Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-25 / 97. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 április 25. Hruscsov válaszolt Eisenhower elnök április 8-i üzenetére Moszkva (TASZSZ). Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Menysikov washingtoni szovjet nagyköveten kérész, tül eljuttatta az amerikai külügyminisztériumba válaszát Eisenhower elnök április 8-i üzenetére. Nem lehetne-e lezárni a múltat és megállapodni abban, hogy az Egye sült Államok és Nagy Britannia ugyanúgy, mint a Szovjetunió, szüntesse be az atom- és hidrogénkísérleteket? — írja Hruscsov április 22-i üzenetében. A szovjet kormányfő megjegyzi, hogy Eisenhower üzenetében szükségesnek tartotta megjegyezni: a Szovjetunió a nukleáris kísérleti robbantások egyoldalú beszüntetésére akkor határozta el magát, amikor már több ilyen kísérlet-sorozat befejeződött. Hruscsov ehhez a következőket fűzi: — Nem tény-e, hogy az Egyesült Államok lényegesen több nukleáris kísérletet végzett, mint a Szovjetunió? — írja Hruscsov, majd megjegyzi: — Biztosíthatom önt, elnök úr, ha az Egyesült Államok tette volna meg elsőnek ezt a lépést, mi őszintén üdvözöltük volna. Az üzenet hangsúlyozza, hogy a kísérletek beszüntetése semmiképpen nem károsíthatja meg az Egyesült Államok biztonságának érdekeit és tekintélyét. Ha azt állítják, hogy a kísérletekre az Egyesült Államoknak az atom- és hidrogénfegyvereknek tökéletesítése céljából van szüksége, akkor meg kell jegyezni, hogy mivel az Egyesült Államok már jóval több ilyen kísérletet végzett, mint a Szovjetunió, következésképpen az Egyesült Államoknak semmiféle vesztesége nem származik abból, habeszünteti a kísérleteket olyankor, amikor a Szovjetunió már beszüntette azokat. Eisenhower üzenetében utalt arra, hogy bizonyos kísérleteket lehet titokban, ellenőrizhetetlenül is végezni. Hruscsov erre a következőket írja : — Ismeretes, hogy ma már vannak olyan berendezések, műszerek és olyan észlelési módszerek, amelyek lehetővé teszik minden nukleáris kísérleti robbantás regisztrálását. Hruscsov üzenetében hangsúlyozza, hogy tekintetbevéve a meddő leszerelési tárgyalások sokéves tapasztalatait, nem érthet egyet Eisenho- wernek azzal az álláspontjával, hogy a kísérletek beszüntetésének átfogó leszerelési egyezmény részét kell képeznie. Mi vár ránk ezután — teszi fel a kérdést Hruscsov — ha a leszerelési vitákkal párhuzamosan folytatódik majd a mind hatalmasabb pusztító eszközök kipróbálása? Eisenhower elnök az atom- és hidrogénfegyverkísérletek beszüntetésére vonatkozó szovjet javaslat ellensúlyozásaként emlékeztet üzenetében a „nyílt égre” vonatkozó korábbi javaslataira, a kozmikus térség békés felhasználása beszüntetésére. Hruscsov ezzel kapcsolatban ezt írja: — Attól, hogy országunk egyik végétől a másikig amerikai repülőgépek cirkálnak légterünkben, a szovjet repülőgépek pedig az amerikai égboltot hasítják, s közben közöttünk feszültség és bizalmatlanság uralkodik, aligha fogják országaink népei nagyobb biztonságban érezni magukat, aligha nyerik vissza békéjüket és nyugalmukat. Hruscsov üzenetében leszögezi, hogy a kozmikus térség katonai célokra való felhasználásának eltiltásáról és a kozmikus rakéták felbocsátásáról a Szovjetunió csak összehangolt nemzetközi tudományos kutatási program alapján hajlandó egyezményt kötni. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt — mutat rá —, hogy az atom- és hidrogénfegyvereket nemcsak interkontinentális rakétával, hanem közepes, és kis hatósugarú rakétákkal is el lehet juttatni a célponthoz, nem is beszélve a rengeteg amerikai katonai támaszponton állomásozó bombázó légierőkről. Hruscsov '"hangsúlyozza, hogy Eisenhowernek a kozmikus térséggel kapcsolatos javaslata lényegében az interkontinentális ballisztikus ra- kjéták eltiltásával akarja elhárítani az Egyesült Államok felől a kozmikus térségen át érkező nukleáris visszavágást. Ezért kijelentették — folytatja Hruscsov —, hogy a kozmikus térség katonai célokra való felhasználásának eltiltását az idegen területeken levő katonai támaszpontok