Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-19 / 92. szám

április 19. TOLNA MÉGÏEI NÉPÚJSÁG 3 A múlt évben ikerszalaggá építet­ték át a Bonyhádi Cipőgyár egyik tü- ződei és aljaüzemi futószalagját, e szalagokon gyártják most egyik műszakban a női, a másikban a férfi goyser-cipőket. A gyárat ez évben tovább bővítik. A másik futószalagot is úgy építik át, — „ikresítik”, hogy azon is a jelenlegi egy helyett két műszak dolgozhassák. A bővítés azonban nem csak ezt jelenti, hanem növelik a szalagokat kiszolgáló többi üzemrészek, raktá­rak kapacitását is. Űj, emeletes épü­letet építenek a jelenlegi iroda­épület mellé, ahol az emeleten kap majd helyet a szabászat, a föld­szinten egy modem tanműhelyt ren­deznek be, az alagsorban pedig a csá- kozóműhelyt helyezik el. A jelenlegi csákózó felszabadulása következté­ben bővítik a keményáruraktárt, a szabászat mostani helyiségével pedig a sarokosztályt bővítik. Az új műszak beindítása mintegy százhetven új munkás felvételét te­szi szükségessé, akiknek jelentős ré­sze komoly szakmai tudással kell, hogy rendelkezzék. Ezért már most folyik azoknak a kiképzése — főkép fiatalokat vetlek fel a gyárba — akik majd a fontosabb gépeken fog­nak dolgozni, hogy mire az építéssel és a gépek felszerelésével elkészül­nek — előreláthatólag augusztus ele­jére — legyen megfelelő számú kép­zett munkás az új műszakhoz. Az építkezésre egymillió, a gépek Építkeznek a kendergyáriak Közel húsz esztendeje, hogy egy szekszárdi tőkés csoport létrehozta a szekszárdi kendergyárat. Érezni lehe­tett már a háború közeledését, a jó- szimatú pénzemberek megérezték a nagy üzleti lehetőségeket. Az épüle­tek — régi gazdasági épületek — már megvoltak, csak egy-két gépet kellett beállítani, munkaerő volt bőven, már indulhatott is a munka. Állandó portenger az üzemben, tisztálkodási lehetőség — a kút a gyár előtt, ebéd egy karéj zsíros­kenyér, lakások pedig a túlzsúfolt cselédházak voltak. így emlékeznek a gyár munkásai — akik közül sokan az üzem alapítása óta dolgoznak itt — a régi időkre. Ki gondolhatott ak­kor nyolcórás munkaidőre, fürdőre, ebédlőre, bölcsődére és napközire? — örült, aki dolgozhatott, hogy van munkája. Ma pedig még felsorolni sem köny- nyű, mivel gyarapodott ez a kis — még Tolna megyei mértékkel nézve is a legkisebbek közé tartozó — üzem HÍREK — Ounafüldváron a községi tanács a múlt évben 80 000 forint segítsé­get adott a sportkörnek a sportpálya építéséhez. Ebben az évben is ad 10 000 forint támogatást a községfej­lesztési alapból a még hátralévő munkák befejezéséhez. 1 — Május 9-től június 9-ig „Népek Barátsága Hónapja" lesz az egész or­szágban, amelynek keretében a mozgalom nagy jelentőségét filmek­kel is méltatják. Ennek keretében a KISZ Ifjúsági Filmhetet rendez. — Patkány-sorsjátékot rendeztek Csaka japán megyében, ahol nagyon elszaporodtak a patkányok. Minden megölt patkányért sorsjegyet adtak a ,,gyilkosnak1’. A sorsjeggyel a követ­kezőket lehet nyerni: I. díj 10 000 yen, két II. díj 5000—5000 yen, har­madik díjként tíz darab 1000 yenes nyereményt osztanak ki, ezenkívül kiosztanak száz darab 100 yenes nyereményt is. — Televíziós készüléket vásároltak és helyeztek üzembe csütörtökön a Bon(yhád'i Zománcgyár kultúrottho- nában. Ezzel a gyár dolgozóinak régi kívánsága teljesült. A televíziós ké­szülék megvásárlására a múlt évi jó gazdasági eredmények következ­tében kerülhetett sor. Rövidesen