Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-07 / 32. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 február 7. 99 Hozzá hasonló elvhűséggel folytatjuk a szocialista építemunkát...“ Eltemették Horváth Imre elvtársat Csütörtökön délelőtt a Nemzeti Galéria nemzetiszínű, vörös és fekete drapériákkal bevont márványcsarnokában ravatalozták fel Horváth Imre külügyminiszter, a Magyar Szocialista Munkáspárt régi harcosának holttestét. A koporsót koszorúk tömege vette körül. Előtte a bánsonypárnán helyezték el az elhúnyt kitüntetéseit. Kilenc órakor gyászinduló hangjai «ellett a külügyminisztérium dolgozóinak díszőrsége sorakozott fel a ravatal két oldalán. Ekkor rótták le kegyeletüket az elhúnyt külügyminisz tér előtt a budapesti diplomáciai képviseletek vezetői. Egymást váltották a díszőrségek: a minisztériumok, a budapesti nagyüzemek dolgozóinak küldöttei, köztük Horváth Imre egykori munkatársai a telefongyárból. Díszőrséget álltak a budapesti kerületi tanácsok vezetői, a pártbizottságok titkárai, a Hazafias Népfront, a tömegszervezetek vezetői, a munkásmozgalom régi harcosai. Ugyancsak díszőrséget állva búcsúztak Horváth Imrétől a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának osztályvezetői majd az MSZMP Központi Bizottságának tagjai. Délután fél kettőkor, szitáló esőben, a főváros dolgozóinak ezrei vették körül a Kossuth mauzóleumot, ahonnan utolsó útjára kísérték Horváth Imrét. A temetésen megjelentek Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán és Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagjai, a miniszterek, valamint a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége, s a munkásmozgalom régi harcosai, résztvett a végső tisztességadáson a a diplomáciai testület is. Műim Seit Ferenc elvtárs beszéde A Himnusz elhangzása után dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke mondott gyászbeszédet. — Kommunistát temetünk, a párt áldozatkész, bátor katonáját, a munkásosztály harcos fiát, aki már 'kora ifjúságában beállt a tőkés kizsákmányolás ellen, a dolgozók felszabadításáért küzdők sorába. Egész élete, minden lépése a párté, a munkás- osztályé volt utolsó lehelletéig. A továbbiakban Münnich elvtárs a következőket mondotta: Tisztesség és becsület a párt harcosainak, akik nemcsak a napfényes időkben, hanem a válságok idején is kitartanak meggyőződésük mellett és van erkölcsi bátorságuk azért küzdeni. Horváth elvtárs ezek közül a harcosok közül való. A nehéz 1956 októberi napokban az ellenforradalmi hullám közepette sem engedett elvei bői. Nemcsak mint miniszter irányított vezetett és intézett, hanem mint kommunista agitátor is minden lehetőséget felhasznált, hogy jó útra térítse a megtévesztő tteket és megvédje a párt, a dolgozók igazát, a népköztársaságot. Kitartott posztján az ellenforradalmi támadás idején is. Nem vonult félre, nem féltette életét, nem keresett egyéni kiutat, mert tudta, hogy élete c-ggyéforrott a párttal, a dolgozó néppel. Mikor 1956 decemberében utasítást kapott, hogy az ENSZ- ben képviselje országunkat, szembeszállt az ellenség minden akciójával’, hirdette a magyar proletárdiktatúra igazát, a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép jogát, saját életének irányításához. Messzehangzó szóval figyelmeztette az emberiséget: ..Vigyázzatok! A magyar ellenforra- I dalom viharában készítik elő a gyilkos harmadik világháborút!” Az USA-ban az amerikai imperialisták által szervezett és irányított ellen- forradalmi kampány közepette mutatta meg, milyen erőt ad az évtizedes kommunista tapasztalat. Bátran hirdette, hogy országunkban élni fog a népi demokrácia, mert a dolgozó nép mellettünk áll. Az az ember, akit 21 éves korában a Szovjetunió nagylelkűen megmentett a fasiszta börtönből, aki a Szovjetunióban tanulta a magasabb technikát és a mélyebb emberséget, a Szovjetunió, a népidemokráciák s a felszabadult imperialista ellenes országok diplomatáival együtt vívta a harcot az úgynevezett „magyar ügyben“ az egész világ közvéleménye előtt. Nemzetközi tapasztalatai segítették a belpolitikai harcainkban is. Tagja volt az 1957. tavaszán Szovjetunióban járt kormánydelegációnak. Beszámolói és az a huszonkét tömeggyűlés, amelyet a Központi Bi zottság nevében szerte az országban tartott, a dolgozók ezreit győzték meg igazunkról. A munkásosztály hű fia — igaz barátunk volt. Példaképévé kell nőnie ifjúságunknak és az eljövendő generáció előtt a harcos kommunista alakjának, aki 1921-ben a gyár falára írta a munkásság örök jelszavát: „Éljen a forradalom!” és aki a történelmivé vált munkás-paraszt forradalmi kormány alapító tagjaként fennhangon adta hírül a világnak: él a magyar proletárhatalom, él, dől gozik, szervez és győz a Magyar Szocialista Munkáspárt, tovább épül a szocializmus Magyarországon. Ma az a feladat hárul reánk, hogy a végtisztességet adjuk meg elhunyt barátunknak, harcostársunknak, elvtársunknak. Emlékét nemcsak szívünkben őrizzük, hanem azzal a szilírd elhatározással is hogy hozzá Hasonló elvhűséggel folytatjuk a dolgozó népünk felemelkedését biztosító szocialista építő munkát. Sík Endre beszéde Ezután a külügyminisztérium dolgozói nevében Sik Endre a külügyminiszter első helyettese búcsúzott elhunyt miniszterétől. — Búcsúzom tőled annak a nagy családnak a nevében — mondotta, amelynek soraiban 12 éven át éltél, dolgoztál, harcoltál — a külügyminisztérium és a külföldön, a világ minden táján tevékenykedő magyar külképviseletek dolgozói és a külügy minisztérium pártszervezete nevében, — akik számára megtestesülése voltál és maradsz az ifjúmunkásból lett kommunista élharcosnak, a proletárgyerekből lett művelt és szakképzett kommunista diplomatának. — Búcsúzásul megfoeadiuk, hogy emlékedet őrizve küzdünk a marxizmus-Ieninizmus magasztos eszméiért, amelyeknek egész munkádat, egészségedet, életedet áldoztad. Magunkban és masokban lankadatlanul fogjuk tovább ápolni és fejleszteni a kommunista elvhűséget és szilárdságot, a forradalmi áldozat- készséget, a Szovjetunió és a szovjet nép szeretetét, a szocialista országok népeivel való szoros testvéri barátságot. A tőled tanult állhatatossággal és áldozatkészséggel utolsó leheletünkig folytatjuk a munkát és a harcot a béke megőrzéséért, a világ népeinek békés egymás mellett éléséért, a szocializmus győzelméért. A régi harcostársak nevében Kor- bacsics Pál búcsúzott Horváth Imrétől. — Horváth Imre elvtárs személye sok nagyszerű harc emlékét idézi fel bennünk — mondotta. Olyan kommunista, a párt és a munkásosztály olyan kiváló fia volt, akire mindig büszkék voltunk, példaként állt és áll előttünk. Igaz kommunista vezető volt, szerette és féltette a vele dolgozó elvtársakatSohasem kímélte magát. Tudtuk róla, hogy a pártban vezető szerepet tölt be és legnagyobb tiszteletünket vívta ki azzal, hogy ennek ellenére apró munkákat is személyesen végzett. A párthoz, a munkásosztályhoz hű kommunisták példaképe volt. Egész élete és tevékenysége a nép, a munkásosztály ellenségei elleni harcban telt el. Életét példaképül állítjuk a kommunisták, a fiatalok, minden magyar hazafi elé, drága emlékét örökre megőrizzük! A búcsúbeszédek elhangzása után a főváros által adományozott díszsírhelyhez vitték a koporsót. A Vasas énekkar a munkás gyászindulót énekelte, amelynek hangjai mellett1 helyezték sírjába Horváth Imrét. A frissen hantolt sírt a koszorúk tömege borította el. A gyászünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Űjesfeb részvéttávlratok Horváth Imre külügyminiszter elhunyta alkalmából Adam Rapackl». a Lengyel Nép- köztársaság külügyminisztere távira^ tot intézett Sik Endréhez, a külügyminiszter első helyetteséhez, „mélyen megrázott Horváth Imre magyar külügyminiszter elvtárs haláláról szóló hír. Kérem, hogy a Lengyel Népköz- társaság külügyminisztériuma és a saját magam nevében fogadja lcg- őszintébb részvétünket, Horváth elvtársnak, a baráti Magyarország kiváló államférfiának a béke és a szocializmus ügye harcosának emléke magmarad emlékezetünkben“' — végződik a távirat. Adam Rapacki lengyel külügyminiszter J. Grudzinski protokollfőnök kíséretében látogatást tett Katona Jánosnál, Magyarország varsói nagyköveténél és a kormány nevében részvétét nyilvánította Horváth Imre külügyminiszter elhunyta alkalmából. Magyarország prágai nagykövete levelet kapott Antonin Gregortói, a külügyminiszter első helyettesétől, melyben mély részvétét fejezte ki. Kon Cson-szon külügyi államtitkár vezetésével a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma részvétét fejezte ki koreai nagy- követségünkön Horváth Imre külügyminiszter elhúnyta alkalmából. A svéd külügyminisztérium proto- koll-főnöke felkereste a stockholmi magyar követséget, hogy tolmácsolja a svéd kormány részvétnyilvánítását. „ ' Részvéttávlrat érkezett a magyar külügyminiszter elhúnyta alkalmából Londonból, az Angol—Magyar Baráti Társaságtól. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere az alábbi táviratot intézte Sik Endréhez, a Magyar Nép- köztársaság külügyminiszterének első helyetteséhez. „Kérem fogadja mély részvétemet a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének, Horváth Imre elvtársnak elhúnyta alkalmából. Mindig emlékezni fogunk Horváth Imre elvtársra, az igaz barátra, a magyar—szovjet barátság, a szocializmus és a béke ügyének lánglelkű, tántoríthatatlan harcosára. A. Gromiko a Szovjetunió külügyminisztere. Ugyancsak táviratban fejezték ki részvétüket Behar Stylla, az Albán Népköztársaság külügyminisztere, Alejandro Ceballos, az Argentin Köztársaság Jkülügy- és kultuszminisztere, Karío Lukanov, a Bolgár Népköztársaság külügyminisztere, Kocsa Popovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság külügyi íállamtitká- ra, Lothar Bolz, az NDK külügyminisztere és L. Paramarcsuk, az Ukrán SZSZK külügyminisztere. Személyes levélben nyilvánították részletüket a Budapestre akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői közül Ion Popescu, a Román Népköz- társaság budapesti nagykövete, Rudolf Helmer, az NDK budapesti nagykövete, dr. Julias Viktory, a Csehszlovák Köztársaság budapesti nagykövete és Stig Rynell, a Svéd Királyság budapesti követségénél; ideiglenes ügyvivője. A damaszkuszi magyar követségen február 4-én részvétlátogatást tettek Horváth Imre elvtárs halála alkalmából Bit tar szír külügyminiszter, valamint a szír külügyminisztérium számos vezető funkcionáriusa és a damaszkuszi egyiptomi ügyvivő. Továbbá részvétüket fejezték ki Horváth Imre elvtárs halála alkalmából a Nyomda és Papíripari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége, valamint a XXI. kerületi KISZ fiatalok. II csúcstalálkozó és az amerikai mesterséges hold Angol lapvélemények A lengyel választások végleges eredménye Varsó (MTI). A Központi Választási Bizottság közzétette a lengyel tanácsválasztások végleges eredményét. A közlemény szerint 18 116 428 személy rendelkezett szavazati joggal. A névjegyzékeket a választás előtt 14 844 309 személy, azaz a választóknak 81,94 százaléka ellenőrizte a 30 736 választási körzetbe — beleértve az 1025 nagyüzemi körzetet is, a választási bizottságokban 139 573 szavazóoolgár működött. A több mint tizennyolc millió választó közül 15 521 890 személy, vagyis a választóknak 85,68 százaléka adta le szavazatát. Ebből a Nemzeti Egységfront jelöltjeire 14 997 001 szavazat, vagvis az összes szavazatoknak 96,92 százaléka esett. A 288 886 tanácstagjelölt közül 204 995-öt választottak meg. Az angol aisóház vitája a Bulganyinoak adandó válaszról London: (MTI) A Birmingham Post kérdi vezércikkében: — Vajon az explorer fellövése azt az érzést kelti-e az amerikaiakban, hogy egyelőre kerülni kell bárminő megbeszéléseket, hogy időt adjanak az oroszoknak az ügy meggondolásához? Vagy talán a műhold biztató hatása alatt az amerikaiak bizakodóbb hangulatban építő célú és derűlátóbb diplomáciát akarnak-e foly tatni? Sokkal jobb lenne az Egyesült Államok számára, ha engedékenyebb lenne. A Scotsman írja: — Egyetlen hatásos válasz Bul- ganyin levelére az olyan válasz lenne, amely megindokolt ellen javaslatokat tartalmaz. Az angol kormány ezt belátta, de az amerikai nem. A Szovjetunió azért ellenezte a külügy miniszteri értekezletet, mint a csúcs- találkozó előfeltételét, mert az előbbinek a vezető szónoka Dulles lenne. A Szovjetunió a csúcstalálkozót csak egyetlen lépésnek tekinti az aprólékos részlettárgyalások sorozatában, amely egyszerűbb problémákkal kezdődnek és fokozatosan haladnak a nehezebbek felé. Macmillan már foglalkozott a megnemtámadási egyezménnyel. Miért ne lehetne most a Rapacki-tervet kommentálni? Ez nehéz lenne ugyan Adenauer ellenkezése miatt, de ez még nem zárná ki széleskörű ellenjavaslatok előterjesztését. Az atomfegyverkísérletek két évre vagy határozatlan időre történő beszüntetése hasznos serkentő eszköz lenne. A Daily Herald írja vezércikkében: — Üdvözöljük az amerikaiakat, hogy végre-valahára a világürbejut- tatták mesterséges holdjukat. Reméljük, a siker visszaadja önbizalmukat. Megcsömörlöttünk Dulles duzzogásától a Szovjetunióval való találkozást illetően. Most mindkét fél elmondhatja, hogy az erő alapján tárgyal legmagasabb szinten, ha ugyan ebben valami vigaszt talál. A TASZSZ kommentárja Eisenhower sajtóértekezletéről London (MTI). Az Alsóházban Butler a miniszterelnök nevében több munkáspárti részről feltett kérdésre válaszolva kijelentette: nem tudja, mikor felel majd Macmillan Bulganyin január 8-i levelére. S h i n w e 11 volt munkáspárti hadügyminiszter: miért tart ilyen hosszú ideig, amíg Macmillan válaszol? Elvégre már kijelentette, hogy hozzájárul a csúcstalákozóhoz, kellő előkészítéssel. Eisenhower ugyanezt tette. Mindenki egyetért abban, hogy kell találkozót tartani. Mi akadályozza a választ Bulganyin levelére? Talán Macmillan távolléte? Vajon nem állnak-e Butler és minisztertársai érintkezésben a miniszterelnökkel, hogy megismerjék felfogását? Butler: Rendszeres érintkezésben vagyunk a miniszterelnökkel de a válasz egyes levelekre tovább tart, mint másokra. (Élénk derültség a ház mindkét oldalán.) Duncan Sandys hadügyminiszter C. L. Hale munkáspárti képviselő kérdésére kijelentette: — Az Egyesült Államok haderejének körülbelül harminchatezer tagja állomásozik Angliában és ötszáz polgári személy, mint segédszolgálatos. Angliában tartózkodó rokonaik számáról nincsenek adataink. Hale: A közvélemény mind nagyobb . része arra a meggyőződésre jutott, hogv az amerikai csapatok ittléte növeli nehézségeinket, nemhogy csökkentené. Sandys; Az Egyesült Államok légihadereje és annak szétszórása a világon, beleértve Anglia támaszpontjait, a béke fenntartásának egyik döntő tényezője, és az ezzel járó kellemetlenségeket el kell viselnünk”. (Ellentmondások a baloldalon. Washington: (TASZSZ) Eisenhower elnök február 5-én szokásos sajtóértekezletén válaszolt azokra a kérdésekre, amelyeket a tudósítók a legmagasabb szintű értekezlet megtartásának kilátásaira vonatkozóan tettek fel neki. Arra a kérdésre, vajon növekedtek-e az értekezlet megtartásának esélyei, Eisenhower elnök kijelentette, hogy véleménye szerint jelenleg még nincsenek olyan reális tények, amelyeknek alapján pozitív választ lehetne adni erre a kérdésre. Eisenhower azt állította, hogy ő és Dulles minden tőle telhetőt megtesz, hogy megfelelő előkészítés után megtalálják a lehetőséget az értekezlet megtartására. A tudósítók egyéb kérdéseire, amelyek egy ilyen értekezlet megtartásának gondolatával függtek össze, Eisenhower kijelentette, hogy az Egyesült Államok véleménye szerint kell lennie valamilyen reménynek a legmagasabb szintű értekezlet kedvező kimenetelére, mert különben értelmetlen lenne ilyen értekezletet tartani. Arra vonatkozóan, milyen kérdéseket vitatnának meg egy ilyen értekezleten, az amerikai elnök a többi között megemlítette az interkontinentális rakéták ellenőrzésére tett javaslatát és a német kérdéssel kapcsolatos javaslatokat. Arra a kérdésre, hogy vélekedik az atomfegyvermentes európai övezet tervéről, Eisenhower utalt arra, hogy az Egyesült Államok ebben a kérdésben nem juthat semmiféle elhatározásra NATO-beli szövetségeseinek teljes hozzájárulása nélkül. Emellett igyekezett olyan benyomást kelteni,! mintha e . javaslat megvalósítása veszélyeztetné az Egyesült Államok NATO-beli szövetségeseinek biztonságát.
