Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-23 / 95. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 április 23. Ünnepi gyűlés Varsóban a szovjet-lengyel szerződés megkötésének 13. évfordulóján Lengyel párt- és kormányküldöttség Varsó (TASZSZ). A varsói Tudo­mány és Kultúra Palotájának 3500 személy befogadására alkalmas kong­resszusi termében április 21-én este ünnepi gyűlést rendeztek a szovjet— lengyel barátsági, kölcsönös segély- nyújtási és háború utáni együttmű­ködési szerződés megkötésének 13. évfordulója alkalmából. Az ünnepi gyűlést Gomulka nyi­totta meg. Meleg szavakban üdvö­zölte a gyűlésen megjelent Kliment Vorosilovot és a szovjet küldöttség többi tagját. Beszédében hangsúlyozta, hogy a lengyel és szovjet nép barátsága és testvérisége a cárizmus ellen vívott több évtizedes közös harcból fakadt. A szocializmus eszméjének negyven évvel ezelőtt a Szovjetunióban és ti­zenhárom évvel ezelőtt Lengyel- országban aratott győzelme egyszer- smindenkorra megszüntette a két nép sok viszályát. Lezárult a kölcsö­nös félrevezetések sora, amelyeknek szervezői mindkét országban az ural­kodó körök, a dolgozó nép kizsák­mányolóinak osztályai voltak. Gomulka utalt arra, hogy a pots­dami egyezmények és az európai né­pek akarata ellenére a Német Szö­vetségi Köztársaságban mind gyor­sabb ütemben folyik a német milita- rizmus feltámasztása, amely az euró­pai és a világbéke ellen irányul. Gomulka után Cyrankiewicz, a len­gyel minisztertanács elnöke mondott ünlnepi beszédet. Méltatta a tizen­három évvel ezelőtt megkötött szov­jet—lengyel szerződés jelentőségét, majd a Szovjetunió békés kezdemé­nyezéseivel foglalkozott és elemezte a nemzetközi helyzetet. Moszkva (TASZSZ). A moszkvai ; lengyel nagykövetség hétfőn foga­dást adott a szovjet—lengyel barát­sági, kölcsönös segélynyújtási és há­ború utáni együttműködési szerződés aláírásának 13. évfordulója alkalmá­ból. Tadeusz Gede lengyel nagykövet üdvözlő beszéde után N. Sz. Hrus­csov emelkedett szólásra. Visszaemlékezett a szerződés alá­írására. Azóta 13 esztendő telt el, ezek az évek jó esztendők voltak — mon­dotta. — Lengyelország és a Szovjet­unió kapcsolatainak történetében kü­lönböző fordulatok voltak. De hadd mondjam meg ismét, hogy a lengyel nép nem felelős királyainak és a Pil- sudszkiaknak cselekedeteiért, s a mi népünk nem felelős a cárok tetteiért. A Lengyel Népköztársaság és a Szovjetunió kormányának politikája a szocialista fejlődés közös útján ha­lad. Népeink barátsága egyike azok­nak a nagyon fontos feltételek­nek, amelyek a mi nagy célunk­ért vívott harcunk sikereihez szükségesek. — Ezekben a napokban K. J. Voro. Összefoglald a Biztonsági Tanács üléséről Mint a Reuter jelenti, Szoboljev szovjet fődelegátus beszéde után Cabot Lodge amerikai fődelegátus szólalt fel. Tagadta a szovjet pa­naszban foglaltakat és azt állította, „semmi olyat nem tettünk, ami bár­miképpen veszélyeztetné a békét.” Ezután Kanada, a Csang Kaj-sek kor­mány, Franciaország, Anglia, Irak, Japán és Panama képviselője szó­laltak fel, majd Lodge javasolta, hogy tegyék fel szavazásra a szov­jet határozati javaslatot. Szoboljev ezt kifogásolta, s kijelentette, hogy mielőtt válaszolnak a felszólalások­ra, tanu’mányozni akarja a jegyző­könyvet. Ezt a javaslatát hat szava­zattal kettő ellenében elvetették, hárman tartózkodtak a szavazástól. A Szovjetunió és Svédország szava­zott az elnapolás mellett. Ezután Szoboljev ismét felszólalt és rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok képviselője eljárásával a vita elfojtására törekedett. Bejelen­tette, hogy tiltakozásként Lodge ak­ciója ellen, visszavonja a szovjet ha­tározati javaslatot. Ezután arról a komoly segítségről beszélt, amelyet a Szovjetunió Len­gj elország szocialista iparosításához, tudományos és műszaki fejlődéséhez nyújt. Végül hangsúlyozta, hogy a barátsági szerződés és végre­hajtása végső csapást mért mind­azokra, akik a két világháború közötti időszakban megpróbálták szembeállítani egymással Len­gyelországot és a Szovjetuniót, s ezzel a hitierizmus és fasizmus erőit segítették. Az ünnepi gyűlésen beszédet mon­dott Vorosilov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnöke is. Többek között hangsúlyozta, hegy Lengyelország és a Szovjetunió rossz­akarói igyekeztek és igyekeznek aka­dályozni a szovjet—lengyel barátság erősödését. A történelmet eltorzítva, hazug módon azt állítják, hogy az orosz nép ellensége volt a lengj, el népnek. Ha a múltban voltak is ösz- szeütjközé^ek országaink (között — mondotta — ez nem a népek, hanem a kizsákmányoló osztályok bűne. A cárizmus egyforma ellensége volt az orosz és a lengyel népnek. A továbbiakban foglalkozott Len­gyelország, majd a Szovjetunió gaz­dasági terveivel, utalt a legutóbbi szovjet : bélsk'kezdeményezésekre. — hangsúlyozta, hogy a jövőben állandóan fejleszteni kell a szocialista országok köl­csönös segítségét és támogatását, jobban ki kell használni a szocialista rendszerben rejlő előnyöket és job­ban össze kell hangolni a népgazda­ság fejlesztésének terveit. j silov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének emöke és más elvtár­saink a Lengyel Népköztársaságban tartózkodnak. Kliment Jefremovics felhívott engem Lengyelországból és elmondotta a lengyel dolgozókkal tör tént megkapó találkozásait. Vorosilov eívtárs azt mondta „ a lengyel nép oly meleg baráti fogadtatásban részesít bennünket, hogy nem találunk szava kát érzéseink kifejezésére. Jártunk Nowa Hután, Krakkóban és más vá­rosokban, találkoztunk bányászok­kal, parasztokkal és értelmiségiekkel, s mindenütt a legbarátibb fogadtatás, ban részesültünk.” A jövőben is megteszünk min­dent, hogy erősítsük népeink barát­ságát. Nekünk az összes többi szocialis­ta országokkal együtt közösek a céljaink, közösek az érdekeink. Nem felejthetjük el, hogy közös el­Mi vagyunk, Tan papa és én, az egyetlen vietnamiak ebben a kikö­tőben, mondom, az egyetlen viet­namiak, akiket itt, Európa északi határán találni lehet. Jó néhány évvel ezelőtt találkoz­tam vele, azon az estén, amikor ki­kötött a „King Charles”, amelynek matróza voltam. Mikor partra lép­tem a keskeny hajóhíd végén, rög­tön ebbe a fura fickóba ütköztem; ötven körül lehetett, a bőre barna, szélfútta haja ősz; ott állt a kirakó- hídnál s úgy figyelt a távolba, mint­ha várna valakit a hajóval. Az első pillanatban kínainak gondoltam. Nyilván tévedett, mert amikor meg­pillantott, mosolyogva felém tar­tott: — Hao leu! — Ami kínaiul azt jelenti: jó napot. Üdvözlésére néhány angol szóval válaszoltam. Ö pedig odajött hoz­zám, cigarettával kínált és tüzet adott. Megköszöntem, azzal az egyet­len kínai szóval, amit tudtam: — Hao! És el is indultam, hogy csatlakoz­zam a barátaimhoz, de nyöszörgő hangot hallottam, valaki vietnamiul, fojtottan, nehézkedesen panaszko­dott: — Mennyire hasonlít egy földim- re! Megrándultam, mint akit villamos áramütés ért, mert nem számítottam arra, hogy valaki ezen a távoli par­ton az anyanyelvemen szólhat. lenségünk volt, aki megtámadta Len­gyelországot, azután lengyel földön át a Szovjetuniót. Ezen az ünnepen nem szeretnék — ahogyan mondani szokták — „láthatatlan ördögöket’’ festeni a falra, de reálisan kell felfognunk a valóságot s nem szabad elfelejte­nünk, hogy ezek az ördögök külön­féle ábrázatban ismét jelentkezhet­nek. Mi a békés együttélésért, a két rendszer : a szocialista és a kapitalista rendszer békés versenyéért szállunk síkra. S meg vagyunk róla győződve, hogy a mi rendszerünk győz, mint ahogyan meg vagyunk győződve ar­ról, hogy a Nap holnap felkel, s megvilágítja földünket. Ha közös dolgainkról beszélünk, hadd mondjuk meg, hegy ezek na­gyon jól haladnak. De mi, bolsevi­kok, telhetetlen emberek vagyunk. Amit ma kivívtunk, máris kevés­nek látjuk, azt akarjuk, hogy a hol­nap jobb legyen a mánál. A proletár internacionalizmus nem platonikus barátság és rokenszenv egymás iránt. Mi nem úgy képzeljük el, hogy az egyik szocialista ország nagy eredményeket érjen el gazdasá. gi fejlődésben, a többi pedig egyhely­ben topogjon, hiszen a szocialista or­szágok barátságának éppen az a lé- njmge, és sajátos vonása, hogy ezek az országok segítenek egymásnak. Ha közülük az egyik nagy ered­ményeket ért el, akkor testvéri kötelességének tekinti, hogy se­gítse a többi szocialista ország fejlődését is. Valamennyi szocialista ország a kommunizmus felé halad. Ez azt je­lenti, hogy meg kell osztaniok egy­mással tapasztalataikat. tudásukat, segíteniök kell egymáson. Csak ezen az alapon haladhatunk sikeresen előre, csak ezen az alapon lehet ba­rátságunk önzetlen, testvéri. A szocialista országok természetük nél fogva nem követhetik más orszá­gok kizsákmányolásának útját. Ami­kor mi, mint erősebb szocialista ál­lam, segítséget adunk, hitelt nyúj­tunk, berendezést szállítunk más országokba, akkor vajon a gazdago­dás és az anyagi előnyök vezérelnek bennünket? Nem. Politikánk nem irá­nyul arra, hogy a más országoknak adott segítségből hasznot húzzunk. Ez a politika a monopoltőke, a kapi­talista országok, nem pedig a szocia­lizmus országainak jellemzője. Hruscsov végül a testvéri lengyel népre, a Lengyel Egyesült Munkás­pártra, a Lengyel Népköztársaság kormányára, Gede nagykövet és fele­sége egészségére, valamint a LEMP Központi Bizottság első titkárának, Gomulka elvtársnak egészségére ürí­tette poharát. VU-THV-HIETS : — Jó isten, hát ez egy honfitár­sam! — gondoltam és sietve megin­dultam hozzá. Tan épp olyan döb- bentnek látszott, mint én. — Hogyan! Maga vietnami? —mo­tyogta. Eldobta a cigarettáját, hogy meg­ölelhessen. S úgy csókolt meg, mint a gyermekét becézgető anya. Amint a karjaiban tartott, szomorú és mély szemeiből, amelyek mintha mindig a múltban kutattak volna, megeredtek a könnyek. Ezen az estén együtt vacsoráztunk s egész hajnalig beszélgettünk, úgy hogy a „King Charles”-on meg is büntettek, amikor másnap vissza­mentem. Megunva a munkavezető állandó bosszantásait, belefáradva az örökös viszontagságokba, s miután egyedül Londonban voltak kapcso­lataim, elhatároztam, hogy követem Tan tanácsát és Norvégiában mara­dok. Vállalkozott arra, hogy minden szükségeset elintéz, s egy szép napon mind a ketten beköltöztünk egy szo­bába, amely tágasabb volt, mint az, amelyikben előzőleg lakott. Két év múlva megnősültem. Tan papának, miután megkértem rá, si­látógát májusban hazánkba Wla- dyslaw Gomulka, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkárának és Jozef Cyrankiewicznek, a lengyel Mi­nisztertanács elnökének vezetésé­vel. A lengyel párt- és kormánykül­döttség magyarországi látogatása fontos esemény, jelentős állomás népeink történetében. Jelentősé­gét növeli az a tény, hogy két év­vel ezelőtt Lengyelországban reak­ciós megmozdulások, Magyarorszá­gon pedig ellenforradalom volt s mindkét népnek a súlyos pusztítá­sok után kellett folytatnia a szo­cializmus építését. Lengyelország is, Magyarország is kiheverte az ellenforradalmi kártevéseket s azóta mindkét nép szilárdan, ma­gabiztosan halad a szocializmus építésének útján. Ahhoz azonban, Peking: (Űj-Kína) A Kínai Nép- köztársaság és a Magyar Népköztár­saság hétfőn 1959-től 1962-ig terjedő hatályú kereskedelmi egyezményt írt alá. Az egyezmény meghatározza a kereskedelem fejlesztésének mére­teit az 1959-től 1962-ig terjedő idő­szakra, valamint azokat a legfőbb árucikkeket, amelyekkel a két or­szág egymást ellátja. Kína szójababbal, tungsten érccel, molibden érccel, ónnal, higannyal, különböző konzervárukkal, selyem­mel, teával, kerékabronccsal, külön­böző fajta szerszámgéppel, textil» gépekkel, elektroncsövekkel és rá­Moszkva (TASZSZ). A tudomá­nyos, technikai, művészeti és irodal­mi bizottság döntött az 1958. évi dí­jakról; A díjakkal több szovjet fizikust, geológust tüntettek ki. Lenin díjjal tüntettek ki több művet a humanitárius tudományok terén és több technikai művet. Ivan Bargyin akadémikus vezeté­sével tudósok és mérnökök nagy cso­portja részesült Lenin díjban, mert megalkotta az első olyan ipari beren­került bérelnie ugyanabban a lép­csőházban egy szobát. És amikor megszületett az első gyerekünk, egész délelőttökön vele játszott. Helene, a feleségem, norvég var­rónő, olyan szeretetreméltó, mintha vietnami lány lenne és nagyon meg­szerette Tan papát. Megértette, mi­lyen szerencsétlennek érezhetjük ma­gunkat távol a hazánktól s azt is, hogy mennyire összefűz bennünket a szülőföld iránti szeretet és ugyan­úgy tisztelte Tan papát, mint én. Egyszer észrevettem, hogy elsírta magát, amikor meghallotta tőle a Vong co-t, ezt a vietnami szerelmes dalt. Akkor így szólt hozzám: „Mennyire sajnálom!” S valóban, Tan papát igazán le­hetett sajnálni. Inas volt a francia kormányzónál s amikor visszahívták, követte Fran­ciaországba. Az állandó háborúk megakadályozták, hogy visszatérjen, úgy hogy évről évre Franciaország­ban kellett maradnia. Rászokott az italra s amikor nem volt pénze, el­adogatta a gazdája holmiját. Ezért került a végén börtönbe, de egy ba­rátja jóvoltából sikerült meglépnie. hogy ez a zavartalan építőmunka tovább folytatódhassák, elenged­hetetlenül szükség volt a Szovjet­unió és az egész szocialista tábor önzetlen, baráti segítségére s a ba­rátságnak és összeforrottságnak azok a megnyilvánulásai, amelyek mindkét országot segítették az akadályok leküzdésében, csak növelték népeink barátságát és az egész szocialista tábor össze- forrottságát. A lengyel párt- és kormányve­zetők személyében olyan vendé­gek érkeznek hazánkba, akiket régóta jól ismer és tisztel a ma­gyar nép. Szívesen látott vendé­geink önzetlen jó barátok, s ma­gyarországi látogatásuk minden bizonnyal tovább fejleszti a né­peink között lévő, évről évre erő­södő barátságot s ezzel erősíti a szocialista tábor egységét is. dióalkatrészekkel látja el Magyar- országot. Magyarország erőműtelepeket, hű­tőberendezéseket, Diesel-vonatokat, Diesel-mozdonyokat, hengerelt acélt, különböző szerszámgépeket és ma­gasfeszültségű távközlési berendezé­seket szállít Kínának. Az egyezményt a Kínai Népköz- társaság kormányának képviseleté­ben Je Csi-csung külkereskedelmi miniszter, a Magyar Népköztársa­ság kormányának képviseletében pedig Incze Jenő külkereskedelmi mi­niszter, a magyar kereskedelmi kül­döttség vezetője írta alá. dezéseket, amelyeknek segítségéve! folyamatosan olvasztanak acélt. Lenin díjjal tüntettek ki szovjet művészeket: a többi között Mihail Anikusin leningrádi szobrászt, Puskin szobrának alkotóját. Lenin-díjjal tüntették ki Georgij Tovsztonogov leningrádi rendezőt, Vzsevolod Visnyevszkij híres szov­jet drámaírót „Optimista tragédia” című színmüvének kiváló új színre- viteléért. A kitüntetettek között szerepe! Vahnzang Csabukiani, a grúz nem­zetiségű nagyszerű szovjet táncos. Elszegődött egy gőzösre pincérnek és végérvényesen kikötött ezen a par­ton. Amikor életének a gyarmati tisztnél töltött részéről beszélt, bol­dogan nevetett: — Úgy éltem, mint egy herceg! Pezsgő és tánc minden este! Egyéb­ként egy kormányzót meglopni, nem számít lopásnak. Amikor eljött Vietnamból, felbecsülhetetlen érté­keket hozott magával. Honnan szed­te, ha nem a honfitársainktól? Tu­dod, a feleségének volt egy bő­röndje, tele aranyrudakkal! Én aztán csak tudom, nekem kellett cipelnem a bőröndöt! S levonta a tanulságot: — Így nem csoda, ha nálunk a honfitársaink olyan nyomorúságban élnek! Szeretett bizalmasan apróságokat elmesélni az életéből, össze-vissza, néha többször is elmondva ugyan­azt s elbeszéléseit mindig ezekkel a szavakkal kezdte: — Tudod, amikor még otthon vol­tam ... Annyira, hogy a fiam, akit szülő­városomról, Lien-ho-ról Lien-nek neveztünk, amikor beszélni kezdett s Vietnamul persze nem tudott, any- nyit hallotta, hogy a végén ő is is­mételte: Tudod, amikor még otthon voltam... Vu-Thu-Hien neves vietnami író. Itt közölt novellája most jelenik meg először magyarul. (Folytatása következik.) Hruscsov beszéde a moszkvai lengyel nagykövetség fogadásán Aláírták a kínai—magyar kereskedelmi egyezményt Odaítélték a tudományos, technikai, művészeti és irodalmi Lenin-díjakat A szülőföld Fordította: CSÁNYI LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents