Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-02 / 52. szám

185S. március 2. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Ami egy beszámolóból kimaradt. Bgy beszámolót böngészek, melyet Tengelic község fennállásának 50. évfordulóján mondtak el. Elolvasás közben érzem, igazuk van azoknak, akik hiányolták, miért nem szólt többet és részletesen a mai életről az ünnepi előadás. Hisz a község igazi felemelkedésének útja csak most, a felszabadulás után nyílhatott és nyílt meg, amikor a dolgozó nép vette kezébe a hatalmat. Az egyébként dicséretreméltó szór galommal elkészített előadás e hibá­jának alapvető okát úgy gondolom, megtaláltam. Sajnos, még mindig hajlamosak vagyunk, hogy felszaba­dulás utáni eredményeinket elhall­gassuk. Olyan véleménnyel va­gyunk — Tengelicen is —, hogy mindez már előttünk zajlott le, erről már nem is érdemes beszélni, ezt már mindenki tudja. Az ellenforra­dalom napjaiban pedig megtanulhat­tuk volna, nem eleget, és főként nem eléggé meggyőzően beszéltünk óriási eredményeinkről. A FÖLDOSZTÁS Ezért történhetett meg, hogy a be­számoló a régi események száraz fel­sorolását oldalakon át mutatta s egy olyan, a község dolgozó — azelőtt elnyomott, kisemmizett — tömegeit érintő, a község továbbfejlődését valóban elősegítő tényt, mint a föld­osztást, néhány sorban elintézi. Nem kis dolog pedig, hogy az öt földbirtokos kezén csak a Tengelic- hez tartozó területeken, a földek majdnem fele volt. Míg százak és százak a felszabadulásig hiába áhí­toztak föld után. S hogy ez mennyire így van ezt a földosztás is mutatta. Az öt földbirtokos 4778 holdjából 812-en kaptak földet a községben. Még élesebb az ellentét, ha az 1930-as számadatokat nézzük. Az előbbi nagybirtokosok kezén volt ak­kor 10 045, a kisbirtokosok tulajdo­nában 3521 hold föld. A helyi arány- eltolódás a felszabadulás idejére abból adódott, hogy hárem pusztá­jukat más községhez csatolták köz­igazgatásilag. Ebben az időben a párt jelszava a paraszti élet felemelése érdekében a földosztás volt. így lett azé a föld, aki megműveli. A későbbi ered­mények a párt igazát mutatják. Most is ilyen döntő láncszemnél tartunk, amikor azt hirdeti, hogy a további életszínvonal emelésének előfeltétele a mezőgazdaság szocia­lista átépítése. A mag ebben a kér­désben is jó talajra talált, a tenge- lici Petőfi Tsz jól működő országos­hírű közös gazdasággá nőtte ki ma­gát. Ha figyelembe vesszük, hogy a kisparaszti gazdaságoknak több év­százados múltja van, a tsz közel 10 éves fennállásával szemben, a közös gazdálkodás eredményei újra a párt igazát támasztják alá. Olyan, volt cselédek, kisemberek vettek a múltévi jövedelmükből há­zat, rádiót, akik azelőtt erről álmod­ni sem mertek; Rudolf György és Major Péter fiai pedig motorkerék­párokat vásároltak. Meg lehet kérdezni a tsz-tagok kö­zül például Győri István bácsit, akinek az a véleménye: „Soha ilyen boldogan, gond nélkül nem éltem, pedig 70 évet megértem.’“ A LEGSZEMBETŰNŐBB HIÁNYOSSÁGA azonban a beszámolónak, hogy a leg döntőbb kérdésről, egy mondatban számol be: „ — a politikai hatalom­ért folyó harc eredménye a községi tanács megválasztása iett 1950-ben.’“ Ez pedig nem is olyan egyszerű do­log. Alapvető különbségek keletkez­tek akkor. Míg azelőtt az öt földbir­tokos, Benyovszky, Csapó, Jeszenszky, Bernrieder és báró Schnell uralta a községet, s hű kiszolgálói a kulákok, Ádám Márton malmos, Pintér And­rás 50 holdas kulák stb. és elsősor­ban Zsigmond Elemér főjegyző, ad­dig most volt részes aratók, kis- parasztok, a falu igazi gazdái igaz­gatják a község ügyeit a tanácson keresztül. Olyanok többek közt, mint Horváth Mihály, Markó István Varga József. Talán örökre elfelejttettek Zsig­mond egykori szavai a szegények felé: „A három lépés távolságot tart­sa be, mert érzem, hogy mit regge­lizett.’“ „Na, nem érti, hogy nagyon büdös, menjen hátrább.“’ Igazi énjét a Tanácsköztársaság bukása után mutatta meg. Minden­kinek ismerni kellene feljegyzéseit az akkori eseményekről. Csak úgy dől belőle a szegény emberek, s elsősor­ban a kommunisták gyűlölete. Ér­demes volna felkutatni például, mi lett a sorsa Bitter András, Baksics Ernő, Dömötör Géza, Dömény Jó­zsef, Rozmann János, Péter Mihály pusztai 'bizalmiaknak, akiknek ne­vei után csak annyit írt: „A bolse­vikek listáján szerepelnek.“’ Az lehet, hogy sokat sürgött-for- gott a falu ügyeiért, de ez is az urak nak használt inkább. Az igaz, hogy kijárta az iskola megépítését. Ehhez a földbirtokosok is hozzájárultak, de mindjárt két uradalmi iskolát, Alsó és Középtengelicen be is zártak. Amit a réven elveszítettek, megnyer ték a vámon ... A tudás vára a község dolgozói­nak számára csak a felszabadulás után nyílt meg. A harmincas évek­ben alig két egyetemista akadt a faluban, azok is kik voltak, a 40—50 holdas Mülbert, vagy a Mosonyi ke­reskedő fia. Ezek mellett még akadt 2-—3 érettségiző. A falu, s benne a dolgozók igazi fejlődését a mai számok mutatják. Rövid néhány év alatt legalább tíz egyetemista került ki a faluból, köz­tük olyanok, mint Seres Mária, egy volt cseléd gyermeke, aki orvosnak tanul. A megváltozott világ egy másik élénk példája Véner István esete. A tanulnivágyás már azelőtt is élt az itteni emberekben. Nagy áldozatok árán Véner István az ura­dalmi kovács fia, mint többen mások is, a polgáriig csak eljutott, tovább nem. A felszabadulás után folytatta tanulmányait, s ma tanít az Agrár- tudományi Egyetemen. Lehetne a többi továbbtanulók ada tait is ismertetni, most csak annyit, hegy az állam hogyan segíti közvet­lenül ezt a munkát. Míg ezelőtt 4 iskolában 9 pedagóguá tanított, ad­dig most hét iskola van 24 tanerő­vel. A tanulók létszáma pedig nem nőtt meg ilyen mértékben, mert az­előtt is volt 380 körül az iskolábajá- rók száma, míg most 550—560 van. Egy másik példa. Akkoriban előfo- gata volt az elöljáróságnak. Az egyik nevelő, mivel Jáncs-majorbóJ min­den hónapban be kellett járnia ér­tekezletre a faluba, kérte az előfoga- tot, hogy azzal jöhessen be. Elutasí­tották. Fellebbezett s a megyétől is ezt javasolták: Ha nagyon esik az eső, akkor jogos a kérés, de ha fagy van, jobb ha gyalog megy, legalább nem fázik meg. A FALU FEJLŐDÉSÉHEZ TARTOZIK a lakosság anyagi eszközeinek növe­kedése is. Példázza ezt néhány számadat, ha röviden is. Nem növe­kedést mutat a házak szaporodása? A felszabadulás előtti 16 év házépí­tési adatait vizsgáltam meg. E sze­rint 83 ház épült ebben az időben. A népi hatalom 11 éve alatt 168 ház épült. Láttam olyan esztendőt, mint az 1955-ös, amikor 40, az 1957- es amikor 44 új lakóház építését mutatják az adatok. Ehhez úgy gon­dolom, nem kell kommentár, hátha még azt is megvizsgálnánk, ki épít­kezett akkor és hogyan, és most mi­ként áll a helyzet. Meg kell említenem még a kultu­ráltság fejlődésének egyik mutató­ját is. Ez a rádió. Azelőtt 55 volt belőle a faluban. Ma pedig 435 ké­szülék működik a községben, s a vezetékes rádiót is 238-an vezet­ték be. Természetesen még sok minden egyéb bizonyíték is áll rendelkezés­re a falu életében, amely végső következtetésként azt bizonyítja: A község létrehozása, fejlesztése a múltban a kizsákmányolás megköny nvítését célozta. Míg ma a falu fej­lődése párhuzamban halad a benne élő dolgozók és nemcsak néhány ki­váltságos anyagi, politikai és kuLu- rális fejlődésével. .Megfiatalodik“ a dunaföldvári Dlkotnáay Tsz pártszervezete Van a megyében néhány pártalap- szervezet, amelyek az elmúlt eszten­dők során alig, vagy egyáltalán nem foglalkozik a tag- és tagjelöltfel­vétellel. Ezek a pártszervezetek el­öregedtek. Ez történt a dunaföldvári Alkotmány Termelőszövetkezet páit- alapszervezetével is. Itt a hat elv.árs átlagkora meghaladja jóval az ötven esztendőt. Ők éppen a magas koruk miatt, igen sok tapasztalattal rendel­keznek, ami igen értékes a kommu­nisták munkája során. Nagyon fontos és egyetlen pártszervezet sem nél­külözheti az idősek tapasztalatait, ha helyesen akar dolgozni. Hiányzik vi­szont náluk a fiatalos lendület, ami elsősorban abból adódik, hogy egyet­len fiatal sincs a szervezetben. Már az elmúlt év közepén észre­vették az elvtársak ezt az évek hosz- szú során át elkövetett mulasztásu­kat. Ügy vélekedtek, hogy nem lesz jó vége, ha mi magunk igyekszünk mindent megoldani. Kellenének kö­zénk a fiatalok is.” A paksi járási pártbizottság is felfigyelt az alapszer­vezet elöregedésére. Több alkalom­mal bírálta ezért az elvtársak mun­káját. A bírálatok, valamint a saját munkájukban szerzett tapasztalatok meggyőzték a dunaföldvári elvtá-sa- kat. Hozzáfogtak a szervezet fiata­lításához. Ettől kezdve minden elv­társ saját ügyének tekintette a tag­jelölt felvételi munkát. Valameny- nyien elbeszélgettek .a fiatalokkal, megnézték, miként végzik munká­jukat, milyen a szövetkezeti tagok véleménye a fiatalokról. Kiválasztot­ták a legjobbaknak vélt fiatalokat és velük ezentúl rendszeresen 'foglal­koztak. E munka eredményeként még a múlt év novembere oen öt fiatal kérte tagjelöltségét. A taggyű­lés, miután a felvételi kérelmeket fe­lülvizsgálta, egyhangúlag elfogadta azokat. A tagjelölfelvétellel az idős elvtár­sak tapasztalata kiegészül a fiatalok lendületével, lelkesedésével. A fiata­lok azonban még nem kapcsolódtak be a pártalapszervezet munkájába. Ennek oka az, hogy a járási párt- bizottság még nem bírálta el a ké­relmeket, pontosabban, nem tudta még elbírálni, mert a felvételi ívek nem érkeztek meg. Azon gondolkoz­nak a dunaföldvári elvtársak, hogy kell-e csatolni önéletrajzot a felvételi kérelmekhez, vagy sem. Nem szabad húzni, halasztani a döntést ebben a kérdésben. Intéz­kedni kell az alapszervezet és a ter­melőszövetkezet érdekében egyaránt. A németkéri úttörőcsapat munkájáról, terveiről Ennyit abból, beszámolóból. ami kimaradt egy Szalai Endre Az elmúlt években alig volt út­törő élet a németkéri általános is­kolában. A szervezet minden tevé­kenysége kimerült a „Pajtás” című újság terjesztésében. Ebben a tan­évben azonban gyökeres változás történt. Simon Károly nevelő vette át a csapat vezetését, aki már nagy tapasztalatokkal rendelkezik, hi­szen éveken át foglalkozott úttörők­kel. Az úttörőcsapat ebben az évben már rendezett teadélutánt, álarcos­bált, sakk, malom és asztalitenisz versenyeket. A faliuság is friss, ér­dekes cikkeivel híven tükrözi a csapat munkáját. A pajtások kapcso latot teremtettek más országok út­törőivel is. Leveleznek szovjet, né­met és cseh pajtásokkal. A szervező testület nemrégiben tartott megbeszélést, ahol Simon Károly csapatvezető ismertette a további terveket. A helybeli Ságvá- ri Termelőszövetkezet elvállalta az úttörőcsapat patronálását és ez mind erkölcsi, mind anyagi szempontból is sokat jelent. A nyári tanítási szünetben két­hetes úttörőtábort szerveznek a Ba­laton mellett. Az eddigi tervek sze­rint hatvan úttörő vesz részt ezen a táborozáson. Szeretnének erre az időre német paj .ásókat is meghív­ni, jövőre viszont németkéri út­törők mehetnének ugyancsak két hétre a Német Demokratikus Köz­társaságba. A község különböző társadalmi szervezetei hozzájárulnak a táboro­zás lehetőségeinek előteremtésé­hez. A kulturális rendezvényekből befolyt összeg két százalékát erre a célra fordítják. A Nőtanács és a Szülői Munkaközösség „Táborozási jegyek”-et árusít, táncmulatságot rendez, amelyek jövedelmét szintén az úttörőknek adják. A KlSZ-szerve- zet röplabda, a sportkör labdarúgó felszerelést, a Ságvári Tsz zászlót, a földművesszövetkezet pedig egy kürtöt ajándékozott a csapatnak. Ugyanakkor az úttörő pajtások is azon igyekeznek, hogy maguk is minél nagyobb összeget biztosítsa­nak a táborozáshoz. Zsebpénzüket takarékbélyegre váltják, akácmagot gyűjtenek, facsemetéket ültetnek. Megkezdték Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című színművének tanulását. A színdarabot nemcsak helyben, hanem a környező közsé­gekben is bemutatják. Mindennek bevételét a táborozás költségeire fordítják. Hamar Imre Két ügy — hétféle elbírálás Kitli Mihály, az Alsópéli Állami Gazdaság igazgatója névtelen leve­let kapott a rácegresi üzemegység­ből. A névtelen levélíró arra hívta fel a figyelmét, hogy Vojnarovics László, az üzemegység vezetője lop­ja a gazdaság, illetve a társadalom vagyonát. Az igazgató — a levél alapján — vizsgálatot indított Voj­FALUSI IPAROSOK Huszonnégy iparosember. Ková­csok, cipészek, bognárok, fodrászok, asztalosok, szíjgyártók, műszerészek, Tevelen dolgoznak kis műhelyeikben. A szövetkezet irodája a falu központ jában van, ott, ahol ezelőtt hat éve az egyik cipésznek a műhelye volt. Csak egy szoba az iroda. Könyvelő, pénztáros és az elnök székel itt. Az elnök nem is annyira itt tartózkodik sokkal többet van a részlegeknél, a tagok között, ahol ezernyi gond, s öröm akad. Gondok, melyek a ter­melés gondjai, örömök, melyek a termelés örömei. Mindig kevesebb a gond. Mindig mert ha valahol a szövetkezet tagjai jól dolgoznak, akkor a teveli iparo­sokról ezt el lehet mondani. S ahol jól dolgoznak ott mindig kevesebb a gond, s annál több az öröm. Nyolc részleg tartozik a szövetke­zethez. A falu különböző részein vannak a kis műhelyek, ahol mun­kálkodnak, tevékenykednek a falu iparos emberei, huszonnégyen. Igaz, valamikor évekkel ezelőtt hetvennél is több kisiparos volt itt Tevelen, de most a munkát ami a lakosság körében javítanivaló akad, azt el­tudják végezni. Nagyon szeretnek tanulni a teveli iparosok. Balogh Ádám asztalost Bátaszékre küldték erező (flóderező) tanfolyamra, azóta olyan bútorokat készítenek erezéssel a teveli asztalo­sok, hogy mestereik, a bátaszékiek is megcsodálhatnák. Van is rendelés bőven, egész évben tudnak dolgozni, hogy a mostani igényeket kielégít­hessék. Schmidt és Hoffmann cipé­szeket Szekszárdra, illetve Bony- hádra küldték el, amikor a teveli szövetkezetben a kereskedelem ré­szére félcipőket kezdtek gyártani. Áprilisban lesz hat éve, hogy a te­veli kisiparosok megalakították szö­vetkezetüket. Az első években itt is — mint minden kezdő újnál — vol­tak hibák, és voltak éppen ezért, akik elégedetlenkedtek. Azt mondták akkor, hogy nem találták meg a szá­mításukat a szövetkezetben, ma más­képp vélekednek. A múlt héten több mint ezer forintot osztottak ki ta­gonként, az elmúlt évi nyereség osz­talékát. És ebben az évben is jól alakulnak a fizetések. A január havi átlagkereset 1200 forinton felül van, februárban még több lesz, mert sok­kal több munkájuk van a szövetke­zet tagjainak. Cipőket, papucsokat, bútorokat, félpatkókat, készítenek a kereskedelemnek, e mellett meg a lakosság minden javítási igényét ki­elégítik. S nemcsak a teveliek jön­nek a szövetkezetbe dolgoztatni, ha­nem Kisdorog, Bonyhádvarasd és a .környékbeli tanyákról», pusztákról is idehordják a javítani való cipőt, ajtót, ablakot, lovas kocsit. Szinte egyedülálló a megyében eredményével a teveli szövetkezet, s amikor az iparos embereket, a szö­vetkezet tagjait sikerük titkáról kérdezi valaki, azt mondják: „Igyek­szünk, kérem, jól dolgozunk, mert másképp nem is tudunk ..." Ezt igazolják eredményeik is. narovics ellen s kiderült, hogy a levélírónak igaza van. Az üzem­egységvezető az üzemi konyh'ról nap mint nap elhordatta a moslé­kot, amit saját disznóival etetett meg, holott határozott utasítást ka­pott arra, hogy ezt a gazdaság disz­nóival etesse fel. De ez még csak hagyján ... Vojnarovics a gazdaság raktárából darát és több mázsa burgonyát lopott. Mikor mindezt megcáfolhatatlanul a fejére olvas­ták, fogadkozott, hogy soha töb­bet ... A gazdaság vezetősége a pártszer­vezet vezetőségével és a szakszer­vezet vezetőségével közösen a Voj- narovics-ügy alapos mérlegelése után a következő határozatot hoz­ta: „A gazdaságnak okozott kárt egyösszegben ki kell fizetnie, s őt a gazdaságból fegyelmi, úton azonnali hatállyal el kell bocsátani. Ügyét a bíróságnak, azonban nem kell át­adni”. A határozatot már végre is hajtották. Ez volt az egyik ügy ... Alsópélen, a 26 millió forint ter­melési értéket képviselő gazdaság­ban közel 500-an dolgoznak. S bi­zony akármennyire is éberek, elő­fordul, hogy ilyen, vagy olyan mó­don kárt okoznak a gazdaság va­gyonában. A fentebb említett Voj­narovics esetén kívül a közelmúlt­ban egy másik dolgozó ügye is na­pirendre került... Fáth János ko­csis Nagydorogon járt és hazafelé menet — mert hideg volt — meg­állt az egyik kocsma előtt egy po­hár borra. Gondatlanságból nem vette le a lovak istrángját, azok megiramodtak, s a hintóbán ezáltal közel 1000 forintot kitevő kár esett. Mindezt Fáth János maga jelentet­te a gazdaság igazgatójának még aznap. Felajánlotta, hogy a kárt tel­jes egészében megtéríti, csak ne küldjék el, ne bélyegezzék meg. A gazdaság vezetősége az ő esetét másképpen bírálta el... Nem állí­tották fegyelmi elé. Több éve dol­gozik a gazdaságban és munkája el­len még sohasem volt kifogás. El­lenben a kárt neki is meg kell fi­zetni, de nem egyszerre, több havi részletben. Beosztásából nem vál­tották le, továbbra is dolgozik mint azelőtt. A gazdaság igazgatójától megkér- deztük, miért született ilyen döntés az egyik és miért olyan a másik ügyben. — Az üzemegységvezető esete is más, meg a kocsis esete is más. Aa előbbi tudatosan lopott, tudatosan okozott kárt a gazdaságnak és veze­tő volt. Ezért hoztunk rá nézve súlyos büntetést» Az utóbbi nem tudatosan, csupán gondatlanságból okozott kárt a gazdaságnak, s ezt nem titkolta el, maga jött jelenteni. Mindezt mérlegeltük, azért szab­tunk ki rá nézve enyhe büntetést. Én a magam részéről meg vagyok győződve, hogy döntésünk mind a két esetben helyes volt. Nem néz­tük el egyiknek sem, meg a má­siknak sem, hogy megkárosította a gazdaságot. De döntésünket, éppea mert ilyen körültekintők voltunk — a gazdaság dolgozóinak többsége he­lyesli. És ezt mi nagyon fontosnak tartjuk — hangzott az igazgató vá­lasza. •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents