Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-23 / 95. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 április 23. Ünnepi gyűlés Varsóban a szovjet-lengyel szerződés megkötésének 13. évfordulóján Lengyel párt- és kormányküldöttség Varsó (TASZSZ). A varsói Tudomány és Kultúra Palotájának 3500 személy befogadására alkalmas kongresszusi termében április 21-én este ünnepi gyűlést rendeztek a szovjet— lengyel barátsági, kölcsönös segély- nyújtási és háború utáni együttműködési szerződés megkötésének 13. évfordulója alkalmából. Az ünnepi gyűlést Gomulka nyitotta meg. Meleg szavakban üdvözölte a gyűlésen megjelent Kliment Vorosilovot és a szovjet küldöttség többi tagját. Beszédében hangsúlyozta, hogy a lengyel és szovjet nép barátsága és testvérisége a cárizmus ellen vívott több évtizedes közös harcból fakadt. A szocializmus eszméjének negyven évvel ezelőtt a Szovjetunióban és tizenhárom évvel ezelőtt Lengyel- országban aratott győzelme egyszer- smindenkorra megszüntette a két nép sok viszályát. Lezárult a kölcsönös félrevezetések sora, amelyeknek szervezői mindkét országban az uralkodó körök, a dolgozó nép kizsákmányolóinak osztályai voltak. Gomulka utalt arra, hogy a potsdami egyezmények és az európai népek akarata ellenére a Német Szövetségi Köztársaságban mind gyorsabb ütemben folyik a német milita- rizmus feltámasztása, amely az európai és a világbéke ellen irányul. Gomulka után Cyrankiewicz, a lengyel minisztertanács elnöke mondott ünlnepi beszédet. Méltatta a tizenhárom évvel ezelőtt megkötött szovjet—lengyel szerződés jelentőségét, majd a Szovjetunió békés kezdeményezéseivel foglalkozott és elemezte a nemzetközi helyzetet. Moszkva (TASZSZ). A moszkvai ; lengyel nagykövetség hétfőn fogadást adott a szovjet—lengyel barátsági, kölcsönös segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződés aláírásának 13. évfordulója alkalmából. Tadeusz Gede lengyel nagykövet üdvözlő beszéde után N. Sz. Hruscsov emelkedett szólásra. Visszaemlékezett a szerződés aláírására. Azóta 13 esztendő telt el, ezek az évek jó esztendők voltak — mondotta. — Lengyelország és a Szovjetunió kapcsolatainak történetében különböző fordulatok voltak. De hadd mondjam meg ismét, hogy a lengyel nép nem felelős királyainak és a Pil- sudszkiaknak cselekedeteiért, s a mi népünk nem felelős a cárok tetteiért. A Lengyel Népköztársaság és a Szovjetunió kormányának politikája a szocialista fejlődés közös útján halad. Népeink barátsága egyike azoknak a nagyon fontos feltételeknek, amelyek a mi nagy célunkért vívott harcunk sikereihez szükségesek. — Ezekben a napokban K. J. Voro. Összefoglald a Biztonsági Tanács üléséről Mint a Reuter jelenti, Szoboljev szovjet fődelegátus beszéde után Cabot Lodge amerikai fődelegátus szólalt fel. Tagadta a szovjet panaszban foglaltakat és azt állította, „semmi olyat nem tettünk, ami bármiképpen veszélyeztetné a békét.” Ezután Kanada, a Csang Kaj-sek kormány, Franciaország, Anglia, Irak, Japán és Panama képviselője szólaltak fel, majd Lodge javasolta, hogy tegyék fel szavazásra a szovjet határozati javaslatot. Szoboljev ezt kifogásolta, s kijelentette, hogy mielőtt válaszolnak a felszólalásokra, tanu’mányozni akarja a jegyzőkönyvet. Ezt a javaslatát hat szavazattal kettő ellenében elvetették, hárman tartózkodtak a szavazástól. A Szovjetunió és Svédország szavazott az elnapolás mellett. Ezután Szoboljev ismét felszólalt és rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok képviselője eljárásával a vita elfojtására törekedett. Bejelentette, hogy tiltakozásként Lodge akciója ellen, visszavonja a szovjet határozati javaslatot. Ezután arról a komoly segítségről beszélt, amelyet a Szovjetunió Lengj elország szocialista iparosításához, tudományos és műszaki fejlődéséhez nyújt. Végül hangsúlyozta, hogy a barátsági szerződés és végrehajtása végső csapást mért mindazokra, akik a két világháború közötti időszakban megpróbálták szembeállítani egymással