Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-13 / 87. szám

A Tolna megyei Műkedvelő Színjátszó Hetek kudarca

Á meleg fogadtatásra új művekkel fogok válaszolni

Ánkét V. Ovecskin regényeiről

Mintegy százan jöttek össze a volt megyeháza nagytermében párt és állami funkcionáriusok, pedagógusok, értelmiségiek, hogy részt- vegyenek Valentyin Ovecskin Tavaszi szél című könyvéről rendezett ankéton. Megnyitójában Scherer Sándor, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság megyei titkára üdvözölte az írót.

Elsőnek Polányi Máté, a Paksi Járási Pártbizottság munkatársa hangsúlyozta, hogy ilyen magyar regényekre is szükség lenne, mert a regény az élő valóságot mutatta be, s az olvasók, pártmunkások igyekeztek munkájukra nézve levonni a regény tanulságait.

— Mint ahogy Ovecskin regényében leírja, hogy a felső szervek végezték el az alsó szervek helyett a munkákat és ezzel ön- állótlanságra nevelték őket, úgy ez a mi esetünkben is gyakran megtörtént — kezdte felszólalását Bárd Flórián, a megyei művelődésügyi osztály helyettes vezetője, majd egy helyt hangoztatta: — A XX. kongresszus kellett ahhoz, hogy a szovjet írók lemenjenek falura és közvetlen közelről ismerkedjenek meg az élettel. Nem ártana, ha a mi íróink is követnék ezt a példát, akkor sokkal kevesebb lenne az íróasztalszagú regény.

Somi Benjamin, a Szekszárdi Járási Pártbizottság titkára hangsúlyozva Ovecskin Falusi hétköznapok című regényének fontosságát és nagy hatását a pártmunkásokra, megjegyezte, hogy a Falusi hétköznapok pozitív hősei az adott helyzet hősei, azonban nem előremutató hősök és ez a regény egyik fogyatékossága.

Prantner József, a Megyei Párt- bizottság osztályvezetője, pedagógiai hősikölteménynek nevezte Ovecskin regényét, mert azt az átalakulást hűen ábrázolja, amely a párt vezetésével a szovjet mező- gazdaságban végbement. Amikor- ez az átalakulás történik, az embereknek is át kell alakulniok és ennek az ábrázolása a legnehezebb feladat — kezdte felszólalását Prantner elvtárs.

dalomban is létrejönnek hasonló alkotások, mert nálunk is az a legszebb feladat, hogy az embereket szocialista emberré alakítsuk át.

Dr. Máté Géza megyei könyvtár- vezető elmondta, hogy a könyvtárakban nagy olvasottságnak örvendenek Ovecskin művei, majd több kérdést intézett az íróhoz, főleg az írók és könyvtárak, írók és olvasók kapcsolatáról. Bauer József megyei úttörő titkár a szovjet ifjúság helyzetéről tett fel kérdéseket.

A felszólalások után Ovecskin válaszolt az elhangzott kérdésekre s válaszadáson belül ismertette munkásságát.

— Egész életem a kolhozok szervezéséhez kapcsolódik. 19 éves koromban már egy kommuna elnöke voltam. Hat éven át dolgoztam itt, majd néhány éven keresztül pártmunkát végeztem különböző helyeken, — kezdte beszédét.

— Mindig harcoltam az ellen, hogy az embereket „kiemeljék” s ezzel az alsó vezetést gyengítsék. Amikor engem kiemeltek és újságíró, később író lettem, sem szűnt meg kapcsolatom a kolhozokkal, írásaimmal, karcolataimmal őket segítettem. A háború után Lvov- ba költöztem. Ez a városka járási központ. Tagja voltam a Járási Pártbizottságnak és rendszeresen látogattam a kolhozokat. Itt írtam a Falusi hétköznapok-at. A Tavaszi szél írásánál éreztem, hogy magasabb szintről, szélesebben kell látnom a mezőgazdaság problémáit, ezért a területi székhelyre Kurszk-ba költöztem. Itt íródott aztán a Tavaszi szél.

Az elhangzott kérdésekre válaszolva Ovecskin elvtárs elmondotta, hogy Dugyincev, szovjet író, akit nemrégiben megbíráltak, ismét dolgozik.

— Ami könyveim olvasottságát illeti, statisztikám nincs róla, de nagyon sok levelet kapok nemcsak szovjet olvasóktól, hanem a különböző népi demokratikus országokból is. Könyveim mintegy egymillió példányban jelentek meg a Szovjetunióban.

— A könyvtáros ne legyen egyszerűen mechanikusan könyvkiadó, hanem foglalkozzék az olvasókkal. Körülbelül negyven könyvtárban jártam és örömmel tapasztaltam, hogy könyveimet számosán olvassák.

— A könyvkiadók nálunk sem tudják kielégíteni az igényeket. Egy jó könyv két-három nap alatt elfogy. A régi orosz írók nem is álmodhattak ilyen hatalmas pél- dányszámról, hiszen egy-egy regényt többszázezer példányban adnak ki.

— Az ifjúság nevelésében követtünk el mi is hibákat. Sok pedagógus azzal igyekezett a tanulásra biztatni a fiatalokat: tanuljatok, mert ha nem tanultok, akkor traktoros, vagy fejőnő lesz belőletek. Persze ez a szemlélet ma már a múlté.

Magyarországi benyomásairól ezeket mondotta Ovecskin elvtárs:

— Magyar írókkal még nem találkoztam, magam kértem: először hadd halljam az olvasók véleményét. Utazásom még nem fejeződött be, ezért csak annyit mondhatok, hogy most még jobban érzem a felelősséget, azért amit leírok, hiszen látom hatását. A meleg fogadtatásért amit tapasztaltam, nem elég köszönetét mondani, hanem új művekkel kell válaszolni. A magam részéről ezt akarom tenni.

Az ankét Scherer Sándor zárszavával ért véget. Utána számosán vásárolták Ovecskin Tavaszi szél című művét, amelyet a szerző dedikált.

A sajtóhiba is az

iratot. Általában érdekes, iskolai mértékkel mérve színvonalas is. Az azonban elég rejtélyes előttem, amit az idei márciusi számban a „Félév után ...“ című cikk végén találtam. Az aláírás ugyanis a következő:

„Bertalan Ilona DISZ titkár, az Ifjúsági Tanács elnöke.’’ Püff neki! Azt még Bonyhádon is illene tudni, hogy 1958-ban nem működött és működik DISZ elnevezésű szervezet. Nem KISZ-t akartak esetleg írni?

MAGYAR NEMZET

Az országos lapok sem mentesek a hibáktól, közülük csak egy példát. A Magyar Nemzet március 28-i számában olvashatjuk az „Olaj Nagykőrös határában” című cikk ötödik bekezdésében egy helyt:

..... s ugyancsak ezt bizonyítják a Nagykőrös vidékén éppen e napokban felfedezett olajelőfordulás.“

Ejnye, ejnye. Egy olajelőfordulás legfeljebb azt bizonyítja, nem pedig azt bizonyítják. Nesze neked édes anyanyelvűnk!

TYPOGRAPHIA

címen jelenik meg a Nyomda, és Papíripari Dolgozók Szakszervezetének hivatalos lapja. Tekintettel arra, hogy a nyomdászok lapja, kellene legjobban, valamennyi lapnál jobban ügyelni arra, hogy ne forduljanak elő hasábjain komolyabb elírások. Az április 4-i szám 4. oldalán könyvismertetéseket találunk, köztük ismerteti az Imposztorok tükre című könyvet is. Pedig ilyen című kiadvány sem a közel- sem a távolmúltban nem jelent meg. Vagy mégis? Ha igen, úgy annak Imposztorok

Április 2-től április 14-ig került volna sor a Tolna megyei Műkedvelő Színjátszó Hetek-re. Sajnos csak került volna, mert a harmadik előadás után abba kellett hagyni és mint sikertelen munkát nem folytatni. A közönségből és akik közvetlenül nincsenek kapcsolatban a, népművelési szervekkel, nagyon kevesen tudják mi volt az oka a folytatás elmaradásának.

A szándék szépségét, helyességét elvitatni nem lehet. A legfőbb ideje lenne felmérni a műkedvelő színjátszás megyei helyzetét nemcsak statisztikai kimutatásokkal, hanem úgy is, hogy előadásokon keresztül látni lehessen merre is halad a műkedvelő mozgalom, témaválasztásban, rendezői felfogásban, művészi színvonalban. Erre lett volna jó a Színjátszó Hetek. S arra, hogy az utána rendezendő ankéton ki lehetett volna alakítani a felfogásbani egységes álláspontot. Mivel minderre ha laszthatatlanul szükség lenne, annál súlyosabb a hiba, hogy a rossz előkészítés miatt csődbe jutott ez a kezdeményezés.

A szervezés és előkészítés huzavonája már rosszat sejtetett. Az időpontok tologatása és az, hogy csak a kezdés előtt alig két héttel alakult ki a végleges program, nagy nehézségeket támasztott a szervezésben.

