Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-23 / 120. szám

1958. május 23. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Pillanatfelvétel a „százasból" A dombóvári általános leányiskola A Kanacsi Állami Gazdaság egyik százas istállójában a déli fejéshez mosakodtak be éppen a tehenészek Közülük a legidősebb, a 60 eszten­dőhöz közelgő Patkó Vince idege­sen járkált az istállóban ... Közben egy-egy pillantást vetett az egyik kollegája, standján álló tehenekre és ilyenkor mindig rosszallóan csóválta a fejét. t — Valami baj van talán Patkó bácsi? — így a brigádvezető. — Van kérem szépen. Tessék megnézni ezeket a teheneket... Hogyne fájna az embernek a szíve amikor ilyen gondozatlan jószágokat lát a tiszták között — adta meg a választ. Míg ő mindezt mondta, az istálló másik sarkában két fiatal tehenész, összenézett és feltűnést keltőén har­sány nevetésbe kezdtek. De Patkó bácsit ez nem igen zavarta — bár tudta, hogy megint őt nevetik — en­nek ellenére elmondta, ami annyira kikívánkozott belőle. — Azért ilyen elhanyagoltak ézek a tehenek kérem, mert a gondozó­juk elutazott. A felesége szegénynek Szekszárdon a kórházban -fekszik betegen újszülött fiával együtt. Meg­látogatta őket... De csak úgy en­gedték el, ha mi, akik itt vagyunk, elvállaljuk az ő gondozására bízott tehenek etetését, tisztántartását és fejését is, míg ő oda lesz. Elvállal­tuk ... De most, mikor a munkát csinálni kellene, egyedül maradtam. A fiatalok, akik még jobban bírnák A szekszárd—palánki mezőgazda- sági technikum levelező tagozata négy évfolyamos középiskola felnőt­tek részére, mely középfokú szakké­pesítést és képesítő (érettségi) bizo­nyítványt ad. A továbbtanulni szán­dékozók az agráregyetemen, gazda­sági akadémián, állatorvosi, kerté­szeti, mezőgazdasági, gépészmérnöki főiskolán és általában a középiskolai előképzettséget kívánó főiskolákon folytathatják / tanulmányaikat. Kö­telező elfoglaltság 18 nap évente, amelyre az állásban levők külön ta­nulmányi szabadságot kapnak. A tan­díj évente 150 forint. A mezőgazdasági technikum leve­lező tagozatára jelentkezhet az, aki az alábbi követelményeknek megfe­lel: A középfokú mezőgazdasági képe­sítésre szüksége van. Elvégezte az általános iskola 8 osztályát, illetve az ezzel egyenérté­kű középiskola négy osztályát. nem csinálják és mindennek a tete­jébe gúnyolnak, nevetnek, ha azt látják, hogy én akarom csinálni. De hiába megöregedtem és a 26 te­henet egyedül nem tudom ellátni kifogástalanul. De mondom, hogy azért csinálom, még akkor is, ha kinevetnek, mert nem bírom nézni, hogy a jószág piszkos, ha rendet­lenség van. Itt elcsuklott a hangja, nem sok kellett volna már ahhoz, hogy ki­potyogjon a könnye. A két fiatal ek­kor sompolygott ki az istállóból kun­cogva. Hogy mit gondoltak, mit sem, azt nem lehet tudni. De visel­kedésükből arra lehetett következ­tetni, hogy felebaráti szeretetről, az idősebbek megbecsüléséről, ember­ségről keveset hallottak, vagy ha hallottak is, elengedték a fülük mellett. Mert az, hogy nem csinál­ták meg, amit elvállaltak, még csak hagyj án. Bár ezért sem érde­melnek elismerést. De hogy kineve­tik, kigúnyolják, azt aki embersé­ges, aki öntudatos, az már szomo­rú és elítélendő. Az idő és a sors ugyanis kíméletlen. Egyszer ők is megöregednek és még fiatalon is ke­rülhetnek olyan helyzetbe, hogy szükségük lenne felebarátaik, kolle­gáik segítségére, megértésére. De va­jon számíthatnak-e erre? ... Annak alapján, amit a „százas” istállóban láttam, tapasztaltam, nem számít­hatnak. M. L.-né Kétéves szakmai gyakorlattal ren­delkezik (az illetékes tanács iga­zolja). 19. életévét betöltötte, de a negy­venet még nem. (20—25 év közötti férfiak, ha katonai szolgálatuknak eleget tettek, vagy a katonai szolgá­latukra való alkalmatlanságukat igazolják). A jelentkezési határidő augusztus 15. Jelentkezni sajátkezűleg, tintá­val írt kérvénnyel lehet, amelyet a mezőgazdasági technikum igazgatójá­hoz kell címezni. Mellékelni kell szü­letési anyakönyvi kivonatot, utolsó iskolai bizonyítványt, rövid életraj­zot, munkahely, vagy tanács igazolá­sát a felvételre. A felvétellel kapcsolatban Kiss László gazdasági tanár, a levelező ta­gozat vezetője adja meg a szükséges felvilágosítást. kultúrműsorán egy olyan iskola mu­tatta be felkészültségét a nagy szám ban összegyűlt szülőknek, amely az ének- és zeneművészetet, valamint a színjátszást is az esztétikai neve­lés szolgálatába állította. Ez a hang­versennyel egybekötött előadás túl­nő egy iskola keretein, ezért nem árt vele kissé részletesebben is fog­lalkoznunk. A műsor első felében az ének- és zenekar adott ízelítőt tudásából Vetzl Nándor karnagy vezetésével, Nagyfokú fegyelmezettség, ko­molyság, mély muzsikaszeretet és muzikalitás jellemezte az előadást, amelynek első felében a zenekar Händel: Győzelmi dalát és Liszt: Magyar fantáziáját adta elő nagy si­kerrel. Ezután az énekkar számai következtek. Schubert: Vadrózsa, Tamási: Hajnal köszöntője nyomán éppenúgy zúgott a taps, mint ami­lyen szeretettel fogadta a hallgató­ság az együttes lengyel népdalát Az együttes teljesítményére az ének- és zenekar együttes száma tette fel a koronát. Beethoven IX. szimfóniájának örömódája csendült fel először a kis muzsikusok hege­dűin, zongoráján, harmonikám, xilo­fonjain és csengő énekhangokon. A műsor második felében a szín­játszók mutatták be tudásukat. A spiiritizmus című jelenet után a Hófehérke és a hét törpe című me­sejáték került előadásra. ÚT Két óra felé járhat az idő, Nagy- mányokon az állomás mellett, a vas­úti átjárónál úttörők gyülekeznek. Rövidesen ott áll a két Örs teljes létszámban, s az úttörővezető tanár kiadja az utasítást: — A zsebeket megtölteni kavics­osai. A pajtások gyorsan megtömik zse­beiket, aztán elindulnak a bánya­telep felett húzódó domboldalra. Közben az út szélén — lám, erre kel­lett a kavics — különböző jeleket raknak ki, majd az út menti bokrok­ba, fatövébe borítékba zárt levelet rejtenek el. Amikor ezzel készen vannak, felhúzódnak a domboldalra és elrejtőznek a vízmosásokban, fák tövében, fent az ágak között és vár­nak. Egy félóra múlva újabb raj érke­zik a vasúti átjáróhoz, röviddel utána egy másik, és azt egy harma­dik követi. Az úton haladva, árgus szemmel figyelnek körül, követve a titokzatos jelek útmutatásait. Mind­egyik rajnak meg kell állni három állomásnál és vizsgázni kell az út­törők 12 pontjából, azonkívül külön­böző ismeretekből, mint például síp­Régi és új Az élet sokféle kérdést felvet. Az emberek gyakran vitatkoz­nak fogalmakról, amelyeket nem értenek tökéletesen, és az állás­pontok az egyes fogalmakkal kap­csolatban sajnos sokszor nem kristályosodnak ki a valóságnak megfelelően. Legutóbb egy idős agronómus- sal beszélgettem, aki állami gaz­daságban dolgozik. Az idős, meg­becsült, nagy mezőgazdasági szak- műveltséggel rendelkező ember beszélgetés közben kíváncsian kérdezte. — Egy valamit nem értek én elvtársi? Sokat hallok az új értel­miség kialakításáról! De vajon velünk, öregekkel mi lesz? Mi nem tudunk fiatalokká változni! Feltételezhető, hogy másokban is felvetődik ez a kérdés? Igen. Az idősebb értelmiségiek nem egy esetben kissé féltékenykedve gon­dolnak az iskolából kikerült ifjú értelmiségiekre és azt mondogat­ják. — Nekik fiataloknak könnyű, ők már új értelmiségiek, őket már szocialista szellemben nevelték és már más szemmel nézik, mint minket, öregeket. Ha mindezeket a véleményeket figyelembevesszük, akkor rájö­vünk, hogy az új értelmiség fo­galmával kapcsolatban még sokan nem látnak világosan. TÖRŐPR jelekből, tájékozódásból, útjelek is­meretéből. Végül elérkeznek a domb aljába, ahol az elrejtett levelek vannak. Az ót jelzés nyomán mindegyik raj ha­marosan megtalálja a nevére szóló borítékot, amelynek tartalma nagy­jából ez: „Az éjszaka folyamán el­lenséges ejtőernyősök szállták meg a fenyves melletti domboldalt. A Hó­virág őrs a fenyves felől kerülje meg a dombot és semmisítse meg az oda befészkelődött ellenséget, amely nyilvánvaló támadást tervez a bánya üzem ellen.“’ Ezt a feladatot kapja a Mókus és a Sárgarigó Örs is, azzal, hogy a Sárgarigó Örs balról kerítse be a domboldalon levő ellenséget. A három őrs tagjai — valameny- nyien lányok — felkötik homlokukra a számokat, felkészülnek az izgal­mas számháborúra. Aztán megindulnak a feladatnak megfelelően felfelé a dombon. Víz­mosásokon keresztül, bokrok, fák, védelmében közelítik meg a véde­kező ellenséget — a két fiúrajt. Az ellenség előnyösebb helyzetben van, elrejtőzve, így az első veszteségeket a támadók szenvedik. Már négy tá­értelmiség Mit értünk az alatt, hogy vala­ki az új szocialista értelmiséghez tartozik? Az új, szocialista értelmiség fo­galmába tartozó egyének korhatá­ra nincs megszabva. Mert nézzük csak, kik tartoz­nak ide? Ide tartoznak a szocialista szel­lemben nevelt és a szocialista esz­méket magukénak valló fiatalok, de ide tartoznak azok az idős ér­telmiségiek is, akik ősz fejjel ba­rátkoztak össze a szocializmussal, s lettek a szocializmus hívei. Tör­ténetesen az az idős agronómus is az új értelmiséghez tartozik, aki az allami gazdaságban nekem sze­gezte a kérdést, mivel szívvel-lé- lekkel hisz a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság létrehozásának szűk ségességében és minden tudásával küzd annak győzelméért. Ma, amikor az új szocialista ér­telmiség kialakításáért küzdünk, feltétlenül fontos, hogy tisztában legyünk ezzel. A régi értelmiség türelmes; marxista—leninista elvi alapokon nyugvó nevelése meg kell hogy hozza az eredményt. A régiekből újak lesznek... És ha az új szocialista értelmiség so­raiban egyre több deresedö hajú idős embert találunk, annak szív­ből örülhetünk. H. T. A madó számát leolvasták, amíg tőlük megsemmisül az első harcos. A harc közben megmutatkozik az úttörőélet nevelő hatása, az egyik legfőbb követelmény, amely a társa­dalomban is erkölcsi norma; a be­csületesség. 15—20 lépésről leolvasni a négyjegyű számot nem könnyű. Bár melyik megtehetné, hogy továbbra is elbújjon, játszón tovább. De az első leolvasásra feláll, odaadja a számát és kiáll a játékból. Az úttörőbecsület kötelez. A harc közben tovább folyik, egyre többen hullanak el a támadók és a védők közül is. Pedig az ellen­ség elkeseredetten védekezik. Az egyik fiú kiugrik rejtekhelyéből, oda rohan a fához, amely mögött egy támadó rejtőzik, megüti kezével, úgy semmisíti meg, de nem örvendhet sokáig diadalának, mert elég egy pil­lanatnyi vigyázatlanság, máris le­olvasták a számát. Az ellenség harcosai egymás után esnek ki, egyre kevesebben vannak, zászlójuk is védtelenül marad, amely egy magas fán van elhelyezve. A tá­madók egy csoportja rohamot indít a zászló megszerzésére. Körülveszik a fát és valamennyiök között a leg­kisebb Rózsavölgyi Eszti, mint va­lami mókus, kúszik fel a fára és el­ragadja a zászlót, a többiek örömri- valgása közepette, de a vakmerő hős­tettet véghezvivő kis Esztinek is ki­jut a dicsőségből. A zászlaját vesztett ellenség szá­mára egyre kilátástalanabbá válik a küzdelem, hárman, négyen marad­nak már csak és feladják a harcot. Utána összejön az öt Örs egy tisz­táson és megbeszélik a „harc” ta- oasztalatait. — Ha felnőttök, úgy áll- iátok meg helyeteket, mint most a kis Rózsavölgyi Eszti — mondja Kin­cses György csapatvezető. Majd le­vonták a tanulságot, hova vezet, ha valaki nem veti magát alá a közös­ség érdekeinek, mint ahogyan az „ellenség’“ „géppuskása”, egy táv­csővel felszerelt fiú tette. Neki ere­detileg az volt a feladata, hogy a távcsővel megfelelő helyen elrejtőz­ve, minél több támadó számát olvas­sa le, mielőtt még a védőket megkö­zelítenék, úgy, hogy írja le papírra a számokat, aztán vonuljon vissza a többihez. Ezt nem tette meg, hanem önkényesen másik helyet választott, olyant, amit meg sem közelítettek a támadók. Emiatt kerültek sokszoros túlerőbe a támadók. A tanulság — mindig a közösség érdekeit kell szem előtt tartani, az egyénieskedés csak kárt okozhat. így tette le az újoncpróbát a nagy- mányoki II. Rákóczi Ferenc úttörő- csapat öt raja. B. I, Tanmese a fegyelemről Akinek inge, vegye magára A patkószeg egyengető vállalat­nál, mely tudniillik arra hi­vatott, hogy a téli és nyári lópatkók, ökör és öszvérpatkók szegeit meg­felelő egyenességűre formálja, eb­ben az időben bajok voltak. Nem ment a munka rendesen az istennek sem. Képzeljük el milyen károkat okozhatott a sok-sok ki- egyenítetlen szeg a paták terüle­tén. De más baj is akadt, méghoz­zá az, hogy a kiegyenesített szegek tömege is görbe maradt olyannyira, miszerint sokat el lehetett hajítani, mivel még ócskavasba sem lehetett használni. Ez tetemes ráfizetést je­lentett a vállalatnak. Keresték, kutatták a hibát váltig, de nem találta senki. Az igaz, vol­tak vélemények, dehát ki tud azon eligazodni, pláne ha nem is akar. Az egyengető munkásoknak az volt a véleményük, a szakemberek lustaságból ne hárítsák rájuk a sa­ját munkájukat is. A szögeket ugyanis egyengetés előtt megfelelő vegyszeres fürdőben kellett áztat­ni. De ezt olyan pontosan kell csi­nálni — a vegyszerek adagolása, meddig ázzanak a szögek a fürdő­ben —, hogy egy kis eltérés és már fuccs az egész. A szakemberek aztán sokszor rábízták ezt a fontos mű­veletet az egyengető munkásokra. Csoda-e, ha a szakértelem bizonyos­fokú hiánya súlyos károkat oko­zott. Az egyik vonakodott is végre­hajtani az utasítást. S most jött a szakemberek véleménye. Története­sen a főművezető ráordított az il­letőre: „Nagyon el vannak kanász- kodva, pedig ha én mondom, még az eget is be kell festeni.” Nos a válasz rá nem valami na­gyon segítette a két fél közti baráti kapcsolat elmélyülését: „Rendben van, mi befestjük csak mondják meg milyen színűre.” S zóval forrt, sistergett a szó­csata s ahelyett, hogy a szakegyengető mesterek példájukkal igyekeztek volna a munkafegyelem megszilárdításáért küzdeni, s szép szóval, emberségesen bánni a patkó­szögek szerény munkásaival csak mérgült a helyzet. Már odáig fajult a dolog, hogy az ablakpucolást is csak fegyelmi terhe mellett lehe­tett jól elvégeztetni. Mert ember­ségesek voltak e vállalatnál e ve­zetők. Ilyenkor nyáron sem ökörpat­kóra nincs szükség, következéskép­pen, sem a hozzávaló szögekre. De nem akarták a munkásokat elbocsá­tani, tehát rendbehozatták az üze­met. Takarítottak, tisztítottak, hogy a szögek e dicső vára, csíny és ele­gancia szempontjából legalábbis egy drogériával legyen egyenlő. Az egyik ablak valahogy nem jól sikerült, nem volt eléggé tiszta. Le­het, hogy nem eléggé gyorsan dör­zsölte a kartárs. Ez pedig súlyos hiba, fegyelmi vétség, hiszen a nap­sugarak beáramlásának akadályozá­sa borzasztó kihatással lehet a p t- kószögek minőségére. A jogos felháborodás érzése ön­tötte el a főművezető kartársat. Egy nem megfelelően ablakot tisz­togató az ő üzemében, hát ez sok a fegyelemsértésből. Szó-szót követett, s elkezdték az ablaktisztogatás technikáját távbe­szélgetés, vagy inkább távkiabálás alapján rögzíteni. — Ne úgy moz­gassa a kezét pajtikám, az angyalát! — így ordít a főszaki. — — Értelmetlenség ezt alulról fel­felé dörzsölni, inkább jobbról-balra — így a fenti kicsi szaki, s járt mostmár a keze mint a motolla. — Hallja-e, miféle fegyelemmel van maga megáldva — szól a fősza­ki lentről, s mérgében elfullad a hangja .— Ügy csinálja, ahogy mon­dom. Ha azt mondom, hogy féllábon állva pucolja az ablakot, akkor úgy csinálja. — Jegyezze meg magának — erő­södik bömböléssé az eddig elfulladt hang —■, hogy itt az fog történni, amit én, a főművezető akarok. — Eb­ben is maradtak, csakhogy mind­egyikőjük mást akar még mindig. TUT em vették észre, hogy ezen idő ’ alatt egy kis madár mindun­talan ott repdesett, s ezt is meg a másik történetet is elleste. Törte a fejét mit csináljon a hal­lottakkal, míg végre jó ötlete tá­madt, s ezen úgy megvidámodott, hogy felkapva egy ezüstösen csil­logó — hangsúlyozom — egyenes patkószöggel elröpült viharsebesen hozzám. S lehet ilyen jó ziccert kihagyni: megírtam, ahogy ő elmondta. Csak annyit tett hozzá tanulságképpen, hogy a fegyelem kettős dolog, s mintahogy őt sem foghatják meg dobbal, nem lehet rossz példával, durva, hangos szóval sem fegyelmet tartani. (i—<e) Felvétel a palánki mezőgazdasági technikum levelező tagozatára OR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents