Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-30 / 76. szám

lSáS március 30. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG S Hogyan alakul az osztályharc? Melyek társadalmunk alapvető el­lentmondásai? Ilyen és hasonló más kérdésekről folyik vita megyénkben különféle összejöveteleken. Hasznosak a viták sok kérdés tisztázódik, azonban van­nak még téves nézetek is egy-egy kérdésben. Én a címben szereplő kérdésről vetek így papírra néhány gondolatot, mert ebben a kérdésben többen' téves nézetet vallanak. Ugyanis arról van szó, hogy többen vannak, akik úgy vélik, hogy a mi társadalmunk alapvető, illetve fő el­lentmondásai a népen belüli ellent* mondásokban keresendő. Ez téves nézet. Ugyanis a népen belüli ellent­mondások nem antagonisztikus (nem kibékíthetetlenek). A fenti né­zet szerint, amely csak népen belüli ellentmondásokat lát, társadalmunk mentes lenne az osztály-antagoniz- mustól (a kibékíthetetlen osztály­ellentétektől). Már pedig korántsem egészen így állunk az osztályharccal átmeneti társadalmunkban. A mi társadalmunk az átmenet állapotában van. Átmenet a kapita­lizmusból a kommunizmusba. Az át­meneti időszak társadalma pedig sem nálunk, sem másutt nem men­tes a kibékíthetetlen osztályellenté­tektől. Ellenkezőleg az átmeneti idő­szakban az osztályharc sok esetben élesedik. Erről nem szabad megfe­ledkezni olyan társadalomban, ahol a proletariátus megdöntötte a bur­zsoázia hatalmát, de a burzsoáziát teljesen, mint osztályt nem semmi­sítette meg. Ahol a mezőgazdaság­ban még uralkodó a kisáru-termelés. ahol világnézeti téren még egyálta­lán nem dőlt el, hogy ki kit győz le. Megfeledkezni a kibékíthetetlen osz­tályellentétekről olyan társadalom­ban, ahol korlátozzák a kapitaliz­must, de bizonyos szabadsága is van a kapitalizmusnak, veszélyes dolog. Már pedig ilyen a mi társadalmunk arca, hiszen éppen ezért átmeneti társadalom. Ilyen helyzetben az osztályharc elhallgatása vagy csak a népen be­lüli ellentmondásokra korlátozni ezen társadalom ellentmondásait, té­vedés. S ha a tévedéseket nem vesz- szük észre, ellenségeink kihasznál­ják, és meglepnek bennünket. A kapitalizmusból a kommuniz­musba való átmenet időszakában nincs osztálybéke, mint azt a bur- zsoá ügynökök; a revizionisták hir­detik. Ellenkezőleg, de talán hall­gassuk meg mit mond Lenin elvtárs erről a kérdésről: „Az opportunizmus az osztályharc elismerését éppen a legfőbb pontra nem terjeszti ki, tudniillik a kapi­talizmusból a kommunizmusba való átmenet korszakára. A valóságban ez a korszak elkerülhetetlenül pél­dátlan elkeseredettségű osztályharc korszaka. Amikor ez az osztályharc eddig nem tapasztalt éles formákat ölt.” (Lenin: Válogatott művek II. kötet 128. oldal.) „Az osztályok megszűnése hosszú nehéz, makacs osztályharc müve, amely a tőke megdöntése után, a burzsoá állam szétzúzása után, a pro­letárdiktatúra megteremtése után nem tűnik el, miként azt a régi szo­cializmus és a régi szociáldemokrá­cia sekélyes képviselői képzelik, ha­nem csak formáit változtatja és sok tekintetben még élesebbé válik.” (Lenin: Válogatott művek II. kötet 565. oldal.) Ez a véleménye Lenin elvtársnak, az átmenet társadalmában folyó osz­tályharcról. De ha mégis akad em­ber, aki úgy gondolja, hogy Lenin elvtárs ezeket a sorokat már régen írta, az gondoljon az 1956. októberi eseményekre. 1956 októberében a burzsoá osztály maradványai és a nyugati bankárok előtt hasoncsúszó nacionalista talpnyalóik néhány nap alatt megszerveződtek, néhány nap alatt az egész országban létrehozták politikai szervezeteiket és megkezd­ték a pusztulásra ítélt osztályokra jellemző gaztetteiket. Hogyan volt lehetséges ez? Ebben a kérdésben pártunk decemberi ha­tározata igazít bennünket el, amely elemzi az ellenforradalom okait. Ez az elemzés rámutat arra, hogy az ellenforradalomnak külső erőin kí­vül az országon belül is vannak je­Az alapvető és fő ellentmondásokról lentős erői, erről nem szabad megfe­ledkezni. 1956 októberében az ellen- forradalom azért tudott gyorsan eredményeket elérni, talpra ugrani, mert a burzsoázia hatalma Magyar- országon megvan döntve, de a bur­zsoázia a városi és falusi burzsoá ké­pében, mint osztály létezik. Ehhez csatlakoznak még különféle hor- thysta-elemek. Ezek nem békéi­tek meg a népi hatalommal. Itt van­nak közöttünk, most hallgatnak, de nem mondtak le arról, hogy vissza­állítják a burzsuj-világot. Itt van­nak hazánk határain belül és meg­vannak politikai szervezeteik illega­litásban és külföldön egyaránt. Itt élnek, élvezik a munkáshatalom humanizmusát, hallatják hangjukat, terjesztik nézeteiket, hol munkás- overálba bújva, másutt az igazi ha­zafi álarcát öltve mérgezik a lelke­ket. Itt vannak és nem is egyedül, hanem azokkal a tányérnyalóikkal, azokkal a gyászmagyarokkal, akik tudnak Petőfit szavalni, egy dobogó­ról Mindszentivel és a Pallavicini grófokkal együtt. Itt vannak és lesik az alkalmat, mikor kezdi már meg felszabadításukat igazi istenük az amerikai tőke. Lesik hibáinkat, s megragadnak minden lehetőséget és egyszerre talpraugranak, ha kedvező alkalom kínálkozik elveszett paradicsomuk, úri világuk visszaállítására, vagy úgy gondolják sokan, hogy most már lemondtak mind erről, hatal­muk visszaszerzéséről? Nem, nem mondtak le. Éppen ezért helytelen az a nézet, hogy átmeneti társadal­munk alapvető, illetve fő ellentmon­dása a népen belüli ellentmondá­sokban keresendő. Ilyen nézet káros. Az osztályéberség elaltatásához ve­zet. Mi a helyzet nálunk ezzel a kér­déssel kapcsolatban? Ugyan úgy, mint azt Mao Ce-tung meghatározta Kínára vonatkozóan, nálunk is típusát tekintve, kétfajta ellentmondás van társadalmunkban. 1. Köztünk és ellenségeink közötti ellentmondás, amely kibékíthetetlen ellentmondás, tehát erőszakkal old­ható meg. 2. A népen belüli ellentmondás, amely kibékíthető és neveléssel, tü­relemmel, vitákban oldható meg. Most nézzük meg, melyek az átme­neti társadalmunk alapvető és fő el­lentmondásai, minthogy éppen ez a vitatott kérdés. Először talán határozzuk meg az alapvető ellentmondás fogalmát. Alapvető ellentmondásnak egy je­lenségen belül azt az ellentmondást nevezzük, amely meghatározza az adott jelenség lényegét, létezésének, fejlődésének, egész folyamatában. Ha most társadalmunk egészét vizsgáljuk és ha az ellentéteket az osztályharc oldaláról vizsgáljuk, ak­kor társadalmunkat a szocializmus és kapitalizmus ellentéte, a hata­lomra jutott munkásosztály és ha­talmát vesztett burzsoázia és csatlósai nak ellentéte jellemzi. És ez az el­lentét, ez a harc egész politikai éle­tünket áthatja. Ha ez az ellentét megszűnik, többé már nem beszél­hetünk az átmenet társadalmáról. Ez alapján tehát átmeneti társa­dalmunk alapvető ellentmondása a hatalomra jutott munkásosztály és hatalmából kiszorított tőkés osztá­lyok közötti ellentmondás. És ez az ellentmondás kibékíthetet­len, amelyet a proletariátus erőszak­kal old meg, erről nem szabad meg­feledkeznünk, és különösen nem 1956 október óta. Mi a társadalmunk fő ellentmon­dása? Azt az ellentmondást, amelynek megoldásától függ az adott viszo­nyok között a jelenség egész továb­bi fejlődése végső soron az alapvető ellentmondás megoldása is fő ellent­mondásnak nevezzük. A fő ellentmondást nem lehet me­reven, mechanikusan elválasztani-az alapvető ellentmondástól. Mert ezek egymással sokrétű külső és belső viszonyokkal egyaránt kapcsolatban vannak. A fő ellentmondás lényegé­ben nem más, mint az alapvető el­lentmondás megoldásának döntő láncszemét jelentő ellentmondás a fejlődés adott szakaszán, adott konk­rét körülmények között. Átmeneti társadalmunk fő ellent­mondása tehát a munkásosztály és pártja vezette dolgozó tömegek és a kapitalista restauráció tábora kö­zötti ellentmondás. Más szóval ugyanezt kifejezve tár­sadalmunk fő ellentmondása a pro­letariátus diktatúrája és a kapitalis­ta restaurációra törekvők osztálya és azok csatlósai közötti ellentmondás. A proletariátus diktatúrája, mond­ja Lenin elvtárs, sajátos formájú osztályszövetség, a proletariátus, a dolgozók élcsapata és a dolgozók nagyszámú nem proletár rétege (kis­polgárság, kistulajdonos, parasztság, értelmiség) vagy ezek többsége kö­zött, szövetség a tőke ellen, szövet­ség a tőke teljes megdöntésére a burzsoázia ellenállásának és restau- rációs törekvéseinek teljes elnyomá­sa. Tehát társadalmunk fő ellentmon­dása a proletariátus és szövetségesei, valamint népköztársaságunk ellen­ségei közötti ellentmondás. És nem a szövetségen, azaz a népen belüli el­lentmondás, mint ezt egyesek gon­dolták és vallják. Társadalmunk fő ellentmondása megoldásának módja az erőszak, mert népköztársaságunk esküdt' el­lenségeit a kapitalizmus visszaállí­tására spekuláló burzsoáziát és min­denrendű támogatóit erőszakkal kell népköztársaságunk törvényeinek tiszteletére kényszeríteni. Termé­szetes, a proletariátus e tekintetben is különbözik minden eddigi osztály­tól. A történelemben eddig minden uralkodóosztály azért teremtette meg a maga diktatúráját, hogy azt örökre a maga és utódai számára fenntartsa. A proletariátus azért teremtette meg a maga diktatúráját, mely szé­les, nem proletártömegek támogatá­sát is élvezi, hogy egyszer és min­denkorra minden elnyomást a maga diktatúráját is felszámolja. De ezt a nagy művét a munkásosztály nem a burzsoáziával való megbékélés út­ján, nem az osztályharc tagadása út­ján, hanem éles osztályharc viszo­nyai között hajtja végre. Mint az eddigi fejtegetésekből lát­ható, hibát követtek el azok, akik társadalmunk fő ellentmondását a népen belüli ellentmondásban keres­ték, igaz, nagy gondot kell fordítani a népen belüli ellentmondások meg­oldására is. Mao Ce-tung "figyelmez­tetett bennünket erre. (Nos és 1956 októbere nem utolsó sorban), hogy a népen belüli ellentmondások bizo­nyos körülmények között antago- nisztikussá válhatnak. Ezt komolyan kell venni. Pártunk erre is irányt mutatott, amikor levonta az elmúlt évek tanulságait, a népen belüli el­lentmondások megoldása terén türe­lemre tanít és figyelemmel kíséri a tömegek véleményét. De látóme­zőnkből soha nem tűnhet el, hogy átmeneti társadalmunkban kibékít­hetetlen ellentmondások is vannak és éppen ez társadalmunk alapve­tő, illetve fő ellentmondása. (Termé­szetes, ha társadalmunk egészét vizsgáljuk.) És itt nem a türelem a domináló, ha a burzsoá és csatlósai elszemtelenkednek és nem akarnak népi államunk törvényei szerint él­ni, hanem az erőszak. Társadalmunk fő ellentmondásá­nak erőszakos megoldása nélkül nem lehet megoldani a népen belüli ellentmondásokat. Ellenkezőleg, ha a nép a párt vezetésével nem oldja meg erőszakkal társadalmunk fő el­lentmondását azt a burzsoá arra használja fel, hogy a nép ellen, Nép- köztársaságunk ellen támad. Ez a helyzet egész röviden társa­dalmunk alapvető, illetve fő ellent­mondásaival. Befejezésül talán még csak annyit, aki átmeneti társada­lomban nem lát semmiféle osztály- antagonizmust, annak látószögéből eltűnik az osztáMiarc, az a párt vo­nalát jobbra torzítja el és a revi- zionizmus felé halad. Aki pedig átmeneti társadalom­ban mindenütt osztály-antagoniz- must fedez fel, ott is ahol ilyen nincs, (például a munkásosztály és a dolgozó parasztság vagy más kispol­gári rétegek között) az a párt vo­nalát balra torzítja el és a szektá- rianizmus felé halad. Mind a két nézet olyan gyakorlathoz vezethet, amely gyengíti népi államunkat. PALKOVICS ISTVÁN Fásítási verseny Nagy visszhangra talált szerte a megyében a fásítási hónap megren­dezése. Különösen a fiatalok fogtak nagy lelkesedéssel a kitűzött cél meg­valósításához. A mozgalom élén a KISZ-szervezetek vannak, ezek irá­nyítják, szervezik a fiatalok tevé­kenységét. A Paksi Járási KISZ Bi­zottság a közelmúltban versenyfelhí­vást intézett a megye járási KISZ bizottságaihoz. A versenyt az a já­rási KISZ bizottság nyeri, amelynek területén a legtöbb fát ültetik, s an­nak további gondozását a legalapo­sabban végzik, a legtöbben vesznek részt a fiatalok közül a társadalmi munkában. A verseny értékelését a KISZ megyei bizottsága végzi. Sátortábor a Sió-torkolatnál és a Baranya megyei Óbánya közeiében A megyei KISZ bizottság a KISZ országos vonatkozású terveinek meg­felelően, számos programot készített a fiatalok nyári munkájához. A ter­vek közül is két fontos esemény emelkedik ki, az egyik a Sió dunai torkolatánál létesítendő nagy ifjú­sági sátortábor, amely négy héten keresztül 2—2 hetes turnusban össze­sen 200 fiatal üdülését biztosítja. A fiatalok a táborozás idéjén csökken­tett munkaidővel árvízvédelmi mun­kát is — gátépítést — végeznek. Az üdülők lényegében saját költségükön tartják fenn majd a tábort, a vég­zett munira után járó díjat fordítják erre a célra. A 4—5 órás munkaidőn túl — a munkaidő hosszát a fiatalok határozzák meg — szórakoznak, sportolnak, fürdenek. A táboro­zásban munkás ifik és középiskolások vesznek részt. ~K terv megvalósításának előmun­kálatai megkezdődtek. A másik terv megvalósítása túlnő Tolna megye ha- j tárán is, s ez elsősorban a megye kö- I zépiskolásait érdekli. A Baranya me- ! gyei Öbánya közelében egy romos turista épület van, amelyet az idén néhány szakember bevonásával a Tolna megyei középiskolások — sá­tortáborozással egybekötve és a Tolna megyei tanács művelődésügyi osztályának anyagi támogatásával — újjáépítenek. Ez a turista-ház min­den esztendőben a megye középisko­lás turistáinak, valamint a tanulmá­nyi kirándulásokon résztvevő tanu­lók rendelkezésére áll. A tanulmányi kirándulások száma az Ismerd meg hazánkat-mozgalom keretében az el­múlt évekhez viszonyítva az idén jelentősen emelkedik. A program részletes kidolgozását a KISZ megyei bizottsága megkezdte. A politechnikai oktatás elősegítésére fototanfolyamot indít a paksi gimnázium KISZ-szervezete A paksi gimnázium KISZ szerve­zete a politechnikai oktatás elősegí­tésére és tekintettel arra, hogy a diá­kok körében nagy az érdeklődés a foto-művészet iránt, a Járási Műve­lődési Ház fotoszakkörével közösen és annak támogatásával, fotoszakkört szervez. A szakkör munkája tan­folyamszerű és a tagok rendszeres oktatásban részesülnek, nemcsak a fényképezés művészi kérdéseit illető­en, hanem megismerkednek annak technikájával is, a gépek konstruk­ciójával csakúgy, mint a különböző vegyszerek használatával és szerepé­vel. A tanfolyamon való részvétel, kü­lönösen azok számára, akik több éven keresztül hallgatói lesznek az előadásoknak, megkönnyíti, hogy az ; iskola elvégzése után esetleg a fény- I képész szakmában helyezkedjenek el. A tanfolyamot a Járási Művelő­dési Ház fotoszakkörének helyiségé­ben rendezik meg. A társadalmi munka sikerei Varsádon Varsad községben jó az együttmű­ködés a pártszervezet, a tanács és a népfront között, s ennek segítségé­vel egy-egy fontos feladat megoldá­sára szinte az egész falut meg tudják mozgatni. Mindezek alapján fogott össze a falu még a hóesés előtt, s társadalmi munkában az összes rossz állapotban lévő dűlőutakat rendbehczták. Egy- egy napon 100—120 társadalmi mun­kás dolgozott a közösen tervezett fel­adatok sikeres végrehajtásán. Amikor az utak rendben voltak, a legelők rendbehozására került a sor. Ezeket is társadalmi munkában meg­tisztították a tüskéktől, bokroktól, s tervezik, hogy le is trágyázzák. Két évvel ezelőtt bővítették az is­kolát a községben, akkor elmaradt az iskola területének bekerítése, most ezt is bekerítették. Napjainkban a tisztasági mozgalom beindításával foglalkoznak a község­ben, hogy a járdák, a lakóépületek a legrövidebb időn belül a legnagyobb rendbe legyenek. Ankétot tartott Dont bóra rótt a Hasa fias Népfront A társadalmi tulajdon védelméről tartott ankétot a Dombóvári Járási Hazafias Népfront az elmúlt napok­ban. Az ankétot nagy érdeklődés előzte meg. A meghívottak, az üze­mek vezetői, kereskedelmi dolgozók, gazdasági vezetők valamennyien ott voltak. Pintér Ferenc elvtárs, a járási rendőrkapitányság vezetője beszélt a gazdasági vezetők felelősségéről és azokról az anyagi károkról, amelyek az ellenforradalom után keletkeztek a csalások és sikkasztások következ­tében. A naki földművesszövetkezet­nél körülbelül 25 000 forint, a kurdi földművesszövetkezetnél pedig 10 000 forint hiány van. Az ankéton 12-en szólaltak fel és mondták el véleményüket. Bertus Ferenc elvtárs az ellen­őrzés fontosságáról beszélt, amellyel megelőzhető a hiány. Megemlítette és pedig nagyon helye­sen, hogy amikor a társadalmi tulaj­donról beszélünk, nemcsak a pénzt és az árut kell értelmezni ez alatt, ha­nem beszélni kell a sorozatos felsze­relés és szerszámhiányról is, amely szintén jelentős károkat okoz a nép­gazdaságnak. Javasolta a jelenlévőknek, alkal­mazzák azt a módszert, amely náluk jól bevált. Náluk ugyanis kártérí­tésre kötelezik a dolgozót akár pénz, akár felszerelés, vagy szerszámhiánya merül fel. A Dombóvári 16. sz. Népbolt ve­zetője, Rajkai elvtárs arról beszélt, hogy a nagykereskedelmi vállalatok hiánnyal küldik az árut. Ezt saját ta­pasztalata alapján mondta el, szám­talan próbamérést végeztek és több­ször hiányt állapítottak meg. Ezután jön a végnélküíi jegyzőkönyvezés, amelyekben a legtöbb belefárad, vagy bele sem kezd, annak tudatában, hogy úgyis hiábavaló, mert a nagy­kereskedelmi vállalat a hiányt nem pótolja. Kovács András, a JÄSZÖV el­nöke a sógorság-komaság veszé­lyére hívta fel a figyelmet és a kurdi esetet említette meg példa­ként. Fábián Gyula kurdi lakost elbocsá­tották a földszöv-től 10 000 forint hiány miatt. Rokoni kapcsolatai folytán és a helyi szervek határozott kérésére, a JÁSZÖV ellenkezése da­cára, újra a földszöv-höz került. Fábián Gyulát 4000 forint hiánya miatt újból le kellett váltani. A vita több felszólalója is hasznos problémát vetett fel, s valamennyien kihangsúlyozták, hogy a társadalmi tulajdon herdálóíval szemben a tör­vény a legnagyobb szigorral járjon el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents