Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-09 / 58. szám
US® március 9. TÔLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 ] E mutatjuk Pc c á y Gruly« s 3« á mint földesurat s mint a felszabadulás utáni évek „tsz" elnökét nekik az üres kastélyt, az üres istállókat s az üres pusztát... 1949 március 24-ét írtak. Az akkori államvédelmi szervek megtalálták Padányi Gulyás Béla még akkor is működő adó-vevő készülékét, és mint ő maga elmondta, ekkor már a szovjetek ellen harcolt, szervezte az összeesküvést. Letartóztatták. Végétért egycsapásra földesúri, „tsz elnöki” pályafutása... Padányi Gulyás Béla elment a pusz tárói, volt cselédei pedig ott maradtak és még az nap, 1949 március 24-én megalakították a szocialista alapokon nyugvó termelőszövetkezetet. Ez a tsz 1951-ben egyesült a dombori tsz-el, ma is megvan, úgy ismerik a megyében, mint a faddi Szabadság Földje Termelőszövetkezetet. Megkérdeztem Lopcsik Ferenctől, milyen különbséget lát az akkori, úgynevezett tsz és a mai, igazi értelemiben vett termelőszövetkezetek között. Azt mondta: — A kettőt nem is lehet összehasonlítani. Akkor a földesúr volt a gazda, mi csak cselédei voltunic annak a szövetkezetnek'', mi csak dolgoztunk, a hasznot az uraság tette el. Ma dolgozunk és a haszon teljes egészében a miénk. Akkor, ha menni akart valamelyikünk az orvoshoz, kalapolni kellett az uraságnak, hogy engedjen el bennünket gyalog Faddra, ma pedig szólunk a Ferencnek, az elnöknek, befogjuk a mi lovainkat és megyünk. Egyszóval, most mi vagyunk az urak is, meg a dolgozók is itt a magunk portáján. Meg is vagyunk elégedve." Molnár Lászlóné A tamási Uj Élet Tsz-ben 7 forintfal jut több egy munkaegységre a 3004. számú rendelet nyomán. Az elmúlt években nem volt olyan kormányrendelet, aminek a számát és tartalmát annyira megtanulták volna a termelőszövetkezetek, mint a közelmúltban megjelent 3004. számú kormányrendeletét. Péti József, a ta- ; mási Uj Élet Tsz elnöke például a rendelet végrehajtási utasítását állandóan aktatáskájában hordja és mikor egy kis szabadideje van, újra meg újra átlapozza. A rendelet megjelenése után a tamási Uj Élet Tsz-ben átdolgozták az 1958. évi termelési terveket. Addig szoroztak, addig osztottak, hogy a végén megállapították: a 3004. számú rendelet nyomán 7 forinttal lett több a betervezett (munkaegység-részesedés. Ez a következőkből adódik; A rendelet kimondja, hogy a tsz- tagok pénzbeli részesedése után ebben az évben a tavalyi 10 százalék helyett csak öt százalék jövedelemadót kell fizetni. Ez a tamási Uj Életben munkaegységenként 2 forinttal jelent többet. Nagy kedvezményt kaptak a tsz-ta- gok a műtrágya vásárlásnál is. A tamási Uj Életben 122 kiló műtrágyát szórnak ki holdanként. A pétisó vásárlásnál 25, a szuperfoszfát vásárlásnál 50, a kálisó vásárlásnál pedig 75 százalék árkedvezményt kapnak a tsz-ek. Ez újabb kettő forintot jelent minden munkaegységnél. Ezenkívül nagyon lényeges még a gépállomási munkadíjaknál kapott árkedvezmény. A tamási Uj Életben 3.47 normálhold munkát végeztetnek egy holdon a gépállomással. Mivel ilyen sok gépállomási munkára szerződtek, a díjtételek 45 Egy üzem, ahol jól működik a Társadalombiztosítási Tanács Padányi Gulyás Béla Fadd, Vajka ousztai földesúr volt 1945 előtt. Hét- ■száa hold földje volt, ő maga aktív politikus, olyan, hogy párját ritkította a környéken. A második világ- Mborá idején az angolok oldalán har colt a német fasizmus ellen. Vajka pusztai kastélyában rádió adó-vevő készülék volt, amivel a háború idején jó szolgálatot tett az angol repülőknek. Mindig hajszálpontosan tudta, hogy milyen német hajókaraván vonul a Dunán, a dombori hajóállomáson át. Nagy része volt abban, hogy több hadianyagot és élelmet szállító német hajó aknára futott dombori környékén. S hogy az adóvevő készüléke megvolt, azt bárki megkérdezheti Lopcsik Ferenctől, mert % ma is ott él, dolgozik a pusztán. Ő segédkezett a kőművesnek, aki építette 1940-ben a titkos folyosót, ahol az uraság kincsei és a rádió adó-vevő készülék volt. A titkos folyosóról a környéken csak ő tudott (a kőműves nem oda való volt) a fürdőszobán át egy szekrényen keresztül lehetett oda bejutni... Padányi Gulyás Bélát 1945—46-ban úgy emlegették, mint ellenállót. A német fasizmus elleni tevékenységét méltányolták is. Hétszái holdjából 200 holdat hagytak meg neki az 1945-ös földreform során. Érre élő tanú Farkas Miklós, aki ma a megyei tanács rét, legelő és takarmányozási előadója. Ő volt akkor a Földművelésügyi Minisztérium Tolna megyébe küldött gazdasági szakértője, aki felterjesztette aláírásra az aktát, hogy Padányi Gulyás Bélának 200 holdat hagyjanak meg a 700 holdból. Padányi Gulyás Béla a felszabadulás után, mint kisgazdapárti képviselő vett részt a kormány munkájában. Ezekben az években volt cselédei még nagy tisztelői voltak. Mindig úgy emlegették, mint jó embert, mint a szegények pártfogóját. Jószágállományát a második világháború idején meg is mentették. Mikor megjelentek a pusztán a németek, hogy élelmet visznek a katonáknak, a Vajka pusztai cselédek az uraság jóságait a magukénak mondták, s így nem vitték el a németek. Mikor a szovjet katonák mentek a front alatt, azok is a burzsujhoz, a földesúrhoz mentek élelemért. A cselédek akkor is azt mondták, a jószág az övék, s így a szovjet katonák sem vittek el egy fia tehenet, se disznót. Padányi volt cselédeinek ezt a nagylelkűségét „meg is hálálta“ ... 1945-ben megtörtént a földreform, az uraság 700 hóldjából 300 hold erdőt mindjárt államosítottak, kétszáz holdat kiosztottak a volt cselédek között, 200 hold pedig megmaradt az nraságnak. Az újonnan földhözjutta(XIII.) — Ha akarja, mutathatok olyan tanulót is, akinek meg sem kottyan fél liter kevert... Erre azért hívta fel Balogh András a figyelmem, nehogy azt gondoljam végül is, hogy egyes tanítványai semmiben sem „remekelnek”. Ezt természtesen nem dicsekvésképpen mondotta, hiszen az ilyet jobb „elhallgatni”, dehát a történeti hűség és a tanulságok miatt ezt sem lehet figyelmen kívül hagyni. — Ha bál, vagy lakodalom volt a pusztán, az leolvasható a gyermekekről is, amikor reggel beülnek a padokba. Almosak, egyik jobbra dülöngél, a másik balra. Erről tudom, hogy a tanítványaim „másnaposak” és hogy ilyenkor hiába is magyaráznám nekik az anyagot. — Gondolom, egy-két pofon aztán kijózanítja őket... — Nem, azt nem teszem meg ilyesmiért — úgy sem vezetne eredményre. Mérgelődöm, de végül is mit tehetnék mást? Sorra felállítom őket: „Jancsi mennyit ittál az este?” Jancsi erre feláll és a világ legtermészetesebb hangján elmeséli, hogy a barátjánál ennyit, a kocsmában pedig annyit ivott. Ugyanígy elmondják a többiek is, hogy mit és menynyit ittak. Szerencsére bizalmasak hozzám és így nem is próbálják a hasonló dolgokat eltitkolni. A nap > aztán rendszerint meséléssel, vagy ; tottak nem tudtak mit kezdeni a 4— j 5, vagy éppen 10 hold földdel. A trak torok, az igásállatok és a haszonállatok ugyanis mind megmaradtak a földesúmak. A földesúr ekkor összehívta gyűlésre az újonnan földhöz- juttatottakat és eképpen szólt hozzájuk: — Én olvastam sokat a szovjet kolhoz-rendszerről. Az a javaslatom, ha maguk is akarják, csináljunk egy ilyen kolhozt. Itt vannak a traktorok, a lovak, a jószágok, maguk dolgoznak, a termésen elosztozkodunk. Az emberek Padányi ajánlatát elfogadták. A 400 holdon a 14 család közösen megkezdte a munkát. A parasztok dolgoztak, az uraság pedig Tóth Ferenc nevű gazdatisztjével együtt irányította a gazdaságot úgy, mint azelőtt. A termés egyharmadát az úgynevezett szövetkezet tagjai kapták, a többi az uraságé volt. Ezenkívül a kukoricaszárat teljes egészében az uraságnak kellett adni. Fizetni kellett még a tagok részesedéséből az uraság kanászát, gulyását és gazdatisztjét. De a jószágok jőve delméből nem kapták semmit. Az első esztendőben a „tsz“-tagok elégedettek voltak. De a kutyából szalonna, a földesúrból pedig jó tsz elnök nem lett, nem is lesz soha. A helyzet ugyanis az volt, hogy 1947- ben az uraság már éppen úgy élt ott a pusztán, mint a fel- szabadulás előtt, az emberek pedig éppúgy a cselédjei voltak, mint 4—5 évvel azelőtt. 1947-ben már nem jutott egy embernek semmi más, csak 7 mázsa búza. Szűcs Ferenc, Kővári Sándor és még néhány, akkor már kommunista, elkezdte „ütni a vasat", hogy ez így nem mehet, mert ha így megy, a földesúr az emberekről még a bőrt is lehúzza. A „tsz”-ből 1947-ben már csak az ő engedélyével lehetett elmenni az orvoshoz, kocsit természetesen nem adott. Megszabta, hogy melyik ember, mikor, melyik szögletében tartózkodhat a pusztának. Kimondta, hogy hány órát kell dolgozni... Padányi Gulyás Béla 1947-ben már szinte mindennap látott vendégül török, görög, angol és amerikai diplomatákat, szervezkedett velük a fiatal, lábadozó magyar állam ellen. Egyúttal azt is látta, hogy cselédei egyre elkeseredettebb harcot vívnak ellene, s valahogy érezte, hogy a pusz tárói mennie kell. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1948- ban teljesen kiürítette a gazdaságot. Minden megmozdítható értéket eladott, vagy éppen teherautóra pakoltatott és irány... A tsz tagoknak pedig három évi megfeszített munkájuk eredményeként, otthagyta érdekes történetek olvasásával folytatódik, hogy mégis ne aludjanak el a „másnapos” tanítványok. — Nem, ezt nem lehet elhinni, a szülők ilyet csak nem engednek meg gyermekeiknek? — De igen, sajnos ... A szülők lehetőleg minél előbb „nagykorúsítani” igyekeznek gyermekeiket. Vagyis: dolgozzon minél előbb egysorban a felnőttekkel, tanuljon meg kocsi zni, a mezőn dolgozni és így tovább. Ha pedig ezt megtanulta, vagy legalábbis nagy hajlandóságot mutat a paraszti munkák iránt, már 10—12—13 éves korban — ami természetes, hiszen erre neveli őket a környezet — akkor az apa megállapítja róla: jó paraszt- ember lesz belőle és mindjárt hozzáteszi azt is: — Aki elvégzi a munkáját, majdnem annyit dolgozik, mint egy felnőtt, az már megihatja a maga fél deci pálinkáját, vagy kevertjét is. Ezt is meg kell tanulnia, mert milyen ember lesz belőle, ha majd nem szereti az italt. Az apa megelégedettsége aztán ott folytatódik, amikor látja, hogy 1950-ben nagy lépést tettünk a szocialista társadalombiztosítás felé, a lenini elveknek megfelelően, a szakszervezeteken keresztül, magukra a dolgozókra bíztuk a társadalombiztosítási ügyek intézését. A különféle segélyügyek gyorsabb, jobb kielégítése érdekében közelebb vittük az ügyintézést a dolgozókhoz, létrehoztuk az üzemi kifizetőhelyeket. Az üzemi társadalombiztosítási munka legfontosabb szervei a társadalombiztosítási tanácsok, melyek közvetlenül az üzemi bizottság irányítása alatt végzik munkájukat. A TT az úgynevezett SZTK szolgáltatásokkal kapcsolatos vállalati ügyintézés ellenőrzése mellett foglalkozik a dolgozók egészségvédelmével, üdültetésével, vállalati segélyek elosztásával, betegek látogatásával és minden olyan kérdéssel, mely a dolgozók társadalmi biztosítás ellátásával és egészségvédelmével összefügg. fia köhintés nélkül leönti a féldeci kevertet, erőltetés nélkül öntözi le torkán a sört, vagy a bort. Hogy másnap az iskolában elbóbiskol és nem ért semmit a magyarázatból? Erre nem gondolnak, vagy legalábbis kevesen, mert megnyugtatja őket az, hogy a gyermekre rá lehet bízni a lovakat és már a „kapát is elbírja”. A kocsmárost külön is megkérte a tanító — a rendeletén túlmenően —, hogy ne adjon szeszesitalt az iskolás gyermekeknek. — Nem is adok, még sört sem — mondja a kocsmáros —, de hiába, a felnőttek, az idősebb testvérek, apák, ismerősök, rokonok odaviszik nekik a féldecit, vagy a söröket. Az is megtörténik, hogy valamelyik gyerek beállít egy demizsonnal, hogy abban sört akar hazavinni. Természetesen meg kell töltenem a korsót, utána pedig megtudom, hogy a szalmakazaloknál megisszák hárman—négyen és berúgnak. Ezt csak a felnőttek tudnák megakadályozni. Igen, a felnőttek, de éppen ők segítik elő, hogy a gyermekek italhoz Ezt a munkát megyénk területén példamutatóan végzi a Tolnai Selyemfonó üzemi bizottsága. Az albizottságokat létrehozták és ezek nemcsak papíron, hanem a valóságban is működnek. Az üzem dolgozóit nagy számban vonják be aktívaként a munkába. Ezen keresztül biztosítva van, hogy a társadalombiztosítást tényleg a dolgozók maguk intézik. A vállalat SZTK ügyintézőjét rendszeresen ellenőrzik és beszámoltatják. Ennek nagy része van abban, hogy a megye üzemi ki- fizetőhelyei közül körülbelül hat éve a selyemfonó a legjobbak között van az ügyintézés terén. Az üzem-egészség területén több fontos intézkedést tettek. Rendszeresen folynak az időszakos orvosi vizsgálatok. Az üzemi tapasztalatokkal nem rendelkező üzemorvosnak biztosították, hogy más üzembe elmehessen. Az üdültetés munkáját igyekeznek tőlük telhetőén a legjobban megoldani. jussanak és azzal tönkre tegyék zsenge szervezetüket. Ezen túlmenően pedig azt is ők segítik elő, hogy a gyermekben az ital mámorában rossz tulajdonságok fejlődjenek ki. — Egy példa az ital következményeiről: Az egyik tanítványom tavaly múlt ki az iskolából. Az italozáshoz azonban már régebben hoz- zászQktatták, annyira, hogy már valósággal alkoholista volt — apjával együtt. És nemrégen hallottuk, hogy apjával együtt elbocsátották őket munkahelyükről — egy helyen dolgoztak —, mert mind a ketten állandóan részegeskedtek... Mülleréknél egy másik tanulságos esetet meséltek: A gyermek annyira lezüllött — nem utolsósorban az ital hatására —, hogy nemrégiben a saját apját kidobta a kocsmából és megverte... Noha megtörténtek ilyen esetek, de azért nem szabad ezeket általánosítani és szerencsére sok felnőtt nem ért egyet a gyermekek ivásra való nevelésével, sőt, még azokat a felnőtteket is elítélik, akik maguk ittak többet a kelleténél. Az egész százalékát az állam elengedi, így 120 000 forint megmarad a tsz-nek, s ez három forinttal emeli a munkaegység részesedést. Ez összesen 7 forinttal jelent többet minden munkaegységnél. De van a rendeletnek még számos pontja, ami további kedvezményeket biztosít, ezeket azonban még nem dolgozták ki. Ha a tsz például a földterület arányában a megszabott napi felvásárlási árak mellett eladja az államnak a központilag megállapított árugabonát és állatokat, az esedékes hitel-visszafizetésnek 30 százalékát az állam elengedi. A baj ott van, hogy még nem tudják, hogy mennyi árugabonát, mennyi áruállatot kell eladni egy hold föld arányában az államnak. De már e tekintetben is előre kalkuláltak, s a tervet több vonatkozásban megváltoztatták. Nem a budapesti standon értékesítik például azt a 100 árusüldőt, amit korábban odaszántak, hanem eladják az államnak. Célhitelből vásárolnak 71 selejtmarhát, ezeket is meghizlalják és árumarhaként értékesítik. Kenyérgabona feleslegüket sainte teljes egészében az államnak adják el. ezért előreláthatólag 40— 60 százalékos felárat kapnak. Ez mind-mind növeli a tsz-tagok részesedését. Ezért nem kell külön dolgozni; hogy ez meglegyen, nem kell külön beruházni nagyobb összegeket, csak éppen élni kell a rendeletadta lehetőségekkel. Ezt a tamási Uj Élet Tsz példája igazolja. A beteglátogatás során nagy gondot fordítanak arra, hogy segélyezésre javasolják az olyan dolgozókat, akik szociális helyzetük alapján arra rászorulnak. A beteglátogatásokkal együtt gondot fordítanak a táppénzcsalók leleplezésére is. Például lelepleztek olyan dolgozót, aki táppénzes ideje alatt bérmunkát végzett, ezért táppénz elvonással büntették. Tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy a Selyemfonó Társadalombiztosítási Tanácsa lelkiismeretesen, odaadással foglalkozik feladataival. Munkáját példaként állíthatjuk megyénk üzemei elé. Ha minden üzemben elérjük, hogy a társadalom biztosítási tanácsok hasonló gondossággal végezzék munkájukat, akkor megyénk dolgozói bizalommal gondolnak a szakszervezeti társadalom- biztosításra és megteremtjük szervezeti feltételeit a további előrehaladásnak. puszta elítélte például az egyik asz- szonyt is — harminc év körüli — aki fogat huzatott, de utána vérzett a foga helye — természetszerűen. Az asszony erre megijedt, azt mondta, hogy erre kell valami hatásos orvosság és amint mondják, a szeszesitaloknak sem volt ellensége, így aztán el kezdett pálinkát inni „gyógyszerként”. A sok pálinkától azonban annyira berúgott, hogy teljesen magatehetetlenné vált és úgy kellett hazaszállítani. Az asszonyok — a megtörtént eset ellenére — nem olyan nagy kedvelői a szeszesitalnak, mint a férfiak. A gyermekek megmentése érdekében azonban sokat tehetnének, többet, mint eddig tettek, mert hiszen nemcsak az apa bűne, amikor az iskolás gyermek közelebb áll az italhoz, mint a tanuláshoz. És ehhez még hadd tegyük hozzá mindjárt: a szép házakhoz, virágos kertekhez, gazdag öltözködéshez, jó életmódhoz valahogyan nem illenek a részeges iskolás gyermekek, akik zavarba jönnek, ha „véletlenül” megkérdezik tőle, hogy mi a „Duna”. Mert azért akármilyen nagy eredmény is a szószerint vett írástudatlanság eltűnése, ma már az egyszerű parasztembernek is kevés csupán a betűk és esetleg az összeadások ismerete. (Folytatjuk.) Boda Ferenc PUSZTÁI CSENDÉLET Rácegres, 1958
