Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-27 / 49. szám

2

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1958 február 27.

„Erősítsük az együttműködést a szocialista országok harcosaival“

A Krasznaja Zvejzda vezércikke

Azt akarjuk, hogy tovább erősödjék népeink barátsága

Kádár János elvtárs beszéde Marosvásárhelyen

A magyar párt- és kormányküldöttség romániai látogatása során Marosvásárhelyre utazott, ahol ünnepélyesen fogadták a magyar delegáció tagjait. Kádár János elv társ az üdvözlésekre válaszolva hangsúlyozta, hogy volt olyan időszak, ami kor a Magyar Népköztársaság nagy veszélynek volt kitéve és amikor szükségünk volt a segítségre. A Szov jetunió népei mellett már az első napokban odaálltak mellénk a Román Munkáspárt vezetői és RomáKádár elvtárs beszéde során rámutatott arra: — mi odahaza úgy dolgoztunk, ahogyan tudtunk, tudásunk, képességünk szerint. Eközben nem is láthattuk teljesen, hogy ennek a harcnak mi a nemzetközi jelentősége. Ezt csak akkor értékeljük, ha külföldön járunk és érezzük a szereteted a megbecsülést.

Amikor itt, a Román Népköztársaságban járunk, sok kérdéssel találkozunk. A román és a magyar nép kapcsolata sok megpróbáltatásnak volt kitéve a történelemben. Volt idő, amikor a régi urak szembe tudták állítani a két népet és az egyik nép szabadságharcát a másik segítségével verték le. Ez történt 1919-ben. Magyarország urai eladták az országot a nyugati nagyhatalmaknak és akkor az urak érdekében mozgósítani tudtak román dolgozókat.

A második világháborúban Magyarország akkori urai Hitlernek adták el az országot. A román nép haladó erői idejében szembeszálltak Hitlerrel és a Szovjet Hadsereg olMint az AFP jelenti, Eisenhower elnök felhívta az Egyesült Államok népét, hogy hagyja jóvá 3900 millió dollár összegű külföldi gazdasági és katonai segélynyújtási programját az 1958—59. évi költségvetési évre. Az elnök kijelentette, hogy bármilyen sürgős az Egyesült Államok fel szerelése korszerű fegyverekkel, ugyanolyan parancsolóan szükséges továbbra is katonai és gazdasági támogatást nyújtani a külföldnek. Közölte, hogy az Egyesült Államok a következő öt évben — ha semmi fontos változás nem történik a nemzetközi helyzetben — több mint kétszázmillió dollárt fordít katonai hatalmának fenntartására.

„Bármilyen nagyok is azonban ezek az összegek — fűzte hozzá az elnök — nem nyújtanak semmi konstruktív és hasznos dolgot az emberiségnek. Tulajdonképpen csak viszonylagos biztonságot teremtenek. Az igazi biztonságot csak a valódi béke hozhatja meg nekünk.”

Eisenhower a továbbiakban a Szovjetunióval való viszonyról beszélt. „Békeerőfeszítéseink sikere végeredményben természetesen a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataink tói függ.

Azt akarjuk, hogy ezek a kapcsolatok mielőbb megjavuljanak” —

A Times washingtoni tudósítója jelenti:

— Eisenhower eljárását újabban mind hevesebb személyes bírálatok érik. Megfigyelők ezt jórészt a gazdasági hanyatlás súlyosbodásának tulajdonítják. Az amerikai közvélemény most már nyíltan elítéli az elnök sűrű golf- és vadászkirándulásait, sőt azt is, hogy nemrég Georgiából Washingtonba visszatérőben nagy kerülőt tett, hogy feleségét Arizona verőfényes tájaira kísérje. Sokan úgy vélik, Eisenhower olyan kedvében van, hogy nyíltan kihívja az ellene irányuló személyes bírálatokat és midőn_Georgiába ment, ^ól tudta: a gazdasági válság mind

nia dolgozói is. A segítség nem volt hiábavaló, mert megvédtük a nép hatalmát, él és virágzik a Magyar Népköztársaság.

A magyar vendégek ellátogattak a „Simó Géza’’ bútorgyárba, majd Nagykendre utaztak, ahol egy kollektív gazdaságot (tekintettek;' meg.

A magyar párt- és kormányküldöttség részére adott díszebéden pohárköszöntőt mondott Kádár János elvtárs, a magyar küldöttség vezetője.

dalán a román munkások, dolgozók is segítettek nekünk kivívni a szabadságot.

Kádár János a továbbiakban köszönetét mondott az 1956-ban és 1957-ben nyújtott segítségért, majd így folytatta:

Itt laknak magyar származásúak is. A nacionalizmus mélyen él az emberek gondolkodásában. Sokszor nem is tudatosan hat és húz vissza. Mi természetesen elsősorban forradalmárok vagyunk. Élhet egy magyar dolgozó. Magyarországon rabságban és élhet a Román Népköztársaságban szabadon. Ha Magyarországon 1956-ban felülkerekedik az ellenforradalom, a magyar emberek rabokká válnak és a Román Népköztársaságban a magyar emberek szabadok maradtak volna továbbra is. Hogy ez nem következett be, azt

a magyar dolgozók saját állhatatosságuk mellett a Szovjetunió segítségének köszönhetik.

Nagyon sok segítséget adott nekünk a Kínai Népköztársaság, valamint a Román Népköztársaság és a Csehmondotta. Ezután hangsúlyozta, az Egyesült Államok azt kívánja, hogy a csúcsértekezletet megbeszélésekkel készítsék elő, amelyek módszeresen folynának le és lehetővé tennék az értekezlet eredményességét.

Az elnök befejezésül emlékeztetett arra, hogy állást foglalt a világűr „közös meghódítása” mellett tisztán békés célokra és kérte, hogy a két ország kezdjen széleskörű „tudó mány a békéért” — programot, amelynek célja az egész emberiség jólétének növelése.

Washington: (AP) Lincoln White az Egyesült Államok külügyminisztériumának sajtófőnöke keddi sajtó- értekezletén kijelentette, hogy az Egyesült Államok leszerelési politikájában semmiféle változás nem lesz. Tájékozott körök szerint ez a megjegyzés Harold Stassennek arra a javaslatára vonatkozott, hogy Ame rika egyezzék bele az atomfegyverkísérletek megszüntetésébe, anélkül, hogy az atomfegyver gyártás megszüntetését is követelné. Stassen állítólag azért mondott le a leszerelési tanácsadói tisztségről, mert a kormány nem fogadta el ezt a javaslatát. White hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok szeretné, ha a Szovjetunió ismét részt venne az ENSZ leszerelési bizottságának munkájában.

súlyosabb aggodalmat kelt. Mások azt tartják, a Fehér Ház személyzete kőfalként védi az elnököt minden kellemetlen hírtől, kivéve azokat, amelyekhez személyes döntése nélkülözhetetlen. Bármi legyen is az ok, a bizonyítékok nagy tömege mutatja, hogy Eisenhower egykori személyes népszerűsége jórészt elpárolgott. Bizonyára nincs valami rendjén, ha még a Times című hetilap is éleshangú ^vezércikkben bírálja az elnök távozását Washingtonból abban a percben, midőn felhívta a népet, bízzék a kormányban, mert orvosolni képes az üzleti pangást. Eisenhowernek a Fehér Házba történt visszatértével fellángolt a támadás az egész vonalon.

szlovák Köztársaság is. A baj idején központi megegyezés, központi tárgyalások, szervezések nélkül a csehszlovákiai és a romániai dolgozók ott álltak a mi dolgozóink mellett és ez óriási segítséget jelentett számunkra.

Hogyan állnak most? Mi úgy gondoljuk, elvtársak, hogy a régi Magyarország, ahol a nagytőkések, földesurak uralkodtak, nem a kultúra országa volt. Milyen ország az ahol lehetett bárki, bármilyen tehetséges, nem juthatott iskolába? Ahol nincs elnyomás, ott a magyar származásúak képességeiket szabadon fejleszthetik. Itt is van sok tízezer tehetséges magyar, s lehetnek gyárigazgatók, egyetemi tanárok, technikusok.

Miért érdekel bennünket, akik a Magyar Népköztársaságban élünk, azoknak a magyar származásúaknak a sorsa, akik a határokon túl élnek? Természetesen érdekel ez bennünket, de nemcsk az ő sorsuk, hanem a csehszlovák és a román dolgozók sorsa is és azt mondjuk, legyen erős a Magyar Népköztársaság és legyen erős a Román Népköztársaság és ha magyar származású embernek úgy adatott, hogy itt szülessék Marosvásárhelyen, itt Romániában — akkor itt, ha Budapesten él, ott, de

célunk mindnyájunknak egy,

hogy eljussunk a szabadság országába: a szocialista társadalomba!

Ennél fontosabb nem élhet ember szívében, aki érzi a nemzeti kérdés jelentőségét!

Mi szembeszálltunk a „minden magyar testvér" hazug jelszavával. A gyilkos nem lehet testvére áldozatának. Ezt bebizonyította az ellen- forradalom is. Mi azt akarjuk, hogy minden becsületes magyar dolgozó szabadon éljen, de szabadság néphatalom nélkül nincs, és nincs nemzeti kultúra sem. Mi a testvéri barátság mellett vagyunk és ezért kívánjuk, hogy a két népköztársaság együtt s, egymás mellett erősödjék, mert ez a legjobb a magyaroknak is. A két párt viszonya jó, kormányaink viszonya szintén, és

mi azt akarjuk, hogy tovább erősödjék népeink barátsága.

