Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-17 / 90. szám

9 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 április 17. Dr Miinnich Ferenc elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) helyzetben rendkívül sokat adott a magyar népnek. Hruscsov elvtárs és a szovjet delegáció többi tagja a tárgyalásokon és a nyilvános gyűlé­seken elhangzott megnyilatkozások­kal erősítette annak tudatát, hogy a magyar nép megbecsült tagja az emberiség boldog jövőjéért küzdő szocialista népek táborá­nak. A szovjet küldöttség tagjai növelték a népek haladó ügyéért érzett fele­lősségünk tudatát, amikor emlékez­tetett bennünket arra, hogy a magyar nép történetének legdicsőségesebb eseményei közé tartozik az első ma­gyar proletárdiktatúrának, a Tanács- köztársaságnak megteremtése. Szovjet vendégeinkkel együtt ün­nepeltük felszabadulásunk évfordu­lóját — folytatta Münnich elvtárs — a magyar nép legnagyobb nemzeti ünnepét. Vendégeink jelenléte és megnyilatkozásaik közvetlen emberi élményekben tudatosította előttünk a szocialista népek testvéri egységé­ben rejlő hatalmas erőt. Az egybe­tartozó szocialista népek jelenének és a jövendő nagy lehetőségeinek távlata buzdította lelkesedésre azo­kat is, akik még magukon hordozták sorainkban az ellenforradalom tragi­kus idejének zavarát. A szovjet vendégek találkozásai a munkásosztály, a dolgozó parasztság széles rétegeivel, az értelmiség jelen­tős köreivel, növelték a dolgozó pa­rasztság és a haladó értelmiség élén küzdő munkásosztály vezető szerepé­nek tudatát. A gyűlések hangulatá­ban, a dolgozók megnyilatkozásaiban tapasztalhattuk a munkásosztály hi­vatásérzetének, öntudatának, felelős­ségének erősödését. Kifejezésre ju­tott, hogy a magyar nép — az ellen- forradalom leckéiből is tanulva — tudja, hogy a néphatalmat, a dolgozó nép ki­vívott jogait, a szocializmus épí­tésének elért eredményeit éberen és a nép egész hatalmával kell őrizni minden belső és külső el­lenséggel szemben. Hálatelt szívvel mondtuk meg szovjet vendégeinknek, hogy a ma­gyar nép kétszeresen köszöni szabad­ságát a Szovjetunió hősies erejének. A Szovjetunió a fasiszta seregek fe­lett aratott diadalával nyílt meg Ma­gyarországon a népi hatalom meg­teremtésének lehetősége felé vezető út. Az ellenforradalom ellen nyújtott segítséggel pedig a magyar nép ha­talmát mentette - meg a Szovjetunió áldozatvállalása, s megszabadította Közép-Európát attól a veszélytől, hogy egy új világháború tűzfészkévé váljék. A Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségének magyarországi látogatása az egész szocialista tábor nevében figyelmeztette a nemzetközi reakciót és az agresszív köröket, hogy minden kísérletük, amely a ke­leteurópai népi demokráciák életé­nek megzavarására akarna törni, az egész szocialista tábor közös erejébe ütközik, s a leghatározottabb vissza­utasításra talál. Itt, az országgyűlés színe előtt is kifejezem a forradalmi munkás­paraszt };ormány köszönetét azért, hogy a Szovjetunió elfo­gadta meghívásunkat s Kommu­nista Pártjának és kormányának képviselői, Hruscsov elvtárs ve­zetésével meglátogattak bennün­ket, s felejthetetlen élményekkel gyarapították a magyar nép és a Szovjetunió népei barátságának történetét. (Nagy taps.) Rendkívül értékes és fontos szá­munkra az az értékelés, amelyet Hruscsov elvtárs, a delegáció veze­tője visszaérkezésük után adott ar­ról, amit látott és hallott országunk­ban. Hruscsov elvtárs közvetlenül a küldöttség hazaérkezése után, a moszkvai Sportcsarnokban részlete­sen beszámolt a párt- és kormány- küldöttség magyarországi útjáról. Beszédében ismertette a küldöttség tapasztalatait, s többek között kije­lentette: Küldöttségünk találkozásai a magyar dolgozókkal, lelkes tünte­téssé változtak Magyarország és a Szovjetunió népeinek törhetetlen ba­rátsága mellett. A magyar munkások, dolgozó parasztok és az értelmiségiek nagy érdeklődése nyilvánul meg min­den iránt, ami a Szovjetunióban tör­ténik. Magyarországon rendkívül nagy a Szovjetunió tekintélye. A ma­gyarok ma megbízható barátaink és testvéreink. Mindent meg kell ten­nünk, hogy tovább erősítsük a ba­rátságot és az együttműködést a szovjet és a magyar nép között, mert ez az érdeke mindkét országnak, s az egész szocialista tábornak, az egész világ forradalmi munkásosztá­lyának javára válik. — Természetesen — mondotta a továbbiakban Hruscsov elvtárs — a népi Magyarországnak segítségre van szüksége. S valóban szükséges is, hogy a Szovjetunió továbbra is se­— Két nappal a látogatás kezdete előtt — folytatta Münnich elvtárs — hozta meg a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa azt a döntését, amellyel pél­dát mutatott az atom- és hidrogén­fegyverekkel rendelkező két nyugati nagyhatalomnak és egyoldalúan meg­szüntette az atom- és hidrogénfegy­verekkel folytatott kísérleteket! A szovjet delegáció, mindenekelőtt A magyar nép úgy értékelte a Legfelső Tanács határozatát, mint az erőpolitika hívei felett aratott nagy erkölcsi és politikai győzelmet. A szovjet vezetők ezzel kapcsolatos magyarországi megnyilatkozásai, el­sősorban Hruscsov elvtársnak a bu­dapesti bejelentése, hogy a Szovjet­unió kész a megegyezésre az ellen­őrzés kérdésében, a magyar nép tör­ténetének szerves részévé is tették a Szovjetuniónak ezt a történelmi je­lentőségű elhatározását. Az elnöki bejelentésből és az országgyűlés tag­jainak rendelkezésére bocsátott ira­tokból ismeretes, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ezzel a döntéssel kapcsolatban országgyűlésünkhöz is üzenettel fordult. Azt is bejelentem a tisztelt országgyűlésnek, hogy mint a forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, személyes levelet kap­tam Hruscsov elvtárstól, mint a Szovjetunió kormányának az elhatá­rozásában kifejezésre jutó szándé­kairól és kéri a Magyar Népköztársa­ság kormányának állásfoglalását. A Szovjetunió döntése jelentőségé­nek legjellegzetesebb vonásai akkor válnak igazán szembetűnővé, hogy ha az előzményekre is gondolunk. Az Egyesült Nemzetek közgyűlésének legutóbbi XII. ülésszakán az Egye­sült Államok delegációja —, miköz­ben azt hitte, hogy győzelmet arat a Szovjetunió felett — holtpontra juttatta a lefegyverzési tárgyalásokat és ezzel zsákutcába juttatta saját ma­gát is. Az Egyesült Államok külpoli­tikájának ez a manővere teljesen megbénította az Egyesült Nemzetek Szervezetét a leszerelésre irányuló tárgyalások kérdésében. Az Egyesült Nemzetek Szerveze­tét ebből a lehetetlen helyzetből csak a Szovjetunió javaslatai tudják kisegíteni. A Szovjetunió által javasolt kor­mányfői értekezlet az egyetlen hely, ahol a leszerelés kérdéseiről újra tár­gyalni lehet. Az atom- és hidrogén­fegyverekkel folytatott kísérletek egyoldalú felfüggesztésével a Szov­jetunió ország-világ előtt bebizonyí­totta, hogy a fegyverkezés megszüntetéséről nemcsak tárgyalni akar, hanem a népek békéjének megfelelő megegyezést akar elérni. A legutóbbi években a Szovjetunió számos javaslatot tett az Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának, hogy állapodjanak meg a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletek megszüntetésében. A nyugati hatal­mak mindeddig kitértek a javaslatok elől, s a propaganda különböző kö­dösítő módszereivel el akarták hi­tetni, hogy nem ők akadályozzák a megegyezést, hanem a Szovjetunió. Most azonban a cáfolhatatlan tény beszél. A Szovjetuniónak ez a döntése sú­lyos