Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-02 / 52. szám
Ifjúsági kulturális seregszemlét rendez a szekszárdi járási KISZ bizottság A Szekszárdi Járási KISZ Bi- ^ zottság a közelmúltban ülést tartott, amelyen felmérték a járás területén, elsősorban a fiatalok között folyó népművelési munka hely zetét. A jelenlévők elmondották jó és rossz tapasztalataikat és ezeket a bizottság felhasználta a járási ifjúsági kulturális seregszemle meghirdetésében és a tervek elkészítésében. A seregszemle célja, hogy annak kapcsán a járás fiataljai találkozzanak, megismerjék egymást, tájékozódjanak az ifjúsági szervezetek, a művészeti csoportok életéről. Egymás jó tapasztalatait átvegyék, tanuljanak egymástól, hogy olyan munkát végezzenek, amely kulturális forradalmunkat előbbre viszi. A bemutatón korhatárra való tekintet nélkül résztvehet- nek KISZ-szervezetek, művelődési otthonok, tömegszervezetek, iskolák, szakszervezeti együttesek tánc csoportjai, népi együttesei^ énekkarok, zenekarok, szólóénekesek és hangszerszólisták, szavalok ést mesemondók. A seregszemle előkészítő bizottsága gondoskodik arról, ■ hogy akár csoportos, akár egyéni szereplők olyan műsorszámokkal lépjenek fel, amelyek minden szempontból, így a felkészültség színvonalának szempontjából is megfelelőek. Az énekkarok két számmal szerepelhetnek, egy munkásmozgalmi, vagy forradalmi dallal és egy sza- badonválasztott kórusszámmal. A zenekarok műsorában ugyanez a kívánalom. Községenkint legfeljebb két szólóénekest lehet szerepeltetni egyenkint legfeljebb nyolc perces időtartammal. A mesemondók személyenkint legfeljebb tízperces időtartammal szerepelhetnek. JV agy gondot fordít arra az előkészítő bizottság, hogy a szavalok csakis klasszikus és haladó magyar és külföldi költők műveit tűzzék műsorukra. A hangSZÍNHÁZI level fl romantikus asszony-rói Milyen lehet az a romantikus asszony?... A cím után ítélve romantikus élményt jelentőnek ígérkezett az előadás, melyben most így utólag visszagondolva valóban volt egy kis romantika — lehet, hogy hamis, lehet, hogy elhihető, de inkább az előbbi. — Vitatható dolog ez, mert szubjektív érzelmek döntik el végeredményben, hogy mi romantikus és mi hétköznapi az egyén számára. Mindenesetre a cím vonzó volt, s a plakáton szereplő színészek neve mellett nyilván eZ is hozzájárult ahhoz, hogy két teltháznyi jegy elkelt... Harmadik okként még azt is megemlíthetjük: a plakáton szerepelt, hogy az előadást csak 16 éven felüliek látogathatják, s talán éppen ezért látogatták fokozott mértékben a 16 éven aluliak. Az előadott művet műfajilag elemezni felesleges lenne, hisz annyi szó esett már az operettek langyosscigáról — mindenki ütött már rajtuk egyet —, hogy ilyen szempontból újat mondani lehetetlen. Csak az lenne új, ha többet kérnénk ebből a műfajból, azt viszont — reméljük véleményünk megértésre talál másoknál is — nem tesszük. A darabról ennyit: A század elején játszódik Cannes-ban. Középpontjában egy énekesnő fie- rezna.y Éva áll, ő a romantikus asszony, aki elválik csillagász férjétől azért, mert házasságukban nem talál semmi romantikái, beleszeret egy kalandorba, aki elég romantikával szolgál, s akiről a végén kiderül, hogy orvos, s éppen olyan prózai lény, mint első férje. A logikai bukfenc, ami a nézőnek feltűnő jvolt, azonban ott van, hogy első férje a darab háromnegyed részében ostromolja az énekesnőt szerelmével, s végül mégis — csupán a happy and kedvéért — hirtelen beleszeret egy másik színésznőbe, akivel — következtetve a befejezésből — boldog házasok lesznek. Így leírva is, de látva még hihetetlenebb ... Elnézést, hogy nem a plakáton szereplő sorrendben szólok néhány szót a szereplőkről. Zózó táncosnő (Galambos Erzsi), megjelenésekor már sikert aratott, ezt a sikert még fokozni is tudta az előadás kétharmadán keresztül. A végén kissé visszaesett, de a nagyközönség ezt kevésbé vette észre. Mme Gellai (Fónay Márta) sikerét különösen méltatni felesleges is. Azt nyújtotta, amit a közönség várt tőle. Jót, szórakoztatót vártunk, meg is kaptuk. A romantikus asszony, Kamilly Judit kevésbé volt romantikus, mint ahogy vártuk. A darab szerint is rá kellett volna összpontosulni a néző figyelmének, ezt a figyelmet azonban magára vonta az előbb említett két szereplő színvonalasabb játéka. A romantika hőse André, (Goz- mány György), valóban különösnek, romantikusnak hatott megjelenésével, s ez maradt a darab végéig. Csupán néhány pillanatra zökkent ki szerepében, amikor sze repétől idegen figurát formált. Cipősarkának katonás összekop- pantó.sai inkább egy huszárkapitányra, mint kalandorra emlékeztettek. A többi szereplő: Képessy József, Baracsi Ferenc, Orosz Vilmos, Kéry Gyula általában jól oldották meg feladatukat. Röviden ennyit az előadásról. Viszontlátásra Pataky bűvészestjén, ahol azt hiszem módunkban lesz csodálkozni. BUN1 GÉZA szerszólisták a következő hangszerekkel szerepelhetnek a találkozón: zongora, hegedű, tangóharmonika, gitár és népi hangszerek. Egy-egy fellépő két számmal nevezhet. A KISZ-bizottság már most felhívta .a művészeti csoportok, elsősorban a színjátszó együttesek figyelmét, hogy a seregszemlén való részvétel alapos előkészítése érdekében rendezzenek a községek egymás közt csereműsorokat, hogy annál színvonalasabb legyen majd szereplésük a találkozó műsorában. szekszárdi járási ifjúsági kulturális seregszemle találkozójára május 25-én Öcsényben kerül sor, a nevezéseket azonban már április 1-ig el kell küldeni a járási KISZ bizottság címére. A múltban lezajlott kultúrverse- nyek és ifjúsági seregszemlék sok jó tapasztalatot nyújtanak ezek újabb megrendezéséhez. A szekszárdi járásban most felelevenítik ezt a jó hagyományt és felhasználják a múltbeli tapasztalatokat, hogy ez a találkozó a kultúrcso- portok és KISZ-szervezetek további munkájában egyaránt hasznos legyen. A szekszárdi városi művelődési ház márciusi műsora Szekszárd színházkedvelő közönsége egyre inkább megérdemelné, hogy a városnak állandó színháza legyen. Erre azonban egyelőre nincs lehetőség és kilátás, s a városi művelődési otthon hivatott megoldani ezt a kérdést, hetenkint legalább egyszer színielöadást biztosítani Szekszárdnak. Március hónapban hat alkalommal szerepelnek hivatásos művészek a városban. Március 1—2-án Pataki György bű vészestje, Pataki Ferenc világhírű fejszámoló vendégszereplésével. Március 5-én Mikszáth: Az eladó birtok című színművét adja elő az Állami Faluszínház együttese. Március 12-én Shakespeare: Romeo és Júlia című színművével vendégszerepei az Állami Faluszínház. Március 19-én Maria Tesarova: A jégeső sem akadály című darabját mutatja be a Pécsi Nemzeti Színház. Március 25-én Gobbi Hi da, Básti Lajos közreműködésével a Nemzeti Színház művészei vendégszerepeinek a Madame Belzebub című bohózattal. Március 30-án Klabund: A szerelem varázsa vagy Krétakör című művét mutatja be az Országos Kamaraszínház. KÖNYVISMERTETÉS UJ KÖNYV 'Kraus-Kulka: Halál gyár A két csehszlovák lakatos megjárta a pokolhoz vezető utat és magát a poklok poklát Birkenaut, Ausch- witzot. Tanúságtételnek szánták a könyvet, hogy a világ tudomást szerezzen a példátlan kegyetlenkedések, gyilkosságok sorozatáról. Egyetlen koncentrációs táborban sem fed ték fel a nácik céljaikat olyan nyíltan, mint Birkenauban. Itt érte el a tetőfokát a módszeres emberirtás, itt szervezték meg náci alapossággal a haláltábort, majd a halálkombinátot. A szerzők mint lakatosok, szabadon mozogtak a hatalmas tábor belső területén és sok mindent láttak, hallottak. Részletesen írnak az ausch witzi konszernről, a hozzátartozó táborokról. A kezdeti időszakról épp úgy, mint az újabb és újabb deportáltak érkezéséről, fogadtatásukról és későbbi sorsukról. írnak többek között az élő embereken végzett kísérletekről, a gyermekekről, a bordélyokról és az elgázosítás első kísérleteiről, de beszámolnak a bir- kenaui Sonderkommandó fegyveres lábadozásáról is az SS legények ellen.-rt rt dates* VITA a „Színjátszók gondjai" című cikkről Lapunk február 23-i, vasárnapi számában Csányi László tollából cikket közöltünk „Színjátszók gondjai” címmel. A cikkhez több hozzászólás érkezett, s mivel a kérdés a megye műkedvelő művészeti munkája szempontjából közérdekű, ezért ezt a kérdést a szerkesztőség vitára bocsátja. Csányi László helyesen foglalkozik a színjátszók Problémáival, mégsem tudunk vele teljes mértékben egyetérteni. Azt mondja, hogy a falusi csoportok a pesti színházakkal akarnak versenyezni. Téved. Mi nem versenyezni akarunk, hanem a falusi közönség is igényli azt, amit a városi, ő is szórakozni akar és ezért néz meg szívesebben egy-egy operettet, mint drámát. Téved és nem ismeri a falut, ha azt állítja, hogy a falu érdeklődési köre más, mint a városé. Ma már igen sok falusi ember fordul meg a városban és ugyanazt várja falun is, mint a városban. Hogy milyen nehéz hozzájutni egy- egy darabhoz, arról Csányi Lászlónak még nincs tapasztalata. A kölcsönzési díj igen sok. A Megyei Könyvtárból sem lehet minden darabot megkapni. A bonyhádi színjátszó csoport például elő szeretné adni Kodolányi: Földindulás című színművét. A könyvesboltokban ne^ kapható. Az Írószövetséghez és magához az íróhoz fordultunk, még csak választ sem kaptunk. A Megyei Körrn/tárnak három alkalomal írtunk — válaszra sem érdemesítettek. Telefonon felhívtuk őket, a válasz az volt, hogy kint van kölcsön, később ismét kerestük, akkor az volt a válasz, hogy nincs is meg. Milyen felelőtlen választ adott az a kartársnő, aki azt mondotta, hogy kint van. Ez a legkönnyebb válasz. Nem kell, hogy a Megyei Könyvtár sorrajárja a községeket, de azt elvárjuk, hogy levelünkre válaszoljanak, még akkor is, ha nemleges választ kell adniok. A másik, amit Csányi László is bizonyára jól tud, hogy a kullúrottho- noknak bevételi terveik is vannak. Számtalan olyan munkát végzünk, ami kiadással jár, de bevételt nem hoz. Ezért kénytelenek vagyunk kasszadarabokkal is fellépni, még akkor is, ha műsorpolitikailag nem helyes. ÉVi költségvetésünk 240 000 forint. Ennek egy igen komoly hányadát színielőadásokkal biztosítjuk. Azt kell mondanom, hogy Csányi Lászlónak igaza van és még sincs, mert ő nem a reális helyzetet és nem a falusi nehézségeket látja. Ha Csányi elvtárs is itt élne egy kultúr- 1 házban és neki is gondot okozna a pénzszerzés, vajon milyen színdarabokkal lépne a közönség elé? Major Mátyás Kép Kantor Zsuzsa; Prai-' it> < -imú Kenetéből Vasárnapi történet A nyulat egy este vitte haza fülénél fogva kihúzta a kabátja zsebéből a remegő állatot s ma gasra tartotta, hogy mindenki láthassa. „No gyerekek, mit hoztam?” kiáltotta. A nyúl reszketve himbálózott a levegőben, piros szemében rémület és félelem volt, de ezt senki nem vette észre. „Milyen édes!” — mondta az asszony, a két gyerek pedig kikapta a nyulat az apa kezéből s túlzott, értelmetlen szeretettel simogatták és dögönyözték, ami végeredményben egyre megy. Első nap a nyúl a fásládában aludt. Az éjszakát aránylag nyugodtan töltötte. Másnap a két gyerek elkésett a nyúl miatt az iskolából, sőt Jancsit meg is büntette a tanítója, mert óra alatt a nyűiről beszélt a társának. Egyébként Lulunak nevezték el s úgy határoztak, hogy soha nem fogják megölni. A nyúl minderről nem tudott semmit. Később egy ládikát csináltak neki s a tűzhely alatt tartották. Lulu lassan megszokta új otthonát, sőt kezdte jól érezni magát. A bőséges táplálkozás következtében rohamos hízásnak indult s ez természetesen szemet szúrt a szülőknek is. — Miért vegyem a drága marhahúst? — mondta az asszony s elhatározta, hogy leölik a nyulat. A két gyerek a hír hallatára sírva fakadt s éjszaka aludni sem tudtak. „Kegyetlenség!” — gondolta Jancsika s úgy nézett apjára, mint egy gyilkosra. Nem csodálta volna, ha a napilapok közlik a fényképet, amint megbilincselve, lehajtott fejjel megy a rendőrök között. Luluból vasárnapra pörkölt lett. „Borzalmas” — mondta a két gyerek és összenéztek az asztalnál. Aztán enni kezdtek, mohón és szertelenül, mintha féltek volna, hogy kevés jut nekik. Közben sírtak, a sós könny végig folyt arcukon s néhány csepp belehullott a pörköltbe és elvegyült a zsíros lével. Ebéd után elégedetten nyújtóztak el s úgy érezték, végeredményben mégsem esett különösebb csorba a teremtés rendjén. Soha többé nem is gondoltak a nyúlra. CSÁNYI LÁSZLÓ GYENES ISTVÁN: Fénylő sötétség A lány szelíden hátradőlt, a férfi lágyan ráhajolt. Csókolóztak. Didergető éjjel tizenkét óra volt. Félkör-ívben kikerültem, ne lás am és ne lássanak. Félszememnek félig ködbe tűnt el a két sudár alak. Karjuk átfonta a másik vállát, mint az inda, Hajókáztak, szép szerelmi szélben lengő kettős hinta. Kerítésen túl, a kertek puha hó alatt pihentek, ök csak itták egymás száját - s karjukon fehér bot lengett. Élő fán. mint száraz ág, a két bot, úgy lengett a szélben — Én csak álltam, álmélkodtam és lelkemben így beszéltem: Minden élőt vakság ver meg szerelembe^ forró vágyban — Hányszoros a ti vakságtok e tél-sötét éjszakában? S hányszoros a fény, amelynek finom közegében éltek, Üjjatok hegyén őrizve képet egymásról, s emléket? Fölöttetek himbál ködtől halványsárga utcalámpa, Mint a régi, sápadt szentek kopott-arany glóriája. Bocsássatok meg, a szegény látó csendben tovább halad — Nem irigyellek, csak nagyon szégyellem, hogy sajnáltalak.
