy Simon festőmű­vész. Május 12. Huszonöt éve, 1933-ban halt meg Krúdy Gyula. Május 14. Hatvan éve, 1898-ban ad­ják ki az első magyarországi moziengedélyt (Décsi Gyulá­nak Budapesten). Május 23. Negyven éve, 1918-ban halt meg Vay Sándor (Sarol­ta) írónő Május 27. 250 éve, 1708-ban halt meg Esze Tamás kuruez had­vezér. Jelentősebb évfordulók májusban Történet egy májusi éjszakáról... Először készültünk ilyen izgatottan a május elsejére, mert a legények sorába tartoztunk, akiknek — úgy­mond — illik és szabad már május­fát állítani annak a lánynak, akit többet táncoltattunk egy-egy bálon a többi néL Nekem megtiltotta az apám, hogy utolsó éves gimnazista létemre májusfát állítsak, különösen egy olyan lánynak, aki másnak a menyasszonya, de azt nem tilthatta meg, hogy barátomnak segítsek eb­ben az izgalmas vállalkozásban. Ba­rátaim — mivel hazulról jártam be busszal az iskolába — parasztfiatalok voltak, akik később szabadultak az ekeszarva mellől, vagy a kapanyél­től. mint én az iskolapadból, s így csak estefelé találkozhattunk, hogy még egyszer részletesen megbeszél­jük a haditervet, amit az éjszaka fo­lyamán kívántunk végrehajtani. Sok mindenre kellett gondolni, sok mindenről kellett gondoskodni: töb­bek között ásóról, lapátról, fűrészről, baltáról, s gondoskodni kellett arról is, hogy a májusfa. amit felállítunk, meg is érje a reggelt ott ahova állít­juk, mert előfordult nem egy esetben az is, hogy kivágták a májusfát, is­meretlen tettesek. Ez az ismeretlen tettes minden esetben az udvarló fiú rivá'isa volt, csak nehezen lehetett rajtakapni a csíny elkövetésén. Heccből azt is megcsinálták az előző évben a nagyobb fiúk, hogy a leállí­tott májusfákat elcserélgették; az egyiket elvitték a másik helyére és fordítva. Természetesen, hogy ebből félreértések származtak, nagy szerel­mek bomlottak föl, a csinytevők pe­dig nevettek a markukba. Mi ettől a kellemetlenségtől is meg akartuk menteni magunkat, s elhatároztuk, hogy őrködünk a májusfák fölött. Szép, melng, nyárias éjjel volt, s minden a legnagyobb rendben ment. A kiszemelt fákat — pontosabban négyet — szerencsésen kiloptuk az erdőből. Ilyenkor általában az erdé­szek is — valószínű a fiatalok iránti szolidaritásból — az idősebb erdőt őrzik, ahonnét úgy se lopnak fát, s elkerülik a fiatalost, ahol szép, sudár májusfának való fák nyújtóznak. A fákat kocsin szállítottuk a kert- végibe és onnét vállon a tett színhe­lyére. Elmúlott már éjfél, amikor az utolsó fáért mentünk, s visszajövet, furcsa esetet pillantottunk meg. ... Amint az egyik kertben ci­peltük az udvar felé a sudár fát, észrevettük, hogy vagy három portával odébb, szintén visznek né- hányan valamit, de nem be, hanem a kertvége felé. Ök még nem vettek bennünket észre, s hogy azt el is ke­rüljük, szép lassan letettük a fát és a bokrok védelme alatt visszaoson­tunk a kertvégébe csörgedező patai; felé, hogy meglessük virrasztótársa­ink munkáját. Amint közeledtek fe­lénk, felismertük, hogy egy ágyat visznek, s nem tudtuk elképzelni, hogy miért és hova igyekeznek vele. Csakhamar megtudtuk ezt is. Az ágyat letették keresztbe a patakon és félrevonultak tanácskozni. Nem hallottuk, hogy mit beszélnek, csak nagy meglepetésünkre az egyik kö­zelebb ment az ágyhoz és elkiáltotta magát: „Tűz van! Tűz van!’’ és fu­tásnak eredt. Hirtelen mj is azt gon­doltuk, hogy tűz van és ijedten néz­tünk körül, s ezzel majdnem elárul­tuk magunkat. Az ágyból két alak ugrott ki, egyik az egyik felől, a má­sik a másik felől lépve a patak hi­deg vizébe. Most már megértettük, hogy csinvtevés az egész, nincs tűz a faluban, s jó behúztuk fejünket, nehogy a két pórul járt felismerjen bennünket, s mi igyuk meg a levét a heccnek. Az ágy nő lakója ijedten felsikított, amikor a hideg vízbe pottyanva felébredt, a férje — mert az volt — pedig, itt le nem írható barátságtalan szavakat hangoztatott a csinytevők felé. atoknek csörtetése már a szőlők közül hallatszott, amint szaporán menekülni igyekeztek a tett színhelyéről... A kellő pillanatban aztán — amikor a házaspárt lefog­lalta a visszaköltözés gondja — észre vétlenül elódalogtunk mi is félbenha- gy ott munkánk befejezésére . .. Pista volt a legizgatottabb köz­tünk, mert csak az ő májusfája volt vissza ... Szép, nagy gödröt ástunk neki, s Pista olyan odaadással, olyan szenvedélyesen döngölte a földet a májusfa törzse köré, mintha ettől függne... Ezzel is elkészültünk, s mi elindultunk, hogy megnézzük előbbi munkánk eredményét, vajon nem tett-e bennük kárt valaki. Csak Pista maradt a tett színhelyén... A többi fánál is minden a legnagyobb rend­ben volt, a hajnali szél vidáman len­gette a májusfák piros és zöld sza­lagjait. Visszatérve Pistához, azt nagy izgalomban találtuk a kerítés tövéhez lapulva. Elmondta, hogy kilestek bennünket, s Éva apja, alig, hogy mi elmentünk, kijött és megnézte művünket. Amikor bement — nyil­ván felköltötte Évát, ha az mór nem volt ébren — és az első szobában hangos szóváltásra került sor apa és leánya között. Az apa egyre azt hangoztatta, hogy egy téeszcsés az ő lányának nem állíthat májusfát. Mit szólnak a faluban, ha megtudják, hogy az a cselédivadék májusfát mert állítani az ő lányának. És, hogy 6 ezt tűri... Ezt a csúnya megjegyzést már mi is hallottuk, amikor odala­pultunk a falhoz az ablak alatt. — Édesapám is cseléd volt, maga mesélte... — kockáztatott meg egy közbeszólást Éva, s ezt hallva Pista, megrántotta a kabátom! sarkát és fel­sóhaj lőtt: — persze. Be az apa hajthatatlan maradt, megtiltotta a lánynak, hogy amíg ö adja neki a kenyeret, addig szóbaáll- jon Pistával, s közölte vele azt is, hogy most kimegy és tövestől kivág­ja a májusfát... Aztán becsapódott a szoba ajtaja és röviddel ezután fej­szével a kezében megjelent az apa az udvaron és munkához látott. És nekünk ezt végig kellett nézni, mert az apa ellen mégse tehettünk sem­mit, ha szólunk, talán utánunk dobta volna a fejszét is, amilyen mérges volt. Pista is nézte, a kerítés­hez szorítva homlokát és egy könny­csepp gördült végig az arcán ... ... A történet hitelességének a kedvéért is, el kell mondanom, hogy azóta Pista és Éva boldog házasok, van egy szép kislányuk, Bodor Mi­hály bácsi periig annak a termelőszö­vetkezetnek az elnöke, ahol Pista brigádvezető... BojnS

Next

/
Thumbnails
Contents