erkölcsi és politikai csapás az agresszív nyugati körökre. A békeszerető emberek tömegei világosan láthatják, hol van a reális készség a megegyezésre. Látni fogják ezt most azokon a területeken is, ahol az imperialis­ták szovjetellenes propagandája kö­dösítő módszereivel eddig bizonyos- fokú látszólagos sikert érhetett el. Természetesen a nyugati háborús propagandaközpontok most is kísér­leteznek, hogy csökkentsék a Szov­jetunió döntésének a világ közvéle­ményére gyakorolt hatását. Ha Eisenhower elnök, vagy Dulles kül­ügyminiszter valóban attól fél, hogy ez csak ügyes propaganda a Szov­jetunió részéről, akkor erre igazán gítse nemcsak Magyarországot, ha­nem minden testvéri szocialista or­szágot, hogy a mi táborunk mindig erős legyen, s fejlett iparra, szilárd népgazdaságra támaszkodjék, akkor a mi közös ügyünk még szilárdabbá válik. Hruscsov elvtárs megnyilatkozásai, a magyarországi látogatás során jelen­tős magyarázatokkal kísérték ezt az elhatározást, s erőteljes felhívást je­lentettek a nyugati hatalmak számá­ra. Az egész világsajtó mint „Hrus­csov budapesti beszédéről” emléke­zett meg, amikor hírül adta Hruscsov elvtársnak azt a bejelentését, hogy a Szovjetunió kész a megegyezésre az ellenőrzés kérdésében is. azt kellett feleletül kapniok, amit Hruscsov elvtárs Budapesten mon­dott: keljenek versenyre a Szovjet­unióval ilyen propagandában és szüntessék be ők is az atom- és hid­rogénfegyverekkel folytatott kísér­leteiket. A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak ez a döntése súlyos csapás a háborús politika híveire, irányítói­ra és spekulánsaira egyaránt, de hatalmas erejű biztatás és buzdí­tás mindazoknak, akik a szocia­lista táborral együtt a fegyver­kezési verseny megszüntetéséért, az atomháború veszélyének el­hárításáért, i a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért, & külön­böző rendszerekből álló népek békés egymás mellett éléséért küzdenek. Ha ezeknek egyes csoportjait, vagy rétegeit a világ bármely táján béní­totta, vagy csüggesztette az utóbbi időben az a tény, hogy az Egyesült Államok holtpontra juttatta a le­szerelési tárgyalásokat, ha bénítóan hatott rájuk, hogy a Szovjetunió ja­vaslatai mindig merev visszautasí­tásra találtak, akkor most itt a le­hetőség a felszabadulásra a bénító és csüggesztő hatások alól, mert a Szovjetunió új lehetőséget terem­tett a leszerelés ügyének a holt­pontról való elmozdítására, s új er­kölcsi és politikai fegyvereket adott a békéért harcolók kezébe: a kísér­letek felfüggesztésével példát muta­tott az atom- és hidrogénfegyverek­kel rendelkező másik két nagyhata­lomnak. Nem kétséges, máris szá­mos jel mutatja, hogy nemzetközi arányokban új len­dületet kapnak a különböző tö­megmozgalmak, amelyek az em­beriség feje felől örökre el akar­ják hárítani az atomháború ve­szélyét. Mint ismeretes, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa üzenettel fordult az Amerikai Egyesült Államok kong­resszusához és Nagy-Britannia par­lamentjéhez is, kérve a békéért nagy felelősséget hordozó két nyugati or­szág törvényhozó testületéit, hogy hozzanak hasonló döntést, a mag­fegyverekkel való kísérletek meg­szüntetésére. Világos, hogy megszám lálhatatlan milliók figyelik a Föld egész kerekségén, hogy mi lesz az amerikai és a brit válasz. Néhány nappal a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának példamutató dön­tése előtt ülésezett Bonnban a hit- lerizmus embertelen örökségének hordozóit is magában foglaló parla­ment, s úgy döntött, hogy a legmo­dernebb fegyverekkel, tehát atom­fegyverrel is ellátják a nyugatné­met hadsereget. A nemzetközi fe­szültség fenntartását kívánó hatalmi körök úgylátszik elkerülhetetlennek vélik a csúcstalálkozót, de azért be­fejezett tények elé akarják állítani a kormányfők találkozóját az atom­háborúra készülő NATO hadvezérek a nyugatnémet hadsereg atomfegy­vereivel is fokozott uralmával. Ugyanazok az erők, amelyek a né­met nép országát — és az egész Európát, atomháború színterévé akarják tenni, mindent elkövetnek, hogy az Egyesült Államok és Nagy- Britannia ne kövesse a Szovjetunió példáját. A béke erőinek harca ez­zel szemben napról napra fokozódik. Egyre élénkebbek a békeszerető erők mind Angliában, mind Nyu­gat-Németországban, mind az Egye­sült Államokban. A világ különböző tájain, az ál­lami és a társadalmi élet területein egyaránt szaporodnak azok a meg­nyilatkozások, amelyek sürgetik a nagyhatalmak kormányfőinek talál­kozóját és támadják a megegyezés akadályozására irányuló manővere­ket. Most legutóbb Prágában. Cseh­szlovákiában, Lengyelországban és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának képviselői tanácskoz­tak egymással a nyugatról fenye­gető háborús veszélyről és a veszély elhárításának módjáról. Mi helyesléssel köszöntjiik a német militarizimis által legköz­vetlenebbül fenyegetett országok összefogását, s az atommentes övezet létesítésére vonatkozó ter­vet. Ugyanígy örömmel köszöntjük a legkülönbözőbb társadalmi akció­kat, amelyek az atomháború veszé­lyének elhárítására irányulnak: többek között például a 44 nemzet több mint kilencezer szaktudósának beadványát az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez az atom- és hidrogén­fegyverekkel folytatott kísérletek felfüggesztéséért. Sokat várhatnak a világ béke­szerető népei attól a nemzetközi kongresszustól, amely a Béke Vi- lágtanács hívására ez év júliusában Stockholmban ül össze, s megtár­gyalja, hogyan háríthatok el a le­szerelésre vonatkozó megegyezés útjában álló akadályok. Dr. Münnich elvtárs ezután így folytatta: A csúcstalálkozó megakadályozá­sára, vagy létrejötte esetén — siker­telenné tételére irányuló imperia­lista törekvések két úton is igyekez­nek céljukat elérni. Részben olyan problémák napirendre tűzését köve­telik, amelyekről eleve tudják, hogy vagy megoldhatatlanok a jelenlegi helyzetben vagy el sem fogadhatók tárgyalásra, részben pedig olyan el­járásokat ajánlanak a tárgyalások előkészítésére, amelyek révén bizto­sítani lehet a kitérést a csúcstalál­kozó elől, vagy legalábbis annak elodázását. Az imperialista államok meg akar­ják akadályozni, hogy a leszerelés legyen a csúcstalálkozó első napi­rendi pontja, mert ennél a kérdés­Bevezetőben szóltam a szovjet párt- és kormányküldöttség magyar- országi látogatásának jelentőségé­ről. Most pedig örömömet fejezem ki én is, hogy országgyűlésünk tárgya­lásait az albán nép törvényhozó tes­tületé küldötteinek jelenlétében foly­tathatja. Forró szeretettel gondolunk az albán népre, amely nehéz körül­mények közt építi a szocializmust, örülünk az albán dolgozók sikerei­nek, együtt vagyunk velük gondjaik­ban, s kívánjuk, hogy az albán parla­menti delegáció mostani látoga­tása’ a történelmi tapasztalatok kicserélésével is erősítse nem­csak népeink barátságát, hanem a szocialista népek egységét is. (Nagy taps.) Ennek az egységnek ápolása céljából járt pártunk és a kormányunk kül­döttsége legutóbb a Román Népköz- társaságban és a Német Demokrati­kus Köztársaságban. Az ellenforra­dalom tanulságai közé tartozik az a felismerésünk is, hogy a szocialista népekkel, elsősor­ban a Szovjetunióval való kap­csolatunk és barátságunk ápo­lása, a munkásosztály, a dolgozó parasztság, a haladó értelmiség érdekében, a dolgozó magyar nép legszentebb nemzeti ügye. Elsősorban saját magunknak árta­nánk, ha ezeknek a kapcsolatoknak és ennek a barátságnak az ápolását elhanyagolnánk. Ezeket a kapcsola­tokat nemcsak a szomszédos szocia­lista népekkel, hanem a földrajzilag távolabb fekvőkkel, a nagy Kínai Népköztársasággal és a többi baráti ázsiai országgal is ápoljuk. nél van lehetőség megegyezésre, il­letve, mert ennél a kérdésnél köny- nyen ki lehet mutatni, melyik tár­gyaló fél ragaszkodik a fegyverkezé­si verseny fenntartásához. A lesze­relés kérdése előtt az imperialisták olyan témákat szeretnének felvetni, mint például a német egység meg­teremtése, vagy a kelet-európai or­szágok társadalmi rendszere. Mind a kettő olyan kérdés, amelynek tárgyalására semmi­féle nemzetközi konferencia, vagy nemzetközi testület nem il­letékes. Nem is azért hozzák fel az ilyen körök a német egység kérdését, mintha tényleg szívesen látnának egy békés és demokratikus egységes Németországot, hanem csak azért, hogy a csúcstalálkozó létrejöttét megakadályozzák, vagy a tanácsko­zást meddővé tegyék. Ugyanezzel a szándékkal emlegetik, hogy a kelet­európai népi demokráciák rendsze­réről is szeretnének tárgyalni. Ügy tesznek, mintha erre a magyaror­szági ellenforradalom jogosítaná fel őket. Arról nem beszélnek, hogy a kelet-európai országokban a ma­gyarországi ellenforradalom előtt is már a népi hatalom kialakulásának első pillanatától kezdve szakadatla­nul a népi hatalom megdöntésére törekedtek. Sokféle kísérletezésük kudarca sem józanította ki őket. Képmutatásuk és erkölcstelenségük annál szembeötlőbb, mert valóban jól tudják, hogy az itteni rendsze­rek megváltoztatására nincs erejük. Előttük is világos, hogy erről nem tárgyalhatnak, mégis képmutató mó­don emlegetik, hogy bátorítsák a belső felforgató elemeket, hogy ügy­nököket küldhessenek a népi de­mokráciákba és akadályozzák és ne­hezítsék a csúcstalálkozóra vonat­kozó tárgyalásokat. Minden valószínűség szerint bíz­vást mondhatjuk, hogy az értekezlet a sok akadály ellenére is létrejön,— mondotta Münnich elvtárs. A forradalmi munkás-paraszt kor­mányt a béke erői előretörésének mostani időszakában a szocialista népek testvéri szö­vetségének ápolása és a külön­böző rendszerben élő népek békés együttélése elvének érvé­nyesítése vezeti. Kapcsolatunk javítására törek­szünk a más társadalmi rendszerű or­szágokkal, a különböző rendszerek békés egymás mellett élése elvének alapján. A béke erőinek további sikereit ígérő nemzetközi helyzetben alig másfél évvel az ellenforradalom után, olyan költségvetést hozunk az or­szággyűlés elé, amelyben már a saját erőforrásaink alapján tük­röződik életszínvonalunk meg­szilárdítása a jelenben, sőt foko­zatos emelése a jövőben. Kemény küzdelmek vannak mö­göttünk, sok bonyolult problémát kell megoldanunk. A szocialista or­szágok külpolitikájának sikerei nem­zetközi síkon a béke megőrzésében, belpolitikai életünkben pedig a marxizmus—leninizmus tanításai alapján működő Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi mun­kás-paraszt kormány sok jó eredmé­nye életviszonyaink eddigi javítá­sában, a további felemelkedés elő­feltételeinek megteremtésében optimizmusra jogosít a jövőt il­letően és serény munkára sarkall bennünket. Okkal mondhatom, hogy a forradalmi munkás­paraszt kormány teljes erejével azon munkálkodik, hogy a ma­gyar nép baldog életének építé­sével járuljon hozzá a szocialista népek egységének és erejének növeléséhez, a népek békéjének megőrzéséhez és biztonságának megteremtéséhez, a világbéke győzelméhez. Az országgyűlés hosszantartó nagy tapssal fogadta dr. Münnich Ferenc elvtárs parlamenti beszédét. A szovjet döntés történelmi jelentősége A szovjet határozat nagy erkölcsi és politikai győzelem Kapcsolataink a szocialista tábor országaival

Next

/
Thumbnails
Contents