Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-15 / 12. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 január 15. Miért sok a baleset a Dombóvári MÁV Fatelitőiizemben ? TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA Rossz híre van a Dombóvári MÁV Patelítő üzemnek. Már nem ott, ahol a termelési eredményeket tartják szá mon, vagy ahova szállítja készítmé­nyeit, hanem a szakszervezetnél, az SZTK-nál. Az üzem ugyanis nem csak dolgoztatja, hanem „fogyasztja1’ a munkásokat. A baleseti statiszti­kában a „legelőkelőbb“’ helyet fog­lalja el, messze maga mögött hagyva a megye többi üzemeit. Ha összeszá­moljuk, a megye öt legnagyobb üze­mében együttvéve nem fordult elő az elmúlt esztendőben annyi baleset, mint itt. Zrínyi elvtárssal, a\Szakszervezetek Megyei Tanácsa munkavédelmi fel­ügyelőjével — aki most azt jött meg­vizsgálni, mit valósítottak meg az üzemben a dolgozók munka, és egészségvédelme terén abból, amit legutóbbi vizsgálatakor elrendelt — először a nyilvántartást nézzük meg. Ijesztő a kép: Az elmúlt évben, 1957-ben (csak február végén kezdődik a nyil­vántartás, az ellenforradalom utáni zűrzavarban még nem ve­zették) 67 olyan baleset volt, ami három napnál hosszabb munkakiesést okozott — a kisebbekről nincs nyilvántartás. Halálos kimenetelű baleset nem volt, de így is szörnyű a kép: Egy év alatt az üzem minden ötödik—hatodik dolgozója baleset következtében meg sérült, a sérülések egy része csonku- lást okozott. Pedig ez nem volt mindig így. Né­hány évvel ezelőtt még úgy látszott, hogy az „Élüzem“’ jelvény örökre ittmarad az üzemben. Negyedévről- negyedévre teljesítette az üzem a kü­lönben is elég szoros, de a munkavé­delemnél különösen szigorú feltéte­leket. Most pedig szinte nincs olyan hét, hogy baleset ne fordulna elő. Először a telítőcsarnokba nyitunk be. Pillanatok alatt összeverődik a „röpgyűlés’“, ömlik a panasz az em­berekből. Rossz a tető, ha esik az eső, befolyik a víz. Az itt dolgozó húsz munkás öltözőszekrénye itt van a telítőhelyiségben, az erős kátránybűz beleivódik a ruhájukba, ételükbe (sokan tarisznyából ebédelnek). így hát hiába öltöznek át munka után, hazaviszik az itteni „illatot." Nem történt tehát semmi válto­zás a munkavédelmi felügyelő legutóbbi ittléte óta, amikor el­rendelte a hibák kijavítását. És jönnek a panaszok. „Azelőtt védőkenőcsöt kaptunk a kezünkre, nehogy kimarja a kátrány. Az ellen­forradalom óta nincs ...“ ,i,Még mindig nem határozták meg a munka ruhák kihordási idejét, ezért hóna­pok óta nem adnak ki új munkaru­hát, csak az új dolgozóknak.“’ — „Leég rólunk a ruha“’ — mondja az egyik salakozó és amikor megnézzük a munkahelyet, elhisszük neki. Hossz a rostély, nem javítják rendszeresen, a salakozóknak hol a nyakukba, hol a zsebükbe po­tyog a parázs. A kazánházban nincs szigetelve a tápszivattyú gőzcsöve, nem zár jól az egyik ajtó, aminek javítását az egyik dolgozó szerint már három éve hiába kérik (pedig ha a tető megjavítása több pénzbe is kerülne, de egy gőzcső szigetelését, egy ajtó megjavítását igazán meg lehetne külön „keret“’ nélkül csinálni.) ' És jön a kézlegyintés, amivel aztán több szőr találkoztunk a telepen: „Hja, kérem, nem adnak itt az ilyesmire.’“ A köszörűhelyiség a következő „ál­lomásunk." Ez arról nevezetes, hogy nemrég még itt porelszívó berende­zés szívta el a fűrészek köszörülésé­nél keletkező vasreszeléket. Azóta egy új, korszerű gépet is felszereltek ide, ahelyett, hogy ezt is bekapcsol­ták volna a porelszívóba, lebon­tották a porelszívó berendezést. Most tehát eggyel több gép „ter­meli" a vasport, aminek egy ré­sze a tüdőkbe kerül. Az épülő új gatter-csarnokban egy hatalmas, három méter mély verem tátong. Mellette, fölötte a tetőn dol­goznak. Azonban nemhogy lefedték volna, hanem még védőkorlátot sem készítettek melléje. így hát, ha va­laki beleesik, még szerencsés, ha a betonaljazaton üti meg magát és nem az itt-ott kiálló félméteres cövekek nyársalják fel. Szerencsére, itt még még nemi volt baleset. A „szomszéd­ban“’, pár méterrel odébb azonban igen. Frazon Józsefné esett bele egy kisebb, frissen ásott gödörbe. Szeren­csére puha földre esett, így csak egy „kicsit“’ ütötte meg magát (öt napig nem tudott utána dolgozni). Másnap korláttal kerítették körül a gödröt. Egy nappal később egy fiatalember esett bele az egyik árokba. Ekkor azt is befedték. De a nagy veremnél nem volt baleset. ügy látszik, arra várnak, hogy itt valaki kitörje a nyakát. Ak­kor majd lepallózzák, vagy elke­rítik. A csapszeggyártók nyitott színben dolgoznak. A múltkor Zrínyi elvtárs­nak megígérte az üzemvezető, hogy zárt műhelybe telepíti át a télre őket. Azóta sem történt semmi. És amikor elővesszük a jegyzetet, ismét hall­juk a megjegyzést: „Hiába is irkáinak akármit, itt nem csinálnak meg sem­mit." De úgy látszik, igenis csinálnak. Csak az a hiba, hogy utólag, amikor már megtörtént a baj. Amikor olvas­suk a baleseti jegyzőkönyveket, külö nős érdeklődéssel nézzük az egyik ro­vatot, ami arról szól, mi okozta a balesetet. Legtöbbször „a balesetet szenvedett vigyázatlansága’“ az elő­idéző ok. Dluhos Anna helytelen fo­gást alkalmazott, azért vágta le egyik újját a gép Pauska Jánost megnyom­ta a rönk, mert a rakodásnál azt maga felé húzta, ahogy nem szabad. Mi történik aztán a baleset után? — Legtöbbször leváltják a gépről azt, akit a gépnél ért baleset. Előfordult elbocsátás is. De olyan esetről senki sem tud, hogy valakit azért váltottak volna le a gépről, vagy küldtek volna el. mert többszöri figyel­meztetés ellenére „helytelen fo­gással" dolgozott, baleseti veszélynek tette ki magát, vagy társait. így aztán el lehet hinni, amit Balogh elvtárs művezető mond: „Hiába mondja a csoportvezető, hogy ne úgy fogják azt a fát, vagy hasz­nálják a védőberendezést a gépnél, nem hallgatnak rá." A baleseti okta­tással — amint tapasztaltuk — külö­nösebb hiba nincs. Annál több a munkavédelmi rendszabályok betar­tásával. Pedig két évvel ezelőtt még el lehetett volna fogadni azt az érvet, hogy elmegy máshova dolgozni az, akit állandóan figyelmeztetnek az előírások betartására. Akkor nagy volt a munkaerőhiány, de most már nem. így hát a baleset után váltják le a most már sérült dolgozót, mint ahogy csak a baleset megtörténte után fedik be, kerítik el a gödröket. Sok különféle oka van a balesetek ilyen ijesztő növekedésének a Dom­bóvári Fatelítőben. Bővül az üzem, a munkáslétszám rövid idő alatt közel kétszeresére emelkedett. Gyakoriak a változások a vezetésben (a portás­amikor .beléptünk, nevetve jegyezte meg, hogy a tizenhatodik üzemveze­tőt szolgálja), de a legjelentősebb ok az 1956-os őszi ellenforradalom öröksége, a laza munkafegyelem, a nemtörődömség. Ez ellen kell első­sorban fellépni az üzem dolgozóinak. J. J. A szülők felelőssége Jóska ijedten keresi újdovat- új töltőtollát, amelyet nemrég kapott szüleitől. — Az előbb még itt volt. ír­tam vele — rámol ki a pádból nagy sietve. — Adja elő az, akinél van — mondja egyre emelkedettebb han- gon. amikor látjat hogy tanuló­társai egymás után sompolyognak, ki az osztályból. Végül marosak hárman maradnak, Jóska leg­jobb barátja és az elhanyagolt külsejű Pista, aki zavartan koto­rász nadrágja zsebében és ábráza­tára reá van írva a bűntudat. — Tenálad van — formed rá Jóska barátja a lángpirosarcú K. Pistára. Az elhanyagolt külsejű gyer­mek szemét elfutja a könny, las­san kihúzza kezét nadrágzsebéből, s kezében ott árulkodik a féme- zett kupakú töltőtoll. Lecsengetik a tízperces szü­netet, a most következő órát az osztályfőnöknő tartja. — Hogy tehettél ilyet Pista? Ezt nem gondoltam volna rólad —r mondja, amikor a gyerekek elő­adják hogy az V. osztályban mi történt. — Úgy szerettem volna egy töltőtollat — tört ki szenvedélyes sírással a megszégyenített gyerek. — Nekem soha nem vesz az apám semmit — pedig vehetne, mert keres, de elissza és ha ré­szeg, még el is ver — panaszko­dik és úgy zokog, hogy szíve majd kiszakad a helyéből. Az osztályfőnöknő mély saj­nálkozással nézi a félárva gyer­mek vergődését, akit eddig úgy ismert, mint jóindulatú, csendes gyermeket. Tudta azt, hogy nincs édesanyja és tudomására ju­tott az is. hogy K. I., az apa, ré­szeges. A kisfiú szakadt ruhában, gondozatlanul, késve jött több­ször az iskolába. * Gy. M.-et úgy emlegetik ta­nulótársai, mint notórius iskola­kerülőt. Kétízben megfogták lo­páson, az apa Gy. F. kegyetlenül bánik ggyermekeivel. üti-veri őket, úgy hogy többször a szom­szédok közbelépése akadályozta meg a felbőszült apáf abban, hogy gyermekeit agyonverje. Egy al­kalommal úgy elverte gyermekeit, hogy ügyészségi eljárás indult el­lene és 7 hónapi börtönre el is ítélték. A büntetés kitöltését azon ban felfüggesztették. * A két iskoláskorú gyermek ügyét tárgyalta az elmúlt na­pokban a Városi Vöröskereszt ke. rétén belül működő Gyermek- és Anyavédelmi Szakbizottság, amely nemrég alakult. Tagjai édesanyák ból, pedagógusokból tevődnek ösz. sze. A szakbizottság munkájában részt vesz a városi ügyészség is. A bizottság elsősorban azoknak a gyermekeknek ügyével foglalko­zik, akiknek szülei alkalmatlanok u gyermekek nevelésére, s ja­vaslatot tesznek az ilyen gyerme­kek állami gondozásba vételére. K. I. és Gy. M. esetében úgy ha­tároztak, hogy a gyermekeket ál­lami intézetbe helyezik el, mely­nek költségeivel megterhelik a keresőképes szülőket. A szakbizottság tagjai vállal­ták azt is, hogy időközönként meg­látogatják a szórakozóhelyeket és italboltokaf és azokat az álta­lános iskoláskorú gyermekeket, akik egyedül, szülői ellenőrzés nél kül csavarognak az esti órákban, hazakísérik. Ezenkívül szülői lá­togatásokat is végeznek, sőt ott ahol erre szükség van a bizottsá­gi tagok javaslatára a gyámható­ságon keresztül egy-egy pedagógus személyében pártfogót jelölnek ki, akiknek az lesz a feladatuk, hogy a gyermekek nevelését segítsék. A bizottság tagjai maguk is szülők, gyermekeket nevelnek. Az­zal az elhatározással láttak mun­kához, hogy ott. ahol szükséges, pótolják a szülői szeretetet. ELKÉSZÜLT EUROPA LEGNA­GYOBB VONATSZÁLLÍTÖ HAJÓJA Dániában nemrég bocsátották víz­re Európa legnagyobb vonatszállító hajóját. A „Trällerborg" nevű szál­lítóhajó a Trälleborg és Sassnitz kö­zötti vonalon bonyolítja majd le a forgalmat. A 138 méter hosszú és 19 méter széles hajó fedélzetén 40 vas­úti teherkocsi fér el. ŰJTlPUStJ TEHERGÉPKOCSI Külföldön röviddel ezelőtt olyan te­hergépkocsik gyártását kezdték meg, amelyek rakodófelülete 1,37 méter mélységben engedhető le. illetve fel­emelhető. Az újtípusú tehergépkocsik éppen ezen tulajdonságuknál fogva igen nagy mértékben meggyorsítják a be- és kirakodást. EMELKEDTEK AZ AUTÓ-ARAK FRANCIAORSZÄGBAN Négy nagy francia gépkocsigyár bejelentette, hogy 4 százalékkal emeli az autó-árakat. A francia kor­mány jóváhagyta az áremelést. NEM BOLONDSÁG... Bili Thomson mérnök, aki feltalál„ ta, hogyan lehet Üzemanyagként fel­használni a tengervizet, (ez a felfede­zés majdnem olyan jelentős, mint az atomok egyesülésének felfedezé­se), mindössze 35 éves és a harwelli egyetem munkatársa. Heti fizetése 30 font. tehát pontosan annyi. mint egy rakodómunkásé. Családjával Lón dón környékén szerény házban la­kik. A kutatócsoportnak rajta kívül még két tagja van: két tudós társá­val Bili Thomson hét évig dolgozott e rendkívüli találmányon, amelyet az angol kormány 1958 elején vitat meü a parlamentben. „Eleinte. — jelen­tette ki Bili Thomson — nyilván­valóan azt hitték, hogy lopjuk a na­pot és az állam pénzét. Ma az egész világ tapsol nekünk. Az az érzésem, hogy most már nem tartanak bo­londnak.” TAVALY MEGHÁROMSZOROZÓ­DOTT A JAPÁN AUTŐKIVITEL A japán gépkocsigyárosok szövet­sége bejelentette, hogy a japán autóipar újabb kiviteli csúcsered­ményt ért el 1957-ben. November vé­géig ugyanis összesen 6600 japán gépkocsit szállítottak külföldre, az előző évi 2455 exportált autóval szemben. r­HIDROMECHANIKUS SZÖLÖÜLTETÉS A Szovjetunióban ebben az évben új, úgynevezett hidromechanikus el­járással is ültettek szőlőt. A külön­leges gépezetet 4 személy kezeli és 8 óra alatt 2 hektár területet ültet be szőlővel. Az emberi munkaerő ily módon egynegyedére csökkent. NORVÉG ATOMMEGHAJTÄSÜ HAJÓ ÉPÜL Norvég hajótulajdonosok egy cso­portja megbízást adott a norvég atomkutató intézetnek, hogy ké­szítse el az első norvég atommeghaj­tású hajó építésének tervét. A csoport mintegy 550 000 dollárnak megfelelő összeget ajánlott fel az előkészítő munkálatokra. KALAPOT A GÉPKOCSIVEZETŐK­NEK A párizsi egyetemi orvosi kutató- intézet javasolja a gépkocsivezetők­nek, hogy sohase üljenek autóba fe­detlen fővel. Éveken át folytatott ku­tatómunka eredményeként megálla­pították, hogy a munka közben kala­pot viselő gépkocsivezetők fejsérülé­sei közlekedési baleseteknél 40 szá­zalékkal csökkennek. VÁZNÉLKÜLI motorkerékpár Hollandiában a közelmúltban meg­kezdték a kisméretű váznélküli mo­torkerékpárok gyártását. A szokásos vázat sajtolt lemezekből készült szerkezet helyettesíti, amely szilár­dabb az eddig alkalmazott vázaknál. Az újtípusú motorkerékpár 1.6 lóerős és 100 kilométerenként 1.5 liter üzemanyagot fogyaszt. FELLŐTTÉK AZ ELSŐ TÁVIRÁ­NYÍTÁSÚ RAKÉTÁT DÉL-AMERI- KÄBAN A napokban Brazíliában útnak in­dították az első Dél-Amerikában épült távirányítású rakétát. A raké­ta kétlépcsős és 30 kilométer távol­ságba repült. A rakétát a brazil had­sereg műszaki akadémiájának tiszt­jei tervezték. A VILÄG LEGKISEBB RÁDIÓKÉSZÜLÉKE A világhírű Philips-gyár dániai fióküzemében elkészült a világ leg­kisebb rádióvevőkészülékének 50 mintapéldánya, abból az alkalomból, hogy a dániai Philips-gyár most ün­nepli fennállásának 50. évfordulóját, A parányi készülék 6.5 centiméter hosszú, 5 centiméter széles és 1.5 centiméter magas átlátszó műanyag­tokban kerül forgalomba. Beépített antennájával 100 kilométeres körzet­ben minden rádióállomás műsorát ve. heti. FÖDLRENGÉSKOR KIKAPCSOLÓ­DÓ ATOMREAKTOR Orvosi kutató célokat szolgáló atomreaktort épít két amerikai vál­lalat Venezuela számára. A Caracas közelében, a földálatt beépítendő reaktornak négy külső földrengésjel­ző állomása lesz, amelyek esetleges földrengéskor rádiójeleket küldenek a reaktorhoz, mire az önműködően ki­kapcsolódik. EMBERI ORROT UTÁNZÓ TÜZJELZÖBERENDEZÉS Az amerikai haditengerészet nem­régiben svájci gyártmányú Cerberus tűzjelző berendezéssel látta el hatvan különböző hajóját. Ez a tűzjelző be­rendezés tulajdonképpen nem más, mint az emberi orr elektronikus ha­sonmása, s már kezdeti stádiumban megérzi a keletkező tűzvész szagát. Két amerikai sebész legyőzte a Parkinson betegséget A közelmúltban a Iowa-City-i egyetem (Egyesült Államok) kórhá­zát két 40 év körüli férfi hagyta el- Aprókat lépteik, bal lábuk kissé resz­ketett. E két férfi Parkinson betegségben szenved, amelynek tünetei most részben megszűntek: jobboldaluk nem reszket, ismét tudnak írni és segít ség nélkül enni. Egy második műtéttel rövidesen ítélj esen, visszanyerik egészségüket. íme, az ultrahangok csodája. Az új kezelés feltalálója William Justin Fry 39 éves fizikus, aki a há­ború alatt tanulmányozta az ultrahangokat és később különleges kutató­laboratóriumot létesített. Összefogott Russel Meyers idegsebésszel, aki úgy gondolta megszünteti a Parkinson betegséget), Ihogy elpusztítja a kór két nyaki ideggócát. Ez a műtét azonban igen veszélyes: bele kell vág­ni az egészséges szövetekbe, hogy eljuthassunk a beteg gócokhoz. Miután számtalan kísérletet végeztek állatokon, elhatározták, hogy megoperálnak két Parkinson-beteget. A műtét előkészítése sokkal több időt vett igénybe, mint végrehajtása. Az ideggócok helyét X. sugarak segítségével állapították meg. A műtét napján a sebész rést nyitott a ko­ponyán, — az ultrahangok ugyanis nem hatolnak át a csonton, — s a fel­nyitott üregbe sósavat öntött, hogy megkönnyítse az ultrahangok terje­dését. Majd sugárzókészüléket helyezett a nyílás elé, amely másodper­cenként négy 980 000 ciklus frekvenciájú sugárnyalábot bocsátott ki. A besugárzás nem egészen két másodpercet vett igénybe. A két páciens néhány hónap múlva újabb műtét alá kerül a Iowa- City-i egyetem kórházában. El akarják pusztítani a jobboldali ideggócot is, amely a baloldali reszketést okozza. A két Parkinson beteg akkor tel­jesen gyógyultan hagyja el a műtőt.

Next

/
Thumbnails
Contents