Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-07 / 32. szám

1*58 február 7. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG S 7Kő<zépiókoLáéok _________________ * ________________ S zerkesztették a Dunaföldvári Magyar László Gimnázium tanulói II KISZ-problémák egy vezető tanár szemszögéből Az 1957/58-as tanév elején mindnyájan éreztük, hogy valami hiány­zik az iskola életéből, valami, ami a haladóbb gondolkodású diákok képviselőjeként lépne fel és nevelné, segítené a többieket. Nagy örömmel fogadtuk a KIS Z-szervezet megalakításának hírét. A tantestület nagy reményekkel várta az új szocialista közösség létre­jöttét, majdpedig ténykedését. 1 Iskolai közösségeinktől — az osztályoktól, szakköröktől, sportkörtől és énekkartól — a KISZ-szervezet lényegében tér el. Elsősorban célkitű­zéseiben, másodsorban összetételében. S mint ilyen szervezet, a KISZ fe­lette áll minden szervezetnek, eszmeileg, politikailag az egész tanuló if­júság nevelését végzi. Iskolánk KISZ-szervezete nem tudta minden területen teljesíteni ezt a feladatot. Nem tudott sem az ifjúság politikai életének irányítója lenni, sem az iskolai közösségek összefogását nem tudta megvalósítani. A fentiek okát a következőkben látom: Első ok véleményem szerint a bizonytalanság. Részben a KISZ ve­zetők részéről, részben pedig a tagság részéről. Meggyőzni csak az tud, alti maga is meggyőződött. A második okot abban látom, hogy a KISZ-szervezet megalakulá­sa formális volt. Több olyan KISZ-tag van, aki nem ért egyet a KISZ elveivel és nem törődik a KISZ-mu nkával. A harmadik ok a KISZ-munka tartalmában rejlik. Nehéz elválasztani, hogy meddig a KISZ és meddig az iskola. A KISZ természetesen mindenb en az iskola vezetésének egyetértésé­vel köteles dolgozni, de a KISZ kezdeményezésének is helyet kell adni. Ebben a kérdésben merülnek fel a problémák. Vagy az történik, hogy magára hagyjuk a KISZ-szervezetet — s a KISZ vezetőség tanácstalanul áll a problémákkal szemben —, vagy pe­dig teljesen mi irányítjuk a szervezet munkáját. Mindkét véglet hibás. Egyik elkerülhető problémákat és hibákat szül, a másik véglet megfosztja az ifjúságot kezdeményező erejétől, ön­állóságának helyes fejlesztésétől. Megoldásnak a középút kínálkozik, s van rá remény, hogy sikerül­ni is fog. SOMOGYI GYÖRGY KISZ-vezető tanár Iskolánk kultúrélete A Dunaföldvári Magyar László Gimnáziumban a kulturális tévé. kenység kedvező képet mutat. Október elején megjelent a hirdetőtáblán egy plakát, melyet nagy érdeklődéssel olvastuk. Megtudtuk, hogy a sztálinvárosi Bartók Béla Kultúrház bérletet ad ki egy változatos műsorsorozatra. Előadásra ke­rülnek operák, klasszikus zeneszámok, színművek. Mivel olcsók voltak a bérletek, sokan vásároltunk. Mindegyik előadás nagy élményt jelent számunkra. 1 Ezzel egyidőben tánctanfolyam indult meg kezdők részére. Több­nyire elsősök jelentkeztek. A tanfolyam részvevői ízléses táncokat sajá­títottak el. A nagy érdeklődéssel várt ismerkedési bál ugyancsak októ­berben került megrendezésre- A tán ~ot rövid műsor előzte meg. A kisebb hiányosságokat mindenki szívesen elnézte, hiszen utána remekül szóra­kozhatott. A gazdagon ellátott büfét mindenki örömmel látogatta. A megalakult KISZ-szervezet programjában többek között a klub- helyiség megnyitása szerepelt. Iskolánk zenetermét hetenként kétszer használhatják szórakozás céljára a tanulók tanulószobai foglalkozás után. A helyiséget természetesen nem KISZ-tagok is látogathatják. Itt rádió-lemezjátszó, sakk, dominó, újságok és folyóiratok segítik elő az ön­művelést és a szórakozást. , A „gólyabál” óta kevés alkalma volt az ifjúságnak táncestély ren­dezésére. Ezért az iskola vezetőségének engedélyével farsangban egy nagyszabású bált rendezünk. Eddig még nem beszéltünk iskolánk egyik legnagyobb büszkeségé­ről, az énekkarról. Fennállása óta komoly sikerekkel dicsekedhet nemcsak itt Dunaföldváron, hanem a járásban is, sőt megyei versenyen is nyertünk már díjat. Decemberben résztvettünk a Sztálinvárosban rendezett Kodály- emlékünnepségen. Tavasszal hangversenyt szeretnénk rendezni. A KISZ rendezésében szavaló versenyt tartottunk. Néhány egészen művészi előadást hallhattunk. Február 9-én iskolánk huszonöt tanulója tekintheti meg a Nemzeti Színházban „Az ember tragédia já”-nak előadását. A tanulmányi kirándulások, színházlátogatások, énekkari szerep­lések sok új ismerettel, élménnyel és nemes szórakozási lehetőséggel gaz­dagítják a részvevőket Pilissy Béla III. a A KISZ - szervezel problémái Az idei tanév elején alakult meg nálunk a KISZ-szervezet. Az elég szépszámú jelentkező közül néhány tanuló, akik egyben a területi KISZ tagjai is voltak — megkezdte a szö­vetség iskolai szervezetének létre­hozását. Munkájukat nem sok siker koronázta. Ilyen szervezési munka előzte meg azt az októberi délutánt, melyen a leendő KISZ-tagok összegyűltek és megválasztották az öttagú vezetősé­get. A vezetőség nem bírálta el erélye­sen a felvételi kérelmeket, hanem tömegesen vette fel a szervezetbe a tanulókat. így azután olyanok is be­kerültek a KISZ-szervezetbe, akik nem oda valók. A vezetőség ezután két hónapi idő­tartamra munkatervet dolgozott ki Mivel a KISZ egyik fő feladata az ifjúság politikai nevelései, a munka­tervbe az első helyet egy politikai tárgyú előadás szervezése foglalta el Sajnos az előadást, melyet november­rel terveztünk, előadó hiánya miatt csak közvetlenül a téli szünet előtt tudtuk megszervezni. A KISZ szervezte meg az iskola november 7-iki ünnepségeit. Erre az alkalomra ünnepi faliújságot szer­kesztettünk. Ennek levétele óta üre­sen áll a faliújság. De remélhetőleg nem sokáig. Az ifjúság nevelése céljából KISZ- klubot rendeztünk be, ahol újságok, képeslapok, hanglemezek állnak a tanulók rendelkezésére. Nagy szerepe volt a klub létrehozásának abban, hogy sikerült visszahozni az iskolába azokat a tanulókat, akik nyilvános helyeken kezdtek szórakozni. A tehetségkutatás keretében egy nagysikerű szavalóverseny zajlott le az iskolában, melynek megszervezé- sáben az oroszlánrész az Ifjúsági Szö­vetséget illeti meg. A KISZ-szervezet vezetősége most tagrevizióra készül. Kizárjuk a szer­vezetből azokat a tagokat, akik neir odavalók, de azokat is, akiknek csak a tagsági könyv szükséges, de a szer vezési és kultúrmunkából nem kér­nek részt. Cgy határoztunk, hogy a KISZ szervezet vezetőségéből leváltjuk a negyedikes tanulókat, akik sok elfog­laltságuk mellett már csak kis időt szentelhetnének a szervezet életének mozgalmasabbá tételére. Azt hiszem, hogy most sikerül ki­küszöbölni azokat a súlyos szervezési hibákat, melyeket az ősszel elkövet­tünk és sikerül egy egészséges és cselekvőképes KISZ-szervezetet létre hozni a gimnáziumban. Végi János KISZ-titkár. Visszaemlékezés az első félévre Néhány nap választ csak el ben­nünket attól a naptól, amelyen min­den tanuló megkapja félévi munká­jának gyümölcsét, a félévi bizonyít­ványt. Hát igen, lényegében ezen a féléven is túl vagyunk. így már köny nyebb visszaemlékezni azokra a na­pokra, melyeket legnagyobb ré­szünk kemény munkával töltött. Tán a legelején kezdjük. Ha lehetett volna hallani a fogad­kozásokat —• amelyek a tanulásra vo­natkoztak — az év elején, azt hiszem az igazgató úr megnyitó beszéde el­veszett volna a nagy hangzavarban. Tele volt mindenki vérmes remények keL Hiába, így szokott ez ilyenkor lenni. Ha valaki megkezd valamit, kemény elhatározás születik benne annak véghezvitelére. Hogy ki, ho­gyan tartotta be azt, amit ígért, majd a bizonyítvány elárulja. Öröm volt látni a sok napbarní­tott fiatalt az iskola udvarán. Itt is, ott is egymást kergették a felsőbb osztályosok, hisz ők már teljesen összeszoktak. A „gólyák” kissé fél­szegen, de sokat ígérő tekintettel méregették új otthonukat és társai­kat. A negyedikesek legnagyobb örömé re, kirándulással kezdődött számuk­ra a tanév. Mikor visszajöttek, boldo. gan mesélték el a részleteket. Engem különösen a lányok éjszakai „kísér- tetjárása“ ragadott meg. Sikereiken felbuzdulva kirándulási láz lepte el az iskolát. Legelőször mi, III. á-sok kértük az engedélyt az igazgató úr­tól, majd a III. és a II. b osztályok. Meg is kaptuk. Szép időben indul­tunk útnak Visegrád felé. Bizony gyönyörű vidék volt ez. Sokáig cso­dáltuk. Utunkat folytatva Eszter­gom nevezetességeit is megtekintet­tük. Sokáig emlegetni fogjuk ezt a kirándulást. A legkellemesebb dolog talán, ami igazán megdobogtatta szívünket, a téli szünidő volt. A korcsolya és a sí szerelmesei kitombolhatták magukat. A beosztott tanulás mellett ráértünk olvasni és klubszobánkban szó­rakozni. A sok jó lemez a legigényesebb zenekedvelőket is kielégíti. A vidék­ről bejáró tanulók a rádióval pótolták a lemezjátszó és a tanulótársak hiá­nyát. A téli szünidő után ismét kemény munka várt ránk. Az utolsó három hét rányomta bélyegét a hangulatra Mindenki szorgalmasan készül. Sen­kinek sem közömbös, hogy milyen bizonyítványt kap. Nem csoda, hogy ilyen hangokat lehet hallani: „Tegnap éjfélig tanultam, tegnapelőtt egy óráig.1' Vajon milyen lesz az eredmény? Karsai Ernő III. a. Anna Frank (?) balettben A londoni Covent Garden ben nem­régiben tartották meg „A sírverem" (The Burrow) — a háború utáni idők egyik legjelentősebb modern angol balettjének — ősbemutatóját. Kétségtelen, hogy az új mű a Jooss balett előadásából közismert „Zöld asztal”-on kívül napjaink egyik leg­jellegzetesebb táncműve. A koreo­gráfia a skót Kenneth MacMillen al­kotása, a zene a svájci Frank Marti­né, a díszleteket pedig a görög Nicho­las Georgiadisz festette. A balettet a királyi balettegyüttes adta elő. Olyan tánccsoport ez, amellyel egyetlen 'urópai opera sem vallana szégyent. A cselekmény vázlata: egy csupasz villanylámpától megvilágított búvó­helyen, fullasztóan szűk helyiségben húsz ember tartózkodik, akik állandó nyomasztó veszélyben élve, juttatják kifejezésre félelmüket, örömüket, szenvedélyüket, küzdelmeiket és sze­szélyeiket, míg kemény kopogás nem hallatszik az ajtón, amely létük végét jelenti. Kézenfekvő annak feltételezése, hogy Kenneth MacMillen az „Anna Frank naplójáéból merítette az ihle tét ehhez a baletthez. Bár ő azt ál­lítja, hogy a könyvet nem olvasta, az előadást nem látta, de egyes mo­tívumok rokonsága túlságosan elké­pesztő annak elhitetéséhez, hogy ez a színmű legalább is közvetett mó­don ne befolyásolta volna őt. A ba­lett fő alakja nő, a bujkálok csoport­jának egyetlen tagja, akinek komor sejtelmei soha nem csillapodnak. Kétségbeesést árasztó mimikájával Cassandraként mozog a vele együtt szenvedők között ebben a siralomvöl­gyében, ahol párok találnak egy­másra, hogy rövid mámor után tá­molyogva váljanak el egymástól; két kamasz kötekedik, egy gyerek mit sem sejtve ugrándozik nádparipáján, miközben odakint fenyegető katonai induló harsan fel. A kosztümtervező fekete paróka segítségével a fősze­replőt, ezt a nyurga kislányt a vé­letlenen túlmenően hasonlóvá tette Anna Frankhoz. Mindez azonban nem lenne ele­gendő, ha a rövid balettet nem hatná át a kifejezés ereje. Szinte az antik tragédiák ereje érzik belőle. Az elő­kelő közönség lenyűgözve szemlélte ezt az eltáncolt valóságot és viharos tapssal köszönte meg a művészek fá­radozását. A fiatal táncosok nagy­szerűen megálltak helyüket. Az elő­adásból kiderült, hogy az angolok nemcsak a felnövő balettutánpótlás­nak örülhetnek, hanem az új korre- ográfusnak és díszlettervezőnek is, akiknek együttes munkája révén London előkelő helyet foglalhat el a nyugati balett otthonainak sorában. Bajok és perspektívák a francia rádiónál és televíziónál A francia rádió régóta különböző belső bajokkal küzd. A politikai pár­tok folyton hajbakapnak az irányí­táson és a maguk embereinek beül­tetésén. Ez a „belső boszorkánykony­ha” kevéssé érdekli ugyan a közön­séget, amely azonban annál inkább bosszankodik azon, hogy a politikai nformáció egyoldalú, s olyan mér­tékben támogatja már a kormány politikáját, hogy