Lengyelországot és a Szovjetuniót, s ezzel a hitierizmus és fasizmus erőit segítették. Az ünnepi gyűlésen beszédet mondott Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke is. Többek között hangsúlyozta, hegy Lengyelország és a Szovjetunió rosszakarói igyekeztek és igyekeznek akadályozni a szovjet—lengyel barátság erősödését. A történelmet eltorzítva, hazug módon azt állítják, hogy az orosz nép ellensége volt a lengj, el népnek. Ha a múltban voltak is ösz- szeütjközé^ek országaink (között — mondotta — ez nem a népek, hanem a kizsákmányoló osztályok bűne. A cárizmus egyforma ellensége volt az orosz és a lengyel népnek. A továbbiakban foglalkozott Lengyelország, majd a Szovjetunió gazdasági terveivel, utalt a legutóbbi szovjet : bélsk'kezdeményezésekre. — hangsúlyozta, hogy a jövőben állandóan fejleszteni kell a szocialista országok kölcsönös segítségét és támogatását, jobban ki kell használni a szocialista rendszerben rejlő előnyöket és jobban össze kell hangolni a népgazdaság fejlesztésének terveit. j silov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének emöke és más elvtársaink a Lengyel Népköztársaságban tartózkodnak. Kliment Jefremovics felhívott engem Lengyelországból és elmondotta a lengyel dolgozókkal tör tént megkapó találkozásait. Vorosilov eívtárs azt mondta „ a lengyel nép oly meleg baráti fogadtatásban részesít bennünket, hogy nem találunk szava kát érzéseink kifejezésére. Jártunk Nowa Hután, Krakkóban és más városokban, találkoztunk bányászokkal, parasztokkal és értelmiségiekkel, s mindenütt a legbarátibb fogadtatás, ban részesültünk.” A jövőben is megteszünk mindent, hogy erősítsük népeink barátságát. Nekünk az összes többi szocialista országokkal együtt közösek a céljaink, közösek az érdekeink. Nem felejthetjük el, hogy közös elMi vagyunk, Tan papa és én, az egyetlen vietnamiak ebben a kikötőben, mondom, az egyetlen vietnamiak, akiket itt, Európa északi határán találni lehet. Jó néhány évvel ezelőtt találkoztam vele, azon az estén, amikor kikötött a „King Charles”, amelynek matróza voltam. Mikor partra léptem a keskeny hajóhíd végén, rögtön ebbe a fura fickóba ütköztem; ötven körül lehetett, a bőre barna, szélfútta haja ősz; ott állt a kirakó- hídnál s úgy figyelt a távolba, mintha várna valakit a hajóval. Az első pillanatban kínainak gondoltam. Nyilván tévedett, mert amikor megpillantott, mosolyogva felém tartott: — Hao leu! — Ami kínaiul azt jelenti: jó napot. Üdvözlésére néhány angol szóval válaszoltam. Ö pedig odajött hozzám, cigarettával kínált és tüzet adott. Megköszöntem, azzal az egyetlen kínai szóval, amit tudtam: — Hao! És el is indultam, hogy csatlakozzam a barátaimhoz, de nyöszörgő hangot hallottam, valaki vietnamiul, fojtottan, nehézkedesen panaszkodott: — Mennyire hasonlít egy földim- re! Megrándultam, mint akit villamos áramütés ért, mert nem számítottam arra, hogy valaki ezen a távoli parton az anyanyelvemen szólhat. lenségünk volt, aki megtámadta Lengyelországot, azután lengyel földön át a Szovjetuniót. Ezen az ünnepen nem szeretnék — ahogyan mondani szokták — „láthatatlan ördögöket’’ festeni a falra, de reálisan kell felfognunk a valóságot s nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek az ördögök különféle ábrázatban ismét jelentkezhetnek. Mi a békés együttélésért, a két rendszer : a szocialista és a kapitalista rendszer békés versenyéért szállunk síkra. S meg vagyunk róla győződve, hogy a mi rendszerünk győz, mint ahogyan meg vagyunk győződve arról, hogy a Nap holnap felkel, s megvilágítja földünket. Ha közös dolgainkról beszélünk, hadd mondjuk meg, hegy ezek nagyon jól haladnak. De mi, bolsevikok, telhetetlen emberek vagyunk. Amit ma kivívtunk, máris kevésnek látjuk, azt akarjuk, hogy a holnap jobb legyen a mánál. A proletár internacionalizmus nem platonikus barátság és rokenszenv egymás iránt. Mi nem úgy képzeljük el, hogy az egyik szocialista ország nagy eredményeket érjen el gazdasá. gi fejlődésben, a többi pedig egyhelyben topogjon, hiszen a szocialista országok barátságának éppen az a lé- njmge, és sajátos vonása, hogy ezek az országok segítenek egymásnak. Ha közülük az egyik nagy eredményeket ért el, akkor testvéri kötelességének tekinti, hogy segítse a többi szocialista ország fejlődését is. Valamennyi szocialista ország a kommunizmus felé halad. Ez azt jelenti, hogy meg kell osztaniok egymással tapasztalataikat. tudásukat, segíteniök kell egymáson. Csak ezen az alapon haladhatunk sikeresen előre, csak ezen az alapon lehet barátságunk önzetlen, testvéri. A szocialista országok természetük nél fogva nem követhetik más országok kizsákmányolásának útját. Amikor mi, mint erősebb szocialista állam, segítséget adunk, hitelt nyújtunk, berendezést szállítunk más országokba, akkor vajon a gazdagodás és az anyagi előnyök vezérelnek bennünket? Nem. Politikánk nem irányul arra, hogy a más országoknak adott segítségből hasznot húzzunk. Ez a politika a monopoltőke, a kapitalista országok, nem pedig a szocializmus országainak jellemzője. Hruscsov végül a testvéri lengyel népre, a Lengyel Egyesült Munkáspártra, a Lengyel Népköztársaság kormányára, Gede nagykövet és felesége egészségére, valamint a LEMP Központi Bizottság első titkárának, Gomulka elvtársnak egészségére ürítette poharát. VU-THV-HIETS : — Jó isten, hát ez egy honfitársam! — gondoltam és sietve megindultam hozzá. Tan épp olyan döb- bentnek látszott, mint én. — Hogyan! Maga vietnami? —motyogta. Eldobta a cigarettáját, hogy megölelhessen. S úgy csókolt meg, mint a gyermekét becézgető anya. Amint a karjaiban tartott, szomorú és mély szemeiből, amelyek mintha mindig a múltban kutattak volna, megeredtek a könnyek. Ezen az estén együtt vacsoráztunk s egész hajnalig beszélgettünk, úgy hogy a „King Charles”-on meg is büntettek, amikor másnap visszamentem. Megunva a munkavezető állandó bosszantásait, belefáradva az örökös viszontagságokba, s miután egyedül Londonban voltak kapcsolataim, elhatároztam, hogy követem Tan tanácsát és Norvégiában maradok. Vállalkozott arra, hogy minden szükségeset elintéz, s egy szép napon mind a ketten beköltöztünk egy szobába, amely tágasabb volt, mint az, amelyikben előzőleg lakott. Két év múlva megnősültem. Tan papának, miután megkértem rá, silátógát májusban hazánkba Wla- dyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és Jozef Cyrankiewicznek, a lengyel Minisztertanács elnökének vezetésével. A lengyel párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatása fontos esemény, jelentős állomás népeink történetében. Jelentőségét növeli az a tény, hogy két évvel ezelőtt Lengyelországban reakciós megmozdulások, Magyarországon pedig ellenforradalom volt s mindkét népnek a súlyos pusztítások után kellett folytatnia a szocializmus építését. Lengyelország is, Magyarország is kiheverte az ellenforradalmi kártevéseket s azóta mindkét nép szilárdan, magabiztosan halad a szocializmus építésének útján. Ahhoz azonban, Peking: (Űj-Kína) A Kínai Nép- köztársaság és a Magyar Népköztársaság hétfőn 1959-től 1962-ig terjedő hatályú kereskedelmi egyezményt írt alá. Az egyezmény meghatározza a kereskedelem fejlesztésének méreteit az 1959-től 1962-ig terjedő időszakra, valamint azokat a legfőbb árucikkeket, amelyekkel a két ország egymást ellátja. Kína szójababbal, tungsten érccel, molibden érccel, ónnal, higannyal, különböző konzervárukkal, selyemmel, teával, kerékabronccsal, különböző fajta szerszámgéppel, textil» gépekkel, elektroncsövekkel és ráMoszkva (TASZSZ). A tudományos, technikai, művészeti és irodalmi bizottság döntött az 1958. évi díjakról; A díjakkal több szovjet fizikust, geológust tüntettek ki. Lenin díjjal tüntettek ki több művet a humanitárius tudományok terén és több technikai művet. Ivan Bargyin akadémikus vezetésével tudósok és mérnökök nagy csoportja részesült Lenin díjban, mert megalkotta az első olyan ipari berenkerült bérelnie ugyanabban a lépcsőházban egy szobát. És amikor megszületett az első gyerekünk, egész délelőttökön vele játszott. Helene, a feleségem, norvég varrónő, olyan szeretetreméltó, mintha vietnami lány lenne és nagyon megszerette Tan papát. Megértette, milyen szerencsétlennek érezhetjük magunkat távol a hazánktól s azt is, hogy mennyire összefűz bennünket a szülőföld iránti szeretet és ugyanúgy tisztelte Tan papát, mint én. Egyszer észrevettem, hogy elsírta magát, amikor meghallotta tőle a Vong co-t, ezt a vietnami szerelmes dalt. Akkor így szólt hozzám: „Mennyire sajnálom!” S valóban, Tan papát igazán lehetett sajnálni. Inas volt a francia kormányzónál s amikor visszahívták, követte Franciaországba. Az állandó háborúk megakadályozták, hogy visszatérjen, úgy hogy évről évre Franciaországban kellett maradnia. Rászokott az italra s amikor nem volt pénze, eladogatta a gazdája holmiját. Ezért került a végén börtönbe, de egy barátja jóvoltából sikerült meglépnie. hogy ez a zavartalan építőmunka tovább folytatódhassák, elengedhetetlenül szükség volt a Szovjetunió és az egész szocialista tábor önzetlen, baráti segítségére s a barátságnak és összeforrottságnak azok a megnyilvánulásai, amelyek mindkét országot segítették az akadályok leküzdésében, csak növelték népeink barátságát és az egész szocialista tábor össze- forrottságát. A lengyel párt- és kormányvezetők személyében olyan vendégek érkeznek hazánkba, akiket régóta jól ismer és tisztel a magyar nép. Szívesen látott vendégeink önzetlen jó barátok, s magyarországi látogatásuk minden bizonnyal tovább fejleszti a népeink között lévő, évről évre erősödő barátságot s ezzel erősíti a szocialista tábor egységét is. dióalkatrészekkel látja el Magyar- országot. Magyarország erőműtelepeket, hűtőberendezéseket, Diesel-vonatokat, Diesel-mozdonyokat, hengerelt acélt, különböző szerszámgépeket és magasfeszültségű távközlési berendezéseket szállít Kínának. Az egyezményt a Kínai Népköz- társaság kormányának képviseletében Je Csi-csung külkereskedelmi miniszter, a Magyar Népköztársaság kormányának képviseletében pedig Incze Jenő külkereskedelmi miniszter, a magyar kereskedelmi küldöttség vezetője írta alá. dezéseket, amelyeknek segítségéve! folyamatosan olvasztanak acélt. Lenin díjjal tüntettek ki szovjet művészeket: a többi között Mihail Anikusin leningrádi szobrászt, Puskin szobrának alkotóját. Lenin-díjjal tüntették ki Georgij Tovsztonogov leningrádi rendezőt, Vzsevolod Visnyevszkij híres szovjet drámaírót „Optimista tragédia” című színmüvének kiváló új színre- viteléért. A kitüntetettek között szerepe! Vahnzang Csabukiani, a grúz nemzetiségű nagyszerű szovjet táncos. Elszegődött egy gőzösre pincérnek és végérvényesen kikötött ezen a parton. Amikor életének a gyarmati tisztnél töltött részéről beszélt, boldogan nevetett: — Úgy éltem, mint egy herceg! Pezsgő és tánc minden este! Egyébként egy kormányzót meglopni, nem számít lopásnak. Amikor eljött Vietnamból, felbecsülhetetlen értékeket hozott magával. Honnan szedte, ha nem a honfitársainktól? Tudod, a feleségének volt egy bőröndje, tele aranyrudakkal! Én aztán csak tudom, nekem kellett cipelnem a bőröndöt! S levonta a tanulságot: — Így nem csoda, ha nálunk a honfitársaink olyan nyomorúságban élnek! Szeretett bizalmasan apróságokat elmesélni az életéből, össze-vissza, néha többször is elmondva ugyanazt s elbeszéléseit mindig ezekkel a szavakkal kezdte: — Tudod, amikor még otthon voltam ... Annyira, hogy a fiam, akit szülővárosomról, Lien-ho-ról Lien-nek neveztünk, amikor beszélni kezdett s Vietnamul persze nem tudott, any- nyit hallotta, hogy a végén ő is ismételte: Tudod, amikor még otthon voltam... Vu-Thu-Hien neves vietnami író. Itt közölt novellája most jelenik meg először magyarul. (Folytatása következik.) Hruscsov beszéde a moszkvai lengyel nagykövetség fogadásán Aláírták a kínai—magyar kereskedelmi egyezményt Odaítélték a tudományos, technikai, művészeti és irodalmi Lenin-díjakat A szülőföld Fordította: CSÁNYI LÁSZLÓ