Ha csak az írásos propaganda mulasztásait vesszük figyelembe, akkor is meg kell állapítani, hogy ilyen körülmények között merő csodavárás volt sikerre számítani. Három nappal az első előadás előtt kerültek utcára a plakátok. S azok is milyen állapotban. Hét hiba volt rajtuk, amelyekből hármat tintával kijavítottuk, hogy még azok is észrevegyék, akiknek a figyelmét egyébként elkerülte volna. De még ekkor is hiányzott a plakátokról az időpont, hány órakor keztüköre a címe. Az a kis ö betű ebben az esetben fontos, sőt nélkülözhetetlen, mert ha egyszer ez a könyv címe, azt senkinek nincs joga másként írni.

Befejezésül bemutatok egy plakátot is.

A Tolna megyei Műkedvelő Színjátszó Hetek programját ismerteti a szóbanforgó plakát. Kiadója a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. A következő hibák találhatók rajta:

1. A plakát fejléce szerint a műkedvelő hetek április 1-től április 14-ig tartanak. Ugyanakkor az első előadásra 2-án kerül sor, az utolsó pedig 13-án lesz,

2. Tamási Áron szíművének címe „Énekes madár’’ s itt a két szó külön írandó, viszont a plakáton egybe írták.

3. Csiky Gergely y-al írja vezetéknevét, nem r-vel, mint a plakát szerkesztői.

4. Kiderült, hogy dr. Kintli nem György, hanem József és

5. Április 11, péntek helyett április 13-án, vasárnap kerül sor az utolsó előadásra. Ez utóbbit tintával ki is javították a kiragasztásra kerülő falragaszokon, a plakátot szemlélők derülésére.

Néhány apró hiba még fellelhető rajta, de azt hiszem, a plakát ismertetéséhez és bemutatásához ennyi is tökéletesen elég.

A Tolna megyei Népújságból nem idéztem, pedig lehetett volna, de hát ennyi elfogultságot igazán elnézhet nekem a Nyájas Olvasó.

(—ei)

dődnek az előadások?

Tervbevette a megyei népművelési csoport, hogy előzetesen egy tájékoztató füzetet bocsát ki, amely ismerteti a csoportok munkáját, s amely felkelti az érdeklődést a Színjátszó Hetek iránt. A terv terv maradt, a füzetből nem lett semmi. A bérleti szelvények akkorra készültek el, amikor már folyt az első előadás. Bérletet szervezni tehát már nem lehetett. A helyárakat ugyanolyanra állapították meg, mint például a Nemzeti Színház előadásain szokásos, ha Szek- szárdra látogat.

Egy ilyen akció alapos megszervezéséhez (a közönségszervezésre gondolok) több heti munka szükséges. Es nem elég csak az írásos propaganda ,a plakátok, hanem az üzemi, hivatali közönség- szervező hálózatot is be kell kapcsolni — ha nincs, szervezni ilyent — műkedvelő előadásokra szokásos, vagy méltányos helyárakat megállapítani. Mert bármennyire állítják egyesek az ellenkezőjét, a néző Gobbi Hilda, Básty Lajos, La- tabár Kálmán vagy Szabó Samu és hasonló művészek kedvéért szívesen kifizeti akár a 16 forintot is, de tízszer meggondolja, hogy a vidéki, vagy szekszárdi műkedvelők kedvéért kiadjon ugyanannyit.

A helyárak megállapítása nem az egész megyei műkedvelői politikától független dolog, hanem annak egy része, egyirányú kicsú- csosodása. Helytelen, ha műkedvelő színjátszókkal színházat akarunk csinálni. Márpedig erre nemcsak a csoportok hajlamosak, hanem a népművelési irányító szervek is. A műkedvelő mozgalom valóban legyen műkedvelő, darabválasztásban is, a csoportok működésében is, s ne akarjanak a színházakkal, hivatásos együttesekkel versenyezni. Ne a mindenáron való szórakoztatás legyen a vezérelv, hanem a műkedvelő mozgalom a résztvevőket szórakoztató, ismeretterjesztő jellege domborodjék ki elsősorban. Ezt kellett volna tisztázni a Színjátszó Hetek után megtartott ankétnak — amely ankétra nem került, nem kerülhetett sor.

A harmadik előadás után abba kellett hagyni a műkedvelő színjátszó csoportok seregszemléjét, mert az egyik előadáson kétszázan, egy má,sikon tizenheten (!) vettek részt és csak a szekszárdiakén volt elfogadható ház.

A sikertelenségért elsősorban a megyei népművelési csoport a felelős. Túlságosan „elvileg” foglalkozott ezzel a feladattal és amikor a gyakorlati munkára került volna a sor (ami szintén feladata) kapkodássá vált tevékenysége, félmunkát végzett majd minden területen. De ugyanakkor el kell mondani azt is, hogy a Városi Művelődési Ház is igen keveset követett el a siker érdekében. Bizonyos fokig menti őket az a körülmény, hogy egyéb igen fontos munkájuk volt és a saját csoportjukat is fel kellett készíteni a Színjátszó Hetekre, de el kell ítélni érdektelenségüket, azt hogy már eleve kedvetlenül fogtak a munkához.

Elsősorban nem azt akarjuk a rendezők szemére vetni, hogy ez a kudarc milyen anyagi veszteség gél járt, hanem az erkölcsi veszteséget, amely igen nehezen lesz pótolható. Most a legfontosabb teendő harcbaszállni a kedvetlenség, a levertség ellen, amely a csoportok tagjaiban sajnos eluralkodott a műkedvelő Színjátszó Hét sikertelensége nyomán. Nagy tanulsággal szolgó.lt ez az eset, amiből van mit levonni az illetékes népművelési vezetőknek saját munkájukra vonatkozólag.

LETENYEI GYÖRGY

— Nagyszerű eszméket hirdetünk, de hogy az eszméket megszeressék az emberek, az kell, hogy az eszmék hirdetőit is megszeressék. A vezető példamutató magatartása hatalmas dolgokat eredményez — mondotta, majd később rámutatott, hogy Ovecskin hősei hús-vér emberek, erényekkel és hibákkal együtt, még a negatív hősök is emberiek, s bemutatja, hogy azokat is meg lehet változtatni.

Bírálatként elmondta, hogy Ovecskin a pozitív jellemű embereket nagyobb tömegben, elsősorban az egyszerű emberek közül ábrázolja, a vezetők között már ritkábban találni pozitív hősöket. Végül így fejezte bel felszólalását: — Helyes lesz, ha a magyar iroSokat írtak már a sajtóhibákról és a különböző elírásokról, amelyek az újságok hasábjain napvilágot láttak. Ezek a hibák a köztudatban általában úgy élnek, mint „sajtóhiba’’, holott nem mindegyik számít szorosanvett sajtóhibának, hanem nem egyszer elírással, rossz fogalmazással van dolgunk.

Volt egy barátom, aki egész gyűjteményt szedett össze azokból az újságokból, amelyekben valamely nevezetesebb hiba előfordult. Én nem rendelkezem ilyen gyűjteménnyel, csak az utóbbi hetek terméséből szedtem össze néhányat — nem is valami tervszerű elgondolás alapján — a magam gyönyörűségére, az újságírók, szerkesztők, nyomdászok, korrektorok bosszantására és az olvasók szórakoztatására.

Először talán vegyük a Tolna meggyében megjelent kiadványokat.

$ SZÜLŐFÖLDEM

fj A Babits Mihály Irodalmi Társaság kiadványa. A könyv 19. oldalán 'ja következő mondat olvasható: Bejártam én is azt a messzi t-jatíj „A helybeli Vasutas Szakszerve- hol bölcsőd rineott, és telt é’et'-d. jrretnek szépen fejlődő ének- és zene- Az emlékek még most is visszafájnakí jkara ugyancsak a lakosság zenei az elviharzott esztendők felett. j {"ejlődéséről tesznek tanúbizonysá. „ . ...... a rot.“ Miért nem tesz? A magyar heílss: s*» WÆSSsr- H* ««J* «tf» ,»«"►

A rémületek perce elkísért, l!s ebben es ilyen esetb.n nem kell

és hallom bombák rettentő szavát ft"agaszkodni ahhoz, hogy ha egyhelyt

ÎÏ többesszámot használtunk, akkor Én ott jártam, hol orvul ölt az ember K náshelyt is többesszámot kell írni, A vész hullámzott ránk, akár efflEzt egy irodalmi társaságnak külötenger,- j -,ögen tudnia kellene. Márcsak a e cg • • v j .zéphangzás kedvéért is.

Ovecskin, — hadd fogjunk veld-fi BONYHÁDI KÖZGAZDÁSZ

kezet ^

amely tisztultabb út felé vezet. t A Bonyhádi Közgazdasági Techni- hol testet ölt egy szebb testvériség... **kum jelenteti meg ezt a havj folyoMiszlai György:

OVECSKIN

s ott most a béke áldott fénye ég.

Tévedni emberi dolog