vá­sárol a vállalat a nőtanács javasla­tára egy mosógépet is, amelyet a dol­gozóknak kölcsönöznek ki a házi­munkák megkönnyítésére. Az üzem­ben egy kis kézikocsit készítettek, amellyel könnyen tudják majd szál­lítani. — A dombóvári Faipari KTSZ kombinált szobabútorát is kiállítot­ták a szövetkezetek jubileumi kiállí­tásán a szekszárdi Balogh Ádám Mú­zeumban. A bútort megrendelésre készítik 24 000 forintos áron. A be­rendezés 10 darabból áll: 1 kombi­nált szekrény, 2 asztal, 2 fotel, 4 szék, 1 rekamié. — A Tolnai Pamutszövő Vállalat generál-brigádja felíogo-készüléket szerkesztett a szövőtengelyek hegesz­téséhez. Ezáltal gyorsabbá és jobbá tudták tenni a munkát. Az újító brigád tagjai 200—200 forint újítási díjat kaptak. azóta, hogy tizenhárom évvel ezelőtt megváltozott nálunk a világ. Új gépeket kapott az üzem. Porelszívó berendezés védi a dol­gozók egészségét, tavaly szerelték fel a korszerű fűtőberendezést. Bölcsőde és napközi otthon, üze­mi konyha és fürdő épült a gyár dolgozói részére az elmúlt évek­ben. Építettek — illetve a régi konzervgyári épületből átalakí­tottak — nyolc munkáslakást is. Üzemi orvos jár ide rendszere­sen a városból. Most pedig egy olyan terv van megvalósulóban, ami évek óta fog­lalkoztatja a kendergyáriakat. Nőnek, gyarapodnak a családok, házasodnak a fiatalok, bizony itt is nagy a lakás- probléma — mondja Gazsó elvtárs­nő, a gyár vezetője. — És gyarapod­nak anyagilag is. Valamikor, amikor idejöttünk, elég volt, ha az ág£ és esetleg egy szekrény befért a szo­bába. Most már minden családnak rendes bútora, sőt rádiója is van. Nagyobbak az igények, mint régen. Házépítésre határozta el magát — egyelőre — tizenhárom család. A gyárral szemben kaptak telket, ott épül majd fel az új házsor. Sok utánjárásba került, míg hozzá­kezdhettek, de ma már megvan a te­lek, ígéretet kaptak az OTP-kölcsön- re is, sőt már hozzáfogtak az építő­anyag „gyártásához” is. Mert az anyag tekintélyes részét itt állítják elő. Engedélyt kaptak téglaégetéshez, az égetéshez a gyár hulladékát, a pozdorját használják fel. Segít a Vá­rosi Tanács, sőt a Bánya- és épí.ő- | anyagipari Egyesülés is megígérte segítségét a téglagégetéshez. Az idei program a téglaégetés, ami­hez 900 köbméter földet már elő is készítettek. Jövőre pedig — ha min­den jól megy — már tető alatt lesz­nek a házak. 11 SZERKESZTŐSÉG POSTfilflBÚL Panasz, amely orvoslásra vár A bátaszéki vasútállomás (Dom­bóvár után) Tolna megye legforgal­masabb állomása. Naponta többszáz utas fordul meg az állomáson és a kedvezőtlen csatlakozások miatt lsg- több utasnak jelentős időt kell töl­tenie a bátaszéki vasútállomáson. A vasútállomás büféjében egy em­ber szolgál ki, annak kell visszaadni pénzt és annak kellene a poharakat is mosni. Mivel a nagy forgalmat — természetesen — egy ember képtelen lebonyolítani, így a pohármosásra marad a legkevesebb idő. Meg vagyok győződve arról, hogy a járási tisztiorvos, ha ezt a büfét megvizsgálja, ezen állapot azonnali megszüntetését rendeli el. Ideiglenes megoldásul tehát még egy dolgozó munkábaállítása szüksé­ges, aki a poharakat mosná és segí­tene a pénz visszaadásnál is. Végleges megoldásul természetesen eg y új büfére volna szükség, ahol az utasoknak nem kellene tolongani, egymást lökdösni és ahol nemcsak silány minőségű szeszesitalokat, ha­nem élelmiszereket (feketekávé, tea, stb.) is lehet kapni. Tudom, hogy va­lami élelmiszerféle jelenleg is kap­ható, de a kiszolgáló többnyire nem ér rá még ezt is adni és ezért az utasok legnagyobb része otthagyja. Kívánatos lenne, ha az illetékesek a bátaszéki vasútállomás büféje ügyében intézkednének. Takács László őcsényi lakos — Hangversenyt ad a Pécsi Szim­fonikus Zenekar a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesz­tő Társulat és a Szekszárdi Zeneis­kola rendezésében Szekszárdon, áp­rilis 25-én este 8 órai kezdettel a volt megyeháza nagytermében. Köz­reműködnek: Paálné Falus Edit ének, Husek Rezső zongora. Vezényel An­tal György. Műsor: 1. J. S. Bach: III. Brandenburgi verseny, 2. Mozart: II. re pastora és ária a Figaro házassága című operából, énekli Paálné Falus1 Edit, 3. Mozart: d-moll zongoraver­seny, játssza Husek Rezső, 4. Mozart: Szimfónia concertante, 5. Händel: Vízizene. A jegyek árusítását április 21-én kezdik meg. — A Simontornyai Bőrgyárban az idei év I. negyedében közel 40 000 forint prémiumot fizettek kj a dolgo­zóknak a nyereségrészesedésen és a # természetbeni juttatásokon kívül. A gyárban viszonylag elég magas a dolgozók rendes havi keresete is: az átlagórabér 6.76 forint. — Vasúti korlátozás. A MÁV Pécsi Vasútigazgatósága közli az utazóközönséggel, hogy április 21, 22, 23, 24, 25, 26, valamint 6, 7, 8-án a bátaszék—sárbogárdi vasútvonalon a Szekszárd állomás Palánk megálló­hely közti szakaszon nagyobb arányú vasúti munkálatok lesznek. Emiatt \ a Bátaszékről 10 órakor Tolna—Mözs ( l re induló személyvonat csak Szek­szárd állomásig közlekedik. Ezeken a napokon e vonattal Szekszárdra érkező utasokat autóbuszokkal szál­lítja át Tolna—Mözs vasútállomásra. A vonat helyett beállított autóbusz Szekszárdról Tolna—Mözsre utazó- Ivat nem vesz fel. A vasútigazgatóság kéri az utazóközönséget hogy a fel­sorolt vonatokat csak a leghalasztha­tatlanabb ügyeik elintézése érdeké- i ben vegyék igénybe az előrelátható# késéssel, valamint az átszállással járó kellemetlenségek miatt. — Végrehajtották az ítéletet Monori Istvánná és Szíjj Jánosi bölcskei lakosokon pénteken a reggeli órákban. Mint ismeretes, a Legfel-(• sőbb Bíróság Népbírósági Tanácsai1 halálra ítélte őket, mert Monori# Istvánná bestiális módon meggyil­kolta Szíjj Jánosnét, Szíjj János pe­dig felbiztatta Monorinét erre a cse­lekedetre. A pálfai általános iskolában ifjú­sági Vöröskeresztszervezet alakult 60 taggal az elmúlt év októberében. Ve­zetője az általános iskola igazgatója, de a vezetőség munkájából kiveszi részét dr. Várkonyi István körorvos és Harmat Antónia biológus szak­tanár is, akik szintén tagjai a vezető­ségnek és már eddig is sok segítsé­get adtak. A tanulók közül Ulrich Ilonát és Barkóczi József VIII. osztályos ta­nulókat választották meg ifjúsági ve­zetőknek. A szervezet megalakítását jelentettük az Országos Vöröskereszt központnak, ahonnét segítséget kap­tunk. Így az elsősegélynyújtáshoz megvannak a szükséges felszerelések, kötszerek, s nemcsak az iskolát, ha­nem az óvodát is fel tudtuk szerelni elsősegélynyújtó dobozokkal. Miután az elsősegélynyújtó felszerelés ele­gendő anyagot nyújtott az ifjú egész­ségőr tanfolyamhoz, január óta rend­szeres heti két foglalkozás keretében tanulnak az iskolások. Az ünnepélyes záróvizsga napját április 25-re tűztük ki. Itt 40 ifjú egészségőr tesz tanú- bizonyságot felkészültségéről. A tisztasági hónappal kapcsolatban az ifjúsági vöröskereszt komoly mun­kát végzett a községben. A tavaszi szünet alatt elvégeztük az iskolában a tavaszi nagytakarítást. Minden osz­tályt portalanítottunk, meszeltünk, megtisztítottuk az ablakokat. Minden ablakban ott virul a muskátli, ame­lyek már a gondos téli ápolás követ­keztében szépen virágoznak. Az új iskola udvarát még az ősszel vad­rózsa cserjével ültettük körül, most pedig több mint száz darab jegenye- és akácfacsemetével fásítjuk. A paj­tások nemcsak a fásítást végzik el, hanem a fák további ápolását is vál­lalták. Az ifjúsági egészségőrök na­ponta ellenőrzik a megjelent tanulók tisztaságát tetőtől talpig, és éberen őrködnek a tantermek tisztaságán is. Az iskolában elindult tisztasági mozgalmat kiterjesztik az egész köz­ségre. A pajtások határozatot hoztak arra, hogy megszervezik az otthoni udvarok és a házak előtti fásítást, virágágyak készítését, szépítését. Az ifjúsági egészségőrök felosztották maguk között a község utcáit és így végeznek segítő, felvilágosító és el­lenőrző munkát. Az iskola április 30-ig pályázatot hirdetett, a követ­kező című dolgozat megírására: Az ifjúsági vöröskeresztesek feladatai az egészségvédelem terén. Lázas munka folyik a pálfai Lk^- lások körében a tisztaság hónapjá­ban, amelyet továbbra is folytatni akarnak, mert a pálfai ifjúsági vö­röskereszt tagjai tudják, hogy nem csak a személyi tisztaságtól függ egészségük megőrzése, hanem a kör­nyezettől is, amelyben élnek. Pável Tamásné iskolaigazgató EMBERI TÖRTÉNET n lottó e heti nyerőszámai: 13, 49, 71, 77, 80. A baj akkor szakadt a család nyakába, amikor meghalt az asz- szony. A gyermekek ott maradtak a férfi nyakán anya nélkül, ott maradt az egész háztartás gondja. A legkisebbet — talán két éves lehetett —, magukhoz vették a ro­konok, de ott maradt még a három nagyobb, azok is még iskolások. Mit tehet ilyenkor egy férfiem­ber? Dolgozni is, a gyermekekkel is törődni, a háztartást vezetni, nagyon nenéz dolog. Az özvegy a könnyebb oldalát választotta, inni kezdett. De nem úgy, mint azelőtt, awAkor néha, néha baráti társaságban elfogyasz­tott néhány pohár bort. Egyre gyakrabban látták ittasan, amely­nek hamarosan más kihatása is jelentkezett. A gyerekeket elha­nyagolta. Nem telett ruhára, gyak­ran ennivalóra sem. Amit kere­sett, mind az italra költötte el. A kereset is egyre kevesebb lett, mert az italozás következménye­ként egyre kevesebbet is dolgozott. Mondogattá.k is az emberek a fa­luban: — Nahát! Mennyire megválto­zott ez az ember! — De szerencsétlenek ezek a kisgyermekek. Látszik, hogy el­vesztették az anyjukat... — Igen, mert az apjuk nem tö­rődik velük, csak iszik ... — Másként lenne minden, ha az anyjuk élne ... Ezeket és hasonlókat lehetett hallani, ha valahol meglátták va­lamelyik gyermeket a falubeliek. Beszéltek, beszéltek róluk, de hall­gatólagosan mégis mindenki tu­domásul vette, hogy ilyen eset Németkéren is előfordul. Az öz­vegy férfi tovább ivott. Ügy lát­szott, hogy senki sem tud vál­toztatni ezen az állapoton. Néhá­nyon megkísérelték, hogy az apa lelkére beszéljenek, de a válasz csak durva elutasítás volt. A si­kertelen próbálkozások mindenki­nek kedvét szegték. Tavaly aztán folytatódott a sze­rencsétlen család tragédiája. Az utolsóelőtti gyermek, egy kislány megbetegedett gyermekbénuló.s- ban. Amikor kórházba került, egyik oldala már béna volt. Az emberben mintha felébredt volna a lelkiismeret, akik szem­mel kísérték, úgy látták, mintha változtatni akarna eddigi életén. És ekkor összefogtak néhányan a községben, hogy felhasználják az alkalmat, és visszatérítsék a he­lyes útra. Az asszonyok voltak a kezdeményezők, az anyák, , akik legjobban tudtá.k, mit jelent egy gyermeknek anya nélkül lenni. A nőtanács összejövetelein beszélget­tek arról, mit lehetne a családért, főleg a gyermekekért tenni. — Nem érdemes odamenni ... Mi már megpróbáltuk, de az em­ber olyan durván utasított vissza bennünket, hogy nem mentünk mégegyszer. — Mégis ... Hátha lenne vala­milyen eredménye... Így beszélgettek az asszonyok, végül is egyik-másik rászánta ma­gát, hogy szóljon az apának. Nem akartak családi dolgokba avatkoz­ni, ezért a beteg kislányon ke­resztül próbálták megközelíteni az embert. — Hogy van a kislánya? Javult már valamit? És megtört a jég. Az ember nem utasította vissza, nem zavar­ta el durván a kérdezősködőket. Annyira, annyira, hogy később már azt is megemlítették előtte, hogy nem volna szabad annyit in­ni. Tavaly Halottak napján a te­metőben nagyon meghatott min­denkit, amikor a gyerekekkel együtt ott látták a felesége sírjá­nál. A gyermekek is, az ember is rendesen felöltözve, ahogy ott áll­tak a sír mellett, nagyon szívbe- markoló látvá.ny volt. Ott is, és utána is arról beszélgettek az em­berek Németkéren: — Dolgozik kint az állami gaz­daságban ... — A keresetét is jobban megta­karítja ... — Törődik a gyerekeivel is. A tél folyamom a község szín­játszói a gazdaságban vendégsze­repeitek. Az asszonyok nem mu­lasztották el, hogy érdeklődjenek, hogyan dolgozik ott az ember. A válo,sz igen kedvező volt: rendesen elvégzi a munkája,t, nincs ellene kifogás. Most, az ünnepek előtt nagy lé­pésre számták el magukat a nőta­nács asszonyai. Kola Istvánné, Ta­kács Imréné és Gonda Miklósné felkerekedtek, elmentek a család­hoz és felajánlották, hogy elvég­zik a. nagyto,karító,st. El voltak ké­szülve arra, hogy esetleg nem a legbarátságosabb lesz a fogadtatás, de csalódtak. Az ember megörült az asszonyok ajánlatának, öröm­mel újságolta azt is, hogy a kis­lány szépen gyógyul, már tornázik, szerette volna, ha az ünnepekre hazaengedik, de még ott tartják, amíg teljesen fel nem gyógyul. * Eddig a történet. A valóságban még tovább folyik, hiszen még nem teljes minden. A család sorsa még nem teljesen megnyugtató, de any- nyi már bizonyos, hogy a gyer­mekek nem lesznek züllésre ítél­ve. Általában nem ítélik el az apát a „kisíklott” évekért. Inkább sajnálják, és voltak emberek, akik segítő kezet nyújtottak feléje, a legnehezebb időben, megmentették a családot egy még nagyobb tra­gédiától. Mert nincs elveszett em­ber a mi társadalmunkban ... BOGNÁR ISTVÁN Új műszak beindítására készülnek a Bonyhádi Cipőgyárban beszerzésére, illetve elkészítésére és felszerelésére 250 ezer, tervezési költ­ségekre 90 ezer forintot kapott a gyár. A karbantartó részlegben már körülbelül egy hónappal ezelőtt meg­kezdték a futószalag alkatrészeinek elkészítését, és majd iúlius második felében, amikor két hétre leáll a gyár (évek óta az a gyakorlat, hogy egy­szerre veszik ki fizetéses szabadságu­kat a gyár dolgozói), felszerelik az új ikerszalagokat, áthelyezik az új épületbe a gépeket. A szabadságról visszajövő dolgozók már a kibővített üzemben kezdhetik meg a munkát. A bővítés után a jelenleginél napi 800 pár klammer-cipővel termel töb­bet a gyár. Á pálfai ifjúsági Vöröskereszt munkája a tisztaság hónapjában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents