Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-09 / 58. szám

s TOLNA MEGYEI NEPU.ISAG 1958. marcras s. A HUMOR VILÁGÁBÓL ZSONGLŐR KISFIA A KOCSIS VÁGYA Nem károsodhat az állam a demands gépállomáson ÉRTELMES NŐ — Kérem a vízijártassági igazol. ányt! FAKIROK A SZÁLLODÁBAN — Bocsánat, a Pistike azt mondta, hogy neki narancsot, de nem kaptam a Közértben. vigyek — Mennyivel kényelmesebb itt. mint azokon a va­cak szállodai ágyakon. Égi hangok gramofonlemezen A Scotland Yard mostanában illő tisztelettel tanulmányozza azokat a lemezeket, amelyekre Jézusnak és Szent Péternek a világűrön keresztül felfogott üzeneteit vették fel. A le­mezek mindössze 25 shillingbe kerül­nek és az Aetherius társaság irodájá­ban kaphatók. Nevezett társaság fő­képpen „szellemi” kérdésekkel fog­lalkozik. Alapítója és fő irányítója egy bizonyos George King nevű em­ber, aki mielőtt teljesen a „szelletnek ügyeinek” szentelte volna magát, nér- autósofőr volt. Amikor a Scotland Yard megbízot­tai meglátogatták George Kinget, mindegyik egy lemezt hozott a hóna alatt. Kinget ez egy csöppet sem za­varta. Megjegyezte, hogy a lemeze­ken levő címke pontosan megmond­ja, hogy ezeket az üzeneteket ő vette át a yoga segítségével elért transz állapotában. Ez igaz is volt. Ugyanis a lemezeken nem Jézus, vagy Szent Péter hangja hallható, mint ahogy ezt elvárná az ember, hanem Kingé. Ezek után a Scotland Yardról jött urak elővették a zsebükből a „Koz­mikus hang” című folyóirat egy pél­dányát. Fedőlapján repülő csészealj képében gyönyörködhetett az olvasó. Belsejében többek között sokatígérő nagy cikkre bukkanhatod: „A Mars és a Vénusz szól a Földhöz”. S ez az egész folyóirat mindössze két shil'ing 6 pennyért kapható. Utolsó lapiának alján ott állt a főszerkesztő neve is, aki — mit tesz isten — nem mis, mmt George King. Mr. King erre' sem jött zavarb»- Minden tartózkodás nélkül elismerte hogy asztrálteste töbMzNm eüAt"ga- tott már a Mars bolygóra, ahol be­szélgetést folytatott az ottani ős- lakókkal és megcsodálta a rendkívül exo'ikus növényzetet. A Sootland-yardiak most kis kék pala vkokat vettek elő zsebükből. Aho«v elmondták, potom eey shil- lineért vásárolták az Aetherius tár­saság rendszersen tartott összejöve­teleinek egyikén. Ahogy az árus kö­zölte velük, ezeknek az üvegeknek a tartalma mindenféle bajt meggyó­gyít, kezdve az ideggyöngeségtől egé­szen a boka duzzadásáig. Még csak felrázni sem kell használat előtt, ha­nem elég, ha kiteszik a napra. A kí­váncsiság nagyon elítélendő vétek, de a detektívek el is nyerték méltó bün­tetésüket — mert, ahogy ők maguk elmondották — nagy kíváncsi'águk­ban elemeztették az üveg tartalmát, mielőtt kitették volna a napra, és ki­derült, hogy abban aqua simplex, vap'vis közönséges víz van. „Nincs mit titkolnom. Társaságunk elszámolását a jövő havi közgyűlé­sen szándékoztunk közzétenni. Út­törő vagyok és mint ilyen, arra kény­szerülök, hogy magam törjem keresz­tül az értetlenek tömegét és magam tapossam ki az utat. Ugyanezt tette annakidején Columbus Kristóf is.” Mr. King asztráltestének további el­helyezéséről még n^m döntött a bíró­ság. — A „Le Figaro”-ból. Biztos, hogy csak Rómában van...? Az idegenek, akik tavasszal Rómába látogatnak, a Trasteveren, a római Montmartreon egy újfajta éttermet kereshetnek fel, amely való­színűleg egyedülálló a világon. A vendéglő különlegessége az, hogy a vendégekhez durvák és udvariatlanok. E rosszmodorú vendéglőben — melynek neve „Coso” — esténként körülbelül ez történik: Egyes pincé­rek a fiatal római suhancok divatos rikítóvörös pulóverét, mások kezes­lábas szerelőruhát viselnek, többen felgyűrt ingujjban szolgálnak ki. stb. Tegezik a vendégeket és drasztikusan bánnak velük. Ha valamelyik „pincér” megéhezik, egyszerűen villát ragad és kiemel a vendég tá­nyérjáról egy darab húst, majd jóízűen bekapja. A másik felveszi a ven­dég asztalán álló palackot-és nagyot húz belőle. A harmadik kihívó han­gon cigarettát követel. Ha a vendégek befejezték az étkezést, úgy oda­lép, valamelyik pincér, s félig nevetve, félig fenyegetve megszólal: „Most már menjetek a pokolba, apa fejek,, az asztal kell más pénzesebb paliknak!” Ha valaki nagyobb bankjegyet tesz le, hogy az amúgyis borsos számlát kigyenlítse, a visszajáró pénz helyett nem egyszer ezt a választ kapja: „A többit nem adom vissza, jó lesz nekem is.” Ezután az eredeti előjáték után a pincérek színházat játszanak: énekelnek, táncolnak, bohóckodnak, Késő este következik „az est nagy szenzációja”. A „szakácsnő”, egy testes feketehajú, jókedelyű római matróna, előjön a konyhából, színpadi pózt ölt és „stornelli”-ket, vagyis római nyelvjárásban előadott kétértelmű dalokat kezd énekelni. Közben arcjátékkal és kézmozdulatokkal gondoskodik arról, hogy az idegenek is minden nagyobb nehézség nélkül megértsék a csattanókat. Az elegáns közönség tombol a lelkesedéstől. Az egyik olasz lap szín­házi kritikusa azt állította, hogy a vendéglő esti előadásait Lucchino Visconti ismert filmszakember rendezi. Úgy látszik, Visconti jól tudja, hogy a sznobok e fajtájának milyen szórakozásra van szüksége: drága pénzért egy kis durvaságot akarnak kapni. És ezért a trastevereni ven­déglőből nem kell a szomszédba menni. A DALMANDI GÉPÁLLOMÁS szerelőműhelyében öten hajoltak a munkapad fölé, amikor beléptem. A fejek úgy sorakoztak szűk kört alkotva egymás mellett, hogy az enyémnek már nem jutott hely közöttük, s így két ember dereka közötti résen dugtam be a feje­met kíváncsian a körbe. Középen egy bozentoshajú fiatalember csa­vart, babrált valamit, s őt figyel­ték a többiek áhítattal. Közben egy másik kíváncsi fej is megje­lent, odább két derék között, s amikor észrevettük egymást, el­mosolyodtunk ... Mindenki tudta, hogy mit csinál a középen álló ember, csak én nem sejtettem. Kí­váncsiságtól űzve könyökömmel oldalba böktem a mellettem álló, olajosruhájú embert. Az körülné­zett, kereste a tettest, s amikor rámakadt a hóna alatt^ mosolyra húzta á száját és olyan vizsgálód­va nézett, mint pár másodperccel előbb a kör közepén folyó mun­kát. — Mi van itt? — kérdeztem tőle. — Próba — felelte kurtán és könyökét feljebb emelve a fejem- búbjáról, ismét középre figyelt. A körben most megszólalt ' vala­ki: — Ki kell azt cserélni, mon­dom én, hogy nem jó. — Nem biztos, próbáljuk csak meg — válaszolt a bozontoshajú fiatalember és a kezében lévő gép- alkatrészt rácsavarta valamire, majd egy kart kezdett mozgatni, mely fölött nyomásmérő mutatója táncolt. Minden szem a feszült­ségmérőt figyelte, s az ajkak egy­szerre súgták a számokat, ame­lyekig fellibbent a mutató: — Száz, százöt, száztíz ... nem megy tovább... — Na, csavarj egyet, keveset... mondta a bozontoshajú egy mel­lette álló fiatalembernek, s kez­dődött élőiről a feszült figyelem­mel kísért próba. A mutató azon­ban a 110-ről ismét visszazuhant a nullára. Az emberek felsóhajtot­tak, s az előbbi ismét megszólalt: — na, ugye mondtam, hogy nem bírja el a 120-at. Újat kell beten­ni. A KÖR EGY KICSIT TÁGULT, s most már közelebb férkőztem a bozontoshaiú fiatalemberhez, Sza­bó János főmérnökhöz. — A porlasztó teljesítményét mérjük — válaszolt kérdésemre. — Ki kell cserélnünk az alsó részt, mert rossz. — A kicserélés ' előtt azonban megvizsgáljuk az alkat­részeket, mert sok traktoros ak­kor is cserélni akar, ha különö­sebb ’baja nincsen az alkatrész­nek. Ami jó azt nem cseréljük ki, mert egy-egy ilyen porlasztó sok pénzbe kerül. Külföldről vásárol­juk, Csehszlovákiától, vagy Auszt­riától, s .csak úgy szire-szóra nem lehet cserélgetni. — Úgy van — helyeselt Péter Gyula szerelő. — Bár ebben az esetben éppen a traktoros állítot­ta, hogy még használható a por­lasztó, de ez elég ritka eset. — Gubicza Ferenc és Lénárd László traktorosok egymásra mosolyog­nak, mintha azt mondanák: „Ez ránk nem vonatkozik.” Amikor a porlasztó alsó részé­nek cserélésével végeztek, néhá- nyan beszélgetni kezdtünk a tár­sadalmi tulajdon védelméről. — A társadalmi tulajdon vé­delméhez hozzátartozna az is, hogy olyan alkatrészeket, amelyek még javíthatók, ne dobjunk el. Külö­nösen sok ilyen alkatrész van a G. 35-ös traktoroknál. Sajnos, nincs gép, amivel megtudnánk ja­vítani — mondja az egyik trakto­ros. — Van, amit viszont magunk csinálunk — vág közbe egy másik traktoros. — A G. 35-ösök hen­gereit nem dobjuk el, hanem ma­gunk itt a műhelyben fúrjuk meg, és használjuk tovább. KÉSŐBB SZABÓ JÁNOS fő­mérnökkel beszélgetünk részlete­sebben a társadalmi tulajdon vé­delméről ... Elmondta többek kö­zött, hogy a legtöbb kárt a kezdő traktorosok okozzák. Ha a gép nem működik megfelelően, rögtön szétszedik. A G. 35-ösöknél, a sza­bályozóban keresik a hibát, s leg­több esetben a porlasztónál van a baj: rosszul állították be és ilyen­kor legtöbbjük új alkatrészt kér. Sok kár származik abból is, hogy a traktorosok elektromos szaktu­dása igen hiányos: nem mérik az akkumulátor savsűrűségét, túleről­tetik, kimerítik az akkumulátort túlzott önindítózással. Természe­tes, ha a traktoros hanyagságából származik a kár, akkor meg kell térítenie. Példa rá Gyugyi István esete, aki 780 forintot fizetett az idegen javításra szorult akkumu­látor javításáért. — Tűnik-e el sok szerszám gon ­datlanságból, nemtörődömségből? — kérdezem. — Vannak hanyag traktorosok, akik nem vigyáznak eléggé a rájuk bízott szerszámokra, éppen ezért jegyzőkönyvileg veszik át azokat a gépállomástól és anyagilag is fe­lelnek értük. Egy alkalommal el­lenőriztem Forrai János traktorost munkahelyén. Szerszámait széjjel, az olajoshordót és a hálókocsi ajta­ját nyitva találtam. Az már ter­mészetes, hogy hiánya volt, s a fe­lelősséget úgy akarta elhárítani magáról, hogy feltörte hálókocsija ajtaját, s_ utána jelentette, hogy > betörtek hozzá. Az önbetörés ki­derült, s a hiányt ő fizette meg. Nem tudott elszámolni 300 kiló gázolajjal, 9 kiló petróleummal. 17 kiló BB. olajjal, 2 kiló gépzsír­ral, egy villakulccsal, egy kala­páccsal, egy kombináltfogóval és egy kannával. Ügye a rendőrségre került, s ő már nincs is a gépállo­máson. — WÜRT FERENC brigádvezetö is mond néhány példát, amikor a a dolgozó hanyagul bánt a nép va­gyonával, s az okozott kárt meg kePett téríteni. Tóth Károly gépén hanyag gépkezelés miatt a haitó- karcsapágy megtágult és elszakadt a hajtókarcsavar. A traktorost kötelezték az okozott 300 forintos kár megtérítésére. Bedő Lajos traktorosnak a leltározásnál hiány­zott egy drótkötele, mentőládája, egy francia kulcsa és egy vödre. A kárt neki is meg kellett téríteni. — De az sem mindegy egészen — mondja a brigádvezető —-, hogy megtérítik a traktorosok az oko­zott kárt. Nem ezt akarjuk, hanem azt, hogy jobban vigyázzanak a rájuk bízott értékekre. Az nem tel­jes megoldás, hogy az ő fizeté­sükből levonjuk a kár értékét. Azt kellene elérni, hogy ne legyen kár és ne kelljen levonni a fize­tésből. A többszöri ellenőrzés és termé­szetesen az okozott kár megtéríté­sére való kötelezés hatására is, már egvre kevesebb büntetésre van szükség. Körültekintőbbek a trak­torosok, több, nagyobb felelősség­gel kezelik a nép vagyonát képező tárgyakat. Buni Géaa Kisváros papucsban. Langaa dán kisváros női lakosai nemrégiben hatalmas rést ütöttek a „férfiuralmon”. A városka nőegylete már régóta tiltakozott amiatt, hogy a városi tanácsnak egyetlen egy női tagja sem volt. Mikor a legutolsó községi választások listáiba ismét nem vették fel a gyöngébb rém —etlen képviselőjét sem, elvesz et­ték a türelmüket. Tömött sorokban és rosszatígérő arckifejezéssel fel­vonultak a városháza elé. Azzal fe- nveeetőztek. how kizárólag női je­löltekből álló listát terjesztenek elő, ha a választási jegyzékeken nem változtatnak. A tüntetés annyira megijesztette a langaai férfiakat, how nagy sebbel-lobbal felve+ték a választási listára a nőegylet néhány tagját is. KELLEMETLEN MEGLEPETÉS A JÉGEN

Next

/
Thumbnails
Contents