Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-13 / 87. szám

1958 április 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 Miérï titkolják az asszonyok a korukat? Amikor Mrs. Carolyn Lind Bull New Yorkban néhány nappal ezelőtt betöltötte 101. életévét, szomorú han­gon így szólt: — Most vége a gyönyörűségnek, nem tagadhatom le többé koromat. Eddig, ha választani mentem, mond­hattam: elmúltam 21 éves — de most már csak annyit mondhatok: elmúl­tam száz. Mrs. Bull nyilván olyan választási helyiségbe ment, ahol kesztyűs kéz­zel kezelték. Ugyanis New Yorkban a választóknak, természetesen a nők­nek is pontosabban be kell vallaniok éveik számát. Ezért aztán sok nő nem is megy választani Nem akarják, hogy kíváncsi szomszédasszonyaik, akik véletlenül a választási helyi­ségben tartózkodnak, megtudják iga­zi korukat. HIVATÁS ÉS KOR Az amerikai nőket nemcsak hiva­tásuk kényszeríti arra, hogy valódi korukat titkolják. Ez talán az egyik legkevésbé nyomós ok. Egyre több nő jár dolgozni és a tapasztalat sz°rint jobb, ha nem látszanak túl idősek­nek. Színésznőkről, filmszíné zn ók­ról, énekesnőkről, táncosnőkről stb. eddig nem sikerült megbízható lexi­kont összeállítani, mivel nem voltak hajlandók bevallani korukat. És bi­zonyára igazuk is van! Olyan hiva­tásnál, ahol a fiatalság az első fel­tétel — talán fontosabb, mint a szép­ség — felesleges kockázat a születési év pontos keltét az ügynök, film­rendező vagy színigazgató orrára köt­ni. Az előzékeny filmtársaságok el is tekintenek ettől, a filmcsillagok hi­vatalos életrajzában a férfiszíné-zek korát megemlítik ugyan, de a nőkét elhagyják. Köztudomású, hogy a vállalatok is alaposan meggondolják, mielőtt egy 35—40 évesnél idősebb embert alkal­maznak. Ezen nem lehet csodálkoz­ni, ha a nők öt vagy tíz évet le­tagadnak életkorukból, amit egyéb­ként a férfiak is megtesznek. Ez az oka annak, hogy sok kor-'yi ő zülő dolgozó nő festi a haját. így fiata- labbnak látszik és több az esélye arra, hogy álláshoz jusson. HATÓSÁGOKKAL SZEMBEN NEM Ezzel szemben a hatóságok félre­vezetése, még az életkor bevallása te­kintetében is, büntetendő. De itt is van kiút. Sokszor előfordul, hogy a házasságkötésnél az anyakönyvvezető a nőktől megkérdi, hány évesek. Le­het, hogy a menyasszony bevallntla vőlegényének, hogy öt évvel idősebb nála, de nem akarja, hogy a házas­sági tanúk, különösen a nők, erről tudomást szerezzenek. Ez igazán ma gánügy, inkább hamis adatot mond. Másnap aztán visszajön az anya­könyvvezetőhöz és közli vele tényle­ges korát. A biztosító társaságok állandóan figyelmeztetik az ügyfeleket, hogy a biztosítási nyilatkozaton pontos év- számot kell közölni. A nők irtóznak ettől a rovattól, gyakran csak haláluk után derül ki valódi koruk, s ilyen­kor bonyodalmak keletkeznek a biz­tosítási összeg kiszámításánál. De az se ritka dolog, hogy a nők inkább le­mondanak a járadék egy részéről, csak ne kelljen igazi korukat beval- laniok. A pénz igazán nem minden! Egy 69 éves asszony 65 éves kora óta jogosult volt biztosítási segélyre. De nem igényelte, mert férje öt évvel fiatalabb volt nála, de erről persze nem tudott. Sőt, gyerekei is egész életében azt hitték, hogy szüleik egy- korúak. Sokan természetesnek tartják, hogv megöregszenek, viszont vannak, akik ezért szerencsétlennek érzik magu­kat, mindenképpen tagadni akarják korukat és boldogok, ha fiatalabbnak látszanak. Miért ne támogassuk őket ebben lelkileg? Sok nő, ha fiatalabbnak tartják, elveszti alacsonyabbrendűségi érzetét. Az már persze túlzás, hogy a nők az orvos előtt is el akarják titkolni korukat. Az orvos számára a kor fon­tos támpont a kortörténet elbírálásá­nál. Egy orvos ravasz módszerrel csalta ki női pácienseiből tényleges korukat. Megkérdezte tőlük: „Inge­rültebb ön, mint ezelőtt? Nem érez hőhullámokat? Ugye előfordul, hogy lehangolt és sírni volna kedve, ho­lott ezelőtt ez nem fordult elő? — Igen. ezek olyan jelek, amelyek 58- 60 éves asszonyoknál gyakran elő­fordulnak”. Erre a páciens felcsattan: „De Doktor úr, én csak 53 éves va­gyok!” — és most igazat mond. Az asszonyok érzik szugge=ztív ha­tását annak, ha letagadják korukat. Amikor fiatalabbnak mondiák, fiata­labbnak, munkaképesebbnek is érzik magukat. Sokan úgy vélik, hogy az ember 30 éves korában a legfrissebb, a legboldogabb. Senkitől se lehet rossznéven venni, ha továbbra is abban az illúzióban akar élni, hogy ez a szerencsés kor még nem szállt tova. Melyik a jobb vevő — a férfi vegy a nő ? Ezt a kérdést tette fel dr. E. Go­wer Johnstone professzor, angol pszi­chológus és 29 munkatársa hét euró­pai országban, továbbá Kanadában, az Egyesült Államokban és Ausztrá­liában, tízezer üzlettulajdonosnak, el­adónak és eladónőnek. A kérdezettek 91 százaléka a férfi mellett szavazott. A kereskedők azért szeretik job­ban a férfi vevőt, mert az könnyeb­ben kielégíthető, meggondolás nélkül nagyobb összegeket ad ki és kevésbé tud ellenállni az eladó rábeszélésé­nek, mint a nő. Johnstone professzor szerint az átlagférfi képtelen beval­lani, hogy az áru drága a szám ra, míg felesége nyíltan megmondja, hogy nincs elég pénze, vagy nem akar annyi pénzt kiadni. 4 HUMOR VILÁGÁBÓL KÉP A ,TÖ VÖBÖL .. . — Tudja kedves kolléga, a feleségem nagytakarítást nem találtam a védőöltözékemet. TRÓJA FALAINÁL ... rendezett és Egyébként a legtöbb asszony nincs elragadtatva férje bevásárló tehetsé­gétől. A kérdésre: „Jó bevásárlónak bizonyult-e férje az ön távolléte vagy betegsége esetén”, tíz asszony közül hét határozott „nem”-mel válaszolt. Sok háziasszony azt állította, hegy férje az egy hétre előirányzott ház­tartási pénzt már az első három nap alatt elkölti. A nők bevásárláskor figyelmüket kizárólag a beszerzendő tárgyra össz­pontosítják és nem nagyon figyelnek az eladó személyére. Ezzel izemben a férfiak először az eladónőket ve­szik szemügyre, s könnyen a személyi varázs hatása alá kerülnek. A londoni Oxford Streeten egy nagyáruház férfidivatcikk o ztáíyára kísérletképpen négy feltűnően szép próbakisasszonyt állítottak be. A for­galom azon nyomban ugrásszerűen emelkedett. Amikor a csinos eladó­nők közül kettőt az élelmiszerosz­tályra helyeztek át, ez utóbbit is ha­marosan rengeteg férfi kere te fel. Az osztály forgalma hihetetlenül megnőtt. A lelkes vevők javarésze 23 évnél fiatalabb, illetőleg 50 év­nél idősebb férfiakból állt. Ugyanez a nagyáruház még egy kí­sérletet tett: női holmikat árusító textilosztályára négy választékosán öltözött, pompás megjelenésű szak­embert alkalmazott. Ám ezek legsej­telmesebb pillantásaikkal, lebilin­cselő modorukkal sem tudták a hölgyvevők szívét hevesebben meg­dobogtatni. A forgalom nem emelke­dett az átlagos fölé. New Yorkban más kísérletet vé­geztek. Az egyik üzlet, amely semmi­képp sem tudott túladni három év alatt felgyülemlett, divatjamúlt, íz­léstelen mintájú férfi ingein, dr. Johnstone tanácsára hirdetést tett közzé, amely szerint a csekély kész­letre való tekintettel minden vevő csak egy inget vásárolhat. Néhány napon belül az egész készletet — persze kizárólag férfiaknak — ki­árusították. Ezt a kísérletet más or­szágokban is megismételték. Beiga­zolódott, mindig a férfiak azok, akik ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy egy, meggyőződésük szerint ritka tár­gyat, megszerezzenek. Johnstoneék 211 cipőkereskedővel beszéltek. Ezek szerint a nők cipő­vásárlása háromszor annyi időt. vesz igénybe, mint a férfiaké; többnyire hat pár cipőt próbálnak fel, mielőtt döntenének. A férfiaknak legfeljebb három pár cipőt kell mutalni, s ha ezek közül egyet sem tartanak meg­felelőnek, sűrű bocsánatkérések közt távoznak. Hasonló az eset a kalap­vásárlásnál. A nőknek legalább egy negyedórára van szükségük, amíg választanak, a férfiak rendszerint két perc alatt megveszik a kalapot. — Kissé csiklandósra sikerült. MENTSÜK, AMI MENTHETŐ... Az angliai Smithfield városka piac­csarnokában nemrég tűz pusztított. A tűzvész oly rohamosan terjedt, hogy több standot már nem lehetett megmenteni. Az egyik standon fel­aggatott vágott malacok pecsenyévé sültek. A szemfüles tulajdonos laci- pecsenyeként kiárusította őket. As eredményes munka titka részben az idősebbek, a pedagógusok segítsége Alig több, mint negyedéves múltra tekinthet vissza Kétyen a Kommunista Ifjúsági Szövetség. Decemberben, a megalakuláskor egyik fő gondja volt a fiatalok­nak, akik a szervezetet létrehoz­ták, hogy tevékenységüket hogyan tudják kiterjeszteni úgy, hogy az érintse a község egész fiatalságát. Hogyan sikerült megvalósítani ezt a feladatot, arról beszélgetünk Kuczi Károllyal, a szervezet tit­kárával és az egyik KISZ-taggal, Vincze Endrével. — Jelenleg 13 tagja van szerve­zetünknek — mondja Kuczi Ká­roly — és a község fiatalságának mintegy 60 százaléka van a szer­vezeten kívül. Mégis, elmondhat­juk azt, hogy a Kommunista If­júsági Szövetség a község fiatalsá­gára ki tudja terjeszteni munká­ját. — Hogyan tudták ezt elérni a szervezet rövid fennállása óta? — Részben azzal, hogy a köz­ség pedagógusai is közreműköd­nek szervezetünk munkájában — válaszol Kuczi Károly. — Egyi­kük, Énekes Ferenc, tagja a szer­vezetnek, a többiek — .velük együtt Márki János igazgató — mint kívülállók segítik munkán­kat. — A segítés egyik formAja az volt, hogy a szervezet egyes ren­dezvényeire rendelkezésre bocsá­tották az iskolát, addig, amíg nem kap a szervezet megfelelő helyisé­get. Majd minden este összejön­nek ide a fiatalok, nemcsak a KISZ-tagok, hanem a kívülállók is nagy számmal, sakkoznak, ol­vasnak, beszélgetnek, vitatkoznak különböző dolgokról. — A másik módszer, amellyel a pedagógusok a KISZ munkáiát segítik az, hogy hetente egy alka­lommal felváltva tartanak elő­adást a fiatalok részére. Az elő­adások témáját közvélemény kuta­tás alapján állítottuk össze. Meg­kérdeztük a fiatalokat, milyen tár­gyú előadásokat szeretnének hal­lani és ennek megfelelően állítot­tuk össze a programot. Az atom­energiáról, az 1848-as szabadság- harc eseményeiről, az 1956-os el­lenforradalomról, annak előzmé­nyeiről — ilyen és hasonló tárgyú előadások megtartását kérték a fiatalok. — Milyen további tervekkel fog­lalkozik a szervezet? — érdeklő­dünk. — Azt akarjuk, hogy szerve­zetünkben minden fiatal megtalál­ja a maga szórakozását — mond­ja Vincze Endre. — Azt akarjuk, hogy a sportolási lehetőségeket is megtalálják a KISZ-ben, ezért egyesül majd a sportkör a KISZ- szervezettel. A sportkör vezetősé­gében például idősebbek vannak, mint Miklós Gáspár, Beréti Ist­ván, id. Márton Lázár, akiknek szavára hallgatnak a fiatalok, ők sokat tudnak segíteni a szervezet nevelő munkájában. Miklós Gás­pár eddig is sokat segített a szer­vezetnek, s így nem kell külön a sportkörben és külön a KISZ-ben foglalkoznia a fiatalokkal. A kétyi KISZ-szervezet igen jól vizsgázott a hálastaféta megren­dezésekor, a számszerint kicsiny szervezet valóban, megmozgatta az egész község fiatalságát. A sta­fétában szép számmal vettek részt a szervezeten kívüli fiatalok. A gyűlésre, amelyen megtárgyalták, hogyan rendezik meg az ünnepsé­get, amikor a staféta a községen áthalad, legalább hatvanan jöttek össze. Ez a megmozdulás igazolta azt, hogy Kétyen a KlSZ-szerve- zet az egész község fiatalságát maga mellé tudja vonni. így sze­rez magának egyre nagyobb te­kintélyt és megbecsülést nemcsak a kívülálló fiatalok, hanem a fel­nőttek előtt is. Ezek után már nem kell sok idő ahhoz, hogy számbeli­leg is növekedjen a szervezet, olyan fiatalokkal, akik magukévá teszik a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség célkitűzéseit. (BOGNÁR) PH,,, Kurdon nagy építkezéshez készü­lődnek — állapítja meg az ismeret­len is, amint végighalad a község fő utcáján, mert az egyik telekre összehordott kő azt bizonyítja, hogy itt építkeznek majd. De egyelőre még csak terméskövet látni az üres telken, mintha az építkezés egyéb előkészületeivel senki nem foglal­kozna. így láthatja azt a felületes vizsgálódó, aki csak a kívülről lát­ható, észlelhető tényeket veszi fi­gyelembe. Ennél a fénynél sokkal többet mond azonban az a lelkesedés, ami az egész falut betölti az építkezés­sel kapcsolatban ... Mint megtud­tuk, kultúrházat építenek a kurdiak és nem is akármilyen kultúrházat; olyat, amilyen a környéken nincs még egy. Tíz helyiség lesz az épü­leten belül. Moziterem és nagy tánc terem. Az egyik beépített színpad­dal, ahol majd a színielőadásokat megrendezhetik. Akár hivatásos szí­nészeket is vendégül láthatnak olyan előadással, amit nem minden színpadon lehet bemutatni. A két nagytermen kívül öltözők, klubszo­bák szolgálják majd az épületben még a lakosságot és szereplők ké­nyelmét. Amikor arról volt szó, hogy kul túrházat építenek, az egész község lakossága szinte egy emberként ösz- szefogott a munka sikeres befeje­zése érdekében. De ez a befejezés még messze van. Egyelőre csak a munka kezdetén tartanak, de remé­lik, hogy a lelkesedés a későbbiek során sem lohad le... A lakosság önzetlen segítségére jellemző, hogy az eddig megérkezett 15 vagon terméskövet teljesen társadalmi munkában rakták ki, szállították a helyszínre. Legutóbb 8 vagon ter­méskő érkezett, s ezt másfél óra alatt helyszínre szállították társa­dalmi munkában a község fogato- sai. Ez mintegy 9 ezer forint értékű munka volt. Minden fogat ott volt, ami csak a községben van. A kultúrház felépítése 500—550 ezer forintba kerül, s ennek egy jelentős részét társadalmi munká­ban végzi el a lakosság. Az erdőbir­tokossági társulás például az épület tetőzetéhez szükséges faanyagot in­gyen adja. Ennek értéke közel 50 ezer forint. A fát ugyancsak társa­dalmi munkában vágja ki és szál­lítja helyszínre a lakosság... De számos példáját említhetnénk még meg az önzetlen segíteniakarásnak. Sass József építésztechnikus a Komlói Építőipari Vállalatnál dol­gozik, de nem tagadja meg kurdi származását és segíteni igyekszik a községnek. Elkészítette ingyen a kultúrház építési tervét, ami egyéb ként körülbelül 25 ezer forintba ke­rült volna, s megígérte, hogy leve­zeti az építést is. Tarr Gyula szalag- fűrészét bocsátja az építkezés ren­delkezésére díjtalanul, s ezzel na­gyot könnyít az iparosok munká­ján. A falu parasztemberei pedig — felsőbb szerv sugallata nélkül — el­határozták, hogy mire elkészül a kultúrház, régészeti szakkört alakí­tanak, és felkutatják a község múlt­ját, s a fellelhető régiségekből — amelyek a falu lakosságának múlt­ját, életét szemléltetik — kiállítást rendeznek az új kultúrházban. Nagy munkát vállalt magára a község lakossága, de az akarat, a lelkesedés minden bizonnyal ered­ményhez vezet, s két év múlva, ami kor a tervek szerint, a kultúrház ajtaja megnyílik, azok az emberek lesznek a legboldogabbak, akik sa­ját kezük munkáját látják az épü­letben ... (Boni)

Next

/
Thumbnails
Contents