Kádár János a két párt, a két állam és a két nép felhőtlen, fenntartás nélküli barátságára ürítette poharát.

IV.

Szerencsére kicsit ismerem más forrásból is az akkori körülményeket, ezért nyugodtan hallgatom, amint sorolja a gróf „érdemeit.’’ Tudom például, hogy a gróf előbb ráébredt arra> hogy mi történik az ország politikájában, mint maguk a cselédek. Először is tudta, hogy a há ború könnyebben elsöpri az egész jószágállományát, ha egy helyen van, ezért biztonságosabb helyzetben tudta azokat elszórtan a cselédjeinél. A „passzusokkal“ együtt adta oda, mert tudta, hogy ha ő marad hatalmon úgyis tisztázódik, hogy mi a cselédség, és mi az ő tulajdona. Másodszor pedig tudta, hogy az ő jövőjének már befellegzett. így tehát veszteni nem veszthet, ha saját maga felajánlja is javait a cselédségnek, mert azt úgyis elveszi tőle a nép és ha „önként“ adományoz, akkor legalább megmarad a „jó hírneve’’, cselédjei nem fordulnak vele szembe és alkalomadtán még „támaszai" is lesznek.

Meglep azonban, hogy a pusztaiak ennyire nem láttak át a szitán. Teszek még egy újabb megjegyzést is, hogy jobban kiismerhessem Erlich bácsi „hűségét“ a grófhoz.

— Úgy hallottam, hogy októberben Nagy Imre idején, állítólag egy küldöttség ment innen a pusztáról Pálfára a grófhoz, hogy nyugodtan jöjjön vissza és foglalja el a birtoMoszkva: (TASZSZ) A Krasznaja Zvjezda szerdai számának vezércikke a szovjet hadsereg és a szocialista országok hadseregeinek fegyverbarátságát méltatja. Rámutat arra, hogy ez a barátság a hadseregek szocialista jellegéből fakadó érdekközösségen nyugszik.

Nem ma és nem tegnap született népeink és hadseregeinek barátsága — írja a lap —. Azokban a nehéz években, amikor a fiatal szovjet hadsereg fegyverrel verte vissza a külföldi intervenciósok és a belföldi ellenforradalom rohamait, a szovjet emberek segítségére siettek a kínai önkéntesek. A polgárháború arcvonalain a szovjet egységekkel vállvetve küzdöttek a nemzetközi egységek katonái — csehek, lengyelek, jugoszlávok, ; bolgárok, magyarok, románok.

A vezércikk elmondja, hogy a szó cialista országok hadseregei állandóan emelik a katonai kiképzés

Moszkva: (TASZSZ) Az Izvesztyija „Veszélyes megtévesztés” című cikkében egyes nyugati politikusoknak azzal az állításával foglalkozik, hogy a NATO tagországai, amelyek amerikai rakétát és e rakétához atomtöltetet kapnak_ „védelmük” céljára, állítólag vétójoggal rendelkeznek e rakéták felhasználása tekintetében. Az Izvesztyija megállapítja: ez hazug állítás, s csak az agresszív amerikai körök malmára hajtja a vizet, mert ezek arra számítanak, hogy így megtéveszthetik a közvéleményt. Pedig a nyugateuAz Humanité jelenti, hogy az algériai Tenes körzetében Taouria mellett a francia gyalogság két felderítő úton lévő szakaszán rajtaütöttek a felkelők. Az automata fegyverekkel felszerelt támadók 24 halott veszteséget okoztak a francia egységnek, nyolc francia katona eltűnt.

A Paris Journal írja: a felkelők be akarják bizonyítani, hogy a felszabadító hadsereg most már ismeri a háború művészetét és a gerillaharc síkján alkalmazni tudja. Napoleon, vagy Clausewitz elveit. A felRácegres9 1958

kát, valamennyien hajlandók továbbra is uruknak visszafogadni.

Gyanúsan rámnéz:

— Nana, azért ennyire nem vagyunk ám: Ide többet már nem jön vissza. így azért mégis csak jobb, mint cselédnek — kis gondolkodás után még megtoldja: — A fene kívánja vissza...

Az uraságot csak tisztelni lehetett, még családi körben sem lehetett rosszat mondani rá, mert altkor köny nyen kegyvesztetté vált az ember és mehetett új gazdát keresni. Ettől pedig félt minden cselédember. így aztán többnyire „kiveszett’’ belőlük minden rossz gondolat az urasággal szemben, eszükbe sem jutott azt kritizálni.

Ebből a „tiszteletből” még most is van bennük — nem átkozzák most sem hangzatos szavakkal. De ugyanakkor szépen megszokták már azt a pár hold juttatott földet, azokat az új házakat és azt a sok-sok egyéb jót, amelyek épp úgy hozzátartoznak már életükhöz, mint a kabáthoz a gomb és ezért a döntő szót, mégis csak ez mondja ki bennük.

1945 után elemi erővel tört ki a rácegresiekből valamiféle vagyono sodási láz. Még az sem csillapította ezt a rohamot, hogy észrevették: már a falusi gazdák is kezdik őket irigyelni.

Egyszer azonban, mintha megállt volna ez a gyarapodás. A falusiak azt mondták

színvonalát, fokozzák az egységek harckészségét, tanulmányozzák és alkotó szellemben alkalmazzák a szovjet hadsereg gazdag tapasztalatait, viszont a szovjet fegyveres erők is figyelembe veszik és felhasználják a népi demokratikus országok hadseregeinek értékes tapasztalatait.

A szocialista országok harcosai jól tudják, — írja a Krasznaja Zvejzda —, hogy országaink összefogása megbízható garanciája mindegyikük nemzeti függetlenségének és szuverenitásának. Semmiféle kapitalista államcsoportosulás nem valósíthat meg ilyen szilárd egységet, mivel a kapitalista világot engesztelhetetlen ellentmondások marcangolják. Példa erre a támadó északatlanti tömbben tapasztalható civakodás. Hangsúlyozza a lap, hogy a testvéri szocialista országok hadseregeiben, akárcsak a szovjet hadseregben, internacionalista szellemben nevelik a harcosokat.

rópai országok közvéleménye már több példa alapján meggyőződhetett arról, hogy az amerikai katonai vezetés egyáltalán nem törődik ezeknek az országoknak a véleményével. „Vajon nem az a helyzet — kérdezi a cikkíró —, hogy a NATO országok vétójogáról szóló megnyugtató kijelentések közben ezeknek az országoknak kormányai megegyezést kötnek Amerikával a rakétaberendezésekről, azután pedig kijelentik, hogy nincs módjuk ellenőrizni, hogyan használja fel az amerikai parancsnokság ezeket a rakétákat?”

kelők egységei számosabbak, jobban kiképzettek és parancsnokságuk is jobb, mindenekelőtt pedig tűzerejűk sokkal jelentősebb az egy évvel ezelőttinél.

A Liberation felkiált: „Ez nem gerilla-harc többé, ez már háború Lacoste úr!” A lap rámutat arra, hogy a határok ellenőrzése gyakorlatilag lehetetlen. A legnagyobb tévedés azt hinni, hogy Algéria elszigetelhető. Minthogy az algériai prob lémának nincs katonai megoldása, teremtsük meg a békét, — sürgeti a haladó lap.

— Hja, kérem, a cselédember nem született gazdának. Addig volt minden, amíg tartott az uradalomból: készen kapták a vetést, jótermőek voltak a földek, de most, amikor a saját ierejük}ből kellene gazdálkod- niok, már megállt a tudomány.

Ezt mondták a falusiak, de nem volt nekik igazuk. Nemcsak egy évig gyarapodtak, íimíg közvetlenül segítette őket a kézhezkapott kisbir- tok, hanem még ötvenben és utána, a begyűjtés idején is bírták annyira magukat, mint bárhol a falusiak. De valahol mégis szorítani kezdett a cipő: a természetes vágyuk, a gyarapodás megmaradt, sőt, növekedett, mint ahogyan jöttek az új divatok, de mindehhez pedig egyre több pénz kellett volna, a föld pedig nem adott többet. Keresték a kiutat a szűk cipőből.

Valakit már nehéz lenne megállapítani a nevét, így okoskodott:

— Emlékeztek az uradalomra? Az utóbbi időben már a gép hozta a legnagyobb hasznot az uraságnak. Tucjjátok mennyibe került az uraságnak, amikor a gőzeke felszántotta pár nap alatt a fél határt? Az vitte neki a hasznot, pedig ma már azt mondják, hogy a gőzgép is múzeumba való.

A másik közbeszólt:

— Annak a pár nagygazdának is volt magához való esze, akik itt körülöttünk a tanyákon közösen akartak traktort vásárolni és közösen vaKádár János elvtárs beszéde

Eisenhower beszéde a külföldi segélynyújtási programról

Az Egyesült Államokban erősen bírálják Eisenhowert

PUSZTAI CSENDÉLET

Az Izvesztyija a Aato-országok „ráké ta-vétój ogáról“

Súlyosbodnak az algériai harcok