Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-05 / 54. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 jnárcius 5. r\ő<zépiékoLáéok Szerkesztették a Dombóvári Gőgös Ignác Általános Gimnázium tanulói. Az iskolai szerkesztőbizottság vezetője: Szőke Sándor. Néhány sorban a szakkörök munkájáról Iskolánkban hat különböző szak­kör és két sportkör működik több mint 260 taggal. Ezeknek működé­séről a szakköri titkárok jelentése alapján az alábbiakban adunk rö­vid beszámolót: MAGYAR IRODALMI SZAKKÖR Október közepe óta megszakítás nélkül dolgozik. A legutóbbi szak­köri előadásokon Tompa Mihályrói beszélgettünk. A következő előadá­sok a nyelvújítással és a XX. század lírai költőivel foglalkoznak. A szak­kör megkezdte a kapospulai Petőfi- estre való előkészületeket. Ebben a Dombóvár szomszédságában levő kis községben a tanév folyamán a második előadást tártja az irodalmi szakkör. MATEMATIKAI SZAKKÖR Viszonylag a legzárkózottabb, de legszívósabban dolgozó szakkörünk. A taglétszám se nagy, de a felada­tok — melyekkel küzdenek és több­nyire egész sikerrel küzdenek — di­cséretükre válnak. Most fokozott lelkesedéssel készülnek az országos matematikai versenyekre. A nagy versenyt megelőző háziversenyre 18 tanuló nevezett be a harmadik, s ne­gyedik osztályokból. FÖLDRAJZI SZAKKÖR Az iskola legrégibb szakköre, s mint ilyen, abban a szerencsés hely­zetben van, hogy külön szakköri szobával rendelkezik. Ebben a vi­szonylag kis szobában aztán minden szombaton délután folyik a munka. „Tiszteli Önképzőkör” A vezető tanár úr engedélyt adott a gyűlés megkezdésére. Komoly, ün­nepélyes pillanat, amikor az elnök szólásra emelkedik és szeretettel köszönti az igazgató urat, tanárokat és vendégeket. Egy kicsit büszke is vagyok, ahogy ezt hallgatom, mert ez az üdvözlés nekem is szól, mint az első humán osztály küldöttjének, aki vendégként vehetek részt az ön­képzőkör negyedik gyűlésén. Izgatottan várom a műsorszámo­kat. Liszt Ferencről Vida István IV. b. osztályos tanuló tart előadást — mondja be a titkár és egy nagyon komoly értekezést kapunk világhírű zeneköltőnkről, majd felcsendülnek a zongorán Liszt felejthetetlen mű­vének akkordjcd. Raskoványi Csaba III. b. osztályos tanuló méltóan tol­mácsolja a nagy művész érzéseit. így pereg tovább a műsor. Élet­rajzok, versek, énekek, bírálatok és viták ... Különösen megragad a mű­vek mély mondanivalója, igényes előadása, a bírálók, hozzászólók ko­moly, öntudatos magatartása. Ér­zem, hogy itt megmérik, de meg is becsülik a tudást. Sok tanulónak nyílik alkalma, hogy tehetségét ki­bontakoztassa, s tudatos önképzés­sel eljusson a műveltségnek, tudás­nak arra a fokára, amikor adhat c kultúrát igénylő emberiségnek. Ta­lán ebben a pillanatban egy leendc írónő olvassa fel jeligével beadott és a gyűlésen hirdetett eredméni alapján második helyre került no­velláját. Sashalmi Valéria IV. c. ősz tályos tanuló munkája kedves, han­gulatos írás s az írói készségen kí­vül külön dicséretére válik, hog\ minden sorából érzik iskolánk szere tete. Ismét zúg a taps, hogy kö szöntse a pályadíj harmadik helye­zettjét, Ottó Szabolcs IV. b. osztá­lyost, aki történetesen elnöke is a; önképzőkörnek. Elbeszélése a diák élet kedves epizódjait, csínyeit, öröl varázsát örökíti meg. Milyen kár hogy az első díj nyertese túlzót szerénységből csak jeligét írt, névé nem ismerjük, s így írásának felöl vasása is elmarad. Élményt, sok tekintetben indítás adott nekem ez a két óra. Alig vá rom azt a pillanatot, amikor éi köszönthetem tagtársaimat: „Tisz telt Önképzőkör!" HARDAY ILDIKÓ I. b. oszt. tanuló Szakmai előadások, viták, csapa­dék és szél járás mérés, értékelés, időjárási grafikonok készítése és nem utolsó sorban a tavaszi kirán­dulásokra való topográfiai felkészü­lés folyik. BIOLÓGIAI SZAKKÖR Ebben a tanévben megvalósult a régi terv. A községi tanács jóvoltá­ból a szakkör kísérleti kertet ka­pott. Itt folyik most a gyakorlati munka, melynek eddigi eredménye 1500 fej őszi saláta, őszi búza kísér­leti parcella s a tavasziak közül már elvetett borsó, spenót és saláta ágyások. ügy ahogy azt a vezető, Magyar János általános iskolai igazgató vároqgi kísérleti telepén látta. (Mert ez külön érdem és kü­lön büszkeség a biológusoknak, hogy náluk tényleges a tapasztalatcsere.) A szakköri előadásokon a tagság megismerkedik a legkorszerűbb bio­lógiai elméleti kérdésekkel a gya­korlaton pedig fürgén mozognak a bonckések, hogy új preparátumok­kal gazdagítsák a szertárt. KÉMIA SZAKKÖR Legutóbb a szódagyártás kísérleti modelljét készítették el. Nem szíve­sen nyilatkoznak előre, hogy mit ka­varnak, de szorgalmas és tudásszom­jas társaság s az évvégi kiállítások­ra mindig meglepetéseket tartogat­nak. Van valami ősi alkimista misz­tikum a munkájukban és bár nem hangoskodnak az eredményekkel, tiszteletteljes légkör övezi a szerda délutáni foglalkozásokat. KÉZIMUNKA SZAKKÖR Nem hivatalos szakkör. Jószántá­ból és teljesen önkéntesen vállalt vezetéssel dolgozik. Maguk a leány­tanulók szervezték, mert hiányát érezték esztétikailag is a kézimun­ka örömének. Az előző években az osztálynaplók kézimunka borítóit készítették el, majd a katedra térí­tők kerültek sorra, most stiltanul- mányaik kiegészítésére készülnek s közben az „Utánpótlás”-t tanítják a hímzés öltésmintáira. A további ne­velés célját szolgálja az első eme­leti folyóson meghonosított állandó népművészeti kiállítás. A KISZ-szerrezet életéből Nehéz a feladata egy iskolai KISZ-szervezetnek. Igazán jó mun­kát csak akkor tud végezni, ha az iskola minden tanulóját foglalkoz­tatni, mozgósítani tudja. Ez nehéz feladat. Például nálunk az iskola 530 tanulójából alig több mint 60 KISZ-tag van. KlSZ-szerve- zetünk tagjai igyekeznek az iskola keretén belül folyó minden munká­ba bekapcsolódni. Valamennyi szak­körben találhatunk KISZ-tagot. Minden szakkörnek van egy KISZ izakkörfelelőse, aki meghatározott időnként köteles beszámolni a tag­gyűlésnek a szakkörben dolgozó KISZ tagok és az egész szakkör mun kájáról. Ezzel azt akarjuk elérni, hogy az általuk választott, kedvelt tárgykörből minél több tapasztala­tot gyűjtsenek össze, s a szakköri munka valóban komoly legyen. Több tagunk vesz részt tevéke­nyen az iskolai önképzőkör munká­jában is. Kezdetben nem vették ko­molyan ezt a munkát, de mi sem bi­zonyítja jobban, hogy sikerült meg­találni a helyes utat, mint az, hogy egymás után tartják a színvonalas ■leadásokat. Az önképzőkörben vég­lett munkánkon azonban még így is iavítanunk kell. Iskolánkban elmaradás mutatko­zik a politikai nevelés területén. An­nak ellenére, hogy a KISZ tagsáí 25 százaléka komolyan és rendszere­sen látogatja az Ifjúsági Akadémia előadásait és ezt a munkát komolyar is veszik, ezen a területen még ko­moly tennivalóink vannak. A téli szünetben a KISZ vezetőség tagjai és néhány politikailag képzeti fiatalt megbíztunk azzal, hogy egy- egy kijelölt politikai anyagból ké­szüljön fel, úgy, hogy az adott témá­ból előadást is tudjon tartani. A fel­készülés megtörtént, most már csak a beszámoltatások vannak hátra amit szemináriumszerűen szándéko zunk megoldani. Nekünk azonban nemcsak a szer­vezet tagjainak politikai nevelésé­vel kell törődnünk, hanem az iskola minden tanulójának nevelésével is. Ezért havonként egy politikai és egy ismeretterjesztő előadás tartását határoztuk el. Annak érdekében pedig, hogy a fiatalok jobban meg­ismerjék egymást, közös színház és mozielőadás látogatást szervezünk. Fűzi István KISZ titkár. / Mi újság a diákotthonban? A dombóvári. fiúdiákotthon 81 — többségükben falusi munkás-paraszt tanulónak biztosítja, hogy megfelelő körülmények között végezze közép­iskolai tanulmányait. Annak ellené re, hogy az objektív feltételek hiá­nyoznak ahhoz, hogy a diákotthon valóbai oiihona legyen a benne éle tanulóknak, a diákotthon ifjúsága igyekszik az adott körülmények kö­zött is munkáját úgy elvégezni", aho­gyan azt a társadalommal szemben kötelessége előírja. Az év elején megszerveztük a diák­otthon bizonyos önkormányzatát. Az önkormányzat jelenleg kezdeti, kí­sérleti stádiumban van, azonban az eddigi tapasztalatok és eredmények azt bizonyítják, hogy jó úton hala­dunk. Az önkormányzatot gyakorló szerv a diákotthonban a diákotthoni tanács. Ennek tagjait az egyes osz.á- lyok választották meg és a tanács­tagok a kéthetenkénti tanácsülésen képviselik osztályukat. A tanácsülé­sek előre összeállított napirend sze­rint foglalkoznak a diákotthonban előforduló egy-egy kérdéssel. Minden negyedévben az osztályozó értekezlet után a tanács napirendjére tűzi a ta­nulmányi helyzet értékelését. Ezt az értékelést megelőzi az osz­tályok közötti munkaértekezlet, ame­lyet a tanács által előre megbízott tanácstagok vezetnek. Ezeken az osz- ralyok közötti megbeszéléseken min denki beszámol az elmúlt negyed­évben végzett munkájáról. Ha vala­kinek tanulmányai során valamely tantárgyból nehézsége van. amellé a diákotthoni tanács megfelelő tanuló- oárt oszt be, akinek az osztálymeg­beszélésen be kell számolni arról, hogy a rábízott tanuló mennyire ha­ladt előre tanulmányaiban. Különösen érdekesek voltak ezek a megbeszélések az első osztályban. \z első negyedévi megbeszélésen többen kifogásolták, hogy az egyik jeles tanuló visszahúzódik, nem szí­vesen segít azokon, akik erre rászo­rulnának. Felhívták figyelmét arra, hogy magatartását változtassa meg. \z ülés félévkor megdicsérte a ne- lyedévkor elmarasztalt tanulót, mert önző magatartása a második negyed­évben gyökeresen megváltozott. — Igyekszünk kialakítani a tanulók­ban az egymás iránti felelősségérze­tet. Több elsőosztályos tanuló a kö­zösség segítségének köszönheti, hogy félévi tanulmányi eredménye nem volt elégtelen. A gyengébb tanulók­kal való foglalkozást a jobban tanuló osztálytársak felváltva végzik. A diákotthoni tanács azoknak az ügyét is. megtárgyalja, akik a diák­otthoni fegyelmet súlyosabban meg­sértik. Ilyenkor a vétkes tanulót a tanács maga elé idézi. Figyelemre méltó az a komolyság és felelősség- érzet, amellyel a tanács tagjai az egyes tanulók problémáival foglal­koznak. A közelmúltban az egyik fe- gyelmezetlenkedő tanuló szüleit is meghívta a tanács. A tanács határozatait a tanács tit­kára a heti kollégiumi esten felol­vassa, a tagság tudomására hozza. Heti kollégiumi estünket igyek­szünk úgy megszervezni, hogy az a tanulók megterhelése nélkül, azok er­kölcsi-politikai nevelését szolgálja. A kollégiumi esteken sokszor külső előadók tartanak előadást érdeke^ kérdésekről (pl. beszámoló külföldi utazásról, mesterséges holdról, stb.). Persze a diákotthoni életnek ví- gabb mozzanatai is vannak. Ebben a tanévben is a leánydiákotthorinal együttműködve, táncos összejövetele­ket, álarcosbált tartottunk. Hosszú előkészületek előzik meg minden év­ben a Télapó estet, mikoris min­denki elnyeri méltó jutalmát — vagy büntetését — a télapótól. A diákotthon életében- elmúlt egy félév. A tanulók abban a tudatb-n kezdhetnek a II. félév munkájához, hogy a nagy többség az előző félév­ben jól dolgozott, hiszen annak elle­nére, hogy jórészük falusi osztatlan iskolából jött, a diákotthonosok ta­nulmányi átlaga jobb volt, mint a gimnáziumé. A Művelődésügyi Minisztérium a jövő feladataként jelölte meg a diák­otthonoknak kollégiummá való át­szervezését. Ennek a feladatnak a je­gyében végzi minden diákotthon könnyűnek nem mondható munká­ját. Mi megpróbáltuk megtenni az első tapogatózó, kísérleti lépeseket ennek a feladatnak a megvalósítása érdekében. E feladatot a diákottho­nok csak úgy valósíthatják meg, ha ebben segíti őket felettes szervük és a társadalom. Gelencsér József diákotthon igazgató Teadélutánra készül az első B. A dombóvári gimnáziumban ha­gyomány, hogy az egyes osztályok összejöveteleket, teadélutánokat ren­deznek a tél folyamán, s ezeken az összejöveteleken irodalmi, zenei, népművészeti ismereteik bővítésére is gondolnak. Izgatottan vártuk, hogy mi első b-sek is rendezhessünk egy ilyen estet. Végre ránk került a sor. A felsősök József. Attila, Juhász Gyula, Ady Endre, Balassi Bálint, Petőfi Sándor jegyében rendezték meg estélyeiket. Mi elsősök vajon milyen témához nyúljunk? Sok töp­rengés után állapodtunk meg ab­ban, hogy a magyar nép dalaiból, táncaiból, meséiből fogunk egy kis műsort összeállítani. Ezek az előké­születek folynak most lázas igyeke­zettel és Pusztai Éva már összeállí­totta . az összekötő szöveget, Bodo- nyi Pista szigorú fegyelmezettséggel tanítja a tánccsoportot, egy másik te­remben Ágasvári Erika próbálja a szép baranyai, tolnai népi dalokat Ábel Imre hegedű kíséretével és a saját tanteremben, időnként kihal­latszó jóízű nevetéssel próbál a szín­játszó, vagy helyesebben mesejátszó csoport. (Megsúgom: az osztályfőnö­kével.) Estefelé van, mikor alább­hagy a zsongás és a^szereplők kicsit fáradtan, de boldogan azzal a tudat­tal vonulnak haza, hogy a nevelők is, a tanulótársak is biztosan jól fogják érezni magukat március 8-án. (Az önképzőkör! pályázatra beérkezett és első díjjal jutal­mazott írás.) Senkinek nem szoktam beszélni -óla. Még magam előtt is szégye- lem. Hogy őszinte legyek, nem is na­gyon emlékszem, hogy hogyan tör­tént ... * Tavaly Szilveszterkor a barátaim biztatására elhatároztam, hogy velük tartok. Velük tartok és együtt elbú- :súztatjuk az ó-esztendőt. Azután búcsúztattuk, úgy, ahogy ízt szokás. Én nem vagyok hozzá­szokva az italhoz, így hamarosan dig álltam a lábamon. Mit tagad­jam, egy kicsit rosszul is éreztem -nagamat... Elhatároztam, hogy haza megyek. Kint szép, nagy pelyhekben esett a hó. A villanyok fényében ezüstö­sen csillogott a sok pehely. Feltűr- iem a galléromat és baktattam haza­felé. Az úton sok minden eszembe- iutott... Közben egészen kimeleged­tem. Éppen a gimnázium előtt vol- >am, s a környéken egyetlen lámpa sem égett. — Pihenek egy kicsit — gondol­tam. Megtöröltem a homlokomat és ép­pen indulni akartam, amikor embe­rek közeledtek. Tavaly szilveszterkor... — Hű, a kutyafáját, csak ne tanár legyen... Még csak az kellene, hogy így találkozzunk — villant át az agyamon, de hiábavaló volt a féle­lem. Megnyugodva néztem körül, ami­kor a szemem az épület tetején akadt meg. Egy hatalmas, a többinél sokkal feketébb felhő terpeszkedett a tető felett. A ház, meg ez a felhő, komolyan mondom, egy ember .fejé­hez hasonlított. — Éppen olyan, mint egy ember feje! — kiáltottam fel. — Mintha felhőből lenne a haja, s az ablak­sorok ráncok lennének a homlokán! Még jobban szemügyre vettem ... Ez valóban egy fejhez hasonlít, s méghozzá engem bámul!? — De hát mit bámul?! Miért pont engem bámul? — rémültem meg. Tudom, ti most nagyon jól mu­lattok ezen, de én akkor nagyon meg­ijedtem. — Még észreveszi, hogy részeg va­gyok — gondoltam. — Talán még be is jelent holnap. — Ezen nevettem egy jót, de a torkomon akadt a ne­vetés. — Tényleg engem néz! Gyors mozdulattal lekaptam a diáksapkát a fejemről, hogy ne lássa legalább azt, hogy diák vagyok. — Különben is jó lesz innét minél előbb eltűnni, nem jó jel ez — gon­doltam ... Szép óvatosan, valóság­gal a kerítéshez lapulva megindul­tam, de közben egy-egy pillantást még vetettem a fejre... — Még min­dig engem bámul! S milyen mérge­sen néz... De legalább tudnám, hogy miért haragszik? — Ilyen gon­dolatokkal hátráltam közben min­dig a fejet nézve, amikor hirtelen beleakadt valamibe a lábam, elvesz­tettem az egyensúlyomat és mi taga­dás, nagyot estem. A lehető leggyor­sabban ugrottam talpra. — Még meglát valaki... Ennek a nyavalyás ároknak is pont itt kell lenni... De mindennek ez a vacak, ez a fej az oka! — mérgelődtem. Most talán röhög is? — és feltekin­tettem a házra. Nem röhögött, nem is nevetett... Akár hiszitek, akár nem, szabályosan szomorú volt. El- szégyeltem magam. A sapkám után néztem, most már igazán haza akar­tam menni. A sapka a földön fe­küdt, csupa sár volt. Felvettem és zsebreteltem, aztán a kezemre pillan­tottam. Az is csupa sár volt, meg a ruhám is. — Olyan sáros vagyok, mint egy disznó — sóhajtottam fel. Egy fél percig ijedten néztem végig maga­mon ... Nem tudom, hogy mi tör­tént velem, de azt hiszem, teljesen kijózanodtam. Valósággal utáltam magamat. Az árokparton lévő, hótól nedves fűben megtöröltem a kezemet. Na­gyon megkönnyebbültem és számot- kérően ismét végigmustráltam a ruhámat. A zsebemből szomorúan lógott ki a sapka. Lassan utána nyúltam, majd hirtelen mozdulattal a fejemre tettem. Nagyon, nagyon jól esett. Azelőtt nem nagyon szerettem a diáksapkát, de most valósággal a szívemet melegítette, öntudatot és akaraterőt adott. Ekkor fogadtam meg, hogy soha, senki biztatására nem iszok többet. Megfogadtam, mert én ember va­gyok és soha nem akarok disznóra hasonlítani... Ezt a kalandot, ezt a figyelmeztetést, amit az iskolámtól kaptam, soha nem fogom elfelejteni. Békés Sándor IV/b oszt. tan.

Next

/
Thumbnails
Contents