Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-05 / 54. szám
1938 már dus 3. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Trágya üzéreket lepleztek le Szekszárd anyakönyvi hírei Örvendetes jelenség az, hogy a becsületes dolgozók mind na- gyobb számban írják meg észrevételeiket és véleményüket, hívják fel a rendőri szervek figyelmét erre, vagy arra, az ingyenélőre, vagy éppen a nép vagyonának elherdálójára. Mi azt kérjük, hogy ne csak suttogjanak arról, hogy ez vagy az a személy miből építi a házát, veszi egyik motorkerékpárt a másik után, költekezik, dőzsöl, hanem közöljék velünk, és azt hiszem azok a levélírók, akik ilyen észleletekkel fordulnak hozzánk, meggyőződhetnek arról) hogy mi minden esetben a legkeményebben fellépünk az ilyen és hasonló cselekményekkel szemben. A megye területén azonban legyenek azok az esetek és eljárások intő figyelmeztetések azoknak, akik nem nyugszanak és tovább akarják folytatni munkanélküli spekuláns tevékenységüket. De legyenek ezek az esetek annak tanúbizonyságai, hogy dolgozó népünk a becsületes munkából élők mind jobban, mind erőteljesebben lépnek fel az ilyen eseményekkel szemben és támogatják a bűnüldöző szervek ilyen irányú munkáját, hisz ebben az országban minden becsületes embernek az lehet a célja, hogy jobb, olcsóbb megélhetést biztosítson a maga és családja részére, továbbá termeljen és virágozzék iparunk, mezőgazdaságunk, jól működjön kereskedelmünk és az így nyert értékek ne a spekulánsok, ingyenélők zsebébe, hanem a közösség hasznára váljanak. És ha így lesz, akkor nem kell arról beszélnünk, hogy mint a Szénásiék és Makayék tették, hogy 631 020 forint kárt okoztak megint egyesek a népgazdaságnak. P. G. r. hdgy. Születések: (itt szerepelnek a kórházban született vidékiek is.) Púp Margaréta Tolna, Horváth Borbála Grábóc, Lemler Tamás Mözs, Pál Borbála Bátaszék, Lotz István Szekszárd, Andics László Medina, Feri János Szekszárd, Horváth Ferenc Szekszárd, Asztalos Ildikó Szekszárd, Korsós István Tengelic, Szabó Éva Medina, Kertész Erzsébet Ger- jen, Kőszegi Gábor Szekszárd, Csi- zolszki János Sárpilis, Farkas K r- nélia Alsónána, Tamás János Bo- gyiszló, Gergely József Tevel, Halász Béla Bálint Szekszárd, Vecsei Anna Várdomb, Felkert Katalin Szekszírd, Berg János Bátaszék, Pálfi Zsuzsanna Mecseknádasd, Wagner Sándor Szekszárd, Baka Julianna Szeksz rd Magyarosi Gvula Kölesd, Antal Katalin Gerjen, Borza Erzsébet Tolna, Hurdony József Sándor Váralja, Rupa Rozália Váralja, Szeder János Kölesd, Boráros Ilona Kisdorog, Csuka Géza Decs, Meksz Zoltán Fadd, Bartha Mihály Mözs, Dömös Béla Gábor Hőgyész, Kiss Pál S ek- szárd, Kovács Mária Sióagárd, Kole- szár Zsuzsanna Szekszárd, Hajnovics József Öcsény, Debreceni Éva Ma- jos, Kovács Judit Fadd, Téglás Attila Zoltán Mözs, Zimmermann Mária Tolna, Walter György Györköny, Schubert Mária Tolna, Dabi Mária Szekszárd, Kovács József Regöly, Petrovics Ferenc Bátaszék, Asztalos Erika Gerjen, Szőts István Nagyvej- ke, Bencze Éva Julianna Szedres Lépő István Bátaszék, Mernyei Zoltán Szekszárd, Hirtling Julianna Szekszárd, Gyuricza Katalin Decs, Kovács Ildikó Győré, Folland Mária Várdomb, Antal Irén Tevel, Piszter Zsuzsanna Szekszárd Keresztes József Szekszárd, Németh Béla Fadd, Sohár János Öcsény, Balogh Mária Mórágy, Péczeli György Harc, Mako- vics István Mözs, Schellenberger Pál Diósberény, Peterdi Gizella Kölesd Fábián Erzsébet Tengelic, Töttör László János Szekszárd, Ezer Ilona A Szekszárdi Liszt Ferenc Napjainkban mind