Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-19 / 66. szám
ISK máreiHfi 1». TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1 Á magnak érett gyümölcsöt kell teremnie Szekszárd, 1958. február. Érdekes vagy meglepő? Egyre ^ megy. Az élet néha váratlanul adja ezeket a meglepetéseket. Itt vagyunk, benne vagyunk a változó kor mindennapjaiban és gyakran mit sem látunk abból, ami körülöttünk történik. Ha most azt mondjuk, hogy a parasztság jelentős része arra a pontra jutott, ahol már nemcsak látja a széttagolt kisparaszti gazdaságok korlátáit, hanem elég ereje van nekivágni az útnak, a közös összefogáson alapuló nagyüzemi gazdálkodásnak — egyesek csendesen mosolyoghatnak ezen. Mosolyognak, kételkednek avagy mást mondanak? Egyre megy, ez is. Hatalmas erejű sodrása van a kornak, amelyben élünk. S a társadalomban, amelynek tagjai vagyunk, soha nem tapasztalt méretű minőségi forradalom van kibontakozóban. Ezzel a csendes sodrású forradalommal találkoztam a minap szülővárosomban — Szekszárdon is. Eza délkelet-dunántúli kis város s nem „harsog" a szocialista átalakulás szenzációitól. Itt az „újat" nem jelzik a földből máról holnapra előbújt hatalmas gyárak. Itt a társadalmi fejlődés ellentétei sem ütköztek össze a leszakadó kősziklák robajával... Itt csendben történt valami. Valami, ami ma váratlanul előbukkan az emberekből. A fejlődés ütemét nem állványok, mész-szagú friss falak jelzik. Itt elsősorban belülről változott meg a világ. A város lakosságának valamivel több mint a fele paraszt. Sőt, szőlő- és bortermelő paraszt. Nagyüzemi munkásság nincs... Eddig azt hittem, hogy a szekszárdi paraszt a világ legkonzervatívabb embere, olyan, aki még két esztendeje hallani sem akart a „téeszcséről’1, nemhogy a szövetkezés gondolata eszébe jutott volna. Volt ugyan szövetkezet a városban, de ez inkább ijesztő rossz volt, olyan rossz, hogy újjal mutogattak rá, hét határ hosszan... — Hát ezek, no lám ezek a híres gáztermelő koldusok ... És ezek a „koldusok” ma — milliomosok. Hihetetlenül hangzik? Ma gam is úgy voltam vele először. Milliomosok? No, ez túlzás! De nem, mégsem... * ' P első városi parasztokat kérdez- " tem — valaha együtt jártam velük elemi iskolába: — Mi van ezzel a téeszcsével? —• A mienkkel? Megütött a szó. Mi ez? A ,.miénk1’. Nem tévedtem, jól hallottam: a szövetkezés tegnapi ellenzői úgy beszéltek a Béke Termelőszövetkezetről, hogy >ya mi téeszcsénk, a mi elnökünk1’. — Hát ki az ördög a ti elnökötök? — Ördög? Varázsló? Jól mondod: a Kiss Antal tényleg az.. ; — S csak nem akartok belépni? Tizenöt-húsz régi szövetkezetellenes gazdától kérdeztem ezt, így vagy úgy. Az egyik nyíltan rámondta as igent, a másik csak ennyit: „könynyen megeshet", a harmadik: „erősen fontolom'1. így válaszolgattak. Talán csődbe jutottak? Az egyik, velem egyidős Remete utcai gazda így válaszolt: — Miért, csak a csődbe jutott parasztok választhatják a szövetkezetei? Ilyen jól már régen álltak. S nekem ekkor eszembe jutott, hogy 195fi tavaszán, amikor legutóbb találkoztunk, ilyeneket mondott nekem: „Ha kilóg a nadrágból a pucérom, talán majd akkor belépek a téeszcsébe.1’ Mondtam is neki. S ő komoran válaszolt: — Lehet, hogy akkor azt mondtam, de azóta történt egy s más a világon. Elleneztem? No és mit tudtam én akkor, hogy nem a közös a rossz, hanem csak a szervezetlen erő... Akkor még gazban volt sok földjük, napszámot vállaltak a tagok. Nem volt közöttük gazda egyse, csak a magával tehetetlen sok földnélküli. Én akkor jobban éltem. —• És ma? Mj van ma? Meglepő számvetés. Nem a szövetkezetei hasonlítgatta magához, hanem önmagát a szövetkezeti tagokhoz. Fejlődésről, tanulásról beszélt és ilyeneket mondott: — Mikor érhetnék én el a 12 hold földemen évi 100 000 forintos jövedelmet? Soha! Mert ez a 12 hold 25 helyen van és a két szélső darab 15 kilométerre egymástól. S mikor van nekem ünnepem? Pihenőm? Ne nevess barátom, de még feleséget is előbb kap a munkás, vagy a szövetkezeti tag, mint én. Mert ma egyik lány sem bolond, hogy olyan legényhez menjen feleségül, aki mellett látástól vakulásig, csak a nagy munkát találja. Nem élet ez. Maholnap 30 éves vagyok, vén legény és csak a mi sorunkból tízet tudnék hamarjában előszámlálni, aki így járt, mint én. Mire várjak hát! Itt a jó szövetkezet és a nekünk való jó elnök... Igen: szövetkezni! Kilépni a 10— 20 holdak önmagába visszatérő bűvös köréből! És mindez úgyszólván agitáció s gazdasági kényszer nélkül! Sőt: erős mezőgazdasági konjunktúra idején! Akaratlanul felmerült bennem a kérdés: miért nem akkor történt ez, amikor két-három évvel ezelőtt az agitátorok százai és ezrei bizonygatták estéről estére a parasztnak: így nem lehet élni már, így nem juthat előre, ha megköti, visszahúzza az „ősi1’ vagy az 1945-ben -kapott „juss1’. * A szekszárdi Béke Termelőszö” vetkezetben kaptam erre világos választ. Bizony, akkor gyakran mást mondott az elmélet és mást mu tatott a gyakorlat. — Minden magnak elsőbb éreti gyümölcsöt kell teremnie — aztán válik el, hogy érdemes-e tovább szaporítani — magyarázta a maga módján az egyik idős szövetkezeti paraszt. Itt megérett a gyümölcs. Szüreteltek is belőle szépen. A számok valósággal elkábítottak, míg jegyzetfüzetembe írogattam őket: a Vincze- család 110 000 forint, az Antalék, Kovácsék 100 000 forint — mint valami sorsoláson a főnyeremény. — Ennyit kerestek? Hát mennyi a vagyon? — ötmillió.. ; becslésre, de naponta szaporodik. Ez az ötmillió az elmúlt esztendőben a beleadott munka segítségéve] mintegy 2 200 000 forintot jövedelmezett. Ebből a tagok között szétosztottak 1 350 000 forintot és a közös alapban tartalékoltak 810 000 forintot. S mindezt egy 600 holdas gazdaságból termelte 110 szövetkezeti paraszt! Az elmélet jó volt évekkel ezelőtt is. csak a gyakorlat sántított. Nehéz volt máról-holnapra új módon élni és új módon dolgozni. Hosszú út volt ez. És ide vezetett. * A múltról nem szívesen beszél" nek. Még az agronómus se, aki pedig régi jó barátom. — Amikor idekerültem 1955-ben, odahaza négy hónapig még a feleségemnek se mertem megmondani, hogy ebben az átkozott téeszcsében vagyok. Azt mondtam, kiküldetésben vagyok csak ott... S ma? Hívták a minisztériumba. Kitűnő, jó állásba, 3000 forint körüli fizetéssel. — Miért nem fogadtad el? — kérdeztem tőle. — Csak nem képzeled, hogy ezt az ,átkozott1’ téeszcsét itthagyom? Van fogalmad arról, hogy mennyi győz- ködés. álmatlan éjszakám van benne? Nem barátom, olyan „méreg" ez, amit az ember először nehezen vesz be, de amikor bevette, nem tud már meglenni nélküle. így vannak vele a parasztok is. Az egész atyafisá- gom idevaló, magára sokat adó szőlőtermelő paraszt. Amikor megtudták annale idején, hogy én „téesz- csés1’ lettem, elkerültek, mint a lep- rást... most meg? Jönnek és faggatnak: ti hogyan csináljátok? Mennyire vagytok? A nyurga, csupamozgás fiatalember: Bors István agronómus — öthat évvel ezelőtt még maga is a kisparaszti gazdaságok fejlesztésének híve volt — szerelmese a kollektív paraszti nagygazdaságnak. Egyetemre jár, harmadéves agráros, és tanul és tanít. Hetente, kéthetente a gazdakörben, a szövetkezetben tanítja okosabban élni a szövetkezetieket és az egyénieket. A hatszáz holdas „birodalomból" mindent meg akar mutatni nekem A szövetkezeti fajtehenészetet Palánkon, a tenyészsertés állományt s a nyámándi, az ózsáki üzemegységeket, a hovatovább országos minta- pincévé fejlődő borgazdaságot. — Ez van. Látnod kell mindent... « Egész regényre való történetet s mesélték nekem a szövetkezet tagjai. Igaz volt, amit róluk mond tak? Igaz is, meg rágalom is. Hiszen ezelőtt nyolc esztendővel, 1950 március 15-én bizony nem volt egyebe annak a huszonöt kopott-ruhás férfinak és asszonynak, mint a bizakodás, a hit és a testet-lelket sorvasztó nyomorúság. Szekszárd fölött, az Előhegyi domb oldalában most megmutatták azt a helyet, ahol kopottan, rongyosan elkezdődött az új élet. — Hol van az már — mesélte Schmidt Miska bácsi — amikor mi beállturtk ebbe a szőlőbe, hogy ez már a miénk, hogy ezentúl magunknak dolgozunk... Kölcsönkért kapákkal kezdtük a kikapálást. Itt volt alattunk a város, amarra meg a Sárköz lapálya. Csípősen fújt a szél és mi beálltunk a pásztákba. Akkor valaki így szélt: Emberek, testvérek, énekeljük el a Himnuszt... Valahogy így kezdődött. Ágról szakadt proletárok, sokszor magukkal is tehetetlen szegény emberek; Voltak ezek. Bennük még a teddide-teddoda kiszolgáltatottság lelket bénító tehetetlensége. Nem volt közöttük igazi vezető, szervező egyéniség. Egyiknek sem volt kitartása az új termésig. Napszámot vállaltak, persze a saját gazdaságukra kevés erő maradt. Gyom verte fel földjeiket. Rosszul dolgoztak, kevés lett az év végi haszon. Ebből a bűvös körből kellett kilépni. A tagság állandóan cserélődött. Máról holnapra éltek, nem tudlak mit kezdeni ezzel a szép, új nagygazdasággal. A teheneiket nem gondozták, hullott az állat, s a nehéz években a beadás ,is szorította őket. Talán még most is így kínlódnának, ha 1956 elején nem kapnak új vezetőséget... * A z elnök nekünk aranyat ér — " mondta az egyik tag. — Eleivel bizalmatlanul fogadtuk. Nadrágos volt, az annya sze- mit, mert, hogy azelőtt a megyénél volt osztályvezető. Hozzá tartozott minden szövetkezet, ami Tolna megyében van. Önként jött közénk, de meg is markolta a nadrágszárat, úgy kezdett el dolgozni, ahogy mi még embert nem láttunk dolgozni. Nem ismert lehetetlent. Olyan bizakodást hozott belénk, hogy az ördöggel is szembe szálltunk. Nem is hagytuk magára az ellenforradalom idején ... Kommunista. A szíve? A szíve, az a mienk... Hány emberi sors találkozik a? életnek ezen az új országútién? Mindegyik külön regény. Különböző utakról indultak el és itt találkoztak. Nincs egyes szám, csak a többest ismerik — az elnök, a kocsis-gyerek, a szőlészeti brigádvezető, a tehenészek. Kiss Antal társaságában értettem meg, miért beszélnek úgy a kívülálló parasztok is. hogy „a mi elnökünk, a mi szövetkezetünk". Ehhez az alacsony, gömbölyű emberhez úgy járnak már, mint a jó kútra. Segítse, get, tanácsot várnak tőle minden dolgukban a ma még kívülálló parasztok. Megfordult a világ. A tegnapi „kó- disok” ma úgy állnak a város előtt, mint gazdák, mint tekintélyes gazdák, akiket érdemes követni, akikkel érdemes nemcsak egyezségre, de szövetségre lépni is. Milliomosok és a pénznek ma még nagy varázsa van. öreg barátom, Módi János, a szövetkezet párttitkára erről így beszélt: — Az a legjobb agitáció, hogy amit mi mondunk most a gazdatársaknak, abban minden szó mögött ott a bizonyíték. A kommunisták hitéből elsőbb gyakorlati valóságot kiellett-sinálnunk, hogy a nép lássa is, ne csak hallja az igazságot. Az idén 100 hektó borunk termett, a rizlin- »ünkkel első díjat nyertünk a borversenyen, s most Brüsszelben is kikerül a világkiállításra. Itt voltak vendégségben az egri parasztok - vagy hatvanan — nem dicsekvés, ők nondták, hegy vörös borunk az övéket is lepipálja. Nagy szó ez. ha égj ízőlősgazda ilyeneket mond, annak >úlya van. Meghívtuk a szekszárdiakat is és hatvan tehetős parasztgazda ivott velünk együtt az aranykupából, amit a borunkkal nyer- lünk. Telve vannak tervekkel. Épít1 kezni akarnak, még az idén elkészül az új szövetkezeti központ épülete. Lesz már kultúrterem, klub szoba, könyvtár. Népi zenekart alakítottak a tagok és olyan hangszereken muzsikálnak, amelyek egyedülállóak és még a jobbágyság idejéből maradtak meg. Köcsög duda, tekerőlant, citera. — Művelődni kell — mondták — most már van pénzünk is hozzá, hát ne maradjon meg az ember a „süsü" állapotban. A szövetkezet nőtanácsa elhatározta, hogy közös erővel mosógépet vesz és egy asszony fog mosni, hogy a többiek ereje ne aprózódjon szét a lázimunkákban. Határozati javaslatuk arra kérte a pártszervezetet és a szövetkezet vezetőségét: tekintve, íogy a szövetkezetben több a nő a érfinál, a vezetőség harcoljon a ré- ;zegség ellen Attól, aki nappal bériig, két munkaegységet vonjanak le... A közösségnek hatalmas nevelő ereje van. Úgy erjed itt az új élet, az íj erkölcs, mint a kovász. És aki boldog emberekkel akar találkozni, íz menjen el Szekszárdra a Béke Termelőszövetkezetbe és egy családban együtt talál 110-et. * U atalmas erejű sodrása van a 11 kornak, amelyben élünk. S tiszta szívvel írhatom: a vetés megérett. Soha ilyen lehetőség nem volt még a szövetkezeti mozgalom fejlesztésére — csak értő szóval és türelemmel kell segíteni a földek népét, hogy közös összefogásban nagyot lépjen előre a társadalmi haladás immár előtte is világosra nyíló útján. Szamos Rudolf KULTURÁLIS HÍREK Londonban a „Halálfélelmen aratott diadalnak” minősíti a kritika a „Madame Guilotine” című modern francia opera angliai bemutatását Az opera 17 képből áll és minden képben lázongó apácákat végeznek ki, a halálfélelemről tartott és imaformában közölt rövid filozófiai fejtegetésük után. Az áldozatok egyenként eléneklik álláspontjukat, majd egy hátsó lépcsőn távoznak a színről, hogy a következő pillanatban felharsanjon halálkiáltásuk és a guilotine késének zuhanása. A londoni kritika kiemeli az opera „természethű, realista rendezését”, a színészek játékát, csak éppen a közönséget nem dicséri meg azért, hogy az operát kibírta. * Moszkvában bemutatták az első szovjet—indiai közös produkcióban készült filmet, amelynek címe: Utazás három tengeren át. * Szovjet—kínai koprodukciós filmet készítenek. Keletről fúj a szél címmel. A forgatókönyvet Vagyim Ko- zsevnyikov és Lin Szán írja: a film egy árvíz pusztításának megfékezéséről szól. * Vízumot kértem az Egyesült Államokba két hónappal ezelőtt. Eddig még nem értesítettek s kénytelen vagyok várni. Mivel nem biztos, hogy az Egyesült Államokba utazhatom közben szerződést írtam alá Dassin A törvény című filmjéhez, mely Roger Vailland regénye alapján készül — jelentette ki Yves Montand tervezett amerikai útjával kapcsolatban. * Túra El Aszmant vidékén Kairótól délre a fáraók első dinasztiája korából származó több sírt fedeztek fel E sírok életkora körülbelül ötezer esztendős. Az első dinasztia idejéből származó sírokkal szemben, amelyek égetett agyagtéglákból épültek, a feltárt sírok mészkőből épültek. * Helsinkiben Sylvi Kyllikki Kilpi finn parlamenti képviselőnő Lenin és a finnek címmel könyvet írt. Istennőket, nőket, gyermekeket és állatokat ábrázoló időszámításunk előtti 4. századból származó szobrokat fedeztek fel Amfipolisz (Görögország) vidékén. Ezúttal edényeket, három pár arany fülbevalót, két gyűrűt és egyéb ékszereket is találtak. * Claude Autant-Lara rendezi Georges Simenon Szerencsétlenség esetén -ímű filmjét, amelyen Jean Gabin, Brigitte Bardot, Edwige Feulliere, Nicole Berger, Madeleine Barbuléc, lacques Clancy, Franco Interlenghi és Claude Magnier játszik. * 1958. folyamán a pekingi központi népi kiadóvállalat 938 kínai és külföldi író kínaira fordított művét adja ki. Az európai klasszikusok között szerepel Dickens, Defoe, Thomas Hardy és Victor Hugo. * Idén Bergenben, Edward Grieg szülővárosában fesztivált rendeznek a nagy norvég zeneszerző emlékére. \ philadelphiai szimfonikus zenekar Ormándy Jenő vezetésével is részt vesz a fesztiválon. * Rigában, a Lett SzSzK fővárosában Richárd Wagner halálának 75. évfordulója alkalmából kiállítás nyílt. Mint ismeretes, Richard Wagner 1837 és 1839 között Rigában volt karmester, s itt írta Rienzi című operáit. A kiállításon bemutatják Wagner operáinak partitúráit, valamint számos kéziratát (jegyzeteit, libret- teit.) * A tiranai Népi Színház bemutatta N. Pogonyin A Kreml toronyórája című darabját. * A Német Demokratikus Köztársaságban Berthold Brecht összes műveinek kiadására készülnek. * Kiev városa minden öt évben díjat ítél a legjobb idegen, oroszra fordított irodalmi műnek. Idén a város díját Menelaosz Ludemisz görög írónak ítélték „Felhősödés” című regényéért. A könyvet az orosz mellett lefordították bolgár nyelvre is és most fordítják ukránra és franciára. KÖNYVISMERTETÉS Valentin Ovecskin: TAVASZI SZÉL (Kossuth) Ez a mű Ovecskin Magyarországon már jól ismert művének, a Falusi hétköznapoknak folytatása. Az író hű krónikása annak a nagyszerű erjedésnek, amely néhány évvel ezelőtt a szovjet mezőgazdaságban megindult és amely igyekszik kivetni a falu életéből a múlt terhes kölönceit: a dogmatizmust, bürokráciát, te. hetségtelenséget. rosszakaratot és karrierizmust. Munkás falusi hétköz napokról szól a regény, egyszerű, becsületes, néha botladozó, de lelkes, céltudatos emberekről, akiknek sikerei és kudarcai sok-sok tanulsággal szolgálnak a magyar falu új élete építőinek is. Itt említjük meg, hogy Ovecskin március folyamán Magyar- országra látogat, hogy itt kapcsolatot teremtsen olvasóival.
