Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-16 / 64. szám
1958 március 16. TOLNIA MEGYEI NÉPÚJSÁG S Tennivalóink az úttörőmunka megjavításáért PILLAISATKÉPEK A Magyar Úttörők Országos Szö- vétségé február 23-tól március 1-ig a megyei elnökségi tagok részére Csillebércen tanfolyamot rendezett, amelyen örömmel vettem részt. Milyen tapasztalatokkal tértem haza Csillebércről? A legfontosabb feladatunk a nevelés, az úttörő mozgalom megszerettetése. A gyermekek szívét kell megnyerni, ha azt akarjuk, hogy lelkesedéssel, örömmel vegyenek részt a csapat életében. Ha célt akarunk érni, akkor a foglalkozásokat érdekessé, színessé, változatossá, a gyermek életkori sajátosságainak megfelelően kell összeállítani. Ne ülésezzünk sokat, a 10—14 éves korú gyermekeknek fárasztó és unalmas a folytonos tanácskozás. Inkább a tettek embere. Ezért örülnek annak, amikor az őrs nem a tanteremben találkozik, hanem a kiserdőben, esetleg a patak mellett az ő „rejtekhelyén”. Az úttörő mozgalom a 10 éves működése alatt nagy eredményeket ért el. Töretlenül mg kell őrizni mindazt, ami jónak bizonyult mindenek előtt a szocialista nevelési céljainkat. A foglalkozások összeállítása sok előkészületet, gondos tanulmányozást jelent, nem spontán elgondolást. Ennek érdekében szükséges a munkaterv összeállítása és a távolabbi célok rögzítése. Ebben a munkában bátran támaszkodjunk az úttörő aktívákra, vonjuk be őket is a tervezésbe, mert csak így érvényesül kívánságuk. A változatos és érdekes foglal- " kozás azonban nem jelentheti azt, hogy a tartalmi munka elsikkadjon, a kommunista szellemben való nevelés a cél. A nevelés viszont ne legyen sablonos, ne beszéljünk sokat, elég egy-két mondattal a lényegre rámutatnunk. Élni kell az úttörő életet. Melyek azok a formák, melyeken keresztül a gyermekek magukévá teszik a szervezeti életet? Helyi és távolabbi kirándulások. Jó előkészület, érdekes menetrend, közbeiktatott akadályverseny, térképismeret, térkép és egyéb jelek használata biztosítja az érdeklődést. Menetközben elbeszélgetünk a található műemlékekről, szobrokról, történelmi emlékekről, stb. Megrendezhetjük a számháborút. Megtaníthatjuk a pajtásokat a gyűjtögetésre. Ez kiterjedhet népi hagyományok, szólások, közmondások, fafaragások és művészeti gyűjtésre. A turisztika, a hazai táj megszerettetése is szép feladat. D eszélgessünk filmekről, tartU hatunk felolvasást, szavalo- versenyt. Végezzünk különböző látogatásokat üzemekben, termelőszövetkezetekben, beszélgessünk el az öregebb emberekkel, mondják el régebbi és mostani életüket. A nyári táborozás kedvelt forma az úttörőknek, amikor maguk vernek sátort, maguk főznek, de ez szervezettséget és jó előkészületet kíván. Legyen a pajtásoknak szabadidejük, de szervezett életet is éljenek. Ilyenkor énekeljenek, tanuljanak játékokat, mert az a tapasztalatom, hogy a pajtások kevés játékot ismernek, nem tudnak játszani. A táborozás ideje alatt tegyék le a próbák egy részét. A próbarendszerről annyit, hogy ne állítsuk az úttörő munka •• Öreg barátunk Elgondolkozva mentem az utcán, a zord időben olyan jól esett a tavaszi szél hűvös simogatása. A munka néha gondot jelent, de egy kis séta felüdíti az embert, s ezután tágul a látóhatár, jobban felfigyelünk az apróbb dolgokra. A szemem a velem szemben jövő idősebb férfin akadt meg, hogy közelebb jött megismertem. Nehézkesen, öregesen, botjára támaszkodva rótta az utat. Köszöntöttem, majd beszélgetni kezdtünk. Régi ismerősök vagyunk, sok kedves emlék köt össze bennünket, 0 belém karolt, s elmondta gondját, baját. Talán nem is azért, hogy panaszkodjon, láttam rajta, bár nehezére esett a beszéd, mégis jól esett számára az, hogy hallgatják, érdeklődnek élete, gondjai iránt. Jóleső érzéssel emlegette munkája emlékeit, a gyerekeket, akikkel bajlódott, s azok ma már felnőtt, befutott emberek. Kérdezgetett, most hogy mennek a dolgok, mert néhány éve már, hogy gyakrabban volt az ágyban, mint az utcán. Nem él mozgalmi életet. — Hiába 72 év az már nem „gyerekjáték”, — mondja „pedig most lenne jó fiatalon, veletek dolgozni”. Beszédében vissza-visszatér a 10 év előtti emlékeire. Érzem, ezek a legszebb epizódok életében. — Veled mi van? — kérdezi, s öthat nevet sorol fel, akikkel együtt dolgozott, talán ő is segítette első szárnycsapásaikat az életben. Na és a pedagógusok? Tudod mégis csak a kollegák, az utódok munkája nagyon érdekel. Sok-sok kérdés, mindenre felelni kell. Furcsa ez a séta. Egy- egy kérdésnél megállunk, majd mintha az érdekesebb résznél nekilódulnánk. A lépések szinte hordozzák a téma ritmusát, feszültségét, vagy egyszerűségét. Látom elfáradt, nincs hozzászokva ennyi beszédhez, meg az egészség sincs egészen rendben. Kérem, keressen fel. Búcsúzunk, de még nem enged el, fogja a kezem, látom rajta, attól fél, hogy talán már nem találkozunk. Tudom gondolatban gyakran velünk van, mint annyi régi elvközéppontjába, mert a próbák letétele nem a legfontosabb, csak eszköz nevelési céljaink elérésére. Számtalan alkalom kínálkozik társadalmi munka végzésére is. Vállalják az úttörők egy parkrészlet virá- gosítását, az iskolakert gondozását. Kapcsolódjanak be a most folyó fásítási mozgalomba. Iskolánk úttörői például vállalták az új iskola fásítását. A csapatvezető a szép és nagy úttörőmunkát egyedül elvégezni képtelen, segítségre van szüksége. Jó őrs és rajvezetők kellenek. A vezetőképzést kell megoldani és segíteni kell állandó fejlődésüket. A gyermekeknek a nagyobb gyermek az eszményképe. Rá szívesebben hallgat, tőle szívesen tanul és követi példáját. Helyes tehát, ha 2—3 évvel idősebb pajtásokat jelölünk őrsvezetőknek. Rajvezetőknek pedig középiskolás KISZ fiatalokat kérjünk fel. Ezt valósítottuk meg iskolánk csapatában jó eredménnyel. Ezekben megvan a szív és akarat, de kiképzésüket támogatni kell. C rövid cikk keretében nem les hét célom az úttörőélet minden részletével foglalkozni, csupán részleteket közöltem a tanfolyam anyagából. Ha csapatvezetőink szívvel végzik az úttörők nevelését, ha megszerettetik a csapatéletet, akkor remény van arra, hogy a mozgalom betölti szocialista társadalmunkban hivatását. Ez rajtunk és minden vezetőn múlik. GÁLOS IMRE ált. isk. ig. • Magyar Úttörők Szövetsége Tolna megyei Elnökségének tagja Születésnapon Van-e szívderítőbb, boldogítóbb érzés, látvány, mint a következő. Az apa este fáradtan hazaér a munkából, s eléje áll két kislánya, a hat éves Marika és a négy éves Erzsiké, s egymásután fújják a versikét. Igen versikét mondanak, mert az apának születésnapja van. Maga is csak most döbben rá, hogv a kicsik figyelmeztetik a kedves strófákkaL Nincs ennél boldogítóbb érzés... Még mi. a nem ünnepeltek, a kedves esemény csendes szemlélői is egészen elérzékenyülünk a bátaszéki M-ék házában. Nem csoda, ha a szülők szeméből néhány örömkönnycsepp is csordul. Nem is lehet elérzékenyülés nélkül figyelni, amint a nagyobbik a leendő iskolás biztonságával a kisebbik édes csacsogással fejét erre-arra ingatva mondja: „Édes jó apácskám, házunk boldogsága, Én v.vyok a te drága szívednek friss hajtása. Megköszönöm jóságodat, mivel' elhalmoztál. Mert Te értünk még éjjel is nappalként dolgoztál. Nem tudom még másként nagy hálám leróni Neked. Csak megcsókolni jóságos dolgozó két kezed.’