többen foglalkoznak és ítélik el azokat a személyeket, akik munka nélkül, dolgozó társaik becsapásából, fényes életmódot biztosítanak maguknak- A becsületes munkából élő dolgozók nem tűrik és mind nagyobb segítséget nyújtanak az illetékes szerveknek az ilyen személyek leleplezésére és megfelelő helyre való juttatására. Az üzérkedés és spekuláció nemcsak, hogy zavarja a tervszerű anyag ellátásunkat, hanem nagyban gátolja a dolgozók jobb, olcsóbb ellátását és mindennapi szükségleteink biztosítását. Nem véletlen jelenség az sem, hogy a spekuláns elemek pontosan azokra a helyekre csoportosították át erőiket, ahol a legnagyobb a kereslet és legszűkösebb az anyagellátásunk. Nézzünk néhány példát. Most fejeztük be és adtuk át az ügyészségnek Makay István és 13 társa üzletsízerűen elkövetett árdrágító űzérkedési bűncselekmények iratait. Ezek a személyek jól megtalálták egymást és egymást támogatva és segítve, jól megfértek egymás mellett a hírhedt kupec, az ellenforradalmár főmérnök és a büntetett előéletű jogász, aki munka nélkül, csalásokra, sikkasztásokra és spekulációra használta fel jogászi szakképzettségét Ez a társaság hónapokon keresztül használta ki az egyes vállalatoknál gazdaságoknál és szövetkezeteknél meglévő szakképzetlenséget és szedték rá azok vezetőit olyan üzletekre, amely nekik 456 566 forint hasznot nozott. Igaz, a trágya mezőgazdasági röbbtermelésünk egyik alapvető szűk ségessége, de ez nem jelenti azt hogy azokat kupecek, bűnözők és egyéb hasonló elemek pénzszerzésre használják fel. Hogy ez létre jöhetett, abban igen súlyos felelősség terheli a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés vezetőit, a Bátaszéki Földművesszövetkezet akkori vezetőit és egy sor állami gazdaság vezetőjét és főkönyvelőjét. Csalások, okirathamisítások, fondorlatok egész sorozatát sikerült felderíteni és a bekötöttszemű vezetők odaadták a vezetésük alatt álló szerv nevét, pénzét, minimális haszonért és elősegítették, hogy ezek a személyek harácsoljanak, lopjanak és százezreket vágjanak zsebre. Lakatos Sándor hőgyészi lakos hulladékgyűjtő igazolvánnyal rendel kezik. Többszörösen büntetett előéletű és ezt az igazolványt nem becsületes munkára használta, hanem arra, hogy ezzel fedje gyanús üzel- meit. Felesége foglakozott hulladék- gyűjtéssel, addig ő csavarog, járja a községeket, kocsmázik, kártyázik és ott csapja be a dolgozó parasztokat, ahol csak tudja. Az így szerzett pénzt nem arra fordítja, hogy családjának megélhetést biztosítson, hanem italra, kártyára és akkor sem riad viszza, ha egy-egy, kiruccanás után családját élelemért koldulni küldi. Elgondolkoztató az, hogy kupecek, üzérek és a dolgozók becsületes munkájából hasznot húzó, azt kiszipolyozó siserehad élni és virulni tud. Mi lehet és mi kell, hogy legyen ezeknek a tevékenységeknek a meg- akadályozója, meggátlója? Egyetlen egy dolog: a becsületes munkából élő dolgozók összefogása akadályozhatja meg a paraziták, ingyenélők virágzását. Fel kell számolni és meg kell győzni a dolgozóinkban ma még meg 'évő közömbösséget és senkinek nem akarok rosszat, jelszót. Több esetben beszélgettem dolgozókkal, akik elpanaszolták, hogy ők látástól vaku- 'ásig dolgoznak, addig egyesek mással műveltetik meg a földjüket, végeztetik el a munkát és maguk felvásárolnak, spekulálnak, cenzár- kodnak és az itt szerzett jövedelmükből bőven telik a dőzsölésre, mulatozásra. Amikor megkérdeztem tőlük, hogy miért nem lépnek fel az ilyen irányú tevékenység ellen, akkor az volt a válasz legtöbb esetben, hogy nem akarok én rosszat senkinek sem. Vajon rossz-e az, ha mi felszámol- iuk és nem tűrjük el azt, hogy becstelen ingyenélő kupecek és spekulánsok veszélyeztessék ellátásunkat, vagy éppen a becsületes munkából szerzett vagyonkáját támadják ezek a személyek. Úgy érzem, népünknek és minden becsületes dolgozónak kötelessége az, hogy ne tűrjön meg maga körül ilyen ingyenélőket. A makayak, szénásiak, dr. kovácsok, sárköziek és sorolhatnánk még azokat, akik mindent felhasználtak arra, hogy haszonhoz jussanak és munka nélkül éljenek. De ezek az ügyek komoly tanulságot adnak ahhoz is, hogy egyes gazdasági vezetők gondatlanul, felületesen ellenőrzik és védik a nép vagyonát. Ezért kellett a Makay-féle ügyben hét gazdasági vezetőt, illetve főkönyvelőt felelősségre vonni. A gazdasági vezetők csak akkor tudnak a rájuk bízott társadalmi tulajdonnak hűséges őrzői lenni, ha sokkal jobban igénylik a dolgozók segítségét és támogatását. Olyan légkört keli kialakítani, hogy spekuláns, ingyenélő meg se merje közelíteni és meg se merje próbálni, hogy a nép vagyonához közeledjen és annak adásából vagy vételéből magának hasznot biztosítson.. idei első növendékhangversenye egyik igen fontos mérföldköve volt az intézet fejlődésének. Sajnos, kevesen érezték meg ezt a zenekedvelők közül, és így csak fél ház tapsolhatott a növendékek mind szebb reményekre jogosító produkciójának. A péntek esti növendékhangversenyt olyan művek fémjelezték, mint például Veracini-Corti: Largo, Mozart: Chérubin ária, Mozart: Intelem, Chopin: Mazurka, stb., amelyek mind azt bizonyították, hogy az intézet növendékei töretlen lendülettel ívelnek tovább pályájukon és hamarosan vérbeli muzsikusokkal gazdagítják a város zeneértő, zenét művelő és zenekedvelő társadalmát. Ezúttal annak megemlítése mellett, hogy az énektanszak növendékei közül Szakály Ili, Besenyő Hédi, Faragó Endre, de Nádor Tekla és Balassa Mária if mind csiszoltabb hanggal, mind szebb szövegmondással és mind tetszetősebb előadásmóddal rendelkezik, ezt a beszámolónkat szenteljük a hegedűsöknek. A hangversenyen öt hegedűs szerepelt, akik közül Lázár Eleonóra, Tor- nóczky Ferenc és Érdi György teljesítményét kell elsősorban kiemelnünk. Mindhárom teljesítménye külön örömmel töltött el bennünket, hiszen a hegedűsök fejlődésétől függ elsősorban a város aktív zenekultúrája. Technikai szempontból a 14 éves Lázár Eleonórától kaptuk a legmagasabb teljesítményt. Kár, hogy náromnegyedes hegedűje és még kissé gyenge testalkata miatt tónusa még nem érte el technikai képzettségét. A. két fiú éppen ellenkezőleg, hang- képzésével ragadott meg bennünket. Különösen Tornóczky Ferenctől kaptunk olyan tömör hangokat, amelyek képzettebb hegedűsnek is a dicséretére váltak volna. Érdi Györgyről hadd jegyezzük meg, hogy Bonyhád- ról jár be órára és minden óra 20 Tolna, Vigh Ágnes Szedres, Varga József Fácánkert, Vágó Katalin Decs, Gábor János Bátaszék, Lakatos Ibolya Tolna, Bodri Györgyi Erzsébet Bikács, Horváth József Gerjen, Ferenc András Felsőnána, Wittmajer János Varsád, Paddi Péter Szekszárd, Csillag Zsuzsanna Kölesd. Halálozások: (szerepelnek a kórházban meghalt vidékiek is.) Takler Józsefné Szekszárd, Bóvári Józsefné Szekszárd, Kiss Erzsébet Tolna, Kanter Péter Szakadát, Horváth Zoltán Budapest, Purger Zsuzsanna Koppányszántó, Mayer János Paks, Nemes Lajos Szakály, Sülé Anna Dugancsa, Horváth Jánosné Szekszárd, Baka Julianna Szekszárd, Biró Ferenc Szekszárd, Pfeifer Veronka Paks, Nagy-Mihály Istvánné Szekszárd, Németh Ferenc Budapest, Tímár Teréz Tolna, Csillag Katalin Mária Szekszárd, Knöller Miklós Szekszárd, Tóser Aritalné Szekszárd, Pléli Józsefné Bátaszék, Szilaj László Tolna, Károlyi Julianna és Ferenc Fácánkert, Rádai Lajosné Kaposvár, János György Kakasd, Asztalos Erika Gerjen, Szőts István Nagyvejke, Balogh Mária Tolnanémedi, Gombor Gyuláné Szekszárd, Steiner Lőrincné Szekszárd, Varsádi Andor Mözs, Nyi- rati László Tolna, Bozsó Anna Nagy- dorog, Sarvejcz Mihály Decs, Vörös Jánosné Szekszárd, Kubinyi Sándor Szekszárd, Schuck Antalné Zomba, Bárkányi Etel Izmény. Házasságok: Nyéki Imre—Jantner Túlia, Dalos László—Csurkovics Ka- alin, Bozsó Imre—Krizer Erzsébet, Sudolf István—Csuka Rozália, Nyi- rati Sándor—Finta Julianna. Zeneiskola forintos autóbuszköltségébe kerül. Tehát a szekszárdi szülők, ha néhanapján eljönnek a zeneiskola hangversenyére, ehhez az áldozathoz képest még mindig kisebb áldozatot hoznak. Nem lenne teljes a hegedűsökről írott beszámolónk, ha nem mondanánk el azt, hogy ezúttal R. Bőgd; n Edit hegedűtanár növendékei szerepeltek. Reméljük, a növendékek sikere. amely az ő sikere is, további telkes munkára ösztönzi majd. A zongoristák közül a hangverseny végén szerepeiteket kell megemlítenünk. Minket elsősorban Lányi Péter energikus zongorázása lepett meg elsősorban, bár a tisztább játékra a jövőben jobban kell ügyelnie. Rajta kívül Budai József. Fülep Ildikó, Thész László és Undi Mária zongorázását kell megemlítenünk. Az intézet tehetséges növendéke: Váróczy Klára, ezúttal indiszpozícióval küzdött. PUSZTAI CSENDÉLET Rácegres, 1958 ' ~ * IX. Nagyon örvendetes, hogy italboltot — kocsmát — rendezett be a pusztán a földművesszövetkezet. Még néhány asztalt is beállítottak, ameny nyihez hely van. Az asztalokon viaszosvászon, székek. Látszik, nemcsak azzal törődnek, hogy az ital fogyjon, hanem adnak valamit a kulturáltságra. Igaz, a pult egy régi, ócska tákolmány, kopott, korszerűtlen — ki tudja honnét selejtezték ki. De úgy látszik jobb híján, még ezt is hasznosítják. Persze — ne vonjunk le túlzott következtetést —, de meg lehet az is, hogy valamelyik hivatalban azt mondták: a pusztának jó lesz ez is ... A pusztaiak főként a sört fogyasztják, azaz szeretik a szeszesitalok közül. Már a reggeli órákban is sokan betérnek ide: „kérek egy korsó sört”. Korsó azonban kevés van és így többnyire csak pohárral kapnak, Persze ez nem életveszélyes, legfeljebb kétszer kérnek ... Igen, örömmel néztem, hogy végre található egy hely, ahol nem félig adják a poharat sörrel, a másik felében pedig hab van. Balaskó Lajos bácsi, a kocsmáros bőségesen megméri a sört. Ezzel természetesen nem fizet rá, hanem csak egyszerűen nem csapja be a vevőt. Jó lenne ezt a pusztai módszert máshol is „meghonosítani” ... A kocsma csak reggel és este tart nyitva, ilyenkor azonban mindig tele van vendéggel. Ilyenkor a kocsma félig-meddig átalakul valami gyűlésterem félévé. Néha az emberek még az előttük félben lévő pohárról is „megfeledkeznek”, annyira leköti őket valami fontos ügy, amiről éppen szó van. Ez a fontos ügy pedig s éppen emiatt tisztelni kell a pusztaiakat, rendszerint nemcsak Rácegres, hanem az egész országot, vagy éppen a nagyvilágot is érinti. Szóval politizálnak, már nemcsak a saját belső kis dolgaikkal törődnek. Az, hogy ital mellett történik? Hogy néha a jókedv a politizálásból átcsap a nótaszóba? Ez miatt kár lenne rossznak minősíteni ezt a kocsmai politikai-életet. Részben azért, mert itt aztán más hely a kocsmán és a kovácsműhelyen kívül nincs, ahol összejöhetnének az emberek ilyen kötetlen, szabad beszélgetésekre. Részben pedig azért, mert ez a kocsma kicsit kapcsolatban van a külvilággal is, mégpedig olyan formában, hogy a kocsmáros, Balaskó Lajos elég gyakran jár „vidéken”, főként Sárszentlőrincen és mindig hall valami „politikát”, amit itt aztán megbeszélnek. Arra lettem figyelmes, hogy valaki azt mondja a kocsmában: — Jó dolog a borjúpörkölt. A másik így válaszol rá: — Megeszi az ember, még kolbásznak is ledarálja, dehát kár azért a borjúért. A harmadik: — Halálos vétek levágni azt a ■zsenge állatot. Amint jobban figyeltem, kiderült, arról beszélnek, hogy valamelyik faluban ' levágtak egy borjút, mihelyt elérte a három hetes kort és kimérték kilóját 15 forintért. A tulajdonos azt mondta, hogy jobban jár, ha nem szopik a borjú és a tejet eladja. A „vita” pedig — azaz nem is vita, mert nincs ellenvetés — így folytatódott: — Ha rám volna bízva, megbüntetném azt, aki 15 forintért elpazarolja azt a kis növendéket, amelyikből 2 év múlva 3—4 mázsás jószág lehetne. — Szereti az ember a gyomrát, a jó falatokat, de azért legyünk egy kicsit őszinték ... Hova jut az ország, ha a szaporulatot kiirtjuk? Balaskó Lajos, a kocsmáros is beleavatkozott a beszédbe. Közben eresztette a sört, de egy kicsi melléje is ment, mert inkább a „politikát” figyelte, mint a sört: — Én az állam helyébe szigorú rendeleteket hoznék arra, hogy ilyen fiatal, növendék jószágot még az állatforgalmi sem értékesíthet vágóba, mert ennek évek múlva megisszuk a levét. Sokszor az embernek sír a lelke, amikor látja, hogy leszerződik vágóba azokat a gyönyörű állatokat, amelyekből elsőrendű tehén, vagy bika válhatna. Valamennyien parasztemberek, mindnyájoknak haszna van abból, ha az állam jó árat fizet a vágóba leszerződött állatért, vagy az sem rossz „üzlet”, ha 15 forintért borjúhúst kapnak — persze ez már törvénybe ütköző —, de mégis aggódnak azért, hogy biztosítva lesz-e az utánpótlás a szarvasmarhaállományban, hiszen egyre inkább öregszik az állomány. S mindezt pár pohár sör, vagy éppen fél deci mellett mondják. Jobban hangzana, ha lenne a pusztán valami gazdakör-féle, vagy ahhoz hasonló, ahova kimondottan azért jöhetnének össze a pusztaiak, hogy „politizáljanak”, dehát a jelenlegi helyzet is alkalmas arra, hogy az okos gondolatod minél több emberhez eljussanak. Ugyanakkor nagyon érdekes —és ez még a pusztaiak régi gondolkodása, szokása közé tartozik — az asz- szonyok nem mennek be a kocsmába. Legalábbis a felsőrácegresi asz- szonyok — legfeljebb valami rendkívüli esetben. Akik az állami gazdaságban dolgoznak, vagy valamilyen formában megjárták már az országot — azoknál kevésbé van ilyen.„kötelék”, azok éppen úgy bemennek és leülnek a kocsmában, sőt italt fogyasztanak, mint a férjük, természetesen csak azok társaságában. — Csak nem állítok be a kocsmába az emberek közé. Ezt mondják az asszonyok és nem is annyira az italtól tartózkodnak, mint inkább attól, hogy a kocsmában legyenek, férfiak között. Ezt nem azért írom le, hogy „vétkeznek” az asszonyok, mert nem járnak kocsmába, hanem azért, meri; többek között ez is tükrözi, hogy az asszonyok itt a pusztán még mindig eléggé „visszahúzódó”,' „zárkózott” életet élnek, legfeljebb a szomszédba mennek át, de ugyanakkor politikával vajmi keveset foglalkoznak. Erősen él még a pusztán az a régi nézet, hogy az asszonynak nem való a politika, az csak törődjön az otthonnal... (Folytatjuk.) BODA FERENC
