Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-02 / 78. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 április 2. Á Magyarországra érkező szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai Nyikita Szergejevics Hruscsov A küldöttség vezetője N. Sz. Hruscsov 1894. április 17-én szüle­tett a kurszki kormányzóság Kali- novka falujában, bányászcsaládból. Már gyermek korában munkát kel­lett vállalnia, előbb pásztor volt, majd a Donyec-medence különböző gyáraiban és bányáiban végzett la­katos-munkát. 1918-ban belépett a kommunista pártba. A déli fronton tevékenyen részt vett a polgárhábo­rúban. Ennek befejeztével az egyik donyeci ércfejtőben dolgozott, majd a donyeci ipari főiskola munkásta­gozatának hallgatója lett. Az arc­vonalon, a bányában és a főiskolán Hruscsov aktív pártmunkát végzett, több ízben pártsejt-titkárrá válasz­tották. A munkástagozat elvégzése után Hruscsov vezető pártmunkát végzett előbb a Donyec-medencében, majd Kijevben. 1929-ben beiratko­zott a moszkvai Ipari Akadémiára, itt megválasztották a pártbizottság titkárává. 1931 januárjában Hrus­csov a moszkvai Bauman kerület, később a Krasznaja Presznya kerü­let pártbizottságának titkára. Az 1932—1934-es években Hruscsov a moszkvai területi pártbizottság má­sod-, majd első titkáraként és a moszkvai terjleti pártbizottság má­sodtitkáraként dolgozott. 1935- ben megválasztották a moszk­vai területi és városi pártbi­zottságok első titkárává, ezt a mun­kakört töltötte be 1938-ig. Hruscsov ebben az időben nagyarányú szer­vezőmunkát végzett azoknak a ter­veknek megvalósítására, amelyeket a párt és a kormány Moszkva újjá­alakítására, a főváros rendezésére, a munkások és az alkalmazottak élet­tott „A személyi kultuszról és kö­vetkezményeiről”. Az SZKP XX. kongresszusa ismét megválasztotta Hruscsovot a Központi Bizottság tag­jává, a Központi Bizottság ülése pedig az elnökség tagjává és a Köz­ponti Bizottság első titkárává. Hruscsov más szovjet vezetőkkel együtt ellátogatott a Kínai Népköz- társaságba, Lengyelországba, Jugo­szláviába, Indiába, Burmába, Afga­nisztánba, Nagy-Britanniába és más országokba. Részt vett a négy hata­lom kormányfőinek genfi értekezle­tén. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa 1958. március 27-én Hruscsovot a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nökévé választotta. Frol Romcmovics Kozlov Frol Romanovics Kozlov 1908-ban született, a Rjazany területi Losr'?i- nyino faluban. Szegényparaszt család sarja, tizenöt éves korában a kaszi- movoi „Krasznij Tyeksztyilcsik”- gyárba került, kitanulta a textil szak­mát, majd segédmester lett. Belépett a Komszomolba. 1926-ban felvették a kommunista pártba, még abban az évben megválasztották az üzemi Komszomol-bizottság titkárának. In­nen a kaszimovoi városi Komszomol- bizottság gazdasági osztályának élére került. A fiatal kommunistát 1928-ban Le- ningrádba küldték tanulni. Elvégez‘e a Vörös Akadémiát, majd a lenin- grádi politechnikai főiskolát. Mérnöki diplomával a zsebében ke­rült az ország egyik legrégibb kohá­szati központjába, Izsevszkbe. Hen- gerdevezetőnek nevezték ki, 1939-ben üzemi párttitkárnak, 1940-ben a vá­rosi pártbizottság titkárának válasz­tották meg. 1944-ben áthelyezték Moszkvába, ahol három éven át felelős tisztsé­geket töltött be az SZKP Központi Bizottságának apparátusában. Utána Kujbisevbe irányította a párt, ott a területi pártbizottság másodtitkára lett. 1949-ben Kozlov újra Leningrádba került. Szervezőtitkárnak küldték a Kirov-gyárba, rövidesen megválasz­tották a leningrádi városi pártbizo'.t- ság titkárának, 1953 novemberétől, mint a Leningrád-területi pártbizott­ság első titkára dolgozott. A XIX. és a XX. pártkongresszu­son F. R. Kozlovot beválasztották az SZKP Központi Bizottságába. A Köz­ponti Bizottság 1957. évi februári ülé­sén az SZKP KB elnökségének pót­tagja, majd a júniusi ülésen rendes tagja lett. 1957 decemberében az OSZSZSZK Minisztertanácsának elnökévé válasz­tották meg. F. R. Kozlov a Szovjetunió és az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának küldötte, ma a Szovjetunió Minisz­tertanácsának első elnökhelyettese. Kétszer tüntették ki Lenin-renddel, kétszer a Munka Vörös Zá zlaja rendjellel, egyszer a Nagy Honvédő Háború érdemérmének második fo­kozatával, valamint a Vörös Csillag rendjellel, ezenkívül még több kitün­tetésben részesült. Ándrej Andrejevics Gromiko körülményeinek javítására dolgozott j ki. 1938 januárjában Hruscsovot meg­választották Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárává. 1947 márciusa és decem­bere között az Ukrán SZSZK Mi­nisztertanácsának elnöke, majd 1947 decemberében ismét Ukrajna Kom­munista Pártja Központi Bizottságá­nak első titkára lett. Az 1941—1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Hruscsov a fronthadse­regnél teljesített szolgálatot. Tagja lett á kijevi, a délnyugati, a sztálin­grádi, a déli katonai körzet, majd az I. Ukrán Front katonai tanácsá­nak. Hruscsov tevékenyen részt vett Sztálingrád védelmében és a német fasiszta csapatok sztálingrádi szét­zúzásának előkészítésében. Egyidejű­leg, mint Ukrajna Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának titkára, élénk szervezőmunkát fejtett ki az ukrajnai partizánmozgalomban. Ki­váló munkájáért altábornaggyá ne­vezték ki. A háború befejezése után Hrus­csov a népgazdaság helyreállításáért és továbbfejlesztéséért indított harc kiemelkedő szervezője. 1949 decem­berétől 1953 márciusáig Hruscsov a párt Központi Bizottságának titkára és a moszkvai területi pártbizottság első titkára. A. A. Gromikot a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának Elnöksége 1957 február 16-án nevezte ki a Szovjet­unió külügyminiszterévé. Andrej Andrejevics Gromiko 1909- ben született, közgazdasági szakképe­sítést szerzett, 1936-tól 1939-ig a Szovjetunió Tudományos Akadémiá­ja Közgazdasági Intézetében tudomá­nyos főmunkatársként dolgozott. A közgazdasági tudományok doktora. A. A. Gromiko 1939-ben lépett dip­lomáciai szolgálatba. A Szovjetunió külügyi népbiztosságának az ameri­kai országokkal foglalkozó osztályát vezette. 1939-ben a Szovjetunió nagy- követségének tanácsosává nevezték ki, 1943 és 1946 között a Szovjetunió washingtoni rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete volt és egyidejű­leg rendkívüli követként és meg­hatalmazott miniszterként akkredi­tálták a Cubai Köztársaság kormá­nyához. 1946—1948 között a Szovjet­unió állandó képviselője volt az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsában, 1947—1952-ig a külügyminiszter helyetteseként dol­gozott. 1952-től 1953-ig rendkívüli és meghatalmazott nagykövet volt Nagy-Britanniában, 1953-ban a Szov­jetunió külügyminiszterének első he­lyettesévé nevezték ki. A. A. Gromiko résztvett a krími és a berlini konferencián, amelyen a há­rom nagyhatalom: a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Nagy- Britannia vezetői tanácskoztak, tagja volt a Szovjetunió küldöttségének az Egyesült Nemzetek megalakításánál San-Franciscoban és az ENSZ több ülésszakán. Résztvett a külügy­miniszterek találkozóján. Vezetésével tevékenykedett a szovjet küldöttség a dumbartonoaksi tanácskozáson és az Egyesült Nemzetek Szervezete elő­készítő bizottságában, Londonban. Gromiko a Szovjetunió képviselője volt az ENSZ leszerelési albizottságá­nak tanácskozásain. A. A. Gromiko tagja volt annak a szovjet küldöttségnek is, amely 1955- ben résztvett a négy nagyhatalom vezetőinek genfi tanácskozásán El­kísérte Bulganyint és Hruscsovot in­diai, burmai és afganisztáni utazására és Nagy-Britanniába is. Tagja volt annak a szovjet kor­mányküldöttségnek. amely 1955-ben meglátogatta Jugoszláviát. Gromiko a külföldi kormányküldöttségek moszkvai látogatása idején részt vett több tanácskozáson. A. A. Gromiko a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságá­nak tagja. Kétízben tüntették ki Le­nin-renddel. Pjofr lefimovscs Seleszt Hruscsov 1934 óta tagja a párt Központi Bizottságának. 1938-ban megválasztották a Központi Bizott­ság Politikai Bizottságának póttag­jává, majd 1939-ben a Politikai Bi­zottság tagjává. Az SZKP XIX. kongresszusán, 1952. októberében Hruscsov tartotta a párt szervezeti szabályzatának módosításáról szóló beszámolót. A kongresszuson ismét megválasztották az SZKP Központi Bizottságának tagjává a Központi Bizottság ülésén pedig a Központi Bizottság elnökségének tagjává és a Központi Bizottság titkárává. 1953. márciusában a Központi Bizottság, a Minisztertanács és a Legfelső Tanács Elnöksége együttes ülésén amellett foglalt állást, hogy Hrus­csov mindenekelőtt a Központi Bi­zottságban dolgozzék, ezért felmen­tette őt a moszkvai városi pártbizott­ság első titkárának tisztségéből. 1953 szeptemberében az SZKP Központi Bizottsága a Központi Bi­zottság első titkárává választotta Hruscsovot. Az SZKP XX. kongresszusán, 1956. február 14-én Hruscsov terjesz­tette elő a Központi Bizottság beszá­molóját, majd február 25-én a kong­resszus zárt ülésén beszámolót tar­Pjotr Jefimovics Seleszt 1908-ban született szegényparaszt családból a harkovi területen lévő Andrej evka községben. 1923-ban vasúti munkás­ként lépett be a Lenini Komszomol­ba. 1927-ben pártiskolára küldték, amelynek elvégzése után a harkovi területi Komszomol-bizottságnak tit­kára lett. 1928 óta tagja a Szovjet­unió Kommunista Pártjának. P. J. Seleszt 1935-ben elvégezte a marijupoli kohászati főiskolát és a harkovi Sarló és Kalapács-gyárba lépett munkába. Műhelyfőnökből az üzem főmérnöke lett. 1940-ben meg­választották az SZKP harkovi párt- bizottsága titkárává. A Nagy Honvédő Háború éveiben P. J. Seleszt felelős munkakört töl­tött be a cseljabinszki területi párt- bizottságban, később az SZKP Köz­ponti Bizottságának apparátusiban. 1954-ben megválasztották a kijevi városi pártbizottság titkárává, majd ugyanebben az évben a kijevi terü­leti pártbizottság másodtitkárává. 1957 februárjától a kijevi területi pártbizottság első titkára. P. J. Seleszt, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának és az Ukrán Szo­cialista Köztársaság Legfelső Taná­csának tagja, és tagja az Ukrajnai Kommunista Párt Központi Bizottsá­gának is — Lenin-renddel, Vörös Csillag-renddel és érdemérmekkel tüntették ki. Anna Petrovna Bojkova Anna Petrovna Bojkova 1918-ban született a pszkovi kormányzóság Dubki nevű községében. 1940-ben el­végezte a pszkovi pedagógiai főisko­lát és pedagógiai pályára lépett. 1949-ben elvégezte a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának felsőfokú pártiskolájst. A. P. Bojkova 1942 óta pártmun­kásként dolgozik. 1954-től 1956-ig Leningrád kujbisevi kerülete párt- bizottságánaK első titkára volt, 1956 óta a leningrádi városi pártbizottság másodtitkára. A. P. Bojkova az SZKP Központi Bizottsága központi ellenőrző bizott­ságának tagja. Lenin-renddel és más kitüntetésekkel tüntették ki. 0 Szovjetunió Legfelső Tanácsának határozata az atom- és hidrogénfegyverkísérletek egyoldalú beszüntetéséről Moszkvából jelenti a TASZSZ: A Szovjetunió Legfelső Tanácsa, a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács hétfői együttes ülésén hatá­rozatot hozott arról, hogy a Szovjet­unió egyoldalúan beszünteti az atom- és hidrogénfegyver-kísérleteket. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa üzenetet intézett az Egyesült Álla­mok kongresszusához, valamint Nagy. Britannia parlamentjéhez, ezekben az üzenetekben közli a Szovjetunió kezdeményezését és kéri annak tá­mogatását. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa hasonló tartalmú felhívást intézett a világ valamennyi parlamentjéhez. Az új szovjet kormány tagjainak névsora Hruscsovnak, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének előterjesz­tésére a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa hétfőn délutáni együttes ülésén jóváhagyta a Szovjetunió Miniszter- tanácsa tagjainak névsorát. Eszerint a minisztertanács első elnökhelyettese Frol Kozlov és Anasztasz Mikejan. a minisztertanács elnökhelyettese pedig Alekszej Ko­szigin és Alekszandr Zaszjagyko, to­vábbá Joszif Kuzmin (ő egyúttal a Szovjetunió Állami Tervbizwttságáj- nak elnöke és Dmitrij Usztyinov. Külügyminiszter: Andrej Gromiko, honvédelmi miniszter: Rogyion Malinovszkij, pénzügyminiszter: Ar- szenyij Zverjev, belügyminiszter: Nyikoiaj Dudorov. külkereskedelmi miniszter: Ivan Kabanov, a kulturá­lis ügyek minisztere: Nyikoiaj Mi- hajlov, egészségügyi miniszter: Ma­rija Kovrigina, földművelésügyi mi­niszter: Vlagyimir Maekevics. A Leg­felsőbb Tanács jóváhagyta, hogy Nyikoiaj Bulganyin az Állami Bank igazgatóságának elnöke legyen. í A minisztereken kívül a Legfelsőbb Tanács még a következő állami bi­zottságok elnökeit választotta meg Hruscsov javaslatára: B. E. Butumot a hajóépítőipari bi­zottság elnökévé, A. P. Volkovot a munka, és bérkérdésekkel foglalkozó állami bizottság elnökévé, J. J. Mak- szarevet az állami műszaki-tudomá­nyos bizottság elnökévé, G. V. Jenyu- tyint a minisztertanács ellenőrzési bizottsága elnökévé, I. A. Szerovot az állambiztcnsági bizottság elnö­kévé, P. V. Dgyementyevet az állami repüléstechnikai bizottság elnökévé, K. N. Rudnyevet a haditechnikai bi­zottság elnökévé, V. L. Kalmikovot a rádió, és elektronikai bizottság el­nökévé, V. A. Kucserenkót az építés­ügyi bizottság elnökévé, Sz. A. Szkacskovot a külkereskedelmi bi­zottság elnökévé, N. A. Bulganyint az Állami Bank igazgatóságának el­nökévé, V. N. Sztarovszkijt a Szov­jetunió Központi Statisztikai Hiva­tala elnökévé. Az Állami Tervbizottság első el­nökhelyettese és egyben a miniszter- tanács tagja: G. V. Perov, az Állami Tervbizottság elnökhelyettesei és a minisztertanács tagjai: V. P. Zotov, Ny. I. Sztrokin és M. V. Hrunyicsev, az Állami Tervbizottság osztályve­zetői és a minisztertanács tagjai: G. Sz. Hlamov, A. G. Peskov, J. Sz. Novcszelov. Ezenkívül a Szovjetunió Miniszter- tanácsának tagjai a szövetséges köz­társaságok minisztertanácsának el­nökei. Hruscsov bejelentette, hogy F. R. Kozlov, a minisztertanács első el­nökhelyettese hivatalát akkor veszi át, amikor az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsának elnöksége felmenti a köztársaság minisztertanácsa elnöké­nek tiszte alól. A Legfelsőbb Tanács ülése Hrus­csov előterjesztését a Szovjetunió kormányának megválasztására hatal­mas lelkesedéssel egyhangúlag elfo­gadta. Ezután került sor A. A. Gro­miko külügyminiszter nagy jelentő­ségű bejelentésére a hidrogénrobban. tási kísérletek egyoldalú felfüggesz­téséről. Gromiko bejelentésének első nyugati visszhangjai A Szovjetuniónak az az elhatáro­zása, hogy egyoldalúan lemond az atom- és hidrogénfegyverkísérletek­ről, már az első napon élénk vissz­hangot váltott ki a nyugati főváro­sokban. Noha sokhelyütt kétségbe­vonják a Szovjetunió lépésének igazi szándékát, hangoztatják, hogy a szov jet bejelentést komolyan meg kell vizsgálni. WASHINGTON Az amerikai külügyminisztérium szóvivője a Legfelső Tanács döntésé­vel összefüggésben kijelentette, hogy az Egyesült Államok megtartja a Csendes-óceánon nyárra tervezett atomkísérletét. Az egyik sajtótudósító megkér­dezte, „vajon a külügyminisztérium hétfői nyilatkozatát úgy lehetne-e ér­telmezni, mint a Legfelső Tanács fel­hívásának egyszerű elutasítását?“' A szóvivő csak annyit válaszolt, hogy a szovjet nyilatkozatot behatóan ta­nulmányozzák és remélik, a szovjet kormány éppúgy tanulmányozza az Egyesült Államok nyilatkozatát íis. BONN Von Eckardt, a szövetségi kormány sajtófőnöke sajtóértekezleten foglal­kozott a Szovjetunió legújabb lépé­sével. A többi között kijelentette, hogy a szövetségi kormány üdvözli az atom- és hidrogénfegyverkísérletek megszüntetésére vonatkozó szovjet nyilatkozatot, amennyiben a Szovjet­unió ezzel „jóakaratát szándékozik k'fejezni a küszöbönálló csúcsérte­kezletre való tekintettel. Eckardt hangoztatta, a szövetségi kormány pozitív állásfoglalása szempontjából döntően esik latba az a körülmény, hogy a szovjet javaslat „nem puszta propaganda hadjáratnak tűnik.” A sajtófőnök szerint, amennyiben a Szovjetunió ezekben a kérdésekben most előzékenységet tanúsít, „ez csak hasznos lehet a csúcsértekezletet elő­készítő megbeszélések szempontjá­ból." Ollenhauer, a nyugatnémet szo­ciáldemokrata párt elnöke hétfőn azt mondotta, fiogy Gromiko szovjet külügyminiszter bejelentése, amely szerint a Szovjetunió egyoldalúan le akar mondani az atom- és hidrogén- bomba-kísérletekről, „enyhülést je­lent a nemzetközi helyzetben.’“ Ollenhauer hangsúlyozta, a nyu­gatnak fel kellene használnia az al­kalmat, hogy komolyan és céltuda­tosan tárgyaljon a Szovjetunióval, s ily módon egyezmény jöjjön létre a kísérleti robbantások megszüntetésé­ben. „A Szovjetunió egyoldalú nyi­latkozatát mindkét felet kötelező erejű megállapodásnak kell felválta­nia“’ — mondotta a szociáldemokrata pártvezér. LONDON Csaknem valamennyi angol lap kommentálja a Szovjetuniónak azt az elhatározását, hogy abbahagyja a nukleáris kísérleteket. Az óvatos kommentárok ellenére a lapok intik az Egyesült Államokat, „nehogy fi­gyelmen kívül hagyja a javaslatot.” A Times véleménye szerint az Egyesült Államoknak és Angliának „jogában áll további kísérleteket folytatnia, tekintettel a Szovjetunió nemrégi nagyszámú kísérletére.” A lap azonban hozzáteszi: mivel más országok is a nukleáris versengésben való részvételt tervezik, „jobb lenne minél előbb véget vetni a kísérletek­nek.” A News Chronicle követeli, hogy Anglia „bizonyos időre függessze fel a nukleáris kísérleteket." A munkás­párti Daily Herald hasonló nézetet vall és azt javasolja, hogy Anglia szorítsa rá az amerikaiakat is ha­sonló lépésre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents