Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-02 / 52. szám

! TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 mâroi a» Î. NYILATKOZAT a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt, valamint a Román Népköztársaság kormánya és a Román Munkáspárt küldöttségeinek tárgyalásairól (Folytatás az 1. oldalról.) I. A Magyar- és Román Népköztár­saságnak mély történelmi gyökerei vannak. Bár a magyarországi és a romániai volt uralkodóosztá­lyok nemzeti elnyomó po­litikát folytattak és nacio­nalista gyűlölködést szítva egymásra uszították a magyar és román dol­gozókat, ennek ellenére a magyar és a román nép legjobb fiai egyesítet­ték erőiket és forradalmi harcokat vívtak a két nép közötti barátságért a szabadságért és a társadalmi ha­ladásért, a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom hatására mind Ma­gyarországon, mind Romániában megalakultak a kommunista pártok és a munkásosztály a haladó erők élén tudatos harcot kezdett a két nép testvéri együttélését zavaró és mérgező sovinizmus ellen, az igazi barátság megteremtéséért, a két or­szág munkásosztálya sok vértanút áldozott a közös ügyért vívott küz­delemben. Miután a magyar és a román nép felszabadult a fasiszta iga alól és sa­ját kezébe vette sorsának irányítá­sát, a szocializmus építésének útjá­ra lépett és örökre végetvetett a ki­zsákmányoló osztályok által szított gyűlölködésnek. A két nép között tartós barátság jött létre, amely a proletár nem­zetköziség, a kölcsönös megbe­csülés, a területi épség tisztelet- bentartása, a szuverenitás és a bel ügyekbe való be nem avat­kozás, az együttműködés és a köl­csönös testit': rí segélynyújtás elveire épül. A magyar—román barátság kiállta a nehéz idők próbáját is. Amikor Magyarország függetlenségére és szó cialista vívmányaira tört az ellenfor­radalom, a román nép az elsők kö­zött nyújtott testvéri segítséget, amelyre a magyar nép hálával gon­dol. A román nép örül, hogy a ma­gyar dolgozók az ellenforradalmat leküzdötték, annak súlyos következ­ményeit felszámolták, s az ország po­litikai, gazdasági és kulturális fej­lődésében sikereket értek el. Mindkét fél hangsúlyozza: határo­zottan fel kell lépnünk az imperialis­ta köröknek a szocializmust építő or szágok belügyeibe való beavatkozási kísérletével szemben és szüntelenül fokoznunk kell az éberséget az osz­tályellenség minden olyan próbálko­zása ellen, amelynek célja aláásni, gyengíteni a népi hatalmat. II. Szocialista országaink kapcsolatait méltóan fejezi ki az 1948 január 24-én kötött barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segélynyújtási szer ződés, a sokolda'ú magyar—román együttműködés történelmi okmánya. E szerződés szellemében a két or­szág kapcsolatai eredményesen fej­lődtek. A két fél a tárgyalások során meg­egyezett abban, hogy tovább szélesíti és fejleszti a Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság gazda­sági együttműködését. Az elkö­vetkező években növeli a két or­szág közötti árucsereforgalmat és e célból az 1958—60. évi idő­szakra kereskedelmi egyezményt köt. A k|'t küldöttség megállapodott abban, hogy magyar—román vegyes gazdasági együttműködési kormány- bizottságot létesít. Ez a bizottság irr nvi tani és fejleszteni fogja a két­oldalú gazdasági együttműködést, fi- gyelembevéve a kölcsönös gazdasági segítség tanácsának ajánlásait. Mindkét küldöttség megelégedés­sel állapítja meg, hogy a két ország kulturális kancso'atait a Maeyar Népköztársaság és a Román Népköz- társaság között tíz éve megkötött kulturális egyezménynek megfele­lően eredményesen fejlődnek. A kul­turális élet minden ágában különö­sen a magyar és a román nép sza­badságáért és nemzeti függetlensé­géért közösen vívott történelmi har­caink tanulmányozásáért és a közös forradalmi hagyomány ápolásáért és tanításáért az együttműködést a jövőben is fejlesztik a felek, elhatá­rozták, hogy elősegítik a szocializ­mus építésének minden területén; elért eredményeik kölcsönös, jobb megismertetését. A Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság, mint a Szovjetunió-vezette szocialista tábor testvéri nagy családjának tagjai ki­fejezik szilárd elhatározásukat, hogy a jövőben is minden eszközzel hoz­zájárulnak a szocialista tábor egy­ségének erősítéséhez. A magyar és a román kormány, amelyek a szo­cialista tábor többi országával együtt következetesen valósítják meg a békés együttélés politikáját, megelé­gedéssel állapítják meg, hogy e po­litika alapelveit jelenleg a világ közvéleményének legszélesebb körei tevékenyen támogatják._ Ezeket az elveket sikeresen al­kalmazzák a szocialista orszá­gok és számos európai, ázsiai és afrikai nem szocialista országok között. A Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság Nemzetközi kapcsolataikban következetesen al­kalmazni fogják a jövőben is az ENSZ alapokmányának elveit, ame­lyek arra kötelezik mind a nagy, mind a kis államokat, hogy az egyen lőség és a kölcsönös tisztelet alapján fokozzák erőfeszítéseiket a béke és a nemzetközi biztonság megőrzéséért. A felek támogatják a Német De­mokratikus Köztársaságnak azt a ja­vaslatát, hogy a két német állam kezdjen közvetlen tárgyalásokat Né­metország egyesítéséért, vonják ki a külföldi csapatokat Németország valamint a többi nyugat- és kelet­európai ország területéről, s hogy a két német állam mondjon le had­seregének atomfegyverrel való fel­szereléséről. Mindkét nép életbe­vágó érdeke, hogy a német milita- rizmus ne veszélyeztethesse ismét Európa népeinek biztonságát és a világ békéjét. A magyar kormány helyesli és tá­mogatja a román kormánynak a bal­káni országok kormányaihoz intézett felhívását, amely nemcsak a dél kelet-európai országok, köztük Ma­gyarország érdekeinek felel meg, hanem nagyjelentőségű kezdeménye zés az általános béke szempontjá­ból is. A két kormány teljes egészében egyetért a lengyel kormány ama javaslatával, hogy a Lengyel Népköztársaság a Csehszlovál ( Köztársaság és a Német Demo­kratikus Köztársaság, valamint a Német Szövetségi Köztársa­ság területén létesítsenek atom­fegyvermentes övezetet. A Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság kormányai üdvözlik a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság kormányainak a kínai ön­kéntesek Koreából való kivonására vonatkozó kezdeményezését. Ez ér­tékes hozzájárulás a koreai kérdés békés úton való rendezéséhez, a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és a béke megszilárdításához. A felek együttérzésüket és szoli­daritásukat fejezik ki az arab népek nek, valamint más ázsiai és afrikai népeknek a gyarmati iga végleges lerázásáért, a teljes nemzeti függet­lenségért és szuverenitásáért folyta­tott harca iránt. Mindkét kormány támogatja aszovjet kormány javaslatát egy magasszintű kormányfői értekezlet összehívására, mert úgy véli, hogy ez megfelel a béke és a népek biztonsága életbe vágó érdekeinek. Ez az értekezlet megnyitná az utat más, bonyolultabb nemzetközi kérdések megoldására is. Ugyanakkor a két küldöttség nem hagyhatja figyelmen kívül azt a ve­szélyt, amelyet a nyugati hatalmak e'sősorban az északamerikai Egye­sült Államok kormánykörei által továbbra is folytatott erőpolitika jelent. A fegyverkezési hajsza és a hideg­háború, a szocialista országok körül' katonai bázisok rendszerének meg­teremtése, az Északatlanti Szövetség tagállamai területén atomtö'-tetű rakéták kilövésére szolgáló berende­zések létesítése a népek jogos aggo­dalmát váltja ki. A magyar és a román kormány népük akaratának megfelelően visz- szautasítja az amerikai Egyesült Ál­lamok kormányának azon próbálko­zásait, hogy egyes európai szocia­lista országok társadalmi rendjét nemzetközi tárgyalásokon vitassa, az ilyen kísérleteket szuverén álla­maink belügyeibe való megengedhe­tetlen beavatkozásnak tekinti. Amíg fennáll a támadó jellegű Északatlanti Szövetség és nem valósul meg az európai kollek­tív biztonság, a Magyar Népköz- társaság és a Román Népköztár­saság a fenyegetett béke védel­mében rendületlenül erősíti a varsói szerződés szervezetét. Ez a szervezet védelmezője a szo­cialista országok biztonságának, függetlenségének és Európa bé­kéjének. III. A Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság baráti kap­csolatai elmélyítésének és fejleszté­sének alapvető biztosítéka az a gyü­mölcsöző együttműködés, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Román Munkáspárt között megvaló­sult. Pártjainkra hárul az a törté­nelmi feladat, hogy a két orszáe né­peit a szocializmus építésének útján vezessék. A két párt közötti véleménycsere megmutatta —, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom alapvető kérdéseiben álláspontjuk azonos. A két küldöttség hangsúlyozza a kom­munista és munkáspártok képvise­lőinek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkal­mából Moszkvában megtartott érte­kezletének történelmi jelentőségét. Az ott hozott határozatok nagy se­gítséget nyújtanak pártjainak és a nemzetközi (munkásmozgalomnak. A Szakszervezetek XIX. kong­resszusának első napján, pénteken felszólalt Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság titkára. Be­szédében többek között a következő­ket mondotta. A világ szervezett munkásságának a figyelme az önök munkája felé fordul ezekben a napokban, ennek a kongresszusnak jelentősége éppen abban van, hogy megtanácskozza, milyen segítséget tud adni a mun­kásosztály vezető erejének, a párt­nak abban a nehéz küzdelmében, amelyet Magyarország további fel- emelkedéséért, népünk jövőjéért folytat. Nem kicsik ezek a feladatok, de biztosra vesszük, hogyha az a majdnem kétmillió szervezett mun­kás, akit itt önök képviselnek, fel sorakozik pártunk politikája mellett és sikerrel vívja meg az üzemekben mindennapi politikai és termelési csatáját, nincs olyan nehézség, amit le ne küzdenénk. Pártunk Központi Bizottsága szá­mít az önök támogatására, a szer­vezett munkásság áldozatkész, szí­vós, kitartó harcára. Az elmúlt ti­zenkét esztendőben a politikai és gazdaságpolitikai hibák ellenére ha­talmas eredményeket értünk el. Na­gyok az ellenforradalom óta elért eredményeink is, de még távol va­gyunk attól, hogy elégedettek le­gyünk, ellenkezőleg rengetg még a tennivalónk. Az elvtársak valamennyien jól tudják, hogy munkásosztályunk élet- színvonala eddig soha nem volt ilyen magas. Erre valamennyien büszkék lehetünk. Hiba volna azonban, ha az elmúlt esztendőben elért ered­ményeket egyszerűen csak saját ér­demünknek tudnánk be. Eredmé­nyeinkben igen jelentős mértékben benne van az a támogatás, amit nagy és áldozatkész barátunktól, a Szovjetuniótól, a kínai néptől és a többi népi demokratikus testvéri néptől kaptunk. Ma már azonban úgy vetődik fel a kérdés, hogy saját lábunkra kell állanunk. A szervezett munkások legjobbjai mutassanak olyan példát a termelésben, az ön­A két pártküldöttség rendkívül fontosnak tartja a két párt közötti együttműködést, az elvtársi kapcso­latokat és a jövőben is megtárgyal­ja közösen a szocializmusért és a bé­kéért folyó harc legfontosabb kér­déseit. A Magyar Szocialista Munkás­pártot és a Román Munkáspártot egész tevékenységében, a szocializ­mus építésében a marxista—leninis­ta elmélet vezérli. Tanulnak a Szov­jetunió Kommunista Pártjának és a többi kommunista és munkáspárt gazdag tapasztalataiból, alkotó mó­don, a nemzeti sajátosságok figye­lembevételével alkalmazzák a mar­xizmus—leninizmus általános elveit. A két párt megerősíti azt az elha­tározását, hogy következetesen harcol a marx­izmus—leninizmus revíziójára irá­nyuló minden kísérlet ellen, a dogmatizmus és a szektarianiz- mns felszámolásáért. A jelenlegi szakaszban a reviziomz- mus jelenti a legfőbb veszélyt a nemzetközi munkásmozgalom • szá­mára. A két párt küzd a kapitaliz­mus felmagasztalói, a reformista és opportunista nézetek, a burzsoá ideológiai befolyás ellen, a párt ve­zetőszerepének növeléséért a gazda­sági politikai és kulturális életben. A két párt a magyar és a román népet a proletárnemzetköziség szel­lemében rieveli és határozottan visz- szaveri a burzsoá nacionalizmus bár­milyen formát öltő megnyilvánulá­sait. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Román Munkáspárt hangsú­lyozza, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének megszilárdítása a munkásosztály ve­zetésével, a tömegekkel való kap­csolat szakadatlan erősítése, a párt egysége és vasfegyelme, a párt­munka lenini elveinek következetes alkalmazása biztosítja az elért ered­költségcsökkentésben, a takarékos­ságban, amely magával ragadja a többi dolgozót. Ezután a szakszervezetek régi har­cairól beszélt, majd így folytatta: A szervezett munkásságot a marxizmus eszméje, a kommunista kiáltvány eszméje, a leninizmus eszméje kovácsolta széttörhetetlen egységgé. A történelem szemétdomb­jára kerültek császárok, királyok, kapitalisták, földbirtokosok és min­denféle nemzetárulók, a közelmúlt irányát pedig történelmileg és poli­tikailag mi szabtuk meg, mintahogy mi szabjuk meg a mának, a szocia­lista építésnek és jövőnek nagy távlatait is. Magyarországon minden szervezett munkásnak tudnia kell, hogy az elmúlt évtizedben minden­ki megméretett és különösen meg­méretett az ellenforradalom napjai­ban. A munkásosztály, a dolgozó parasztsággal együtt hitet tett a népi demokrácia mellett. Az ellenforrada­lom elleni fellépésével, az ellenfor­radalmi fgyveres felkelés leverésé­vel, a tizenhárom esztendő törté­nelmi vívmányainak megvédésével kifejezte hűségét, a párthoz, a szo­cializmushoz. A kommunisták or­szág-világ előtt bebizonyították esz­mei politikai szervezeti egységüket, bebizonyították, hogy a régi szek­tás szakító és a revizionista árulók­kal kíméletlenül leszámoló marxista- leninista vezetés mellett mindig ké­szek harcolni mindenki ellen, aki akár itthon, akár külföldön fel meri emelni kezét a munkásosztály hatal­ma ellen. Nem adódhat elő olyan történelmi helyzet, amely eltántoríthatja a ma­gyar szervezett munkasokat a pro­letárinternacionalizmus szellemétől. Súlyos hiba volt az ellenforradalom napjaiban a szakszervezeti világszö­vetségből való kilépés. Ezt lehet sokféleképpen magyarázni, indokol­ni, de a hiba, amelyet elkövettek, tény maradt. Viszont helyes és szük­séges volt, hogy a forradalmi ellen- támadás folyamán ezt a súlyos hi­bát gyorsan kijavították. Tartozunk a nemzetközi munkásmozgalomnak azzal, hogy ezúton is megköszönjük mények megszilárdítását, mindkét ország dolgozóinak újabb sikereit. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Román Munkáspárt kép­viselői elhatározták, hogy bővíteni fogják a két párt kap­csolatait, kiterjesztik a küldött- ségcserét, a pártmunka kölcsö­nös tapasztalatainak tanulmá­nyozását, valamint a pártokmá­nyok és pártsajtó cseréjét. A tárgyalások eredményei teljes mértékben igazolták, hogy a két ország vezetőinek közvetlen kap­csolata és a két országot közösen érintő kérdésekben folytatott véle­ménycsere szükséges és hasznos és az ilyen kapcsolatokat a jövőben is fenn fogják tartani. A Magyar Népköztársaság kor­mány- és pártküldöttségének a Ro­mán Népköztársaságban tett látoga­tása, a teljes sikerrel zárult tárgya­lások a két népet összekötő mély­séges tisztelet és szeretet érzésének hatalmas megnyilvánulásai voltak, jelentős mértékben hozzájárultak a barátság megszilárdulásához és fej­lődéséhez. A Magyar Népköztársa­ság és a Román Népköztársaság minden erőfeszítést megtesz a test­véri szocialista együttműködés fej­lesztésére és elmélyítésére, a Szov­jetunió vezette nagy szocialista tá­bor országai barátságának és meg­bonthatatlan egységének megszilár­dítására és minden cselekedetével hozzájárul a béke és a népek közöt­ti együttműködés nemes ügyéhez. Bukarest, 1958. február 26. A Magyar Népköztársaság kor­mánya és pártküldöttsége részéről: KADAR JÁNOS A Román Népköztársaság kormá­nya és pártküldöttsége részéről: GHEORGHE GHEORGHIU-DEJ kongresszuson a szakszervezetek világszövetségének azt a szolidaritást és támogatást, amellyel az ellenforradalom ellen küzdő magyar munkásosztály segít­ségére sietett. A szakszervezetekben dolgozó kom munisták munkáját egyenrangú párt munkának tekintjük, aki ezt nem képes megérteni, az lebecsüli a leg­fontosabb, legnagyobb tömegszerve­zetünk s a munkásosztály szerepét és helyét. Aki ezt nem érti, nem sokat tud arról, hol és hogyan kell küzdenünk a tömegekért, a tömegek és a vezetők eggyéforrásáért, az nem jelenti azt, hogy nem kell bí­rálni a szakszervezetekben dolgozó kommunisták munkáját. Bírálni kell, de egyben segítséget kell ad­nunk, erősíteni, bátorítani, támogat­ni kell őket a harcban, amit a tömeg kapcsolatok erősítéséért vívnak, szem előtt tartva a szocialista fejlő­désünket. Legyenek türelmesek, s«ha ne engedjenek a parancsolga­tás csábításának. Érvekkel, példákkal győzzék meg a tömegeket a párt politikájának a helyességéről. Hallgassák meg a pa­naszokat, bírálatokat, igyekezzenek azokat kijavítani, hozzák fel a nép helyes nézeteit, oszlassák el, magya­rázzák meg a helyteleneket. — Ebben munkában nagy feladat vár a szakszervezeti sajtóra, mint vezetőre, agitátorra és szervezőre. Engedjék meg, hogy erről a helyről figyelmeztessem a szervezett mun­kásság lapját, a Népszava szerkesz­tőit és munkatársait. Ez a lap eb­ben az évben ünnepli fennállásának 85. éves jubileumát. A Népszava a szervezett munkások lapja. De vajon az újság és munkatársai harcbu- szálltak-e azokkal a kispolgári írók­kal és újságírókkal, akik a munkás- osztály vezető szerepét tagadták? Befejezésül Marosán elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága nevé­ben azt kívánta a kongresszusnak, hogy sikeresen oldja meg az előtte álló feladatokat és határozataival járuljon hozzá a hibák leküzdésé­hez, új eredmények születéséhez hazánk felvirágoztatásához. Marosán György beszéde a SZOT

Next

/
Thumbnails
Contents