Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-25 / 122. szám
4 lOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 május 25. Kicsi község, úgy beékelődött a dombok közé, hogy — mint az ottaniak mondják — akár ponyvát lehetne felette kifeszíteni a dombokra. Valamikor arról volt ismert, hogy az emberek nagy része kőműves volt. Más emberek lakják ma már a községet. Megszűnt a vándorlás, lényegesen kevesebb azok száma, akik másutt néznek kenyérkereset után, megszűnt az, hogy az öreged, asz- szonyok műveljék a földeket. Kevesebben járnak el dolgozni, mint valamikor, mégis sokkal több pénz kerül a községbe, gazdagabbak az emberek, mint azelőtt bármikor. Az alig néhányszáz lelket számláló községbe havonta mintegy százezer forint, vagy ennél is több kerül. Talán ötvenen járnak el dolgozni, akik rendszeres fizetést kapnak. A csupadomb-határ se adja valami bőven a termést, a földek átlagosan 10—12 aranykoronásak, a talaj az úgyneve- K zett „sárgaföld”. Miféle titkos pénz- j forrásból szerezhetik hát a szaka- ■ dátiak a pénzt? Eláruljuk, nincs benne semmi ördöngösség. A község lakóinak a szorgalmából, az okos gazdálkodásból. Terményből keveset kapnának, a jószág tehát, ami a pénzforrást táplálja. A jószág, főleg a szarvasmarha. Nem kevesebb, mint 200 tehén van az egyéni gazdáknál, a termelő- szövetkezet állományát nem számítva. És nem akármilyen tehenek, olyanok, amelyektől 10—15 liter tejet visznek a csarnokba. A csarnokiján havonta mintegy 45—50 ezer forint tejpénzt fizetnek ki a gazdáknak. Krémer János két tehenet fej, az Mihály Árpád kukoricát morzsol, da ráitatni viszi majd. A fejőstehén rendszeresen kap dara-korpa keveréket. Tejel is bőven. A decsi tanya világban Ilá/: vásári ók — „aranybánya“ BÍRÓSÁGI ÍTÉLETEK Kovács Sándor községi tanácstitkárral indultunk el, hogy beutazzuk a decsi határt. Azaz legalábbis egy részét, mert ennek a sokezer holdas területnek még kocsival is legfeljebb csak egy részét lehet egy nap alatt bejárni. Kovács, mint a lakosság választott képviselője, ügyeinek hivatalos intézője, én pedig ezesetben, mint „csendes szemlélő” legfeljebb noteszomat veszem néha elő és jegyzek. Minden útbaeső tanyára betérünk néhány percre, néhány szóra. Közben fogynak mögöttünk a kilométerek. * > Az egyik tanyán • feltűnően népes család lakik: egy kilenc gyermekes család. Valamennyien a tanyavilágban születtek. A nagyobbak már dolgoznak. A család most akar házat venni. Állami házban laknak és azt szeretnék megvenni. Kovács Sándor felírja az épület, a telek szükséges adatait, hogy a községben a végrehajtóbizottság intézkedhessen. Feltűnő, hogy körülbelül minden második tanyán hasonló a „probléma”: a benne lakók szeretnék megvásárolni a házat a telekkel együtt. Sőt, az egyik helyen éppen lakodalomra készülnek, férjhez megy a leányuk, nagy lagzit csapnak neki, de azért a házat is meg akarják venni. Ezek az emberek itt sorra a tanyavilágban éltek és dolgoztak gyermekkoruktól kezdve s valamikor nem is álmodtak arról, hogy saját házuk legyen, úgy vélték, hogy valami féle „törvények'’ szerint nekik állandóan cselédeskedniök kell. Most pedig már a kilenc gyermekes család is házat vesz, a másik lakodalmat tart, de ha lehet, a házat is megvásárolja és így tovább ... — Nagy gondot jelent ezeknek az államosított házaknak a fenntartása, így az államnak is jobb lesz, ha eladja ezeket — mondja Kovács Sándor. — Most akarjuk rendezni ezeknek az államosított házaknak a sorsát és ezért járom sorra a • tanyákat. Egy másik helyen azt ellenőrzi, hogy biztonságban van-e egy volt termelőszövetkezeti épület. Ugyanis, miután a szövetkezet felbomlott, az épület tanácsi kezelésbe ment át és tapasztalatból tudják, hogy a használaton kívül lévő épületek faanyagát egyesek nagy előszeretettel lopkodják. Ezért állandóan felügyelet alatt kell tartani. Ezt az épületet most ismét át akarja venni a termelő szövetkezet és ezt is elő kell készíteni. Odébb romos épülettel találkozunk. Kovács ezt is szemügyre veszi. Itt már jelen van a körzet tanácstagja is, aki a környéken szánt és míg a lovak egy kicsit pihennek, velünk tart. A romos épületben nem sok a használható anyag: mindössze néhány szarufa és gerenda, s a tetőcserép egy része. — Elbontatjuk azonban ezt is — mondja Kovács. — Építtetünk itt a tanyavilágban, Gyöngyösoldalon régen Krémer János háromszor fej naponta A déli fejést fejezte be éppen. egyik törzskönyvezett, 20—24 liter tejet ad. Háromszor fej naponta. Alkalomadtán be is fogja őket megszántani egy-egy kisebb darab földet, amire nem érdemes traktorral menni. A többi földjét traktor szántja, mivel egyes típusú csoport-tag. — Ha jövedelmet akarunk — mondja — azt csak az állattenyésztésből lehet elérni, és enélkül itt Szakadáton nem boldogulnánk a sovány földeken. Ennyi jószágot eltartani meg csak úgy tudunk, ha sok takarmányt termelünk. A többi gazdák is arról beszélnek, mit jelent itt Szakadáton az állat- tenyésztés. Mihály Árpád egy tehéntől viszi a 16 liter tejet a csarnokba, a másik előhasi üsző. Amint mondja, ha az megellik, még tán több tejet ad, mint emez. A takarmány, kóró, korpa-dara keverék, legelő. És nem csupán a tejért tartja a teheneket, jármozza is őket, annyi földje nincs, hogy érdemes lenne lovakat tartani. így is szépen van tejhaszon. Bathó Gyula, ő egyébként a legeltetési bizottság elnöke —, arról beszél, hogy a szakadáti gazdák jó állattenyésztők, szeretik a jószágot, igényesek, olyan jószágot tartanak, amelyik tartása a legjobban kifizetődő. Ez a pénzforrás titka, lám, nem is olyan nagy titok. BOGNÁR ISTVÁN egy iskolát engedélyezték a megyénél az építkezést, de az anyagot nekünk keli előteremtenünk. Erre a kevésre is szükségünk van: sok kicsi sokra megy. Találunk egy másik nagyon rozzant épületet és a legnagyobb meglepetésre kiderül, hogy ebben még laknak is. — Nem tehettünk mást, el kellett helyezni valahova ideiglenesen ezt a családot. Van odébb azonban egy nagy épület, annak fele teljesen romos, le kell bontani. A bontott anyagból tudunk segíteni majd a lakáshelyzeten, sőt, még az iskolaépítéshez is jut az anyagból. Bogra-pusztára érünk. Itt már új házakat is látunk, a pusztaiak építették. Sőt, mi több, még kultúrtermet is építettek ide egy régi épületből. Még be sem fejeződött teljesen, a tanyavilág ifjúsága már „felszentelte:” táncmulatságot rendezett benne. A kultúrtermet a tanács építtette, hogy a tanyaiaknak legyen szórakozóhelyük. Horváth Jánossal beszélgetünk és csakhamar kiderül, hogy itt a pusztán van egy „aranybánya” is, csakhogy az „arany” elfolyik és a kacsák fürödnek benne. Arról van szó, hogy itt a pusztán van egy olyan érték, amilyenhez hasonló kevés van Elítélték a györkönyi posta volt vezetőjét. Hosszú időn keresztül nyomoztak a györkönyi posta kirablásának ügyében. Még 1956 novemberében — mint arról akkoriban hírt adtunk — ismeretlen tetősek kirabolták a györkönyi postahivatalt az esti órákban és elloptak 204.800 forintot. Bende Tibor, a posta vezetője a postahivatal épületében lakott és ebben az időben nem tartózkodott otthon. A lakáson keresztül hatoltak be a postahivatali helyiségbe, feltörték az íróasztalokat, megtalálták a vasszekrény kulcsát, azzal felnyitották azt és kivették belőle a pénzt. A tettesek nem kerültek elő, de amint a bíróság megállapította, súlyos felelősség terheli Bende Tibort. Ugyanis az ügyviteli szabályzat szerint a 200 ezer forintot meghaladó pénzt a hivatalban a hivatalos órákon kívül is őrizni kell. Ebben az időben az utasítás slzerimt állandóan telefonügyeletet kellett volna tartania, de mégis elhagyta a helyiséget. A körülmények mérlegelésével egy rendbeli társadalmi tulajdon sérelmére különösen nagy kár tekintetében elkövetett hanyag kezelés bűntettében állapította meg Bende Tibor felelősségét és ezenkívül bűnösnek mondotta ki hivatali sikkasztás bűntettében is. Két évi börtönbüntetésre és három évi jogvesztésre ítélte Bende Tibort a paksi járásbíróság dr. Barna tanácsa. Botrányos viselkedésért három hónapi börtön. Rábli Antal tamási lakost garázdaság bűntettében mondotta ki bűnösnek a tamási járásbíróság Marosi tanácsa. Rábli ittas állapotban botrányosan viselkedett az utcán: a „Maya, a méhecske” címmel jelent meg Bonsels munkájaBcnsels: (Maya, a méhecske. (Gondolat). Kb. 200 oldal. A hangulatosan illusztrált kis könyvben Bonsels mind a felnőttek, mind a gyermekek nagy élvezetére meséli el a kis Maya méhecske életét és kalandjait. nem csak Tolna megyében, hanem még az országban is: egy melegvizű forrás. Ez a forrás évek, azaz évtizedek óta szüntelenül bőségesen ontja a melegvizet, de nem hasznosítják. Legfeljebb annyiban, hogy lehűtik és utána az emberek megisszák és az állatok itatására is ezt használják. Dehát ez nem gazdaságos kihasználása az olyan víznek, amelyiket a természet melegen adja. Mi is megmostuk benne a kezünket — érezhetően is sokkal melegebb volt, mint a test hőmérséklete. Horváth János azt mondja, hogy 42 fokos hőmérsékletű, amikor kijön a kútból. Meg' kell azt is említeni, hogy igen nagyrr.eny- nyiségű ilyen meleg víz tör itt a felszínre és gond a sok víz elvezetése. A józan gondolkodás azt diktálja, hogy ezt a melegvizü forrást ki kellene használni, azaz feltárni az „aranybányát.” De hogyan? A tanács azt javasolja, hogy létesítsenek itt a környék lakói egy üvegházi kertészetet. Pillanatnyilag ez mutatkozik a legreálisabb elgondolásnak, mert viszonylag ez valósítható meg legköny- nyebben. Ha összeállnának a pusztaiak és esetleg a környékbeli tanyák lakói, közösen megvalósíthatnák itt a kertészetet. Horváth János azt mondja, hogy van valami fantázia ebben, többen is hasonlóan vélekedkörnyékben lévő asszonyok erősen megrémültek és végül a rendőrséghez fordultak segítségért. A bíróság ezért három hónapi börtönbüntfetés- sel sújtotta. Jogtalan iparűzés. Szűcs Gyula tamási lakos a múlt év májusáig mint borbély és fodrász mester dolgozott. Iparengedélyét azonban bevonták. Egy fél év múlva Percei János helyi lakosnál egy szobát berendezett borbélyműhelynek és szombatonkint borotvált és hajat vágott, azaz engedély nélkül főfoglal- kozásszerűen foglalkozott hajvágással és borotválással. A bíróság 300 forint pénzbüntetésre ítélte Szűcs Gyulát. Üzérkedtek és a temetőből loptak. Bányai György és Bányai György- né dunaföldvári lakosokat üzletszerűen elkövetett árdrágító üzérkedés és a temetőben elkövetett lopás bűntettében mondotta ki bűnösnek a paksi járásbíróság. Mint az a tárgyaláson bebizonyosodott, a vádlottak Makóról hoztak mintegy 40 zsák hagymát és annak túlnyomó részét jelentős haszonnal értékesítették Dunaföldváron és Sztálinvárosban. Bányaiék a temető szomszédságában laknak, gyakran járnak a_ temetőn .keresztül és a múlt év karácsonya előtt a sírokon lév° koszorúkról fenyőágakat törtek le és azokat a sztálinvárosi piacon árusították karácsonyfaként. A bíróság Bányai Györgyöt két évi bör- tönbüntetésrd, három évi jogvesztésre, Bányai Györgynét pedig egy évi és hat hónapi börtönbüntetésre és két évi jogvesztésre, ezenkívül ingatlan vagyonuk felének elkobzására ítélte. Futlitz: Németországból Németországba Egy ősi német arisztokrata család sarjának érdekes önvallomása ez a könyv. Szerzője közvetlenül az első világháború után diplomáciai pályára lép, különféle beosztásokba végigéli a weimari köztársaság válságos éveit, majd a hitlerista Németország diplomáciai apparátusában dolgozik, de egyre jobban látja, hogy a fasiszta vezérek a háború gyilkos örvényébe akarják sodorni a világot. Angliába, majd Amerikába menekül. A második világháború után előbb Nyugat-Németországban telepszik le, majd a Német Demokratikus Köztársaságba tér vissza, ahol annyi hányattatás után végre otthonra talál. Könyve tele van érdekes leleplezésekkel, diplomáciai kulisszatitkokkal, amelyek igen frappánsan mutatják be a második világháborút kirobbantó erők mesterkedéseit. nek. Dehát, mint Horváth mondja, szereiének látni egy olyan kertészetet, amelyet melegvizű forrásból fű- tenek. A tanácstitkár azt mondja, hogy rövidesen keresnek is módot egy ilyen tapasztalatcserére. Arról is hallottam, hogy már „magasabb szinten” is foglalkoznak a bograi melegvizű forrás kihasználásával. Most már tehát az kell, hogy végre meg is valósuljon valamelyik elgondolás és az értékes melegvíz ne kacsafürösztő legyen, hanem az ember boldogulását szolgálja. A következő „állomás“' Cserenc- puszta. Itt a tanítót, Tornóczki Lászlót keressük fel. Idős ember már, feleségével lakik itt. Öregségére kérte magát ide ki a pusztára, hogy nyu- godtabb, csendesebb élete legyen, hiszen nemsokára nyugdíjba megy. Élete azonban nem valami nyugalmas: egy tanító, aki szereti hivatását, az embereket, felelősséget érez a társada-omért, a környezetéért, nem tud zárkózott, visszavonult életet élni még pusztán sem. Megválasztották tanácstagnak, végrehajtóbizottsági tagnak. így tehát a gyermekek, az ifjúság nevelése mellett a lakosság gondja is a nyakába szakadt. Nem utolsó sorban a nyugalom miatt jött a pusztára tanítani és egyszer csak azon vette magát észre, hogy nagyon jól érzi magát az új gondok közepette és talán az lenne a nyugtalanság, ha nem foglalkozhatna az emberek gondjaival, bajaival, amelyeket meglát, észrevesz, tapasztal, mint ember, mint tanító. Boda Ferenc KÖNYVISMERTETÉS
