Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-09 / 58. szám

2 ruLiva MLViit/i ncrujs/iu Apró Antal elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) A városok problémáiról szólva meg állapította, hogy munkásosztályunk, sót egész dolgozó népünk szociális és kulturális viszonyainak a fejlődé­se szorosan összefügg a városok hely zetével, tevékenységével. Hiba volt, hogy 1950-ben az első tanácstörvény­nyel városaink nagyobb részét a já­rási tanácsok irányítása alá helyez­tük. Az új tanácstörvény megszün­tette ugyan ezt a helyzetet, és négy nagyvárosnak megyei rangot biztosí­tott, ez azonban a, sokéves elmara­dást még nem oldotta meg. E téren sok a tennivaló, amelyek megoldásá­hoz kémünk kell a városok lakos­ságának erőfeszítéseit. A városi tanácsok munkájának csak az átfogó, céltudatos város- politikai tevékenység biztosíthat megfelelő tartalmat. A tanácsok és a Hazafias Népfront kapcsolatáról szólva felhívta a ta­nácsvezetők figyelmét, hogy a párt­szervezetek támogatásával keressék mihamarabb a lehetőséget, hogy jó kapcsolatot létesítsenek a népfront- bizottságokkal. A tanácsok is segítsék elő, hogy a népfront-mozgalomba tömörülje­nek mindazok, akik hívei népi demokratikus rendszerünknek, akik egyetértenek a szocializmus felépítésével és a békeharecal és akik tevékenyen ki akarják ven­ni részüket a feladatok megoldá­sából. Ezután részletesen szólt a megyei és a járási tanácsok végrehajtó bi­zottságainak irányító munkájáról, a minisztériumok és a végrehajtó bi­zottságok kapcsolatáról. — Állami életünk további demo­kratizálásának egységes folvamatát, a tanácsok és a lakosság közötti kap­csolat megszilárdítását, néhol gátol­ják még azok a helytelen nézetek, «melyek szerint a tanácsok és szerve ik csak szűkén vett igazgatási ügyek­kel foglalkozzanak, ezenkívül pedig csak kommunális és szolgáltató jel­legű, illetőleg jelentéktelen ipari üzemeket irányítsanak. Az ilyen né­zetek érvényesülése csökkentené a szocialista állam helyi szerveinek- kezdeményező készségét, a gazdasági életben betöltött szerepét, és csök­kentené a tanácsok és a lakosság kapcsolatai növelésének lehetőségét. Ezek a nézetek ellentétben állanak azzal a lenini tanítással, hogy a ta­nácsok vezetik a helyi, társadalmi, gazdasági és kulturális tevékenység get. A tanácsok gazdasági tevékenysé­gét ismertette ezután. Ez a munka az elmúlt két évben sokat fejlődött. Apró Antal ezután áttért a párt­irányítás kérdéseire. A párt a tanácsok politikai irá­nyítását, elsősorban a tanácsokban dolgozó kommunisták útján valósít­ja meg. Hozzátartozik a helyes párt- irányításhoz, hogy a pártbizottságok a párt végrehajtó bizottságok és pártvezetőségek rendszeresen beszá­moltatják a tanácsok kommunista vezetőit egyes fontos párt és állami határozatok végrehajtásáról. A pártszervek és pártszervezetek fontos kötelessége, hogy rendszere­sen tájékoztassák a tanácsok veze­tőit az időszerű politikai és gazda­sági kérdésekről, a párt legfontosabb határozatairól. Elő kell segíteni a tanácsok mun­kájának társadalmi megbecsülé­sét. Beszéde végén összefoglalta a ta­nácsok előtt álló közvetlen feladato­kat: — A költségvetési fegyelem meg­szilárdításával biztos alapot kell teremteni a tanácsok egész tevé­kenységéhez és fokozni kell az ellenőrzést. Szigorú intézkedések szükségesek a pazarlás ellen, takarékossági rend­szabályokat kell bevezetni. — A tanácsok előtt álló politikai feladatok közül a legfontosabb a ta­nácsok és a tömegek közötti kapcso­lat nagymértékű megjavítása. Az új helyzet rengeteg lehetőséget kíván e téren, ezek közül is a legfontosabb a tanácsok községpolitikai munkája. Fejleszteni kell a kollektív vezető szervek, tehát a tanácsok és a végre­hajtó bizottságok tevékenységét. A tanácsok munkája a dolgozó nép szeme láttára zajlik le, éppen ezért bátran, nyíltan és őszintén kell beszélni a dolgozókkal és kérni kell segítségüket, támogatásukat a problémák megoldásához. A tanácsok vezetői ne feledjék el, — és ez az ellenforradalom egyik legfontosabb tanúsága —, hogy az osztályellenség közöttünk él! Legyenek ezért szilárdak és kér­lelhetetlenek. Az osztályellenség mesterkedéseivel szemben a szükséges esetekben alkalmazzák keményen a törvényeket, rendsza­bályokat. — A tanácsok vezetői legyenek megfontoltak, igazságosak, mérlegel­jék intézkedéseik politikai, társadal­mi és gazdasági jelentőségét és mun­kájukhoz mindenkor a párt politikája szolgáljon vezérfonalul. Ilyen mód­szerekkel képesek leszünk a falun olyan politikai légkört kialakítani, amely elősegíti a tanácsok egyik legfon­tosabb feladatának végrehajtá­sát, a párt agrárpolitikájának megvalósítását, a mezőgazdaság szocialista átszervezést. — A párt, az Elnöki Tanács és a kormány bízik a tanácsok munkájá­ban, rájuk támaszkodott megszerve­zésük óta, támaszkodik a jövőben is. A demokratikus centralizmus szem- előtt tartásával igyekszünk növelni a tanácsok hatáskörét és önállóságát és keményen fellépni azok ellen, akik ezt valamilyen formában csor­bítani akarják. A párt és a kormány hathatós intézkedéseket tesz olyan igazgatási és szervezeti kérdések meg oldásáért is, amelyek jelenleg még nehezítik a tanácsok munkáját. Befejezésül további jó munkát kí­vánt Apró Antal a megjelent tanács­funkcionáriusoknak. fl gödöllői egyetem tanárainak előadása az ikersoros kukoricatermelésről (Folytatás az 1. oldalról.) biztonságossá az állattenyésztést, ami újból csak visszahat a növény- termelésre. Arra kell tehát töreked­nünk, hogy bármilyen időjárási vi­szonyok között megfelelő szinten tarthassuk az átlagtermést. Ehhez szükséges egyszer az, hogy egység­nyi területen megfelelő tő legyen, másodszor megfelelő minőségű vető­mag, harmadszor pedig megfelelő ápolás, jól, gyorsan, olcsón — tehát lehetőleg gépekkel végzett ápolás. Ezt akarjuk elérni a Kolbay Károly- féle gödöllői ikersoros termeléssel. Faragó Ferenc ezután részletesen foglalkozott az ikersoros kukorica­termelési módszer termesztési eljá­rásaival, a vetéssel, az ápolási mun­kákkal. László Domokos a kukorica és bú­zatermelés közötti összefüggésről be­szélt. — Nálunk átlagban 1 200 000 holdon vetnek búzát kukorica után, ennek következtében alacsonyak a búza-termésátlagok — mondotta, majd részletesen foglalkozott az ikersoros kukorica utána búzavetés lehetőségeivel. Az előadásokkal kapcsolatban sok kérdés elhangzott, főleg a szövetke­zet asszony tagjai érdeklődtek kü­lönböző, a kukoricatermeléssel kap­csolatos dolgok iránt, többek között, hogy az ikersoros térmelésnél lehet-e alkalmazni a vegyszeres gyomirtást, ió-e feltölteni a kukorica tövét, nem káros-e, hogy a tövek közel vannak egymáshoz, és így tovább. A kérdé­sekre Faragó Ferenc és László Do­mokos tanársegédek adtak részletes választ. Azután megbeszéltek néhány, a gazdálkodással, a legközelebbi mun­kákkal kapcsolatos feladatot, majd Kiss Antal elvtárs, a szövetkezet elnöke a nőnap alkalmából ajándé­kot nyújtott át az asszonyoknak. Egy-egy csokor virágot és üdvözlő lapot mindegyik asszonynak és va­lamennyiüknek egy mosógépet, amellyel a pártszervezet javaslatá­ra lepték meg a szövetkezet asszo­nyait. Utána a szövetkezet vörös­borából is előkerült néhány demi- zsonnal. amelvből az asszonyok egészségére ittak. Egyik-másik asz- szony „korcsolyáról” is gondosko­dott, pogácsával kínálta végig a je­lenlévőket. Végül működésbe lépett a szövetkezet zenekara is és néhány forduló táncra is tellett a délután­ból. ESEMÉNYEK Kihirdették az Egyesült Arab Köztársaság SOROKBAN ideiglenes alkotmányát Athén (TASZSZ). Mint ismeretes, Glezoszt, az Avgi című görög lap főszerkesztőjét 1957 decemberében öthavi elzárásra ítélték. Glezosz fel­lebbezett az ítélet ellen. A fellebvi- teli bíróság helyt adott a fellebbezés­nek, s felmentette a főszerkesztőt „a hatóság megsértésének“ vádja alól. Prága (TASZSZ). A Szakszervezeti Világszövetség Prágában nyilatkoza­tot tett közzé a kubai helyzetről. A világszövetség 92 millió tagja nevé­ben a leghatározottabban tiltakozik azok ellen a jogsértések és törvény- sértések ellen, amelyeket a kubai kormány elkövet. Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió ifjúsági szervezeteinek bizottsága a szovjet ifjak és leányok milliói ne­vében felháborodottan tiltakozik Dusamila Buhired algériai diáklány halálraítélése miatt, s követelj a ha­lálos ítélet megváltoztatását. Madrid (MTI). Az Oviedo közelé­ben fekvő Mária Lujza szénbányát bezárták a pár nap óta tartó sztrájk miatt. A bányában, ahol körülbelül ezerötszáz munkás dolgozik, már 1957-ben is voltak összeütközések az alkalmazottak és a bányatulajdonos Duro-Felgüra társaság között. Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bi­zottsága üzenetet küldött a szovjet nőkhöz, amelyben üdvözli őket már­cius 8-a, a Nemzetközi Nőnap alkal­mából. Kairó: (AFP) Az Egyesült Arab Köztársaság fegyveres erőinek hiva­talos szóvivője pénteken bejelentet­te: „Az ország légvédelmi szervei határozott utasítást kaptak arra, hogy lőjenek le minden repülőgépet, amely megsérti az Egyesült Arab Köztársaság légiterét.” A szóvivő a köztársaság északi és déli tartomá­nyainak határain elkövetett ismételt izraeli provokációkkal indokolta az intézkedés szükségességét. Mint mon dotta, márejus 6-án délután két iz­raeli felderítő repülőgép szállt el a szírial határ fölött, az ország belse­je felé. Március 7-én reggel pedig ismételten megsértették az Egyesült Arab Köztársaság légiterét. Kairo (TASZSZ). Valamennyi kairói lap közli az Egyesült Arab Köztársaság ideiglenes alkotmányá­nak szövegét. Az alkotmány 73 cik­kelyből ál,l. Az első cikkely kimond­ja, hogy „az egyesült arab állam független, szuverén, demokratikus köztársaság. Népe: az arab nemzet része.’’ Az alkotmány a továbbiakban ki­mondja, hogy az állam feje a köztár­sasági elnök. A törvényhozó hatal­mat a nemzetgyűlésnek nevezett ta­nács valósítja meg. A nemzetgyűlés tagjainak számát és megválasztásuk módját a köztársaság elnöke álla­pítja meg. A’ végrehajtó hatalmat a köztársa­ság elnöke az alkotmány szellemé­ben valósítja meg. Az elnök egy vagy több alelnököt nevez ki, s ezeket ő menti lel tisztségük alól. Az elnök nevezi és menti fel a minisztereket is. A köztársaság elnöke bármilyen törvényt kibocsáthat és bármilyen határozatot hozhat, amely egyébként a nemzetgyűlés hatáskörébe tartozik, ha a nemzetgyűlés két ülésszaka kö­zött a szükség ezt megkívánja. A nemzetgyűlés összehívása után a ha­tározatot a nemzetgyűlés elé kell terjeszteni. A köztársaság elnöke a fegyveres erők főparancsnoka. Az alkotmány a továbbiakban ki­mondja, hogy az Egyesült Arab Köztársaság két kerületből f Egyip­tomból és Szíriából áll. Mindkét I kerületben végrehajtó tanács ala- ! kult, amelyet a köztársasági elnök I nevez ki. Az Egyesült Arab Köztár- I saság fővárosa Kairó. Farsangvégi megjegyzéseink — Mancikám ne haragudj, de 50 forintot visszakérek — kiabál Jancsi a fürdőszobából, miközben az ebéd előtti szokásos kézmosá­sát végzi. Szándékosan intézte így a dolgot, mert felesége legutóbb is ugyancsak kiabált, amikor — isten a megmondhatója —, hogy ebben az évben már hányszor is­métlődik meg az ilyen pénz „visz- szaigénylés” a konyhai kiadások terhére. — Ugyan, ne viccelj... Csak nem valami újabb tiszteletjegyet sóztak a nyakadba? De nekem eb­ből már elegem van ... Manci­kám, most 20 forintot... Mgst 30 forintot kérek vissza... Nem is beszélve a jogászbálról, amikor a tiszteletjegyre 100 forintot „igé­nyeltél” vissza. — Nézd — kockáztatja meg el­lenvetését a férj. — Akkor Te is azt mondtad, nem nézethetjük le magunkat — hisz tudod, hogy enyhe célzással tudomásomra is hozták, hogy „a fizetésed arányá­ban igazán adhatsz egy százast.” — Vigye el az ördög, ezt a vé­get nem érő farsangot, a tisztelet- jegyeivel együtt — fakadt ki az asszony, s nekipirulva ugyancsak mondja a magáét. Az első tiszte­letjegy 30 forint, a második már 100 forint, ezt követi a harma­dik, ami 50 forint volt, majd tom­bolajegy és ismét tiszteletjegy — pattog egyre dühösebben az asz- szony, amikor látja, hogy férje közbeszólásra készülve nagyokat nyelve köszörüli a torkát, míg végre szóhoz jutva megállítja az áradatot. — Hidd el, már én is unom, de ez alól már igazán nem vonhat­tam ki magamat. — Igen, azt én is megértem, hogy egyszer, vagy másszor adnak ki tiszteletjegyet, de az idei tisz­teletjegy „invázió” mégis csak sok, s vedd tudomásul, hogy ez az utolsó, mert én egy fülért sem adok tiszteletjegyre: ebben az év­ben már kimerítetted a jövő évi „reprezentációs” keretet is. * Kedves olvasó! Amit itt leír­tunk igaz történet, s a magunk ré­széről csak annyit teszünk hozzá, igaza van Mancikának. Szüntessék be, vagy legalábbis mérsékeljék ezt a múltból ránk maradt rossz szokást. Vigye el az ördög azt az indokolatlanul sok és mások zse­bére spekuláló „tiszteletjegyet P. J Hogy a „fogadott" gyerekek is úgy éljenek, mintha „édes" gyerekek lennének A dombóvári KISZ-szervezetet nagy feladattal bízta meg a községi pártbizottság. Vállaljanak védnök­séget a nevelőszülőkhöz kiadott ál­lami gondozott gyerekek felett, kí­sérjék figyelemmel, hogyan élnek ezek a gyerekek, járnak-e rendesen iskolába, életkörülményeik megfe­lelők-e? Ahol úgy vélik szükség van rá, jó szóval segítsenek, ahol ez már kevésnek látszik, ott határozott in­tézkedésre tegyenek javaslatot a gyámügyi szerveknek. Az ifjúsági szervezet tagjai örömmel vállalták ezt a megbízatást. A dombóvári pártbizottság /és KISZ-szervezet igen komoly kérdés­hez nyúlt ezzel, olyan kérdéshez, amely a jó tapasztalatok mellett néha sajnos rosszakat is felszínre vet, s a munka során nemcsak olyan gyerekeket lehet találni, akik­nek az élete révbe jutott, hanem ZÁTONYRA FUTOTT SORSOKKAL is találkozni nem egyszer. Állami gondozásba — köztudomá­súlag — azok a gyerekek kerülnek, akiknek szülei meghaltak, vagy aki­ket szüleik elhagytak. Az állami ne­velőotthonokon kívül aztán nagyon sok gyerek nevelőszülőkhöz kerül, ahol az esetek többségében otthon­ra lel, találni példákat azonban ar­ra is, hogy csak az értük kapott havi nyolcvan forintért és 10—12 éves korban már munkaerejükért vállalják a nevelőszülők a gyereke­ket. Nem érdektelen ezzel a kérdéssel foglalkozni, az egész társadalom lel­kiismeretét segítségül hívni, hogy a rossz példák megszűnjenek, s egyet­len gyerek se induljon hátránnyal az életben, akinek nem jutott osztály­részül a szülői ház szeretete. Tolna megyében az állami gon­dozott gyerekek száma több mint 300 s nagy részük nevelőszülőknél van. Helyzetük általában kielégítő, azonban nem árt egy rossz példát is elmondani ahhoz, hogy a jövőben — úgy mint Dombóváron teszik — fo­kozott figyelmet szenteljünk az ilyen gyerekek ügyének. A DOMBÓVÁRI TANÁCSNÁL hallottunk egy asszonyról A. I.-né- ről, aki két gyermeket fogadott ma­gához. Azt mondták róla, hogy ren­dezetlen életet él. Férjétől elvált, részeges, s az „édes gyermekeivel” semmiféle kapcsolatot nem tart, mi­vel azok megtagadták. Felkerestük a házat, ahol A. I.-né lakik, de sem az asszonyt, sem a gyermekeket nem találtuk otthon. A perifériára épült, egészségtelen rozoga házban, több család lakik együtt. Mivel A. I.-nével nem talál­kozhattunk, a ház többi lakójával beszélgettünk. Az ő véleményük bizonyos fokig ellentmond a tanácsnál hallottaknak. — Sokat dolgozott szegény asszony ezekért a gyermekekért, — mondja az egyik idősebb néni — mar kicsi korukban ide fogadta őket. Úgy ké­nyeztette mindegyiket, mintha édes­anyjuk lett volna Egy fiatal, terhes asszony, aki a szemben lévő épületből jött, meg­toldja a néni szavait. — A.-né 160 forintot kapott az államtól, amiért a két ' gyermeket gondozta, de ebből nem tudta volna eltartani őket, s ezért csordásnak ment, hogy keressen valamit a csa­lád fenntartása érdekében. BEESETT ARCÜ FIATALEMBER lép elő az egyik szobából. — Nem lenne szabad ide állami gyermekeket adni. Nézzék meg eze­ket a vékony falakat, métermagas­ságban áll bennük a nedvesség. Én is itt kaptam tébécét. A néni, aki először beszélt nekünk A. I.-néről, megint megszólalt: — Igaz, hogy bűn ilyen helyre cse­csemőt kiadni, de az is bűn lenne, ha ettől az asszonytól, aki 18 éven át dolgozott ezekért a gyermekekért, most, amikór majd már keresni tud­nak, elszakítanák őket. — Én úgy hallottam, hogy majd megszüntetik ezt a telepet, s szép, új házakat építenek ide is — mondta a terhes fiatalassznnyka, s szemét le­sütve, félszeg mosollyal még hozzá­tette: — Az én gyermekem már bi­zonyára szebb környezetben fog ne­velkedni. A fiú 17 éves, a leány 15. Csecsemő korukban kerültek ide A. I.-néhez, ide a perifériára. A telep, a régi ro­zoga házak, a múlt maradványai, de az, hogy hagytuk a két kisgyerme­ket itt nevelkedni, az a mi hibánk. Az A. I.-néhez hasonló eset nem általános, de ha alaposan szétnéz­nénk, találnánk hozzá hasonlókat a megyében. Az államilag gondozott gyermekek nagy része kedvező körü'mények kö­zött nevelkedik. Egészséges lakások, megfelelő élelmezés, szerető nevelő­szülők teszik elviselhetővé árvasá­gukat. El kell érnünk, hogy az a néhány mostoha körülmény közé került gyermek is hozzájuk hasonló módon élhessen. (Letcnyei—Haypál)

Next

/
Thumbnails
Contents