“ Kívánjuk, hogy e kölcsönös gyermek és szülőszeretet az éltető évek során se lanyhuljon, sőt növekedjen. Társadalmi munka tolyik a tanácsülés Dunaföldváron. Éppen a községfejlesztésröl, a falu szépítéséről van szó. Sógor Ferenc, a Baross utca tanácstagja, beszél az egyes utcákban tapasztalt lehetetlen állapotokról, a tengelyig érő sárról, s arról, hogy ők a saját utcájukat társadalmi munkával rendbehozzák... Egy hét múlva ismét a tanácsháznál látható Sógor Ferenc, de nena egyedül. Harminc—negyven fő várja kint, meg vagy 25 kocsi, s várják az elnöktől, Bíró elvtárstól az irányítást. Két kocsi betongyűrűket visz, mert az átereszeket is megjavítják a Baross utcában. Még előttünk a kép az utca mozgalmas életéből. Sógor Ferenc, Tóth Ignác és Bíró elvtárs az elnök, egy kis pihenő közben Györki József tanácstaggal beszélgetnek. Györki József viszi éppen a szót, hogy az ő utcájukban is így kell összefogni a következő napon. Egy másik kép: Pasker Ignác egy másik utcabeli lakos éppen fát hord: — Mi történt itt — kérdezi a megjavított útra gondolva Mondják neki, hogy a tanácstagok kezdeményezésére társadalmi munkában elkészült az útjavítás. —• No, majd küldjük mi is a tanácstagunkat segítségért, meirt mi is akarunk ilyet csinálni — mondja búcsúzóul. A példa ragadós és néhány nappal később nemcsak a Baross, hanem a Damjanich, a Szond.v és a Téglaház utcát is rendbehozták hasonló társadalmi munkával az ott lakók. társunk, akik most hogy már nem dolgozhatnak, az emlékeiknek élnek. Mégis egyedül érzi magát, szüksége van néha egy-egy ismerős elvtársra, akikkel beszélgethet, kikkel megoszthatja gondjait. Bár idős és beteg is, nem nélkülözheti az embereket. A teste elfáradt, s ahogy nehezen jár, gyakran elfogja a rosz- szullét. Mégis kijön az utcára, hogy ismerősöket láthasson, elvtársakkal találkozzon. Állok az utcán, mint utána nézek gondolkodom. Idős, harcos, öreg elvtársam, oly jó rád gondolni, rád emlékezni. Szép élet áll mögötted, szép munka, s becsületes emberek, akiket Te neveltél, s büszkék vagyunk rád, de fáj a szivünk, hogy nem törődtünk többet veled. SIÛ SÁNDOR A nagymamához éppen akkor nyitottam be, amikor unokáinak! képeit nézegette. *— Hetedikesek — mondta, büszkén mutatva a két kislány szép, színes képét. S milyen a szülő? Csak értük él, csak értük dolgozik, hogy az ő világuk már szebb legyen, mint a szülőké. így van ezzel M.-né is, itt Bátán ... — No látja, kedvesem — mutatja felém a két képet —, nekik már jobb soruk lesz, mint nekünk volt Az én időmbe ilyen idős koromban már nem is iskolába jártam, hanem dolgozni. Az én nagymamám szegény nem is tudott úgy törődni velem, mint ahogy most én velük. Jut nekik is most a tsz-ben szerzett jövedelemből. És meséli, milyen sikeres tanulmányi versenyre biztatta a két kislányt. Észrevette ugyanis, hogy az egyik a félévi bizonyítványnál gyengébb jegyet kapott, mint a másik. — Elhívtam magamhoz egyszer külön őket — mondja — s beszéltem nekik, milyen fontos, hogy kitűnő tanulók legyenek. — Úgy gondoltam, valamivel serkenteni kellene őket. Megígértem nekik, hogy ha év végére a legjobb eredményt érik el, kapnak egy-egy karórát, de aranyat ám.., Ilyenek lehetnek a nagymamák ma. Kishaszonbérleli szerződések — kapitalista módon Egy KISZ-szervezet kéthónapos működése A eerjeni falusi KISZ-szervezet k't hónapja alakult meg. A KlSZ-szer- vezetben a fiatalok öntevékenyen dolgoztak az első perctől kezdve. Ennek az áldozatos munkának meg is született az eredménye. A KISZ- j fiatalok építettek maguknak a mozi- helyiségben egy háromezer forint értékű színpadot. Ezek a fiatalok dolgoznak, s a községben is elismerően tekintenek rájuk, mint ifjú kommunistákra. A tanács is segítette őket, m°rt látva a fiatalok kezdeménvezését, adott nekik támogatást. A tanácstól megkapták a deszkát a színpadhoz. A kulisszákhoz szükséges váznat, 70 métert, a fiatalok maguk vették meg, s minden munkát társadalmi munkával végeztek el az építkezésnél. A KISZ-szervezet megalakította az önkéntes segítőbrigádot is 25 taggal. Célkitűzése: segíteni a kultúrház, valamint a faluban megkezdett járda építésénél. De nemcsak ezen a téren végeztek jó munkát. Ebben az alapszervezetben biztosítják a fiatalok politikai nevelését is. Tizennégy KISZ-tag j"r pártoktatásra. Járatják az Ifjú Kommunista című folyóiratot és a szövetkezeti lapot. Ifjúsági előadást tartottak legutóbb „Ismerj magadra” címmel. Ennek előadója Rónyai Sándor elvtárs, a gerjeni általános iskola igazgatója volt Jó a kapcsolatuk a KISZ-szervezeten kívüli fiatalokkal is, együtt.szórakoznak, dolgoznak. Jó a kapcsolatuk a pártszervezettel, a tanáccsal, a FÖLDSZÖV-vel. Tanultak színdarabot is, amelyben telt ház fogadta a szereplőket. Az, hogy a szervezet jó munkát tudott végezni, köszönhető elsősorban a fiatalság öntev£k°nv kezdeményezésének, a pártalaoszervezet segítségének, a tanáccsal való együtt- p-’i'ítrn'>A-nok. s nem utolsósorban a tömegekkel való szoros kapcsolat tartásának. (G—I) A regölyiek nem jó szemmel néznek azokra, akik kenderügyben jár- nak-kelnek a községben. Ennek megvan az alapos oka. S hogy soroan mondjuk el, ott kell kezdeni, hogy a regölyi hatar igen alkalmas a kendertermelésre. Évről évre jó termést takarítanak be ebből a terményből a dolgozó parasztok. Szívesen kötnek tehát termelési szerződést az állammal, mert jól fizet érte. Ezt a mindenképpen kedvező körülményt azonban nemcsak a regölyi dolgozó parasztok igyekeznek kihasználni. mások is felfedezték ezt a jövedelmi forrást, mégpedig olyanok, akik a regölyiek szavaival élve, „soha nem látják azt a területet, amelyben kenderük terem”. Kicsit különösen hangzik, de sok igazság van ebben a mondásban. Ezt bizonyítja az a néhány kishaszon- bérleti szerződés is, amelynek egy példánya ott fekszik a községi ta- I nácsnál. Ezek szerint a dolgozó parasztok 2—5 hold földet adtak bérbe I Kaszás Imre De^s. Templom ut-a I 24., ifj. Takler Vencel Sz°ksz~rd. Séd köz 8., Nagy József Szekszárd, Honvéd utca 31. szám alatti lakosoknak. Bérleti díjul egy mázsa búza forintértékének megfelelő összeget fizetnek. A szerződés megkötése után eltűnnek. s valóban egész esztendőben nem is látják a földít, amelyben kenden termelnek. Van aztán olyan is, mint például a Hegedűs József kulák esete. A szerződés szerint három évre adott bérbe 19 és fél hold földet Kis Pál, Szekszárd, Jókai utca 25. szám alatti lakosnak. Ez az eset most már nemcsak azért érdekes, mert az illető Kis Pál nem lesz képes megművelni a 19 és fél hold földet, — hiszen az előzőek nem szántanak egy barázdát sem —, hanem azért is, n-rrt az a bérleti díj, amit fizet, arra sem elegendő, hogy a terület adóját fedezze. Márpedig Hegedűs József több mint 50 000 forinttal tartozik az államnak, ennyi adóhátraléka van. Az ilven szerződéskötések egyáltalán n°m biztosítékok arra. hoav Hegedűs rendezni fogja adótartozásait. A „magas szerződő felek” — akiket nem kétséges, kapitalista hajlamok űznek, hajszolnak —, nem is látják a földet, nem is vetnek, nem szántanak, mégcsak be sem takarítják a termést. Minek is tennék? A gépállomásokkal műveltetik meg a földet, s a betakarítást is velük végeztetik el, s hogy a gépállomás megtalálja a szóbanforgó földterületet — a tulajdonos vezeti el őket oda» A bérbevevőknek csupán annyi a dolguk, hogy az év elején megkössék a szerződéseket, és az é» végén felvegyék a címükre küldött pénzt Nem tudjuk mi az igazság, de megemlítjük a regölyi dolgozó parasztok véleménye alapján — állító'a a ez~k az emberek más községben is hasonló szerződéseket kötöttek. A vállalkozás jellege nem vitás — kapitalista. Sajnos, nem léntek fel el'ona m»s a mai naoie s°m, p^dig tudják, ismerik a helyzetet az illetékes szervek. Ha késik is. de remélni menük, nem mú'ik el a szükséges intézkedés az ilyen vállalkozás megakadályozására.