felszámolásának kell kísérnie. Mindenekelőtt vonatkozik ez az európai, a közel- és középkeleti és az északafrikai támaszpontokra. Az üzenet megjegyzi, hogy a kérdés ilyen eldöntése igazságos, teljes összhangban áll az Egyesült Államok, a Szovjetunió és a többi ország biztonságának érdekeivel, nem biztosít egyiknek sem előnyösebb helyzetet. A Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének üzenete külön emlékeztet arra, hogy az atomerő békés felhasználása problémájának felbukkanása óta , a szovjet kormány következetesen harcol az Egyesült Nemzetek Szervezetében az összes atom- és hidrogénfegyverfajták alkalmazásának eltiltásáért, e fegyverek kivonásáért, készleteik megsemmisítéséért, a nukleáris fegyverek gyártásának beszüntetéséért — megfelelő nemzetközi ellenőrzés bevezetésével. . Hruscsov megjegyzi, hogy Eisenhower április 8-i üzenete nem tartalmaz olyan javaslatokat, amelyek a leszerelés problémájának megoldására és az atomháborús veszély kiküszöbö- iésére irányulnának. A jelenlegi nemzetközi helyzet — olvassuk végezetül Hruscsov üzenetében —, valamennyi államtól és elsősorban a béke sorsáért legfőképpen felelős nagyhatalmaktól nem általános szavakat követel a leszerelés kívánatosságáról, hanem konkrét tetteket kíván. A Szovjetunióban többé nem robban egyetlen atombomba, egyetlen hidrogénbomba sem, ha az Egyesült Államok és Nagy-Britannia nem kényszerít bennünket erre. Annak a kérdésnek megoldása, örökre lezárulnak-e a nukleáris kísérletek, vagy pedig folytatódni fognak, most már csupán két hatalomtól függ — az Egyesült Államoktól és Nagy-Britanniától. Átnyújtották Moszkvában a nyugati emlékiratot A DPA jelentése szerint Francia- ország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter a három nyugati hatalom nagykövetével együtt vitassa meg a csúcsértekezlet előkészítését. Mint csütörtökön délben Párizsban közölték, a három nagykövet szerdán este emlékiratot nyújtottál a szovjet külügyminiszternek, amelyben ismételten hangoztatják a nyugati hatalmak álláspontját ebben a kérdésben. A Pravda a Biztonsági Tanács üléséről Moszkva: (TASZSZ) A Pravda csütörtöki száma „Szemleíró” aláírással cikkben kommentálja a Biztonsági Tanács legutóbbi ülését, amelyen a Szovjetunió előterjesztette azt a követelését, hogy szüntessék be az amerikai atombombázók provokációs repülőútjait a Szovjetunió határai irányában. A Pravda rámutat arra, hogy a Biztonsági Tanács ülésén lehullt a lepel az erőpolitika híveiről, azokról, akik állandóan a háború küszöbén akarják tartani a világot. Az amerikai delegáció mindent megtett, hogy felgöngyölítse a Biztonsági Tanácsban a Szovjetunió által felvetett rendkívüli fontos nemzetközi kérdés vitáját. Bár a Biztonsági Tanács ülése forma szerint lezárult, — hangsúlyozza a Szemleíró — továbbra is érvényben marad a Szovjetunió és a világközvélemény erélyes tiltakozása a tűzzel játszó amerikai légierő provokációs cselekményei ellen. A Szovjetunió által felvetett kérdés továbbra is a Biztonsági Tanács napirendjén marad. Betiltották Párizsban a május 1-i felvonulást Párizs: (MTI) a párizsi rendőrfőnökség most hozott döntésével betiltotta a párizsi dolgozók május 1-re meghirdetett felvonulását. A CGT Szajna megyei szervezem teinek uniója tiltakozó közleményében hangoztatja, hogy Gaillard exk.ormányának önkényes intézkedése, amellyel a szakszervezeti és a gyülekezési jogokat ismételten megsérti a dolgozók újabb megdöbbenését váltja ki. A CGT rámutat arra, hogy ugyanez a kormány eltűrte és felbátorította a fasiszták mesterkedéseit, akik büntetlenül parádézhattak az utcákon, megtámadhatták a demokratikus szervezetek helyiségeit, a demokratikus gyűléseket és a baloldali politikusokat. A dolgozók, különösen a közalkalmazottak megállapíthatják, hogy ha a dolgozók bérköveteléssel lépnek fel, a felelet rögtön kéznél van: „nincs kormány”, de mindjárt van kormány akkor, ha tiltó rendelkezést kell hozni a dolgozók május 1-i felvonulásának megakadályozására. A szak- szervezeti jog, a gyülekezés és a felvonulás alkotmányos joga alapján a CGT a köztársaság elnökéhez fordul ünnepélyes tiltakozásával és kijelenti: a párizsi dolgozók nem fogadják el a tűrhetetlen betiltó határozatot. Az Egyesült Arab Köztársaság támogatja az atomkísérlet megszüntetését Kairó: (TASZSZ) Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke Hruscsov április 4-i üzenetére a többi között a következőket írja: — Mi állástfoglalunk amellett, hogy elengedhetetlenül szükséges megtiltani minden államnak az atom- és hidrogénfegyverek gyártását és kipróbálását. Az Egyesült Arab Köztársaság kormánya támogatja az ilyenfajta kísérletek megszüntetését, felhívja a kormányokat, hogy hárítsák el az emberiség feje felől a szörnyű veszélyt — állítsák a tudományt a béke szolgálatába és versengjen egymással azokon a területeken, amelyek a nemzetek haladását és az egész emberiség jólétét szolgálják. KIS HÍREK A NAGYVILÁGBÓL Moszkva: (TASZSZ) Alekszej Pu- zin, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő vallásügyi bizottság elnöke villásreggelit adott a Moszkvában tartózkodó magyar katolikus és protestáns egyházi küldöttség tiszteletére. A villásreggelin megjelent Boldoczki János, a Magyar Népköz- társaság moszkvai nagykövete is. * Párizs (MTI). René Pleven szerdán megkezdte tárgyalásait. Környezetéből kiszivárgott hírek szerint csupán HJ-TIIU-IUEX: A szülőföld Fordította: CSÁNYI LÁSZLÓ III. Osak annyit tudunk, hogy amikor nálunk Norvégiában este van, Vietnamban nappal. De mit lehet tudni, talán a véletlen segítségünkre jön? Készülékünk holland gyártmány s a kereskedő szerint az egész világot lehet vele fogni. De hát ki tudja? Lehet, hogy egy pillanatban csak felcsendül a drága hang, amit itt, az idegen földön egyedül mi értenénk meg. A fiam már aludt. Barna, selymes haja a homlokába hullott. Milyen szép is ez a gyerek! A szemei feketék s az orra lapos, mint az apjáé. Tan papa épp ezt szereti benne s egyáltalán nem örül, ha az anyjához hasonlítják. Helene is egész eddig velünk virrasztóit, de már alszik. Aranyszínű haja ráhullik a fiú barna hajára, a labda pedig legurult a földre. A rádió recseg. Kint kavarja a havat a szél és veri az ablakokat. Tan papa rossz hangulatban van, mert minden erőfeszítésünk ellenére sem sikerült Hanoit fognunk. Két óra. — Nagyon rossz idő van, —mondom neki. Leül az ágyam szélére, s az ablakon át nézi az eget. A szomszéd ház falán a szélben megvillan a fény. Sóhajt: — Hej, nem kedvez az idő! Legalább a látszatot akarom menteni, s csendben, beidegzett mozdulatokkal elkezdem csavargatni a rádiót. A kereső fémszála lassan mozog a rádió üveglapján. Amerikai dzsessz! Még ez is! Hányszor találkozunk már ma este ezzel a bosszantó zenével! Mintha csúfolódnék velünk, s kigúnyolná a bosszúságunkat. No most meg egy mexikói dal, gitárkísérettel, szomorú és reménytelen. Sokszor hallottam a kikötőben és a tengeren is, hosszú éjszakákon. Kint egyre erősödik a szél; úgy látszik, egész éjszaka tart majd a hóvihar. Tan hallgat. Kezével fogja a fejét és a mennyezet egyetlen pontját figyeli. Múlik az idő. Ebben a kései órában a legtöbb adó már elhallgatott. S egyszerre, ebben az egyhangúságban és távirati jelek között, egy indiai zene csendült fel. Mégis valami a Távol-Keletről! Figyelem Tan papát: becsukta a szemét, talán el is szunyókált. Tovább keresek, belekapaszkodva az egyre kisebb reménybe. Szemem előtt ott lebeg a napsütötte szülőföld. Látom a szülői házat, ami már nemzedékek óta áll, minden viszontagságot kibírt. A bátyáim és a nővéreim ott laknak-e még? És itt a falum is! Ügy maradt vajon, amilyen annak idején volt, annyi évvel a háború előtt? Hirtelen a másik ágy felé nézek, ahol a feleségem alszik a gyerekkel. Ugyanaz a kedves mosoly mindkettejük ajkán. Ó, ha nem nősültem volna meg! Milyen boldogan indulnék ismét a világba és biztosan előbb- utóbb haza is tudnék vergődni! Csak legalább kisírhatnám magam a szüleim sírján. Megcsinálnám a házunk kerítését és... de mit is beszél álmában a kis Lien? Lien, a fiam. Igen, a fiam tart itt. És a feleségem. De lehetetlen, hogy egész életemen át itt tarthassanak. Egy napon mégis el kell majd mennem. Elmenni, velük együtt. A feleségem oly jó s meg kell értenie ezt, mert annyira szeretjük egymást. Négy óra! Még mindig ott vagyok, fogva tartanak az emlékek, amelyeket tíz évig rejtegettem a szívem mélyén. És hirtelen megfogom a rádió keresőjét, mert hiszek abban, hogy egyszerre csak felcsendül az anyanyelvem édes dallama. Fuvolák és tamburák ismeretlenül is meghitt hangját hallom, de ez egy kínai adó. Tan papp elaludt már. A fiam mégegyszer beszélni kezd álmában. Soha nem ismerte azt a földet, amelyet én úgy szeretek; nem is ismer mást, csak a tengert és az üzemet, ahol dolgozom. Nagyon kicsike még Ha nagyobb lenne, felébreszteném, hogy együtt keressük azt a hangot, amelyen második hazája őt is hívni fogja egyszer. De még nagyon kicsi. A szél rázza az ablakokat. De a vihar már távolodik. És én még mindig itt ülök! Ki tudja, ki tudhatja, talán mégis sikerül. De félek, hogy a drága hang nem fog annyi ideig beszélni, ameddig szeretném, hogy minden változásról beszámolhasson a távolba szakadtnak. Nem, soha nem tudnám elhagyni! S áhítattal mormolni kezdem, anélkül, hogy észxevenném: „Itt Vietnam hangja... Itt Vietnam hangja.” Ügy hangzik, mint egy imádság, amely a lelkem mélyéből tör fel. Tan papa felkapja a fejét: •— Micsoda? Vietnam hangja? — Sajnos nem. *— De hallom a bemondót. Biztos, hogy elaludtál közben, te gyerek! Odaül a helyemre s így szól közbe: „Menj, hagyj engem keresni.” Ügy néz, mintha mérges lenne. Pislog és óvatosan forgatni kezdi a keresőt, fejét pedig egész közel dugja a készü- ' lékhez. Nem merem neki megmondani, hogy az előbb én beszéltem, mert félek, hogy belőlem is elszáll minden remény. Mintha könny fátyolozná a szemem; rágyújtok és az ablakhoz megyek. Kint fúj a szél. A hópelyhek éjszakai lepkéknek látszanak, amelyek ott repkednek a tfény körül. ! Csend van, csak a távirati jeleket 1 hallani, amelyek úgy ismétlődnek, mint az aggodalom szava. Tan papa még mindig itt van, a hó pedig csendben esik kint. Ügy rémlik, ezen az éjszakán több hó esett, mint máskor egész nap. Ó Vietnam, Vietnam! napfényes hazám! vasárnap vagy hétfőn fog választ adni a köztársaság elnökének, hogy vállalja-e a kormányalakítást, tesz-e kísérletet a kormány összeállítására. Pleven a jobboldali függetlenektől a szocialistákig terjedő valamennyi párt megegyezését akarja elérni az algériai kérdésben. Tulajdonképpeni tanácskozásait a pártok vezetőivel csütörtökön kezdi meg — találkozni fog többek között Guy Mollet-vel, a szocialisták főtitkárával is. A párizsi sajtó a szocialisták magatartását véli a Pleven-Jkísérlet sorsát eldöntő tényezőnek. Egyes hírek sze- I rint Guy Mollet és a szocialista pártvezetés nem nyilatkozik kedvezően j Pleven tervével kapcsolatban, mert I az tulajdonképpen a Gaillard-kor- mányéhoz hasonló többséget eredményezne a kormányban is és a parlamenti többségében is „Mindenki benne lenne és végeredményben senki sem lenne benne.” Bukarest (MTI). A Román Népköz- társaság nagy nemzetgyűlésének elnöksége törvényerejű rendelete értelmében április 28-án reggel 9 órakor összeül a nagy nemzetgyűlés. Az ülés napirendjén szerepel a többi között a nagy nemzetgyűlés külügyi bizottságának választervezete arra a felhívásra, amelyet a Szovjetunió Legfelső Tanácsa intézett az összes országok parlamentjeihez az atomfegyverekkel folyó kísérletek megszüntetésének kérdésében. * Prága (MTI). A DÍVSZ világkonferenciája iránt, amelyet július 14 és 20 között rendeznek meg Prágában, az előkészítő bizottság közlése szerint világszerte nagy az érdeklődés. Eddig száz országból jelentették be a dolgozó ifjúság képviselőinek részvételét. A küldöttek száma megközelíti az ötszázat. * Î Moszkva (TASZSZ). A Szovjet Békebizottság elnöksége április 23-án j szakszervezeti ifjúsági képviselők, ■valamint tekintélyes tudósok és köz- I életi kiválóságok bevonásával kibőví- ' tett ülést tartott. Az ülésen egyhangúlag elfogadták azt a táviratot, amelyben tiltakoznak Dag Ham- marksjöldnél, az ENSZ főtitkáránál, a Biztonsági Tanács döntése ellen;