Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-25 / 97. szám

1958 április 25. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A kisipari szövetkezetek gazdasági fejlődése Szövetkezeteink a lakosság érdekében ! A kisipari termelőszövetkezetek feladatai közül az egyik legfontosabb a lakosság közvetlen igényeinek kielégítése, a javítás és szolgáltatás mellett, valamint hiánycikkek termelése, amit esetleg a gyáripar, adott­ságainál fogva, nem képes termelni. Ha megnézzük, hogy az ellenforra­dalom leverése óta ennek érdekében mit tettünk a megye kisipari ter­melőszövetkezeti vonalán, meg kell állapítani, hogy értünk el eredmé­nyeket. Csak egynéhányat említünk meg, mint például a Tolnai Fém- tömegcikk KTSZ-t, mely szövetkezet még nincs egy éve, hogy megala­kult és termelésének legnagyobb részét a hiánycikkek termelése teszi ki. így például: kerékpár gyermekülés, kerékpár csomagtartó, csatorna­vasak, mézeskanna, mosdóállvány, horganyzott mosóteknő, ereszcsator­na stb. Ezek a cikkféleségek már hosszabb idő óta hiánycikként szere­peltek és éppen ezért ez a KTSZ ezekből több 10 ezer számra gyárt nemcsak a megye részére, hanem országos ellátásra is. Vagy nézzünk másik példát, a lakosság közvetlen igényeinek kielé­gítésére mit tettek építőipari szövetkezeteink. 1957-ben, több, mint 20 családi házat építettek szövetkezeteink. Itt csak azokat említjük meg, akik ezen akcióban legjobban kivették a részüket. A Dombóvári Vas­ipari KTSZ építőrészlege több, mint 8 családi házat épített az elmúlt évben. A Tolnai Fémtömegcikk KTSZ szintén növelte kapacitását és több gépi beruházást eszközölt, annak érdekében, hogy a múlt évinél lényege­sen nagyobb mennyiségben gyártson hiánycikkeket. Olyan hiánycikkek gyártását is tervezik, amelyeket a múlt évben még nem gyártottak. Szö­vetkezeteink így és ehhez hasonlóan kívánnak eleget tenni ama hivatá­suknak, mely sajátságosán a szövetkezeti mozgalom feladataiként me­gyénk területén reájuk hárul. A munkavédelem és balesetelhárítás megjavítását várjuk a küldöttgyűléstől A szövetkezetek egyenletes fejlő­dését az ellenforradalmi események megszakították, annak ellenére, hogy igyekeztek — egy-két kivételtől el­tekintve — az első naptól kezdve helyt állni a termelés terén. A kiesé­sek ellenére is . többet termeltek, mint az előző évben. Míg 1955-ben közel 63 millió forint termelési értéket állítottak elő, addig 1956-ban több mint 65.5 millió forintot. Sajnos, a nyereség alakulása nem ilyen kedvező. Ezen a téren az ellen- forradalom nagyobb veszteségeket okozott. 1955. évben közel 3.5 millió forint volt a nyereség, 1956. év vé­gén csak egy és egynegyedmillió fo­rinttal zártak a szövetkezetek, hol­ott az év III. negyedévének végén A kisipari termelőszövetkezetek jelentős szerepet töltenek be nép­gazdaságunkban. A kisipari termelő szövetkezeti mozgalom viszont nem csak gazdasági egység, hanem szocia­lista jellegű tömegszervezet is. Éppen ezért szükséges a tagság szocialista szellemben való nevelése. A politikai nevelő munka felada­tait a szövetkezet választott szerve, a Szövetkezeti Bizottság hivatott vé­gezni. Ha megnézzük, hogyan dolgoz­tak a bizottságok, megállapíthatjuk, hogy jó munkát végeztek 1956 októ­beréig. Mozgósították a szövetkezeti tagokat a párt- és kormányhatároza­tok megvalósítására, komoly versenv- mozgalom volt szövetkezeteinkben, melynek eredményeképpen szövetke­zeteink országos viszonylatban is az élen haladtak. Kultúr- és sporttevé­kenységet fejtettek ki, jól propagál­ták ilyen vonalon is a szövetkezeti mozgalmat. Az ellenséges propaganda hatására háttérbe szorult a szövetkezeti tag­ság politikai nevelése, a verseny, újí­tómozgalom, kultúr- és sportmunka. 1957. év második felében — amikor már több szövetkezetben is felvetet­ték a politikai munka hiányát —, kezdtük életre hívni a szövetkezeti bizotteságo'kati Első feladatként a szocialista munkaverseny beindí­tása volt a cél. November 7-ére már számos szö­vetkezet tett felajánlást, melyet teljesítettek is. Ez év elején a vezetőség újjáválasz- tásával együtt megválasztották az új szövetkezeti bizottságokat is. Be­indult már a politikai munka, mely­nek van eredménye, de ez még ko­rántsem kielégítő. Több szövetkezet­nél új módon megszabták a verseny- feladatokat, helyesen a minőség, a ta­karékosság kérdését állították elő­térbe. Jó politikai munkát végeztek szövetkezeteinkben a jubileumi év első felében. Jó minőségű ter- melvényeikből kiállítást szervez­tek, mely méltán nagy tetszést, elismerést váltott ki a többezer már meghaladták a kettő és egy­negyedmillió forintot. így a IV. negyedévben több mint 1 millió fo­rinttal esett vissza. A legnagyobb visszaesés a Dunaföldvári Cipész KTSz-nél volt, ahol körülbelül ne­gyedmillió forint nyereség esett ki. Az ellenforradalmi események kö­vetkezményeként felszámolt az Ozo­rai Vegyes, Decsi Vegyes, Dunaföld­vári Épületkarbantartó és a Tamási Épületkarbantartó KTSz. Ezek he­lyett azonban újabb szövetkezetek alakultak és így a szövetkezetek számában változás nem történt. Uj szövetkezetek: Tolnai Fémtö­megcikk, Tolnai Asztalos és Má­zoló, Dunaföldvári Asztalos és Mázoló, Dunaföldvári Építő­ipari KTSz. nézőből, akik eddig megtekintet­ték a kiállítást. Jól sikerült a megyei kultúr- és sportfeszti­vál is. Bebizonyították a szövetkezetek, hogy nemcsak a termelés vonalán állnak helyt, hanem a kultúra és a sportmunka terén is tudnak szín­vonalas teljesítményt nyújtani. Nagy segítséget kell adni tovább­ra is a szövetkezeti bizottságoknak az alapszabályszerű működéshez, élővé kell tenni a szövetkezetek demokra­tizmusát, foglalkozni kell a szocia­lista munkaversennyel, az újító moz­galommal, melyek különösen jelentő­sek a takarékosság terén. A szövetkezeti bizottságoknak nagy segítséget fog adni a most megtar­tandó küldöttgyűlés, mely hosszú időre megszabja feladatainkat. Ha ezeket végrehajtjuk, nagy lépést ha­ladunk előre a mozgalom útján. A bátaszélii Felkerestük a Bátaszéki Épület­karbantartó KTSZ-t, hogy megnéz­zük, mennyit és hogyan fejlődött az 1955. évi küldöttgyűlés óta. A lá.togatás során megállapítást nyert, hogy a szövetkezetnél nagy fejlődés van. Az 1955. évi 36 termelő taglétszám 1958-ra 54 főre emelke­dett. Mintegy megyeszerte elismertek a művészi evezéssel készült bútoraik, valamint a szép kivitelű és kidolgo­zású konyhabútoraik, amit mi sem bizonyít ékesebben, mint az, hogy már szeptemberig el vannak látva munkával. A szövetkezet jelenleg 10 részleg­gel dolgozik. A kőművesrészleg kivételével, mely részben közületek részére is dolgozik, a többi részleg főleg a la­kosság igényeit elégíti ki. A rész­Az ellenforradalom leverése után a szövetkezetek a rendelkezésükre álló termelési lehetőségeket helyesen használták ki és eddig el nem ért eredményekről számoltak be. 1957 év végén a termelési érték több mint 80 millió forint, és az elért nyereség meghaladta az 5 és negyedmillió forintot. Az ilyen arányú emelkedéshez hoz­zájárult a beruházásoknak 1 millió forintot meghaladó emel­kedése is. Az elmondottak a szövetkezetek gazdasági megerősödését eredményez ték. Nőtt a szövetkezetek saját va­gyona, több mint egy millió forint­tal. Az emelkedés következtében a rövidlejáratú hitelek 1.7 száza­lékkal, a közép- és hosszúlejáratú hitelek 2.7 százalékkal csökken­tek. Teljesen hitel nélkül gazdál­kodik a Szekszárdi Cipész, Tol­nai Ruházati és a Teveli Vegyes KTSz. Minimális hitele van a Nagydorogi Vegyes KTSz-nek. Ezek az eredmények a tagok jöve­delmében is jelentkeztek, hiszen több mint 1 és negyedmillió forint került nyereségrészesedés címén ki­fizetésre. Ez átlagosan körülbelül 2 heti munkadíjnak felel meg. Voltak szövetkezetek, pl. a Paksi Cipész KTSz, Dunaföldvári Cipész, Szek­szárdi Cipész, Szekszárdi Szabó, ahol körülbelül egy havi munkadíj­nak megfelelő volt a részesedés. Bízunk benne, hogy a szövetkeze­tek a folyó évben — a nehézségek ellenére is — hasonló jó eredménye­ket érnek el. t Hiesz Miklós pénzügyi ov. bútorgyár“ legek közül kiemelkedik az asztalos­részleg. 1955 és 1958 hasonló időszakát összehasonlítva, bútorgyártásnál a legnagyobb az emelkedés. Míg 1955. I. negyedében 14 garnitúra bútort gyártottak, addig 1958. I. negyedében 45 garnitúrát. 1955-ben a lakosság részére csak 6 ezer forint összegű építkezést vé­geztek, 1957-ben pedig már 56 ezer forint összegben. Termelőszövetke­zetek részére a múlt esztendőben 846 ezer forint összegű építkezést végez­tek. Ezt a fejlődést természetesen a tagság jobb minőségi munkájának köszönhetik és nem utolsó sorban a nagyarányú műszaki fejlődésnek. 1955-ben 900 négyzetméter terüle­ten dolgoztak, jelenleg pedig 1460 négyzetméter területen. Bátran elmondhatjuk, hogy a me­gyében nincs még egy hasonló válla­lat, amelynek olyan gépi berende­zése lenne, mint a Bátaszéki Építők asztalos részlegének. Addig, míg 1955-ben a szövetkezet gépparkjának forint értéke 62 ezer volt, jelenleg 243 ezer forint értékű gépparkkal dolgoznak és ezzel biz­tosítani tudják a lakosság megnöve­kedett igényeinek kielégítését. Ez az egy szövetkezet is mutatja, hogy megyénk Kisipari Termelő Szövetkezetei a fejlődésben nem áll­nak meg, hanem a párt és a kormány határozatának szellemében állandó műszaki fejlődésen mennek keresz­tül. A megye kisipari termelőszövetke­zeteinek munkavédelmi és baleset- elhárítási helyzetében jelentős visz- szaesés tapasztalható az 1956. októ­beri ellenforradalmi események kö­vetkeztében. A rend helyreállítása után a szövetkezetekben fokozottab­ban láttak a termeléshez. Egyes szö­vetkezeti vezetők figyelmüket úgy­szólván teljesen a termelés eredmé­nyeire fordították és egyáltalán nem, vagy keveset foglalkoztak a dolgozók egészségvédelmével, általában a ter­melés egészségügyi alapfeltételeivel. Pedig a termelés és a dolgozók egész­ségügyi helyzete egymástól elszakít­hatatlan. A szövetkezetekben mű­ködő munkavédelmi és szociális bi­zottságoknak is, de elsősorban a szö­vetkezetek vezetőinek sokkal többet kell ezekkel a kérdésekkel foglalkoz­ni, mert a munkavédelmi helyzet, a balesetek alakulása komolyan be­folyásolja egyes szövetkezetek, de a megye szövetkezeteinek termelési eredményét is. Ezen kívül a balesetet szenvedett dolgozó keresetvesztesé­gen túlmenően esetleg hosszabb ideig vagy véglegesen kiesik a termelésből megrokkanása következtében. 1956-ban a megye szövetkezeteiben 47 üzemi baleset volt, ami 730 nap. Dunaföldvári Cipész KTSZ az idei évben 70 000 pár jóminőségű gumi­csizmát ad az ország bányászainak, 30 000 pár gyermekcipőt és ezen túl­menően a sok cipőjavítás mellett még kb. 5000 pár flexi rámán var­rott cipőt a lakosság részére. * A Szekszárdi Építőipari KTSZ az idei évben 20 darab összkomfortos kislakást fog a lakosság részére fel­építeni; * A Dombóvári Faipari KTSZ 150 garnitúra fénj ezett hálószobát, 30 garnitúra festett konyhabútort gyárt az idén a lakosság szükségleteinek kielégítésére. 1958 július 1-ig beköl­tözik a korszerű, új üzemházba, mely 500 000 forintos költséggel épül. illetve 5840 munkaóra kiesést oko­zott. 1957-ben 44 üzemi baleset volt, ami 818 nap, illetve 6544 munkaóra kiesést jelentett. A Szekszárdi Építő­ipari Szövetkezetnél 1956-ban 16 üzemi baleset volt, aminek következ­tében 195 nap, illetve 1560 munkaóra esett ki a termelésből. Az 1957-ben történt hat üzemi baleset pedig 91 nap, illetve 728 munkaórakiesést oko­zott. A Dombóvári Vasipari Szövetke­zetnél 1956-ban 11 üzemi baleset volt, a termeléskiesés 267 nap, illetve 2136 munkaóra. 1957-ben ugyancsak 11 üzemi baleset volt, ami 156 nap, illetve 1248 munkaóra kiesést oko­zott. Intézetünknek a társadalombiztosí­tási feladatok ellátásán kívül egyik fő feladata, hogy a szövetkezetek munkavédelmi helyzetében javulás álljon be. Mi a küldöttgyűléstől azt várjuk, hogy a szövetkezetek tagsá­gát képviselő küldöttek nemcsak gaz­dasági téren hoznak fontos határo­zatokat, hanem a munkavédelmi, balesetelhárítási és egészségügyi té­ren fennálló komoly hiányosságok ügyében is határozottan állástfoglal- nak. KSZKBI Tolna megyei Alközpontja A Bonyhádi Ruházati és Szolgál­tató KTSZ 1958. június 15-ig beköl­tözik az újonnan épülő összkomfortos üzemházba, mely kb. 500 000 forint költséggel épül. * A Tolnai Ruházati és Szolgáltató KTSZ hét részleggel rendelkezik. Különösen említésre méltó — a többi jó részleg mellett — a női és férfi szabó, valamint a cipész részleg mun­kája, ahol jó minőségű termelvé- nyekkel látják el nemcsak a község lakóit, hanem úgyszólván az egész járásból vannak megrendelőik. A szövetkezet betölti hivatását, mert az 1957-es gazdasági évben a teljes termelési értékének 96 százalékát közvetlen a lakosság részére ter­melte; ; Á megye legkisebb szövetkezete Meglátogattuk a megye legkisebb szövetkezetét, amely közvetlenül az ellenforradalom után alakult. Megtudtuk, hogy a Dunaföldvári Asztalos és Mázoló Szövetkezetnek 12 tagja van. A meginduláshoz szük­séges pénzügyi eszközöket maguk ad­ták össze és az első hónapokban vagy egyáltalán nem, vagy csak félfizetést vettek fel. Termelésük már 1957 II. negyedévében meghaladta a 143.900, nyereségük pedig a 10.100 forintot, mely utóbbi összeg a termelési érték 7.2 százaléka volt. 1958. I. negyedévé­ben a termelési értékhez viszonyított nyereség az említett 7,2 százalékról 8 százalékra emelkedett. 1957 II. ne­gyedévében semmi, ma pedig 25.400 forint saját erővel rendelkeznek. A művészi erezéssel készített bútorok­kal oly nagy hírnévre tettek szert, hogy megrendelésekkel nemcsak a környékből, hanem Fejér és Bács me­gyéből is felkeresik a szövetkeze'et. Boros Imre, az erezés nagy szak­tudást és még több érzéket igénylő művészetét olyan tökélyre vitte, hogy ma már nem marad el tanító meste­rétől, Kvilman Andrástól sem. Ezt, valamint a kollektíva öszeforrott ■ munkáját dicséri az a tény is. hogy a hozzájuk benyújtott megrendelések négy-öt hónapra lekötik kapacitá- I sukat. II szövetkezetek politikai munkájáról Hírek Az egész megyében ismertek a Dombóvári Vasipari KTSZ termelvényei. A megye egyik legrégibb KTSZ-e, a Szekszárdi Cipész Szövetkezet jóminőségű, szép kivitelű cipővel sok elis­merést arat. A Dunaföldvári Cipész KTSZ 10 éve működik. Kiváló munkájával sok elismerést szerzett a szövetkezetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents