Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-20 / 93. szám
8 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1058 április 2# Miírt marad kevés fiatal faíun az általános iskola elvégzése után? Érdekességek — furcsaságok Kocsolán azt beszélik maguk között az emberek, hogy a község fiataljai nem szívesen maradnak a faluban, másutt keresnek munkát maguknak, mintha a földművelés előtt nem látnának jövőt. Egy idős, ősz- bajúszú bácsi azt mondja: — Hja ... az én időmben máskép volt. Károlyi Lajoséknál apa és fia beszélget erről a problémáról. Ugyanis Károlyi Lajos fia egyetlen a községben, aki a tavaly végzett iskolások közül nem tanult tovább. Vézna, kicsit sápadtarcú fiú, helye inkább az iskolapadban lenne, mint reggel korán az ekeszarva mellett, vagy kapával a kezében a kukorica földön. És ő mégis ezt választotta. Hogy miért? Erre az apa felel. — Valakinek a földet is meg kell dolgoznia. — Az igaz ... — ... Az iskolában szintén szóba- kerül a fiatalok elvágyakozása a köz- ségből. Az idén végző VIII. osztályosokon kívül három fiú akar csak a faluban maradni. Felvetődik a gondolat, hogy a földek művelői kiöregszenek és nem lesz fiatal utánpótlás. Mi az oka annak, hogy a fiatalok szabadulni akarnak a mezőgazdasági munkától? Próbáljuk kideríteni... Az igazgató megjegyzi, hogy van olyan továbbtanuló fiú is: Simon Károly, aki bár jelenleg középiskolában tanul, biztos, hogy visszajön a községbe és a mezőgazdaságba fog dolgozni. Az a szándéka, hogy az iskolában tanultakat otthon, apja földjén gyümölcsözteti. Ez az eset azonban csak egy a sok közül és ezzel közéi sem oldódik meg a falu problémája. Ez a probléma nem is helyi jellegű, hanem felvetődik a legtöbb községben — egyik helyen természetesen élesebb, mint másutt — általáság e problémája, bizonyára azt bizonyítja a Művelődésügyi Miniszté rium határozata, amely szerint a következő tanévben már számos általános iskolában — ahol erre mód és lehetőség van — mezőgazdasági és műhelyi oktatást vezetnek be. A fiatalok jelentős részét a technika vonzza a városba, s abban a tudatban készülnek oda, hogy ezt sehol máshol nem találják meg, holott a mezőgazdasági nagyüzem éppúgy biztosítja ezt számukra, mint az ipari üzem, csak meg kell vele őket ismertetni. Ha ezt megtalálják a falun, akkor érdeklődési körük kielégítést nyer, s kevésbé vonzza őket a város. A másik ok — sa kettő között megtalálható az összefüggés —, hogy a városi életet kultúráltabbnak, nyu- godtabbnak tartják. Arra gondolnak, hogy még otthon hajnaltól estig kell dolgozniok a mezőn, addig egy üzemben a nyolc órai munkaidő elteltével leteszik a szerszámot és a nap további részét pihenéssel, szórakozással tölthetik. De éppen a mezőgazdasági nagyüzem technikai fejlettsége, gépekkel való felszereltsége nyújthat módot és lehetőséget arra, hogy könnyebb legyen a mezőgazdaságban dolgozók munkája, kevesebb munkával végezzék el azt, amit ma még kisparcellá- kon megfeszített munkával végeznek. Hogy a fiatalok mindezt felismerjék, meglássák, ahhoz hozzájárulna, ha kirándulások, gazdaságban tett látogatások alkalmával megismertetnénk velük a nagyüzemi gazdálkodást. Nemcsak az iskolásokkal, hanem iskolán kívüli fiatalokkal is megoldható egy ilyen közös kirándulás ... B. G. AZ ÉLELMES APAJELÖLT Egy amerikai apajelölt furfangos ötletet agyait ki születendő gyermeke kelengyéjének beszerzésére. Hetekkel gyermeke születése előtt sor— j egyszerű űrlapokat hozott forgalomba rokonai és ismerősei körében, darabonként 1 dolláros áron. Az űrlap minden vásárlójának fel kellett tüntetnie, hogy fiút, vagy lánykát ió- sol-e, továbbá szőkét, barnát, vagy feketét; két- három-, vagy négykilós gyermeket és azt, hogy a nap melyik órájában jön majd világra az újszülött. A befizetett összeg fele az apajelöltet illeti, a másik felét pedig annak adja, aki a legpontosabb adatokat tüntette fel az űrlapon. HATÁSOS FIGYELMEZTETÉS A kanadai Georgia városkában az utóbbi időben megszaporodtak a közúti balesetek. A város vezetősége ezért igen hatásosnak bizonvuló figyelmeztető táblákat helyeztetett el a legforgalmasabb útvonalakon. A táblákon a következő szöveg olvasható: „Figyelem! Városunknak nincs kórháza!” portugál pénzszerzési ÖTLET Egy lisszaboni lapban nemrég a következő apróhirdetés jelent meg: „Alacsony termetűek magasabbak lehetnek egy kitűnően bevált amerikai módszerrel”. Az apróhirdetésre többszázan jelentkeztek, s miután megküldték az apróhirdetésben kikötött, 50 forintnak megfelelő összeget, egy-egy pár cipőbetétet kaptak, amely 2—3 centiméterrel emeli viselőjének magasságát. A VESZÉLYES ROLLEROSOK Az olaszországi Montebaldo városban február folyamán rollerozó, vagy egyéb járműveken száguldó gyerekek 20 gyalogjárót sebesítettek meg. A városka polgármestere most felhívást intézett a szülőkhöz, melyben határozottan kijelentette: „Ha ez a vadulá- nem ér véget, akkor kénytelen leszek úgy rendelkezni, hogy minden gyereknek vezetői vizsgát kell tennie, mielőtt az utcán rollerozhat.” HA AZ EGÉSZ LEGÉNYSÉG BERÚG Hatalmas tömeg figyelte a svédországi Halmstad kikötőjében az „Ems” nevű német motoros hajót, amely szabályos cik-cakkban jött fölfelé a Nissan folyón a kikötőhöz. Amikor a hajó végül is kikötött a rakparton, a svéd vízirendőrség tagjai felsiettek a fedélzetre és letartóztatták a motoros hajó egész legénységét, beleértve a kapitányt is, ittasság miatt. A dolog magyarázata az volt, hogy a legfiatalabb matróz születésnapja alkalmával valamennyien kissé felöntötttek a garatra és ez okozta a hajó „kissé botorkáló” járását. HOZZÄJÄRULÄS a fegyverkezési hajszához Az angol hadügyminisztérium nemrégiben kis postacsomagot kapott, amely egy csúzlit tartalmazott. A vevényről hiányzott a feladó neve, ezzel szemben a csomagban cédulán ez a szöveg állt: ,.Ez az én hozzájárulásom a harmadik világháború utáni új rafelfegyverzéshez”. * Az utóbbi 75 esztendő alatt az olaszok átlagos magassága 5 centiméterrel nőtt. 1880 táján az átlagos olasz 1,62 méter magas volt, 1955-ben pedig már 1,67 méter. * A traunsteini női gimnázium tanulóinak kényelmes életük van. Amikor a tanárnő a szobába lép, nem kell felállniok, elég, ha a fejükkel biccentenek. Az építészeti hatóságok ugyanis megállapították, hogy az iskolaépület egyik támoszlopa nem bírná ki, ha 30 fiatal hölgy egyszerre állna fel. * Mindenkivel előfordult már, hogy dührohamot kapott, ha valakivel telefonon akart beszélni, de a vonal foglalt volt, s két percig, öt percig, tíz percig hiába csengetett. A római telefontársaság most új. különleges szolgálat felállításával kíván segíteni a bajon. Az új hivatallal közö’ni lehet a kitartó beszélgető számát, mire a telefonos kisasszony bekapcsolódik a tengeri kígyó-t>eszélgetésbe és az illető tudomására hozza, hogy más is kíván vele beszélni. * Egy bécsi háziasszony különös hanglemezt készíttetett. Ezt mindennap a regelizés időpontjában felteszi a zenegépre. Erre felharsan a háziasszony hangja: „Ne hagyj mindent szanaszéjjel! Ferdén áll a nyakkendőd. Légy szíves, tedd le egy pillanatra az újságot. Gondolj a gyomrodra és ne egyél olyan mohón ...” * A bennszülött Kaiafas Tefot rajtakapták, amikor a mészárosnál egy nagy darab húst lopott. Másnap a bíróságra vitték. A szerencsétlen tolvaj itt kora reggeltől késő estig ült a bíró előszobájában, s várta, hogy sorra kerüljön. Aznap kivételesen nagy volt a forgalom: amikor Tefo végre bejutott az ülésterembe, a kimerült ügyész indítványozta, hogy a tárgyalást napolják el. Az ugyancsak f radt bíró beleegyezett és a határozatot közölte a vádlottal. Tefo izgatottan tekintett a bíró asztalán bűnjel gyanánt heverő húsra és minden bátorságát összeszedve így szólt; „Ha ez a hús még két napig áll, megromlik és ki lehet dobni. A húst én loptam el, meg is büntetnek érte. De legalább engedje meg Lordságod, hogy most megegyem.” nos megoldást kell találni kiküszöbölésére. Ilyen megoldást céloznak azok a javaslatok is, amelyeket egyes oktatási szervek nyújtanak be a főbb oktatási fórumokhoz. A megyei tanács művelődésügyi osztálya például javaslatot terjesztett a minisztériumhoz arról, hogy a 14—16 éves gyermekekkel valamilyen formában még foglalkozzon az iskola. A fiatalok életében ez az a kor, amikor az iskola felügyelete alól kikerülve az életbe, legtöbben a falusi életnél — ha szabad így kifejezni — magasabb- rendű, kulturáltabb városi életre vágynak. Nem lenne talán haszontalan, ha az iskolák legalább a téli hónapokban hetenként egy nap foglalkoznának a VIIT. osztályt elvégzett tanulókkal s ezeknek a foglalkozásoknak a témája falun a mezőgazdaság lenne. S hegy nem helyi jellegű az ifjú— Mondtam neked, te komisz kölyök, hogy egyenesen haza gyere iskolából! — Nem tudtam egyenesen jönni, mert a sarkon be kell fordulni GYEREKSZÁJ... KÖNYVISMERTETÉS MIKSZÁTH KALMAN: A vén gazember |nem azért loptak, hogy gazdájukat megmentsék. A regényt átszövő szerelmi történet is valószínűtlen: a kasznárfiú felemelkedée a bárói családba, az álmok birodalmába tartozott. De éppen ezzel a meseszerűséggel árulja el magát Mikszáth, a realista. Mert a bárói családot csak a csoda menti meg a teljes összeomlástól, amelyben a süllyedő nemes megfogódzkodhatna. — A Magyar Helikon ízléses, szép kiállításban adta közre a regényt, Esti Béla gondozásában és jegyzeteivel. Kevesen látták a polgárosulni nem tudó magyar dzsentri csődjét oly élesen, mint a maga korában Mikszáth Kálmán. És mégis, az író nem tu-'ta magát teljesen függetleníteni sorsuktól, sajnálja őket. Ezért enged néha könyörtelen realizmusából és kicsit elábránddzik sorsuk felett. Ilyen el- ábrándozás szülötte A vén gazember. Bár egyes részletei sok fontos igazságot mondanak, az egész mű mintha elkalandozna a valóságtól. Borly, a ,vén gazember”, ugyan végtelen gondossággal megrajzolt figura, mégsem tipikus jelenség, hiszen a kasznárok Küzdelem az életért h. BŰCSÜZUNK LÊPOÉKTOL. Az egyik szomszédos újházból gyermek jön ki. Megszólítom, hátha mond valami érdekeset — hiszen ismerjük a „gyermekszájat”. Kiderül azonban, hogy ez a gyermek már nem is annyira gyermek — legfeljebb az életkora miatt. Noha én gyermekkinézése miatt nem az ő, hanem édesapja nevét kérdeztem (azt Nyúl Benőnek hívják), de a gyermek arról mesél, hogy nemsokára indul a határba dolgozni. — Hogyan, te már a határban is dolgozol? — Persze, hogy dolgozom ... Muszáj... — Muszáj? Hát ki erőltet? — Nem erőltet senki. Dehát ha nem dolgozunk, nem is várhatunk termést. Kell a pénz a „házba”, meg a megélhetésre. Komoly emberhez méltó gondolkodás — gyermektől. Egy bogyiszlói gyermektől, akinek a kezeiről kis megfigyelés után látható, hogy nemcsak ceruzát, tollat mozgat velük, hanem komoly munkaszerszámokat is. A küzdelem az életért tőle is embernyi erőfeszítéseket követel. Ha nem jött volna az árvíz, a pusztító áradat, talán még naphosszakat játszadozna a többi hasonló korú gyermekkel és nem ismerné ezeket a gondokat, ezt a küzdelmet. KÉT KÖZÉPKORÚ ASSZONY- NYAL „folytatódik” a beszélgetés: az egyik Malik Jánosné, szellőztet és kikönyökölt az ablakon, a másik pedig Nyúl Béniné, az iménti „gyermek” édesanyja. Nyúl néni 4 gyermek anyja, nekik nehezebb a sorsuk, Malikéknél egy gyermek van s a férj útépítésnél dolgozik, nekik kissé könnyebb, dehát ők sem dicsekszenek, nekik is nehéz „helyrevergődni” — mint errefelé mondják. Ez a két család is dohányra szerződött, paprikát termel és amint szavaikból kivehető, mindent megtesznek, ami csak erejükből futja, hogy legyen élelem a családnak, hogy a szép új házukba megfelelő berendezést is tudjanak berakni, hogy fizetni tudják az adósságot, azaz a kölcsönt. Ezt az utóbbit mindig kihangsúlyozzák, ha a megélhetésről, a holnapról van szó, mert ez éppen úgy hozzátartozik a megélhetésükhöz, mint az ebéd, vagy a vacsora. Hiszen mit csinálhattak volna hajlék nélkül? — Az adósság egy tálból eszik az emberrel. Jó volt. hogy kaptuk, de jó tőle megszabadulni is. Ezt mondja ez a két asszony. Igazuk van. Dehát így gondolkodik itt Bogyiszlón mindenki, akinek tartozása van? — Beszélik, hogy van olyan is, aki azt gondolta, hogy csak a kölcsönt kell felvenni, de a törlesztésről már meg lehet feledkezni. Aki azonban egy kicsit is gondolkodik, nem feledkezik meg a fizetésről. Maliimé erős hangsúllyal még hozzáteszi: — Tudja nem vagyunk egyformák. Sok ember nem érti meg, hogy örülnünk kell, amiért az állam ennyire segített bennünket. SZOBA HOZZÁK itt is azt a „sérelmet”, amire már előzőleg, még Szekszárdon felhívták a figyelmem. Ez a sérelem pedig az, hogy mint mondják, az árvíz után nem volt igazságos a segélyek elosztása, a kedvezmények elbírálása. Ez a két asszony is, de a többiek is elpanaszolják, hogy menynyire igazságtalan volt, hogy X több időre kapta a kölcsönt, mint ők, a másiknak lehasítottak a telkéből az építkezések miatt, persze kártérítés ellenében, az egyik ezt okolja, a másik azt. Végül rájön az ember, hogy egy tengeri kígyó az egész. Némelyik embernek így látszólag van némi igaza, de ez csak akkor „igazság”, ha elszigetelten egy ember problémáját nézzük és nem vesszük figyelembe, hogy Bogyiszlón több ezer emberen kellett segíteni és segítettek is. Ha az állam azt mondta volna, hogy ne siessünk, ráérünk 5—10 év alatt is segíteni a bogyiszlóiakon, akkor talán kevesebb lett volna ez az úgynevezett „jogos egyéni sérelem”. De a bogyiszlóiak földönfutókká, hajléktalanokká váltak, teljesen elszegényedtek az árvíz következtében és máról holnapra kellett a segítség. Létkérdés volt a sietség és legyünk őszinték, a legigazságosabb emberek sem tudtak volna „teljes igazságot” tenni. Ugyanakkor meg kell jegyezni azt is, hogy hol vannak ezek az egyéni kis sérelmek ahhoz a nagy anyagi támogatáshoz képest, amelyet a bogyiszlói emberek kaptak. Tehát az egyenleg végül is azt mutatja, hogy még a „sérelmek” ellenére is jobban jártak a bogyiszlóiak, mintha az állam magukra hagyja őket és némelyik egyéni „sérelem” elkerülése végett nem törődik sorsukkal. Mindezt azért mondtam el, mert a beszélgetésekből úgy vettem észre, hogy ezt nagyon kevesen veszik figyelembe Bogyiszlón és némelyik ember úgy érzi, hogy erősen „megsértették”. Beszélgettem Kaposi Istvánnal, az OTP szekszárdi fiókjának helyettes vezetőjével. O is nagy „szakértője” a bogyiszlói életnek. Napokat töltött Bogyiszlón több pénzügyi szakemberrel együtt és azokat a családokat látogatták meg, akiknek tartozásuk van az állammal szemben. Találkoztak több tragikus sorsú családdal is: öreg, munkaképtelen és sokgyermekes családokkal, ahol néha még az egyik szülő is beteg, akiknél hiába a jóindulat, az akarás, nem tudnak megbirkózni a gazdasági problémáikkal — legalábbis egyenlőre. A falu életére nem ez jellemző, de ilyen is van. Mi lesz velük? Meglepetésemre Kaposi István elővett egy papírköteget, neveket, adatokat, jellemzéseket olvasott belőle. Intézkedés indult ezek jövőjének a megoldására is. Az Országos Takarékpénztár szekszárdi fiókja keresi a segítési lehetőségeket. MEGLEPŐDTEM? Talán nem is meglepetés volt ez, hanem egyszerűen természetes dolog. Nálunk ez így természetes. Az emberek életért vívott küzdelmében az egyé ni erőfeszítés, munka mellett ott van az állam segítsége is. Az állam gondviselése... (Vége.) BODA FERENC
