Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-19 / 92. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 április 19. Folytatta munkáját as országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) is, ha egyes esetekben bizonyos feladatok végrehajtása ellentétesnek látszik egyes rétegek pillanatnyi igényeivel. A Hazafias Népfront további erősítésének feladatait vizsgálva szólni kell arról a viszonyról is, amelyet ellenségeink szeretnének a népfronttal kapcsolatban kialakítani. Bizonyos körülmények miatt, 1956 novemberéig, a népfrontmozgalom egyik rákfenéje az volt, hogy az esztályellenség ott volt a népfrontban és sok esetben sikerült a népfrontot a saját, népellenes céljaira felhasználni. Az ellenség természetesen most is örömmel venné, ha a népfrontot a saját politikai fórumának tekinthetné. Erre határozott kísérleteket is tesz. Ma azonban már más a helyzet! Ma széles pártonkívüli tömegek együtt tevékenykednek a népfrontmozgalomban a kommunistákkal. Tízezrével számiálhatók azok a lelkes pártonkívüliek, akiknek kedves a népfront, akik számára a népfront helyiségei, bizottságai, második otthonná kezdenek válni, akik számára a népfrontban végzett munka is alapvető hozzájárulást jelent a szocialista Magyarország megteremtéséhez. Az állam és az egyház viszonya Kállai Gyula ezután szólott arról a viszonyról is, amely a Magyar Nép- köztársaság állama és a hazánk területén működő egyházak, különösen a római katolikus egyház között kialakult. Az országgyűlés januári ülésszakán Kádár elvtárs említette, hogy általában jó a gyakorlati együttműködés az állam és az egyház, a püspöki kar között — mondta. — Az állam biztosítja az egyházak működésének feltételeit, biztosítja a lelkiismereti szabadság érvényre juttatását, a szabad vallásgyakorlást. Támogatja az egyházakat anyagilag is, sőt ezen a téren messzemenő figyelmességgel jár el: a régebben kötött megállapodásokban rögzített összegeknél nagyobb anyagi támogatásban részesíti az egyházakat. Az idei költségvetés 86 millió forintot irányoz elő az egyházak támogatására. Az állam iránt lojálisak az egyházak is: a katolikus püspöki kar több alkalammal nyilvánította lojalitását a (forradalmi munkáa-paraszi. kormány iránt, többek között eredményesen támogatta népünket és a kormányt abban a harcban, amelyet az ENSZ rosszemlékű ötösbizottságának jelentése kapcsán folytatott az amerikai imperialisták beavatkozási kísérletei ellen. Ezt az együttműködést és jóviszonyt tovább akarjuk fejleszteni. Az állam és az egyház viszonyát szilárd elvi alapokra kell helyezni úgy, hogy ne csak valamiféle pasz- szív, úgynevezett békés egymás mellett élés legyen, hanem olyan aktív együttműködés, amelynek kereteit és tartalmát a szocializmus építésének szükségletei határozzák meg. Ebből a szempontból együttműködésünk, különösen a katolikus egyházzal ma több, — véleményünk szerint természetesen megoldható — ellentmondást rejt magában. Ügy gondoljuk, hogy a püspöki kar — amely több ízben kinyilvánította loyalitását a kormány iránt —■ nem lehet loyális az egyházmegyék területén garázdálkodó, egyes reakciós papokkal szemben. Ezeket az ellenforradalom idején Mindszenty hercegprímás ültette az elűzött békepapok helyére. Reméljük, hogy a püspöki kar megérti: ilyen kétféle loyalitás — a kormány iránt is, valamint a kormány és a nép ellen harcoló reakciós papok iránt is — lehetetlen. Támogatjuk és segítjük a püspöki kar által kezdeményezett Opus pacis- mozgalmat. Véleményünk szerint azonban az Opus pads csak akkor lehet szilárd és eredményes papi békemozgalom, ha nemcsak a felsőpapság szűk körére, hanem a demokratikusan érző papság minél szélesebb tömegeire támaszkodik. Ezután arról beszélt Kállai Gyula, hogy a papság előtt is az első helyen kell állniok a magyar nép érdekeinek. A mi rendszerünk, a szocialista társadalmi rend felszámolta a múlt átkos örökségét és a béke, a jólét az emberi szabadság magasztos jelszavait írta zászlajára. Mély meggyőződésünk: ha az egyház a fent említett kérdésekben a nép iránt érzett felelőssége tudatában foglal állást, olyan termékeny viszony alakulhat ki az egyház és az állam között, amelyet a legszélesebb dolgozó tömegek — köztük az egyház hívei is — helyeselnek, mert az a szocializmus építését, tehát a tömegek jólétét, boldogságát és békés jövőjét szolgálja. (Taps.) Kulturális életünk és az értelmiség kérdései Tisztelt országgyűlés! Az a hatalmas előrehaladás, amelyet pártunk vezetésével egész népünk az ellen- forradalom leverése óta tett, érezhető és jelentős a kulturális életben is, termékenyítő hatással volt az értelmiségiek gondolkodására és munkájára is. A népi demokrácia államrendje ellen indított ellenforradalmi támadás eszmei és politikai gócpontjai 1956 nyarán nálunk a kulturális élet területén alakultak ki: az ellenforradalmi ideológia propagandistái az értelmiség egyes elemei és csoportjai voltak. Ennek következtében az eszmei-politikai zűrzavar az értelmiség fejében volt a legnagyobb. Hosszú ideig, még az ellenforradalom fegyveres erőinek szétzúzása után is, a revizionizmusnak, a pártellenes, a szovjetellenes nézeteknek hazánkban nyílt, legális fórumai voltak, amelyek a „Szabad Európa” rádióval és a reakciós emigráns körökkel teljes összhangban folytatták támadásukat a szocialista Magyarország ellen. Ez a tény — ha nem is akadályozhatta meg —, de rendkívüli mértékben megnehezítette a szocializmushoz hű erők kibontakozását és ellentámadását a kulturális életben. A nyílt ellenforradalmárokat eltávolítottuk a tudományos és kulturális életből, az egyetemekről és iskolákból. Pártunk értelmiségi politikájának helyességét mutatja, hogy az értelmiség ellenforradalom alatt tanúsított magatartásának megítélésében sohasem általánosítottunk. Amikor fegyelmi elé állítottuk, állásából elbocsátottuk, vagy éppen bírósági eljárás alá vontuk a bűnösöket, az alaptalan gyanúsításokkal és általánosításokkal szemben következetesen védelmeztük az értelmiség túlnyomó többségét. Felléptünk az értelmiség soraiban működő maroknyi nyílt ellenforradalmárokkal szemben, de ugyanakkor határozottan védelmeztük az értelmiség nagyrészét az alaptalan támadásokkal szemben és segítettük őket alkotó munkájukban. E helyes politika eredményeként most a szocializmus erői széles fronton bontakoztatják ki előrenyomulásukat, további térnyerésüket a tudományos és kulturális életben is. — Értelmiségünk túlnyomó többsége ma becsületes munkájával támogatja a népi demokráciát, a szocializmus építését. Pártunk értelmiségi politikája továbbra is arra irányul, hogy a kommunista szakemberekre, pedagógusokra, tudósokra, írókra és művészekre támaszkodva a szocializmus építésének érdekében barátikig együttműködjünk az értelmiséggel, az idősebbekkel és a fiatalabbakkal egyaránt, hogy az együttműködés során türelmes és meggyőző munkával eszmei és politikai felvilágosítással őszinte és nyílt véleménycsere útján a ma még nem marxista értelmiséget is idővel marxistává—leninistává neveljük. Értelmiségi politikánk lényegét fontos kifejteni azért is, mert az értelmiségiek közül sokan a jelenlegi baráti együttműködés tényé- ből arra a helytelen következtetésre jutnak, hogy minden jól van úgy, ahogy most van, s nekik a szakmai feladatok ellátásán kívül semmi tennivalójuk nincs. Ez a felfogás helytelen és értelmiségi politikánk félreértésén alapszik. Mi türelmesek vagyunk az értelmiség iránt, türelmesek voltunk eddig is, türelmesek leszünk a jövőben is. A türelem azonban nem arra irányul, hogy a polgári értelmiség megrekedjen mai világnézeténél, jelenlegi hibáinál, eszmei és politikai zűrzavaránál, hanem arra, hogy belső meggyőződéstől hajtva előre lépjen, megértse korunk feladatait, felemelkedjék a szocializmus színvonalára, s előbb-utóbb eljusson a marxizmus-leninízmus világnézetéhez. Együttműködésünk tehát nem valami statusquo fenntartásra irányul, hanem arra, hogy az értelmiség eszmeileg és politikailag is a népi demokrácia szilárd bázisává váljon. A szovjet párt- és kormányküldöttségnek a találkozóján a Hruscsov elvtárs által említett Paton akadémikus életútja nemcsak a kommunisták türelmes nevelőmunkaját, hanem elsősorban azt példázza, hogyan lesz egy nem kommunista tudós szovjet emberré, népet szolgáló kommunista értelmiségivé. Ehhez a fejlődéshez mi a magyar értelmiségnek minden politikai, eszmei és erkölcsi segítséget megadunk. Az értelmiségiek közül igen sokan még nem értik az együttműködésnek ezt a jellegét. Sokan nem értik például a népi írók táborában sem. Ők értelmiségi politikánknak —, hogy úgymondjam — „első felét” — tudniillik azt, hogy megvédj ük az értelmiséget az alaptalan rágalmazásokkal szemben, hogy tei^t nyitunk alkotó képességeiknek akkor is, ha nézeteik nem mindenben azonosak a mienkkel — megértik — elfogadják, s örömmel konstatálják, hogy végre a párt szakított a régebbi értelmiségi politika helytelen módszereivel. Ugyanakkor azonban nem értik meg és csodálkoznak azon, ha tévedéseiket, hibáikat, világnézetük reakciós vonásait bíráljuk. Ezt bizalmatlanságnak tekintik és erre a maguk részéről is holmi dacos bizalmatlansággal válaszolnak. Ügy látszik, hogy a régebbi helytelen módszerek nem is annyira minket, mint inkább őket kötik, mert az együttműködést nehezen tudják összeegyeztetni saját hibáik nyílt bírálatával, s egyesek már — hogy úgy mondjam — visszavágynak a régebbi időkhöz, amikor az együttműködés közben igen helytelenül, nem fordítottunk gondot hibáik, tévedéseik bírálatára. Sokan azt gondolják, hogy a leszámolás a régi helytelen módszerekkel egyben valamiféle elvtelen általános bűnbocsánatot jelent és a türelmet azonosítják a mindent eltűréssel. Egyes — még igen tekintélyes — értelmiségiek is abból a helyes elvből kiindulva, hogy népünk érdekében jobb becsukni néhány embert, mint veszélybe sodorni a dolgozó népet, továbbá, hogy keményen fellépünk az ellenséggel szemben, azt a helytelen következtetést vonják le, hogy visszatérnek a régi módszerek. Mi a törvényességet helyreállítottuk és éberen őrködünk annak tisztaságán. De ez nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy tétlenül nézzük az ellenséges elemek garázdálkodását, sőt — éppen a törvényesség tisztelete államrendszerünk védelme, dolgozó népünk érdekei köteleznek bennünket arra, hogy adminisztratív eszközökkkel is harcoljunk azok ellen, akik államellenes cselekedeteket követnek el. Mi az értelmiséggel alkotott viszonyunkban előre akarunk haladni a szocializmus felé, de tudatában vagyunk annak, hogy az értelmiség jelentős rétegei ma még — világnézetükben — ingadoznak a kapitalizmus és szocializmus között, tehát segítségükre sietünk, hogy minél kevesebb megrázkódtatással térhessenek át a szocializmusra. Az értelmiségnek döntenie kell arról, hagy hová áll: az épülő, fejlődő, erősödő, új szocialista társadalom mellé, a munkás- osztály, a parasztság — a hatalomra jutott nép mellé, avagy a rothadó, bomlófélben levő, hazánkban már hatalmát vesztett burzsoázia és az általa képviselt, szemünk láttára pusztuló kapitalista rendszer mellé? Innen, az országgyűlés fórumáról is szeretném felhívni a magyar tudósokat pedagógusokat, műszaki értelmiségieket, írókat és művészeket, álljanak bátran a nép mellé, s a szocializmus ügye mellé. Biztosíthatjuk őket arról, hogy népünk megbecsüli és nagyra értékeli alkotó munkájukat. (Taps.) A magyar értelmiség számára megkönnyíti a döntést, ha az értelmiséf elgondolkozna azon, mivel gazdagította hazánk kultúráját a kapitalizmus, az ellenforradalmi Horthy-kor- szak és mivel gazdagította a szocializmus, az elmúlt 13 esztendő? Elgondolkozhatna a magyar értelmiség azon is, mivel segítik most hazánk kultúráját a kapitalista hatalmak és mivel segíti a Szovjetunió? Nem érdektelen eltűnődni azon sem, hogy í milyen perspektívát nyújt az értelmi- !ség, a kultúra számára a szocialista ! Szovjetunió és a kapitalista Nyugat és a velük való kapcsolat? A szociálist» kultúra az emberi haladást szolgálja Mi persze nem mondjuk azt az értelmiségnek, — folytatta, — hogy a kapitalista világ kultúrájától és tudományától semmi tanulnivalónk nem lehet. Értékeljük és nagyra- becsüljük és igyekszünk fel is használni a nyugati országok tudományának és kultúrájának minden eredményét. De az értelmiségnek látni kell azt is, hogy a tudományos eredmények felhasználása terén is gyökeres különbség van a kapitalista társadalom és a szocialista társadalom között. A szocialista tudomány és kultúra minden eredménye a népet, az emberi haladást és következésképpen a világbékét szolgálja. Innen adódik a szocialista tudomány és kultúra hatalmas erkölcsi fölénye a kapitalista országok tudo- 1 mánya és kultúrája felett — mon- ! dctta Kállai Gyula és utalt arra a gondolatra, amelyet a Magyar Tudo- I mányc.s Akadémia, a szovjet párt- ! és kormányküldöttség, valamint a I magyar értelmiségiek találkozóján f már kifejtett: ha például az Ameri- I kai Egyesült Államokban alkották J volna meg először az interkontinentális rakétát és a szputnyikot, ezek ! akkor is óriási jelentőségű tudomá- ! nyes eredmények lettek volna. De egészen bizonyos, hogy ebben az esetben az egész emberiség retteghe- j tett volna attól, hogy nem akadnak-e az imperialisták táborában olyan min- ! denre elszánt emberek, akik a rothadó kapitalista rendszert az atom- ! háború segítségével óhajtják „fenntartani”? Ezzel ellentétben a szov- ! jet interkontinentális rakéta és a két szputnyik a legnagyobb meg- I nyugvással töltötte el a haladó emberiséget, mert mindenki tudja, hogy ezek nem egy újabb katasztrófa rémei a fejünk felett, hanem az emberi haladás és a béke hírnökei. (Taps.) Ezután Kállai Gyula rámutatott, hogy a békéért, az atomrobbantások ellen folyó küzdelemben a nyugati világ értelmisége is mind erősebben szakítja szét azokat a láncszemeket, amelyek őt a burzsoáziához, az imperializmushoz fűzik. A magyar tudómány és kultúra munkásai, a magyar értelmiség, amikor a szocializmusért küzd, nemcsak saját maga és népe érdekében cselekszik, de segítségére van a válaszút elé került nyugati értelmiségnek is: küldetése abban áll, hogy saját példájával segítsen másnak is a szocializmusért folyó harc útját választani. Az alkotó értelmiség soraiban meg indult eszmei és politikai tisztázódás eredményeként — folytatta beszédét Kállai Gyula — az országgyűlés januári ülésszaka óta kulturális életünk érezhetően javult. A meglévő helyzet azonban még nem elégíthet ki bennünket, s ezért arra kell törekednünk, hogy elsősorban azokon a művészeti területeken, amelyek a legszélesebb tömegek kulturális igényeit vannak hivatva kielégíteni, a színház és a film területén, tovább erősítsük a szocialistarealista tendenciákat, támogassuk azokat a művészeket, akik bátran hozzá mernek nyúlni mai életünk kérdéseihez. Kállai Gyula befejezésül a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének 'magyarországi látogatásáról beszélt és a többi között megállapította, hogy ez a látogatás a proletárinterna- cionalizmus nagyszerű megnyilvánulása volt és még szorosabbra fűzte népeink barátságát. Majd arról beszélt Kállai elvtárs, hogy népünk érdekeitől vezettetve támogatunk minden olyan lépést, amely a nemzetközi helyzet enyhítésére, a béke fenntartására irányul. Támogatjuk és a magunk eszközeivel igyekszünk elősegíteni, hogy sor kerüljön a kormányfők legmagasabb szintű értekezletére. Mi gyakran teszünk olyan megállapítást, hegy a szocializmus, a kommunizmus erőinek győzelmes előrehaladását nem tartóztathatják fel az imperializmus erői — mondotta. — Gyakran hangoztatjuk azt is, hogy mj a szocializmus végső győzelmének biztos tudatában végezzük munkánkat, dolgozó népünk javára. Mindez igaz, de teljes igazsággá csak akkor válik, ha erősítjük és védjük pártunkat, a Magyar Szocialista Munkáspártot, amely nemcsak a kommunisták pártja, hanem pártja és vezető ereje a pártonkívülieknek is, az egész dolgozó magyar népnek. Védjük és erősítjük a proletárdiktatúránkat, államhatalmunkat, erősítjük és szélesítjük népünk forradalmi egységét, a városokban és falvakban, az üzemekben és termelőszövetkezetekben, az iskolákban és a tudományos és művészeti intézmjányekben is. Ez az összeforrottság gazdag eredményekkel ajándékozhatja meg népünket. Pártunk és kormányunk a költségvetés tárgyalása alkalmából is azért hív fel munkára minden jószándékú embert, akinek szent az ország és a dolgozó nép ügye — fejezte be beszédét Kállai Gyula. A költségvetést a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében elfogadta, s az országgyűlésnek elfogadásra javasolta. fiz Egyesült grab Köztársaság nemzeti ünnepe Kairó (TASZSZ). Csütörtökön az Egyesült Arab Köztársaság egész területén megünnepelték a francia csapatok Szíriából történt kivonásának 12. évfordulóját. Április 17-e a Szíriái nép nemzeti ünnepe, amelyet a Szíriái néppel együtt ünnepel a köztársaság egyiptomi tartománya is. A nemzeti ünnep alkalmából Nasszer elnök a kairói rádióban beszédet intézett a köztársaság népeihez. Méltatta az évforduló történelmi jelentőségét, majd hangsúlyozta, hogy az egység az arabok régi álma. Ennek az álomnak megvalósítása végett az araboknak meg kell szabadulniok az imperializmus béklyóitól, akár vasból, akár aranyból legyenek is ezek a béklyók — hangoztatta Nasszer. Dobi István távirata Nasszer elnökhöz Gamal Abdel Nasszer őexcellenciája, az Egyesült Arab Köztársaság elnökének Az Egyesült Arab Köztársaság nemzeti ünnepe, az idegen csapatoknak a szíriai területről történt kivonulásának évfordulója alkalmából fogadja Elnök Ür a magam és a Maoyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Excellenciád személyes bol fogságára és az Egyesült Arab Köztársaság népének boldog jövőjére irányuló legőszintébb szerencsekívána- taimat és szívélyes jókívánságaimat. DOBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke •