Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-16 / 64. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 március 16. Hruscsov választási beszédével befejeződött a Szovjetunió választási kampánya Moszkva (MTI). Pénteken délután több mint tizenötezer moszkvai dol­gozó sereglett össze a Téli-sportpalo- tában, hogy meghallgassa Hruscso­vot, az SZKP Központi Bizottságának első titkárát. Hruscsovot Moszkva Kalinyin-választókerületénk dolgo­zói jelölték küldöttjükül a Legfelső Tanács Szövetségi Tanácsába. A nagy érdeklődéssel várt vá­lasztási gyűlés elején a kerület dol­gozói szólaltak fel. Mindannyian egyöntetűen támogatták a Szovjet­unió Kommunista Pártja egyik ki­váló vezetőjének, a szovjet nép hű fiának, Hruscsovnak jelölését a Leg­felső Tanácsba. Hosszantartó lelkes tapssal, fel­állva köszöntötte a gyűlés több mint 1848 március 15. emlékére a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága szomba­ton délelőtt a főváros három pont­ján rendezett koszorúzási ünnep­séget A KOSSUTH SZOBORNÁL rendezett ünnepségen résztvett dr. Münnich Ferenc, a kormány elnöke, Biszku Béla, Marosán György, Ró­nai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, s a politikai élet több más ve­zető személyisége. Dr. Münnich Ferenc ellépett a szoborral szemben felsorakozott dísz­őrség előtt, majd a Himnusz hang­jai után megkezdődött az ünnepség. Elsőnek a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága koszorú­ját helyezte el Marosán György és Major Tamás, majd az Elnöki Ta­nács, a minisztériumok és a külön­böző társadalmi szervezetek koszo­rúi borították a szobor talapzatát. Ezután elhelyezték a megemlékezés virágait az ifjúság, az üzemek, a vállalatok, a hivatalok dolgozóinak küldöttei. Március első napjaiban kifutott tá­maszpontjáról a délkelet-ázsiai vize­ken hajózó amerikai 7. flotta. A megadott helyen csatlakozott hozzá a Szingapúrban állomásozó angol távol-keleti flotta és ezzel megkez­dődött a délkelet-ázsiái katonai szö­vetség (SEATO) tengeri erejének a szárazföldi csapatok és a légierő har­ci műveleteivel kombinált nagysza­bású hadgyakorlata. Az amerikai lobogó alatt manőverező 7. flotta a hadgyakorlat befejeztével sem tért vissza támaszpontjára, hanem elha­józott a dél-kínai tengerre — egé­szen közel az indonéziai lázadó erők közép-szumátrai és észak-celebesi központjaihoz. a A SEATO ülésszakán a következő kérdések kerültek szőnyegre: Atom- és rakétafegyverek elhelyezése egyes ázsiai országok területén; a SEATO összekapcsolása a NATO-val és a Bagdadi-paktummal; a SEATO kibő­vítésének lehetőségei; az indonéz helyzet. Ezt a négyfogásos menüt tálalta fel Dulles amerikai külügyminiszter a manilai értekezlet asztalára, körítés­képpen pedig heves szemrehányá­sokkal halmozta el azokat az „eret­nek” nézeteket valló ázsiai kormá­nyokat, amelyek azt merészelik gon­dolni, hogy minden kormány — akár kommunista, akár nem kommunista — egyforma.” Közismert, hogy az indonéz köz­társaság semleges politikát folytató kormánya nem tartott igényt az amerikai „biztosítékokra” s úgy lát­szik, Dulles ebben elegendő jogcímet látott, hogy az amerikai flottadiplo­máciát működésbe léptesse. A manilai értekezleten azonban kitűnt, hogy a SEATO nyílt és köz­vetlen beavatkozása az indonéziai ügyekbe nem valósítható meg egy­könnyen. Maga Dulles is bevallotta, hogy „az amerikai külügyminiszté­rium jogi szakértői még tanulmá­nyozzák vajon az indonéz polgárhá­ború olyan formákat ölt-e, amelyek tizenötezer résztvevője a szónoki emelvényre lépő Hruscsovot, aki be­szédének elején köszönetét mondott a választóknak a nagy megtisztelte­tésért. A szónok a továbbiakban hangsú­lyozta, ilyen ütemű fejlődést a világ egyetlen állama sem ért el. A Szovjetunió az idén annyi fon­tos iparcikket termel, amennyi­nek előállítására a szovjet hata­lom megteremtése után 15—20 év kellett. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára ezután a szovjet mező- gazdaság eredményeiről, a szovjet tudomány és technika eredményeiről szólott. Részletesen beszélt a lakás­kérdés megoldásáról is és hangsú­A PETŐFI SZOBORNÁL rendezett ünnepségen megjelentek: Kállai Gyula, és Kiss Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai a Politikai Bizottság tagjai, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács el­nökhelyettese, a kormány több tag­ja, továbbá politikai, társadalmi és kulturális életünk számos vezető sze­mélyisége. A díszőrség tisztelgése és a Him­nusz hangjai után a küldöttségek el­helyezték a megemlékezés virágait a szobor talapzatára. Koszorúzási ünnepség volt a MUZEUM KERTJÉBEN is, ahol többszáz budapesti fiatal dolgozó gyűlt össze. A Himnusz el­hangzása után a Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága, a Hazafias Népfront, a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség Budapesti Bizottsága, a Magyar Népköztársa­ság fegyveres erői, Budapest főváros tanácsa, a VIII. kerületi KISZ bi­zottság képviselői helyezték el ko­szorúikat az 1848—49-es szabadság- harc hőseinek emlékére a múzeum falába erősített emléktáblánál. alapján a zendülőknek hadviselő jo­gokat lehetne adni.” Emellett a SEATO egységes fel­lépése elé egyéb akadályok is tor­nyosultak. Kiderült, hogy a paktum ázsiai tagországai (különös módon a nyolc között ilyen csak három van: Pakisztán, Thaiföld és a Fülöp- szigetek) azt szeretnék, ha a SEATO katonai jellege helyett inkább a gaz­dasági célkitűzéseket domborítanák ki. Az ázsiai országok képviselői azért a gondolatért sem lelkesedtek túlsá­gosan, hogy területükön amerikai rakétakilövő pályákat építsenek és ezzel országukat megsemmisítő ellen csapásnak tegyék ki. Ami pedig a SEATO kibővítésé­nek lehetőségét illeti, arra fényt vet az a tény, hogy a manilai értekez­lettel egyidejűleg Japán és Maláj­föld kormánya határozottan leszö­gezte: nem kíván csatlakozni a SEATO-hoz. Úgy látszik más jelent­kező nem akadt, mert a zárónyilat­kozat erről sem tesz említést. A semmitmondásában is sokatmon­dó zárónyilatkozat csupán annyi „eredményről” számol be, hogy a SEATO főtitkárát felhatalmazták, lépjen kapcsolatba a NATO és a Bagdadi szerződés főtitkárával. Ez a döntés az ázsiai országokra nézve súlyos veszélyeket rejteget magá­ban, mert abban az esetben, ha az Egyesült Államoknak sikerül a SEATO-t és a Bagdadi tömböt a NATO-hoz láncolnia, ezzel a SEATO tagállamaira is automatikusan kiter­jeszthetné az Északatlanti Szövetség tagállamainak katonai kötelezettsé­geit. A manilai értekezlet mérlegét megvonva megállapítható, hogy a Dullesi menü nagyrésze megemészt- hetetlennek bizonyult és az ülés­szak eredményei távolról sem elé­gítik ki Washington várakozásait. Mégis a zárt üléseken hozott dönté­sek nem kis veszéllyel fenyegetik a délkelet-ázsiai térség békéjét lyozta: a lakásépítkezés jelenlegi üteme minden eddigit felülmúl. E tekintetben a Szovjetunió máris túl­haladott sok nagy tőkés országot. De a lakáshelyzet még korántsem kielé­gítő. Az utóbbi évek nagy műszaki, tu­dományos és kulturális fejlődése el­lenére is sok tennivaló van még a dolgozók igényeinek még tökélete­sebb kielégítésére. Különösen azzal kell sokat foglalkozni, hogyan lehet a legnehezebb munkafolyamatokat gépesíteni, hogyan lehet megkönnyí­teni a nők munkáját. Hruscsov hangsúlyozta, hogy mint egyszerű választó, aki március 16-án ugyancsak a szavazóúmához járul, néhány megjegyzést kíván tenni a még megoldatlan problémákról. Bí­rálta a Moszkva városfejlesztésének egyes vonásait. Hangsúlyozta, hogy a legközelebbi években jelentősen megnő a közszükségleti cikkek termelése, de nem elegendő, ha csupán a mennyiséget növelik, javítani kell a minőséget is. Beszédének következő részében az SZKP Központi Bizottságának első titkára egybevetette a szovjpt de­mokráciát a tőkés országok állítóla­gos demokráciájával. Hangsúlyozta, hogy a szovjet rendszer mély demo­kratizmusát mutatják a választások is. Ismeretes, hogy a Szovjetunióban jóformán minden választópolgár él állampolgári jogaival. Ugyanakkor az Egyesült Államokban és más ve­zető tőkés országokban távolról sem mindenki vesz részt a választásokon. Az Egyesült Államok kongresz- szusi választásain pé'dául az el­múlt években a szavazók aránya alig haladta meg az ötven szá­zalékot, Angliában pedig a legutóbbi válasz­táson csaknem hétmillió szavazó nem élt állampolgári jogával. Ez a tény is bizonyítja, hogy tőkés orszá­gokban a választópolgárok nem ér­zik saját ügyüknek a választásokat és tisztában vannak azzal, hogy a parlamenti képviselők nem a dolgo­zók érdekeit képviselik. Hruscsov é'es szavakkal bírálta a burzsoá „demokráciát” és rámu­tatott arra, hogy csak a szocialista rendszer hozza meg a dolgozóknak az igazi szabadságot, ennélfogva a szocializmusé a jövő. Hruscsov hangoztatta, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Fran­ciaország vezetőinek politikája kö­vetkeztében sajnálatos módon ezek­kel az országokkal nem sikerült ke'lő mértékben megjavítani a kap­csolatokat. A Szovjetunió népe nagyrabecsüli az amerikai, az angol és a fran­cia népet, amely szövetségese volt a fasizmus ellen vívott fel­szabadító háborúban, de ezéknek az országoknak a vezetői nem méltányolják a Szovjetunió erő­feszítéseit, nem hajlandók elfogadni az államok kapcsolatainak alapelvé­ül az ismert öt alapelvet. Az impe­rialista országok tovább folytatják a hidegháború és a fegyverkezési ver­seny politikáját, a bukott erőpoliti­kát és nem törekednek a nemzetközi kapcsolatok megjavítására az égető nemzetközi problémák békés rende­zésére. Ennek a politikának követ­keztében a háborús veszély változat­lanul fennáll, az új atomháború ve­szélye még nem hárult el a világ feje fölött. Hruscsov élesen bírálta azokat az amérikai kísérleteket, hogy a csúcs- találkozó napirendiére erőszakolják a keleteurópai országok belső helyze­tének kérdését. Hangsúlyozta: a Szovjetunió erről a problémá­ról nem hai'andé tárgyalni s az ilyen javaslatot sértőnek tekinti a keleteurópai országokra. Beszédének befejező részében ar­ról szólt, hogy a Szovjetunió népe a b°l- és külpolitikai kérdések tekin­tetében teljes mértékben helves'! és tá­mogatja a Szovjetunió Kommu­nista Pártiának és a szovjet kor­mánynak a politikáját. A moszkvai választási gyűléssel befejeződött a Szovjetunió választási '•-ampánva. március 16-án reggel megkezdődik a szavazás, amelyen mintegy 130 millió szovjet választó- polgár járul majd az úmák elé. Koszorúzási ünnepségek március 15-én NEMZETKÖZI SZEMLE A SEATO, Indonézia és a 7. flotta Új stílus a pártmunkában (Folytatás az 1. oldalról.) ségei között. A rendőrségi pártszer­vezet vezetősége például nem tart kapcsolatot a többi alapszervezet ve­zetőségével. Kiküszöbölhető lenne ez a hiányosság úgy is, ha a községi csúcs vezetőség rendszeresen ülésezne, s ott nem apró problémákkal foglal­kozna, hanem olyan feladatokat vi­tatna meg, melyek az egész falut érintik. A csúcsvezetőség időnként felkérhetné egyik-egyik alapszerve­zetet, hogy mondják el véleményüket egy-egy adott politikai kérdésről, s ezen a tanácskozáson — természete­sen ott lennének valamennyi alap­szervezet tagjai is. Az alapszervezeteknél a pártmegbízatások vállalása és a vállalások teljesítése terén leg­kisebb az előrehaladás. Nemcsak a párttagok, de a vezetőségi tagok egy része is idegenkedik a pártmunkától. Ebből természetes következményként adódik, hogy egyes elvtársak, főleg egyes vezetőségi tagok túlsók mun­kát vállalnak magukra. Fűzi István iskolaigazgatónak például jelenleg közel tíz funkciója van. Elsorolni sem tudja valamennyit — s mint mond­ta —, csak akkor tudja, hogy hol is van feladata, amikor meghívót kap egyik vagy másik szerv gyűlésére. Ez a túlzott funkcióvállalás termé­szetes sem Füzj elvtárs, sem pedig az ügy érdekének nem felel meg. Ha a községben lévő körülbelül 60 párttagnak csak a fele dolgozna ha­sonló lelkesedéssel, máris nyert ügyük lenne a kommunistáknak. Többet kellene gondolni az alap­szervezeteknek a párttagság összetételének megjavítására is. A gépállomás pártszervezetében például csak egy fizikai munkás van. Tudatosan olyan munkát kellene vé­gezni az itteni alapszervezet kom­munistáinak, hogy a munkásokat nyerjék meg a párt politikájának, ezen keresztül pedig a párt aktív harcosának — párttagnak ... Félre­értés ne essék, nem az értelmiségi­ek párttagsága ellen van kifogás. Nem. Az értelmiségi párttagok mel­lett ott lenne a helye .a fizikai dol­gozóknak is. A községben mindenkinek az a vé­leménye, hogy Iregszemcsén is kéz­zelfogható bizonyítékai vannak a megváltozott életnek. Apró példák ezek, de meggyőzőek: az orvos pél­dául arról panaszkodik, hogy neki mindenki százassal akar fizetni. A kereskedelem arról panaszkodik, hogy alig győzi kielégíteni a vásár­lókat, olyan nagy a kereslet az egyes áruféleségek iránt. A falu rendezett, tiszta, virágoskertek díszlenek a há­zak előtt, két cukrászdája is van a községnek. És sorolhatnánk a példá­kat, amelyek a falu lakosságának megelégedettségét bizonyítják. S ezek után már majdnem természetes hogy a lakosság többsége helyesli a párt politikáját. A dolgozók nem mondanak rosszat a pártszervezetek munkájáról, azok tagjairól. Szívesen beszélgetnek a párttagokkal, érdekli őket a véle­ményük, s ők is elmondják nézetei­ket, véleményüket a párttagoknak, őszinték a párttagokkal szemben, nem úgy, mint évekkel ezelőtt. El­mondják bizalmasan mindazt, ami a szívükön van. Eklatáns példa erre az ellenforradalmárok ügyének tár­gyalása. A kommunistákkal kapcso­latban azt a véleményüket fejezték ki a dolgozók, hogy becsületes embe­rek, mert minden esetben az igazat A pécsi rádió Szekszárdról A pécsi rádió március 17-én, hét­főn délután 17.50 órakor a 223.8 mé­teres középhullámon „Szekszárdi mozaikok” címmel sugároz műsort. mondták a tárgyaláson. Abból a ta­nácselnökből viszont kiábrándultak, aki az ellenforradalom alatt került a falu élére, mert a tárgyaláson össze­vissza beszélt. Az egyik pártonkívüli kijelentette például, hogy ha valaki Fűzi István kommunistára kezet mer emelni, annak velük gyűlik meg a baja. A falu kommunistáinak az a feladata, hogy ezt az őszinte légkört tovább mélyítsék, beszélgessenek a pártonkívüliekkel, türelmesen ma­gyarázzák a párt politikáját. Természetesen, fel kell számolni a pártszervezeteknek azt a befeléfor- dulást, ami pillanatnyilag egy kissé jellemzi őket. Jelenleg még maguk között beszélgetnek a fontos problé­mákról, holott a tömegekre kellene hatniuk, kihasználva minden lehető­séget, különösen pedig azt, ami a tö­megszervezetekben rejlik. Hetven tagú KISZ-szervezet van a községben, a nőtanács is bebizonyította, hogy nagy segítséget képes nyújtani a pártszervezetnek, s lenne feladat még a szakszervezeteknél és a földműves­szövetkezeteknél is. Üdvös lenne meg beszélni a pártszervezeteknek, hogy milyen munkát kívánnak végezni ezen a területen. A községfejlesztési alap hovafordításával kapcsolatban is foglalkozhatott volna a községi rártalapszervezet. Régi vágya a köz­ség lakosságának egy kultúrház, melynek, megépítéséhez most 300 000 forint támogatást ígért a megyei ta­nács. A pártszervezet az építkezés­nél szükséges társadalmi munka kezdeményezőjévé is válhatna, pél­damutatása biztos serkentőleg hatna a falu lakosságára — tekintélyt sze­rezne a párttagoknak. Mint már arról előbb szó volt, a lakosságnak tetszik a párt politikája, helyesli azt és többen kifejezik azt a véleményüket, kívánságukat, hogy maradjon így. Felteszik a kérdést, hogyan lesz ezután? A párttagok fel­adata megmagyarázni, hogy mindig így nem maradhat: — ahogy az egyén változik, fejlődik, úgy alakul a falu, a világ képe is a mind fejlettebb kor, forma felé. Ez a fejlettebb forma pedig — rég bebi­zonyította — falun a szocialista me­zőgazdaság. A dolgozó parasztok ma már nem beszélnek a tsz-ek ellen, mint 3—4 évvel ezelőtt. Egyszerűen nincs ellenérvük a közös gazdálkodás ellen. Ez nyilván abból adódik, hogy látják, kénytelenek észrevenni a tsz- ek eredményeit, persze hiba lenne ebbőj arra következtetni, hogy alig várják, hogy a szövetkezetbe léphes­senek ... A párttagok ebből adódó feladata, hogy ismertessék a meglévő termelőszövetkezetek eredményeit, s tényekkel győzzék meg a dolgozó parasztokat a szövetkezeti gazdálko­dás előnyeiről. A parasztok — nyil­ván egyéb ellenérv híjján — azt mondják, hogy szabadságukat, füg­getlenségüket féltik és azt hangoztat, ják, hogy nem akarnak elsők lenni... Ha a tsz-ben jobban él valaki, mint egyénileg — nyilván szabadabb, füg­getlenebb is. Az elsőnek való belé­pésre alapozott kifogás pedig való­színűleg *zon alapul, hogy egyáltalán nem akar belépni az illető, hisz 6 községben már öten aláírták a belépési nyilat­kozatot. Komolyabb akadálya a tsz szervezés­nek Iregszemcsén az az ellenagitáció, melyet a községben lévő osztályide­genek, kulákok fejtenek ki. Le kell leplezni azokat, akik a névtelen le­veleket küldözgetik a tsz-be belépni szándékozó parasztoknak. Ez a fel­adat is a pártszervezetre vár. A parasztokat érdekli a szövetke­zés, foglalkoztatja őket a gondolat, maguk beszé'nek ró'a mindunta'an, s a párttagok felvilágosító munkáján múlik, hogy mikor lesz termelőszö­vetkezet Iregszemcsén. A Végrehajtó Bizottság tagjai este elmondták tapasztalataikat a párt- szervezetek vezetőségi tagjainak. A ve zetőségi tagok a vitában még számos prob'émát felvetettek, melyekre azonnal vá'aszt is kapnak. Elmond­ták azt is, hogy nagyon helyesnek tartják a Végrehajtó Bizottság mód­szerét, hogy felülvizsgá'ja a határo­zat végrehajtásának menetét és a fel­adatok megoldása közben is segítsé­get nyújt javaslataival, észrevételei­vel a határozatok megvalósításához.

Next

/
Thumbnails
Contents