nélkülözi a füg­getlenséget, s magán hordja a vilá­gos befolyásolás jeleit. Az államilag irányított rádióhálózat egyik gyönge pontja ez a függőség. A hallgató ezt észrevéve elkedvetlenedik, s vagy elzárja a készüléket, vagy más állo­másra csavar át. A francia rádió és televízió új ve­zérigazgatója, a szocialista Gabriel Delaunay most elhatározta, alapo­san újjászervezi az egész rend­szert. Elgondolása szerint határozot­tan elválasztják a kizárólag szóra­koztató célokat szolgáló adásokat az aktualitásokból és riportokból álló információs résztől, valamint az ok­tató és nevelőcélú kulturális prog­ramtól. Vonatkozik ez televízióra és rádióra egyaránt. Az eddigi rádióadások egészen új felépítést kapnak: elsősorban is üzembehelyezik a regionális adót, a „nép számára”, ez vidám műsort könnyűzenét sugároz, általában a ki- kapcsolódást szolgálja és tulajdon­képpeni feladata felvenni a versenyt a népszerű magánadóállomásokkal. Három új vidéki állomást kapcsol­nak be idén a hálózatba. Másodsor­ban megkezdi működését az orszá­gos adó a „művészet és kultúra je­gyében”, vagyis a csiszoltabb ízlés számára. A harmadik adó sugározza az aktualitásokat és a mindennapi problémákkal foglalkozó műsorszá­mokat; jelszava: „Állandóan, min­denütt és azonnal”. Ez az állomás napi 24 órán át megszakítás nélkül működne. Sokatígérő reformok ezek annál is inkább, mert megszüntetik a hiva­talos eseményekről szóló unalmas be számolókat, melyeket legtöbbször e ceremóniákon résztvevő személyisé­gek kényszerítettek a programba anélkül, hogy azok bárkit is érde­keltek volna. Ezek az elképzelések kétségtelenül javulást ígérnek. Emel lett a regionális adóállomások há­lózatának kiépítése összhangban van azzal a problémával, amelyet még nem mindig ismernek fel egészen: Franciaország nem Párizs. A vidé­ki adó a környék és a környező vá­rosok lakosságának helyi színezetű műsorszámokat adhat. Természetesen ezek a reformok csak akkor arathatnak átütő sikert, ha a hivatalos rádió sokkal na­gyobb szellemi mozgékonyságról tesz tanúbizonyságot. A nagy művészet abból áll — és ez vonatkozik az írott sajtóra is —, hogy eltérjenek a komformizmustól és állandóan új ötletekkel jelentkezzenek. Ehhez per sze bizonyosfokú szellemi függet­lenségre is szükség van. Delauney vezérigazgató ezért szeretné a veze­tése alatt álló intézményt felszaba­dítani egyes „magasállású személyi­ségek” káros befolyása alól. Ezen túlmenően az anyagiak okoznak ne­ki nagy gondot. A hivatalos rádió­nak állami támogatásra van szük­sége. A francia rádió és televízió az ország legnagyobb szórakoztató és információs vállalkozása: 15 000 em­bert foglalkoztat, évente 36 000 órán át sugároz különböző műsorokat és 10 000 órán át információkat. Egy órai televíziós adás kereken 20 000 svájci frankba kerül (1 svájci frank körülbelül 100 francia frank). A re­formok során a rádióelőfizetés évi díját 15 svájci franknyi összegről körülbelül 20 svájci frankra emelték fel, ugyanakkor azonban megvonták a körülbelül 20 millió svájci frank­nyi állami támogatást. További egy­milliós veszteséget jelent a tuniszi bevételek kiesése, mióta a tuniszi rádió önállóvá vált. Egyébként ez nem akadályozza a francia rádiót abban, hogy propaganda okokból saját számlájára évi kétezer órán át műsort sugározzon Tunisz felé. Sakk az öregeknek Az Egyesült Államok sakkbajnoki címét nemrégiben egy 14 éves, félénk kisfiú, a brooklyni Bobby Fisher nyerte el. Bobby, miután legyőzte va­lamennyi klubtársát, jogot nyert arra, hogy az amerikai sakkbajnok­ság keretében az Egyesült Államok 14 legjobb sakkozójával mérje össze erejét­Utolsó játszmáját Samuel Reshev- sky amerikai nagymester ellen ját­szotta. A 41 lépés után a 46 éves nagymester kénytelen volt feladni a játszmát. A fiatal fiú játék közben teljesen nyugodt. Fejét két tenyérbe támaszt­va gondolkozik a lépéseken. Sohasem látszik zavartnak, vagy nyugtalan­nak; j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents