Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-05 / 54. szám
1958 március 5. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Csúcsforgalom a tanácsnál A györei tanácsház elnöki irodájában csúcsforgalom van. Fiatalok, idősek várnak, míg ügyük elintézésére kerül sor. Beszélgetnek, évődnek egymással halkan, hogy ne zavarják a munkát, de azért felhangzik egy- égy jóízű, hangos nevetés is. Megkérdezem az egyik, hozzám közel álló menyecskét, hogy milyen ügyben vannak itt ennyien. A menyecske végigmér a tekinteté vei és halkan odasúgja: — Földügyben — aztán kis idő múlva ismét felém hajol. — Maga is földet akar? — Én nem... Hát maga? —■ Én igen... Csak az a baj, tudja, hogy nagyon messze vannak a földek. Volt nekünk itt valahol a kertek végében, de úgy voltunk vele, hogy mi használtuk, közben meg másnak a nevén volt. Ezt is elkéne intézni. — Gondol egyet, s elmegy az elnöki asztal felé, megnézi, mikor kerül rá a sor. Közben egy másik fiatalasszony szól hozzá. — Várjál, még én is előtted vagyok. — Valaki elneveti magát; — ugyan, te itt laksz szemben a tanácsházzal, ráérsz. Állj ki a kapuba, onnét belátsz ide, lesd meg, hogy mikor van egyedül az elnök, s akkor gyere át. Mi messzebb lakunk, jobban sietünk. — Kovács István tanácselnök elé közben új és új papírok kerülnek. Nyílik az ajtó, valaki elmegy és újabb jön helyette, csak dél közeledtével lesznek kevesebben. Végzett már a cserfes menyecske is, és mindjárt nagyobb csend lett az irodában. Most éppen Boros Laci bácsival beszélget az elnök. Laci bácsi házhely ügyben jött. Házhelyet igényelt, most azt a földet szeretné bérbevenni a tanácstól, amit majd, mint házhelyet' kap ... Aztán egy asszony jön be, s odamegy az elnökhöz. Azt hittem ügyfél, de már az első szavakból megtudom, hogy az elnök felesége. Reggelizni hívja haza a férjét. — Nem érek rá, meg úgyis mindjárt dél lesz — hangzik a rövid válasz, s máris a következő emberhez fordul az elnök. Délben kiürül az iroda, ketten maradunk csak az elnökkel, s most én kérem meg, hogy nagyon röviden — ebédelésre is maradjon ideje szélgeSsen velem. beE rövid beszélgetés alatt megtudtam, hogy mindig azért nincs ilyen nagy forgalom a tanácsháznál, csak most pár napja, hogy a földügyeket intézik. A község határában van több mi^t 200 hold tartalékföld, s ezeket most adják bérbe. Ezzel nem lenne még annyi munka, de az eddig kiadott földeket helytelenül vezették a tanácsnál, s ebből származik most a sok bonyodalom az új szerződések megkötésénél. — Hány ember ügyét tudják naponta elintézni? — kérdezem. — Huszonöt—harmincét... Csak az a baj, hogy ketten vagyunk a tanácsnál, titkár és agronómus nincs, így nehéz egy kicsit, de segít Józsi bácsi, a mezőőr, ő jól ismeri a határt, tudja, hogy melyik föld hol van, ki műveli. ... Valaki kopog az ajtón, ő már délutánra jön, mert ebéd után ismét nagy forgalom lesz. Mivel a tanácselnök még nem ebédelt, sietve elbúcsúzok, nehogy ebédre is hiába várja a felesége. (b) Jóssi bácsi Lesz kultúrotthon Faddon A községi tanács vezetői szerint Fadd község lakossága mintegy hat és fél—hétezer főre tehető. Tehát a megye nagyközségei közé tartozik. S ennek a nagyközségnek nincs művelődési otthona. Van ugyan egy terem az egyik italbolt mellett, amelyet kineveztek kultúrotthonnak, ez azonban az elnevezésen kívül semmi kulturált vonást nem visel magán. Sem befogadóképessége, sem küleme miatt nem megfelelő arra, hogy ott bárminemű előadásokat tartsanak. Időnkint van előadás. A helybelieken kívül néha hivatásos együttesek is ellátogatnak a községbe, vajmi ritkán azonban. Ezt nem is lehet cső dálni. Ugyanakkor viszont a faddiak is igényelnék a színielőadásokat és egyéb kulturális megnyilvánulásokat. A lehetőségeket hozzá most igyekszik megteremteni a községi tanács együtt a lakossággal. A községi tanácsülés 10 százalékot szavazott meg községfejlesztési hozzájárulásra. így kétévi községfejlesztési alap, amelyhez hozzájön a múlt évi elmaradás, mintegy négyszázezer forintot tesz ki. A község lakói felajánlották, hogy társadalmi munkával is hozzájárulnak az építkezéshez, amely a másik százezer forintra rúg. A félmillió forint pedig elegendőnek látszik ahhoz, hogy korszerű, a helyi igényeknek megfelelő művelődési otthont lehessen építeni belőle. Az építkezést a gyermekotthon kertjében tervezik, amely a község legszebb része. Ehhez az engedélyt a felsőbb szervek már meg is adták, úgyhogy az anyag helyszínre szállítását meg lehet kezdeni. Végre többéves huzavona után korszerű művelődési otthont kapnak a faddiak is. Úgy tervezik, hogy a megnyitó ünnepséget 1959 telén, de legkésőbb karácsonykor tartják. S aztán már rendszeresen sor kerülhet a községben színielőadásokra, helyi rendezésben és hivatásos művészek bemutatóira is. Egy éves a lőtté Űjabb nyeremények a jutalomsorsoláson A lottó megindulásának első évfordulója egybeesik a március 7-én lezajló legközelebbi jutalomsorsolással. A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság erre a sorsolásra új főnyereménnyel kedveskedik. Pestlőrincen kétlakásos családi ikerház egy-egy kétszcba komfortos öröklakását nyeri a két legszerencsésebb fogadó. A lakásokhoz kert is tartozik. Ezúttal is sorsolnak Wartburg autót, ezenkívül többek között 4 oldalkocsis Pannónia motorkerékpár, 4 Moszkva motorkerékpár, 14 szobabútor, számos rádió, 5 televízió, értékes fényképező gépek, arany és króm svájci karórák, újtípusú szovjet mosógépek, porszívók és hűtőszekrények is lesznek a nyeremények között. A lottó áruházban beváltható utalványok száma jelentősen megnövekedett. Ezúttal összesen 371 nyereményt sorsolnak ki. Kovács József, a Bonyhádi Cipőgyár dolgozója kisebb megszakítással közel 42 esztendeje dolgozik a cipőgyárban, egyszer Munkaérdemrenddel kitüntették. Ennyit mondanak a munkakönyv adatai. Mit mond életútjáról, Józsi bácsi? — Régen volt — mondja, mint a nagy mesemondók —, de bennem még ma is élnek azok az idők. Üzemünk tőkés vállalkozás volt, de bizonyos fokig mi is nagy üzemnek számítottunk, 220 fő dolgozott a cipőgyárban. Termelésünk félmechanikai módszer volt, így csak 350—380 pár cipőt tudtunk termelni — igaz, hogy cipőink igen jó minőségűek voltak, a kereskedelem és a fogyasztók szívesen vásárolták. Jó kollektívánk volt, mégis voltak bajok és nem is kicsik. Kevés volt a fizetés. Néhá- nyan felismertük a tarthatatlan hely zetet és szervezkedni kezdtünk. Létre hoztuk a gyárban a bőrös szakszervezetet és a szociáldemokrata csoportot. Igaz, csak bérjellegű kérdésekkel