Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-27 / 49. szám
1958 február 27. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 A közvagyonvédelem néhány problémájáról nyilatkozik dr. Szili László a megyei bíróság elnöke Azon túlmenően, hogy a bírák megfelelő ítéleteket hoznak a társadalmi tulajdon védelme érdekében, feltétlenül szükséges a közönyösségnek a felszámolása, amely a dolgozók széles rétegében ezzel kapcsolatban megmutatkozik. Mi á magunk részéről felajánlottuk, hogy ankétokat, előadásokat tartunk az egyes üzemekben, vagy községekben és igyekszünk meggyőzni a dolgozókat arról, hogy miért érdekük szembeszegülni a társadalmi tulajdon fosztogatóival szemben. Ugyanis, ha az állam károsodik, akkor azt mindnyájan megérezzük, akár a fizetésnél, akár más területen, tehát élet- színvonalunk alakulásánál. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a mi tapasztalatunk szerint is a legtöbb bűncselekmény kapcsolódik a gyenge ellenőrzéshez, sem a hivatásos, sem a társadalmi ellenőrök nefn végzik kielégítően a munkát és így mintegy szolgáltatják az alkalmat a bűncselekmény elkövetésére. Sok intrika éri a bíróságokat, mert felmentenek például olyan kereskedelmi dolgozókat, akiknél csak a hiány bizonyítható, de a lopás, sikkasztás vagy egyéb bűncselekmény ténye nem. Néha még azt a kérdést is felvetik, nincs-e hiba a paragrafusokkal. Ezeknek megmondhatjuk, hogy a törvények jók, humánusak. A hiány puszta ténye miatt valakit nem lehet elítélni, ha nincs egyéb bizonyíték a bűncselekményre. A bíróságok a törvényeket szegnék meg, ha nem ezt tennék. Ezen csak egy •módon lehet segíteni, mégpedig úgy, ha az illetékesek hatékonyabb ellenőrzést végeznek és leleplezik a sik- kasztókat, tolvajokat, úgy, hogy az a törvények szerint elfogadható legyen. Olyan intrika is ért már bennünket, hogy a személyi tulajdont jobban védjük, mint a társadalmi tulajdont. Ez nem igaz. Ahhoz viszont, hogy a problémát megértsük, tudni kell a következőket: Akiknek „módjukban” áll a társadalmi tulajdont megkárosítani, azok rendszerint nem büntetett előéletűek, nem hivatásos bűnözők, hiszen ezért kerülhetnek felelősségteljes beosztásokba. Ezt pedig figyelembe kell venni a büntetés kiszabásánál. Az pedig köztudomású, hogy a hivatásos bűnözők, akik már többször voltak büntetve, esetleg életük javarészét börtönben töltötték, a különféle huligán elemek elsősorban a magánszemélyeknek okoznak kárt: lakásfosztogatás, pincebetörés és így tovább. A minősítésnél természetesen mint visszaeső bűnöst, megrögzött bűnözőt kell kezelni, akire nem volt hatással az előző többszöri néhány hónapos, vagy egy-két évi börtönbüntetés. Így aztán előfordulhat, hogy magánszemély sérelmére elkövetett ezerforintos lopásért sokkal súlyosabb ítéletet kell kiszabni, mint ugyanekkora társadalmi tulajdon elleni bűncselekményért. Még egy dologról szeretnék beszélni. Most is előfordul — szerencsére kisebb 'mértékben, mint régen —, hogy az egyes szervek úgy— A társadalmi tulajdon védelme nem új feladat. Szocialista rendszerünknek erre különös gondot kell fordítania, mert a társadalom minden dolgozója károsodik, ha az állam károsodik. A feladat tehát nem új. csak eddig az volt a baj, hogy kizárólag rendőri, bírói és ügyészi feladatnak tekintették ezt és nem társadalmi ügynek. Ez nehezítette a küzdelmet is. Jellemző, hogy a gazdasági vezetők nem érezték a felelősséget a rájuk bízott közvagyonért, részben mert gyenge volt a felettes szervek ellenőrzése, és ha súlyos károkat fedeztek fel például az állami gazdaságokban, még akkor sem mindig tették meg a szükséges lépéseket, másrészt pedig, mert nem lettek erélyesen felelősségre vonva azok, akik hanyag munkájukkal, laza ellenőrzésükkel lehetővé tették a bűncselekmény elkövetését. A múlt évben például több, mint 800 személy ellen folytattunk eljárást társadalmi tulajdon elleni bűncselekmény miatt, ugyanakkor csak három ember került bíróság elé azért, mert elmulasztotta az ellenőrzést. — A jövőre vonatkozólag elmondhatom, hogy sokkal erélyesebben lépünk fel azokkal szemben is, akik ugyan közvetlenül nem követtek e1 bűncselekményt a közvagyon rováA bonyhádi pedagógusok február 22-én vendégül látták a Pécsi Pedagógiai Főiskola 40 növendékét. A baráti találkozón a főiskola tanári kara, a pártbizottsága és KlSZ-szer- vezete is képviseltette magát. Az esti ünnepség előtt a találkozó résztvevői megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét, utána pedig a járási művelődési házban a vendégek műsorral kedveskedtek a ven déglátóknak. Színdarabot mutattak nevezett „mentő-bizonyítványokat” állítanak ki azok számára, akik, mint vádlottak, a bíróság elé kerülnek, hogy azzal „menthessék” magukat. Ez természetesen nem befolyásolhatja a bíróságot, de szomorú, hogy egy szerv menteni próbál olyan embereket, akik bűnt követtek el, s ugyanakkor annak a szervnek hivatalból is kötelessége üldözni minden bűncselekményt. sára, de hanyag munkájukkal azt lehetővé tették, vagy elősegítették. Tehát nem csak a közvetlen elkövetőket vonjuk felelősségre. így tehát bíróság elé kerül majd az is, aki ugyan nem lopott, nem sikkasztott, de hivatali kötelességét elmulasztotta és nem érzett kellő felelősséget azért a területért, amelyiken mint felelős beosztásban lévő, vezető tevékenykedett. A felelősségrevonás terén nem érvényesült eléggé az elmúlt évek során az anyagi kártérítés, felelősségrevonás és a bűnök megelőzését ez sem kis mértékben gátolta. így történhetett meg olyan eset is, amikor még a büntetés után is „jó üzletnek” mutatkozott a bűncselekmény elkövetése. A törvényes módszerekkel az eddiginél erélyesebben küzdünk majd az anyagi felelősségrevonás, kártérítés érdekében is. Egy dolgot kell még megemlíteni. Noha véleményünk szerint a bíróságok legtöbb esetben reális ítéleteket hoznak, de megtörtént néhány olyan eset, amikor feltűnően enyhe ítélet — felmentés — következett. Mi ebbe természetesen nem nyugszunk bele, hanem megtesszük a szükséges lépéseket és így a felelősségrevonás vé- gülis nem fog elmaradni. be, valamint Ady Endre, József Attila és Arany János verseket adtak elő. A műsor után a főiskola zenekara szolgáltatott zenét a reggelig tartó mulatsághoz, mely közelebb hozta egymáshoz a pedagógusokat és a leendő nevelőket. A színvonalas műsorért dicséret illeti a szereplőket és a rendezőket egyaránt. M. M. Dr. Radnai Zoltán a megyei ügyészség vezetője Pécsi vendégek Bonyhádon lami részvénytársaság félében akarták megművelni a birtokot. — Ezeknek volt magukhoz való eszük, hát akkor pont nekünk ne lenne? Hát nem jobb lenne nekünk is, ha mi is összeállnánk és közösen próbálnánk szerencsét? És el is kezdték 1952-ben. Természetesen az egész puszta beállt a szövetkezetbe, mert itt hagyományosan összetartó a nép és a rokoni szálak is szinte egy családdá fűzik az egész pusztát. Megalakították a szövetkezetét és ment is minden rendjén. Most ismét tombolhatott a gyarapodási láz. Erre az időre esik az új házak felépítése: minden család új házat épített magának és akinek szüksége is volt hitelre, annak is viszonylag kevésre. Körülbelül erre az időre esik a sok új gyermekkocsi, a megszámlálhatatlan sok új, divatos ruha megvásárlása, több korszerű gazdasági épület felépítése és ki tudniá még megmondani, mi minden. Úgy beszélik, hogy már a villany bevezetését is majdnem sikerült megoldani. Természetesen az sok pénzbe került volna és az állam Segítsége mellé kell a lakosság hozzájárulása is. Úgy tervezték, hogy az állami gazdaság és a termelőszövetkezet közösen vezettetik be a villanyt. Nem is volt semmi baj sem a gazdálkodással, sem az egyetértéssel. Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a puszta népe összenőtt a szövetkezettel. Bekopogtatunk egy villába — nyugodtan nevezhetjük annak, csinos, modern külseje miatt. Nem tudjuk ki lakik itt, csak úgy „kapásból“ zörgetünk. Idős, szemüveges néni nyit ajtót. Bent a konyhában a megszokott kép fogad bennünket: a berendezés körülbelül a kisvárosi kony hák berendezéséhez hasonlít azzal a különbséggel, hogy itt van egy gyermekágy és egy felnőtt ágy is — itt mindenütt az a szokás, hogy a szobákat lehetőleg csak „parádézásra” használják, nem ott tartózkodnak, hogy az mindig tiszta és szép legyen. Két ember ül a konyhában, egy idősebb és egy fiatalabb. Barátságosan elénk lépnek, bemutatkoznak: — Müller Jakab vagyok... — Ifjú Müller Jakab vagyok... Az apa és a fia, de már az ifjú Müller is nős, egy családja van. Székkel kínálnak bennünket. Leülünk, s keressük a beszéd fonalát. Az idős Müller mama pedig a rokkát „indítja be” — gyapjút fon. Nem igen látja már, hogy mit csinál, csak újjaival tapogatja a finom gyapjút, de nem tud nyugodni, egész nap dolgozik. — Nem unalmas az élet itt kint a pusztán, az istenhátamögött? — Nem bizony... Nem ér rá az ember unatkozni, mert dolgozunk. — Nem is kívánkoztak el innen soha? — Itt élünk már régóta. Bátaapá- tiból kerültünk ide, ott is cselédes- kedtünk. Mi voltunk a vincellér... Mindjárt feltűnik a két Müllernek de különösen a fiatalnak az értelmes beszédje, higgadtsága. Az ifjú Müller az asztalon könyököl, végigmér tekintetével, mintha csak azt kémlelné, hogy vajon lehet-e bizalmasan beszélni a jövevénynek. Mikor apja befejezte, kicsit tűzbe jön: — Pedig higyje el, már itt hagyhattam volna a pusztát... — Ezt gondolom, hiszen a falvakban is van hely és azért ott mégis csak más... — Persze nem Simontorrjyával, vagy Pálfával aktartam felcserélni. Nem én higyje el. Mással sem, hanem rá akartak beszélni, hogy menjek hajóra. Kereskedelmi hajóra. Amint nézem a beszélő férfit, semmi „tengerész külsőt“ nem látok rajta, inkább a földművelő ember vonásai szembetűnőek. Ezért különös érdeklődéssel figyelem beszédét. — Katona voltam. Híradó. A leszerelés előtt jöttek a tisztek, hogy a legjobbak közül néhányat — engem is — javasolnak kereskedelmi hajóra, mert ott nagy szükség van a távirászra. Jó fizetés lett volna, a család is jöhetett volna velem és előttem a nagyvilág... Előttem állt az út... És én mégis erre kanyarodtam, Rácegres felé, mert itt volt a szövetkezet és sajnáltam volna itthagyni. Itt láttam a jövőmet. Szinte hihetetlen... Vagy inkább ez a természetes. Az uradalmi rög- hözkötöttség után megnyílott előtte a nagyvilág, „szárnyakat” is ajánlottak neki, hogy induljon el és ő nem megy, visszatér a szövetkezetbe. íme: a fészekből kirepülő Jkölyökmadár” vakmerő lavirozáste helyett a bölcs, józan gondolkodás Feltűnik, hogy mindig múlt időben beszél és hozzátesz egy-egy „volnát“. — Talán mégis megbánta, hogy hazatért? — Nem. Én nem bántam meg, csak a szövetkezet maradt volna... (Folytatjuk.) Boda Ferenc Látogatás a kadarka, oportó és burgundi otthonában A szekszárdi határt ismerő emberek évről-évre figyelemmel kísérhetik a Kajmádi Állami Gazdaság szekszárdi szőlészetében a szakemberek alkotó munkáját. Mi is arra jártunk és érdeklődtünk Székely Jánostól, a szőlészet vezetőjétől, hogy milyen tervek várnak megvalósításra az idén és a következő években. Érdekes, tanulságos dolgokat hallottunk. A baktai rész összesen 130 hold, s ebből 73 hold a termő, de ez a termőterület is erősen feljavításra szorul. Távlati tervükben, amelyet 1962-ig valósítanak meg, a 130 hold felújítása szerepel és ezt fokozatosan (évenként 20 holdat) kívánják megoldani. A tél folyamán, de jelenleg is a szőlészet munkásai talajforgatást végeznek, eddig 18 holdon, a tavaszi munkák megkezdéséig pedig mintegy 25 holdon szeretnék a forgatást befejezni. A terület fekvése miatt ezt a munkát csak kézzel tudják végezni, míg Kakasd határában, Sötét-völgyben lánctalpas traktorral forgatnak. Itt létesítenek az idén egy 14 holdas anyatelepet, amelyet jövőre 50 holdra növelnek. Az anyatelepen kívül szőlő és kisebb részben gyümölcsös lesz. Most tavasszal a szekszárdi szőlészetben 18 holdon lesz újtelepítésű szőlő, a hírnévhez híven kadarkát, oportót és burgundit telepítenek. De nagy gondot fordítanak a talajerő pótlására is. Eddig holdanként 2 mázsa szuperfoszfátot szórtak ki és további 1 mázsa kálisót adnak és a tavasszal mintegy 15 holdat szerves trágyával trágyáznak. Hallottunk arról is, hogy az 1956 évjáratú termésből 200 hektoliter 12,4 fokos vörösbort szállítottak Brüsszelbe. Az 1957-es termésből pedig 600 hektolitert a kereskedelmi iroda jelölt ki, amelyet Budapesten az állami gazdaságok boltjában értékesítenek. A termés többi részét pedig a külkereskedelmi vállalattal kötötték le. Megtudtuk azt is, hogy tavaly őszszel új présházat építettek, ahol gépesíteni és összpontosítani tudják a munkát. Ugyanis évekkel ezelőtt 10 helyen végezték a préselést, de tavaly már csak három helyen dolgoztak hidraulikus préssel, villany- bogyózóval és villanytörkölyelszívó- val. Védik a szőlőt az erózió ellen. Az erózió pusztító munkájának meg akadályozására 3 kilométer hosszú csatornát építettek, amelynek lekö- vezése az idei tervben szerepel. Az Állami Gazdaságok Tolna megyei igazgatósága 200 000 forintot biztosít az erózió megfékezésére. A már megvalósított és megvalósításra kerülő tervek vmind-mind azt célozzák, hogy az adottságok figyelembevételével és kihasználásával olyan 130 hold egységes termőterületet tudjanak kialakítani, amelynek bora tovább hirdeti és öregbíti a szekszárdi vörös hírnevét. P. R. Szilágyi Jolán Munkáesy-díjas grafikusművész kiállítása a szekszárdi múzeumban A B. M. Tolna megyei Rendőrfő kapitányság kulturális tevékenysége új állomásához érkezett. Országos méretekben is új az a kezdeményezés, amely rövidesen valamennyiünk élményévé válik. Március 9—22-ig a szekszárdi múzeum 1. emeleti kiállítási termében megrendezik Szilágyi Jolán Munkácsy-díjas grafikus művész „Politikai karikatúrák” című, 79 képet felölelő kiállítását. A megnyitóra március 9-én 12 órakor kerül sor. Ünnepi megnyitó beszédet Orosz Lajos rendőr alezredes, a Megyei Rendőrfőkapitányság vezetője mond. Résztvesz a megnyitón és felszólal Szilágyi Jolán Munkácsy-díjas művész is. A Megyei Rendőrfőkapitányság kulturális munkásai elhatározták, hogy a szekszárdi után a képanyagb ól a megye valamennyi járási székhelyén is rendeznek kiállítást. * Szilágyi Jolán negyven évvel ezelőtt indult el művészi pályáján és első címlapjától és könyvillusztrációjától kezdve egészen mai karikatúra rajzaiig mindig, minden erejével, tehetségével, a forradalmi mun kásmozgalom igazságát hirdette. Szilágyi Jolán nemcsak magyar, hanem nemzetközi szinten is aligha akad a politikai grafikának ilyen súlyú és jelentőségű nőművésze. 1915—18-ban az Iparművészeti Főiskola növendéke, majd a Kern- stock-szabadiskolában Nagybányán folytatja tanulmányait, Kernstock és Rippl-Rónai növendéke. Ez az idő egész életművére kihatott, mert mint karikatúrista is egész életében megtartotta a kapcsolatot a festészettel; ezért találjuk meg ezen a kiállításon a realista, leíró és kifejező életképeket is, ezért nem válik karikatúrája soha túlzottan leegyszerűsítővé, sematikussá. 1919-ben a Tanácsköztársaság alatt, miközben férje Szamuely Tibor, a Tanácsköztársaság egyik legkiválóbb, mártírhalált halt vezetője, a proletárdiktatúra legnehezebb frontszakaszain védi és építi a dolgozók hatalmát, Szilágyi Jolán művészetével, plakátjaival harcol a proletariátus diktatúrájáért. A proletárforradalom bukása után az ellenforradalom nem kímélte Szilágyi Jolánt sem, a hírhedt Margit-körúti fogházba került. Bécsi emigrációja idején készíti el a Horthy-terror szörnyűségeiről szóló megrázó linóleum-metszeteit. Moszk vában plakátokkal dolgozik és harcol a pártért, a fasiszta barbarizmus ellen a békéért. Szilágyi Jolán egész életműve a kommunista művész helytállásáról tanúskodik. Művészi módszere a sűrítés, olyan egyszerűsítés, amely nem dekoratívvá teszi művét, hanem a lényeget fejezi ki. Szilágyi Jolán közönsége nem tudós arcot vágó sznobokból, hanem valódi tartalmat váró, érezni és érteni akaró és tudó dolgozókból áll, szereti és érti Szilágyi Jolán tartalmas és ötletes szatíráját, epikus életképeit, meleg líráját, humorát, forradalmi páthoszát, mindig pártos művészetét. Ellenforradalom Magyarországon 1956 I. 1956 októbere súlyos megrázkódtatásokat okozott hazánknak, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomnak. A nemzetközi és a magyar reakció erői kihasználva az országban 1956 őszén kialakult helyzetet, ellenforradalmat robbantottak ki, hazánk tragikus események, a nemzetközi méretekben folyó osztályharc nyílt színtere lett. Az események, amelyeknek tanúi voltunk, még hosz szú ideig lesznek az érdeklődés középpontjában, október tanulságai pedig fontos alapját képezik a párt és a kormány tevékenységének. E kérdések legfontosabbjaira ad választ a most megjelent „Ellenforradalom Magyarországon 1956” című tanulmánykötet. A három kötetes tanulmánygyűjtemény gazdag anyaggal mutatja be az ellenforradalom okait, előzményeit és mozgató erőit. A tanulmány gyűjtemény első kötete az ellenforradalom előtörténetével és kirobbanásával foglalkozik.