foglalkoztunk, valamint a munkaidő szabályozását követeltük, mivel ebben az időben napi 9 és félórát kellett dolgoznunk. Sok eredményt nem értünk el, munkatársaink nagyrésze nyomorgott családjával együtt. — Aztán a felszabadulás után miénk lett a gyár, magunknak termelünk. Nem mondom, azóta is, sőt még ma is vannak nehézségeink, de ezek mások, mint „azok’“ vo'tak. Hogy I üzemünk mennyit fejlődött, azt már ■ szinte az egész országban ismerik, j Több mint nyolcszorosát termeljük annak, mint a tőkés idejében és tel- j jes mechanikai berendezésünk van. I A munkavédelmi felszerelések,, a munkásellátás, a napköziotthon, az üzemi étkezde, a jól felszerelt kultúrotthon, emeletes fürdőépület, mindmegannyi „munkásálom“ megvalósult. Mit soroljak még — mondja mosolyogva —, hisz annyi változás történt a gyárban 10 év alatt. Józsi bácsi kissé megpihen, rendezi gondolatait, majd elmondja, hogy bizony vannak még most is bajok. — Még mindig vannak üzemünkben olyan dolgozók, akik nem érzik magukénak a gyárat, a munkaeszközöket, a gépet, az anyagokat. Az utóbbi időben nálunk is felütötte a fejét a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmény — közbevetőleg elmondja, hogy évek óta ülnök a bonyhádi járásbíróságon. — Még nagyon sokat kell tennünk, hogy a visszaélések megszűnjenek. Mióta vesz részt mozgalmi munkában, Józsi bácsi — teszem fel végezetül a kérdést? Várakozás nélkül vágja rá. hogy „gyerekkorom óta“. A társadalmi élet rugója és fűszere a munkáspolitika — mondja. 1945-ben 17-en voltunk, amikor megalakítottuk a Magyar Kommunista Párt üzemi alapszervezetét. — Igaz, hogy az ellenforradalom nagyon megtépázott minket, de részben erősödtünk is, mert tanultunk az elkövetett hibákból. Most valóban új úton járunk, mely feltétlen jó célhoz vezet. Utoljára megkérdezem, hogy kik vannak még abból az időből az üzem ben, amikor együtt harcoltak 1945. előtt. Bizony, nem sokan — mondja és sorolni kezdi a néhány nevet; Endrődi István, Rába József, Haágh Jakab, Kérő Imre és a nők közül Boross Istvánné. Gazdag és szép emlékek. Horváth József Bonyhádi Cipőgyár. Az izményiek ... 0^ — Maga, maga fiatalember ... Mit keres ott? A „fiatalember”, aki a nyitott „nagykapun” igyekszik be a gyárudvarba „kicsit meghökken s helyette én válaszolok: — Az egyik kolléga az, minket keres ... — Nem bánom én kérem akárki is az, azt tudnia kell, hogy itt, a kiskapun van a bejárat és ott nem szabad belépni a gyár területére még akkor sem, ha nyitva a kapu. Itt mi leigazoljuk az illetőt és csak utána mehet beljebb. Szántó József, a Simontornyai Bőrgyár főportása hatalmának teljes tudatában végre is hajtotta a szigorú, ellenkezést nem tűrő intézkedést: igazoltatás ■ és figyelmeztetés, hogy máskor ne tegyen ilyet. — Mert kérem itt már külföldiek is jártak, de azokkal sincs „pardon”, itt mindenkinek igazolnia kell magát. Nekem kell tudni, hogy ki is mikor járt a gyárban és ha véletlenül valami baj történik, nekem kell igazolni a belépővel, hogy mikor jött, mi- ■ kor távozott? Bizonyságul elmesél egy esetet, amikor egy küldöttség járt a gyár ban és a gyárból indult el az ünnepi menet, mert itt volt a gyülekező.: Amikor az egyik illető belépett a gyárba, természetesen megkapta a belépőt és amikor a menettel együtt kimentek a kapun, természetesen nem kérhették el tőle, utána pedig már nem jött vissza, így nála maradt a belépő- cédula. Nagy utánajárással hónapok után került vissza a belépő a gyárba. Látszólag semmi egyéb, mint bürokrácia van emögött. Tévedés ... Egy embernek, Szántó Józsefnek és a többi portásnak a hi- vatásszeretete és aggodalma a gyárkapun belül történtekért. — Nem mindegy az kérem, hogy valaki elvisz-e egy-egy darab bőrt, vagy egyebet a gyárból, vagy nem. Mert kérem az úgy szokott történni, hogy ha itt a kapun nem ellenőriznénk az embereket, akkor az idegenek, de még az itt dolgozók között is akadna, aki megpakolná a zsebét, vagy a kabátja alját. Most nemrégiben is volt egy eset. Egy idegen ember, aki csak ideiglenesen dolgozik itt, a köpenye alatt egy jó nagy darab bőrt akart kilopni a gyárból. Szerencsére még bent észrevették, de ha véletlenül nem veszik észre? Látja ezért kell a portásnak nagyon vigyázni... — Miért hangsúlyozza ki any- nyira, hogy ez az illető, akit most megfogtak a lopáson, nem a gyárban dolgozik? — Nézze kérem, ennek a gyárnak van egy törzsgárdája, akik 20—30 éve itt dolgoznak, meg a fiatalabbak, akik itt akarnak „meg gyökeresedni” a gyárban, nem lopnak., mert nekik többet ér a becsület, a tisztességes munkahely, meg a nyugdíj. Ezt pedig tudni kell, mert aki nem tudjp, könnyen megsértheti valamilyen félreértésből kifolyólag a gyárbeliek becsületét. Természetesen őket is ellenőrizzük, mert azért igaz az a mondás, hogy alkalom szüli a tolvajt. — Régóta van már itt a gyárban? — 1912. óta. Akkor még csak három szál deszka és egy kémény volt itt a Sió-parton és az volt a■ „gyár”. Az ember nem is tudna meglenni nélküle. Itt minden egyes darab téglát az ember szeme láttára helyeztek el és minden berendezés előttünk készült el. Ha mást már nem is tud csinálni az ember, legalább a portán dolgozik úgy, ahogy kell. x Azt gondolná az ember az elmondottakból, hogy a szigorú portás még a mosolyt sem szereti látni. Pedig nem így van: nagyon szigorú em^er ő, de ugyanakkor az egyik legtréfásabb ember is az üzemben. Az egyik gyárbélinek például így kiált ki a portásfülkéből: — Hova sietsz „putnyik”? Természetesen mindenki jól mosolyog rajta. — Ez a Nagy Lajos igen humoros ember — régóta itt van már nálunk. A múltkor az orvoshoz ment. Megkérdeztük tőle mi a bajod? Mire ő így felelt: Kiestem a „putnyikból” és egy kicsit megütöttem magam. Erre aztán elneveztük „Putnyiknak”. Amikor jön visszafelé Nagy Lajos, akkor meg a csizmája miatt kezd el vele heccelődni Szá.ntó, mert az bizony nem a legtisztább. — Sebaj — adja meg Nagy a csattanós választ — felmegyek az üzembe, a menyecskék 10 deka cukorért vagy még talán ingyen is kipucolják. Persze csak nekem ... — Az semmi — tromf ol vissza a portás. — Nekem nagyobb sikerem van... A menyecskék azt akarták, hogy őket is én motozzam ... Mind a ketten jót nevetnek, de közben odaér a portá.ra néhány ember, ki akarnak menni a gyárból és vége szakad a humornak. Szántó ismét komoly, határozott lesz. Mert ez már nem tréfadolog, ez már a hivatáshoz tartozik. B. F. Amikor a szomszédfalut elhagyja az ember, kezdetben csak a végtelen határ és a jellemző dombos vonulat az utitárs. Egy kilométer után templomtorony tűnik szemünkbe, majd teljesen eltűnik, s egyszerre magunk előtt látjuk a falut, piroscserepes, nádtetős házaival: Izmény. A tanácsházán vagyunk, ahol > mozgalmas kép tárul szemünk elé; * parasztbácsikák, és nénikék tere* feréjétől hangosak az irodák. Ki adót ( fizet, ki a föld után érdeklődik, vagy ! éppen egy születést jelent be. — Községünkben — mondotta ' Freich György v. b. elnök — német, [ felvidéki és székely nép lakik. A fia> talok nem kötik magukat ahhoz, (hogy csak fajtájabelihez menjen • férjhez vagy válasszon feleséget. Ér• dekes, hogy míg ezelőtt, s különösen [a gazdagabbaknál, az egyke volt a [divat, ma annyi gyerek van, hogy új iskolát kell építenünk. 1941-ben (például csak hat, 1943-ban pedig egész évben három születés volt, I ezzel szemben 1956-ban 33, 1957-ben 1 eedig 27 apró emberpalánta látta > meg a napvilágot. A házasságköté- ' -,ek például 1942, 1943-ban összesen f kettő volt, míg 1956-ban tizenöt házasságkötés történt. A válások szá- ima csekély, a múlt évben mindösz- [sze két bejelentett esetről tudok. * A beszélgetés során több minden i szóbakerült, természetesen érdeklőd- [ tünk arról is, milyen szórakozási le- f hctőségek vannak. A válaszból megtudtuk, hogy az izményiek nagyon (szeretnek színházba járni. Nem egy (esetben külön autóbusszal mentek Bonyhádra megnézni egy-egy előadást, bár drága szórakozás ez, mert ha számítjuk az autóbusz költségeit is, akkor egy színházjegy 26—28 forintba kerül. Van példa arra, hogy különjárattal Pécsre mentek egy-egy nagysikerű operettet megnézni. Természetesen nemcsak a falun kívüli szépet kedvelik, mert az iskolások és felnőttek között is műkedvelő színjátszó gárda alakítását tervezik. Sőt elárulhatjuk azt is, hogy a felnőttek a „Nyolc hold föld” című színdarab szerepeit már le is gé1 pelték. ; * — Már említettem — mondja a tanácselnök —, hogy megnövekedett az apró emberkék száma és szükség lenne egy iskolára. Mi építeni fogunk, és saját erőből. Úgy gondoljuk, hogy mivel jelenleg is három helyen folyik az oktatás, építünk egy' nyolc tanteremből álló emeletes iskolát, itt a tanácsház mellett. Hogyan, miképpen? Aránylag sok a községhez tartozó tartalékterület, amely nem talált gazdára és így mintegy 150 hold községi kezelésben van, a tanács adja ki a föld munkáját. Több mint 70 holdon pillangósokat, baltacimot és vörösherét termelnek, és fognak magot, amelyet értékesítenek. A terület többi részén őszi árpát és búzát vetettek, amely szintén eladásra kerül. Az építkezéshez szükséges faanyagot saját erdejükből termelik ki, jelentős a társadalmi munka értéke, de jut majd a községfejlesztési alapból is. Pálkovács Róza Értekezlet a népművelési felügyelők és művelődési otthon igazgatók részére Március 6-án a megyei művelő- 1 désügyi osztály értekezletet rendez a iárási népművelési felügyelők és a , függetlenített járási művelődési ott- I hon igazgatói részére Dombóváron. I Az értekezleten nemcsak az általá- I nos kulturális helyzetet és feladato- 1 kát beszélik meg, hanem annak tapasztalatcsere jellege is ‘lesz, felmérik a dombóvári járásban folyó népművelési munka helyzetét. Ugyan akkor azok, akik a Tolna megyei küldöttséggel résztvettek a Szabolcs megyei tapasztalatcsere látogatáson, beszámolnak ott szerzett tapasztalataikról.
